Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-27 / 23. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 199«. január 27. Áremelés után — körkép a gyermekétkeztetésről A gyereknek rendszeresen kell enni. Mi több, odafigyelve a kalóriára, a fehérjék, a vitaminok arányára. Legalábbis ez lenne az igazi. Ehelyett? Majdnem valamennyi apróság alig egyesztendős korától szinte egész napra kényszerűen rá van bízva a bölcsődék, az óvodák, az iskolák menüite. Ám ez a rábízás is fogyóban — már ami az étkeztetést illeti. Ugyanis a január elejei drasztikus áremelésekkel ismét leckét kapott a szülő, de a bölcsőde, az óvoda, az iskola, a vendéglátó, a tanács illetékese is. Miből fedezzék, hogyan kalkulálják, hogy a legalapvetőbből, a szükséges élelemből minden gyereknek jusson? Csak a Kiskunsági Vendéglátó Vállalat konyháiról — Kecskeméten 15, Kiskunfélegyházán 6, Izsákon, Kiskőrösön, Hartán egy-egy huszonnégyezer diákot látnak el naponta. Tizenöt óvodában és egy tucatnyi iskolában tálaló- konyhákról kapják az ételt, aminek azonban mar január 8-án — és azóta is — ott kellett gőzölögnie, holott a szülők majd a februári befizetéseknél érezhetik igazán, mibe is kerül a gyermekétkeztetés. Mennyivel drágul a menza-, a napközidíj? — Az óvodásoké 22-ről 28 forintra, az iskolások menzája 18-ról 23-ra, a napközi térítési díja 28 helyett most 35 lett, a diákotthonosoknak az eddigi 41 forintjára plusz tízet tettek, a középiskolásoknak húsz helyett huszonöt a menza, a kollégisták 43 forintjára 11 jött rá, a szákmunkások diákotthoni ellátása a legtöbb: 47-ről 59 forintra drágult — mondja és teszi is elém a listát Csőszj Tibor, a vendéglátó igazgatója, aki így folytatja: B — Az, hogy eddig nem volt ráfizetéses a gyermekintézmények élelemmel való ellátása, az annak köszönhető, hogy az egységekben felnőtt étkeztetéssel is foglalkoznak.. Egyébként 60 százalékos rezsikulccsal dolgozunk. Bizonyára most is úgy lesz, mint a múlt év eleji áremeléskor, hogy kezdetben visszaesik az igény, de aztán a gyerek érdekében valahol másutt kell a nadrágszíjon húzni' ha még lehet. — Vajon mit mond Bognár Gá- borné, a városi tanács művelődési osztályának gazdasági felügyelője, hogy az idén e célra mennyi támo- *gatás jut a rászoruló családoknak? — Tavaly 940 ezer forintot kaptunk a megyei tanácstól. Ez már akkor is alamizsnának számított. Ám, ismerve a pénzügyi helyzetet, jó, ha az idén ezt is megkapjuk. Bár konkrétabbat.— költségvetés hiányában — nem mondhatok. Az biztos, egyszerűen sehol nincs ekkora áremelésnek fedezete. A taI nácsnak sem. Am a vendéglátónak a vállalt kötelezettségét muszáj teljesíteni. Az Akadémia étteremből több mint egy évtizede naponta kétezer óvodás, iskolás kap ennivalót. Dinnyés Pálné konyhafőnök lát- szóan is belefáradt már a kalkulációkba. Úgy tűnik, hiába segíti az elmés számitógép. — Hogyan gazdálkodik a szinte naponta változó árak mellett? — Mindig egy hétre előre készítek étlapot. A nyersanyagérték például egy iskolás ebédjére 22,43, az uzsonna, tízórai együtt 9,76. Ebből kell kihozni, még ha időközben drágul is az alapanyag. Legközelebb már nem marad más hátra, kevesebb lesz a tányérban. Legutóbb is, amikor a menüt készítettem, még 29,16 forint volt a száraz• Naponta kétezer gyerek kap ennivalót az Akadémia étteremből. • A felvonulási épületből, kinevezett étkezde a Petőfi iskolában. (Walter Péter felvételei) \ egységből származik, ahová — az igazgató elmondása szerint — időnként át kell menni, mert gondok vannak ... Aztán a gondokat, mint hallom, s látom, a gyerekek is , megszokják. • — Pedig, ha nem kapunk több pénzt, mint tavaly — folytatja az igazgató — az is elképzelhető, még fűtésünk sem lesz. De mi lesz a jövő hónap elejétől azokkal a gyerekekkel, akik szülei már jelezték, nem kérnek e drága étkeztetésből ., * <*» -Éf * ^* **, ' <5r -é* ■<* ** ** • „Levessűrítés” — kenyérrel. tészta, tegnap meg 37-ért kaptam. És legyek okos! No meg nézzük az életkori sajátosságokat, a fehérje-, a kalóriaértékeket. Nevetséges! Inkább siralmas ... Persze, lehet itt főzelék — van is hetente legalább egyszer. Azt hiszi, szeretik a gyerekek? Nem tudom, otthon mit esznek, de itt és a visszajelzések szerint a mákostészta meg a rántott szelet a sláger. Eddig egy héten egyszer uzsonnára jutott a kenyérre csemege szalámi is. Már nem futja csemegézni. — Tizenegy óra. Sorra tűntek el a szállítójárművek ... — Hetényegyházára, Méntelekre is tőlünk viszik az ebédet — mondja Bakos Tamás üzletvezető. — Ezért hajnali ötkor már fakanál a kezünkben, de előfordul, hogy változtatni kell az étlapon. Már az előre kiküldött étrendre is kénytelenek vagyúnk rányomtatni: «Esetleges beszerzési 'akadályok miatt uz étrend megváltozhat!” Ugyanis sokszor előfordul, hogy alapvető élelmiszert nem kapunk. A Füszért általában a rendelt áru felét szállítja. A húsfélékből magunk gazdálkodunk, a Kunsághústól félsertéseket, negyed marhákat veszünk, mert az itteni bontás praktikusabb és kifizetődőbb. Aztán előfordul olyan is, hogy ideszólnak valamelyik óvodából, ösz- szement a tej. Nekünk meg kutyakötelességünk másik után rohanni. Sok baj van a kecskeméti tejiparral. Vagy nézze meg ezt a töredezett „finom” metéltet! Mitől finom ez? Szóval már a nagykonyha háziasszonya is az őrület határán ... S mint váratlanul érkezve látom,, ott tart a Petőfi iskola igazgatója, Szepes Lajos is, aki először a lehetetlen munkájuk miatt az Épszerre panaszkodik. Talán ez az az egyetlen alma mater, ahol örök a tolozgatás- foldozgatás, ami nem kis feladatot ró a gyerekeket felügyelő pedagógusokra. De legalább ennyi a bajuk az étkeztetéssel. A diákok egy része az óvónőképzőben rendes körülmények között, mi több, dicséretesen házias ízű, elegendő mennyiségű ételt kap. De sokan az egykori felvonulási épületből kinevezett étkezdében tolonganak, turnusokban ebédelnek. Napközire egyébként itt hely hiánya miatt már a negyedikeseknek nincs lehetőség. Az étel pedig a szemközti piacról, a szerződéses vendéglátói Ám a zsebpénznek is legalább 20 forintnak kell(ene) lennie, hogy például hazamenet lenyeljenek egy szendvicset. A hamburger pedig már drágább, mint a napközidíj, a kerek tízesből meg pusztán egyetlen tepertős pogácsára futná. Mindenesetre nem hiszem, hogy ez a gyermekétkeztetési térítési díj rendszere hosszú távon megéri az államnak, amelynek nem holnap, hanem már tegnap kellettek volna áz'éjí testben ép lelkű émb'erék. így csak a család, a napközi helyett az utcák; kapualjak, aluljárók rievelte felnőttek szaporodnak. Pédig a napi ('a korszerű már nem is említve) rendszeres étkezésen felnövekvő generációra nagy szükség van, — ami nem pazarlás, hanem valóban jövőépítés lenne. Pulai Sára A nyugdíjast még az ág is húzza... Elnyűtt ember, akiről látszik, egész életében keményen dolgozott. Szakmát, mésterséget nem tanult, de szorgalmas, pontos segédmunkás volt, és ezért becsülték is Kecskeméten a Fémmunkás Vállalatnál. Szűcs Pál 62 éves, most is segédmunkás a Traverznél, ahonnan 5037 forinttal ment nyugdíjba. — Vissza kellett jönnöm dolgozni, mert kevés a pénz. Söp- rögetek, rendezgetek, ha szükség van rá, egyik műhelyből viszem a papírt a másikba. A fizetésem 