Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-16 / 40. szám

1990. február 16. • PETŐFI NÉPE • 5 RÉSZVÉNYTÁRSASÁGGÁ ALAKULT A KAGE Vagyonműködtetés kalocsai módra Részvénytársasággá alakult január elsejétől a Kage. Űj neve: Kalocsakörnyéki Agráripari Részvénytársaság, rövidítése: Kage Rt. A be­tűszót, mint világszerte ismert márkanevet, megtartották, noha ebben van egy „kakukkto­jás”: az e betű. Miskolczi Jánossal, az rt. elnö­kével és dr. Lakatos Lajossal, az rt. vezér- igazgatójával beszélgettünk az átalakulásról, vagyoni helyzetükről, a kapcsolatrendszer vál­tozásáról és a jövő terveiről. — Az elmúlt félévben többször hallani lehetett, hogy a Kage nem szívesen alakul át új gazdasági társasággá, bár a törvény erre a szervezetre is köte­lezővé tette. Mi volt az ódzkodás oka?-— Termelői érdekeltség alapján szerveződött és működött a Kage — válaszolta Miskolczi János —, amelyben a termelési-gazdasági folyamatok egymásra épülése megvalósult. Mondhatom, hogy alulról fölépített, klasszikus, valódi szövetkezési forma jött létre, amit bizonyít az is, hogy a papri­kagyár 1980—81-es, hatalmas veszteségét a terme­lői érdekeltségre alapozott egyesülés, határozott, célratörő vezetői munkával, ellenkezőjére fordítot­ta, vagyis a Kage gyáregységeként nyereségessé tudta tenni. A szervezet ugyanakkor a taggazdasá­gainak érdekeit is szolgálta, elegendő csupán az agrokémiai telep létrehozására-utalni. Ez a jól mű­ködő egyesülés nyereséget termelt, tőkearányos osztalékot fizetett évről évre taggazdaságainak, s eredményei alapján az ország legkiemelkedőbb vállalatai közé került azáltal is, hogy termékeinek nagyobb részét konvertibilis valutáért tudta érté­kesíteni. Meg akartuk őrizni az egyesülés eredmé­nyesen működő szervezetét, s attól tartottunk, az új szervezeti formában lehetővé válik, hogy kívül­ről beleszólnak, beavatkoznak gazdálkodásunkba és sérül a termelői érdekeltség. — Végül is január elsejével rt.-vé alakult át az egyesülés. Sikerült-e megőrizni, úgymond, függet­lenségüket, önállóságukat? — Az átalakulásokról, a már elmondottak értel­mében, az élmúlt egy évben számtalan megbeszé­lésre, egyeztetésre került sor '-f - folytatta Lakatos Lajos. — A döntést hozó minisztériumok: a PM és a MÉM sem volt könnyű helyzetben, ugyanis a társasági és az átalakulási törvényt kellett volna követnie egyéb törvényeknek, mint például ^z álla­, mi-tulajdon védelmével, a pemzeti- vagyonügynök- ■ -séggel kapcsolatosaknak, amelyek viszont „nem jöttek ki”. Á Kage eszközeinek egy része'állami tulajdonú, aminek beintegrálása egy közös válla­latba jQghézagok miatt nem volt tisztázva. Végül is december közepén kaptunk választ a PM-től, hogy a részvénytársaságba bevihető az állami tu­lajdon. — Az alaptőke 534 millió forint, az álló- és forgóeszközökkel együtt ennél több, mivel a papri­ka- és a konzervgyár állóeszközeinek tulajdonosa az állam, és ezt béreli a részvénytársaság az állam­tól. Az állam forgóvagyonát, amelynek értéke 244 millió forint, elsőbbségi részvényként, fixosztalék- fizetés mellett adta be az rt.-be. Ez az úgynevezett likvidtőke, (anyag, félkész termékek, késztermé­kek, csomagolóanyagok stb., vagyis azok a készle­tek, illetve ennek értéke, amelyek a paprikagyár gyáregységgé válásakor már megvoltak), ami ed­dig is használatunkban volt, de az állam nem kért érte ellenszolgáltatást a korábbi években. Az el­sőbbségi részvény azt jelenti, hogy az említett lik­vidtőke után az állam 4 százalékos osztalékot kap az rt.