Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-14 / 38. szám
KÉPVISELŐ-VÁLASZTÁS 1990 • KÉPVISELŐ-VÁLASZTÁS 1990 FÜGGETLEN KISGAZDAPÁRT Minket a múltunk igazol Az FKgP, több mint négy évtizedes kényszerű hallgatás után, felelősséggel vállalja múltját a magyar közvélemény előtt. Ez a párt 1930-as létrejötte óta mindig becsülettel lépett fel a magyar nép és az egész nemzet érdekéért. Az 1930-as években szociális reformokért, titkos választójogért küzdött, 1944-ben a német megszállás és a nyilas uralom alatt a nemzeti ellenállás egyik fő ereje volt. Mindezt úgy tette, hogy mindig a nemzet függetlenségét, szociális érdekeit vette figyelembe, sohasem lépett fel idegen eszmékkel Kelet vagy Nyugat ügynökeként. Az 1945-ös választásokon 57 százalékos eredménnyel az ország legerősebb pártja lett. A külső erőszakra épülő kommunista szalámitaktika a belső árulók segítségével sorvasztotta el a pártot, 1948 körül. A rövid 1956-os feltámadás után ismét kommunista elnyomás nehezedett hazánkra. Ma múltunkat bátorsággal vállalva állhatunk a nemzet előtt. A magyarságot válságba juttató kommunista pártállam romjain pártunk iránymutató személyiségeire kell gondolnunk, akik nehéz helyzetekben felelősen cselekedtek a hazáért. Nagyatádi Szabó Istvánra, akinek jelentős szerepe volt az 1920-as földreformban, a magyar nemzet huszadik századi történelmének egyik legnagyobb alakjára, Bajcsy-Zsilinszky Endrére, az ország 1945 utáni talpra állásában nagy szerepet játszó Tildy Zoltánra, Kovács Bélára, Nagy Ferencre, Varga Bélára, akiket a kommunista terror távolított el. Akkor ők voltak azok a politikusok, akik határozottan felléptek a magyar demokráciáért, a határokon túl élő magyarokért. Ma A megtermelt terményt el is kell adni! A mezőgazdasági termékek jelentős hányada évről évre eladhatatlan. Hol az alma, hol a szőlő, hol a káposzta, hol a paprika, paradicsom marad a termelő nyakán. Évek óta a változás legfeljebb annyi, hogy az egykori felesleg néhány év múlva (vagy még hamarabb) hiányozni fog a piacról. Talán még emlékeznek rá, hogy tavaly januárban gondot okozott a sertés értékesítése, most a helyzet ellenkező, s nehéz megjósolni: egy év múlva a sok vagy a kevés lesz-e a nagyobb gond. A pártharcok kereszttüzébe mégsem az értékesítés került, hanem az, hogy mi lesz a földdel. A Magyar Néppárt azonban tudja, hogy a parasztság nagy többsége józan. Egyre többen felismerik, hogy a piachoz alkalmazkodni kell, mégpedig nem felülről, másra várva. Az önszerveződéshez, a gazdakörök működéséhez a kiskunmajsai diszpécserközpont megnyitásával, az MDF-piacok szervezésével segítséget ad a Magyar Demokrata Fórum. Az MDF-hez csatlakozva a Magyar Néppárt pedig vállalta az egykori népfőiskolák, gazdaképzők indítását, a piachoz való alkalmazkodás megtanítását. Ugyanakkor a Magyar Néppárt nem hallgatja el azt sem, hogy a politikai erők (köztük a Magyar Néppárt) feladata feltárni: miként akadályozzák a jelenlegi gazdasági kiváltságok az értéugyanazt a tiszta, örök demokráciát akarjuk, mint 1945-ben és 1956-ban, de elhatároljuk magunkat Doby-, Ortu- tay-, Pesta-felé árulóktól. Ezen belül elsősorban a magyar vidék, a parasztság érdekeiért szállunk sikra. Ennek megfelelően szükségesnek tartjuk az 1947-es mezőgazdasági tulajdonjog elismerését. Támogatjuk a parasztság holland, dán típusú szövetkezéseit. Határozottan küzdünk a vidék másodrendű szerepe ellen, melyet helyi autonómiákkal, helyes költségvetéssel, településfejlesztéssel lehet megszüntetni. A szellemi életben a nemzeti, népi és keresztény értékeknek kell uralkodó jelleggel bírni. Álláspontunk az ma is, melyet 1945-ben Dessewfy Gyula fogalmazott: „Mi nem vagyunk internacionalisták, magyarok vagyunk, és semmi vonalon nem fogjuk feladni a harcot magyar mivoltunkért.” Ma is aktuális az értelmiségről alkotott véleménye: „legkevesebb fizetésük van, mégis őket zaklatják legjobban”. Szeretnénk a nemzetet gazdagító szellemi munka becsületét, értékét visszaadni, és azt, hogy az intézményeit visszakapott egyház is megtalálja méltó helyét. Szerintünk meg kell valósítani a szociális biztonságot, támogatni kell a fiatalok és a nyugdíjasrétegek megfelelő életfeltételeinek kialakítását. Elutasítunk minden kommunista gazdasági átmentést, nem kívánunk koalícióra lépni az MSZP-vel. Felhívunk minden becsületes magyar embert, hogy a választásokon támogassák jelöltjeinket. Isten ■■— Haza — Család Független Kisgazda-, Földműnk ás- és Polgári Párt Bács-Kiskun megyei vezetősége kesítést, a piac szabad működését. Példaként egy tény. Kecskemét közelében több tonna, kifogástalan minőségű őszibarackból cefre lett. Pedig lett volna rá,— jó, áréft — egy osztrák "vevő.- Pedig vállalta volna a közvetítést, szállítást egy külkereskedelmi joggal is rendelkező vállalkozó. Am kiderült, hogy a külkereskedelmi jog önmagában nem elég. „Valahol fent” ugyanis megállapítottak egy kiviteli keretet, s ebbe a keretbe ez a barack már nem fért bele. Természetesen akadt volna olyan szerv — monopólium —, amelynek valami úton-módon volt kerete, s kilónként több forint ellenében fel is ajánlotta a szabad keretét. így azonban az üzleten már csak neki lett volna nagy haszna, a termelőnek és a tényleges szállítónak alig. (íme példázat arra is, hogy miért vagyunk szegények!) A földről se döntsön senki a nép feje felett! A politikai harcok sajnálatos módon mégsem az óriási méretekben burjánzó politikai és gazdasági kiváltságok ellen dúlnak, hanem a föld körül. A Magyar Néppárt sem óhajtja megkerülni ezt a kérdést, de véleménye az, hogy a magyar parasztság, a magyar falvak történelmi perében a népnek kell lennie a döntőbírónak, s nem pedig a pártoknak. A Magyar Néppárt azt vállalja magára, hogy olyan törvények megszületéséért küzd, amelyek szabadságot adnak a parasztságnak, a mezőgazdasági dolgozóknak a saját sorsuk feletti döntéshez, legyen szó akár a földről, akár az értékesítésről. A Magyar Néppárt a földkérdéssel kapcsolatban olyan törvényekért kíván küzdeni, amelyek a kisemmizett parasztok sérelmeit lehetőleg úgy orvosolják, hogy ne fakasszanak újabb sérelmeket. így, mindenekelőtt az 1947. év végi állapotnak megfelelően, vissza kell jegyezni mindazoknak a tulajdonjogát, akik meg akarják művelni földjeiket, s vállalják azt is, hogy legalább 5 évig nem adják el. A szövetkezeti közös vagyonból tulajdonjogot kell kapniuk azoknak is, akik már nem vittek be földet, de időközben gyarapították a közös vagyonát. Ez utóbbi arányát, mértékét mindenütt a helyi önkormányzatok döntsék el. S ugyanakkor a föld értékével arányos bérleti díj ellenében földhöz kell juttatni azokat is, Tisztelt Választópolgár! A Szocialista Párt képviselőjelöltjei ezúton mondanak őszinte köszönetét azért a csaknem 10 ezer szóban és írásban tett javaslatért és észrevételért, amelyeket programjukban hasznosítanak. Továbbra is számítanak Ön és Családja támogatására, bizalmára! Bács-Kiskun megye szocialista képviselőjelöltjei Március 25-én választunk! (Egy választópolgár úja) Tisztelt Választópolgár! Nehéz helyzetben van az ország. Nagy teher nyomja a kormány és a nép vállát. Itt állunk az országgyűlésiképvi- selő-választás előtt. 40 év után az első szabad, demokratikus lehetőséget kaptuk. Sokan vannak olyanok, akik vissza akarnak élni a demokráciával és a fejekben zavart keltenek. Kihasználják, hogy nem ismerjük jogainkat, lehetőségeinket a választásokkal kapcsolatosan. Mire gondolok? A „kopogtatócédulákra”. Szeretném elmondani, hogy mi a jelentősége az „ajánlószelvénynek”. Lehetőség a képviselőjelölt számára az egyéni listára való felkerülésre. Többpártrendszerben élünk. Minden párt igyekszik jelöltjének a minimális 750 „ajánlószelvényt” összegyűjteni. Ezért kopogtatnak a lakások ajtaján, és az általuk képviselt jelöltre kérik a polgárok aláírását. Még nem választunk, csak lehetőséget adunk a jelöltnek a listára való felkerülésre. Március 25-én választunk! A szavazóhelyiségben megkapjuk a szavazócédulát, találunk rajta például 8 nevet. Ebből a névsorból kell a legrátermettebb, a legmegfelelőbb képviselőt kiválasztani. Adjuk meg a lehetőséget a jelölteknek. Vegyük figyelembe a többpártrendszert, felejtsük el az egy- párt rend szert. Az legyen számunkra a legfontosabb, hogy mit tett a jelölt a köz érdekében! Mennyire lett „sáros” az elmúlt években. Sokan ugyan párton kívül maradtak, de haszonélvezői voltak az egypártrendszemek. Ma ők az egyik leghangosabb réteg, bizonyítani akarnak! Nem, n&m ez a megoldás. Az sem megoldás, hogy nem megyünk választani, mert akkor esetleg olyan képviselőnk lesz, aki nem felel meg a többségnek. De mit tettünk, hogy ne így legyen? Semmit! Mi történik ezután? Morgolódunk: megint a fejünk fölött döntöttek. Ma mindenki átkozódhat. Bárki bárkit szidhat, elvégre szabad országban élünk! Ez sem megoldás. A megolakiknek a mezőgazdasági termeléshez kedvük van, de most nincs földjük. Arról, hogy a tulajdonosok továbbra is szövetkezeti formában vagy önállóan akamak-e gazdálkodni, szintén ne a pártok döntsenek, hanem maguk az érintettek. Támogassák jelöltjeinket! A Magyar Néppárt Bács-Kiskun megyében olyan jelölteket szándékozik indítani a választásokon, akik osztoznak a nép sorsában, önnön erejükből bizonyos mértékig felemelkedtek, fel- emelkedésüket pedig a nép felemelésére, szolgálatába kívánják állítani. Kérjük, ajánlószelvényeikkel támogassák jelöltjeinket, vegyenek részt — a Petőfi Népében is meghirdetett — fórumainkon! Magyar Néppárt dás — pártoktól függetlenül — a bizalom megelőlegezése a jelöltnek, a majdani képviselőnek. Azt lássuk be, hogy most rajtunk múlik gyermekeink, unokáink, az ország jövője. Ne hallgassunk a szélsőséges kijelentésekre. Nem biztos, hogy a leghangosabb a legigazibb! Találjuk meg az arany középutat. Jómagam minél több szocialista párti képviselőt szeretnék a parlamentben látni — máris kiderült hovatartozásom, pártállásom —, de hajlandó vagyok pártonkívülit is támogatni, ha benne látom a legmegfelelőbb képviselőt. Mint Aranyi Jánost, aki pártonkí- vüli. Ügy gondolom, Bács-Kiskun megye 4. sz. választókerülete nagy részén ismerik őt. A Duna mentén még többen. Szalkszentmárton jelenlegi tanácselnöke. Sokan tudjuk, mit tett a községért az elmúlt 8 év alatt. Merész, vállalkozó, bátran kiáll az emberek érdekében. Az ő érdeme, hogy van telefon, iskola, járda, út, orvosi rendelő, s folyamatban van a gáz bevezetése. A község lakói több száz óra társadalmi munkát végeztek szervezésével, vezetésével, részvételével. Úgy gondolom, ilyen képviselők kellenének az Országházba minél többen, pártállásra való tekintet nélkül. A kibontakozó demokrácia ne a pártok viszálykodását, ne az egyéni sérelmeket hozza felszínre. A pályán csak a játékosokat lehet lecserélni, a közönséget, a népet nem! Teremtsük meg a békés átmenet feltételeit! Hagyjuk abba az egymásra mutogatást! Dorics Ferenc Dunavecse Önkormányzati önállóság Aranyi János, a 4. számú körzet képviselőjelöltje gondolataiból A kistelepülések hátrányos helyzete az elosztás rendszeréből fakadt. A legkevesebb pénzt a községek kapták. A helyzetet súlyosbította az a tény, hogy jogi megkülönböztetés is létezett a települések között. Ez azt jelentette, hogy a közel azonos létszámú településeket tanácstípusonként megkülönböztették (községi, nagyközségi, városi tanács), s ennek megfelelően kapták a települések a „fejkvótát”. Bizonyos pozitív változás következett be a járás megszüntetésével, mert az elosztás mechanizmusából kiiktatódott egy elem, és szűkült a szubjektivizmus lehetősége1984-ben Kunszentmiklós vonzás- körzetében, öt község és egy város részvételével, megalakult a városkörnyéki bizottság, melynek célja, hogy feltárja a térség falvainak azonos gondjait, problémáit, s ezzel együtt ezek megoldására összehangolja a települések tanácsait. Tevékenységének eredményét jelzi a térség korszerű telefonhálózatának kiépítése, a vezetékes földgáz, illetve a kistérségi vízmű építése. Mindhárom beruházás a térség kb. 22 ezer állampolgárának igényeit elégíti ki. Ezeket a feladatokat egy-egy település egyedül képtelen lett volna megvalósítani. De nemcsak gazdasági, hanem községpolitikai kérdésekkel is foglalkozott ez a bizottság, pl! javasolta a megye közvetlen irányítását minden településnek, megszüntetve ezzel a közbülső lépcsőt, a városi irányítást, és kezdeményezte a tanácsok gazdasági irányításának reformját. A kidolgozás alatt álló új önkormányzati törvény — melyet a Tanácsi önkormányzatok Országos Szövetségének létrehozása is meggyorsított — biztosítja a jövőben, hogy az adott településen élők maguk döntsenek a saját Az embereket ma a programok és ígéretek mellett — érthetően — elsősorban a konkrétumok: az eszközök, a hogyan kérdése foglalkoztatja. A Szabad Demokraták Szövetsége —óvakodva a felelőtlen, a kapudöngető radikalizmustól és a „fontolva haladók” opportunizmusától — kitűzött célját, a polgári demokráciát a gazdasági és politikai liberalizmus eszközével kívánja elérni. Mit jelent ez? Semmi esetre sem hintapolitikát, gyilkos (és egyenlőtlen) gazdasági versengést, vagy a dolgok-' nak szabad folyást engedő erélytelensé- get. Éppen ellenkezőleg: a helyzet folyamatos kézbentartása, a változó körülményekhez való demokratikus alkalmazkodás következetességet, érdek- védelmet és törvényességet követel. Ezek a liberalizmus alapelvei. A szabadelvűség, a liberalizmus eszmeisége, igazi arca nálunk úgyszólván ismeretlen. A szocialista-kommunista történelemtanítás egyoldalú, torz képet fest róla, amely már önmagában is jelzi e két eszme alapvető ellentéteit. A hatalom megszerzésére és megtartására szövetkező szocialistákat és az egyéni szabadságjogokat mindenféle állami és pártérdek fölé helyező liberálisokat, a többség nevében uralkodó és az egyes embert védelmező kétfajta politikát valóban szakadék választja el egymástól. Amikor a liberalizmust választjuk, a polgári fejlődés útjára lépett, s azóta számtalanszor megújult Nyugat-Euró- pa példáját követjük. Ez a példa nem ígér Új Világot, de segít a réginél jobb, emberibb rendszer létrehozásában. Nem hirdet megváltó igéket az „emberiséghez” címezve, az átlagpolgárhoz, a kisemberhez kíván szólni. Nem átformálni, engedelmességre, megalkuvásra akaija kényszeríteni őket, hanem együttműködést és ezek feltételeit: biztonságot, jólétet, cselekvési lehetőséget nyújtva épít rájuk. Ez nem előleg, szív- jóság kérdése, eredendő állampolgári jog, s amellett szükségszerű is, hiszen érdekeltség, vállalkozó kedv nélkül nincs haladás, nincs nyereség. A liberalizmus a maga programja, ígéretei megvalósítását nem a hatalom megszerzésétől, a majdani „jó és erős” állam segítségétől teszi függővé, demokratizmusa éppen abban áll, hogy maga gyengíti, építi le a szabadságjogokat fenyegető államhatalmat. A demokrácia lényege az, hogy a termelő, munkavégző s a helyi önkormányzatokat alkotó polgárok nem érdekeltek olyan döntéseket hozni, amelyek ellenük, vagyonuk, személyük ellen fordítható, a közös (többségi) érdek keresztezése egyedül a piaci körülményektől, megélhetési gondoktól távol élő, kisorsukról. Az önkormányzati törvény kidolgozásában tanácselnökként, a városkörnyéki bizottság elnökeként és a Tanácsi Önkormányzatok. Országos Szövetségének tagjaként veszek részt. Jelenleg azokkal az általános kérdésekkel foglalkozom, amelyek az önkormányzatok gazdaságpolitikájára jellemzőek. A készülő törvény nem tesz különbséget aközött, hogy az állampolgár falun vagy városon él. Az új törvény megjelenésével a települések önkormányzati felelőssége sokkal nagyobb lesz. A közszolgálatban dolgozóknak mindinkább alá kell vetniük magukat az állampolgárok értékítéletének. Aranyi János Szalkszentmárton tanácselnöke szocialista képviselőjelölt Tisztelt Honfitársunk! Bízza jövőjét a Szocialista Pártra! Ajánlószelvényével adjon bizalmat jelöltjeinknek! Magyar Szocialista Párt ° megyei szervezete váltságokra szert tett állami vezetőknek lehet érdeke. A bolsevik propaganda mindent megtett, hogy a polgári demokráciát s vele a liberalizmust a kapitalizmus minden bűnével befeketítse. A felhozott vádak azonban (a gazdasági és politikai élet anarchiája, korlátlan kizsákmányolás) régen érvényüket vesztették, ennek a jelenlegi nyugati helyzetkép nyilvánvaló bizonyítéka. A polgári liberalizmusra épülő klasszikus nyugati demokráciák olyan biztonságos érdekvédelmi mechanizmusként működtek, amelyek az életszínvonal emelése mellett minden diktatórikus, erőszakos, fasiszta jellegű próbálkozást meghiúsítottak. Az állam szerepének korlátozásával (a hivatalos ügyintézés, koordinálás feladatát ruházva rá) egyidejűleg nőtt mindenütt a helyi közösségek, azaz a nép ereje, kreativitása. Bizonyára vannak, akik ezt a liberalizmust, az állam lefegyverzését, korlátozását a-jelenlegi helyzetben aggasztónak, veszélyesnek ítélik: anarchiától, pogromoktól tartanak. Szembe kell néznünk viszont azzal, hogy az ország forradalmi helyzetben van, áz erőszakos felbomlás szélére került. Ilyen körülmények között az államapparátus visszaszorítása csak enyhíthet a feszültségen, a krónikus bizalmatlanság légkörén, s a radikális, de békés rendszer- váltás irányítására, jogi szempontból és választott voltánál fogva is, alkalmasabb a parlament, mint bármiféle állami vezetés. Mások talán csalódottan veszik tudomásul az SZDSZ liberalizmusát — középutasnak, elhajlónak érezve korábbi „keménysége” mellett. Erről azonban szó sincs, a szélsőségek elutasítása nem jelent megalkuvást, célunk változatlanul a rendszerváltás, programunk forradalmi program. De a feladatok és felelősségünk ismeretében kötelességünk a kockázat minimálisra csökkentése, a törvényesség és a humanizmus szem előtt tartása. Nincs szükség újabb vesztett forradalomra, mártírokra, gyászünnepre. Igazi győzelmet akarunk végre. Az SZDSZ a politikai harc híve, de az országot nem harcmezővé, hanem politikai küzdőtérré akarja tenni, ahol a győztes sem élhet vissza sikerével, s a vesztes (hacsak nem követ el bűncselekményeket) nem kerül a padlóra. A polgári liberalizmus követői mindig reálpolitikát folytattak: a nagy forradalmak elindítói és lezárói, méltó letéteményesei voltak. A_ Szabad Demokraták Szövetsége nem lesz árulója a hagyománynak. Mit akar a Magyar Néppárt? MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT Köszönjük a csaknem 10 ezer javaslatot! SZABAD DEMOKRATÁK SZÖVETSÉGE Miért a liberalizmus ? ALKALMI MINTAVÉTEL A VÁLASZTÁS ELŐTT Százharmincán a jelöltségért? Politológusok, tehát a politikához jól értő emberek találgatják, jósolgatják a választási esélyeket: melyik párt lesz a „befutó”, melyik fog koalícióra, hatalomgyakorló egyességre lépni a többiekkel? Bevallom, hogy minden ilyen esélylatolgatást feleslegesnek érzek, inkább arra lennék kíváncsi, vajon a választópolgárok — itt Bács-Kiskun megyében — vontak-e már le valamilyen következtetést az eddig nyilvánosságra került jelöltajánlatokból? Tegyük fel, hogy a pártok és segítőtársak közreműködésével siker koronázza mindegyikük vállalkozását, és a 750 ajánlócédula összegyűjtése után jelöltként indulhatnak a képviselőválasztáson. Vajon milyen előzetes képet lehet kialakítani a sajtóban már közzétett névsorból? Van-e a startra váró csapatnak valamilyen jellegzetessége? Netán a jövendő parlament összetételére is utaló vonása? Kevés a női jelölt Tekintsük az eddigi névsor alapján végzett alkalmi statisztikát egyfajta mintavételnek, amely, akár országosan is, jellemző lehet. Annyi máris megállapítható, hogy a jelöltek között aránytalanul kevés a nő. Megyénkben mindössze hét asszony vállalkozott a közéleti megméretésre. (Külön elemzést érdemelne, hogy miért ilyen kevesen.) Érdekesség, hogy közülük háronua kecskeméti 1. számú választókörzetben indul. Ami azért sajnálatos véletlen, mert így közülük ketten már biztosan nem juthatnak be a parlamentbe. Feltűnő, hogy az erősebbnek tartott pártok némelyike sem tudott női jelöltet találni, pedig minden körzetben indítanak jelöltet. Előzetes ismereteink szerint a fővárosban és országosan sem kedvezőbb a kép. Sok a „dr.” Nem lehet véletlen, hogy a mintegy 130 — ez a szám még nőhet —jelöltségre pályázó legnagyobb része értelmiségi, egyetemet, főiskolát végzett, közülük csaknem félszázan valamilyen doktori címet is viselnek. Ha nem csal a rögtönzött házi statisztikám, akkor közülük hat az orvos, négy állatorvos, egy gyógyszerész, tíz a jogász, ezek közül három ügyvéd. Igen sok —-főleg a végzettsége szerinti — agrármérnök, s nem kevés a közgazdász. Foglalkozásukra nézve több mint tíz a tsz-elnök, ugyanennyi az ipari mérnök, akad néhány tanácsi vezető és vállalati igazgató. JViszonylag kevés az úgynevezett humán értelmiségi. Található a névsorban hat tanár, egy tanító, négy főiskolai, egy egyetemi tanár, egy színész, egy történész, egy néprajzos és négy újságíró. A gyéren szereplők csapatához tartozik még öt vállalkozó, hét kisiparos, egy kereskedő, egy szakszervezeti és egy népfronttitkár, két menedzser, három magángazdálkodó és egy családanya. Kor szerinti összetételben kevés a fiatal, főleg a 20—30 év közötti életkorú. Mintegy húszán a 31—40, huszonötén a 41 —50, csaknem húszán a 60 éven felüliek korcsoportjához tartoznak. Tehát a középkorúak vannak többségben. (Csak azokat számolva, akik életkorukat is közreadták.) Tíz-tizenöt versenytárs Feltűnően sok párt igyekszik minden körzetben jelöltet állítani. Ha mindenki megszerzi a szükséges ajánlást, akkor az eddigiek szerint hét párt tíz vagy annál több jelöltet is indít. Csak példaként: a 3. körzetben (Ti- szakécske) a Független Kisgazdapártnak három jelöltje van, de két jelölt a többi pártnál sem ritkaság. Az újságban is megjelent közlésük szerint eddig 13-an jelezték független jelöltként indulási szándékukat. Annyi bizonyos, hogy egy-egy körzetben 10-15 indulóra is lehet számítani. Tehát nagy a versengés. A választópolgároknak nem lesz könnyű a dolguk, amikor a sok jelölt közül ki akarják választani azt az egyet, akire szavaznak. Hogy milyen összetételű lesz az új parlament? Ne jósolgassunk! Azt hiszem, hogy a fenti alkalmi statisztika is jelzi: senki sem lehet biztos a dolgában, a második , forduló” dönti majd el a legtöbb helyen a parlamenti helyek sorsát. Annyi azonban máris biztosnak látszik, hogy sok kvalifikált szakember bejutására számíthatunk. Arra a kérdésre pedig, hogy milyen társadalmi rétegek hiánya jellemzi majd az új „házat”, s a pártok arculata kirajzolódik-e az ösz- szetételben, feleljenek a politológusok. Hiszen ők értenek hozzá. F. Tóth Pál
