Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-02 / 1. szám
1990. január 2. • PETŐFI NÉPE • 5 Egy művész új otthonra talált, Beszélgetés Tavaszy Noémi festőművésszel Tavaszy Noémi festőművésznő neve több egyéni kiállítása révén is ismert a kecskeméti közönség körében. De találkozhatunk munkáival más színhelyeken is, színes grafikai lapjai jelen vannak a többi között a Kodály és más iskolák falain. A Dutép munkásszállójának földszintjén a napokban nyitotta meg legújabb egyéni kiállítását Ferencvárostól Kecskemétig címmel. A festőművésznővel találkozásunkkor a beszédes című anyag születésének körülményeiről, a megyeszékhelyhez való kötődéseiről váltottunk szót. Először arról kérdeztem: a Budapesten töltött évtizedek után mi vonzza — festmények témájaként is — Kecskeméthez? — Szinte az első pillanattól kezdve otthon éreztem magam ebben a városban. Elsősorban azért, mert számos olyan részlettel találkozhattam itt, amely ferencvárosi gyermekkoromra emlékeztet. A Czollner tér és a piac környékét, a Rákóczi útról nyíló kis utcákat járva az az érzésem, mintha a Ferencvárosban lennék. Ezért is döntöttem úgy a közelmúltban, amikor már nagy léptekkel bontásnak indult a középső Ferencváros, hogy ottani lakásom elcserélem kecskemétire. — Mikor kötött ilyen alapos ismeretséget a várossal? — 1971-ben hónapokat töltöttem a műkerti Alkotóházban, és munka után, közben jártam-keltem a városban és környékén, ismerkedtem az emberekkel, szokásaikkal. A legelső találkozást aztán több is követte, különböző évszakokban: tavasszal, nyáron, ősszel tértem vissza a már ismerős helyekre. Sokat bolyongtam a környező tanyavilágban is, miközben egyre jobban átjártak az új színek, hangulatok. Olyannyira, hogy mindezt kezdtem képekben is megörökíteni. — Most látható festményei legnagyobb részének témája gyermekkorának színhelye: a múlt, az emlékek által életre keltett Ferencváros. Hogyan jellemezné szavakban ezt a világot? — Másokkal együtt magam is vallom: a gyermekkor meghatározója az ember további életének. Én a Ferencvárosban születtem, ott töltöttem gyermekéveimet és jártam iskolába, majd később ugyanott tanítottam is néhány évig. Amikor férjhez mentem, akkor is naponta jártam vissza szüléimhez látó-' gatóba. Haláluk után — már hivatásos művészként — e régi, kedves otthönbá tértem vissza, Ettől kezdve hosszú időn keresztül ez a vidék lett képeim legfőbb ihletője. Mint köztudomású, a Ferencváros a főváros egyik kerülete, úgy is mondhatnám: „tájegysége”. Három jól elkülöníthető részre osztható. Az első: a Kálvin tértől a Ferenc körútig terjed, mely lényegében a belső Ferencváros. Ez a zálogházat, a vásárcsarnok környékét és számos műemlék épületet magában foglaló tájék Ráday Mihá- lyék érdeklődési területe. A második rész, a külső Ferencváros a Hámán Kató úttól kifelé húzódik. A háború előtt ennek részeként volt ismert a szegények negyedeként sokat emlegetett Mária Valéria telep. Ezt a gyárak füstjétől lepett környéket örökítette meg József Attila A város peremén című versében. A harmadik rész az én világom — a középső, a Ferenc körúttal a Hámán Kató útig nyúló „középső” Fe• A „sötét Ferencváros” egyik virágos udvara. • Szoba-konybás lakások sora. tűk a frissen fejt tejet. Ugye, milyen tipikus falusi romantika? — Ez azonban ma már a múlt. A képeken látható épületek még állnak? — Legnagyobb részben lebontották, s a körülzárt területeken gyors ütemben elkezdődött a modem blokkházak építése. Nem vitatom, hogy egységes, korszerű lakásokra van szükség, (amíg itt éltem, folyton zúgolódtunk, miért nem engedélyezik a komfortosítást, de mégis fáj a szívem e városrész pusztulása miatt, mint ahogy siratjuk a Tabán és Óbuda eltűnését is. Ha nem is műemlékekkel, de egy hangulattal ismét kevesebbek lettünk. Károlyi Júlia • Lebontásra ítélt épületek az új városrész tövében. • Egy opusz az Alföld tanyavilágáról készített sorozatból. ( Fotó: Walter Péter.) — Szülei is vidékről származtak? — Igen, Somogy megye'egyik kicsiny falujából jöttek a fővárosba. Nagyon szegény, de nagyon tisztességes, becsületes emberek voltak. Első lakásunk édesapám nagynénjénél, a Gát utca 3-ban volt. Akkor még nem tudtuk, hogy egykor milyen nevezetes épület lesz. Itt született ugyanis József Attila. Ők a földszinti szoba-konyhás lakásban laktak, mi az első emeleten. Ma a „középső” Ferencvárosban ez az egyetlen műemléképület József Attila- emlékszobával. A Gát utcából aztán a Balázs Béla utca 10. számú házba költöztünk (ez is látható a képek között), majd pedig 9 éves koromtól a Balázs Béla utca 3. számban laktunk. Erről a házról számtalan kép készült. Ez a ház egy külön világ. Kétemeletes, függőfo- lyosós, 78 darab szoba-konyhás, komfort nélküli lakás. Itt nincs titok, az élet mindenki szeme láttára zajlik. A folyosón kiteregetett, száradó ruhák színessége szinte dél-olaszországi hangulatot áraszt, a hatalmas udvar tele fákkal. A háború előtt egy kőkút is diszitette az elülső részt, a hátsó rész földszintes lakásában pedig egy bolgárkertész lakott. Előtte kis konyhakertje, mely a ház lakóit naponta friss zöldséggel látta el. A szemben lévő utcában még tehenészet is volt, esténként innen hozrencváros. Ezeket az utcákat, házakat, házrészleteket, belső udvarokat festettem meg hosszú éveken keresztül, s most ebből az anyagból láthat néhány- alkotást a kecskeméti közönség is. — Festményei élénk, fényes színeikkel, a sok fával és virággal nem a szürke, füstös és rideg Ferencvárost idézik. — Mindig erősen tiltakoztam, amikor ezt a vidéket „sötét Ferencvárosként” emlegették, hisz a legutóbbi időkig a sok zöld jellemezte, az ablakokban mindig jelen volt a virág. Az utcanevek: Viola, Bokréta, Liliom, Gyep utca, Páva, Gólyaköz is ezt őrzik mind a mai napig. Bizonyítják, amit magam is tapasztaltam: ez itt élő emberek legnagyobb része vidékről jött, s munkát találva itt letelepült, hozva magával a falusi tájból, a környezetéből átmenthető természetet. Ezért ültettek sok fát: epret, vadgesztenyét, akácot (a mi udvarunkban például lila akác is volt). A földszintes lakások előtt nagy ládákban leándert, az emeleteken muskátlit. • Tavaszy Noémi a kiállítás rendezése közben. AZ ESZTERGAPAD MELLET A munkás az élet perifériájára szorul Több mint két évtizede az a dolga Almási Ferenc 41 éves esztergályosnak, hogy a golyós- és számjegyvezérlésű esztergákat beállítsa. Ezeken a gépeken, amelyek nagy szériában termelnek, általában betanított munkások dolgoznak, a Szerszámgépipari Művek kecskeméti gyárában. A kecskeméti Finommechanikai Vállalatnál tanulta a szakmát, s amikor 1966-ban felszabadult, nem maradt sokáig, hajtotta a tudásvágy, a tapasztalatszerzés. Később megállapodott, s már 15 éve dolgozik ebben a gyárban. Néhány éve elvált, s két gyermek után fizeti a gyermektartást, de miután jó tanulók, szeretne még legalább tíz esztendeig elegetl tenni ennek a kötelezettségének. — A közérzetem? — kérdezett vissza. — Nem érzem jól magam. A munkás egyre inkább az élet perifériájára szorul.,Nem tartozom a legrosszabbul fizetettek közé, megvan a havi 11 ezer forintom nettóban. Igaz, ebbe aztán minden benne van, a túlóra, a jutalom, a délutáni pótlék. A gyerekeknek postán háromezer forintot küldök, a rezsi kitesz legalább két és félezret, étkezésre elmegy a másik háromezer. Kéthetenként nálam étkeznek a gyerekek, néha kellene egy-egy gönc az emberre, a szórakozásról már nem is beszélek. Nagyon boldog vagyok, ha havonta 1500 forintot félretehetek, pedig kellene a pénz a gázbevezetésre. Képtelen vagyok 50-60 ezer forintot félretenni, mert legalább ennyibe kerülnének a csövek, a készülékek, a munkadíj, de akkor még nem számoltam bele a külső vezetékhez való hozzájárulást. Mindezt nem panaszként mondom el, csupán ér zékeltetni szeretném, mi az, ami nap mint nap foglalkoztatja az embert. S mondhatnám, még szerencsés vagyok, mert nekem nincs OTP-adósságom. Hangjában nincs túlfűtött elkeseredés, csupán olyan ember rideg tárgyilagossága, aki tisztában van saját és társai helyzetével, azzal, amivel számolnia kell, lehet, de azzal is, milyenek a kilátásaik. — Nem számíthatok semmi jóra. A kormány sok mindennek, az élelmiszereknek, egyáltalán a megélhetéshez szükséges javaknak állandóan emeli az árát, s 1990-ben ha jól tudom, 25 százalékkal tovább növekszenek az árak. Eddig a kormány még sohasem tudta tartani az ígéretét, az. inflációt illetően, mert ha azt mondták 15 százalékos lesz, akkor is 20 százalékos volt. S ami félő, hogy elszabadulnak az árak, amelyet legjobban a bérből és fizetésből élők, a városlakók éreznek meg. Vannak bejáró dolgozóink, ők a kertben, a házkörül termelnek zöldséget, krumplit, talán meghízik egy disznó is, de mivel kompenzálhatná egy bérház- lakó életszínvonalának romlását? Legfeljebb túlmunkával. Ma már ezt sem érdemes vállalni. Korábban elmentem én is a maszekhoz, vagy itt bent a vállalatnál pluszmunkát végeztem, de amióta bevezették a személyi jövedelemadót, nincs értelme. A kereset felét besöpri az állam. Elgondolkodtató tények, amelyek végül is hová taszítják a jól kvalifikált, szorgalmas munkásokat? — A fiatal, jól képzett szakmunkások, akikben van egy kis vállalkozó szellem, elmennek nyugatra dolgozni, egy kis tőkét gyűjteni. Magam is ezt tenném, ha égy tízessel fiatalabb volnék. Akiknek nincs ilyen lehetőségük, azok egyre jobban elnyomorodnak, mert több bérre — s ez nem a vállalat vezetőin múlik, — nem számíthatnak. Tájékozott ember, mert a forgácsolóműhely szakszervezeti főbizalmija, — s mivel a vállalatnál éves rotáció van, más és más az szb-elnök — 1989-ben a szakszervezeti bizottság elnöke is. Mit lehet tenni ilyen helyzetben? — Évek óta arról beszélünk, ki kellene lábalni a kátyúból, de jó magyar szokás szerint csak beszélünk, beszélünk és a huszonnegyedik órában kezdünk kapkodni. Tőke, működő tőke kell, s ehhez minél több vegyes vállalatot létrehozni, s nem kellene ragaszkodni az 51 százalékhoz. Nálunk a gyárban már három különböző üzem dolgozik, és január 1-jétől egy kft- hez tartozunk, amelynek egyik alapítója egy müncheni cég, sőt a német igazgató is elfoglalta a helyét. Januárban szerettünk volna béremelést, de sajnos nem lehet, mert későn kezdtek hozzá a kft. kialakításához. Van bennünk egy kis bizakodás, biztosan magasabbak lesznek a bérek, s lesz munka. A kapitalisták nem jószívűségből hozzak be ide a tőkét, mint ahogy egyesek hiszik. Alacsony nálunk a munkabér, alig éri el a két nyugatnémet márkát óránként. így nagyobb ám a haszon, de a nagypolitika a hibás abba, hogy idáig jutott. Aki bérből és fizetésből él, az ezek után miért lelkesedhetik, miben reménykedhetik? — Reménykedünk. A sikeresen befejezett év után lehetne fizetni, de a vegyes vállalat német igazgatója az első negyedév befejezéséig aligha megy ebbe bele. Ha azonban az első negyedév jól sikerül — elmondta —, nagyobb emelést akar, ahogy ő fogalmazta, felveszi a versenyt az inflációval. Ebben reménykedünk, ezért dolgozunk, mert nemcsak a német igazgató, hanem valamennyien elégedettebb arcokat szeretnénk látni... Gémes Gábor SOROZAT INDUL LAPUNKBAN Jancsó-korszak Kecskeméten Balogh Tibor dramaturg, némi megszakítással, 1982-től tagja a Kecskeméti Katona József színház társulatának. De már ezt megelőzően is ismerte patinás teátrumunkat, amelynek falai között gyakran megfordult, mint a Magyar Színházművészek Szövetségének főmunkatársa. Túlzás nélkül mondhatni tehát, hogy olyan szakember ő, aki igen alaposan ismeri azokat a korszakokat, amelyek színházunk életét jellemezték az utóbbi időben. Nemrég készült el vaskos tanulmányával.-Kétségtelenül alapos, sokoldalú elemzést ad e dolgozat lapjain a kecskeméti színház utóbbi tizenkét esztendejéről. A Petőfi Népe holnaptól tizenhét részes sorozatot közöl ebből a tanulmányból. S ez a sorozat „csak” a Jancsó Miklós, Hernádi Gyula és Gyurkó László nevével jelzett korszakot öleli fel, amelyről — felsőbb utasításra, tilalomra — annak idején nem sok kendőzetlen kritika jelenhetett meg lapunkban. Sőt, ma is legtöbben csak találgatnak, ha szóba kerül a három neves ember kecskeméti ténykedése. Kevesen tudják, milyen színházirányítási baklövések, pénzügyi manipulációk, visszaélések vezettek bukásukhoz Miért szerződött el érkezésükkor az akkori jól összekovácsolódott társulat? Miért csökkent azután rohamosan a nézőszám? Miért követelte a pártbizottságon a triumvirátus, hogy menesszék az igazgatót, Komáromi Attilát? Mert nem volt hajlandó aláírni szabálytalan számlákat? Mit mutattak be, mennyiért, milyen sikerrel? — És így tovább, megannyi megválaszolatlan kérdés vetődik fel a korszakot tekintve. Ezek jó részére alapos választ kapnak olvasóink új sorozatunkban. —Miért óla meg ezt a tanulmányát? — kérdeztük a szerzőt, Balogh Tibort. — A Színház című folyóiratnak dolgoztam fel a Jancsó- korszakoL Ám Boldizsár Iván, az orgánum akkori főszerkesztője, bár nagyon tetszett neki a tanulmányom, nem vállalkozott a közlésére. — Mivel indokolta a visszautasítást? —: Aczél György akkor még kulturális életünk első számú hatalmassága volt S mindenki tudta, hogy ő messzemenőkig támogatja, védi Jancsóékat. Közbenjárására kerülhettek Kecskemétre. Azt hiszem, ez elég magyarázat arra, miért nem közölte a dolgozatomat a folyóirat főszerkesztője... — Tanulmánya azóta kiegészült — Valóban. Ugyanis Lendvay ^ Ferenc igazgató úr kért fel arra, Fhogy a Jancsóék előtti és utáni időszak színházirányítási, művészeti, műsorpolitikai tevékenységét is elemezzem az intézménynek, a Lendvay-korszakkal bezáróan, legalább egy évtizeddel visz- szamenőleg. — A tízből tizenkét évad lett, ami érthető, hiszen akkoriban Rüszt József neve fémjelezte e színház vezetését, akire ma is szívesen emlékeznek a színházszerető emberek. — így igaz, bár szerintem a ha- nyadás már a Ruszt-korszak végén elkezdődött. Utána voltak jobb-rosszabb évadok. Én úgy látom, hogy egyfajta lényegesebb fordulatot, felemelkedéssel kecsegtető szakaszt az az időszak hozott, amikor a Szőnyi G. Sándor és Komáromi Attila duó vezette a színházat De az ő elképzeléseiket, társulatukat elsöpörte Gyurkóék viharos benyomulása e gyönyörű falak közé. A triumvirátus uralkodása rövid volt. ám igen sok tanulsággal szolgált, míg a kecskeméti világszínház megvalósításának ábrándjától elérkeztek az összeomlásig. — Ekkor volt a legmélyebb ponton ez a színház? — Nem. Közvedénül utánuk, Gera Sándor direktorsága idején. Nemcsak azért, mert véleményem szerint alkalmatlan volt Gera arra, hogy színházat vezessen, hanem azért is, mert egy teljesen szétzilált, megzavarodott társulatot örökölt — És jött Lendvay Ferenc, aki immár a negyedik — és egyben utolsó — évadot dirigálja ebben a színházban. Tanulmányában a konszolidáció koraként emlegeti az elmúlt négy évet — Lendvay régi, jó szakember. — Ebben egyetértünk. Pályaalkalmas, jó színészekkel töltötte fel a kecskeméti társulatot... — Akiknek jó része el is távozott hamarosan. — Igyekezett visszahódítani a közönséget a rendet fegyelmet tartani. — Viszont nívós színházat csinálnia nem sikerült Bár erre minden lehetőség megvolt — Egy jó színházban három dolog kell: jó darabok, jó színészek, jó rendezők. Sajnos való igaz, hogy a kecskeméti színház utóbbi évtizedében ritkaságszámba ment hogy mindhárom—legalább egy-egy előadás erejéig' — összejöjjön. És ez nem is a pénzen múlott. Abból eddig volt tisztességesen. — És sokszor zsebre ment a játék, nem a színpadon. Engedtessék meg egy utolsó kérdés: miért íratta Önnel ezt a tanulmányt Lendvay Ferenc? — Nekem azt mondta, hogy azért tartja fontosnak, mert az utóbbi tizenkét évad sikereinek, hibáinak és ellentmondásainak ismerete segítség lehet az új színházi vezetés számára. Január elsejéig kinevezik az új direktort, az új művészeti vezetőt. —Ma még nem tudjuk, kik lesznek ők személy szerint. De adja Isten, hogy az Ön dolgozatának megszületése végre egy igazán jó színházat eredményezzen Kecskeméten ... Koloh Elek ÜJ KÖNYEK: Mészöly Miklós: A pille magánya. (Jelenkor Irodalmi és Művészeti Kiadó) 86 Ft—Nyeste Zoltán: Recsk. 2. kiad. (Püski) 60 Ft — Simonyi Imre: Ember Gedeon jegyzeteiből. (Új Auróra kiskönyvtár) (Új Auróra) 48 Ft Színák János—Veress István: Kutyakonyha. (Marabu) 69 Ft—Edgar Wallace: A „dilettáns” zsaroló. (Kék könyvek) (Fortuna) 69 Ft — Földes Jolán: A halászó macska uccája. (Új Idők könyvek) (Új Idő) 100 Ft — Peter Mac Alan: Valkür direktíva, Churchill kommandója. (Policoop) 98 Ft — Képes diáklexikon. Technika. (Minerva) 480 Ft — Paul Whal- ley: Lepkék és pillangók. (Szemtanú) (Park) 350 Ft — E. D. Biggers: Charlie Chan találkozása a fekete tevével. (Kék könyvek) (Sylvester Ny.) 82 Ft — Erdős Rcnée: Santerra bíboros. (Garabonciás) 178 Ft. —- Komái János: Indulatos röpirat a gazdasági átmenet ögyébeq. (HVG) 80 Ft — Száz János: Hitel, pénz, tőke. A hitelpénz és pénztőke idődimenziója. (Közgazdasági) 110 Ft — Szakácskönyv az egészségért. (Közgazdasági) 240 Ft — Ez az Ön horoszkópja az 1990. esztendő 365 napjára. Skorpió. Október 24-no- vember 22. (Horoszkóp könyvek) (Láng) 59 Ft — Ez az Ön horoszkópja az 1990. esztendő 365 napjára. Szűz. Augusztus 24 — szeptember 23. (Horoszkóp könyvek) (Láng) 59 Ft — Gazdasági társaságok adózása. I—II. 1989. (Műszaki — APEH) 250 Ft — Bertha Bulcsú: Füstkutyák. 2. kiadás. A bajnok élete. 2. kiadás. (Bertha Bulcsú művei) (Magvető) 75 Ft — Domahidy Andrást Szitakötők. (Magvető) 62 Ft — Küzdés az élet.,. Madách Imre válogatott művei. (Kozmosz könyvek) (Móra) 55 Ft — Vadászlaki Ilona: -Ha én gazdag lennék ... (Iránytű) (Móra) 38 Ft — Bogáti Péten A nevenincs tér lovagjai. (Móra) 37 Ft— Gyáno László—Krétner József: Hurrá, hatosom van! (Hungária Sport) 60 Ft — Simon V. László: Száguldó hősök. (Hungária Sport) 68 Ft.
