Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-22 / 45. szám

1990. február 22. • PETŐFI NÉPE • 3 AZ INTEGRÁL — ÁLL, . Petőfiszállás: ne várjanak a jó időig! Petőfiszálláson is észreveszik az embe­rek, hogy jó pár dolog fölött eljárt az idő. Nemcsok József karbantartó az isko­lában. Foglalkozását tekintve azt gon­dolhatnám, hogy figyelmét csak az aj- tózáijavítás, a fűtés, vagy más munka­helyi feladatok kötik le. Nem így van. Foglalkoztatja a falu élete is. Az embereknek van szemük — Nálunk, a mi községünkben is fi­gyelemmel kíséri a lakosság, hogy miből adódnak a költségek. Az embereknek van szemük. Látják, hogy a néhány éve megnyílt, Pallagi János tulajdonában le­vő magánkereskedésben mindig lehet friss árut kapni. A kiskereskedő nem rest jó kenyérért naponta elutazni Csongrád megyébe, mert ami Félegyhá­záról való, az bizony nagyon lapos. Na­rancs, banán, alma, burgonya és még sokféle áru található nála. Üzlete abban is különbözik a Kiskunfélegyházi Integ­rál ÁFÉSZ-től, hogy mindössze kétsze­mélyes, míg a szövetkezeti vegyesbolt létszáma hatalmas... • Az áruválaszték — a legtöbb terméket tekintve — általában jó Heten: sokan A „hatalmas” — mint később megtudom — hét. Tizenhét­millió 800 ezer forint évi forgalomra. Ha az áfész elbírja, jó, a petőfiszállásiak úgy vannak ezzel: közvetlenül nem az ő zsebük bánja. Közvetett módon azonban őket is érinti a magas alkalmazotti létszám. Elmondhatták volna vélemé­nyüket ezzel és a vegyesbolt általános helyzetével kapcsolat­ban az áfész február eleji részközgyűlésén is -— ettől a lehető­ségtől visszahúzódtak —, mint ahogyan nem tettek lakatot a szájukra az újságíró előtt: — Szőrös a paprikás sertésfül, és nyáron dongólegyek lepik a felvágottakat (Nemcsok József). — Az áfészhez képest a Pallagiék üzlete szuper! A kenye­rük drágább, de sokkal finomabb. A húst fagyasztóládában tartják. Van citrom és narancs is. A vegyesboltban viszont nem iparkodnak azon, hogy folyamatosan legyen friss felvá­gott, s hogy megvédjék az árukat a tolvajoktól. Egy év és két hónap alatt hatszor törtek be a raktáron és a kirakaton keresztül. Kérdezze meg a szomszédban Fazekasné Pirikét, vagy a Dózsa György utcában Szabó Imrénét, ők is tudnak ezekről a dolgokról — mondja Vincze Gábomé, a Fekete László utca S. szám alatt. Fazekas János postástól megtudom, hogy ők az élelmisze­reket négyötöd részben Pállagiéktól szerzik be: — Ez a magánkereskedő olyan, hogy ha elfogy az áruja, beül az autóba és elhozza — említi elismerően. Az öreg disznó húsát nem kérik Látogatásunk tapasztalatai részben cáfolják, részben vi­szont megerősítik azt, amit a vegyesboltról beszélnek. Felvá­gottakból és tejtermékekből jó a kínálat. Üdítőket és gyü- mölcsleveket is szép számban találunk. Számos olyan ipar­cikk is kapható, melyeket városban több szaküzlet forgal­maz. ötfajta kávéval, bő választékú csokoládéval és cukor­kával, valamint olcsóbb háztartási keksszel is ki tudják szol­gálni a vevőket. Azonban elszomorító, hogy délre mindössze 3 zsemle a péksütemény-kínálat. A kenyér lapos — nyomódott —, mintha hengerelték volna valahol. A márványsajt nincs le­fedve, a széle száraz és 1-2 centiméteren sárga, nem készteti a vevőt vásárlásra. A hűtőpultban lenne a helye — mégis szabadon, az asztal sarkán találjuk. Arra hivatkozva, hogy tél van, a zacskós tejet a pénztárgép mellett, ládában tartják, holott a tejnek ilyenkor is hűtés és nem szobahőmérséklet kell! Kérdezem az üzletvezetőtől: Miért olyan vörös és szik­kadt a sertéscomb a pulton levő szekrényben ? Móczár László- né erre azt feleli: — öreg disznóé! Nézem az előre ledarált húst (a már nem friss áru ilyen „átmentése” a vevők számára tilos): az is igencsak öreg. Hat betörés: „Pokol így dolgozni!” Még nagyobb a baj a vagyonvédelemmel. Hatszor törtek be éjszaka alig több mint egy esztendő alatt. Kétszer az ablakon, egyszer hátul, háromszor pedig a kirakatot bezúzva hatoltak be. Kávét, cigarettát, italt és élelmiszereket loptak, egy ízben 10 ezer forintot is elvittek a pénztárból. A tolvajok vérszemet kaptak attól, hogy ilyen zavartalanul hozzáférhet­nek az áfész áruihoz, mivel a hat lopásból kettőt már az idén, egy héten belül (!) követtek el. — Pokol így dolgozni, újra és újra leltározni a betörések után! — érkezik el lassan a sírás határára Móczámé. — Hogyan tűri el a szövetkezet, hogy a vagyonából így kiforgassák? —■ kérdezem a tanácsházán dr. Kovács Judit vb-titkártól. 9 A tejet az enyhe februári napokban is hűteni keli(ene). (Méhesi Éva felvételei) — Valamilyen megoldást kell találni — válaszolja —, az áfész éjjeliőrt szerződtethetne a bolt és egyúttal a szemközti kocsma védelmére. A betöréses lopások elkövetői ismeretle­nek maradnak. Sajnos, a rendőrség tehetetlen velük szem­ben. Elnöki nyugalom Mit tesz a tulajdonos, a Kiskunfélegyházi Integrál ÁFÉSZ azért, hogy kereskedelmében ne hagyja tartóssá válni az állóvízszerű állapotokat? Martus Gyula elnök Félegyházáról talán még nem ismerte föl teljesen a helyzet tarthatatlanságát. Válasza legalább is erre enged következtetni: j ,;.-r A lakosságot nem érte hátrány a betörések miatt. Ke­nyeret és tejet a leltározások alatt is árusítottunk. Tudok arról, hogy van egy-két ember a faluban, aki „rászáll” az üzletre. Mindig irkái. Elég baj az nekünk, hogy a betörésso­rozat és a leltározások következtében a bevételkiesés eddig már egymillió forint! — Javítanak-e ezek után a vagyonvédelmen? Várunk egy kicsit, hogy jobb idő legyen. Azt tervezzük, hogy több százezer forintért védőrácsot szereltetünk fel. Két kirakatot oldalt befalazunk. A villanykapcsoló nem kint, hanem bent lesz, hogy idegenek éjszaka ne férhessenek hoz­zá. Egyébként két hétre beültettünk egy rendőrt a vegyes­boltba. Ám miután letelt a figyelőszolgálata, a lopásokat újrakezdték. Ha az áfész elnökének lennék, a vagyonvédelmi intézkedé­sekkel — s általában az üzlet kereskedelmi munkájának figyelemmel kísérésével — nem várnék a jó időig! Kohl Antal MOST MÉG LAKHATÓ A VÁROS Szomorú séta Baján A város néhai köztiszteletben álló főmérnöke, Hagy András, egy Pestről érkezett építészbarátját sétáltatta meg Baján és így mutatta be, büszkén és lokálpatriotizmustól elfogultan ezt a számára legszebb települést. Történt pedig ez az 1933-as esztendőnek egy verőfényes vasárnapján. Miután pedig a dolognak Rapcsányi Jakab Baja mo­nográfiájában írásbeli nyoma is meg­maradt, sokszor áttanulmányoztam a Körséta a városban című fejezetet, hogy megismerkedhessek a fél évszá­zad előtti valósággal. Innen származott az ötlet, hogy megismételjem a hajdani sétát, pesti barát híján, családi körben. Amint kiléptem a Duna utcai panel­ház kapuján, az újvárosi lakótelep fan­táziátlan tömbjeinek egyhangúsága fo­gadott. A sivár képet alig tette élénkeb­bé a házak falát éktelenitő primitív, néha trágár feliratok sokasága. Parko­sításra tíz év alatt sem jutott pénz, a fákat, virágokat a mindenütt jelenvaló rengeteg szemét, papír és egyéb hulla­dék pótolja. Néhány éve hirdetöszekrényeket he­lyeztek el mindenfelé. Üvegüket né­hány nap múlva kiverték, azóta vaksin tekintenek a világba. Nagyon örültek az idősebbek a Bajcsy-Zsilinszky út és a Duna utca kereszteződésében lévő autóbusz-megállónál elhelyezett pad­nak, de nem sokáig pihenhettek rajtuk a járatra várva. Erős kéz kellett ahhoz, hogy olyan alaposan összetörjék, mint ahogyan egy reggel a padot találtam. A Türr-kilátó felé valamikor gyö­nyörű galagonyáson keresztül vezetett a séta. A fasor, ha hiányosan is, ma is megvan. A sétaúton — hancúrozó kis­gyermekek, babakocsit toló fiatalasz- szonyok között — csicsás Zsiguli szá­guld el, óriási porfelhőt kavarva, hogy néhány másodperc múlva visszajőve, menekülésre kényszerítse a gyalogoso­kat. Ebből ennyi elég, nézzük a Sugovica­partot! Négy évvel ezelőtt 126 szomo­rúfűzet ültettek ki ide. Néhány hónap múlva százat pótolni kellett közülük. Azóta is fogynak a fák és hiába helyez­nek ki csemetéket: esztétikus fasor csak az egy időben kiültetett azonos fajták­ból lesz. A belváros és a Béke tér még a szom­bat éjszakai randalírozás nyomait mu­tatja. Akik nem fémek be a diszkóba, a téren parkoló gépkocsikban üldögél­nek, és a kezük ügyébe akadó szemetet a földre szórják. Még mindig kevesebb kárt okoznak, mint akik a hulladék- gyűjtőket borítják ki és mindjárt össze is préselik azokat. Nagyon szépnek ígérkezett a Deák utcai vérmogyoró fasor. Egyedei azonban, úgy látszik, soha nem tudnak majd fává növekedni: a vandálok nem elégednek meg azzal, hogy a kis ágakat letördeljék. Amint a múzeum főbejárata előtt is látható, súlyt helyeznek arra, hogy végleg el-, pusztítsák a szépen fejlődő csemetéket. Nem érdemes folytatni ezt a vasár­napi sétát. Büszkeségre alig, inkább csak szégyenkezésre van ok. Szégyen­kezni azok helyett is, akik -— remélem sikertelenül — megkísérlik ezt a gyö­nyörű várost lakhatatlanná tenni. Gál Zoltán KÉPVISELŐ-VÁLASZTÁS 1990 A Magyar Demokrata Fórum programja (ÍV/B) GAZDASÁGPOLITIKA A Magyar Demokrata Fórum prog­ramját bemutató sorozatunk előző ré­szében — gazdaságfilozófia címmel — kifejtettük, hogy az MDF a magántu­lajdon híve, de mindenekelőtt a tulaj­donviszonyok demokratikus voltát tartja szükségesnek. Ez a tulajdonhoz jutás esélyegyenlőségét és nyüvánossá- gát jelenti. Áz MDF nem a gazdago­dás, hanem a szegénység ellen lép fel, ezért nem engedheti, hogy a magyar társadalom kevés számú gazdagból, s vagyontalan proletárok sokaságából álljon. A gazdaság és társadalomszer­kezet most kezdődő átalakulása során nem történhet meg, hogy milliók csúsz- szanak tovább a nincstelenség remény­telen állapota felé. A fentiekből az is következik, hogy az MDF az úgynevezett szociális piac- gazdaság híve, melynek egyik legmar­kánsabb képviselőjét Ludwig Erhard néven jegyzi a gazdaságtörténet. O Adenauer gazdasági minisztereként, majd az NSZK kancellárjaként a né­met újjáépítés egyik kulcsfigurája volt. A szociális piacgazdaság * gondolata megfelel az MDF által vállalt hagyo­mánynak is, amely számot vet azzal, hogy a szabadság-és egyenlőség egy­mással szembeforduló eszmények, a mindenkori politika feladata tehát, hogy szintézisüket megteremtse. Az alábbiakban azt részletezzük, hogy a szociális piacgazdaság elveit az MDF miként kívánja a mostani, sajátos ma­gyar viszonyokra alkalmazni. Mély válság A magyar gazdaság állapota válsá­gos, ráadásul — akár az ipar, akár a mezőgazdaság vagy az infrastruktúra területén nézünk szét — összes tartalé­kai kimerültek. Csak a társadalom ter­hére lehet ismét működésbe hozni, ugyanakkor a társadalom rendkívül törékeny állapotban van. Egyszerre kell tehát alkalmazni majd a válságke­zelő közgazdasági és szociálpolitikai eszközök szinte teljes arzenálját, s ugyánákkof hosszú távra is'kiható in­tézkedéseket tenni. Nagyon nehéz lesz a gazdasági kormányzat dolga. Az MDF a jelen helyzetben az inflá­ció elszabadulását tartja a fő veszély­nek, s ennek megállapítását már rövid távon is fő feladatának tartja, számol­va a munkanélküliség ugrásszerű növe­kedésével is. Az infláció megfékezése ugyanis csak a központi kiadások, a veszteséges nagyvállalatoknak nyújtott állami támogatások megvonásától vár­ható. Az MDF ugyanakkor alkalmaz­ni kívánja a szelektív fejlesztés-, vállal­kozás- és kínálatösztönzés politikáját is, mert tudja, hogy a gazdaságpolitika egészétől elkülönülő antiinflációs poli­tika nem hozhat eredményt. A nyomasztó pénzügyi válság legne­hezebben kezelhető része az adósság- válság. A választások után hatalomra kerülő kormánynak kezdeményeznie kell a kamatterhek mérséklését, és a magyar kivitel előtt álló akadályok fel­számolását. Az MDF számit a külföldi működő tőkére, de tudja, hogy a munka nehezét nekünk kell elvégeznünk. Iparpolitika, infrastruktúra A kis és középvállalkozások jelentik a követendő iparpolitika kulcsát. Ki­alakulásukat tudatos támogatásrend­szerrel kell segíteni. Itt említjük meg, hogy az MDF csökkentendőnek tartja a forgalmi adózás jelenlegi 23 százalé­kos általános kulcsát, úgyszintén a „0” kulcsos adósávba tartozó termékek kö­rét is. A jövedelemadó a munkajöve­delmek után csak enyhén legyen prog­resszív, erősen progresszív csak a jára­dék jellegű jövedelmek után legyen. Az MDF követendő iparpolitikájá­nak fő irányai: — A feldolgozóipar és a szolgáltatá­sok felfuttatásának arányában a nehéz­ipar racionális visszafejlesztése, illetve új, húzó iparágak, például elektronika, gépipar meghonosítása. 7*- A kis- és középvállalatok elterje­désének hatékony támogatása. — A tulajdonreform olyan véghezvi­tele, amely versenyképes ipari szerveze­tek kialakulását eredményezi. r Egységes világpiaci szemlélet megerősítése, a fejlett országok szabvá­nyainak, elvárásainak átvétele. — A szellemi hányad növelése, a fel­dolgozottsági színi javítását szolgáló állami eszköztár alkalmazása. — A regionális adottságokra építő iparfejlesztés szorgalmazása. — Nyelveket beszélő vállalatvezetői réteg kialakulásának elősegítése. Az infrastruktúra fejlesztése gazda­sági programunk stratégiai fontosságú területe, mivel az infrastruktúrára kellő súlyt helyező gazdaságpolitika közvet­lenül serkenti a szerkezetváltást. Tá­mogatjuk egy nemzetközi távközlésfej­lesztési program kibontakoztatását, az ország közlekedési hálózatának fejlesz­tését, az autópálya-építés gyorsítását, az egyéni és családi vállalkozások tér­nyerését a kereskedelemben, vendéglá­tásban és idegenforgalomban, a lakó­helyi kommunális infrastuktúra önkor­mányzati keretekben történő fejleszté­sét, valamint a helyi és térségi piacok megszervezését. Mezőgazdaság Az MDF a honi mezőgazdaság vál­ságának okát az erőszakos kollektivi­zálásra vezeti vissza, s ezt a ma már közkeletűnek tekinthető véleményét az ország jelenlegi pártjai közül elsőként fogalmazta meg, még 1988 őszén Kis- kunmajsán. Mezőgazdaságunk jövőjét egyfelől a családi munkán alapuló ma­gángazdaságokban, másfelől a valódi szövetkezeti elvek szerint működő üze­mekben látjuk. Privatizálási progra­munkat két lépcsőben tartjuk megvaló­síthatónak. Először a volt tulajdono­sok és jelenlegi földművelők a bevitel­kori aranykorona-értéknek, valamint a munkában töltött éveknek arányában jutnának valódi résztulajdonhoz, majd saját, illetve közösségük akaratának megfelelően valódi földtulajdonhoz. Ezt a földet tetszésük szerint akár ma­guk művelhetnék, vagy a szövetkezet­nek vagy bárkinek bérbe adnák, netán eladnák. Természetesen valódi piaci áron. Átalakítási programunk fő szem­pontjai: — A hazai élelmiszer-ellátás ne ke­rüljön veszélybe. — Az ágazat költségvetési kapcsola­tainak egyenlege ne változzon. — Az élelmiszer-gazdaság valutaho­zama ésszerű szinten maradjon. — Nyíljék lehetőség a termelékeny­ség növelésére, a költségek csökkentésé­re, fokozódjék a föld eltartóképessége. — Az átalakulás ne kötelező legyen, hanem egyenlő esélyek között mutat­kozó lehetőség. — A mezőgazdasági termelő érde­kelt legyen a környezetvédelemben. — A lehetőségekhez mérten szolgál­tassunk igazságot parasztságunknak, Igyekezzünk kárpótolni elszenvedett sérelmeiért. VÁLASZTÁSI BIZOTTSÁGOK BÁCS-KISKUNBAN TERÜLETI (MEGYEI) VÁLASZTÁSI BIZOTTSÁG: Titkár: dr. Sütő József. Tagok: dr. Szelei Zoltán, Károly Ferenc. A jogi munkacsoport vezetője: dr. Balogh László. Az informatikai munkacsoport ve­zetője: Burits Pál.- Kecskemét, Május 1. tér 3. (megyei tanács) I. em. 119. Telefon: 06-76/22-287 06-76/^-900 Telefax: 06-76/22-173 EGYÉNI VÁLASZTÓKERÜLETI VÁLASZTÁSI BIZOTTSÁGOK: 1. sz., Kecskemét Titkár: dr. Karácsonyi István. Tagok: dr. Bakóczay László, Mé­száros Sándor. Póttagok: dr. Dömötör Lajos, dr. Sándor Csaba. Kecskemét, Kossuth tér 1. (városi tanács) I. em. 52. Telefon: 06-76/22-877/138. Telefax: 06-76/21-749. Munkacsoport vezetője: dr. Erdei Attila. 2. sz., Kecskemét Titkár: dr. Szekér Endre. Tagok: Sándor Béla, Szollár Lajos. Póttagok: Váradi Zoltán, Kállai Istvánné. Kecskemét, Kossuth tér 1. (városi tanács) I. em. 48. Telefon: 06-76/22-877/148,248. Telefax: 06-76/22-121. Munkacsoport vezetője: dr. Nagy- né dr. Döbrentei Margit. 3. sz., Tiszakécske Titkár: Ivaskó István. Tagok: Kiss Lajos, Pafféri Istvánné. Póttagok: Péter József, Babák Fe- rencné. Tiszakécske, Felszabadulás út 2. (városi tanács). Telefon: 06-76/41-412. Munkacsoport vezetője: Lovas Bé­la. 4. sz., Kunszentmiklós Titkár: Vörös János. Tagok: Baranya Lajos, Jámbor Já­nos. Póttagok: Gőgös István, Nemes Mihály. Kunszentmiklós, Kálvin tér 12. I. em. 3. és 8. sz. Telefon: 06-76/51-155. Telex: 26406. Munkacsoport vezetője: Ajpli László. 5. sz., Kiskunfélegyháza Titkár: dr. Molnár Mihály. Tagok: Nemcsók Imréné, Térjék Gyula. Póttag: Lőrincz Csaba. Kiskunfélegyháza, városi tanács I. em. 30. Telefon: 06-76/61-961. Telex: 26370. Telefax: 06-76/61-042. Munkacsoport vezetője: Vakulya Lászlóné. 6. számú, Kiskőrös Titkár: dr. Pál György. Tagok: Varga József, dr. Torgyik István. Póttagok: Vándor Antalné dr. Bor­sai Etelka, Stubner Józsefné. Kiskőrös, Petőfi tér 1. fsz. 5. Telefon: 06-78/11-122/31. Telex: 26350. Munkacsoport vezetője: dr. Illés Ferenc. 7. sz., Kalocsa Titkár: dr. Vincze Tamás. Tagok: Jámbor János, Szabóki László. Póttag: Aladics Ferenc. Kalocsa, városi tanács. Telefon: 06-78/12-877. Telex: 26299. Munkacsoport vezetője: dr. Szabó István. 8. sz., Kiskunhalas Titkár: Kovácsné dr. Nagy Gabriel­la. Tagok: Nagy István, dr. Zs. Szőke Zoltán. Póttagok: dr. Czár György Imre, Seres Sándor. Kiskunhalas, városi tanács I. em. 107. Telefon: 06-77/22-628. Telefax: 06-77/22-789. Telex: 26296. Munkacsoport vezetője: Molnárné dr. Gábor Margit. 9. sz., Baja Titkár: dr. Sárközi István. Tagok: Bernschütz Sándorné, dr. Miliás László. Póttag: Kvalla Ferenc. Baja, városi tanácsfsz. 1. Telefon: 06-79/12-577/81. Telefax: 06-79/12-610. Telex: 81219. Munkacsoport vezetője: dr. Völ­gyesi László. 10. sz., Bácsalmás Titkár: dr. Sövény Mihály. Tag: Németh MŰtály. Póttagok: dr. Györffy Lajos, Eötvös Géza, Egercz Antal. Bácsalmás, városi tanács. Telefon: Bácsalmás 1. Telex: 081233. Munkacsoport vezetője: dr. Újlaki Eszter.'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents