Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-30 / 25. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. január 30. HARMINC EVE A VIDÁM SZÍNPADON Jogállam, avagy jogásznemzet? I CZsuzsa járja az országot Jogásznemzet vagyunk, szoktuk mondani borongva, s ilyenkor a Werbőczyig visszamenő jogi perpatvarokra, fortélyokra gondolunk, a végtelen családi pereskedésekre, és az azokból hasznot húzó ügyvédekre. Mikszáth tollára kívánkozó esetekre, feudális paragrafusokra, csüréscsavarásra. Aztán gondolunk legújabb kori pártállamunk koncepciós pereire, a gumijogszabályokra, az ezerszám gyártott, egymásnak ellentmondó, átgondolatlan, lélektelen törvényekre, rendeletekre, jogszabályokra, belső utasításokra. A jog sokunk számára a bürokrácia, az úri vagy még inkább elvtársi huncutság szinonimája lett, megtanultuk, hogy jogunk legfeljebb a ius murmurandi, a morgás joga. De mi, idősebbek, még most, a szabadabb világban is gépiesen körülnézünk, mielőtt morognánk, hiszen a falnak is füle van. Bizony, az utóbbi fél évszázadban jogásznak, ügyvédnek, ügyésznek, bírónak lenni nem volt nagy dicsőség, mégha hozott is egyeseknek valamit a konyhára. Pedig milyen szép mondatok voltak leírva régi alkotmányunkban is! Ha a benne foglaltakat bárki is komolyan vehette volna, a létező szocializmus bizony nem afféle szégyenbélyeg volna rajtunk. Korábban a közgazdászokat szidtuk okkal, ok nélkül sanyarú sorsunkért, most a pénzügyi kormányzat kísérletezik velünk „húzd meg, ereszd meg” rendeletéivel, de az már bizonyos, hogy a biztos jövő megint a jogászoké. Nemzetközi jogászok, alkotmányjogászok, bank- és tőzsdejogászok gyártják nekünk az új paragrafusokat, s politikusaink egymást túlharso^va akarnak mielőbb .jogállamiságot”. Még egyik köztársaságielnök-jelöltünk is jogász — a jelenlegi igazságügy-miniszter. Érthető mindez: ha egyszer a nemzet egyszer már tényleg helyet kíván „a jognak aszta: Iánál”, s nem óhajt sem gyámkodást, sem kiskirályokat maga felett, szakemberekre van szüksége, akik minél pontosabban megfogalmazzák az alapvető, hézagmentes törvényeket. Most azonban még a senkiföldjén élünk, valljuk meg. Az eddigi törvénynek már nincs tekintélye, az eztán eljövendőnek pedig még foganatja. A tanácsok, a rendőrség, az államapparátus képviselői próbálják megtartani állásukat, nem akarnak népszerűtlenné válni: soha még a huszadik században nem állt tartósan ennyire feje tetején ez az ország. Forgatom a büntető törvénykönyvet: az 1977-es kiadást. Politikai, gazdasági, pénzügyi, kulturális és munkajogi rendelkezéseinek nagy része nemcsak hogy érvénytelen, de egyenesen szánakozó mosolyt kelt. Ha komolyan vennénk, a fél ország börtönben lenne, a másik fele esetleg szabadlábon védekezhetne. A leendő jogállamiság jogfosztások, jogsértések, visszamenőleges érvényű rendeletek, szerzett jogok és jogszokások felülbírálása révén próbál kiépülni. Teljes a káosz, s ráadásul nemzedékek nőttek fel, akikkel egyformánj semmibe vétették a tízparancsolatot és — mondjuk —az úttörő tizenkét pontját, hiszen igazából szocia-- lista erkölcs sosem létezett, miként szocializmus sem. Most itt állunk, egyik kezünkben a Kacsa magazinnal, a másikban a szép, komoly (de, sajnos, nem nyugati) Hitellel. Bizony, szomorú viccelődés ez! Aztán megvan nekem a magyar büntető törvénykönyv 1906-os kiadása is, mely lényegében az 1878-as V. törvénycikk a vonatkozó törvényekkel. Elandalító, megnyugtató olvasmány. Mintha akkoriban Magyarország jogállam lett volna. Pedig hát Szerepel benne a felségsértés, a hűtlenség, a lázadás, az izgatás, aztán még a párbajozást is hat hónapig terjedhető államfogházzal büntették, pedig de szép volna, ha politikusaink, újságíróink ismét párviadalra szólítanák egymást, Czinege megvívna Bokorral, Grósz Csurkával, Fekete Sándor meg Morváival! Persze a közegészség elleni bűntettek és vétségek között még nem szerepel a környezetszennyezés, bár öttől tíz évig terjedhető fegyházzal büntetendő, aki használatban levő kutat, vízvezetéket, víztartót megmérgez. Vajon Bős— Nagymaros kezdeményezőinek milyen büntetés járna? És vajon mit takar a személyes szabadság megsértése magánszemélyek által? A magánlaknak megsértése vajon mennyit kóstál? Levél- és távsür- göny-titkainkat hányszor sértették meg büntetlenül száz-valahány év alatt? Mert az rendben is volna, hogy aki nyilvános táncvigalmát, álarcos menetet, hangversenyt, tűzijátékot, állatseregletet, kiállítást vagy hasonló látványt hatósági engedély nélkül rendez, illetőleg tart, száz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Szigorúan büntették azt is, aki „hivataluk gyakorlatában levő rendőröket rabló, betyár meggyalázó kifejezésekkel illette" Azt is, aki a községi esküdtet „semmirekellő” kifejezéssel illette. Vajon manapság mely — leggyakrabban emlegetett — kifejezéseket lehetne tételesen elősorolni a hatóságokkal kapcsolatban? Valahogyan vissza kellene mennünk 1776-ig, amikor Virginiában megfogalmazták, hogy „minden ember, a természet rendje szerint, egyenlően szabad és független, s mindenkinek bizonyos veleszületett jogai vannak, amelyektől, ha társadalmi közösségbe is kerül, semmiféle.szerződés, meg nem foszthatja, vagy utódaitól azokat el nem veheti; ilyenek: az élet és szabadság élvezete, .ezzel kapcsolatban a tulajdon megszerzésének és birtoklásának, a boldogságra és biztonságra irányuló törekvésnek, valamint azok elnyerésének joga.” Mintha ennyi szinte elegendő is volna nekünk, egyelőre, Szóval majdnem elölről kellene kezdenünk. Nem negyven évvel korábbról, hanem kétszáz évvel. Mert bizony úgy van az, hogy felejtem könnyebb, mint tanulni. S amit egyszer egy nép elfelejtett, azt nehezen tanulja meg újra. És drága a tanulópénz. Ezért halunk meg annyian idejekorán, önkezünk által is. Nem is.akarunk már a jognak asztalához jutni. Már annak is örülnénk, ha békén hagynának minket. Lehet, hogy mi, magyarok csak erre vágyunk ezer esztendeje. Nekünk ez lenne a boldogság és a 'biztonság maga. pgst® — ;■ Szentmihályi Szabó Péter Volt egyszer egy vadkélet, Anna esak egy van — e darabokban tapsol mostanában a közönség Csala Zsuzsának. Mármint az a nézősereg, amelynek van szerencséje a budapesti Vidám Színpadra jegyet váltania. De akik kedvelik Csala Zsuzsát, azok találkoznak vele — szó szerint — úton-útfélen. Hányszor lép fel az ország különböző tájain? — Ahányszor csak tudok. Az utóbbi időben havonta hat-nyolc helyen igyekeztem felderíteni a kissé gondterheltté vált közönséget' Ezt hivatásomnak tekintem, s talán ez az egyik oka annak, hogy kezdettől mindmáig helyemen érzem magam a Vidám Színpadon. Sosem éreztem elvágyódást. De — mint kiderül — Zsuzsa egyik műfaja: á könnyed nevette- tés; a másik, privát műfaja: a hűség. Hazájához, családjához, az egykor nagymamától örökölt családi nyaralóhoz, ahol összejönnek mindannyian, ahányszor csak lehetséges. Nemcsak a derűje kifogyhatatlan, hanem az energiája is. Ki hinné, hogy Csala Zsuzsa gyerekkora mindennek nevezhető, csak könnyednek és vidámnak nem! Pedig így volt. S bár talán első hallásra furcsán hangzik, élete, hepehupáival együtl, harmonikus. Valahogy úgy intézte a sors, hogy megtanulja: mindenért meg kell szenvedni, s hogy — mint a mesében — a jó végül is elnyeri méltó jutalmát. Meseszerű a kezdet is: egy aprócska újpesti szoba-konyhás házikóban látta meg a napvilágot, ahol egy darabig ötödmagával élt. Majd édesapja külföldre távozott, így aztán az édesanya és három kislánya egyedül folytatták szű- 'kös, de szeretettel teljes élétüket. S amikor Zsuzsa rákényszerült, Ha a Zöld könyvet olvasták volna Boldogok lesznek a történészek, ha eljutnak majd oda, hogy higgadtan vizsgálhatják a hátterét annak, hogy miért és hogyan dőlt a kelet-európai dominó; miért nyitottak rést a vasfüggönyön, és miért rohamozták meg a berlini falat; hogy miképpen kapcsolódik a prágai tüntetésekhez Tőkés László tüntető ellenállása. Satöbbi. Az ok és okozat összefüggésének kereséséhez azonban máris iránymutatást kaptak. Kadhafi ezredes ugyanis azt mondta: „Gratulálok Kelet-Európa népeinek forradalmaik békés győzelméhez s ahhoz, hogy szem előtt tartották Zöld könyvem tanításait. Azt azonban nehezményeztem, hogy vérfürdőbe torkollottak a romániai tragikus változások. Ha a Zöld könyv szerint cselekedtek volna, ezeket békés úton is meg lehetett volna valósítani. A tömegnek el kellett volna foglalnia az utcát, és meg kellett volna alakítania a népi kongresszusokat és a népi bizottságokat, és nem pedig harckocsikat és géppuskákat bevetni.” □yen egyszerű. Az események nem a fenti koreográfia szerinti alakulásának feltehetően az az oka, hogy a Zöld könyvek is a Biblia sorsára jutottak Romániában: WC-pdpírf'készítettek belőlük. Nyilván eniiaff nem'tanulmányozhatta azokat a nép. De hogy a szekusok miért nem öknltalc.^előlfik, ez csakugyan rejtély. Már csak azért is, mert a líbiai próféta és a conducator között igen meghitt volt a barátság. NE VARJANAK MÁRCIUS VÉGÉIG!________ Új vasúti igazolvány a közalkalmazottaknak 4 i i i Az elmúlt napokban a MÁV vezérigazgatósága rövid hírben adta tudtul, hogy az 50 százalékos menetjegy váltására jogosító — az 1989. évre érvényesített — fekete színű arcképes Igazolványok 1990, március 31-én 24 óráig érvényesek. Április 1 -jétől már kizárólag az új igazolványok jogosítanak kedvezményes jegy váltására. A sokakat érintő igazolványcseréről és a legfontosabb tudnivalókról Kocsis Ferencet, a MÁV-igazgatóság kereskedelmi osztályának csoportvezetőjét kérdeztük. — Mi van a hír mögött? — Valóban, 1990. április 1 -jétől kezdődő érvényességgel a közalkalmazottak, az újságírók, a Szövosz, az Okisz és a Kiosz arcképes igazolványra jogosult dolgozói részére új mintájú, két részre osztott műanyag tokba elhelyezett, szürke alapszínű arcképes igazolványt, illetve 1990. évre érvényes szelvényt állítunk ki. Az említett kedvezményre azok jogosultak, akik egyéves munkaviszonnyal rendelkeznek, ezt az időt azonban nem szükséges egy munkahelyen eltölteni. A tanulmányi viszonyt (egyetemi,-főiskolai) nem számítják be. Az új arcképes igazolvány már kiszolgáltatható azok részére is, akik eddig arcképes igazolvánnyal még nem rendelkeztek és igényjogosultságuk 1990. január 1-jétől, vagy azt megelőzően már fennállt. Az igazolvány tulajdonosa a MÁV vonalain bármely kocsiosztályon és vonatnemen 50 százalékos mérséklésű menetjegy váltására jogosult. Feltét-, lenül tudni kell azt is, hogy az új igazolványok csak az 1990. évi érvényesítési szelvénnyel együtt jogosítanak a kedvezmény igénybevételére.. — Mikortól lehet kérni az új igazolványok kiállítását? — E munkát már megkezdtük. Az igazgatóságon mintegy 65 ezer darab igazolvány cseréjét kell elvégezni. A torlódások elkerülése érdekében, kérjük az érdekelteket, hogy ne várják meg a március végét' már most kérjék az új igazolványok kiállítását. — Milyen okmányok szükségesek, és hová kell azokat küldeni? — A korábbi évek gyakorlata szerint a munkáltatónak erre a célra rendszeresített kimutatást, a rovatoknak megfelelően, három példányban, gépírással kell kitölteni. A jegyzet rovatban a munkaviszony kezdetét (év, hó, nap) pontosan kell bejegyezni. Az így kiállított kimutatás két példányát a térítési és kiállítási díj (igazolványonként 70 forint) befizetését igazoló átutalási postautalvány „Feladóvevény”-ének és az igényjogosultak 4x4 cm nagyságú, fél évnél nem régebbi fényképének (hátoldalon név és a kimutatás sorszáma) csatolásával a szegedi vasútigazgatóság kereskedelmi osztálya személydíjszabási és idegenforgalmi csoportjának (6701 Szeged, Pf. 425) címére küldjék meg. Az egy-egy kimutatáson felsorolt személyek után a térítési díjat egy átutalási postautalványon kell befizetni. Jó tudni azt is, hogy az igazolványokhoz tartozó érvényesítési szelvény hátoldalán lévő adatokat az igényjogosultnak kell kitöltenie. Egyébként az új igazolványok kiállításával kapcsolatos bővebb felvilágosítást telefonon a 62/14-871 számon, illetve személyesen a Szeged állomáson lévő menet- kedvezményi csoport ad. . , Geüért József LEHET-E FARKASORDÍTÓ TÉL? Hazánk és a hideg Aki nagy hidegben és erős hófúvásban —- amikor mélyen fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála—nem járt még kint a szabadban, a pusztán, a mezőn, vagy akár az országúton, az nem is tudja, hogy milyen kegyetlen erő lakik olykor az időjárásban. Egy lépésre sem lehet ellátni, a hideg csontig hatol, könnyen elveszíti tájékozódási képességét ember és álfát. S ez előfordulhat egy-egy napon, de tarthat hetekig, sőt akár egy egész tél is lehét farkasordító. Az értelmező szótár szerint a farkasordító hideg: „rendkívül zord, hideg időszak”. Találó szólásmondás De honnan is ered ez a régi keletű és igen találó kifejezés? Amikor a Kárpátok medencéjében a tél megveti a lábát, vastag hótakaró borít be mindent, és a hőmérséklet tartósan mélyen a fagypopt alá süllyed, akkor az állatok az erdőkben és a hegyekben élelem nélkül maradnak. Felkeresik az emberlakta helyeket, a tanyát, a falut, sőt olykor még a városszélekre is bemerészkednek, hogy élelemhez jussanak. Főleg a farkas — amíg gyakori volt ^ csordákba verődve, de olykor, egyedül ís elindult élelem után az emberlakta vidékre. Innen ez a szólásmondás, amelyet még ma is használunk. Közel egy évszázaddal ezelőtt, 1893. január 23-ai számában a Pesti Napló ezt írta: „A nagy hidegben az ölnyi magas hó következtében a farkasok garázdálkodása egyre veszedelmesebbé vált. Fényes nappal rontottak be a falvakba, s az emberek szemei elől vitték el zsákmányaikat. Az emberek nem mertek kimenni.” Szerencsére ritka Fölvetődik a kérdés, hogy napjainkban is lehet-e még ilyen farkasordító tél. Ha ritkán is, de bizony lehet. Történelmünk folyamán volt egynéhány ilyen ke-, gyetlen tél. 1458-ban a Hunyadi Mátyást királlyá választó lovas csapatok a nagy hidegben a Duna jegén keltek át Rákosról Budára. Janus Pannonius így írt: „a hősök kardja is hüvelyébe fagyott Boreás fagyos lehelleté- től.” Az 1816-os télről hiteles források írták, hogy a mínusz 30, mínusz 40 fokos hidegben és a méteres hóban számos ember és állat fagyott meg. Egyes házakat úgy betemetett a hó, hogy csak a kémény felől lehetett őket megközelíteni. A házakban rekedt emberek bútorokkal fűtöttek. Egy-egy nagyobb alföldi városban 10-20 megfagyott utast, pásztort, katonát számoltak ösz- sze. A Bánságban 200 000 ökör és 400 000 juh pusztult el. Századunkban farkasordító volt az 1928—29-es és az 1939—40-es tél. E teleken néhol a borospincékben megfagyott a bor, zsákokkal vitték haza, és kilóval mérték. Hasonló esetekről többször tettek említést a régebbi krónikák. A zord tél esélye S hogy mit is nevezünk hazánkban megfelelő télnek? Amikor a három téli hónap (a december, a január és a február) középhőmérséklete +1 és — 1 fok közé esik — közepes télről beszélünk. Enyhe a tél, ha +1 foknál magasabb a középhőmérséklet, és meleg, ha +2 fok fölé emelkedik. Rekordmelegnek számit, ha m^r a + 4 fokot közelíti meg a középhőmérséklet. Ilyen volt az [950—51-es telünk. Hideg a tél, ha a középhőmérséklete — 1 fok alá esik, s ha — 2 fok alá csökken, már zord télről kell beszélnünk. S rekord a hideg, amikor —4 fok alatt van a téli középhőmérséklet. Ezt azonban már katasztrofális télnek kell minősíteni. Ilyen is előfordult már: a múlt században, az 1829—30-as télen, majd pedig 1890—91-ben. A jelen században az 1928—29-es, majd az 1939—40-es tél megközelítette a hidegrekordot. Hogyan is alakulhat ki hazánkban a tartós hideg? Először is megfelelő vastag hótakaró szükséges hozzá. Ezt követően sarkvidéki vagy szibériai eredetű hideg levegőnek kell érkeznie, és tartós magas nyomású Jégköri képződménynek — anticiklonnak — kell kialakulnia. A nagy hideg azután helyben keletkezik, az erős kisugárzás és a medence „hidegcsapda”-hatásának következtében. A hideg teleket a szárazföldi,. azaz kontinentális hatás hozza létre, az enyhe teleket az óceáni, vagyis a tengeri hatás. A statisztikai adatok tanúsága szerint évtizedenként kell egy-egy zord télre felkészülnünk. Átlagos és enyhe tél körülbelül 50 százalékban, míg meleg csak 20 százalékban, hideg és zord tél 30 százalékban fordul elő. y Az idei télről még nem készíthető mérleg, de látható, hogy fő jellemzője a csapadékszegénységB. I. hogy — meghazudtolva természetét is — hazugságot írjon az önéletrajzába, jósorsa ismét együttműködött vele.,Beírta, hogy édesanyja munkás. És mit tett isten? Édesanyja valóban beállt gyári munkásnak, hogy eltartsa a családot. Az is mesebeli volt, ahogy színésznővé cseperedett. Nem szeretett tanulni, nem határozta el magát, hogy egy élete, egy halála, színésznő lesz. Csak éppen azzá vált. Iskolai szereplésen látta meg — tulajdonképpen „lebőgni” — a Színművészeti Főiskola — azóta meghalt — kitűnő színész tanára. És amit (a színjátszó verseny közönsége csak azzal honorált, hogy halálra nevette magát a véresen komoly szerepet játszó Csala Zsuzsán — azt Pártos Géza nagyra értékelte. Ritkaság a komikai tehetség. Akkoriban még ritkább volt. Csalazsuzsasága fokról fokra vált egyértelművé, és megbecsültté. Bármily hihetetlen — már kerek harminc esztendeje vidítja fel közönségét a Vidám Színpad deszkáiról. Hivatalos elismerésben is részesült — de számára a Jászai Maridíjnál és az érdemes művész kitüntetésnél is többet ér a nézőtérről feléje áramló nevetés, taps. P. G. MEGKÉRDEZTÜK A SZERKESZTŐT Az oly sok viszály után rr című kötetről Figyelemre méltó antológia jelent meg a napokban ezzel a címmel, az amszterdami Forum Kiadó gondozásában, Benke László szerkesztésében. A kötet „a forradalom 33. évfordulóján” alcímet viseli. Ä kiadványról a könyv szerkesztőjével beszélgetünk. — Az elmúlt viharos esztendőben számtalan könyv jelent meg e témáról, a könyvpiac telített, az olvasók, vásárlók zsebe meg üres. Nem vall-e túl nagy bátorságra — némi túlzással — a százegyedik könyvvel színre lépni? — Ez nem bátorság, hanem kötelesség, becsület dolga. Ebben a könyvben olyan írók szólalnak meg, akik részt vettek a forradalomban. írók, a nemzeti lelkiismeret őrizői: élők és holtak, öregek és fiatalok, verssel, novellával, tanulmánnyal, eredeti dokumentumokkal. Nemcsak a forradalom viharában született műveket adjuk közre, hanem azokból is válogattunk — persze, a teljesség igénye nélkül —, amelyek az eltelt évtizedek során ’56 szellemét őrizték. Mert az igazságot fegyverrel el lehet nyomni, de végleg eltemetni nem lehet. Nem emlékezni akarunk hát, hanem három nemzedék vallomásaival nagyon . is eleven szellemet idézünk meg: a szabadság, a demokrácia, a függetlenség gondolatát. — Olvashatunk-e eredeti, eddig még nem publikált írásokat a kötetben? — Könyv alakban először jelenik meg például Benjámin László, Képes Géza, Kónya Lajos nem egy verse, vagy az írószövetség 1956. december 28-ai gyűlésének jegyzőkönyve, Fekete Gyula, Göncz Árpád tanulmánya, Simonffy András tizenöt éves korában írt megrendítő naplója, és sorolhatnám még. — Miért egy amszterdami kiadónál jelenik meg a kötet? — Áz írószövetség Móricz Zsig- mond Baráti Körében merült fel a kötet kiádásának gondolata, és a félig Hollandiában, félig ismét itthon élő költő, Dékány Károly vállalkozott a megvalósítására, hozzá kell tennem: nem csekély anyagi áldozatot vállalva. — Sokat sejtető címet adtak a kiadványnak... — Azt szerettük volna sugallni a címmel is, hogy legyen már vége a barikádpszichózisnak, az egymás torkának eső, sehova sem vivő ci- vódásnak. Persze, három évtizedes szájzár után a sérelmek felfakadnak, ez érthető. Ki kell beszélni, néven kell nevezni a dolgokat, de a cívódásnak legyen már vége, most már „működtetni” kell ’56 örökségét: a demokráciát. A. J. £ f
