Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-24 / 47. szám

1990. február 24. • PETŐFI NEPE • II SPORT • SPORT • SPORT KÖD ELŐTTEM, KOD — UTÁNUK • A herényi hetes fogat edzés előtt, a kecskeméti árpád­városi sport­csarnokban. (Farkas Tibor felv.) Akinél a széf kulcsa . A pénz „csinál” kézilabdát Kecskeméten A történet nem túl bonyolult mégis kígyóként tekeredik hónapok óta. Röviden az események. Egy Sikk fantázianevet használó társa­ság megkeresi a már biztos feljutó­nak számító NB I/B-s gödöllői női kézilabda-együttest, amely köztudottan a csőd szélén áll. Fölajánlanak a szakosztály játékjogának megvételéért 1 200 000 forintot, foglaló gyanánt le is pengetnek kétszázezret. Ám a kézilabdázókat túl öregnek találják és nem tartanak rájuk igényt, sőt kijelentik: jugoszláv profikat szerződtetnek, nem is egyet, mindjárt kilen­cet. A Sikk társaság kecskeméti illetőségű, részükről Komáromi Gábor és Szabó Géza tárgyal, fizet. Nem sokkal később a Jászberényi Lehel együtte­sével is előszerződést kötnek (valakik) Kecskemétről. Közben december végén a cégbíróságon bejegyzik a Treff SE sportegyesületet. A „klub” vezetői fölkeresik az illetékes sporthivatalokat és bejelentik létüket, vala­mint segítséget kérnek tőlük. Aztán többet nem látják a „treffeseket” ... DEL-AFRIKA: Még él az apartheid A dél-afrikai politikai enyhülés volt a legfőbb témája annak a ta­nácskozásnak, amelyen a Nemzet­közi Olimpiai Bizottság (NOB) apartheidellenes bizottságának a tagjai találkoztak Kuvaitban. Az ülés résztvevői biztatónak nevez­ték a legújabb fejleményeket, így például Nelson Mandela polgár­jogi aktivista szabadon bocsátását. Ennek ellenére megállapították azt is, hogy az országban továbbra is létezik faji megkülönböztetés. Az apartheidellenes bizottság ja­vasolta, hogy a dél-afrikai sport- szervezetek kezdeményezéseit az Afrikai Nemzeti Olimpiai Bizott­ságok Szövetsége (ACNOA) vitas­sa meg. Felvetődött, hogy egyes dél-afrikai sportolóknak az eddigi­nél nagyobb lehetőséget biztosíta­nak a felkészülésre, a versenyzésre. Könyv a kecskeméti fociról Szabó Pál Itt tartott az ügy, amikor tudomást szereztem arról, hogy a jászberényi ta­nítóképzőről egyszerre nyolc hallgató került át a kecskeméti társintézmény­be, s közülük hatan kézilabdáztak az ottani TK NB Il-es női csapatában. Később teljesen véletlenül csöppentem égy olyan társalgás kellős' közepébe, ahol a tanítóképző testnevelői szerettek volna információt szerezni a dolog hát­teréről.’Ä négy tanár a/-. Ecsédl András főigazgatót fá'gglfta: miként" IcőVétkfé-' zett be az a honi felsőoktatásban pél­dátlan hallgatói iskolaváltás? A testne­velők egyöntetűen állították: ilyen még nem volt Magyarországon! A főigazgató elmesélte, hogy megke­reste őt egy fiatalember, aki elmondta, hogy különböző okok miatt a hat lány szeretne átjönni Berényből. Valameny- nyien jó tanulók és alanyi joguk, hogy ott folytassák tanulmányaikat, ahol ők szeretnék. A jászberényi főigazgató Sem gördített akadályt, „csak” annyit kért, hogy a kecskemétiek hivatalosan keressék meg őket a tanulók átvételé­nek ügyében... Miért jó ez nekünk? —- kérdezték a testnevelők. Azért az remek dolog, hogy hat kézilabdás nálunk tanul és megnyeijük a főiskolás bajnokságot, hangzott a felelet, amely fanyar mo­solyt ültetett a tanárok arcára: évek óta a kecskeméti TK nyeri a kézilabdás főiskolás versenyeket a megyében, nincs szükség ilyesfajta erősítésre, i Valaki közbevetette: két lezárt félév szükséges ahhoz, hogy valaki felsőok­tatási intézményt változtasson. A lá­nyok többsége még elsős, tehát nagyon indokolt esetben lehetséges csak az át­vételük. Erre nem kaptunk elfogadha­tó választ a főigazgatótól, csak annyit: minden jogszerűen történt. A testnevelők ingatták a fejüket, s megkérdezték: pedagógiai szempont­ból sem éppen etikus a dolog, mert képzeljék csak el a jászberényi kollégát, akinek most hat játékosát „elrabol­ták”, s ott maradt csapat nélkül! Mi lenne, ha mondjuk legközelebb a kecs­kemétiek kórusát egyik napról a má­sikra „átigazolja” az egyik társintéz­mény? Akkor is ilyen rezzenéstelen arc­cal közölné a tényt a főigazgató ...? A kérdések megválaszolatlanul ma­radtak, kárpótlásként annyit még el­árult a főigazgató, hogy a fiatalember egy Treff nevű kereskedelmi társaság alkalmazottja, kapcsolataik' vannak külföldön és beszállnak majd a sport- csarnok építésébe. A testnevelők orra előtt elhúzott mézesmadzag nem érte el a kellő hatást: jól tudta-tudja vala­mennyi, hogy az évtizedek óta hőn óhajtott sportcsarnok felépítésére ak­kora ai esély, mint utcalánynak a tisz­tességre. „Nem győzött meg, kétsé­geink vannak” -— mondta a tankszék- vezető és talán még várt főnökétől va­lamit, aki azonban lezártnak tekintette az ügyet: „Legyenek csak kétségeik, de ez a főigazgatók ügye”, Dr. Ecsédi András fölállt és maguk­ra hagyta kollégáit. * * * Az e$et fő mozgatójának Szabó Gé­zát tartják. Amikor először beszélget­tünk, vele volt a csapat is. Kérdéseimre a lányok kurta igennel- vagy nemmel válaszoltak, látszott, Szabó a,,főnök”, ő az Uletékes a feleletek megadására, így a második beszélgetésre a lányokat már nem hívtam el, tőlük úgysem tu­dok meg semmit sem. — Mindenkinek alanyi joga, hogy ott folytassa tanulmányait, ahol akarja, — kezdte, a beszélgetést Szabó Géza. ,(l)íem,lepett meg, fncwdatajj ,©ár hal­lottam valahol.. 11 — Elmondaná, hogy miért kellett a lányoknak eljönni Jászberényből? — Kifejezetten személyes dolgokon alapul, de nem szeretnénk senkit sem megbántani. Nem szöktettünk és nem raboltunk el senkit sem Jászberényből. Távozásunk bejelentése előtt három órát beszélgettünk az intézmény veze­tőivel, akik megértették a problémáin­kat és hozzájárultak az iskolacseréhez. — Legutóbb azt mondták nekem a lányok, hogy nem kézilabdázni, hanem tanulni jöttek Kecskemétre. Bár nem mondták ki, de tudom, hogy az ottani kézilabdaedzővel nem tudtak kijönni. Miért nem fejezték be a kézilabdázást, nem kellene most különbözeti vizsgákat tenni, új intézményt megszokni? — Ha befejezik a játékot, lehetetlen­né tették volna a tanulásukat. El kellett jönhi. — Miért pont Kecskemétre? — Az üzleti kapcsolataim miatt. Én csak segítettem a lányoknak, nem csá­bítottam őket. Köszönettel tartozunk mind a két főiskolának, hogy támogat­tak bennünket. :— Bár a tanulás az elsődleges, mond­juk, elhiszem, mégis rendszeresen edze­nek ás közben megalakult a Treff SE is. Az alakuló közgyűlésen készült jegyző­könyvben olvastam, hogy helyt kell állni a csapatnak az NB I/B-ben. Milyen csa­patnak, milyen bajnokságban? — Fél évig nem indulunk bajnokság­ban. Ősztől viszont igen, de az még ném tisztázott hol, melyik osztályban. Előrehaladott tárgyalásokat folyta­tunk több szakosztállyal is. Közben a lányok valóban edzenek, valamennyi­en tehetségesek. Edzőnk jugoszláv és első osztályú minősítése van. — Akkor az is igaz, hogy jugoszláv kézilabdázókat szerződtetnek? — Igen, szeretnénk kettőt. Ám ez még a jövő zenéje. Egy biztos: nem akarunk profi csapatot, viszont törő­dünk majd a lányok jövőjével. Legyen jó szakmájuk, s ne kerüljenek az utcára az aktív játék befejezése után. — Kik állnak az ügy mögött? Fizetik az edzésekre a termet, jó pénzért átven­nének szakosztályokat; miért éri ez meg Önöknek? — Rövidesen tiszta lesz a kép, ak­kor, ha kívánja, részletesen tájékozta­tom a cégünkről. Annyit azonban el­mondhatok, hogy semmiféle hátrány nem éri a vállalkozást azért, mert tá­mogatjuk a kézilabdát! Én is játszot- tam. sérülés miatt kellett befejeznem. Valamit tenni akarunk a sportért. — Már tettek. Kétségek közt hányó­dik legalább két szakosztály, szerződést ugyan kötöttek, de nem tudják, mi lesz velük a jövőben ... — A mai gazdasági helyzetben bár­melyik szakosztályt meg tudjuk vásá­rolni. A gödöllőiekkel azért hagytunk föl, mert beláttuk: összeszokott társa­ság, együtt akarnak maradni az NB I-ben is. Mi egy folmenő rendszerű ké­zilabda-iskolát szeretnénk megvalósí­tani Kecskeméten, de ez nem megy má­ról holnapra. Még kiforrásban van az egész, de fél évünk van. Nem hiszem, hogy gondjaink lennének, mert nem­csak mi kerestünk meg szakosztályo­kat, hanem ők is minket, jöttek még az élvonalból is: vegyük át a csapatot. Nem félünk a jövőtől, tudja, akinél a széf kulcsa van, az diktál, az a fő­nök ... * * * Szabó Géza mindössze huszonkét éves fiatalember. Üzleti dolgai miatt kihagyott fél évet Jászberényben, most folytatja Kecskeméten. Ő is, a lányok is nyugalmat akarnak, azt mondják: befogadta őket az új iskola. Ők így érzik. Jászberényben köd utánuk, Kecskeméten köd előttük, előttem. Majd fél év múlva föloszlik ...? Rajtmar István reg fiúk A nosztalgiázás időszakát éljük. Me­rengünk a múltról, szépnek látjuk most a jelenben a régit. De nem biztos, hogy minden esetben szükség van a rohanó idő tisztítótüzére. Ilyen lehet a régi idők kecskeméti focija is, amelyről a szemta­núk állítása szerint is több jót, mint rosz- szat lehet elmondani. Szabó Pál Miklós napokban megjelent dolgozata a Kecs­keméti Dózsa történetét lapozza vissza. Megszólalnak a könyvben régi kedven­cek, Uzsoki, Határ, Rozgonyi (Rogics), Kerpesits (Pipa) és a többiek, valamint Donátb Tibor, a csapat fáradhatatlan vezetője. Könnyed, olvasmányos írás, amely jó szórakozást jelenthet a kecske­méti focibarátoknak. Négy százalék — hány százalék? A közelmúltban a tanács egyik vezetője boldogan újságolta: meg­oldják a mozgáskorlátozottak test­nevelését. Az örömében való oszto- zás közben fogalmazódott meg ben­nem a kérdés: és mi lesz azokkal, akik még nem mozgássérültek? Azóta is az a gyanúm, hogy tüneti kezeléssel nem lehet betegséget gyó­gyítani. Különösképpen akkor nem, ha pénz híján szándék se nagyon van hozzá. Ez a sejtelmem csak tovább erősödött a Kecskemét megyei város csütörtöki, estébe nyúló tanácsülé­sén, amelyen az idei költségvetés volt a napirenden. Annak az összegnek a felosztása, amelynek részeként a vá­ros testnevelésére és sportjára a múlt év szeptember 28-án megszavazott költségvetési négy százaléknak is sze­repelnie kellett volna. De hát — bár­milyen nagy is a demokrácia — a pénzügyi tervezést még nem bízzák a tanácstagokra. A hivatali apparátus meg úgy tervez, ahogy sajátos szem­pontjainak legjobban megfelel. Feltételezhető, hogy a testnevelés, sport és az ettől elválaszthatatlan egészséges életmód ezúttal nem érte meg a befektetést, mert a tervezetet készítő osztályvezető nem tartotta érdemesnek, hogy négy százalékot áldozzon rá. Pedig az emlékezetes határozatot megkapta, amelynek 5. pontja „utasítja a közgazdasági osz­tályt, hogy 1990-től a mindenkori éves pénzügyi tervnek a működtetés­re fordított része, a 4 százalék álljon rendelkezésre a testnevelés és sport finanszírozására”. Szóbeli kiegészítésében azután — valószínűleg zavarában — azt mondta: a sport lehetőség szerinti támogatásáról volt szó, s erre ezúttal csak sokkal szerényebb keretek kö­zött van lehetőség. Újabb konkrét kérdésre azután a tényszerű válasz­ból az is kiderült, hogy az a bizo­nyos, vitatott (?) négy százalék mint­egy 58 millió forint. Ezzel szemben a sportigazgatóság költségvetésébe 13 millió 464 ezer került, s ebből mindössze 5 millió 200 ezer forintot szántak a kecskeméti egyesületek, klubok támogatására. A megyeszékhely harminchárom klubjában több mint ötezren sportol­nak, s ezek közül talán négyezernél is több az olyan fiatal, akinek életre szó­ló indítást ad a rendszeres testnevelés, sport. Biztosan nenu lesznek vala­mennyien bajnokok, de legalább egészségesek, és később, felnőttként is magukkal viszik s gyermekeiknek is továbbadják a testnevelés iránti igényt. így az ötezerből több tízezer, az átlagnál egészségesebb ember vál­hat, akik ritkábban kopognak majd a körzeti orvosok ajtaján, nem lesznek mindennapos vendégek a kórházban, amelynek a működtetését ugyancsak a tanács biztosítja. Hát rossz befektetés a testnevelés­re és a sportra fordított pénz? Per­sze, hogy az, ha rosszul használják fel. De az, aki adja, kérje számon, szabjon követelményt! Sok mindent megtehet. De vajon megteheti-e azt, hogy nem ad? Találóan fogalmazott az a tanács­tag, aki azt mondta, hogy ezzel a sport ki van végezve! Ki kell monda­ni, hogy Kecskemétnek nincs szük­sége — sem pénze — testnevelésre és sportra, szűnjenek meg a szakosztá­lyok, klubok, de ezért testületileg vállalják a felelősséget! Óriási különbség volt ez ahhoz az emlékezetes döntéshez képest, ami­kor a négy százalékot megszavazták, és a Magyar Olimpiai Bizottság bu­dapesti illésén két felszólaló is a kecskemétieket állította példaként. Nosztalgiázásnak azonban nincs, s ezúttal sem volt helye a tanácsházán. A szünet jótékonyan hatott, s az azt követő vitában az értelem kereke­dett felül a rossz emlékű érzelmeken. A költségvetés előteijesztöje a 28,8 millió forint tervezett tartalék­ból 8. millió 800 ezer forint átcsopor­tosítását javasolta a testnevelés és sport javára. Ezt a javaslatot a ta­nács azzal a kiegészítéssel fogadta el, hogy a második fél év pénzügyi hely­zetének ismeretében a témát újra na­pirendre tűzik. A sport tehát, ha anyagilag megté­pázva is — 4 százalékból egyelőre körülbelül kettőt kapott —, erkölcsi­leg győztesként került ki az „össze­csapásból”.. A „kicsikart” huszonhá­rommillió ellenében a tanácsi vezetés — saját testületi döntését megváltoz­tatva — nyert huszonötöt. De lehet, hogy olyasmit vesztett amit pénzzeí nem lehet pótolni... Banczik István A megyei II. osztály Déli csoportjának tavaszi sorsolása 1. Március 4., 14.30: Tompa —Vaskút. Bácsalmás—Sü­kösd, Szakmár—Nagybaracs­ka, Homokmégy—Hercegszán­tó, Bátya—Nemesnádudvar, Dusnok—Kelebia, Hajós— Gara, Kunbaja—Katymár. 2. Március 10., 14.30: (szom­bat): Kelebia—Hajós, Nemes­nádudvar—Dusnok, Herceg- szántó—Bátya, Katymár—Ho­mokmégy, Nagybaracska— Kunbaja, Sükösd—Szakmár, Vaskút—Bácsalmás, Gara— Tompa. 3. Március 15., 14.30: Sükösd —Vaskút, Gara—Dusnok, Ke­lebia—Bátya, Nemesnádudvar —Homokmégy, Hercegszántó —Kunbaja, Katymár—Szak­már, Nagybaracska—Bácsal­más, Hajós—Tompa. 4. Március 18., 15.00: Szak­már—Vaskút, Kunbaja—Sü­kösd, Homokmégy—Nagyba­racska, Bátya—Katymár, Dus­nok—Hercegszántó, Hajós— Nemesnádudvar, Gara—Kele­bia, Bácsalmás—Tompa. 5. Március 25., 16.00: Tompa —Kelebia, Nemesnádudvar— Gara, Hercegszántó—Hajós, Katymár—Dusnok, Nagyba­racska—Bátya, Sükösd—Hö- mokmégy, Vaskút—Kunbaja, Bácsalmás—Szakmár. 6. Április 1., 16.30: Homok­mégy—Vaskút, Bátya—Sü­kösd, Dusnok—Nagybaracska, Hajós—Katymár, Gara—Her­cegszántó, Kelebia—Nemes­nádudvar, Kunbaja—Bácsal­más, Szakmár—Tompa. 7. Április 8., 16.30: Tompa —Nemesnádudvar, Herceg­szántó—Kelebia, Katymár— Gara, Nagybaracska—Hajós, Sükösd—Dusnok, Vaskút— Bátya, Bácsalmás—Homok­mégy t Szakmár—Kunbaja. 8. Április 15., 16.30: Dusnok . r Vaskút, Hajós—Sükösd, Ga­ra—Nagybaracska, Kelebia— Katymár, Nemesnádudvar— Hercegszántó (április 14.), Ho­mokmégy—Szakmár, Bátya—- Bácsalmás, Kunbaja—Tompa. 9. Április 22., 17.00: Tompa —Hercegszántó, Katymár— Nemesnádudvar, Nágybarács- ka—Kelebia,. Sükösd—Gara, Vaskút—Hajóst Bácsalmás— Dusnok, Szakmár-—Bátya, Kunbaja—Homokmégy. 10. Április 29., 17.00: Gara —Vaskút. Kelebia—Sükösd, Nemesnádudvar—Nagyba­racska, Hercegszántó—Katy­már, Bátya—Kunbaja, Dusnok —Szákmár, Hajós—Bácsal­más, Homokmégy—Tompa. 11. Május 6., 17.00: Tompa —Katymár, Nagybaracska— Hercegszántó, Sükösd—Ne­mesnádudvar, Vaskút—Kele­bia, Bácsalmás—Gara, Szak­már—Hajós, Kunbaja—Dus­nok, Homokmégy—Bátya. 12. Május 13., 17.00: Nemes­nádudvar—Vaskút, Herceg­szántó—Sükösd, Katymár-— Nagybaracska, Dusnok—Ho­mokmégy, Hajós—Kunbaja, Gara—Szakmár, Kelebia— Bácsalmás, Bátya—Tompa. 13. Május 20., 17.00: Tompa —Nagybaracska, Sükösd— Katymár, Vaskút—Herceg­szántó. Bácsalmás—Nemes­nádudvar, Szakmár—Kelebia,1 Kunbaja—Gara, Homokmégy —Hajós, Bátyar—Dusnok. 14. Május 27., 17.00: Katy­már—Vaskút, Nagybaracska —Sükösd, Hajósi—Bátya, Gara —Homokmégy,. Kelebia— Kunbaja, Nemesnádudvar— Szakmár, Hercegszántó—Bács­almás, Dusnok—Tompa. 15. Június 3., 17.00: Tompa —Sükösd, Vaskút Nagyba- v racska, Bácsalmás—Katymár, Szakmár—Hercegszántó, Kun­baja—Nemesnádudvar, Bátya :—Gara, Dusnok—Hajós, Ke- I lebla—Tlömokmégy. . RÖVIDEN • RÖVIDEN 9 Kecskeméten, a fedett uszodában szombaton és vasár­nap rendezik meg a hagyomá­nyos Keskeny Sándor úttörő ví­zilabda-emlékversenyt. A mér­kőzések mindkét napon 9 óra­kor kezdődnek. Résztvevők: a Bp. Spartacus, a Bp. Számaik, a jugoszláv Óbecse és a KVSC. Szombaton délután 16 órakor KVSC—Ü. Dózsa országos ser­dülő bajnoki vízilabda-mérkőzés is szerepel a műsorban. • Megalakult az új kézilab­da-szövetség Kecskeméten. Az elnöke régi szakember, Madár Imre lett, a tagjai Hódos Lajos és Keserű Károly. A városi szövetség rendezi az alapfokú és iskolai versenyeket. 9 Teremlabdarúgó-tornát rendeznek Kiskőrösön, a sport- csarnokban az 5—6. osztályos tanulók részére szombaton, 8 órától. A verseny vasárnap a 7 —8. osztályos tanulók versenyé­vel folytatódik, ugyancsak 8 órai kezdettel. 9 A hét közben lejátszott, előkészületi labdarúgó-mérkő­zések eredményei: H. Bem SE —Kecskeméti SC 1—1 (0—4), gólszerző: Rácz. Harta—Kun- szentmiklós 5—2(3—1). Miske —Krivaja 2—0 (0—0), gólszer­ző: Kákonyi 2. 9 NB I-es női kosárlabda- mérkőzést játszottak Kecske­méten a 7—13. helyért. A talál­kozón a Kecskeméti SC 38— 15-ös félidő után 82—49-re le­győzte a Soproni Postás csapa­tát. A listavezető vendégegyüt­tes a vártnál jóval gyengébb tel­jesítményt nyújtott. Az első fél­időben nyolc percig képtelenek voltak a kosárba találni, miköz­ben a KSC 23 pontot szerzett. Ld.: Farkas 33, Fück 22. MEGRENDELŐ (Bélyeg nélkül feladható.) POSTAHIVATAL POSTASZOLGÁLATI Helyben

Next

/
Thumbnails
Contents