Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-23 / 46. szám

P * p uSUmubHI Ma nincsenek \ | bombaüzletek j az építőiparban \ Százharmincegymilliós | nyereség a Bácsépszernél (4. oldal) Bush és Havel támogatja Gorbacsov reformjait Prága nem képviseli Havannát? WASHINGTON George Bush amerikai elnök szerdán délután — meglepetésre — másodszor is tanácskozott Václav Havel csehszlovák államfő­vel. A fehér házi közlemény szerint mindketten támogatásukról biztosították Mihail Gorbacsov reformjait és azok hozzájárulását a békés kelet-európai változásokhoz. Egyetértettek abban is, hogy az amerikai csapatok a stabilitás és a biztonság tényezőjét jelentik Európában — hangzik a közle­mény. Ugyanakkor Havel, akit rendkívül melegen fogadtak Wa­shingtonban, némi feltűnést keltett azzal, hogy ismételten hangsú­lyozta: az Európában állomásozó amerikai csapatok előbb-utóbb feleslegessé válnak. A Bush-kormány hosszabb távon is legfeljebb európai haderői csökkentésére hajlandó, teljes kivonásukról hal­lani sem akar. Havel egyébként a sajtó előtt kijelentette: hamarosan „változás következik be” abban, hogy Washingtonban a csehszlovák nagy- követség működteti Kuba érdekképviseleti irodáját. Washington és Havanna között nincsenek diplomáciai kapcsolatok, Kubában a svájci nagykövetség keretében működik amerikai érdekképviselet. A „FALUMENTŐ SZÖVETSÉG” AKCIÓJA IMREHEGYEN Csendes tüntetés zárszámadás előtt Hazánkba érkezett az ír külügyminiszter Horn Gyula külügyminiszter meghívására csütörtökön hiva­talos látogatásra Budapestre érkezett Gerard Collins, az ír Köztársaság külügyminisztere. Az ír diplomácia irányitóját magyarországi útjára elkisérte felesége, Hillary Collins is. Gerard Collins kétnapos ma­gyarországi látogatásának első délutánján a főváros nevezetes­ségeivel ismerkedett, majd az esti órákban felesége társaságá­ban részt vett azon a díszvacso­rán, amelyet Horn Gyula és fe­lesége adott tiszteletükre. A hivatalos tárgyalások pén­tek reggel kezdődnek meg. Az ír külügyminiszter először ven­déglátójával, Horn Gyula kül­ügyminiszterrel folytat megbe­széléseket a Külügyminisztéri­umban. A látogatás program- jánan megfelelően Gerard Col- linst fogadja Németh Miklós kormányfő és Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök. A tervek szerint az ír külügyek irányítója találkozik több, ma­gyarországi poütikai párt veze­tőjével is. Gerard Collins és Horn Gyula péntek délután nemzetközi sajtótájékbztatón számol be a látogatás eredmé­nyeiről. (MTI) Tegnap, kilenc óra után, Imrehegy köz­pontjában már csoportokban álltak az em­berek. A még pihenő tránszparenseken ilyen feliratok voltak olvashatók: „Kérjük a veze­tők elszámoltatását”, „Fürdős Miska a kis­király”, „Kisgazdapárt Kecel”, „Veled va­gyunk, Imrehegy”. A nem oly régen szerve­zett „falumentő szövetség” csendes demonst­rációra készült, az Imrehegyi Új Élet Szak- szövetkezet zárszámadási részközgyűlésének idejére. Takács János, a szövetség „szóvivője” a 150-200 fős csoportból igy kérte a szövetke­zet tagjait: „Induljanak a közgyűlésre, azért jöttünk ide, hogy a felszólalókat ne érhessék retorziók. A közgyűlés résztvevői tegyék le­hetővé, hogy a petíciónkat ott felolvashas­suk”. Tíz óra után a részközgyűlés a törvényes menetrend szerint a napirendi pontok meg­szavazásával kezdte volna meg a munkát A tagok azonban közbeszóltak, nem a petí­cióátadás érdekében, hanem — nem kis hu­zavona után.^ azért, hogy a vezetők menje­nek ki a tüntetőkhöz. A részközgyűlés testü­letileg vonult a szövetkezet bejárati kapujá­hoz. Takács János olvasta fel a petíciót melyben egyebek között tiltakoztak a szövet­kezeti vagyon kiárusítása, a szőlők bérbe adása, a szövetkezet szisztematikus, elszegé- nyítése ellen. Elmondta: a szövetkezet adós­ságállománya 40 millió forint a központi telep fantom, az angóratartással befürödtek. A többször elhangzó kérdés az volt Biztos, hogy erre a főagronómusra van szükség? Béla Lajos, a szövetkezet elnöke válaszolt: Amikor a mai vezetés tíz évvel ezelőtt ideke­rült semmi sem volt, a tagosítás, a szőlőtele­pítés megkötéseit nem mi találtuk ki. A gaz­dasági helyzet adott. Takács János szerint nincs jövője a szövetkezetnek. Takács János­né tanácselnök Csanádi Mihály föagronó- mus hozzászólását követelte, aki így kezdte: A legtöbb támadás engem ért nem magya­rázkodom. A hatóságok elszámoltatását s annak — ha lesznek — konzekvenciáit elfo­gadom. Egy biztos: a szövetkezeti vagyont nem herdáltuk el. Az elmúlt tíz év alatt 27 millióról 209 miihó forintra nőtt Takács János a válaszokat nem fogadta el, de a szövetkezet tagjait a közgyűlésen való részvételre szólította, a részközgyűlés elég zűrzavaros eseményeiről a holnapi lapszá­munkban tudósítunk. Gál Eszter A DÜSSELDORFI BANKI ISZTV Hannoveri segélyszállítmány Erdélybe — Kik segitkeztek a gyűjtésben és kik a kísérők ? —Társam, aki szintén magyarul beszél, dr. Edvi Péter, a Hannoveri Magyar Egyesület elnöke, a többi­ek — bár nem tudnak magyarul — igaz szívű emberek. Ilyen hosz- szú úton váltani kell egymást a vo­lánnál. Ketten pedig csak mint szimpatizánsok jöttek velünk. Meg kell említeni Szentpáli Orso­lya nevét, aki nagyon sokat segített a gyűjtésben.. — Ha már itt vagyunk — vette át a szót dr. Edvi Péter —, hadd mondjam el, három napja hoztuk létre az erdélyi kulturális és tudo­mányos alapítványt — okiratát már elküldtük Iliescunak —, hogy támogassuk az erdélyi kulturális, tudományos életet. Szeretnénk egy jótékonysági előadásra ismert mű­vészeket megnyerni. A bevételt pe­dig az alapítvápyba tennénk. — Hogyhogy Kecskeméten áll­tak meg?. (Méhesi Éva felvételei) — Elfáradtunk. Hosszú volt az út — mondhatom ezt is, de a gyöke­rek ... Őseim idevalósiak. Fűszer- kereskedésük volt. Igaz, 45 éve élek kint, de ugye nem venni észre a beszédemen? — mondta büszkén Kőházy János. — A bochumi egyetemen közgazdaságtant taní­tok, a főállásom pedig Düsseldorf­ban, a német nemzeti bankban van. Szép ez a város. Jóleső itt a fáradtság is. Nézze, a többiek is milyen boldogok. Kérjük, küldje­nek nekünk az önök újságjából, hogy megmutathassuk — mert ta­lán az eső út közben lemossa a magyar honfitársak' autóinkra irt szavait. Hadd lássák kint is, nem hiába gyűjtöttek, adakoztak — aminek mindenki örül. Meg hadd tudják meg, őseim városában, Kecskeméten is jártunk. Szerencsés hazaérkezést! Pulai Sára Hosszú utat tehetett meg az a két — eredeti­leg talán fehér — teherszállító autó, amely tegnap a kecs­keméti nagy­templom mel­letti kis utcá­ban parkírozó­helyet keresett. Először a monstrumok, majd a rájuk tapadt úti szennybe írt szavak, monda­tok tűntek fel. A motorok el- csendesedésével a héttagú, fá­radt társaság örömteli nyúj­tózkodásba fo­gott. A véletlen találkozásból aztán kiderült: tíz nappal ezelőtt Hanno­verből indult útnak a kis csapat. A két tíztonnás kocsi telített volt, a pilóták váltására, a személyes holmik tárolására egy kis busz volt a kísérő. Útjuk hazánk fővárosán át Nagyvárad, Kolozsvár, Maros- vásárhely, Kőrösfő, Arad, Temes­vár, Végvár — és főleg iskolák. — Mi volt a rakomány és hon­nan ? — kérdeztem á magyar nyel­vet tökéletesen beszélő egyik piló­tától, aki kezet nyújtva bemutat­kozott: — Kőházy János. — Nem ez volt az első szállítmá­nyunk. Két vagon árut már január 3-án elküldtünk. Egy hannoveri kekszgyáj; 30 tonna termékét aján­lotta fel. Ezenkívül ezer liter tartós tejet, joghurtot, egy tonna marga­rint, 50 mázsa cukrot, száz kiló kávét, csokoládét indítottunk út­nak. Most írógépeket, papírárut, írószert, gyógyszert, mosóport, pi­perecikkeket, gyermekjátékokat, magyar nyelvű könyveket, újságo­kat vittünk. A szervezett alvilággal a megyében is számolni kell Sajtótájékoztató a rendőr-főkapitányságon Az új szelek jegyében — amelyek most a rendőrséget is körbelengik — sajtótájékoztatóra hívta a Bács-Kiskun megyei rendőrfőkapitány a megye saj­tóorgánumait. Dr. Tóth Antal felvázolta az elmúlt esztendő bűnügyi statisztikáját. Szá­mos aggasztó jelenségről beszélt. így említette a bűncselekmények számsze­rű növekedését s a megdöbbentő dur­vaságot, kegyetlenséget, amely mosta­nában tapasztalható. Szólt a szervezett bűnözésről is. Ezzel kapcsolatban el­mondta, hogy ezek az emberek többsé­gűkben erre az életmódra rendezkedtek be, ami a szervezett alvilág megjelené­sének árnyékát vetíti előre. A bűnügyi statisztikában újdonság is felbukkan. Igaz, régről ismert már a zsebtolvajlás, de az eddig mellőzött „műfaj” — úgy tetszik — ismét divatba jön. A rendőrfőkapitány szerint gondot okoz, hogy — a bűnözés ugrásszerű növekedése mellett — az emberekben nem alakult ki a veszélyérzet. Pedig egészséges mértékben hasznos lenne, (Folytatás a 2. oldalon) A keletnémet kémfőnök Moszkvába menekült ; Ä Szovjetunióba távozott Marktes Wolf, az NDK külföldi hírszerző szolgálatának egykori vezetője, akinek nevéhez számos nevezetes akció irányítása fűző­dik, Az NSZK-ban jelenleg is letartóztatás! parancs van ér­vényben ellene. Az NDK televíziójának szer­da esti beszámolója szerint a kémfőnök, aki 1987-ig állt a szolgálat élén. az otthoni őrizet­be vétel elől menekült a Szovjet­unióba. A Heute Aktuell című műsor a nyugatnémet Süd­deutsche Zeitung című lap érte­süléseire hivatkozva közölte, hogy a keletnémet ügyészség szerint Wolfnak pontos tudomá­sa volt a korrupcióval és sik­kasztással vádolt, s a felelősség­re vonás elől Nyugatra szökött Alexander Schalck-Golodko ws- Ai volt külkereskedelmi államtit­kár viselt dolgairól. Markus Wolf három éve azért távozott fontos tisztségéből, mert állítólag nézeteltérése tá­madt Honeckerrel a peresztroj­ka és a glasznoszty megítélését illetőén. Nyugállományba vonu­lása után több ízben is úgy nyi­latkozott^ hogy az NDK-ban szükségesek a változások. TANÁCSTESTÜLETEK NAPIRENDJÉN KECSKEMÉT: Vita a költségvetésről, avagy: ; főbe kell-e lőni az oroszlánt? Kecskemét Megyei Város Taná­csának elnöke, dr. Adorján Mihály tegnap 13 óra után néhány perccel átadta a megbízólevelet Szabó Gá­bor református esperesnek, akit a város tanácsa 1990. január U-ei ülésén választott tagjává. Ezzel az aktussal kezdődött a megyei város tanácsának soros ülése, melyen fő témaként a megyeszékhely egységes pénzalapjának 1990. évi tervét vi­tatták meg és — negyvenhat igen szavazattal, három tartózkodással — fogadták el. Természetesen nem ilyen egyszerűen. Csaknem négy órán át tartott a költségvetési vita, miután Szűcs Ti­bor közgazdasági osztályvezető el­mondta szóbeli kiegészítését. Az osztályvezető egyebek között hang­súlyozta: a pénzügyi tervet több al­kalommal megtárgyalta a tanács tervbizottsága, megvitatták a pár­tok képviselői is, akik összességé­ben elfogadták azt. A terv annak messzemenő figyelembevételével készült, hogy tovább szűkültek az anyagi lehetőségek. Ezért elsősor- I ban a fejlesztési kiadásokat kellett jelentős mértékben „karcsúsítani”, hogy az intézmények működhesse- nék, a megkezdett beruházásokat í be lehessen fejezni. Ezt kővetően a kérdések sokasa- I ga hangzott el egyebek között a ke- I rékpárút-építések programjával, a sport támogatásával, a 10 éve húzó­dó hunyadivárosi csatornázással, a Katona József Színház és az Erdei ' Ferenc Művelődési Központ támo- j gatásával, az iskolák fenntartásá- j val, korszerűsítésével kapcsolat- j ban. A kérdésekre adott megnyug­tató vagy kevésbé megnyugtató vá­laszok után rövid szünet követke­zett, majd vitával folytatta munká- ] ját a tanácsülés. Farkas Gábor kifogásolta, hogy a 1 terv mindössze 4 millió forintot irá- nyoz elő városrendezési célokra, ami legfeljebb arra elegendő, hogy j két roskatag épületet kisajátítsa- j nak. Ennek legalább a duplája kel- (Folytatás a 2. oldalon) FULLÁNKOS FELSZÓLALÁSOK A KECSKEMÉTI MÉHÉSZEK RÉSZKÖZGYŰLÉSÉN Amíg a szabályozók uralták a gazdaságot, s tilos volt minden, ami piaci viszonyokat teremthetett volna, a méhészek is jól megvoltak egymással. Általában szövetkezet­be tömörültek (a kecskemétiek és környékbeliek az Észak-Bács- Kiskun Megyei Méhész ÁFÉSZ- be), ami tovább egyszerűsítette a dolgokat. A méhésznek nem kel­lett attól félnie, hogy nyakán ma­rad a méz: a leszerződött mennyi­séget megvette tőle a szövetkezet. Igaz, sosem kérdezték tőle, hogy mennyiért adja, mégis odaadta, hú­szén nem volt választása. Talán ha pár kilót el tudott mérni háztól az ismerősöknek. Nagy tételben nem kért tőle senki: a hazai piacot a Hungaronektár uralta („akivel” szövetkezetük révén a kecskeméti­ek is kapcsolatban álltak), export- joguk pedig csak a monopolhely­zetben levő cégeknek volt (pl. a Hungaronektárnak). Ők viszont megkapták szerződöttjeiktől, ami nekik kellett. Döntő fordulatot az értékesítés­ben az hozott, hogy a méz lekerült a kivételi listáról: immár második éve az exportálhatja, akinek sike­rül piacot találnia. A korábban monopolhelyzetben levőknek nem sikerült, másoknak igen. Ők vol­tak azok, akik egyszer csak hol itt, hol ott bukkantak fel az országban és ráígértek a szerződéses árra. Felbomlott a méhészek egységes tábora. Voltak, akik a több pén­zért odaadták a termékeket ahe­lyett, hogy mint mások, az utolsó . cseppet is az áfésznek szállították volna. Sőt! Maguk is kerestek (s többnyire találtak) piacot itthon és külföldön: egyre kisebb mennyi­ségre szerződtek az áfésszel. így jártak jobban, legalábbis anyagi­lag. Amúgy viszont a „szövetkezet által elitélésben részesültek.” Hiá­ba kérték, hogy az áfész is szerez­zen új piacokat, ne legyenek a min­denkinél kevesebbet fizető Hunga- ronektárnak kiszolgáltatva: nem történt semmi. Azonkívül, hogy nyilvánvalóvá vált, egy „dolog” a tagság, más a szövetkezet... Össztűz alatt a vezetők Ilyen körülmények között került sor a közelmúltban az áfész kecs­(Folytatás a 3. oldalon) „Őseim városában, Kecskeméten is jártunk”

Next

/
Thumbnails
Contents