Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-31 / 26. szám

1990. január 31. • PETŐFI NÉPE • 5 A PÉNZ MINDKÉT OLDALRÓL KEVÉS Vállalkozói hitelek Összeállításunkban megpróbá­lunk többé-kevésbé teljes képét ad­ni azokról a hitellehetőségekről, amelyekkel a magánvállalkozók, mezőgazdasági kistermelők élhet­nek. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) megyei igazgatóságának adatai szerint Bács-Kiskunban a kis- és magánvállalkozások tavaly több száz számlát nyitottak, pénz- forgalmuk dinamikusan növeke­dett. Súlyuk ennek ellenére az álla­mi, szövetkezeti szektorhoz viszo­nyítva elenyésző a számlapénz­forgalomban és a hitelállomány­ban egyaránt. Hitelhez nem egy­könnyen juthatnak a vállalkozók, s nem csupán a gyakran panaszolt bürokratikus hercehurca, a magas kamatok miatt, hanem azért is, mert hiányzik az alapvető feltétel: a pénz. Újrakezdési kölcsön. Ezt a hitelt azok kérhetik, akik elvesztették az állásukat vagy felmondtak, és nem tudnak elhelyezkedni. A megyei tanácsnál igen liberálisak az enge­dély megadásában (ott kell besze­rezni a jogosultságot bizonyító pa­pírt), a bankok azonban annál szi­gorúbbak, lehetőleg minimális kockázatot akarnak vállalni. Mind az OTP, mind a néhány hónapja az újrakezdési kölcsön nyújtásába be­kapcsolódott többi kereskedelmi bank megfelelő fedezetet követel, kisebb összegeknél kezest. Akinek végképp nincs mit felajánlani fede­zetként, az kezesi biztosítást köt­het valamelyik biztosítóval. (Fede­zetként általában nem fogadják a kérelmező és családja által lakott ingatlant.) A kölcsön maximális összege 400 ezer forint (1990. janu­ár 1-jétől), négy évig kamatmentes és legfeljebb tíz évre adható. Az az újrakezdő is kérheti, aki gazdasági társaságot szeretne alapítani, vagy már működő társaságba kiván be­lépni. A bankoktól kapott tájékoz­tatás szerint megyénkben az újra­kezdők mintegy hatvan százaléka mezőgazdasági tevékenységhez ké­ri a kölcsönt. Munkahelyteremtő beruházás­hoz is lehet kedvezményes feltéte­lekkel hitelt igényelni a foglalkoz­tatáspolitikai alapból. De legalább tíz új munkahelyet kell teremteni, az igénylések elbírálása pedig túl­ságosan hosszadalmas és bürokra­tikus. Hagyományos vállalkozói hitelt a megyében működő valamennyi kereskedelmi bank nyújt, 1-3 éves időtartamra, a szokásos szigorú banki feltételekkel, piaci kamatok­kal. A kamatok valamelyest kü­lönbözőek: az Országos Kereske­delmi és Hitelbanknál (OKHB) például 25 százalék, az OTP-nél viszont mostanában emelték 27-28 százalékra. Saját erőt a bankok 30 —50 százalék között kérnek. Kife­jezettén a mezőgazdasági kister­melés finanszírozásával az Agro­bank és a Mezőbank foglalkozik, de, sajnos, ez nem azt jelenti, hogy náluk kevésbé szigorúak a feltéte­lek. Több banktól azt a tájékozta­tást kaptuk, hogy szívesen tárgyal­nának azokkal, akik a falusi turiz­musba szeretnének vállalkozóként bekapcsolódni, tanyájukat vagy falusi házukat alakítanák át ven­dégfogadás céljára. Az innovációs vállalkozások szá­mára több bank is ad hitelt. Új termék kifejlesztéséhez, külföldi termék, eljárás bevezetéséhez vagy például találmányok megvalósítá­sához kérhető. A 24 százalékos ka­mat felét, esetleg egészét az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) átvállalja. A hitelt öt évre adják, az alsó határ 100 ezer forint. Az OKHB kecskeméti bankszerve­zeténél szívesen adnak bővebb tá­jékoztatást, sőt, a pályázatot is se­gítenek elkészíteni, és továbbítják Budapestre (a hitel megadásának elsődleges feltétele, hogy az OMFB elfogadja a pályázatot). Világbanki hitelek. A III. ipar- szerkezet-átalakítási program ke­retében a magánvállalkozók is kaphatnak világbanki dollárhitelt (három megyében az agráripari fejlesztésekhez is adható, de Bács- Kiskun nem tartozik e körbe). A hitel a fejlesztési költség 50 szá­zalékát érheti el, de nem lehet több 150 ezer dollárnál. A saját tőke arányának el kell érnie az 50 száza­lékot, a futamidő maximum 3 év, legfeljebb egy év türelmi idővel, a kamat kedvezményes. (A feltéte­lekről részletes cikk olvasható a Privát Profit című lap januári szá­mában.) A mezőgazdasági kister­melés világbanki hitellel történő fi­nanszírozását illetően folyik az igényfelmérés. Elsősorban a far­mergazdaságok fejlődését szeret­nék ezzel elősegíteni. Az elképzelé­sek szerint 50 százalék lenne a vi-' lágbanki hitel, 20 százalék a saját erő, 30 pedig a hazai forrású köl­csön. A világbanki hitelrész gépek és berendezések vásárlására szol­gálna. Pénz ebből a programból talán csak 1991-re lesz, de tájéko­zódni már lehet. (Igényfelmérést végez az OKHB kecskeméti bank­szervezete.) Az MNB speciális refinanszíro­zási hitelkonstrukciói a kisvállalko­zások élénkítésére. Az elnevezés ijesztően hosszú, bár valószínűleg nem ezért nem élnek vele gyakrab­ban a megyei kereskedelmi ban­kok. A hitelkonstrukciók egy része a fentebb ismertetett világbanki dollárhitelhez kapcsolódik. Úgy­nevezett export-előfinanszírozás céljára a Budapest Bank és a Ma­gyar Hitelbank egy-egy fiókja adott már a megyében kölcsönt. (Az export-előfinanszírozás tulaj­donképpen azt jelenti, hogy a bank már a termelés szakaszában hite­lez, ha fizetési biztosítékot kap a vevőtől.) A privatizációt segítő hi­telkonstrukció feltételei egyelőre még csak tervek. A lényeg, hogy az MNB a kereskedelmi bankok köz­vetítésével refinanszírozási hitelt nyújtana magánszemélyeknek is, az állami vagyon megvételére. A saját forrásnak itt is el kell érnie az 50 százalékot, a hitelt 12 évre adnák, a refinanszírozási kamatnál 6 százalékkal olcsóbban. Meg kell még említenünk az Unicbank devizahitelét, a Soros­alapítványt, az amerikai kormány 91,5 millió dolláros támogatását, illetve a Gazdasági Együttműkö­dési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által kilátásba helyezett hitelt és segélyt. Vannak tehát le­hetőségek, de a feltételek minden esetben szigorúak. Bács-Kiskun megyében a magas kamatokon túl az is visszatartja a vállalkozókat, hogy nagy a konstrukciókban megkövetelt saját erő aránya. Saj­nos, nem csak a bankoknak kévés a forrása, a tőke a magánvállalko­zói oldalról is hiányzik. M. Á. Pénzügyminisztériumi tájékoztató a nyugtaadási kötelezettségről Az általános forgalmi adóról szóló törvény — mint ismeretes — nyugtaadási kötelezettséget ír elő a kiskeres­kedelem, a vendéglátás és a kisipar meghatározott terüle­tein. Az 1990. július 1-jétöl kezdve fokozatosan hatályba lépő új előírásról a Pénzügyminisztérium illetékese tájé­koztatta az MTI munkatársát. A kulturált kereskedelem egyik természetes velejárója, hogy a vevő a vásárláskor blokkot kap; a kiskereskedelem jelentős részét kitevő állami, szövetkezeti kereskedelemben a vásárló védelmét is szolgáló nyugtaadási kötelezettség eddig is megvolt. A most hatályba lépő rendelkezés, kiter­jesztve ezt a kötelezettséget, a mainál megnyugtatóbb és főleg ellenőrizhetőbb bizonylatot ad az értékesítéshez és ezen keresztül az adózáshoz. A nyugtának csak a kereskedők azonosítóját, a dátumot és a vásárlás végösszegét kell tartalmaznia, így a bizonylat gyorsan kiállítható. A nyugtaadási kötelezettség előírásá­val egyidejűleg a kiskereskedők lehetőséget kapnak arra, hogy a beszerzendő, az adóhatóság által támasztott köve­telményeknek megfelelő pénztárgép árát visszaigényeljék az állami költségvetéstől. A nyugtaadási kötelezettség a kiskereskedők körében az üzletekre, pavilonokra, illetve felszolgálást biztosító ven­déglátóhelyekre és önkiszolgáló éttermekre vonatkozik elsősorban, de kiterjed a kereskedelmi szálláshelyet érté­kesítőkre, illetve műhelyben, üzletben áruértékesítést foly­tatókra, szolgáltatást nyújtókra. Nem kell nyugtát adni az utcai árusnak, a vásározónak, a hírlapárusoknak, a ben­zinkutasoknak és a csak utcán át árusítóknak (például a fagy (altosoknak, pecsenyesütőknek), a taxisoknak vagy azoknak, akik a megrendelő lakásán végzik szolgáltatásai­kat A vevő kérésére azonban ők is kötelesek egyszerűsített számlát adni. Egyedi kérelemre bármely más üzletet ma­gánkereskedőt mentesíthet az adóhatóság a nyugtaadás alól; különösen akkori ha a kötelezettséget személyi és tárgyi feltételek hiányában nehéz teljesíteni. A mentesség­ről a vásárlókat az üzletben szembetűnő helyen, egyértel­műen tájékoztatni kell. A nyugtaadási kötelezettség fokozatosan lép hatályba. Ez év július 1-jétöl a ruházati, a vegyiáru-, az iparcikk-, valamint a tüzelő- és építőnyag-kereskedésekben kötelező nyugtát adni. A magán-vendéglátóhelyeken és magánkis­kereskedelem egyéb területein csak 1991—1992-től teszik kötelezővé a nyugtaadást. (MTI) Jubileum Csávolyon A csávolyi helytörténeti-honismereti mozgalom az idén ünnepli szervezetté válásának 30. évfordulóját, de gyökerei messzebb nyúlnak vissza. Az 1959/60- as tanévben alakult meg az iskolai szakkör. Tagjaik az évek során számos helyi, területi és országos vetélkedőn vettek részt. A „Hej regö, rejtem ...” rádiós vetélkedőn 1970-ben országos döntőbe jutottunk. Mindig is élénk volt e mozgalmi munka, amiről a nem­zeti identitás erősödő sodrában is nyu­godtan mondhatjuk: szép hagyománya van. A munkába szinte az egész lakosság bekapcsolódott, élén a pedagógusok­kal. Fiatálok és öregek, magyarok és nemzetiségiek -g bunyevácok és néme­tek — egyforma buzgalommal tevé­kenykednek a honismereti mozgalom­ban. Elsősorban a múlt értékeinek megőrzésére, megmentésére töreked­nek, az ország, a lakóhely iránti szere- tetből. A felnőtt korosztály által bemu­tatott Megbékélés című rádiójáték 1976-ban nemzetközi díjat nyert. Jelenünket is írjuk a „községi króni­ka” kéziratos lapjain, 1963 óta folya­matosan. Még abban az évben a „pin­cétől a padlásig” tárgyi emlékeket gyűj­tő akció során jött létre a helytörténeti gyűjtemény, melyet ma „falumúzeum” néven emlegetnek, s aminek két évvel ezelőtt az őt megülető, méltó helyre — a helyi téesz támogatásának köszön­hetően — önálló épületrészbe került. A Tájak, Korok, Múzeumok rendsze­rében pecsételőhely lett a gyűjtemény, mely kívánságra bármikor díjtalanul látogatható! Ezúttal nincs lehetőség, hogy a több száz lokálpatrióta nevét felsoroljuk, 'ajcjk a tárgyi és szellemi érték sokaságának összegyűjtésében közreműködtek. Nyilvántartásokban azonban szerepel azok neve, akik aján­dékozással gazdagították, gazdagítják a gyűjteményt, illetve annak — a lakos­ság összetételéből fakadó — nemzetisé­gi jellegét. Köszönet illeti mindazokat, akik valamiben is segítettek, s akiknek segítségére ezután is számit a HNF ke­retében működő „Honismereti Baráti Kör”. Az elismerésről és látogatottság­ról a vendégkönyv tanúskodik. Csávolyról eddig több könyv jelent meg nyomtatásban és számos publiká­ció, tanulmány, díjat nyert pályázat, közöttük országos sikerű is. Kiragadva említhető, hogy az országfényképező akcióban 1985-ben Csávoly lett az első! Nem szokatlan, hogy a falunkról sajtó­ban, rádióban, tévében is tudósítanak. A községi tanács döntésének megfele­lően, társadalmi segítséggel és összefo­gással készül 33 szerző közreműködé­sével a Csávoly község története és néprajza című könyv. Szerénytelenség nélkül állítható, hogy a kollektív munka gyümölcse be­érett és e tevékenység túlnőtt a falu, sőt az ország határain is, a jubiláló közös­séget dicsérve. Dr. Mándics Mihály Visszább az agarakkal! Na tessék, ismét egy áremelés! A tévében jól mojidta Vajek Jutka: az idén nincs vasárnap ár­emelés nélkül. Minden állampolgárt pumpol a te­hetetlen, kényelmes, még mindig nem versenyhely­zetben lévő ipar, feldolgozóipar, hétről hétre. Mentsváruk van: az alapanyagár-begyűrűzés és az, hogy a többletpénzből tudnak nagyobb fizetést adni dolgozóiknak, ezért emelik termékeik árát. Ezt a helyzetet hívják ár-bér spirálnak. S hogy ez milyen gyorsan megy fölfelé? Félő, hogy hétről hétre nagyobb sebességgel. Ezt vajon meddig búja (és tűri!) a nép, az „Isten adta nép”? A nyugdíjasok jó része a meleg szobá­ról, a húsról már lemondott, a munkában állók napról napra kevesebbet esznek, kopott, agyon­mosott ruháikat, foldozott vagy lyukas cipőiket hordják. Unokáiknak, gyermekeiknek egyre több­ször fájó, összeszoruló szívvel kell mondaniuk: nincs, nem tudom megvenni..., s közben az elke­seredéstől, a dühtől tíz-húsz egységgel nő a vérnyo­másuk. Tagnaptól a csokoládé, a kakaó, a keksz, a nápolyi, a rágó stb. is a drága áru, így hát az alig, egyeseknek pedig az egyáltalán nem megvehető kategóriába került. Havi 5-10 ezer forint bruttó fizetésből erre már végképp nem futja. Az ország vezetői (?), urai meg az ötven-, százötvenezer forin­tos havi fizetésre sápitoznak. Nagy csellel az Or­szággyűlésre bízva a döntést, hogy majd mondhas­sák: nem is mi akartuk, az Országgyűlés szavazta meg. Úgy, mint a kamatadót, ami törvény lett. Kívánom, hogy igaza legyen és képes is, bebizonyí­tani a Szociáldemokrata Párt: a kamatadó megsza­vazása és bevezetése alkotmányellenes. Sikerüljön nekik ez az akció, sikerüljön, amire már nyilváno­san is vállalkoztak. A legvérlázitóbb formája az áremelésnek az, amit a monopolhelyzetben lévők művelnek. Kü­lönféle kifogásokra hivatkozva — például nincs elég csomagolóanyag, flakon, töltőkapacitás — mesterségesen teremtenek hiányt az üzletekben, így volt ez a motorolaj áremelése előtt, amikor is Agip olajat egy hónappal korábban már nem lehe­tett kapni az üzemanyagtöltő állomásokon. így van ez most az étolajjal. Nyilt titok, hogy február közepén, március elején az árát 30 százalékkal megemelik. December eleje óta hiány van belőle a boltokban! Helyette viszont kapható finom oszt­rák étolaj hé? csaknem dupla áron. Erre gondolva elfog a méreg: a magyar étolajat tartálykocsikban, nagy mennyiségben exportálja a feldolgozó gyár. Külföldön még tisztítják (finomítják), flakonokba töltik és a magyar kereskedelem valutáért vissza­vásárolja, és 74 forint körüli áron adják az üzletek­ben. Ki látott ilyet? Magyar a magyarnak ellensé- ge? Az öncélú és ostoba feldolgozó vállalati maga­tartást a kereskedelem még meg is lovagolja a szabad ár lehetőségével. A gyártó vállalat által javasolt és meghirdetett árra még rátesznek né­hány forintot, ezzel is tovább sanyargatva a lakos­ságot. A módszer legdrasztikusabb példáját a Sal- gó Füszért produkálta: máris 30 százalékkal drá­gábban adják a hazai napraforgó-étolajat. Me­gyénk kereskedelmi vállalatait sem kell tanítani a péntárcacsavarásra. „Szabadáras” jelszót jól ki­használva néhány forintot rátesznek a termékekre. A cigarettát, ahány kiskereskedelmi vállalat, vendéglátóhely, magánüzlet, annyiféle áron lehet megvenni. A kereskedői elhatározásból eltérített és kialakított különböző árú termékek lajstromát új­ságoldalakon lehetne sorolni. Egyre többször hallom munkásoktól, értelmisé­giektől, öregektől és fiataloktól, a beszélgetés alap­kérdését: meddig tűrjük el? Attól tartok, gyorsan betelik a pohár— ha egyáltalán még van helye egy cseppnek —, s akkor a népharaggal találkoznak szembe a haszonélvezők, a vezetői székekben ma­gas fizetéssel kényelmeskedők, a manipulációra és nem a hatékony gazdálkodásra, a valódi szerkezet- váltásra koncentrálok. Úgyhogy azt mondom: visszább az agarakkal! Elég volt az áremelésből, a szabad ár égisze alatt végzett kiskereskedői zsarolásból. Tisztességet kí­ván a nép, míg erre lehetőséget ad azoknak, akik­től ezt elvárja. Csabai István Vevőre várva • Az áremelés érezteti hatását a piacokon is. A kecskeméti széchenyivárosi kispiacon is kevesebb a vásárló. (Tóth Sándor /elvétele) Tervezőasztalra kerül az M5-ös? Lakossági fórumok februárban, márciusban A minap „szűk” szakmai érte­kezleten vehettem részt, amelyen kizárólag útügyi tervezők, beruhá­zók, kivitelezők mondták el véle­ményüket a leendő M5-ös autópá­lya Kecskemétet, Kiskunfélegyhá­zát elkerülő, illetve a két várost összekötő szakaszáról. A szűk jel­ző feletti idézőjel nem ok nélkül való, mert a szervezők maguk is elcsodálkoztak, hogy milyen nagy az érdeklődés, még szakmai kö­rökben is, az út megvalósítása iránt. Pál Zoltán, az Országos Közúti Főigazgatóság építtetői főmérnök­ségének vezetője többek között el­mondta: annak ellenére, hogy e je­lentős beruházás megvalósítására még nem áll rendelkezésre egyetlen fillér sem, meg kell kezdeni az elő­készítő munkát. Ez gyakorlatilag két szakaszra bontható: az autópá­lya nyomvonalának megtervezése, s ennek a lakossági fórumokon va­ló elfogadtatása. Nyomban felve­tődött, hiszen ez a lakossági fóru­mokon is kérdés lesz: mikor kez­dődik a munka? A válasz? Jellem­ző a Köhémre: ez a pénzügyi hely­zettől függ, de ha megrendezik a világkiállítást, nélkülözhetetlen lesz ez az autópálya. A főmérnök tulajdonképpen — mint sok-sok év óta mindenki ebben az ügyben —jót akart. Ha elkészülnek a kivi­teli tervek, s ha lesz pénz, akkor a létesítmény gyorsabban megépít­hető. Sokkal kézzelfoghatóbb volt Kovácsházi Frigyes, az Uvaterv mérnökének előadása. A tervezők véleménye szerint a korábban ter­vezett elkerülő, illetve összekötő szakaszok nyomvonala a legmeg­felelőbb, s miután február végén, március elején megbeszélnék a la­kossággal, akár megkezdődhet az autópálya tervezése. A Kecskemé­tet elkerülő szakasz — szerencsés véletlen — megegyezik a város ren­dezési tervében foglaltakkal, ám a jó néhány évvel ezelőtti felmérés óta eltelt időszakban létrejött vál­tozásokat— beépítettség, zártkert kialakítása, újonnan létesített köz­művek — fel kell tárni. Ha ez meg­történt, akár ki is tűzhető a nyom­vonal. A legnagyobb gondot — ez a hozzászólásokból is kitűnt — a Kecskemétet elkerülő szakasznál Hetényegyháza tanyás területe je­lenti. Leginkább ott indokolt első­ként a fórum megrendezése, de olyan térképpel illusztrálva, ame­lyen a helyrajzi számokat is feltün­tetik, s ha szükséges, — ez az érde­kelteket nyilván megnyugtatja — névre szólóan ismertetik meg a tu­lajdonosokat a kisajátításról. A kecskeméti elkerülő szaka­szon három különböző szintű ke­reszteződés — az 50-es: a jelenlegi 5-ös, 52-es, 54-es — csomópontját is ki kell alakítani, s meg kell keres­ni a vasútvonalakat keresztező hi­dak építésének megoldását is. Ez egyrészt a kecskémét—lajosmizsei, illetve Jakabszállásnál a keskeny nyomközű vasutat érinti. Emellett komplex környezetvédelmi vizsgá­lat elvégzése is szükséges, gondol­va a vízfolyásokra, illetve a zaj­szintre. Kecskemétnél maradva: az elkerülő szakasz tervezésével egy­idejűleg — s ezzel minden résztve­vő egyetértett — gondolni kell az 50-es és a 44-es utak közötti össze­köttetésre, az úgynevezett Északi körút megvalósítására is. Az autó­pálya kivitelezésének ütemezését a szakemberek is úgy tartják jónak, hogy elsőként a két várost elkerülő szakaszt, majd a Kecskemétet és Kiskunfélegyházát összekötő pá­lyát, s ezt követően a Szegedet el­kerülő, ületve Kiskunfélegyházát és az országhatárt összekötő részt építsék meg. Úgy tűnik — legalábbis annak, aki sok-sok éve foglalkozik autó­pálya-építéssel — e nagyón várt létesítmény valóban kínban szüle­tik. Ezt a legutóbbi, szigorúan szakmai értekezlet is tükrözte, ahol ugyan kulturált, de éles szó­párbaj alakult ki a helyi és az or­szágos érdekeket képviselők kö­zött. Egy biztos: olyan helyzetet kell teremteni — műszakilag, a la­kosság tájékoztatásával, a kiviteli tervek elkészítésével —, hogy az építés bármikor elkezdődhessen. Erre ugyan egyelőre pénz nincs, de remény igen! Gémes Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents