Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-03 / 2. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. január 3. FILMJEGYZET Callgirl ötszázért A/ új amerikai film lovcreplöinok lisluja bos/édcs: Barbra Streisand, Richard Dreyfuss, Karl Malden neve nevezetes produkciókból ismerős a nézők legtöbbje számára. A rendező, Martin Ritt nemkülönben: az utóbbi évtizedekben készült munkái közül a magyar nézők is találkozhattak számos alkotásával. (Közöttük a legemlékezetesebbek közül való például a Hosszú, forró nyár, a Hallgatag ember, a Norma Rae vagy a Kéjnő Kaliforniába készült.) Az énekesnőként, rendezőként — a Funny Girl, a Hello, Dolly! vagy a Funny Lady címszereplőjeként — is ismert Barbra Streisand legutóbbi filmjében egy luxusprostituáltat alakít, akit emberöléssel vádolnak. Az ítélet enyhítése miatt elmebetegnek szeretnék hozzátartozói nyilvánittatni, ám Barbra—Claudia ellenszegül az állami ideggyógyász diagnózisának és elutasítja ezt a megoldást. Tisztán látja ugyanis helyzetét, és nem hajlandó a klinika védőszárnyai alá húzódni. Meggyőződése: ha bíróság elé állhat, lehetősége nyílik a védekezésre, ám a kórházban életfogytiglan raboskodhat. Mindent elkövet tehát annak érdekében, hogy beszámíthatónak minősítsék. Nem bízik meg a jómódú szülei által szerzett megbízott védőügyvédben sem, inkább a jogsegélyszolgálat ügyeletesét fogadja el. Claudia indulatos természetének köszönhetően a végletekig megnehezíti a védelem dolgát, ám — a műfaj jól ismert fordulatainak megfelelően — végül is sikerül bebizonyítaniuk a vád tanúinak elfogultságát. A dráma egésze lényegében egy törvényszéki tárgyalóteremben és a börtön falai között zajlik. Barbra Streisand, aki legfeljebb csak négy-öt évenként kezd újabb produkcióba, a következőképpen jellemzi a munkát: Elsősorban Claudia szerepe, becsületessége vonzott a történetben. Témája hasonlatos a Yentl-hez: lényegében a látszatok titka. A filmben a társadalom csodálatos embernek véli Claudia apját és anyját, akik szerető szülőkként igyekeznek az események menetét megváltoztatni. A lány viszont úgy viselkedik velük, mint egy hálátlan prostituált, aki káromkodik, és esze ágában sincs menteni a látszatot. A film folyamán sikerül alaposan megismerkedni mindkettőjük igazságával, és könnyű rájönnünk, hogy egy ember lelkivilága lehet egészen más is, mint amilyenre az első benyomások engednek következtetni. Bár az amerikai sajtó nem fogadta osztatlan elismeréssel a filmet, a kritikusok mégis kénytelenek voltak elismerni, hogy Streisand — partnereinek segítségével — ismét kiemelkedő alakítást nyújtott. A nyugati szuper- produkciók egymást érő bemutatói közepette egyre jobban elkényeztetett magyar néző ezzel együtt is joggal gondolhatja, hogy ugyanezeket a részleteket (kisebb eltérésekkel) már látta valamikor, valamelyik, tipikusan erre a hollywoodi szerkezetre épített mozidarabban. Elsősorban ezért érezhetjük úgy, hogy a félig társadalmi, félig pszichodráma még a nagy sztár főszereplésével sem tudja megszerezni a magával ragadó nagy mozi élményét. K. J. A világkiállítások Minden világkiállítás voltaképpen számadás az emberi kultúra haladásáról, de elsősorban a technikában elért színvonalról. Az 1889-es párizsi világkiállításnak például a maga idejében páratlan műszaki bravúrja volt Gustav Eiffel mérnök vasváz tornya, a „fény városának” ma is egyik nevezetessége. Később, 1958-ban, a brüsszeli világkiállításon a belga rendezők szintén egy gigantikus alkotással tették felejthetetlenné a látnivalókat. Waterkeyn mérnök ötlete és A. Polak terve alapján felépítették az atomkorszaknak, az anyag felett aratott emberi győzelemnek lenyűgöző jelképét, az Atomiumot. Valóban meghökkentő látvány. A 110 méter magas fémépítmény kilenc, egyenként 18 méter átmérőjű, csillogó gömbből áll, amelyet vastag csövek kötnek össze. Az egész alfélé sarkán álló, nagy kockához hasonlít; a fémek részecskéinek kristályos kapcsolatát, az úgynevezett elemi fémkristályt és kilenc atomját szemlélteti sokmilliószoros nagyításban. Nyolc golyó nyugszik a kockaalakzat csúcsain, egy meg a közepén: 29 méter távolságra vannak egymástól. Az alapgolyónak egy kör alakú pavilon a talapzata, s három másik alsó gömböt pedig betonba ágyazott, acélból készült nyílszerű oszlopok támasztják alá. Újfajta elektrolitikus eljárással fényezett alumíniumlemezek borítják az egész Atomiumot. Ezt olvashatjuk a korabeli sajtóban: „Csillog minden porcikája, kivált éjjel, amikor nagy fényerejű, sorban be- és kikapcsolt reflektorokkal világítják meg — úgy fest, mintha elektronok keringenének egy atommag körül. Valami rendkívüli égi tüneménynek hihetné az avatatlan néző. De odabent is csak ámul-bámul az ember. A kilencemeletes, kör alakú pavilonban csakúgy, mint az első öt golyóban, a magenergia békés felhasználását bemutató tudományos kiállítások vannak, a felsőkben meg pazar panorámájú körképet nyújtó kilátók, éttermek. A pavilonból kiindulva ugyanis végigjárhatjuk az egész Atomiumot. Meredek csöveiben mozgó lépcsőkön, az enyhébb lejtésű csövekben pedig mozgó szőnyegeken utazhatunk felfelé, gömbről gömbre. Ha meg egyenest a csúcs felé tartunk, ott a gyorslift: 20 másodperc alatt felrepít. Mindenütt hang- és hőszigetelt falak és önműködő klímaberendezések biztosítják a nyugodt, kellemes szemlélődést, szórakozást. S ha már beteltünk a nézelődéssel, a támasztó acélnyilakban ereszkedhetünk alá a lifttel.” Amikor Belgium megkapta a rendezés jogát, mindenki az országban nemzeti ügynek tekintette a világkiállítás jó megszervezését. Három, az egész népet sorompóba állító „hadjáratot” szerveztek. Az egyiket az ország szépítéséért, hogy „felvirágzott Belgium”, virágos utcák és terek fogadják a látogatókat. A másodikat a vendéglátó művészet tömeges elsajátításáért, az „udvariasan és mosolyogva” jelszóval. Végül: a harmadik „hadjárat” célja a nyelvtanulás volt. Iskolában, tanfolyamokon, munka után, főzés közben Belgium fiatalja, öregje tanult, hogy anyanyelvükön üdvözölhessék és kalauzolhassák a külföldi vendégeket. Érdekes egyébként, hogy 1851 és 1939 között 29 világkiállítást rendeztek, s közülük tíznek Belgium adott otthoni., a belgák joggal nevezik hazájukat a világkiállítások országának. S úgy látszik: Belgiumnak, ennek a kis országnak megérte ... és Belgium # Képünkön: a/. Atomium ma is iilegenlur- galmi látványosság. Mellette szabadtéri múzeumban láthatók kicsiben az Európai Közösség 12 országának építészeti műemlékei, például a londoni Big Ben és a velencei dózse- palota (MTI-külföldi képszerkesztőség) JANCSÓ-KORSZAK KECSKEMÉTEN (1.). Bejelentkeztek 1983. március 2-án, este fél kilenckor Komáromi Attila, a színház akkori igazgatója, baráti telefonértesítést kapott: készüljön fel, másnap délelőtt át fogják hívatni a megyei pártbizottságra, színházi ügyben. Arról lesz szó, adta hírül az ismerős, hogy Jancsó Miklósék szeretnének Kecskemétre szerződni, s annak a részleteit kívánják — velük együtt — megbeszélni. Genezis fél kilenckor Jancsóék kecskeméti bejelentkezésének körülményeit kevés dokumentum őrzi: a tisztázásukra elszánt színháztörténész inkább csak szóbeszédekre hagyatkozhat majd. Az eljövendő utókor színházkutatói számára igyekszem támpontot nyújtani, amikor leírom azt a változatot, amelyet egy-két helyi tisztviselő elbeszélése alapján véstem emlékezetembe a zűrzavaros időkben. E változat szerint a bejelentkezés előzményei 1983 telére nyúlnak vissza. Ekkor látogatott Knopp András, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese Kecskemétre valamilyen művelődéspolitikai ügyben, s e látogatás alkalmával folytatott baráti beszélgetést a színházi helyzetről Gera Sándorral, a megyei pb illetékes osztályvezetőjével. Gera Sándor megemlítette, hogy mind a felügyeleti, mind a fenntartó szerv egyre elégedetlenebb a színházban folyó művészeti munkával, majd felvetette: vérfrissítésre lenne szükség. Knopp András szóba hozta, hogy Gyurkó, Hernádi és Jancsó győri bejelentkezése nem járt sikerrel, s talán Kecskeméten fogadhatnák őket. E beszélgetés eredményeképpen szólalhatott meg a telefoncsengő Komáromi Attila lakásában március 2-án, este fél kilenckor. A március 3-ai találkozó csakugyan létrejött. Svéd Pál MSZM P-munkatárs kíséretében Kecskemétre érkezett a három művész és megkezdték a tanácskozásokat az illetékes tanácsi és pártszervek képviselőivel. Két nap múlva, március 5-én megtekintették a színház épületét, tájékoztatást hallgattak meg az igazgatótól és a művészeti vezetőtől az ott folyó munkáról, majd külön elbeszélgettek a színházi pártszervezet titkárával. Kétszer egynapos (!) látogatásuk tapasztalatai alapján elkészítették a Javaslat a kecskeméti Katona József Színház művészeti megújítására című dolgozatukat, amely — műfaja szerint—pályázatnak mondható. (A dokumentum ismertetésére a későbbiekben lesz alkalom.) A társulat tiltakozott A színházban lezajlott nagyvizit aggodalmat keltett a társulat körében. Többen kérték: hívjanak össze társulati ülést a történtek megvitatása érdekében. Ehelyett csupán művészszekció ülésre kerülhetett sor, amelyen a szakszervezeti bizottság titkára, majd az igazgató tájékoztatta a tagságot a felettes szervek szándékairól. A művészeti állomány egyhangúlag a régi vezetés mellett foglalt állást és elhatározta, hogy véleményéről feljegyzésben tájékoztatja az illetékeseket. A feljegyzés szövege a következő volt: „A kecskeméti Katona József Színház művészeti dolgozóinak tudomására jutott, hogy a felsőbb felügyeleti szerveiknek szándékában áll a színház jelenlegi művészeti vezetőinek, Szőnyi G. Sándornak és Tömöry Péternek a felmentése, illetve új művészeti vezetés (Jancsó Miklós, Hernádi Gyula, Gyurkó László ) kinevezése. Evvel kapcsolatban — a művészeti dolgozók kérésére — szekcióülést tartottunk, amelyen a következő egyhangú állásfoglalás született : A színház művészeti dolgozói a jelenlegi művészeti vezetés munkáját, művészi és emberi kvalitásait kifejezetten jónak és eredményesnek ítélik meg, és az elkövetkezőkben is e vezetés mellett kívánnak dolgozni. Indokolatlannak tartanak bármilyen személyi változtatást, mert az az eddig elért eredményeket veszélyeztetné, továbbá a társulat teljes felbomlásához vezetne. Kérjük felettes szerveinket, hogy — a társulat állásfoglalása alapján — a személyi változtatásokkal kapcsolatos szándékuktól álljanak el. Ezen kérésünket aláírásunkkal hitelesítjük.’’ Valóban történt manipuláció A március 10-én tartott társulati művészszekció ülés határozatát (önkéntes és titkos alapon) ötvenhét tag hitelesítette aláírásával. A dokumentum mégis írásbeli válasz nélkül maradt, hacsak nem tekintjük válasznak Hernádiék azon sajtónyilatkozatait, amelyekben azt állították, hogy a társulat tagjait „manipulálták". A történeti hűség úgy kívánja, hogy lejegyezzem: valóban történt manipuláció, csakhogy éppen nem abban az irányban, amelyre e nyilatkozatok utalnak, hanem ellenkezőlegií a három aspiráns művész érdekében. Érdemes emlékeznünk arra, hogy az igazgató —>1 a színészek kérését megtagadva — nem hívott (nem hívhatott!) össze társulati ülést. Nem feledhetjük, hogy Gera Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője az szb-titkárán keresztül üzente a társulatnak, hogy ne keltsenek pánikot, legyenek nyugodtak, a vezetőváltás után nem lesz veszélyben senkinek a kenyere, a színházi pártszervezet titkára pedig — a szekcióülést megelőzően —■/ több színésznek fejtette ki a véleményét arról, milyen előnyökkel járhat mindnyájuk számára az, ha vezetőik világhírű művészek. Minden agitáció és nyugtatás dacára, a társulat az új vezetés ellen szavazott -7- utóbb kiderült: teljesen hiába. (Folytatjuk!) Balogh Tibor SMTOPOSTA iféle szolgáltatás az ilyen...? Az egyéni vállalkozások határtalan kiterebélyesedésének korszakában számos olyan kisebb szerveződés jön létre, amely az emberek igényeinek legtökéletesebb kielégítését van hivatva szolgálni, örvendetes az ilyesféle „pezsgés”, ám szomorú hírt adni arról, ha a munkájukat ajánlók között akadnak csoportok, amelyek szinte eszelősen törekednek az anyagi hasznuk növelésére. Ez utóbbira tanulságos esetünk van, melynek szenvedő alanya a soltvadkerti fiatalasszony, Jázsóné Dehény Mária, aki így sorolta a részleteket: — 1989 januárjában volt mindössze néhány hetes a kisfiam, amikor betoppant váratlanul lakásomba egy hölgy, mondván, hogy a budapesti Havannai utcában lévő B + G Fotó Gmk.-t képviseli. Kisvártatva közölte: a gyermekről, 4 éves koráig összesen öt alkalommal készít albumot, amely 15 darab, á'lagos méretű színes felvételt és 1 darab 18 x 24-es nagyságú képet tartalmaz, amelyért az előzetes megállapodás szerinti árat kell fizetni. Még hozzátette, hogy először a babát féléves korában fotózzák, majd minden esztendő karácsonya táján. Ezután rátért a konkrét anyagiakra: legelőször 3500 forintot kell kifizetnem, a fényképezéskor pedig még plusz 690-et, és minden rendezve. Hát melyik édesanya nem szeretné megörökíteni szülötte emberré csöpörödését? Természetesen belementem a dologba én is. Fizettem és megegyeztünk minden apró kérdésben. Reménykedve vártam az első felvétel fotóit. Tavaly júliusban jött is egy férfi a gmk-tól és elkészítette a képeket, amelyeket már augusztus végén kézhez vettem. Boldogan állapítottam meg: valamennyi felvétel kitűnő minőségű. Miután átadtam a korábbiakban említett összeget, akkor ért a meglepetés: a úr kért még plusz 15 százalékos áfa-pénzt, sőt útiköltséget is. Kényszerhelyzetemben fizettem, ahogyan mondta, ám később — mikor eltávozott — osztottam és szoroztam, azután rájöttem, hogy alaposan meg v ámolja ez a gazdasági munkaközösség a pénztárcámat. Pláne, ha mindegyik fotózáskor ennyi pluszt kér tőlem. Nos, tüzetesen átnéztem a kapott szerződés szövegét, amiben semmiféle utalást nem találtam az újabb kiadásokra vonatkozóan. Ekkor felmerült a gyanúm, hogy különbevételre is szert óhajtanak tenni a pesti fotósok. Mivel azonban eme szándékuk ellentétben állt a közös megállapodásunkkal, elhatároztam, hogy reklamálok a működési területük szerinti Kiosznál. Ott azt mondták nekem: ez a terület nem az ő asztaluk. Ezt követően a kerületi tanácsnál jártam, ahol felvilágosította! a hatóság nem felügyeli a gmk.-t. \ égezetül ismerőseimnek tettem panaszt, akik úgy vélekedtek: csak bíróság előtt lehet tisztázni az ügyet. Ezt erősítette meg az illetékes informátor is. Csapdában érzem magam, hiszen részint több ezer forintom oda, másrészt a szerződés felbontása olyan tortúrával járhat, amely idegileg alighanem nagyon megvisel. E történetemet mások okulására tártam a nyilvánosság elé ... * * * Véleményünk az, hogy a szerződésben foglaltakon túlmenő követelésre nincs joga az említett gazdasági szervezetnek. Persze kérdés, hogy a szerződés alakilag és tartalmilag megfelel-e a jogi követelményeknek. Ennek megállapítása és a probléma megoldása érdekében célszerűnek tartjuk, ha olvasónk ügyészségi vizsgálatot kér. BALLOSZOGI PANASZ NYOMÁN A tanyai lakóház építője is k "ihat tanácsi támogatást sen kereste fel nemrégen szerkó nket a bal lószögi külterületen lakó fiijítér Istvánná és a következőket mondotta: — Régóta tanyán élünk, megszerettük ezt a szabad környezetet, ahol állatokat tartunk és földet is művelünk. Két gyermekünk már iskolás, a harmadik pedig pár hónapos. Öttagú családunknak nagyon komoly gondja, hogy mindössze egy szoba-konyha áll rendelkezésünkre. Elhatároztuk hát: új lakóházat építünk, mégpedig ugyanitt. A munkálatokhoz szükséges hatósági engedélyt annak rendje-módja szerint megkaptuk, s az illetékesek közölték velünk, hogy az építkezést legkésőbb 1991 júniusában be kell fejeznünk. E határidő betartásának, sajnos, alapvető akadálya van: a szüntelen spórolásunk ellenére kevés a pénzünk. Gondoltuk, megkeressük a községi tanár melytől 200 ezer forint pénzbeli se 4 érünk. írásos igényünkre azon- t ó választ kaptunk a szakigazg 7 vezetőjétől. íme a szövege: ■ V? ■/,, ' ‘.l értesítem, hogy Ballószög Kga ll,. Tanácsa csak a település belterületén megvalósuló lakásépítés, -vásárlás anyagi támogatását pártfogolja. így kérelmüket érdemi elbírálásra a testület elé nem terjesztem.” Úton-útfélen arról hallani, hogy ma már nem maradhat magára az a család, amely tanyán kíván élni, gazdálkodni. A mi esetünk egyelőre enneK ellenkezőjét bizonyítja. Különben fel nem foghatjuk, hogy a falu belső területén lakókhoz képest mi miért vagyunk hátrányosan megkülönböztetett állampolgárok? A feltehetően korántsem egyedi panasz- szal kapcsolatosan megkerestük a balló- szögi tanács vb-titkárát, Szabó Sándort, aki ezeket válaszolta kérdéseinkre: — Önöknél valóban másodrangú, aki tanyán lakik? — Szó sincs erről. Mi a házépítők anyagi segítésénél csakis a 2/1987. (VIII. 19.) számú tanácsi rendeletünk szerint járhatunk el, ami elsősorban a közművesített térség fejlesztését szolgálja. — Mié szabályozás lényege? — Kizárólag belterületi lakos kaphat visszatérítendő vagy vissza nem térítendő kölcsönt. Ennek odaítélésénél természetesen figyelembe vesszük az igénylő család nagyságát és szociális helyzetét. Egy-egy kérelmező 30—50 ezer forint közötti támogatást kaphat. — Ez eléggé szűkös lehetőség, de vajon élnek-e vele az állampolgárok? : — Sajnos, kicsi a lakásügyi keretünk, s csak annyit oszthatunk el, amennyi van a kasszánkban. Évi öt-tíz család, vagy több is juthat ily módon pénzhez tőlünk. — Térjünk vissza a tanyasiakra, akik valóban nem részesülhetnek az efféle kedvezményben! Ők mit tehetnek? — Körülbelül 5Q0 család lakik a külterületeken, amelyek közül bizonyára többen szándékoznak jelenlegi környezetükben lakóházat építeni. Ez engedélyezett. Anyagi támogatást pedig úgy szerezhetnek, ha a kölcsönük egy részét a megyei tanács biztosítja. Mi ehhez a tételhez adhatunk kiegészítőt. E módon maximum 100-150 ezer forintot kaphat a rászoruló. — Vajon az említett tanácsrendelet nem érett meg némi módosításra, például oly módon, hogy a jövőben a külterületi lakos is igényelhessen fakásépítési, -vásárlási támogatást? — Egy ilyen javaslat megtárgyalásának valóban eljött az ideje... Végezetül beszéltünk a megyei tanács vb műszaki osztályának egyik szakemberével, aki elmondotta: a háromgyermekes Pintér- né írásban adja be lakástámogatási kérelmét a megyei hatósághoz, amelytől kedvező döntést várhat. Mi legyen az újságpapírral? Magam is a tájékozódni vágyó emberek közé tartozom, így hát számos napi- és hetilapot olvasok. Ezek példányait régóta gyűjtögetem, s amikor már van jelentősebb mennyiség, elszállítom a MÉH-hez. Az ott kapott néhány forint is hasznos kiegészítője szerény jövedelmemnek. A napokban is észrevettem, hogy legalább félmázsányi újságpapírral rendelkezem. E lapokat gondosan átválogattam külön-külön csomagolva a fekete-fehér, valamint a színes példányokat, majd elvittem a Melléktermék- és Hulladékgyűjtő Vállalat egyik helyi — Mátyás király körúton lévő — átvevőhelyére. Ahol nem kis meglepetésben volt részem, ugyanis közölte velem az átvevő hölgy: papírral nem foglalkozik többé, mert a cég elvonta az utána járó jutalékot. Érthetőnek tartom, hógy ingyenes munkát nem végez a MÉH dolgozója, ám az rejtély számomra, hogy ilyen esetben tulajdonképpen milyen megoldást választhat a papírgyűjtő Klubavatás Kunfehértón Kisközségünkben szép számban élünk mi, idős emberek, akik évekkel ezelőtt elhatároztuk: hetenként összejövünk egy kis tereferére, kellemes, hasznos időtöltésre. Ehhez kaptunk kisebb méretű helyiséget, amelyet igyekeztünk otthonosan berendezni. Csakhogy hamarosan szűknek bizonyult, ugyanannyira, hogy az ott-tartózkodás már nem töltött el bennünket kitörő örömmel. Ekkor a helyi illetékesekhez fordultunk, kérve őket: keressenek ideálisabb elhelyezést számunkra. A tanácsi ígéret az óév végén megvalósult, ugyanis decemberben birtokba vehettük a több szobából álló, nagyon szép klubunkat. Az avatása ünnepélyes volt, hiszen hangulatos műsorral kedveskedtek nekünk a fiatalok. Ezt követően pedig megvendégeltek bennünket a szervezők, majd megszólalt a zene és daloltunk, táncoltunk. E klubban ezentúl naponta találkozunk, s most már programjainkat is gazdagítjuk, színesítjük, a pihenve szórakozás különféle formáival. E kellemes környezet kialakításához anyagiakkal járultak hozzá a település társadalmi és gazdasági szervezetei. Nekik, s mindazoknak, akik közreműködtek, hogy az épületet megkaphassuk, csak őszinte köszönettel tartozunk! A nyugdíjasok nevében: Bozóki Istvánná Kunfehértó ÜZENJÜK Almásiéknak, Kiskunmajsára: Igazuk van abban, hogy felgyorsult tempójú politikai és társadalmi életünkben mind több szónok használ — úgymond a műveltsége fitogtatásaként is — latin kifejezéseket, amelyek sokak számára nem érthetőek. Az utóbbiak egyik oka a megelőző évtizedek oktatási rendszere, ami a legtöbb gimnáziumból száműzte ezt a nyelvet a tantárgyak sorából. E sajnálatos tényt summázva állapította meg a közelmúltban a Hazafias Népfront pedagógiai bizottsága: hazánkban siralmas a latin nyelv tanításának helyzete. Pedig latinul semmit nem tudva, még a legnagyobb magyar romantikus prózaíró, Jókai Mór regényei sem élvezhetők igazán. Az oktatásbeli „fehér folt" felszámolására számos elképzelés született, s ezek egyike szerint már az általános iskola 7 —8. osztályában be kellene vezetni fakultatív — nem kötelező — módon a latin nyelv tanítását. „Hamar megfázunk” jeligére, Hajósra: Önökhöz hasonlóan sokan panaszkodnak amiatt, hogy túl gyorsan meghűlnek, aminek biztos jele a gyakori tüsz- szentés, a fejfájás, a rossz közérzet. Az ilyen megbetegedés döntően függ az egyéni hajlamtól, s nemkülönben a szervezet ellenálló képességétől. Ami vitaminokban bővelkedő táplálkozással és rendszeres testedzéssel fokozható. Egyik — orvos által is javasolt — módszere az úgynevezett hideg vizes lábáztatási kúra. Ennek lényege: a fiatalkorúak 20 Celsi- us-fokos vízbe tegyék lábukat, majd másodnaponként egy-egy fokkal csökkentsék a víz hőfokát, egészen 10-15 fokig, míg a felnőttek 15-18 fokos vízzel kezdhetik a kúrát és még nagyobb mértékben csökkentsék a hőmérsékletet. Általános tapasztalat, hogy többheti, efféle edzés eredményeként kevésbé lesznek érzékenyek a hidegre a cipőt viselő lábak. „Kölcsönöztem” jeligére, Hercegszántóra: A hatályos jogszabály értelmében ma már a magánforgalmi kamatok összhangban vannak a közületiekkel. Mit jelent ez konkrétan? Az emberek egymás közötti hitelügyletében is felszámolható kamatként az évi 20 százalék. Ha a fizetésre kötelezett késedelembe esik, akkor ez a mérték még havi plusz 8 százalékkal növelhető. Fontos megjegyezni: ez a pénzbeli szankció olyan esetben is érvényesíthető, ha a szóban forgó kölcsön eredetileg kamatmentes volt. Lakatosnénak, Kiskunfélegyházára: Az életjáradéki szerződés értelmében az egyik fél meghatározott pénzösszeg vagy természetbeni juttatás ellenében megszerzi a másik fél tulajdonát, hagyatékát. Ilyen tartalmú megállapodás tanácsi bérlakásra vonatkozóan nem köthető. ember. Környezetemben is számos családot ismerek, amelyeknél halom- nyi a kiolvasott újság. Most mi legyen a gondosan kötegelt példányokkal? Vajon átgondolták-e kellőképpen a MÉH központjában, hogy a munkatársaik keresetérdekeltségének megszüntetése milyen következményekkel jár? Tóth József Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefonszám: 27-611