-től, függetlenül attól, hogy nyereséges vagy veszteséges a társaság, viszont az állam lemondott az irányításba való beleszólási jogáról. Tehát az állami vagyon képviselője nincs jelen a közgyűlé­sen és szavazatával nem befolyásolja a döntéseket. — Tehát elérték céljukat, megmaradt a tájkörzeti érdekeltségen alapuló termelés és feldolgozás, a részvénytársaság független, vagyis sikerült jó meg­oldást találni. — Többé-kevésbé ^ mondotta Miskolczi Já­nos. — Az jobb lenne, ha a nemzeti vagyonügy­nökség (az állami vagyont kezelő központ) a tulaj­don feletti rendelkezés jogát is átadná az rt.-nek, mivel a korábbi években az egyesülés bizonyította, hogy ezzel az állami vagyonnal jól sáfárkodik. Ez nagyobb biztonságot is jelentene, nem kellene a szerződés egyoldalú felrúgásától, módositásától sem tartanunk. Vagyis, ha a tulajdon feletti rendel­kezési jogot is átadja, akkor alakulhat ki egy hosz- szú távú, biztonságos érdekeltség. Annál is inkább, mert itt befektetésekre van szükség, több évre elő­relátó fejlesztésekre, és az ehhez tartozó biztonság­ra. ' — Az állammal kötött szerződésük végső soron ezt gai .íntálja ... — Elme. jtileg — folytatta a vezérigazgató —, de ha a tulajdon feletti rendelkezési jogot is megkap­nánk, eloszlanána.. „ jövőt illető bizonytalansági kételyeink, feltételezéseink is. Szerintem így kelle­ne az államnak rendelkeznie, döntenie minden olyan esetben, amikor jól működő állami vállala­tok alakulnak át rt.-vé, s ott lenne indokolt a „bábáskodás”, ahol gondok vannak, bizonytalan­ságot tapasztal. Elismerve a nemzeti vagyonügy­nökség szerepét, még megjegyzem, hogy az esetek egy meghatározó körében helyi döntések objektí- vebbek, célszerűbbek lehetnek, mint az ügynöksé­gé, abból a szempontból, hogy miként érdemes leghatékonyabban működtetni az állami vagyont. A törvény ilyen szellemű kiegészítésére szükség volna azért is, hogy az állgm nehogy a jól működő vagyonát vegye vissza és azt újra versenyeztesse, hanem ott és azt, ahol vagyonának nincs megfelelő hozadéká. Ilyen jellegű törvényi garanciákkal, a jó szervezetek hosszú távú biztonságával, remélhető­en, a későbbiekben még foglalkoznak. — Milyen a részyénytársaság irányítószervezeté­nek felépítése? — Legfőbb szervünk a részvényesek közgyűlése. Az alapítók három évre létrehozták a héttagú igaz­gatóságot. Hattagú felügyelőbizottság működik, valamint okleveles könyvvizsgálót kellett alkal­maznunk. A közös szervezetek — a volt egyesülés egységei, a paprika- és konzervgyár, a tejüzem, az agrokémiai telep — önelszámoló egységekként dolgoznak. Eddig egy résztvevő — egy szavazat érvényesült a testületi üléseken, ezután a részvé­nyek arányában születnek a döntések. — Fontos információ lehet az irányítást végző igazgatóság tagjainak felsorolása: dr. Miskolczi Já­nos (elnök), Hegedűs Lajos, dr. Parti István, Deák István, Szabadi András, dr. Lakatos Lajos (vezér- igazgató), dr. Márkus Ferencné (gazdasági igazga­tó), annál is inkább, mivel az igazgatóság tagjait nemcsak erkölcsi, hanem anyagi felelősség is terheli az rt. működtetéséért. Megtudhatnék, hány részvé­nyese van az rt.-nek, melyek a legnagyobbak és azt is, hogy mi változott a kapcsolatrendszerben? — Jelenleg 15 gazdaság és öt egyéb szervezet tagja az rt.-nek — válaszolta Miskolczi János —| legnagyobb részvényesek a fajszi. a dusnoki, a miskei, a bátyai, a hajósi téeszek és a Kalocsai Állami Gazdaság. A jelenlegi tagokon kívül a Sza­badszállási Lenin Tsz és a Mezőhéki Táncsics Tsz jelezte belépési szándékát. Ezek a gazdaságok kör­zetükben integrálják a fűszerpaprika-termelést. A korábbi jó működésünknek köszönhetően a pénzbefektetők érdeklődése élénk, bizalmat ta­pasztalunk még a magántőke részéről is. Egyéb­ként az alaptőke 50 millió forintos emelését tervez­zük, s a részvényjegyzéshez lehetőséget adunk ma­gányosoknak, szervezeteknek egyaránt. Eddig az egyesülés pénzügyi eredményét tőkearányosán, teljes egészében kiosztotta tagjai között, s ezután (is) a tagvállalatok adóztak. Az rt., mint önálló jogi személyiség, adózott osztalékot fizet, amely pénz a tagoknál vagyonnövekedésként jelentkezik, nem pedig saját eredményként, saját nyereségként. — Az évenkénti mennyiségi és minőségi stabili­tás vezérel bennünket a termelői kapcsolatokban és érdekeltségben — vette át a szót a vezérigazgató. — Természetesen a részvényesek (a gazdaságoktól a magánszemélyekig) biztonságosabb, előnyösebb helyzetben lesznek piaci-termelési ingadozások esetén is, ilyenkor például nem elsősorban náluk csökkentjük évi szerződésben a vetésterületet, a felvásárlandó mennyiséget. A Kage Rt. tagja a Monimpex, amely továbbra is az export többségét bonyolítja, azonban kis csomagolású és egyéb, speciális megrendeléseket magunk teljesítünk. — Április elejétől, a deregulációs program kere­tében, megszűnik az állami monopólium a fűszer­paprika-exportban is — tette még hozzá Lakatos Lajos. — Hogy a málnaháborúhoz és egyéb anar­chikus külkereskedelmi „helyzethez” hasonló eset ne következzen be, és a nyerészkedésre spekuláló kis külker-szervezetek ne tehessék tönkre a hazai termelést és a magyar paprika világpiaci pozíció­ját, ezért a két tájkörzet: a kalocsai és a szegedi, valamint a Monimpex között már korábban létre­jött értékesítési szerződést szorosabbá kívánjuk tenni. Emellett szeretnénk országos szakmai integ­rálószervezetet is létrehozni. Csabai István ŰJ KÖNYVEK: Oxford student’s dictionary of current englísh. 2. kiad. (Akadémia K.-r-Oxford University Press, 400 Ft) — Bojtár Endre: Litván kalauz. (Kérdőjel), (Akadémia K., 45 Ft) — Besenyők, kunok, jászok. Irta Páióczi Horváth András. (Hereditas) (Corvina, 160 Ft) — Werner Hoff­mann: Törésvonalak. Művelődéstörté­neti tanulmányok. (Imago), (Corvina, 85 Ft) — Nagy-Britannia reflektor- fényben. Irta Susan Sheeren, Jona­than Sheath stb, (Angol nyelven. Cor­vina, 180 Ft) — Binyo Ivanov versei. (Új pegazus), (Európa, 20 Ft) — Franz Fühmann: Szájensz fiksön. El­beszélések. (Európa, 30 Ft) — Jan de Hartog: Isten után az első. (Árkádia, 110 Ft)—Földes Jenő—Ravasz Lász­ló: Cukrászat. (Kereskedelemfejlesz­tési és Tájékoztatási Központ, 770 Ft) +• Petri Gizella—-Nyiredyné Mikita Klára—Nyiredy' Szabolcs: Gyógynö­vények korszerű terápiás alkalmazá­sa. (Aesculap) '(Medicina, 79 Ft) — Vízkeleti Tibor—Szendrői Miklós: Csontízületi daganatok és daganatsze- rü elváltozások. (Medicina, 190 Ft) — Bényei Károly: 33 matematikai fel­adatsorozat felvételizőknek. (Műsza­ki, 78 Ft) — Magyarország madarai­nak határozója. Szerk.: Haraszthy László. (Mezőgazdasági K., 78 Ft) — Marhahizlalás szakszerűen, gondo- - san. A hízómarha-gondozó feladatai. Szerk.: Steiler József. Irta Holló Ist­ván, Makrai Sándor stlx (Mezőgazda- sági K., 100 Ft) -—Bálint György: Magáságyás. (Kertész praktikák), Mezőgazdasági K., 59 Ft) — .ÖláK>:' Sándor: Á kerti gyep. (Kerti prakti­kák), (Mezőgazdasági K., 59 Ft) — Diósi Ágnes: Szűz Mária zsebkendője. (Az én világom), (Kozmosz, 45 Ft) —-Munkavédelmi kézikönyv. (Nép- szava, 289 Ft). KOSZORÚZNI INDULÓ KECSKEMÉTI DIÁKOK Jirdosi Mirére emlékeznek Van egy sír Nyitrán, amelynek fejfáján olvashatjuk annak a hős­nek a nevét, akit e hant takar: Jirdosi Mire, született 1814. no­vember 4., meghalt 1890. február 9. Nem ismerős e név? Pedig Vise­lője 17 évet töltött Kecskeméten. Igaz, már életében is névváltozta­tásra kényszerítették, míg végül is, halála után egy fél emberöltővel, végképp „átírták” becsületes ma­gyar nevét. Ha valaki nem tudná, Jirdosi Mire Poleszni Imreként látta meg a napvilágot. Gyanúm, hogy még így sem egészen ismerős sokak előtt e név. Az Ausztriából Nyitrá- ra bevándorolt ősök után a csalá­dot az „Österreicher” ragadvány­névvel is megkülönböztették. Jirdosi Mire = Erdősi Imre. Igen, a herkulesi termetű piarista papnak, Branyiszkó hős lelkű 48- asának nevét így változtatták meg, elrejtve őt a magyarság elől. Az osztrákok a Világost követő véres leszámolásuk során, 1849- ben a 35 éves katonapaptól vették el az Erdősi nevet, büntetésből kö­telezve őt arra, hogy régi Poleszni családnevét használhatja csak. Az oly sok dicsőséget szerzett nevet majd’ két évtized múlva, csak 1867-ben engedélyezték számára újra. A csehek Trianont követően vésték sírkeresztjére a Jirdosi Mire nevet, míg a románok 1938-ban döntötték le azt az emlékművet, amely a branyiszkói magaslatokat elfoglaló honvédeknek, s az élükön rohanó Erdősinek állított emléket. Nem tudom, mivel vonta magá­ra ez az ember, hogy haló porait meggyalázták, hogy emlékoszlo­pát ledöntsék, hogy a Selmecbá­nyái tanárkodásának emlékét őrző ház falán a márványtáblát mind a mai napig ujjnyi vastag vakolattal rejtsék el a „kívülrekedtek” elől. Arról már nem is beszélek, hogy nyitrai szülőházát lebontották, s az ennek az épületnek a falán lévő tábla sem kerülhette el a —; törté­nelmünkben oly annyiszor ismét­lődő — szomorú sorsot. Kecskeméten, a piarista rendház kőkerítésének falába beépített fe­kete márványtábla hirdeti már csak széles e világon egyedül Po­leszni Erdősi Jirdosi Mire Imre ne­vét. Ezért hát mi, Kecskemétiek, őrizzük kegyelettel nemzeti létünk • Erdősi Imre (Poleszni Imre, Jirdosi Mire), Nyitra, 1814. nov. 4.—Nyitra, 1890. febr. 9. egyik héroszának emlékét, aki majd’ két évtizedig élt városunk falai között, akinek jellemszilárd­ságából magyarságtudatot és erőt merített egyaránt diák és polgár. Szabó Tamás A kecskeméti Piarista Gimnázi­um igazgatójának vezetésével diá­kok utaztak Csehszlovákiába, és Nyitrán Erdősi Imre, Garamszent- benedeken pedig Koháry Istvánnak, a kecskeméti rendház és iskola me­cénásának sírját koszorúzzák meg. DÍSZLET- ÉS JELMEZTERVEZŐ A MA ESTI BEMUTATÓRÓL „Sohasem volt, bárhol megtalálható” • Gyarmathy Ágnes jelmeztervei A milliomosnő látogatásához. A Gyarmathy Ágnes díszlet- és jelmeztervezővel megbeszélt inter­júra készülve megpróbáltam össze­számolni, hogy hol és hány játékte­ret alkotott, hány szereplőt öltöz­tetett. Gyorsan rájöttem: igencsak időigényes vállalkozás volna a közreműködésével bemutatott elő­adások számbavétele. Annyi min­denképpen idekívánkozik, hogy Sajtos Géza igazgató és Beke Sán­dor főrendező szerződtette először Kecskemétre, 1979 nyarán, a már akkor Munkácsy-díjas tervezőt. Első itteni feladatként Károlyi Mi­hály Ravelskyjét és Vampilov: Bú­csúzás júniusban című lírai komé­diáját, ezt a vígjátéki szituációban iS szomorú színmű díszleteinek ter­vezését kapta. Legújabb munkájában, Dürren­matt A milliomosnő látogatása cí­mű tragikus komédiájában, ebben az író szerint „gonosz játékban” is vegyül a szomorúság, a fájdalom, a kegyetlenség és a csendes humor, így véli Gyarmathy Ágnes, aki a svájci szerző több művének ma­gyarországi bemutatásában vett részt. „ — Halálos komolyan mondja azt, amit mond, de ki-kikacsint egy-egy pillanatra, hogy ne kese­redjünk el rögtön, azonnal, mert csak így viselhető el a groteszk helyzeteket teremtő élet. Ezt a ter- mészetellenességet szeretném érzé­keltetni a milliomosnő és kísérete rózsaszínbe öltöztetésével. Megha­tározza őt és az őt körülvevő em­bereket, hogy így jelennek meg egy tönkrement városban. — Hol van ez a város? — Mindenütt. És milliomosnő is lehet mindenütt. — A nagy színházi újító szerint talán „valahol Közép-Európában”. , — Tökéletes egyetértésben Gi- ricz Mátyás rendezővel úgy mutat­juk be, mint ami sohase volt, mint ami bárhol megtalálható. így is szeretnénk hangsúlyozni a mű állandósult időszerűségét. Ezért hagytuk el a próbák során, a szerzői utasítások ellenére, az egyes helyszíneket, építményeket jelző feliratokat. — A három helyszín közül me­lyikkel birkózott meg a legnehezeb­ben? — Az első felvonás játékterével, a gülleni pályaudvarral. Szoká­somhoz híven kezdtem ezzel a díszletek tervezését. Könnyű lett volna egy hagyományos állomást a színpadra tenni. Úgy akartam, úgy kell a hangulatát megteremte­ni, hogy ne legyen se állomás, se kisváros, hanem a dürrenmatti dramaturgia része. — Ha igaz az a megállapítás, hogy a színpadon kapja meg egy- egy mű végső formáját, akkor ez hatványozottan érvényes Dürren­matt müveire, mivel sokféleképp játszhatók, értelmezhetők. A szerző sohasem ellenezte a különböző fel­fogású rendezéseket, azt azonban elvárta, hogy egységes hangulatú le­gyen a produkció. Mivel a légkörte­remtés fontos eszköze a játéktér, kíváncsian kérdem, hogy sikerült-e megteremteni rendező és tervező között az összehangolt együttmű­ködést. — Mindig nyitottan fogadom a rendezői elképzeléseket és elgon­dolásainak ismeretében próbálom megformálni a díszleteket, a jelme­zeket. Együtt építjük fel az elő­adást. Összeillesztjük, összecsi­szoljuk ötleteinket. Van egy for­mája a díszletnek, ami tulajdon­képpen egy életvonal. Az, hogy a rendező szeretett volna valamilyen életutat, amit megtesz a város, il­letve az öreg hölgy és mindenki. Én is szerettem volna egy utat. Vagyis mind a ketten azon gondol­koztunk, hogy valahonnan vala­hová el kell jutni, és azt látványo­san kell, megtenni. — „Összedolgozott-e” a díszlet- és jelmeztervező? ifS Ha más tervezi a díszleteket, a jelmezeket, akaratlanul is előfor­dulhat, hogy versengenek. Melyi­kük tud erősebben jelen lenni a színpadon. Most elkerültük ezt az ütközést, ennek veszélyét, mert mind a két feladattal megtiszteltek. — Tapasztalataim szerint szín­padképeiben mindig fontos drama­turgiai szerepük van a színeknek. — Dürrenmattnál fontos a szín­pszichológia, a nagy kontrasztok világa, a fájdalom szürkének és az ujjongó, nyálas rózsaszínnek a ta­lálkozása. A műből könnyen kikö­vetkeztethető, hogy két csoportba kellett osztanom a szereplőket. A milliomosnö környezetéről már szóltam, a güllenieket nem akar­tam a napi életben az utcán járó civil emberekként ábrázolni, nem kezdtünk el megvarrni millióegy öltönyt, szoknyát, inget, hanem egy arc nélküli tömeget próbáltam a színpadra varázsolni. Később, ahogy vállalják jólétük érdekében azt a szörnyűséget, amit vállalnak, ahogy egyre jobban élnek, bár nem milliomosi jólétben, csak az ő sivár viszonyaikhoz képest emelkedett az életszínvonaluk, egyformán, csak uniformizáltan tollasodhat- nak. Az öreg nő környezete nem változik, számukra az a létforma természetes. Remélem, hogy a mai premieren és a soron következő előadásokon igazoltnak látják a kedves nézők, amit az idő- és hely­szűkével küszködve elmondtam szándékainkról, reményeinkről. Heltai Nándor A-hazánkban inkább az Öreg hölgy látogatása címmel játszott Dürrenmatt-mű főszerepeiben Lő- rinczy Évát, Kovács Gyulát, Gu­lyás Zoltánt, Nagy Attilát, Balogh Rózsát, Orth Mihályt, Lengyel Já­nost, Bácskai Jánost és Holtai Kál­mánt láthatják a nézők.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents