Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-10 / 8. szám
1990. január 10. • PETŐFI NÉPE • 5 HORVÁTH PÉTER: Az áru* — Ott van!—suttogta Macó. Utolsókat rúgta az ősz. A kubikgödör felöl érkező szél magával hozta a tél szagát. A tisztáson, nem messze a gáttól, vékony, kese kölyök kiáltozott. — Macó! Merre vagytok ? Hahó! A Kiserdő hallgatott. Néha megzörrent egy- egy faág, a távolban felbúgott egy vadgalamb. — Nem lát a szemétől!— vihogott Alsec. — Vak ez? — Csak szemüveges — mondta a kisebbik Balog. — Maradjatok már!—suttogta Macó. A kese téblábolt a porladó avarban. „Fácánt lövünk. Macának légpuskája van! Délután gyere." — Urhin! Alsec! — forgolódott. — Öcsi! Itt yagyok! — Tisztára, mint egy fácán—didergett a félkarú Jakab. — Oda lehetne pörkölni neki, ha volna puskád. — De nincs—morogta Macó.—Átvert az a rohadt apám. Nem jött haza. — Bevitték? — kérdezte a kisebbik Balog. — A mi apánkat is bevitték. Már egy hete. Macó ráförmedt: — Kussoljatok. Lassan sötétedett. A fák között méterről méterre kúszott előbbre a hideg. — Tudom, hogy itt vagytok! — toporgott a kese. — Gyertek már elő!—A mancsát vörösre csípte a fagy. Időnként a markába lehelt, össze- dörgölte a tenyerét, csapkodta a combját. Ugrabugrálj. — Hogy nyüzsög!—morogta Macó. — Minek nyüzsög? — El lehetne kapni, mi?— vigyorgott Farkas. —Minta kémet abban az izében. Tudjátok, amit a matinén ... — Te tök—mondta a kisebbik Balog. — Ez nem kém, hanem a bratyóm. — Mindegy—mondta Alsec.—A ttól még el lehetne. — Ja!—köpött ki Uhrin. —Jólmeggyepál- ni, hogy vallja be. — Mit? — Nagyon el lehetne. — Ti tisztára hülyék vagytok!— didergett a kisebbik Balog. — Kussoljatok már! — Macó visszatartott lélegzettel lesett ki a fatörzs mögül. — Még mindig nyüzsög. A kese elindult a gát felé. —- Hazamegy. A kese még egyszer hátrafordult, bekiáltott a fák közé. — Nem vagytok itt? Válasz most sem érkezett. . — Becserkésszük! — adta ki a parancsot Macó. * Az MTI-Press 1989. évi tárcapályázatának II. díjas alkotása Fatörzstől fatörzsig szökellve követték. — Meglépett a mocsok! Már a gödörnél lehet! A kubikgödör békanyálas, koszos vizén pocok evezett. A csőnél keszeget lehetettfogni, meg kárászt. A kese leguggolt a parton, nézte a vizet. Háló kéne, tjinodött, pecával ilyenkor már nem nagyon lehet. Majd apával vágunk egy léket, ha befagy. Addigra biztosan kiengedik. Anya azt mondta, nem tarthatják bent örökké. Azok heten már a gát tetején hasaltak. — De miért kapjuk el?—aggódott a kisebbik Balog. — Hát ti hívtátok, hogy vadászni, és... — Beszartál?—pillantott rá Macó. — Nem, csak ... — Akkor meg mit nyüzsögsz? A kese göröngyöt dobott a vízbe. Felállt. Be kéne fűteni otthon. Anya azt mondta, még nem jött meg a szén. Naná, hogy nem jött, ha nem lett befizetve! Majd kérünk az Öcsivel szénport a házibácsitól. Mire apa hazajön, meleg lesz. Kár, hogy fácánt nem tudtunk neki. Vagy halat. Mindegy jó a zsíros kenyér is. Pirospaprikával nagyon finom. Majd főzünk teát, sok cukorral, ha hazajön. Már a bokrok között járt, amikor lerohanták. — A rohadt anyádat! Ütötték, rúgták. — Te sötétben bujkáló ellenforradalmár! — Valid be a bűnödet, te mocsok! — Elég— lihegett Macó. — Tűnés. Berohantak a bokrok közé, onnan figyelték. — Megérdemelte — suttogta Macó. — Rohadék, mint az apám. Minek nyüzsög. A kese feltápászkodott. Letörölte az orra alól a vért. A nádas fölött varjak károgtak a szélben. — Nem fájt!— Üvöltötte. —Értitek?! Amazok lapultak. ■— Nem fájt neki— mondta a kisebbik Balog. — Pedig én úgy gyomron rúgtam ... ! — En meg a fülét — mondta egy harmadik. — Majdnem letéptem. — Mégse fájt neki! — Hazudik — suttogta Macó.—Ezek mind hazudnak. — Nem igaz!—A kisebbik Balog elsírta magát. — Te is hazudsz — mondta Macó. — Te kis fasiszta kém. Köpködjétek meg a pöcsét. A kese bicegve kapaszkodott fel a gátra. A szája felrepedt, sajgóit a lába. A szemüvegét összetörték. — Bratyó! Várj!— A kisebbik Balog el-elzu- hanva szaladt a bátyja után. A nadrágjából kitépték a gumit, a bordó tréningalsó a bakancsáig csúszott. — En is itt vagyok! Bratyó! Engem is! Jövök!—Akese bevárta.—Nem vagyok gyáva! — zokogott a kisebb. — Nem vagyok áruló! — A bátyja leguggolt hozzá, megtörölte takonytól maszatos arcát, csomót kötött a nadrágjára. — Én nem akartam, hogy téged cserkésszenek! — szipogott a kicsi. — De muszáj volt! A kese továbbindult a gáton. — Ugye, elhiszed, bratyó?— Az öccse hüp- pögve bukdácsolt utána. — Ugye elhiszed? Nem nézett hátra. — Minek nyüzsögtél úgy .bratyó? A gát túloldalán sötéten kushadt a város. Úgy tűnt, mintha a templomtornyok tartanák az alázuhanni készülő eget. A hófelhők súlyosan, mozdulatlanul lebegtek, nyugaton vörös lőtt az ég. F oly óir at-tallózó Ha december, akkor karácsony, ha karácsony, akkor béke, boldogság. Legalábbis ezt szoktuk mondani. Mert bizony az 1989-es év sok mindennel szolgált Magyarországon is, meg Közép-Európában is, de mindennek hangulatát aligha éreztük karácsonyinak. Ezért is gondoltuk, hogy az év vége majd rácáfol aggályainkra, és csak azért is karácsony lesz. Olyan, amelyikben még a politika is elhallgat néhány napra — íratlan szokása szerint. Most azonban nem így történt. Temesvár neve bevonult a történelembe, elindított valamit: Románia földrengéses újjászületését. Románia népei méltóbb ajándékot aligha adhattak volna önmaguknak, mint a diktátornak és híveinek elűzését,_a gonosz hatalmának megdöntését Mi lesz ezután? Csak jobb lehet. Ám a karácsony körüli napok véráldozata, évtizedek szenvedése kötelez is. A feladatok száma akkora, hogy évtizednyi idő is kevés lehet elvégzésükhöz. De legalább tudjuk e feladatokat. Nem ma kell botorkáló gondolatokkal megfogalmazni őket. S tudjuk azokat a külön feladatokat is, amelyekkel a romániai magyarság sorsát kell radikálisan megváltoztatni, s végre emberarcúvá formálni. A minimális feladatsort fogalmazza meg, helyzetelemzésbe ágyazva Sütő András levele, amelyet még szeptemberben írt Vincze Jánosnak, a „Magyar Nemzetiségű Román Dolgozók Országos Tanácsa” alelnökének, s amelyet a Hitel karácsonyi különszáma tesz közzé. E terjedelmes, de egyetlen mondatában sem felesleges levél a mélyből, a reménytelenség helyzetéből szól, a közeli változást szinte lehetetlennek tartva, de mégis azonnali szükségletnek gondolva. Kiinduló gondolata a magyarság eme egyetlen szervezetének hirtelen névváltoztatása, s a mögötte meghúzódó, alig titkolt ideológia, amely minden nemzetiséget be kíván igen rövid idő alatt olvasztani a románságba, pedig a romániai magyarság „etnikailag a magyar nemzet része”. S ha ez a nemzetiség szinte már nincs is,, akkor nyilván anyanyelvi kultúrára sincs szüksége — ami még van, az fölösleges, megszüntetendő, kiirtandó. Ezért van az, hogy „a nyilvános anyanyelvi megszólítás lehetőségét már régen száműzték a közélet minden területéről, hogy aki nem beszél románul, azt nem tekintik teljes jogú állampolgárinak”. A magyar iskolarendszert szétzúzták, a nemzetiségi vidékek etnikai jellegét drasztikusan megváltoztatták. Marosvásárhely lakosságának például 1955-ben 80 százaléka volt magyar, s mára ez mintegy a felére csökkent. Sütő András, arra szólítja fel levelében a tanácsot, hogy legyen végre a romániai magyarság valóságos érdekképviseleti szervezete. — E levél mára történelmi dokumentum lett. Formálódnak már azok az új keretek, amelyek között végre talán megvívhatják békés harcukat a romániai nemzetiségek is teljes jogú életükért. Ugyancsak a Hitelben olvasható Páskándi Géza Transzilván távlatok című írása, amely még ugyancsak a nyár végén keletkezett, de amely — mint a címe is mutatja — nem annyira a közvetlen, életmentő tennivalókkal, mint inkább a lehetséges tartós rendezéssel foglalkozik. Páskándi szerint „a nemzeti érzésnél mind ez ideig erősebbet nem talátt ki a Glóbusz, de a Jóisten maga sem. Bebizonyosodott, hogy minden barátsági, testvériségi eszme szigorúan alá van rendelve a függetlenségi eszmének”. S ebből az következik számára, hogy a térség országainak arra kellene törekedniük, hogy az önrendelkezés érvényesítésével nemzetiségi szempontból homogénebbé váljanak. Ami Sütő András levelében csak néhány mondat, de az egész magyarság régi sérelme, annak vizsgálata a tárgya Lipcsey Ildikó tanulmányának az Új Auróra 6. számában. A kolozsvári egyetem történetét vizsgálja, döntően azokat a szakaszokat, amelyek az előbb felemás, majd egyértelmű románosítással 1959-re gyakorlatilag felszámolták ezt a fontos intézményt. Az írónak nemcsak a felelőssége nagy, de a lehetősége is korlátlanabb. A Valóságnak még novemberi számában olvasható Szolzsenyi- cinnek A Nobel-díj alkalmából 1972-ben írott beszéde a művészet nélkülözhetetlenségéről és az igazság legyőzhetetlenségéről: „Az egyszerű, hősies embernek csupán egyszerű lépést kell tennie: nem szabad részt vennie a hazugságban, nem szabad támogatnia a hazug tetteket! Még ha ez ott van is a világban, sőt uralkodik rajta de ő ne vegyen részt benne. Az írók és a művészek ennél többet is tehetnek: legyőzhetik a hazugságot"! S mintha művészi adalék lenne ehhez a tételhez A Láp Dolog és szellem című számában Szőcs Géza Hangjátéka, amely a betlehemi gyermekgyilkosság előkészítéséről és végrehajtásáról szól oly módon, hogy a végzetes szolgalelkűséget mutatja be nagy erővel. Azt, amelyik a magyarság védelmére hivatott szervezeteket a népirtás szemlélőivé silányította. A mű befejezésében a mai zsarnokság diadalmaskodik. A történelem szerencsére mást jegyzett fel 1989 karácsonyán. Vasy Géza JA JSCSÓ-KORSZA K KECSKEMÉTEK (7.) Még mindig a darabokról Nehezebb az összehasonlítás a szélesebb kö-1 zönségréteg igényeinek kielégítése érdekében műsorra tűzött darabok esetében. Az itt is megállapítható, hogy a vizsgált két évad között tartalmi vonatkozásban fajsúlykülönbség van az első javára: a Jöjj délre, cimborám irodalmi értékben alatta marad a Handa basának, a Falu rossza a Lakodalmaknak, s a Liliom és a Lili- omfi darabpár az egyetlen csupán, amely esetében nem lehet közös mércét alkalmazni. A Tíz kicsi négernek nincs megfelelője a tavalyi évad műsorában, az 1983/84-es programban is többletként, a Falu rossza bukása után vették fel. Az összehasonlítást nagyban akadályozó körülmény: a régi és az új vezetés közötti esélyegyenlőtlenség. (Ennek összetevőit érdemes lenne külön számbavenni, itt csak két tényezőről essék szó! 1982/83-ban a színház pénzéből egyetlen országosan ismert színész (Koncz Gábor) meghívására futotta, míg 1983/84-ben nyolc hírességet láthattak vendégül (Bessenyei Ferenc, Drahota Andrea, Kozák András, Kútvölgyi Erzsébet, Madaras József, Pécsi Ildikó, Sztankay István). Miként a Bánk bán címszerepében Koncz Gábor, akként a Liliomban Sztankay, Kútvölgyi, Pécsi Ildikó személye már önmagában is közönségvonzó tényezőnek bizonyult. Hiába voltak tehát az egyéb körülmények azonosak — népszerű darabok, közepes rendezés —, a „tavalyi” Liliomfi nem kelhetett versenyre az „idei” Liliommal. Döntött: á Jancsó iránti kíváncsiság Ugyanennyire oktalan vállalkozás lenne megkísérelnünk a Handa basa és a Jöjj délre, cimborám egybevetését. Ez esetben nem csak a természetesen adottnak tekinthető feltételek — a tetszőleges nagyságrendű kiállítási költség, a Jancsó iránti kíváncsiság döntött az utóbbi produkció javára. Alapvetően meghatározó szerepet játszott a közönség érdeklődésének fölkeltésében és fokozásában egy speciális jogosítvány: a nagyszínpadi meztelenség engedélyezése. (Ismert tény, hogy a régi művészeti vezetést Beke Sándor, A Mester és Margarita átdolgozójaként, nemcsak az adaptáció irodalmi minőségének nívótlanságával hozta kellemetlen helyzetbe, hanem ama jogos igényével is, hogy a regényben előírt helyeken hősnőit ruhátlanul kívánta szerepeltetni. Ám a művészeti vezetés és a felügyeleti szervek között akkor érvényben volt szóbeli egyezség alapján ilyesmire kizárólag a kamaraszínházban lett volna lehetőség. A Jöjj délre, cimborámban — igaz, tüllfüggö- nyök mögött, de kedvező átvilágításban — hét meztelen hölgy vonult át olykor a színen, drar maturgiailag alig indokolha'tó szituációban. Bár Gyurkó László a 168 óra mikrofonja előtt határozottan tagadta e jelenetek közönségvonzó erejét, a szervezők tapasztalatai alapján megerősíthetem ezt. Volt alkalmuk megfigyelni, hogy az olyan nézők, akik első látásra nem tudták felfogni a — Gyurkó szerint — „rendkívül nehéz darab” absztrakcióit, „bonyolult cselekményvezetését”, azok a másodszori vagy harmadszori megtekintésre már katonai látcsövekkel felszerelten érkeztek — nyilván az összefüggések alaposabb belátása érdekében. Sajátos körülmény, hogy — bizonyára ugyancsak a jobb megértés érdekében — a nem kevésbé absztrakt Királyi vadászatot is többször megnézte a közönségnek az a rétege, amely köny- nyen juthat hozzá katonai látcsőhöz. Kirendelték a katonákat Egy alkalommal Komáromi Attila igazgató — szokásos esti ellenőrző körútja során — találkozott néhány sorkatonával, akik az előadás alatt a büfében söröztek. Kérdezte tőlük: miért nem nézik ezt a remek darabot? Az egyik kiska- tonától határozott választ kapott: most vezényelték ki őket harmadszor ugyanerre az előadásra, pedig már először is unták. Hiába kérték, osszák be őket inkább szolgálatba, nem volt mese: jönni kellett! Látcsövet ném hoztak. A nagyszínházi produkciók között szándékosan nem említettem a gyermekelőadásokat, hiszen azok a helytől lényegében függetlenek. Az a különleges helyzet állt elő, hogy a kecskeméti színház ebben az évadban egy helyett két gyermekdarabot mutatott be, s ez megosztotta az adott közönséget. A Csalóka Péter vetélytársa a Háry János volt, amelyet eredetileg — gyermekek előadásában — felnőtt közönségnek szántak. Ám a művészeti vezetők megfeledkeztek arról, hogy általános iskolás diákszínészeik este nem tartózkodhatnak nyilvános helyen. Amikor erre felhívták a. figyelmüket, kénytelenek voltak az estére tervezett előadásokat szombaton délelőttre és délutánra, illetve vasárnap délelőttre áttenni. A játszási időpontok eleve meghatározták a közönség összetételét: általános és középiskolai csoportok érkeztek, tanári, szülői kísérettel. A Háry János sikerének gyorsan híre ment, így nem lehetett kétséges: ha a szülők vagy a pedagógusok színházi programot szerveztek a gyermekek számára, nem a Csalóka Péterre, hanem a Háry Jánosra volt érdemes jelentkezniük. Ott pedig nem tart még Magyarországon a művészeti nevelés ügye, hogy általános szokás lenne egy tanévben egynél több alkalommal is elvinni az ifjúságot a színházba. A Csalóka Péter iránt akkor fokozódott az érdeklődés, amikor a Háryt már alig játszották. Addig azonban — nem látván be ezt a törvényszerűséget — a vezetőség kísérletnek vetette alá a produkciót a színház valamennyi játszási helyén, keresve számára, úgymond, az optimális feltételeket. Bemutatók özöne A legsúlyosabb tévedést a kamaraszínházi program összeállításakor követték el a művészeti vezetők. Figyelmen kívül hagyták azt a több éves tapasztalaton nyugvó megállapítást, hogy Kecskemét városa körülbelül olyan széles, klasszikus értelmiségi réteggel rendelkezik, amely legfeljebb három stúdiószínházi darabot képes befogadni egy szezonban. A Kelemen László Színpadon az utóbbi évadok során gyakorlattá vált, hogy rendszeresen tartottak két új bemutatót, egy korábbi produkció pedig repertoáron maradt. Az 1983/84-es termés ezzel szemben? Tizenkét premier. Gyurkó véleménye szerint azért volt szükség a bemutatók özönére, mert — a közönség becsalogatása céljából — „minél dúsabb étlapot” óhajtottak nyújtani. Való igaz: szerepelt itt önálló est, monodráma, kétszemélyes darab, komédia, népi abszurd, klasszikus abszurd és bóvli. Am alig akadt produkció, amelynek az előadásszáma elérte volna a tízet. Ezt a luxust nagyon kevés színház engedheti meg magának a világon. A vezetők az alacsony szériák és az üresen tátongó széksorok okát ismét csak a szervezők vélt szabotázsakcióiban keresték, holott a magyarázat sokkal egyszerűbb: a mobilizálható, szűk értelmiségi réteget túlterhelték, az étlapon kínált produkciók valamilyen szempontból érdektelenek voltak, a közönségszervezők anyagi érdekeltségét nem teremtették meg. Balogh Tibor (Folytatjuk) K HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Kétszáz éves közegészségügyi regulák A nyavalyák okait és megelőzésük lehetőségeit kereste dr. Zay Sámuel, Kecskemét második és mindmáig egyik legkiválóbb orvosa két évszázada. A széles látókörű, felvilágosult tudós 1792. augusztus 28-án adta át nagyjelentőségű közegészségügyi javaslatait a tisztelt elöljáróknak. Dr. Merétey Sándor fedezte föl a páratlanul értékes dokumentumot 1937- ben a város levéltárában. Némi rövidítéssel közöljük. Terebély fákat „Minden jól rendelt társaságba, a lakósok egészségekre való vigyá- zás az elöljárókba szinte olly szükséges, mint az igasságnak kiszolgáltatása. Annakokáért ezt nem kevésbé kell az igasságot kiszolgáltató Hatalomnak Szemmel tartani, mint amazt egész igyekezettel munká- lódván tökélletességre hajtani. Amannak végbe vitelére elégséges magától a Tanáts, ennek pedig eszközlésére segítő társul már személyt is rendeltek az elöljárókhoz a Felséges rendelések. Miképen lehessen hát azt legjobb móddal eszközleni, az mindjárt következendő egésség fenn tartására való közönségesebb régulák mutattyák meg. A levegő ég leg inkább az ő hév- ségével, hidegségével, nedvességével és büdös voltával árt. Tehát. 1 .szőr. A hévséget lehet enyhíteni a) Ha épületek, amennyire csak a lehettőség engedi magassak, és az uttzára tétetnek. b) Azok magasra fel nőni szokott s terebély élőfákkal, minémüek a hárs, akátz és epeijfák körül ültet- tetnek, főképen pedig az uttza felől, hogy az uttzán járóknak is árnyékot tartsanak. Az illyenek még a tűz ellen is nagy oltahnul lehetnek idővel. c) Ha minden házi gazda a háza elejét vízzel gyakran meglotsoltaty- tya. Építési előírások 2. szor. A hidegnek a jó épületek, jó ruházat és a fűtőnek bővsége áll leg inkább ellent: mellyet hogy még a szegény is oltson magának be szerezhessen, a Szemes piatz Biró Úr visz végbe. 3. szór. Nedvessé teszik a levegőt az álló tők, minémüek nálunk a Déllő, a tzimbalmos tsárda körül való vizek, az alatson és a főidbe mélyen lévő épületek, a még nedves vájogból, vagy kövekből épült házak. Ezeknek úgy lehet elejét venni, ha az álló vizek fojásra vétetnek, vagy el töltetnek; ha vájog vagy kő, melyből a ház épülendő, száraz le- jend. Mind ezekre a tejendő építtető Mester fog szorgalmatisan vigyázni; akinek híre s tettzése ellen ujj épületet senkinek tenni nem leszen szabad, szintén arra is, hogy az épületek rendbe tétessenek. Tiszta levegőt 4. Árt a levegő ég az ő büdös voltával. Ez eltávoztathatik úgy, ha az holt testeknek a közönség részére lett sokáig való kitétele, főképp a nagy melegbe, meg tiltatik, ellenbe pedig a temetés idejéig, jó szellős bé kerített helyen tartatni meg pa- rancsoltatik, ha a kriptákba való temetkezés tilalmas lesz.” (A továbbiakban kifogásolja: túl közel vannak a városhoz a temetők, eperfával be kellene ültetni a sírkertek környékét. Reméli: építenek mielőbb ispotályt, a városon kívül dolgozhatnak csak a szappanfőzők, a mészárosok, a vargák, nem mar- haganejjal töltik fel az utcákat.) . Csűrök, magtárak Második fő oka a nyavalyáknak, mellytöl azok eredeteket veszik az Étel. Ez árt az ő kevés, vagy rossz voltával. 1. Hogy a Nép Szükséget ne lásson arra a tsürök, vagy a Magazinok fel állítása leg hasznosabb eszköz: mellyek a bővségnek idején jó oltson meg töltethetnek, a Szükség idején pedig a Szűkölködő népnek valamivel drágábban eladattatnak. így fogja osztán a Nép az Elöljárókat mint Attyait tisztelni, az Ország pedig ezen jó Rendért emberiségét minden bizonnyal nagyra fogja bet- sülni és másoknak például ki tenni. 2. Az Ennivaló rossz voltának az veszi elejét, ha a rossz enni valóknak el árulása Szorgalmatosán meg tiltatik. Annakokáért Szabad ne legyen Semmi féle állatnak húsát, melly vagy beteg, vagy meg döglött, vagy különben meg büzhödött volt, akár négy vagy akár két lábú állat, akár pedig hal lett légyen az, eladni. A piacbíró felelőssége (A Piatz bírónak mindenre ügyelnie kell. Se romlott, se túlérett, se éretlen terméket ne árusíthassanak. Fölhívja a figyelmet a gyümölcsök, a gombák ellenőrzésére. Tiltja az ételeknek, italoknak réz- vagy ón edényben készítését, tárolását. Javasolja a kutak rendszeres tisztítását. Ajánlatának bizonyára örültek a sörkedvelők: „A Serbe hizlaló erő Vagyon, a Szárazbetegségre hajlandóknak és más benne valóknak Ts igen hasznos..., nagy orvosság: azért egyáltallyába Szükséges hasznos a Városba, úgy mindazonáltal, hogy reá kell vigyázni, hogy az higgadt legyen. Részegítő füvek benne ne találtassanak.” (A borital, a tea, a pályinka, a kávé azonban — ha visszaélnek vele — „sok terhes nyavalyáknak Szülő annya.) Iskolák, templomok, . tömlöcök Sokféle nyavalyákat okoz még a lakóhelyeknek egésztségtelen volta is. Ilyenek az alatson és a földbe benn fekvő házok: mellyek az ő nedves voltokkal okozzák a tatát- sot, a rothasztó hideglelést is, azért az épületek a fold felett jól felemelve legyenek: mellyet a fenn említett építő mester fog szemmel tartani. Ide tartoznak továbbá azok az Épületek is, a mellyekbe sok Nép szokott egybe gyülekezni, minémű- ek a templomok,, oskolák, ispotályok is, melíyeket azonkívül, hogy sok és nagy ablakok és ajtók ékesit- tetnek, minek utána a Nép belülről kitakarodott, jó darab ideig szellőztessenek, hogy a sok lélekzet vételek által meg vesztegetődön levegő ég belőlük kitakaiodván a Népnek egészségtelenséget ne okozzon. Hasonlóképpen kell bánni a tömlöc- zökkel is. Ezt követően mint nehéz nyava- • lyát szerző okokat említi az Indulatokat. Könnyebben megkapja a pestist és más ragadozó nyavalyát, aki fel az járványtól. Nem szabad ijesztgetni a gyerekeket bum bússal, sidóval, koldussal. Balesetek megelőzése Ostorozza a rossz szokásokat és gondatlanságokat. Nagyon haragszik a kóbor kutyákra, szükségesnek tartja ezek agyonverését, lelö- vését. A könnyen kigyúlással rettentő, beomláshoz közelítő épületek, hidak, gátak s.a.t. meg ujítassanak. A veszekedések a városba benn való lövöldözések, a kotsiknak, lovaknak a városba való sebes nyar- galások, a szarvas marháknak szabadon való botsátások, a tűznek minden fedölék nélkül való hordozása kemény büntetések alatt őrökre tiltassanak meg. A bolondok pedig zárva tartassanak. Kuruzslók büntetése A nyavalyáknak közönségesebb okai közzé számláltatnak utollyára a tudatlan és az Universitásba meg nem vizsgáltatott Borbélyoknak, házalló bübályos, pénzt tsaló férjfi és Asszony orvosoknak orvoslások: mert ezek az ő helytelen orvoslásokkal a könnyű nyavaját meg nehezítik, és sok lakosokat vagy tudatlanságból, vagy vakmerőségből megölnek. Annakokáért mindezek a Felséges rendelések szerint ujjra ismét utollyára mindenféle kuruzs- lásoktól kemény büntetés alatt tiltassanak el. A ragadó nyavalyák pedig a holtan, vagy meg fuladva találtattak, az akadályt szenvedő házasságok, úgymint amellyel által tsak a nyomorultak, vagy ragadó nyavalyával tellyesek szaporodnak, a házasságba már élt, de elválni akaróknak dolgok mihelyt a Nemes Mägistratusnak füleibe jutnak, a rendes Physicusnak azonnal hírül adasanak, hogy a mennyibe ötét illeti, azokról illendő rendelést tehessen. A tekintetes tanácsurak fölismerték a beadvány jelentőségét „Dr. Zay Sámuel urnák az egésség fenntartása körül való vélekedése és közönséges regulái felolvastatván, a tisztelt urnák gondoskodása, hogy nemcsak megköszöntessék, de még a város eránt való gondoskodásnak is recomendáltassék meghatározta- tott.” Heltai Nándor
