Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-14 / 38. szám

1990. február 14. • PETŐFI NÉPE • 5

i

ÚJ JÁTÉKSZABÁLYOK A KÖZMŰVELŐDÉSBEN

Bajai tervek

HOGYAN LÁTTA A FILMSZEMLÉT KÓSA FERENC?

A dokumentumfilm - lépéshátrányban

Az elmúlt hét derekán ért véget Budapesten, a Kongresszusi Központban a tavaly készült s a következő hónapokban mozikba kerülő magyar filmek minden korábbinál rezignáltabb, válságtüneteket mutatóbb seregszemléje. A rendezvényen idén nézőként volt jelen Kosa Ferenc filmrendező, akinek évtizedeken át ellenzékben születtek — dobozba zárt, s a legutóbbi évekig legfeljebb zártkörűen forgalmazott ^— alkotásai. Találkozásunkkor interjút kértem tőle a Petőfi Népe számára, a seregszemléhez kötődő benyomásairól A többi között arról kérdeztem, bogy megítélése szerint milyen hatékonysággal esélyekkel rendelkezik az informálásban úttörő szerepét immár elvesztett dokumentumfilm a sajtószabadság hírversenyében és a mai politikai közélet indulatoktól fűtött, alig átlátható harcaiban.

Nagyság szerinti sorrendben a megye második közművelődési intézménye a bajai József Attila Művelődési Központ. Mintegy féléves „interregnum” után most ismét van kinevezett vezetője, az eddigi igazgatóhelyettes, Béres Béla személyében. — Terveiről, szakmai elképzeléseiről kérdeztük az új igazgatót.

— Felelőtlenség lenne tőlem, ha most teljesen tiszta, világos programmal akarnék előállni. Olyan helyzetben vagyunk, amikor az intézményhálózat a puszta létéért küzd.' Csak arra vállalkpzhatom, hogy a működés elméleti és szakinai alapját képező irányokat felvázoljam. Ami a legfontosabb: minden tervem csapatmunkát feltételez. Együttműködő és a célokkal azonosuló kollektívára épül, vagyis intézményünk munkatársaira. Meggyőződésem, hogy a fejlődés lehetősége nem az elaggott hálózatban, hanem a helyi társadalomban rejlik. A bajai emberek számára a kultúrát nem egyedül a JAMK hordozza, hanem minden, ami itt körülvesz bennünket: az épületek, a terek, a vizek és a gazdag hagyományok...

— Mire gondol konkrétan ?- Vitányi Iván azt mondta: A kultúrában nincs légüres tér. Ha ilyet teremtünk, oda onnan nyomul be a levegő, ahonnan tud. Nálunk a légüres tér adott. De nem lehet mindegy, hogy mivel és mennyi idő alatt telítődik: a város jövője formálódik ebben a térben. A rejtett energiák felszínre hozatalához mindenekelőtt a nemzeti, a városi és a kulturális identitástudatban kell rendet teremteni. Továbbmegyek: tapasztalhatjuk,

hogy egész életünket megfertőzi ma a politikai kultúra hiánya. Munkaprogramunkban feltétlenül

Új könyvek

Alan Millard: Bibliai képeskönyv. (Városok-tárgyak-szín- helyekN Corvina, 440 Ft) - Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza 1945—1985. I—II. (Európa, 220 Ft) — Petri György: Ami kimaradt. (Aurora, 95 Ft) -— David More— Alistair Fitter: Fák. 2. kiad. (Fürkész könyvek, Gondolat, 75 Ft) — Bruce Pearson—John A. Burton: Emlősállatok. 2. kiad. (Fürkész könyvek, Gondolat, 75 Ft) — Szerelem. Összeáll. Réz Pál. (Helikon, 99 Ft) — Szívélyes Fahrenheit. 17 sci-fi remekmű. Az 1954-es év terméséből válogatta Isaac Asimov és Martin H. Greenberg. (Maecenas, 120 Ft) — Fazekas György: Forró ősz Budapesten. Életinterjú. Az interjút készítette Hegedűs B. András. (Magyar Hírlap-könyvek, Pallas, 99 Ft)

— Gálosi János: Összefoglaló feladatgyűjtemény történelemből a középiskolák számára. (Tankönyvkiadó, 112 Ft) — Hazslinszky .Tamás: Kis-Fátra. Túrakalauz. (Sport, 160 Ft) Bakonyi Gábor—Csiby Mihály: Sáskák, szöcskék, tücskök., (Búvár zsebkönyvek, Móra, 55 Ft) Ságvári Ágnes: Mert nem hallgathatok. Egy jóházból váló pártmunkás emlékei. (Magyar Hírlap-könyvek, Pdll.is, 99 Ft) — összefoglaló feladatgyűjtemény kémiából. 3. * kiad. írta Hutter Anna, Kiss Zsuzsa stb. (Tankönyvk., 85 Ft).

— Lövey Zsuzsa—Bogár Péter: Szakközépiskolai összefoglaló feladatgyűjtemény. Fizika. Megoldások I." Készült a szák- középiskolai összefoglaló feladatgyűjtemény Fizika 1989. évi 5. kiadása alapján. (Magánkiadás, 198 Ft) — Viktor Szu- vorov: Akvárium. Egy szovjet hírszerző* karrierje és kirúgása. ; (Go-Nexus, Print-eR Kft., 148 Ft) ^. Ovi-suli. A Baba első könyve. 3. kötet. (Text Kft., 69 Ft) —- Ovi-suli. Mondjuk, hogy... 2. kötet. (Text Kft., 69 Ft) Zane Grey: A végvidék légiója. (Kék könyvek, Fortuna, 88 Ft).

szerepel majd ennek fejlesztése. Úgy vélem, hogy jól-rosszul működő „irodai népművelés” helyett emberek között mozgó, lelkesítő felkészültséggel és alkattal rendelkező szakemberek tudatos, tervezett és folyamatos tevékenysége az eredményes munka záloga.

— Úgy tudom, nem elégszik meg a vezetői tennivalók’ellátásával.

—Valóban nem. Az igazgatónak benne kell élnie az általa irányított közösségben, és így vezetnie, ellenőriznie azt. De emellett feltétlenül részt kell vennie az önálló munkában. Én ugyanúgy szervezem a programokat, végzem a ház napi feladatait, mint a munkatársaim. Sem hűtlen lenni, sem elfelejteni nem szeretném a hivatásomat.

— Tehát ném kíván reggel fél 8-tól ügyelni? (Ekérdéshez az olvasónak némi magyarázattal tartozom: valamikor a művelődésiház- igazgatók legfőbb érdemének azt tekintették, ha a tanácsi művelődési osztály munkaidejében bármikor rendelkezésre álltak.)

— Reggel az emberek dolgoznak, a diákok iskolában vannak. Azt tartom fontosnak, hogy a tartalmi munka idején, például'az esti rockkoncerten legyek jelen. Egyébként úgy hiszem, hogy a művelődési osztály jelenlegi vezetősége egyetért velem ebben.

— Milyenek az intézmény anyagi lehetőségei?

— Nem valami fényesek. A város minden egyes polgárára 263 forint jut évente a költségvetésünkben. De az épületünk sem felel meg az elvárt követelményeknek. Az évtizedeken keresztül folyó, halogató művelődéspolitika még sokáig érezteti Baján a hatását. A város, eléggé érthetetlen módon, önként kimaradt a hetvenes évek intézményépítő lázából.

Agrárgondok

Azt képzeli a közönséges halandó, hogy amikor az élelmiszerárak a boltokban követhetetlen gyorsasággal nőnek, s a sokgyermekes családoknak a napi tej es kenyér beszerzése is nehézséget okoz, az agrárszakma képviselői csakis elégedettek lehetnek. A korán ébredő ember idővel rászokik a Falurádió hallgatására, s ilyenkor tapasztalja, hogy sehol nincs annyi panasz, mint a mezőgazdasági termelésben. Most is, amikor az árakat — régi kívánságra — a szabadpiac dönti el.

Mert kiderül a nyilatkozók szavaiból, hogy a piac nálunk minden lehet, csak szabad nem, kötöttségek sora béklyózza ma is. Export- tilalom Keletre, kivételi lista Nyugatra, külön engedélyek mindkét irányba. Közben idehaza a hasznot még mindig más fölözi le, nem a termelő, a tenyésztő, hiába a „garantált” ár, ha az a költséget sem fedezi. Eladatlan és eladhatatlan készletek halmozódnak, húshegyek és zakuszkakonzerv-tornyok gyűlnek, miközben a hazai fogyasztó csak messziről bámulja a hűtőpultokat.

A pártok a tulajdonreform különféle elgondolásaival borzolják a kedélyeket. A Falurádió meggyőző hangú interjúalanya, a kecske- *méti Kovács László, a Kiskunsági Teszöv nyugdíjas titkárhelyettese többször is megszólalt ez ügyben. Hangoztatva, hogy csakis az egész élelmiszer-gazdaságot érintő, a termelőt is érdekeltté tevő változás hozhat eredményt a jövőben.

De vajon elhallatszik-e mindez a tenni tudók füléhez?

Magyar zene

Nem hiszem, hogy a múlt kedden sokan kapcsoltak be a rádiót a televíziókészülék helyett. A klinika című NSZK-tévéfilmsorozat érzelmes történetével bizonyára nem versenyezhetett A magyar zene estje, amely a Kossuth rádióban hangzott el. De azért a zenekedvelők közül bizonyára nem kevesen voltak kíváncsiak például arra a

A következmény: munkatársaim sokszoros erőfeszítéssel produkálhatnak ugyanannyi eredményt, mint más városok népművelői. Egy biztos: az intézményre Szüksége van a városnak, létezésének szükségességét még a szorító gazdasági kényszerűség sem kérdőjelezheti meg.

— Miben látja saját közéleti szerepét?

— A legfontosabbnak a következő négy feladatot tartom: ellátom az intézmény irányítását, főhivatású népművelőként dolgozom, kezdeményezem és előmozdítom a szakjfnai újításokat, végül pedig a város polgárainak ‘ elképzeléseit képviselem. Kollégáim jogosan elvárják tőlem, hogy hozzáértéssel segítsem őket mind szakmai-technikai, mind munkajogi és érdekvédelmi területen.

— Van-e valami különleges elképzelése a jövőt illetően?

— A felerősödő vállalkozási hullám a közművelődés eddig merev intézményrendszerét sem kerülheti el. Két évvel ezelőtt, amikor ezzel kapcsolatos nézeteimet kifejtettem a népművelők hagyományos vándorgyűlésén, majdnem megköveztek eretnekségemért. Most szabályozzuk az intézmény tulajdonában levő Klub presszó helyzetét, önálló rendezési jogot szerzünk. Bekapcsoljuk munkánkba az önálló jogi személyiséggel rendelkező egyesületeket, így az Országos Gyermekvédő Ligát, a Népművelők Egyesületét, a Magyar Rádiósok Egyesületét, felvesszük a kapcsolatot a Nagycsaládosok Egyesületével. A régi, meglehetősen formálisan működő társadalmi vezetőség helyett szabad művelődési tanácsot szervezünk a pártok és egyesületek bevonásával. Ez a testület döntési jogköröket is kap. Talán nem ide tartozik, de mindannyian szívügyünknek tartjuk: 300 nyugdíjasbérletet adtunk el mérsékélt áron, annak ellenére, hogy a bemutatók költségeinek négyötödét az utaztatás és a szállítás viszi el.

Gál Zoltán

felvételritkaságra, amely még 1959-ben készült Dohnányi Ernő tallahassei otthonában. Amikor a magyar zongoraművészet nagy alakja a kiváló hegedűművészt, Zathureczky Edét látta vendégül, s a felejthetetlen házimuzsikálás során — többek közt — Beethoven Tavaszi szonáta című művét játszották. Amely most bevezetője volt a rádióban elhangzó négyórányi zenei eseménynek.

* A rádió a magyar zene propagálásában, megismertetésében — a vizuális eszközök térhódítása után is -T- pótolhatatlan szerepet tölt be. A zene az emberi képzeletre épül, nem kíván különösebb látványt, sőt # tiszta hangok érzékelése így még tökéletesebb. Ez a program most az egész évi tervszerű munka keresztmetszete is volt. Felvonult a régi és az új, a klasszikus és a modern, a pályakezdő és a világhírű művész egyaránt, Kodály Zoltántól Lajtha Lászlóig, Erkel Ferenctöl Járdányi Pálig.

Ide tartozónak éreztem a Bartók rádióban elhangzó többi muzsikát is. Például a gyönyörűszép operaáriákat, melyeket a közkedvelt Gregor József énekelt.

Gyermekeknek

Nagyra becsülöm azokat, akik a gyermekek számára írnak. Akik igényesen és a legmagasabb művészi eszközökkel szólnak érzékeny és Mgy befogadóképességű kö- zönilgukhöz. Kárpáti Kamil, a költő’ aki a börtön homályában fejben is „írta” verseit, mesteri szinten ismeri ezt a műfajt. Épít, számít a gyermeki fogékonyságra, fantáziára.

Vasárnap reggel a Petőfi rádióban elhangzó Tref a világszám című verses meséje egy kitalált kiskutyáról szólt, mert a kiskutyát — ugye? —, ha nincs, ki is lehet találni, éppúgy, mint a véle megesett kalandokat. Székhelyi József és Zsurzs Kati még tán a felnőtteket is szórakoztatóan adták elő ezt a kedves történetet. - Reméljük, hogy Kárpáti Kamii mielőbb „igazi” verseivel is a közönség elé lephet.

F. Tóth Pál

KÉPERNYŐ

Évgyűrűk

Számadást készít a nyugdíjasok többsége. Volt egy életem, jól sáfárkodtam-e erőmmel, képességeimmel, adottságaimmal, lehetőségeimmel? Helyzetbe hoztak-e a körülmények? Mit adtam, mit kaptam? Kegyes volt hozzám a sors, vagy igazságtalan?

A. mérleg meghatározza az aktív munka utáni évek, évtizedek hangulatát. A környezet, a közösség számára sem közömbös, hogy ki milyennek ítéli pályafutását, társadalmi helyzetét, családi körülményeit.

Félő, hogy az okkal elkeseredett nyugdíjasok vannak többségben. Mondható édes is, meg keserű is az elmúlt évtizedekre, de az biztos, hogy ennyi igazságtalanság soha nem roncsolta a társadalmat, soha nem aláztak meg ennyi családot, a tisztesség, a munkaszeretet ritkán segítette az érvényesülést. A mellőzések, a méltánytalanságok fájdalma sokak számára fájdalmasabb a megélhetési gondoknál is.

Az Évgyűrűk nem először segítette bölcs belenyugvást sugalló műsoraival nézői-hallga- tói lelki egyensúlyának megteremtését, megőrzését. E sorok írója sohasem békült meg „a sors (vagy az Isten) így akarta”- féle vigaszokkal, mégis tisztelettel köszöni a nyugdíjasok legutóbbi műsorában bemutatott volt apácák élethitét. Nyilván a legérdekesebb sorsúakat, a legsugárzóbb egyéniségeket választotta ki az Évgyűrűk stábja. Vallásos és a világ anyagi eredetét valló férfiakat és nőket -if házi közvélemény-kutatásom szerint — egyaránt lenyűgözött a szenvedéseket elviselő apácák konoksága. Még azoknak is pironkodniok kellett, akiknek a kezébe sohase adtak hatalmat, hogy voltak évek, amikor néhány ezer szerzetestől féltettük az országot. Az még hagyján, hogy féltettük; úgy bántak sokukkal, mint a bűnözőkkel. Szomorú, hogy az emlékezés vödreit szinte sehová sem engedhetjük le közelmúltunkban, hogy ne hozna felszínre sarat, üledéket.

* * *

Ezúttal is talált érdekes embert a Téka.

Újra és újra bizonyosodik, hogy érdekes embernél nincs — bocsánat — érdekesebb műsor a televízióban, ha megtalálják a bemutatás vagy a méltatás illő formáit. Amennyire tetszett a kétrészes Szülőföldem: Zá- moly című, Csoóri Sándort köszöntő összeállítás, annyira gusztustalannak, erőszakoknak éreztem február elején a nyugdíjba vonult Ádám Ottót dicsőítő produkciót. Miért kellett egy -— olyan, amilyen — házi ünnepséget képernyőre vinni?

* * *

Az elmúlt héten is a „mozisok” jelenléte javította a televízió megítélését. Az én XX. századom és a Soha, sehol, senkinek viszonylag gyorsan a képernyőre került. Biztos vagyok benne, hogy azok is jó filmnek tartották a szerdán, illetve vasárnap vetített műalkotásokat, akik távollétükkel szavaztak eddig ellenük. Már csak azért is jól jönnek az ilyen „besegítések”, mert mintha halványodna több rendszeres, kedvelt tévémagazin. Még nem talált magára az újjászervezett A Hét, mintha érdektelenebbé vált volna a Stúdió.’90 is. Vagy a világ lett érdesebb, a megélhetési gondok csökkentik a kultúrát féltő riadalmunkat?

Heltai Nándor

— Valóban tébolyító a helyzet, de nemcsak egy nézőpontból hanem sokfélül, bonyolultan tébolyult helyzet ez. A nemzet által megoldható történelmi feladvány nem kisebb, mint a pártállami diktatúrából a demokratikus jogállamba való békés átmenet biztosítása. Alig volt rá példa a történelemben, hogy egy ilyen jól szervezett diktatúra, mint amilyen itt voll Magyarországon évtizedekig, rendelkezzék azzal a tisztánlátással történelmi fölismeréssel, hogy önként lemondjon a saját kizárólagos teljhatalmáról és a nemzet érdekében találja meg a békés átalakulás ösvényeit. Azt gondolom, hogy a hajdani kormányzó párt re- formszámya rendelkezett ezzel a bölcsességgel, és valóban csendesen, békésen, demokratikus úton mondott le, egyszersmind lebontva saját teljhatalmát. Joggal számíthatott arra, hogy ezt a gesztust a nemzet megérti és értékeli majd. Hogy ez a lépés milyen történelmi értékű, azt a véres romániai események után lehet igazán megítélni. Én az átmenetnek ezt a formájál módját történelmileg nagyon jelentősnek értékelem.

Hogy ma egyre általánosabbnak, egyre irracionálisabbnak, tébolyultabbnak érezzük a körülöttünk lévő világ indulatait, esélyek, abban szerepet játszik az is, hogy a nemzet többségét valamilyen érdekek, szerintem kizárólagosságra törekvő érdekek miatt félretájékoztatják mindabban, ami történt. A reális, józan és higgadt információk helyett mindenfele irracionális információk csapódnak be a nemzet agyába, leikébe, az emberek nem tudják pontosan, hogy kinek higy- gyenek, mire figyeljenek. Hol van itt az igazság, hol vannak az igazodási pontok? Különösen egy stratégiai kérdésben veszedelmes a helyzet. Tavaly október óta az állampárt hatalmi ambíciói megszűntek, ezáltal a posztsztálini visszarendeződési esély elhárult a nemzet feje fölül. Jelentkezett viszont egy jobboldali hatalmi kisajátítási veszély, amelyet a nemzet nem ismert föl még a maga súlyában. A téboly ott van, hogy a jobboldal egy már nem létező veszélyt nevez szinte kizárólagos és egyetlen veszélynek. Ami által saját magát álcázza, és mindenféle manipulációkkal és demagógiákkal elfordítja a nemzet becsapható részének a fejét az igazságtól, a történelem megítélésének lehetőségétől. Miközben az ország az eladósodás következtében gazdaságilag egyre rosszabb helyzetbe kerül, s nyilvánvalóan fasisztoid indulatok és szenvedélyek szakadnak föl a kommunis taellenes- ségtől az antiszemitizmusig. Mindebből létrejöhet egy erkölcsi-politikai szétesés,

egy hatalmi vákuum, egy anarchikus ál- lapol amelyből véleményem szerinl még polgárháború is lehet. Ez pedig beláthatatlan katasztrófába sodorná a nemzetet.

Kérdés, ebben a helyzetben tehet-e valamit a művészet? Tud-e például a dokumentumfilm versenyt futni győzi-e föltárni késlekedés nélkül azokat az időszerű igazságokai amelyek a nemzet tényleges orientálásához szükségesek volnának?

Az az érzésem: nem képes. Az idő ugyanis őrült mértékben fölgyorsult Egy játékfilm másfél-két éves, illetve egy dokumentumfilm féléves átfutása már nem teszi lehetővé, hogy naprakész, átgondolt és megszerkesztett információkkal szolgálja a tisztánlátást A magyar film jelenlegi állapotában ezt az időhátrányl ezt a lemaradást érzékeli, hisz az itt bemutatott filmeket valamikor tavaly tavasszal vagy nyáron írták. A játékfilmeknél jól látszik, hogy teljesen más hangulatúak, mint ma az ország, de a dokumentumfilmek jelentős része sem arról szói amelyről most szólnia kellene. De nem akarom bántani filmes kollégáimat nem erről van szó, mert ezek tisztességes, fontos művek. De amikor ég a ház, akkor az oltást nem lehet áttenni egy későbbi időpontra. Talán, ha a szabad választások megtörténnek, és megnyugszanak a kedélyek, akkor igen nagy szükség lesz stratégiai gondolkodásra, s ekkorra talán a műalkotások és a felgyorsult történelmi folyamatok közötti időeltolódás, idő- aszimmetria is helyrebillenhet.

Egyelőre tüzet kéne oltani. Furcsa benn ülni a nézőtéren, amikor érzi az ember, hogy kinn ég az ország háza, és mi itt vagyunk, filmeket nézünk, tavalyiakat. Azt kell mondjam, még lelkiisme- ret-furdalásom is van, hogy naponta öthat filmet végignézek. Holott ez a szakmám, ez a foglalkozásom. Mivel aggódom a hazámért, erről a tűzoltási lázról sem tudok elfelejtkezni egy pillanatra sem. Azért is alakult olyan különös módon az életemnek ez a szakasza, hogy késedelmesnek, kevésnek találtam az esztétikai gondolkodási ezért belebocsátkoztam közvetlen politikai cselekvésbe, noha semmifele politikusi ambícióim nincsenek, és semmiféle hatalmi vagy szereplési vágyakozás sincsen bennem.

Meghívást kaptam a napokban Kecskemétre. Márciusra tervezem a látogatási valamelyik filmemet levetítik, és beszélgetünk utána majd az emberekkel a hazáról, a jövőnkről á megtévesztettsé- gunkről, a nemzet megmaradási esélyeiről. Károlyi Júlia

RÁDIÓJEGYZET