Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-30 / 25. szám
I A keveset többfelé osztani... Kik kérnek segélyt Halason? Alulírott,' özvegy G. J.-né azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy részemre szociális: segélyt kiutalni szí-. veskedjenek. Kérésemet alacsony nyugdíjammal és az egyre emelkedő kiadásokkal indokolom. Lakbér 530, villany 260, gáz 1500, biztosítás 140 forint, a maradékból kellene megélnem. A nyugdijam jelenleg 3640 forint. A fenti levél címzettje a kiskunhalasi tanács egészségügyi és szociális osztálya. «Úgy hiszem, nem kell kommentár hozzá s számológép sem, hogy a maradékot a megemelt árak alapján gondolatban beosszuk étkezésre, tisztálkodásra, egyáltalán megélhetésre. Egy szerdai fogadónapon átlagosnak számító forgalom tanúja voltam. A megszólalók — sajnos — nem kivételes, kirívó esetük miatt, hanem éppen gyakoriságuk okán kerültek a cikkbe. M. K. háromgyermekes családapa, 50 százalékos rokkant, mozgáskorlátozott. Megannyi sorstársával ezekben a napokban üzemanyag-térité* sért folyamodik a tanácshoz. Számos papírral, időről időre igazolva jogosultságát ő még a szerencsésebbek közé tartozik, mert neki autója van, De akinek nem telik a kedvezményes hycomatra sem, s hogy eljusson az orvoshoz, taxit vesz igénybe, ki téríti meg a költségeit? N. P.-né két gyermek édesanyja. Férje negyvenévesen agyvérzés következtében lebénult, most rokkantsági járulék megállapításáért folyamodik. Hosszadalmas eljárásnak néz elébe. Néhány hónapon múlik csupán, hogy majdnem jogosulatlanok a járulékra. Kis híján öt évig ugyanis a férj munka nélkül volt., Most vajon mihez kezdene az asszonyka egy jövedelemmel, a három eltartottal? 1907-es születésű, halk szavú néniké a felkínált széknek is csak a szélére ül. 3800 forint nyugdíja mellé segélyt kér. Arra a kérdésre* hogy hány szobás a lakása, félszeg mosollyal válaszol: nekem sehány szobás. A lányomnál élek egy melléklakásban. A jól öltözött idősebb hölgyön látszik, hogy először jár itt. Szerencsétlen, tehetetlen öregek élnek a szomszédságában, tenni akar értük. Az egyik esetben két elhagyott testvérről van szó, egyikük szellemi fogyatékos, másikuk 90 százalékos rokkant, vak. A gyámul kijelölt féríitestvér feléjük sem néz, napok óta éheznek. Az idősek napközi otthonába küldik, ahonnan majd megoldják az ebédszállítást számúkra. Mielőtt továbbmenne, meg-11 adja egy másik szomszéd címét is, aki csekélyke nyugdijából másodmagával tengődik, 91 éves édesanyját is eltartja. Bár ők nem kérték a segítségét, úgy érzi, nem nézheti tétlenülsorsukat. A következő magányos asszonyra a népszámlálás során akadtak, magától - nem jött volna segélyért. Hogy elvált férjétől a másfél szobás lakast megválthassa, kölcsönt vett fel. Rokkantsági nyugdijából a gázszámiára már nem futja. Lanya nem bír segíteni, maga is alig tudja gyermekeit eltartani. A fűtetlen lakásban felöltözve kucorgóit, úgy nyitott rá a számlálóbiztos. - M. L. bácsi rendszeres segélyért folyamodna, azonban nyugdíja amelyből ketten élnek féleségével — 300forinttal meghaladja a jogszabályban meghatározott összeget, csak rendkívüli segélyt kaphat. Keserűen szidalmazza a magas nyugdijat élvező volt vezetőket, az osztály dolgozói tehetetlenül néznek. Csodát ők sem tudnak tenni. Tartanak az új elosztási rendszer bevezetésétől is, meg nem tátják tisztán, hogy a lakossági létszámra vetített költségvetési támogatás mit hoz számukra. Hosszú évek keserű taE asztalatái megtanították őket arra, ogy ne reménykedjenek. Egy-egy újabb rendelkezés nem a gondjaikat enyhíti, inkább a szociális költségvetés csökkenését hozza magával. S a keveset egyre többfelé. osztani — mint ahogy ügyfeleik—ők sem tudják. . H.T. Az elmúlt hetekben különös diplomáciai látogatásra került sor Budapesten, amelyre felfigyelt az egész világsajtó: a Dél-afrikai Köztársaság külügyminiszterét fogadta magyar kollégája. Miért volt ez a nagy feltűnés? A brit gyarmati rendszer egykor legfontosabb támasza még 1961-ben kivált a Brit Nemzetközösségből, mert az akkori miniszterelnök nem volt hajlandó lemondani az „apartheid”, a.faji megkülönböztetés politikájáról. Inkább vállalta a megbélyegzést és a hátrányos gazdasági következményeket, és nemcsak a nemzetközösség tagjaitól, hanem számos ország — így hazánk — részéről is. A dolog lényege, hogy a 21 százaléknyi fehér, lakosság abszolút politikai és gazdasági elnyomást gyakorolt a fekete többség felett. Azóta természetesen ez a helyzet finomodott, a néger lakosság bizonyos jogokat már megkapott, olyannyira, hogy lehetővé vált a külügyminiszter fogadása, amely természetesen még nem jelent hivatalos kapcsolatteremtést. A látogatás létrejöttében szerepet játszott annak a tízezernyi magyar képviseletének az igénye is, akik Dél-Afrika lakóivá váltak az elmúlt évtizedekben. Dél-Afrikát az arany országának is nevezik. A természet csodálatos gazdagsággal és lehetőségekkel áldotta meg az 1,2 millió négyzetkilométeres országot. A nemesfémek olyan tömege található itt, mint sehol másutt a világon. Legnagyobb jelentősége az aranybányászatnak van, országos és világviszonylatban egyaránt. Érthető tehát, hogy ez az ország gazdasági életének a legfontosabb ága. A köztársaság egymillió-százezer munkásából félmillió az aranytermclés- ben dolgozik. Naponta 250 000.bányász száll le és fel gyorslifteken a föld mélyébe, a teherliftek meg 200 000 tonna ércet hoznak naponta a felszínre.Az aranytartalmú ércekben urán is található, bár az urán- tartalom itt valamivel kevesebb, mint a kanadai és az egyesült államokbeli uránbányákban. A világ platinatermelésének a fele is innen kerül ki. 1867-ben véletlenül akadtak rá az utazók a gyémántmezőkre. Vulkáni kürtök mállott anyagából került elő ez az értékes drágakő és ipari nyersanyag. A leghíresebb kürtő, az úgynevezett „Big Hole” (Nagy Lyuk) 1200 méter mély, és 450 méter átmérőjű, ember által vájt óriási nyüás, mely az ég felé tátong. Emberek hordták ki kosarakban, a fejükön ezt a töméntelen anyagot Csak ebből az egy bányából 1871 és 1955 között-(ekkorra kimerült) 15 millió karát gyémánt került elő. Nemrégiben még a Dél-afrikai Köztársaság volt a Föld első gyémántbányász állama, ma mennyiségi szempontból kissé lejjebb szorult, de értékben még ma is vezet. Dél-Afrikában találták 1905-ben a világ legnagyobb gyémántját, a Cüllihant. Súlya 3106 karát, azaz 62 deka volt. Köztudomású, hogy Afrika szűkölködik energiaforrásokban, különösen szénben. Csupán Dél-Afrika kivétel ez alól, mert keleti részén igen gazdag feketeszéntelepek vannak. Igen jelentős a mezőgazdaság is: az arany után a gyapjúexport az ország legjelentősebb bevételi forrása. 1990. január 30. • PETŐFI NÉPE • 5 Computerrel látásunkért A DUNA—TISZA KÖZI PUSZTÁK — RÉGEN Néprajzkutatók a félegyházi honismereti klubban • Király Anikó optometrista a vizsgálathoz készíti elő az „ügyfelet”. Ki lát jobban? Aki két szemmel vagy aki „néggyel” nézi a világot? A kérdésre választ az adhat igazán, aki — ha oka van rá — rászánja magát, hogy belépjen a szemüvegesek nagy táborába. Bár még ma is sokan — igen helytelenül — szépséghibának tartják a szemüvegviselést, nincs nevetségesebb, mint a hiúságból vaksiskodó... Ha pedig megszületett a döntés, az Ofotért kecskeméti, Rákóczi út 2. szám alatti szaküzletében készséggel fogadják. Éppen két esztendeje ugyanis komputeres szemvizsgáló készülék segítségével megállapítható, hogy milyen „töréshibák” okozzák a gyengülő látást. A két részből álló szemmustra második „fordulójában” az úgynevezett szubjektív vizsgálatot követően készül el az optimális szemüvegrecept. Innen már csak legfeljebb 7—10 nap (persze express megrendelés esetén órákon belül is), orrnyeregre illeszthető a pápaszem. Képriportunk a komputeres szemvizsgálat műhelytitkaiba enged bepillantást. 9 Az automa- *' ta csiszológépen Pencz Márta dolgozik. Neves néprajzkutatók számoltak be a Kiskunság területén folytatott munkásságukról a kiskunfélegyházi honismereti klub januári összejövetelén, a Hazafias Népfront székházában. Dr. Fazekas István félegyházi múze- umígazgató bevezetője után dr. Sztrin- kó István, a Katona József Múzeum igazgatóhelyettese Kiskunmajsa XVIII. századi betelepülésével összefüggő kutatásait ismertette. Mint az Alföld annyi más települése, Kiskunmajsa is teljesen elpusztult a török hódoltság alatt. Az első pásztorok 1731- től kezdve jelentek meg a környéken, majd Üllésről 1743-ban kevés híján kétszáz család költözött ide, az adó- kedvezmény reményében. A későbbi esztendőkben az ország más tájairól is érkeztek Majsára családok. Az 1753-as földkönyvet 1756-ban, központi utasításra, újabb földkönyv követte, melynek tanúsága szerint Majsapuszta megváltása 10 250 rajnai aranyforintba került. Egy-egy módosabb gazda 150 forintért itt 125 hold földet vásárolhatott. A magántulajdon mellett voltak közös birtokok is, s a majsaiak erős kapcsolatot teremtettek a Bácskával és a Jászsággal. Hasonlóan alakult Pálospuszta története is, amely egyformán messze esik Szegedtől és Kecskeméttől. A felső- és alsópálosiak legeltetéssel, szénakaszálással, sziksósepréssel foglalkoztak. Az itt épült csárdában szolgálták ki az átutazókat. Pálospuszta 12 ezer holdjából 264 holdat műveltek, a többi legelő, erdő és nádas volt. A szántókon rozsot és kukoricát termesztettek, s évről évre gyarapodott a jószágállomány. 1870-ben már ezerkétszázra növekedett a gulya, kétszáznál több volt a ménes. A lakosság is gyarapodott, különösen a szegedi nagy árvíz után, amikor is tömegesen települtek át a családok Szeged környékéről Pálospusztára. Az 1898-as feljegyzések szerint a pálospusztai tanyák száma elérte a kétszázat, s közben négy szélmalom, két szárazmalom épült. Az - élet megindulásával az első iskola is felépült, bár a pap hetenként rendszeresen Kiskunmajsáról járt ki. Ezt a területet a századforduló idején Félegyháza birtokolta. A szegedi puszták —y Asotthalom, Mórahalom, Csengele — felosztásáról Fodor Ferenc, a Móra Ferenc Múzeum munkatársa tájékoztatta a honismereti klub összejövetelének résztvevőit, felhasználva Bálint Sándor és Forczek Zoltán idevágó tanulmányait, a puszta termővé alakításának módjáról. A kutató a Duna—Tisza közének történetét 9 Dr. Sztrin- kó István beszél. 9 A honismereti összejövetel résztvevőinek egy csoportja. visszaemlékezések alapján gyűjtötte. Az ide települt emberek a területrendezés után, fáradságos munkával változtatták termővé a pusztát, szőlőt, gyümölcsöst is telepítettek. A Tázlár, Soltvadkert környékén élők közül sokan annak idején szintén Szegedről költöztek át, s közülük 1894 táján kisparasztokból számosán tekintélyes földbirtokossá váltak, jóllehet, földjük nagy része alig volt művelésre alkalmas. Szorgalmúk s vállalkozó kedvük mégis lankadatlannak bizonyult az általuk putri sivatagnak nevezett vidéken. A Szegedről áttelepültek közül sokan vertek tanyát Jakabszál- lás, Szabadszállás pusztáin is, 1900 táján az itt élő családok már másfél százan voltak. Bugacmonostor, Szánk, Móricgát pusztáira ugyancsak számos szegedi család települt át, és talált végleges otthonra. A Duna—Tisza közén a századfordulóig letelepült lakosságot dr. Juhász Antal, a Móra Ferenc Múzeum igazgatóhelyettese tanulmányában négy csoportra osztotta. A legnépesebb csoportba kerültek a szegényparasztok, a másodikba az egykori kisgazda leszármazottak, a harmadikba a jakabszállási gazdák, majd a zömében sváb és zsidó kereskedők tartoztak, s végül a negyedik csoportba azokat sorolta az előadó, akik a pusztán földet vásároltak és saját majorságukban gazdálkodtak. Valamennyi " előadásból képet kaphattak a résztvevők a Duna—Tisza közi földművelők, pásztorkodók szorgalmáról, az itt élő népesség összetételéről, s arról a tájformáló munkáról, mellyel saját és az utódok megélhetéséről gondoskodtak. Némedi László Az arany országa 9 Képünkön: Dél-Afrika második legnépesebb városa, Fokváros. 9 Jó is, jól is áll * az új szemüveg. Sajti Krisztina eladó utolsó igazítása. (Tóth Sándor felvételei)
