Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-05 / 4. szám

1990. január 5. • PETŐFI NÉPE • 5 EGY ÉVE MÉG JÓL MŰKÖDÖTT Keserves alkalmazkodás A kecskeméti Agrikon a nehéz helyzetben lévő megyei iparvállalatok közé tartozik. Néhány hete még százmillió forintos veszteséget jósoltak nekik, az esetleges csődről is keringtek hírek. Amikor nyilvánosságra került, hogy a kor­mány ötven vállalat felszámolását szeretné meggyorsítani, a találgatások egyik „alanya” lett az Agrikon is. Dr. Kuczik István vezérigazgató visszautasítja ezt a véleményt. — Durva pletykának tartom. Az Agrikon a struktúravál­tás idejét éli, igyekszik válaszolni a külvilág kihívásaira. De ez nem azt jelenti, hogy tönkremegyünk. A vállalati szerve­zetnek létszámban is alkalmazkodnia kell az új gazdasági feltételekhez. Sajnos, ez nem megy úgy, hogy senkinek se sértse az érdekeit. Súlyos viták folynak erről vállalaton belül is. Azt, hogy hogyan vergődik egy vállalat, próbálkozva a váltással, nem mutatják be a nyilvánosságnak. A másik oldalt viszont széles körben ecseteli a sajtó, gondolok itt a létszámleépítésre, tönkremenésre és hasonló „szenzációkra”, — Struktúraváltáson mit kell érteni az Agrikonnál? — Először is a szocialista piacikról való visszavonulást. Ez a piac nem igazán piaci okok miatt ment tönkre, hanem a KGST egyre nyilvánvalóbb működésképtelensége miatt. A Mezőgép-vállalatok termékkibocsátását ez mintegy har­minc százalékban érinti, az Agrikonnál valamivel kisebb az arány. A másik ok, ami miatt váltani kényszerülünk, a bel­földi piac mesterséges korlátozása. A mezőgazdasági üze­mek, szövetkezetek a pénzügyi megszorítások, elvonások következtében nem tudják megvenni, amire pedig szükségük lenne. Ha versenyképesek akarunk maradni, bizonyos ter­mékköröket ki kell iktatnunk. A struktúraváltás tulajdon­képpen az új követelményekhez való alkalmazkodás. — És ez az alkalmazkodás pillanatnyilag mennyire sikeres? — Az Agrikon talpon marad. Meg tudjuk tartani tőkés­piaci pozícióinkat, sőt, lassú fejlődés is észlelhető. A szocia­lista export beszűkülése miatt felszabaduló kapacitásunkat új termékekkel igyekszünk lekötni. Üzletági szervezetben működtettük a vállalatot, ezekből január elsejével önálló leányvállalatok alakulnak. A későbbiekben pedig társasággá alakítjuk át őket. Irreális elképzelés, hogy .ekkora vállalatot a mi szakmánkban egy nyugati partner egy az egyben megve­gyen. Egy-egy társaságot, leányvállalatot már igen, ilyen tárgyalásokat folytatunk is, de pénz még nem folyt be. — A létszámleépítés hány embert érintett önöknél? — Egy év alatt körülbelül 380 fővel csökkent a létszám. A következő évben ekkora leépítést már nem tervezünk, de a nem termelő, kiszolgáló személyzetet illetően még vannak aránytalanságok. — Tévedett vagy rosszul tájékozott volt, aki százmillió forintos veszteséget jósolt az Agrikonnak? — Volt ilyen szám is, sajnos, de sikerült csökkenteni. Húsz —ötVen millió forint körüli veszteség várható, ezt teljes egé­szében rendezni tudjuk a vállalaton belül. A rubelleértékelés és a szocialista piaci korlátozások elég súlyos hatással voltak az Agrikonra. Tavaly 49 millió forint nyereségünk volt, az előző évben több mint háromszázmillió. A hazai iparvállala- tokata KCjST-együttműködé^ fénykora idején belekénysze- rítették a szocialista szakosodásba, kétségtelen, hogy akkor ,még meg is érte nekik. Amikor fejlődni kezdtünk, a hitelek kamata még 11-12 százalék körül állt. A vállalatok nagy Az ipari szervezetek főbb mutatói megyénként 1989. I—III. negyedév Megyék Foglalkoz- * t rr . ,, . t .. , Havi nett« Termetes tátották , , , átlagbér szama 1988. I—II I. negyedév %-ában Budapest 101,3 95,4 120,3 Baranya 94,1 94,6 116,4 Bács-Kiskun 100,5 97,3 115,2 Békés 101,9 96,8 / ' 122,1 Borsod-Abaúj-Zemplén 95,7 96,5 ' 116,7' Csongrád 97,2 97,6 122,0 Fejér 95,4 97,0 119,8 Győr-Sopron 95,0 97,1 117,4 Hajdú-Bihar 98,6 100,0 119,3 Heves 107,8 96,6 116,3 Komárom 89,2 95,5 115,7 Nógrád 95,0 96,6 114,7 Pest 96,3 96,9 119,0 Somogy 92,2 98,2 , . 117,1 Szabolcs-Szatmár 92,2 99,4 120,0 Szolnok 95,6 ' 97,6 117,5 Tolna 100,8 97,6 117,7 Vas-96,4 97,5 ‘ 117,2 Veszprém 97,6 97,3 . 120,8 Zala 102,4 98,1 118,6 A táblázat tanúsága szerint Bács-Kiskun megye sem lóg ki a sorból: a termelés stagnál, a foglalkoztatottak száma csökken, a nettó átlagbérek pedig növekednek az iparban. (A KSH kiadványa alapján) része tőkeszegény volt, ezért hitelből fejlesztett. Két év alatt kétszeresére emelkedtek a kamatok, a rubelelszámolású ex­portot pedig adó sújtja. Nemrégiben az Ipari Minisztérium­ban egy főosztályvezető csodálkozva megjegyezte: tavaly és tavalyelőtt még jól működött az Agrikon. Erre én azt mond­tam: ha ilyen követelményeket támasztanak, lesznek szíve­sek kivárni, amíg alkalmazkodunk. Egyik napról a másikra nem megy. — A külső gazdasági körülmények milyen változása enyhí­tené a vállalatok „vergődését” a szerkezetátalakításban? — Az egyik legnagyobb gond az, hogy a megtermelt jöve­delem nem marad a vállalatnál. A technikai megújulás ezért szinte lehetetlen. A körülményekhez alkalmazkodó szerveze­tet ki tudunk alakítani így is, de a technikai fejlődésnek gátat vet a pénzhiány. Szerettünk volna a"világbanki szerkezetát­alakítási program keretében hitelhez jutni. De csak addig jutottunk el, hogy a szerkezetet korszerűsítettük, a hitelt már nem tudtuk felvenni. M. A. Jancsó-korszak Kecskeméten (3.) Akár egy öntevékeny színkör Gyurkó László újbóli színrelépése vál­totta ki talán a legtöbb vitát a színházi ügyekben tájékozott közönség köreben. Nem véletlenül, hiszen sokan emlékez­nek még a Huszonötödik Színház meg­szűnésének körülményeire, a Népszín­ház csődjére, arra, hogy a történtekért az igazgatót (Gyurkát) mindkét esetben felelősség terhelte. Azt pedig kevesen gondolhatták komolyan, hogy Gyurkó csakugyan vezető dramaturgnak érke­zik Kecskemétre. A színházzal közvet-’ len kapcsolatot tartó megyei középveze­tők némelyike már a bejelentkezés ide­jén tudni vélte: neves írónk igazgatói ambíciói a korábbi kudarcok dacára sem csökkentek, a kinevezése csupán néhány hónapot várat majd magára. En­nek tudatában azok aggodalma, akik régen belátták már a népszínházi modell életképtelenségét — érthető volt. Nyilatkozott a tanácselnök Az érdekeltek és a kívülállók külön­böző fórumokon, szóban vagy írásban kifejezett aggodalmai ellenére Gyurkó­ék kinevezése 1983. április 16-án neg- történt. A régi vezetés felelőssége május 31-ével szűnt meg. A júniusi műsor elké­szítése már az új összetételű igazgatóság feladata volt. A váltást követően végleg elmaradt egy tervezett bemutató, csök­kent az eloadásszám, kiürült a nézőtér, a színpadon fáradt, lélektelenül mozgó színészek dolgoztak. Mindez azonban nem tűnt fel senkinek, mert az új vezetők tekintetüket már a fényesnek ígérkező jövőre szegezték. A régi társulat, annak dacára, hogy mély erkölcsi válságba ke­rült az utolsó két hónapban, végül még­iscsak szép emléket hagyott maga után Bács-Kiskun megyében. Azon a napon, amikor dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke a rádióban, a 168 óra mikrofonja előtt azt vetette az utóbbi években Kecskeméten működött szín­házvezetők szemére, hogy a színházi éle­tet kizárólag a megyeszékhelyre össz­pontosították, és nem lehetett elérni, hogy — egy vendégjáték keretében — lemenjenek például Bajára, akkor a színház egész társulata történetesen ép­pen Baján tartózkodott: tíznapos turné keretében bemutatták csaknem az egész repertoárt, s nem is akárhogyan. Min­den színész — távozók és maradók egy­aránt— tudása maximumát nyújtotta: nemcsak azért, mert bizonyítani akarta a társulat, hogy egy évadon át végzett munkája többet ért a „szürke" jelzővel történt minősítésnél, hanem azért is, mert élvezni szerették volna egyszer még a játék örömét aé egymástól és régi kö­zönségüktől búcsúzó színészek. A me­gyei tanácselnök, aki egyben Baja or­szággyűlési képviselője is volt, aligha gondolta akkor, hogy döntésével sző­kébb pátriája lakóit évekre megfosztot­ta az élő színház élményétől. Program és valóság Esett már szó arról, az előző fejezet­ben, hogy Gyurkóék, Javaslat a kecske­méti Katona József Színház művészeti megújítására címmel, pályázat jellegű programtervezetet nyújtottak be a me­gye illetékes szerveihez. Ennek a dolgo­zatnak azonban van egy irodalmi előz­ménye, a Javaslat egy színházról című „tanulmány", amelyet még általános­ságban, konkrét irányultság nélkül fo­galmaztak meg. Csak amikor a cél­irányt öltött, egészült ki a cím. Ez a két irat Jancsóék szinházszervezési kísérle­tének szorosan egymáshoz tartozó alap- dokumentuma, ezért részletes és együt­tes elemzést érdemel — természetesen az eddig elért eredményekkel történő szembesítés igényével. A kialakítandó intézmény funkciójá­nak, célkitűzésének meghatározása na­gyobbrészt az első dolgozatban találha­tó, s három fő jellemzője van: a közhe­lyesség, Gyurkó ismert közösségeszmé­jének ismétlése, valamint a szándékok­ban tükröződő agresszivitás. A közhelyesség illusztrálására ele­gendő néhány mondatot idéznem: — ,;A színházat határozott elvi arcu­latú, művészi célkitűzésű, közösségi munkára épülő műhellyé kell fejleszte­ni." v— „A színház műsorának középpont­ja az eszmei elkötelezettség." — „... szórakoztatva is a haladást kell szolgálnia." — „A színházi előadásnak a szó leg­nemesebb értelmében ünnepnek, mégpe­dig közösségi ünnepnek kell lennie." — „.. .jó eredmény csak a színház és közönség szerves kapcsolatából jöhet létre." A szónoki fordulatok egyikében sem fedezhető fel az eredetiségnek a jele,! amelyet a tervezett Jancsó—Hernádi —Gyurkó színház kizárólagos sajátja­ként lenne okunk feltüntetni. Az eredeti elemet egyedül Gyurkó régen megfogal­mazott közösségeszméje képviseli, ezút­tal lokalizált artikulációban: „mivel a színház lényege, szerintünk, egy közös­ség megteremtése, s ennek segítségével egy nagyobb közösség (a közönség) be­folyásolása, szerencsésebbnek véljük a műhelyt egy vidéki városban létrehozni, ahol a közönség kézzelfoghatóbb, átte­kinthetőbb, mint a fővárosban". A vi­dékre törekvésnek ez a magyarázata már a Javaslat a kecskeméti Katona József Színház művészeti megújítására című műben részben hitelét veszítette azáltal, hogy a szerzők kijelentették: „A kecskeméti közönség — mint minden város lakossága — heterogén". Nyilatkozott Jancsó is Az érvelés igazi csődjét Jancsó Mik­lós nyári, 168 óra-beli nyilatkozata je­lentette. Ebben Jancsó — egy évadnyi 'működés után - beismerte, hogy vidé­ken (ellentétben a fővárosi lehetőségek­kel) nem kiszámítható, milyen közönség fogja megtekinteni egy-egy napon az adott előadást. A „művészi célkitűzés­nek" mégsem ez a lokalizációs mozza- I nat az igazán gyenge pontja, hanem ma­ga a közösségeszme. Az a gyurkái idea, , amely szerint a-színház lényege egy kö­zösség megteremtése, becsületére válnék bármely öntevékeny színkörnek, a hiva­tásos színház teendői sorában e cél telje­sítése azonban csak az utolsók között szerepel. A hivatásos színházban — az különbözteti meg alapvetően az igazi amatőr mozgalomtól — az üzemelési kényszeré a prioritás: a társulat számá­ra a munkavégzés nem önkéntes, és nem önkéntes maga a társulás sem. Az új együttes kialakításának első szakaszá­ban a színház tagjai nem alkotó, hanem érdekközösséget alkotnak, amelyben az összetartó erő a sikerre orientáltság. Valódi alkotó közösség csak egy hosszú folyamat végén, rengeteg sikerélmény után születhet, s nem megfordítva. Alko- , tóvá ugyanis kizárólag olyan kollektíva válhat, amelyet a,munkavégzés eredmé­nyességén alapuló, természetes szelekció hot létre. A Gyurkóék által követett,'a személyes szimpátia elvén nyugvó válo­gatási gyakorlat is teremthet közössé­get, ám az ilyet nem színháznak nevezik, hanem baráti társaságnak, vagy - rosszabb esetben — a színházi tevékeny­séglátszatának fenntartásából élő anya­gi érdekközösségnek. Balogh Tibor (Folytatjuk) • 1905-ben a Vásári nagy utcában (a mai Május 1. tér területén) a város a helyi Héjjas István és ifjú Gulyás János terve alapján építtette ezt, az azóta lebontott házat. MKIAi) A HÁROM VAROS • ÉPÍTÉSZETE CEGLÉD, KECSKEMÉT, NAGYKÖRÖS—TISZTELETRE MÉLTÓ KÍSÉRLET — TÖRTÉNETI KERESZTMETSZET Jó címet választott a néprajztudós? „Monumentális munkának” minősíti Novák László A három város építészete című, 70 nyom­dai íves monográfiáját Gunda Béla professzor. Igazat kellene adnunk, ha a mű terjedelmét, adatainak sokaságát vennők csak figyelembe. Ha a monu­mentális alatt az alkotó gondo­latok lenyűgöző nagyvonalúsá­gát, távlatosságát, az egésszel összhangos részletek gondos ki­munkálását egyaránt értjük, már kérdőjel kívánkozik a Her- der-díjas néprajzkutató megál­lapításához. 9 ____________E • Nagykőrösi utca II. Papp Mihályné 1893-ban költözhetett ebbe a házba. (Ter­vezte: T. Kerék Gyula.) sj: 4s ♦ Kicsit erőszakoknak, esetlegesnek tűnik a témaválasztás. Kecskemét és Nagykőrös a történelem‘vérzivataros századaiban olykor kisegítette egy­mást, de Cegléd és a hírős város soha­sem került közvetlen kapcsolatba. Má­sok is túlhangsúlyozottnak érzik Ceg­léd, Nagykörös és Kecskemét alkalmi kapcsolatainak szerves szövetségként, a tattós összetartozás bizonyítékaiként .^qkásos emlegetését. Novák László ezért érezte szükségesnek a három vá­ros együttes vizsgálatának indokolását. A rokon társadalmi arculat, a gazdál­kodás, a településrendszer azonos jelle­ge, a fokozatosan kialakuló tágas ha­tár, a települések szerepköre fogadtat­ják el a három város fogalmát. Novák László maga is elismeri, hogy kötődé­seik napjainkra elgyengültek. Meggyő­ző megállapítása szerint: „a sajátos tár­sadalmi-gazdasági viszonyok eredmé­nyeként az építészetben is rokon voná­sokat fedezhetünk fel, még ha —: az egyedi fejlődés sajátosságainak megfe­lelően — más-más szinten jut is kifeje­zésre.” Meggyőző érvekkel, általánosító ki­jelentésekkel vegyest állítja a nagykő­rösi múzeum igazgatója, hogy a három városban csak „mezővárosi építészet­ről" beszélhetünk, mert „a hagyomá­nyos, népi építészet mindegyre a polgá- riasodás irányába mozdult el, megtes­tesítve a mezővárosi, s mindinkább a városiasodé fejlődést”. Véleménye rí­mel Erdei Ferenc (az irodalomjegyzék­ből sajnos hiányzó) alapvető, a Magyar város című művében olvasható megha­tározására, „a mezővárosok társadal­ma tehát nagyban és egészben egységes polgári társadalom”. A mezővárosi építészet meghatározó tényezői bevezető fejezetben sorra veszi a •történelmi, a társadalmi és település­rendszeri tényezőket. A következő, nagyobb részben előbb az építészet táji adottságainak fontossá­gát hangsúlyozza. Számos dokumen­tummal bizonyítja, hogy a három vá­rosban, különösen Kecskeméten fele­lősséggel szervezte a lakossági építke­zéseket is a- választott elöljáróság. (Itt jegyzem meg: terjedelmi okokból is­mertetésemet, észrevételeimet kényte­len vagyok a mű kecskeméti vonatkozá­saira szorítani.) A hírős városban — mint e kötetből is tudható — 1696-ban rendelkezett is­tállók mikénti építéséről a magisztrá­tus, 1852-ben összeiratták a téglásokat, vályOgosokat, költségszámításokat kezdeményeztek az eladási árak indo­kolatlan emelésének megakadályqzása érdekében. Megállapították a cserép- készítők bérét, 1858-ban a vályogtég­lák méreteit, 1873-ban a bontott anya­gok felhasználásának kötelmeit. (Ak­koriban elképzelhetetlen volt engedély nélküli belterületi építkezés, a közössé­gi érdekek napjainkban természetes fu- migálása.) Szorgos kutatással számba Vette az ácsokat, kőműveseket, tetőfe­dőket, tervezőket. Szólt a főként Kecs­kemétre meghívott, akkor többnyire fi­atal építészekről, de nem kérdezte meg, miért éppen a századforduló táján, mi­ért a hírős városban, miért éppen a megnevezetteket foglalkpztatták. Lechner és Pártos maga ajánlkozott a tehetségüket következetesen haszno­sító Lestár polgármesternél. A jövővel szövetkező művészeket hívott Kecske­métre a művészkávéházakban ottho­nos utóda. Mindkettejük számára Kecskemét elhíresitésének eszköze, a nemzeti érzés bizonyítéka volt az építé­szet. Az előrelátó, nagyvonalú városé­pítő polgármesterek jóval erőteljeseb­ben formálták Kecskemét arculatát, mint amennyire e kötetből vélhető. * * * A tűzvészeket mint a „városrende­zés” legfőbb tényezőit ismerteti Novák László A mezővárosi építészet a XIX. század közepéig fejezetben. Az új vá­rosrészek kialakulását tárgyaló rész né­mi pontosításra szorul. A jegyzőköny­vek már 1811-ben említik a Külső­vagy Újvárost (a mai Czollner tér kör­nyékén). A Rávágy délre és nem keletre található. Novák László a továbbiakban rész­ben tematikus felosztásban, részben időrendben veszi számba a századfor­duló építkezését. Részletesen szól az új templomokról, iskolákról, szociális épületekről. Szívesen olvastunk volna arról, miből telt Kecskeméten a bámu­latos méretű középitkezésekre? Novák László helyesen utal arra, hogy „a többszintes egyesületi székházak dön­tően meghatározzák a város arcula­tát”. Szól az új banképületekről mint városképformáló tényezőkről. Kecske­mét nagyvárosias arculatának kirajzo­lódását gyorsították ar egyházi bérhá­zak is. (Hol tartanánk ma, ha az utóbbi negyven évben nem szüntették volna meg a nagy hagyományú egyesülete­ket, nem tették volna lehetetlenné és értelmetlenné a bankok, egyházak, a megmaradt szervezetek számára az építtetést. H. N.) Adatgyűjtésének köszönhetően az eddigieknél sokkal többet tudunk olyan jelentős kecskeméti mesterekről, mint Zaboreztky Ferenc, Baranyi Ist­ván, Héjjas István ... A színvonalas elemzéseket, sajnos, tárgyi tévedések szeplősítik. A kecske­méti postapalotát a két világháború között építették és nem a múlt század végén, a Sörház laktanya nem új épüle­tet jelentett, hanem egy meglévő épít­mény katonai célú hasznosítását. Az 1911-es földrengés nem tette szükséges­sé a város újjáépítését. Egyik-másik épület stílusát —f szerintem — tévesen minősíti a szerző. A Törvényháza alig­ha nevezhető — például — szecessziós­nak ... A monográfia egyik legértékesebb része a Hagyományos építkezés című fejezet. A melléképületek, kerítéskapuk, szölőbeli és egyéb építmények rész is elismerésre méltó teljesítmény (csupán Csókás József első homoki borpincéjé­nek bemutatása hiányolható). * * * Dagad és lohad örömöm a kötet il­lusztrációt nézegetve. (Csaknem ezer rajz, fénykép, metszet segíti a három város építészetének megismerését. A régi városképek, épületfotók, terv­rajzok közül jó néhány most találko­zott először a nyomdafestékkel. A kevesebb azonban több lett volna. Gondos szerkesztő aligha tűrte volna, hogy ugyanarról a házról, ugyanabból a szemszögből fekete-fehér és színes ké­pet közöljenek. (Például: a volt iparos- otthon, a színház, a Mátyás téri iskola, a Cifrapalota, a Nagytemplom.) A duplázások, a témához csak lazán kapcsolódó képek — például a kárról keveset mutató fotókkal fölösen idézett földrengési felvételek — helyett szíve­sen láttunk volna fölvételeket az építé­szetileg is figyelemre méltó első kecske­méti konzervgyárról, legalább képek­ben valamit a „század közepéről”. Sajnos sok képaláírás hibás. Kecske­méten nincs „sóstói fürdő”, a 260. ké­pen látható épület nem az Arany János utcában található. 264. kép: a városi bérházat aligha fotózhatták „a század elején”, mert 1927-ben épült. A mű­vésztelep gyakorlatilag ma is müvészte- lep, így felesleges az egykori jelző. Fel­ső Temetőhegy utca sohasem volt a hírős városban (166. r.). Buday és nem Budai (443.), nincs Központi népisko­la. Kevesen tudják, hogy hol volt a Te­hén, a Lakatos, a Páva stb. utca. Joggal elvárható lett volna az utcák mai nevé­nek és a házszámok következetes fel­tüntetése. Elö-előfordul, hogy más­más néven említ ugyanazon intéz­ményt. Hibás több utcanév utótagja. A Nagykőrösi, az Ady, a volt Sztaha- nov, a Fehér, a Bem nem út, hanem utca. Nem hagyhatók említés nélkül a helyesírási hibák (Máriaváros és nem Mária város stb.). * * Jóval értékesebb munkát méltathat­nánk, ha a szerző még néhány hóna­pot, évet rászán monográfiájára, épí­tész és helytörténész szaklektorokat is megbízott volna kézirata ellenőrzésé­vel, nagyobb figyelmet fordít a honunk más vidékeire jellemző és csak itt, vagy elsősorban itt érvényes sajátosságok, törvényszerűségek bemutatására, ösz- szehasonlitására. Hibának érzem a leg­utóbbi évtizedek építészeti eredményei­nek és balsikereinek elhallgatását, hiá­nyolom a mai állapot összefoglaló érté­kelését, hiszen a cím teljességet ígér. Célszerűbbnek láttam volna, ha Épí­tészet a három városban címmel adták volna ki a szép kiállítású kötetet. No­vák László nem győzött meg arról, hogy jól körvonalazhatóan elkülönít­hető építészete volna a három város­nak. lleltai Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents