Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-02 / 28. szám
1990. február 2. • PETŐFI NÉPE • 5 AZ ENERGIAERDŐ PÓTOLHATJA A KŐOLAJAT? Egy lépéssel a holnap előtt A Duna—Tisza közi parlagterületekből körülbelül 25-30 ezer hektár alkalmas arra, hogy erdőt telepítsenek bele. E szám elhangzása után kerül elő az Erdészeti Tudományos Intézet Duna—Tisza közi állomásárt a számológép. Dr. Almási János, a Helvéciái Állami Gazdaság szakembere, dr. Kovács Lóránt és dr. Rédei Károly — ők az ÉRTI tudományos főmunkatársai — összehajolnak egy papír felett. Aztán kijön egy adat: ha ez a terület energiacélú erdővel lenne betelepítve, hasznosításával évente minimum 45 ezer tonna kőolajat spórolhatna meg a megye! — Minden erdőből lehet energiát nyerni, nem? — De igen — mondja dr. Rédei Károly — csak a klasszikus erdők energiaalapját a melléktermékük vagy éppen a faipari hulladék adja. Az energiaerdő fajtaösszetételét, a fák sűrűségét eleve úgy határozzák meg, hogy ennek a célnak feleljenek meg elsősorban. — Tehát a magas hőértéket produkálók, így az akác, a nyár és a szikes, kevés csapadékot kapó területeken a pusztaszil — szól közbe dr. Kovács Lóránt —t az, amelyik a Duna—Tisza közén számításba jöhet. Ezek a fafajok egyébként, amelyeket kísérletbe állítottunk Helvécián és Tiszakécskén. De a vágási forduló 5-10 évre való rövidítésével, azzal, hogy sarjaz- tatható fafajokat válogatunk, hogy az egyébként megszokottnál sűrűbben ültetünk, mind az úgynevezett dendromassza — vagyis a föld feletti, energianyerésre alkalmas részek — mennyiségét növeli. ' — Megfogalmazná, mi a gyakorlati haszna az energiacélú erdőnek ? Dr. Almási János nem csak a Helvéciái Állami Gazdaság tapasztalatait értékeli: — Az köztudott, hogy Európa energiabázisa csökken. Valamiképpen tehát pótolni kellene, nem is az utolsó pillanatban. Ma hazánkban — az ÉRTI kísérletei úttörő jellegűek — nincs koordinálója az energiamegteremtésnek, illetve a -felhasználásnak. Osztrák példát mondanék, ahol az energiacélú erdők telepítése folyamatos, ahol a felhasználót — akár a vállalatot vagy egy családi ház gazdáját — kedvezményekkel preferálja az állam. De közelebbi példa Helvécia. Van hagyományos erdőnk, van szőlő, gyümölcsös, ezeknek pedig faaprítéka. Vásároltunk egy berendezést, ahol el lehet tüzelni. Évente mintegy 3500-4000 tonna apríték kell az energiaszolgáltatáshoz, ennek egy részét ma még meg kell vennünk. Ha a 8 hektáros kísérlet eredményeit gyakorlatba lehet majd ültetni, mintegy 1000 hektárra számolhatunk energiaerdőt. Lesz energia, a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan területek egy részét hasznosítani tudjuk, és még csak a környezetvédők sem szólhatnak egy szót sem a tüzelés káros melléktermékei miatt. — Gazdaságossági számításokat is végeznek ? , — Kísérleti méretekben gondolkodhatunk — válaszol dr. Rédei Károly, — A MÉM egyedi engedélyével, támogatásával állítottuk be a két kísérletet 1987—88-ban. Mi „csak” azt tudjuk majd megállapítani, milyen telepítési mód, ápolás, kitermelés a legalkalmasabb az energiaerdőben, adott termőhelyen. Végül is kijelölt területre kaptunk vizsgálódási lehetőséget, nem pedig egy tájegységeken megvalósítható országos hálózat része vagyunk. Ilyen kísérleti, vállalati szinten nem lehet bizonyítani a gazdaságosságot, hiszen az ország energiamérlegét nem ismerhetjük. —A józan ész mondatja, meg az innen-onnan felkapott információk, hogy az energiaerdőknek igenis van jövőjük — állítja dr. Almási János. I — Azonkívül, hogy kísérletükre kaptak támogatást, felfigyelt már valaki vagy valakik a munkájukra ? — Az MTA szegedi akadémiai bizottságára nyújtottuk be az eddigi, korántsem teljes dokumentációkat — mondja dr. Kovács Lóránt."— Ott érdeklődéssel fogadták, sőt értékelték is. De isteniga- zaból akkor tudunk többet mondani, ha a kísérleteinkben valóságos adatokhoz jutunk. Amikor megkezdjük a kitermelést, és amikor — remélhetően addig így lesz —i fogadókészséget tapasztalunk az ily módon megteremtett energiahordozó iránt. Addig is, míg ez a felismerés megszületik, a mi dolgunk annyi, hogy arra a pillanatra felkészüljünk, technológiával, fafaj összetétellel, sok egyéb kísérlettel bizonyított, gyakorlatba ültethető fogással. Gál Eszter KEZDEMÉNYEZ A SAN1TAS EGYESÜLET Az egészségmegőrzés szolgálatában Megjelent a Természetgyógyászat című folyóirat A természetgyógyászat egyidős az emberi kultúrával. Évezredek tudását, tapasztalatait foglalják össze a különböző természetgyógyászati rendszerek, módszerek, amelyek az egyetemes gyógyászatban ma mar legalább egyenlő helyet foglalnak el a modern orvostudomány mellett. Nyugat-Euró- pában a betegek hatvan százalékát valamilyen természetgyógyászati kezelésben részesítik, sikerrel. Az ázsiai országokban ez az arány még inkább eltolódott a természetgyógyászat javára. Hazánkban is megnövekedett az érdeklődés a természet- gyógyászati eljárások, módszerek iránt. Közrejátszik ebben a gyógyszerek egyre magasabb ára, s végre az egészségügyi kormányzat erkölcsi támogatásán is élvezi a természetgyógyászát. Az elvi akadályok ezzel elhárultak. Egyéb támogatásra viszont aligha lehet számítani. Az anyagi, a pénzügyi feltételeket a társadalmi mozgalomnak kell előteremtenie. Ebben a szükséghelyzetben jött létre a Sanitas természetgyógyászati alapítvány a kiskunfélegyházi Sanitas Égészségkultúra Központ kezdeményezésére. A városi Vöröskereszt és dr. Tamasi József kórházi orvos közreműködésével, 1986-ban alakult meg Kiskunfélegyházán a Sanitas Egészségkultúra Klub, amely később központtá, majd egyesületté alakult át. Célul tűzte az eddig gyógyíthatatlannak vélt betegségek természetgyógyászati módszerekkel történő gyógyításának, kutatásának elterjesztését, a természetgyógyászat életformáló, egészségmegőrző lehetőségeinek kiaknázását, e módszerek kibontakozását előmozdító anyagi alap megteremtését felajánlások, vállalkozások, vegyes vállalatok útján. Célja a hazai természetgyógyászati szakképzés és az igényes ismeretterjesztés rendszerének megteremtése. Ezt szolgálja— egyebek között az ország jelenleg egyetlen üyen szaklapja, aTermészetgyógyászat ci- mü havi folyóirat első számának a megjelenése. A lap részletesen ismerteti az ájurvédát, á;hagyo- mányos indiai gyógyászat legfőbb ismérveit, a mar távol-keleti természetgyógyászatot, hírt ad a magyar hipertóniaprogramról, valamint a természetgyógyászati oktatás, ismeretterjesztés elképzeléseiről, terveiről. Hangtalan sikoly emberekért Asztalomon, halomnyi kacat közt, egy farsangi álarc, rajzpapírból kivágva, piros ceruzával színezve. Furcsasága: a szemeknek kitekintést engedő lyukak nincsenek rajta. A mandulaformájú rés helyén a papír fehérsége. Ha szememre illesztem, semmit sem látok. A kecskeméti Platán otthon felnőtt, középsúlyosán értelmi fogyatékos lakói készítették. Nagyra nőtt Búk, felnőtt lányok testi valóságban örök gyermeki értelemmel. Viháncolva, nevetgélve, boldogan — alkottak. emberi lélek legmélyebb zugát is. Adatokat sorol, az átépítéssel járó gondokat, az adó alá nem vonható fizetéseket, a felettesek, a fenntartók segítőkészségét méltatja. Jegyzetelek, de tudom, ebből sohasem lesz „igazi” újságcikk. Dr. Vörös Sára orvos asszony törékeny alakját megcáfoló, erős bittel magyarázza az otthon fiatal lakóinak értelmi „karbantartásának ” szükséges mikéntjét..., hogy gyógypedagógus, gyógyfoglalkoztató, szociális nővér — mentálhigiénés team — kell, mert anélkül... Segélykiáltás minden halk szava, segélykiáltás a most még felhőtlenül vidámnak tűnő felnőtt gyermekekért. Akik bozzábújnak, akik engem is átölelnek, s ha te is ellátogatnál ide, kedves olvasó, téged is bizalmukba fogadnának. És soha többénem tudnád elfelejteni tekintetüket... Nem lesz ebből újságcikk. Nézzük együtt a képeket. Emlékezzünk: porból vagyunk. Gondunk, bajunk számtalan. Élni, boldogulni akarunk. Kudarcokkal küszködünk és sikereket is elérünk. Ott kint, a Platán otthon kerítésén túl. Mert itt, bévül, csak a napok peregnek. És a múltba málló órák, napok, évek, évtizedek fájdalmát, ürességét feledtetni próbálják az itt dolgozó emberek. Gondoljunk bálával rájuk. De ki hallja a hangtalan segélykiáltásokat, kinéz a bizakodó szempárokba ? Ki viseli a szem nyilas nélküli álarcokat? Csak a helytállóké a kötelesség? Nagy Mária Az udvaron középkorú férfi körbe- körbe menetel. A télutói napfény gyenge melegét éles szél söpri ki a felújítási munkák nyomát viselő épületek karéjából. A férfi, pillanatra se lassítva a menetütemen, kisdolgát végzi. Rója tovább a köröket. Magukba roskadt öregasszonyok ülik körül az asztalt. Szemük se rebben az ajtónyitásra. A műanyag padlón fénylő tócsák. A szervezet működik, de már az ember nem irányítja. Idős, dementálódott emberek. Szintén az otthon lakói. Az egyik szobában látogató. Édesanyja közelében egy pap ül. Némán. Talán imádkozik. Elmélkedésre kényszerítő környezet. Memento homo, quia pulvis est... emlékezz ember, ki porból vagy... * . Szavak után kapargálok, elmondani: 126, fehér köpenyt öltő asszony, lány, férti teszi három műszakban a dolgát ebben az intézményben. Egy biztos: nem a munkabérért. Az igazgatónő, Radicb Brúnóné 16 éve irányit szociális otthont, a kecskemétit négy és fél esztendeje. Kiismerhette már az
