Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-19 / 65. szám
LEGYÜNK A NEMZET LELKIISMERETE! Anyapártunk, elődünk a Nemzeti Parasztpárt, amely 56-ban Petőfi Párt néven alakult újjá, a magyar szellem legjavát gyűjtötte magába, századunk vezércsillagait - Illyés Gyula, Németh László, Veres Péter, Kovács Imre, Bibó István és a többiek már beépültek a történelembe azóta, majd minden politikus kortársuknál tisztábban és teljesebben. Ma sem lehet úgy ebben az országban jövőt tervezni, szerkeszteni, hogy ez a szellemi csúcs ne legyen tájolási pont. Arra kötelezi a Magyar Néppártot ez az örökség: legyen a nemzet lelkiismerete. Azt kérdezik tőlünk: van-e harmadik út? Mi azt válaszoljuk: csak harmadik út van, tisztességgel járható. Nemcsak Keletről, Nyugatról sem másolhatunk semmit, annyira mások itt az előzmények, a körülmények, a lehetőségek. Saját fejjel kell gondolkoznunk, ha le is szoktattak róla, ha nehezünkre esik is. Ha pedig a hatalmi függelmekre vonatkozik a kérdés, Németh Lászlóval válaszolhatunk: uralkodhatnak Új-Guineában a hollandok egyrészt, uralkodhatnak másrészt persze az angolok is — de nem lehetne végre Új-Guinea a pápuáké? Ha végül politikánkra utal a kérdés: se jobbszél, se balszél — ott is a harmadik utat,választjuk. Híve az Európa-háznak a Magyar Néppárt is, de okot látunk rá, hogy leszögezzük: nem óhajtjuk az alagsorát, sem az albérletét, sem a cselédszobáját. Legszívesebben a szomszédsággal együtt váltanánk benne főbérletet, laza államszövetségben, ahol a légiesedő határok inkább összekötnek, mint elválasztanak. Valami nagy-nagy félreértés lengi be a választási készülődést. Túl sokan képzelik a viaskodó pártokat cirkuszi porondra s magukat a páholyba köréjük, eszükbe sem igen jut, hogy ennek a viadalnak a próbatétele, a kockázata az övék! Jogot nyertek a szabad választásra, s élnek vele vagy sem, végképp elveszítik azt a jogukat, hogy vádolhassanak, panaszkodhassanak, mutogathassanak a politikára, a kormányra, az uralkodó pártra, minthogy ezek után mindennek —jónak, rossznak — ők, a választók lesznek az okai és a felelősei. Méghozzá megsokszorozza ezt a felelősséget eme ritka pillanata a történelemnek, amikor ennyire befejeződhet minden, s minden ennyire elölről kezdhető. Talán fél évszázadra, talán egy évszázadra eldől az ország sorsa — unokáink áldása vagy szidalma kíséri majd mai tetteinket. Vajon a baljós előjeleknek lesz igazuk? Ezt a csudálatos történelmi lehetőséget is el fogjuk játszani? A sunyító kapzsisággal, ahogyan az ajánlásokért baksisra vadásztak? A bamba közönnyel, a gyáva lapítással, azzal, hogy igen sokan a kisujjukat sem mozdítanák, amikor a felelősséget jövőjükért — gyerekeik, unokáik jövőjéért magukra veszik? Azzal, hogy gondolkozás nélkül hitelt adnak a harsogó demagógiának? Választópolgárok, vigyázat! A hazugságban az is vétkes, aki elhiszi! A Magyar Néppárt úgy véli:- A gyereknek is joga van az élethez, a létezéshez — legalább adómentes létminimum jár neki! — A magánkezdeményezés minden közösség — a társadalom életében is — az önindító motor. — A társadalom leghatalmasabb ereje az a közérdek, amelyet a légtöbb ember tekint a legszemélyesebb, parancsoló magánérdekének. — Többféle zászló lobog ma — szemben is egymással — mint ahány jelszót föl lehet rájuk írni — figyeljünk hát a zászlóvivőkre is! — Erkölcsi csődben az ország, terjed a bűnözés, pusztít az alkohol, zül- leszt a kultúrmocsok — arra az erőre figyeljünk, amely a züllesztésnek eddig is ellenállt! Mi nem bizonytalan programokra, ígéretekre, követelésekre kérjük a voksot, mi arra kérünk igazolást a választótól, helyesli-e, hogy: — annak idején mi javasoltuk a gyes intézményét, melynek talán százezrek köszönhetik az életüket azóta; — elsőként szólaltunk fel az anti- bébi-lakótelepek ellen; — elsőként tiltakoztunk a családnyomorító, a gyermeket, a teljesítményt, a munkakedvet büntető, kártékony adórendszer ellen; — elsőként javasoltuk a „főhivatású anyaság” intézményét: három vagy több gyermekét gonddal, szeretettel nevelő anya fizetéssel, nyugdíj- jogosultsággal otthon maradhasson;- elsőként tettünk javaslatot az anyasági nyugdíjra, nyugdíjpótlékra; — elsőként tettük szóvá, hogy Kodály országában a Rádió lehallgatottabb reggeli műsoraiból az Aczél-admi- nisztráció kiirtott minden hazai színt, minden nemzeti értéket; — elsők között szóltunk — már a hatvanas évek elején a magyarság népirtással felérő Önpusztítása ellen, amely immár 33 éve tart s két vesztes háborúval fölér a károsítása;- elsők között álltunk a magántulajdon fejlesztése, a gazdaság'reformja, a termelés korszerűsítése, a vállalkozás szabadsága mellé;- elsők között tettünk országos vihart kavaró, azóta is érvényes javaslatokat — már a hatvanas évek közepén — a gazdasági kibontakozásra;- elsők között szálltunk szembe a falusorvasztó, bűnös településpolitikával;- elsők között ütköztünk meg a nemzettudat módszeres elroncsolóival, a nemzeti érzés fojtogatóival; — elsők között emeltünk szót a határainkon túli s a világgá szétszóródott magyarság ügyében ... Mindezt: szemközt a hatalommal, százszoros, ezerszeres túlerővel szemben. Mi tehát nem vagyunk most rászorulva, hogy olyasunkat ígérgessünk a választónak, amit nem tettünk meg vagy nem igyekeztünk megtenni évtizedek óta a politikából, a parlamentből kirekesztve is. MAGYAR NÉPPÁRT 769 ■f t£