4047 forint, így össze-, sen 9084 forintot viszek haza. Élettársamnak -#1 ő 63 éves — 3430 forint a nyugdíja, összesen tehát 12 és fél ezer forintból kell megélnünk. Költenünk van mire. Nézze — számolgatta az uj- jain — ki kell fizetni a villanyt, a gázt, a vízdíjat, a szemétpénzt, a rádió-, a televíziódíjat. Gyógyszer egyre sűrűbben és több kell, nemrégiben az élettársamat kisebb agyvérzés érte, nekem is. rossz a szívem, fájnak a lábaim, s természetesen enni is szükséges. Dohányzom, s megiszom naponta az .egy kávémat. Mosni minden héten kell, s a mosószert sem adják ingyen. Mindig kell a házra is költeni — mindössze kétszobás, aprócska kerttel Kiskecskeméten, a Kertész utcában — meg hol ez, hol az romlik el, s a szerelő száz forintért már csak ránéz a hibás gépre. Próbálom faggatni, lehetne talán a kevéske jövedelmet mással, a kertben termelt zöldséggel, gyümölccsel, esetleg állattartással kiegészíteni. — Ez belvizes ház — mondja —, olyan szűkre szabták a telket, hogy csupán két tyúkot tudunk tartani. Eddig havonta, ha nagyon jól beosztottuk, ezer forintot tudtunk megtakarítani. Ezutáh aligha kell magyarázni, spórolni nem tudunk, szorosabbra kell húzni a nadrágszíjat. Őszintén szólva nem erre számítottam 40 évi becsületes munka után, de csapdába estünk. A család, a gyerekek talán segíthetnek a két idős nyugdíjas emberen. — Nekem nincsenek gyermekeim, élettársamnak három van. Elég azoknak a maguk baja, de nem is fogadnánk el tőlük semmit. Amiről a legkönnyebb lemondani, az az ennivaló. Kevesebb húst eszünk, mert ki tudja ezeket az árakat megfizetni? Megszűnik a kávé, a ruházkodás, hiszen nekünk már nem kell divatosan öltözködni, ami van, azt megkíméljük. Nem fiatal ember már, vajon meddig képes még dolgozni? — Nem sokáig. Februárban már kevesebb lesz a pénz, mert fizikailag nem bírom már ezt a strapát, a lábaim tönkrementek. Jó, ha ketten az asszonnyal összehozunk 8—8500 forintot. Úgy élünk, ahogy tudunk, nélkülözünk, hogy mi lesz velünk, ki segít rajtunk, azt nem tudom. Én nem megyek koldulni a tanácshoz, nem erre születtem. Dolgoztam egész életemben, de arra nem számítottam, hogy öregségemre ilyen helyzetbe kerülök. Rezignáltan, a minden mindegy beletörődésével préselte ki magából a szavakat: appia kormánynak figyelembe kellene vennie a nyugdíjasok, a kispénzű emberek helyzetét. Nincs tartalékunk, s-előfordulhat, hogy néhány szolgáltatás árát nem tudjuk kifizetni, mert élelemre, gyógyszerre, ha törik, ha szakad, költeni kell..Nem vagyok,íaaul.t enjbsr, de azt mondom: nem jól van ez így, se nyugodt élet, se pénz, se semmi. A nyugdíjast még az ág is húzza, s eltelik néhány hónap, hiába próbálunk takarékoskodni, olyan szegények leszünk, mint a templom égere. Mondhatom, szépek a kilátások ... Gémes Gábor EURÓPAISÁGUNK ZÁLOGA: FIGYELÜNK A BAJBAJUTOTTAKRA Sorállás a melegítőkonyha előtt. Szociális foglalkoztató épül Kaskantyún Időnként meglepnek a hírek! Manapság, amikor közismerten 1 igen kevés forint jut településfejlesztésre, Bács-Kiskun megye szociális foglalkoztató, gondozó, valamint nevelőintézetek sorát bővíti, újítja föl; nem ritka az új alapítás sem. Legalábbis elgondolkodtató: voltak gazdagabb idők, de nem jutott elég támogatás, hogy a tragikus sorsú betegeinknek, az árváknak, az elhagyottaknak valóban emberhez méltó életlehetőséget teremthessünk. Valahol, valakik jól látták: a presztízsépítkezé- sek — emlékparkok, szoborsétányok, székházak, üdülők, reprezentatív gyűj,- temények stb.;— helyett hátrányos helyzetű embertársainkat kelleneftámogatni. Európaiságunk záloga ez! Lapunkban is hírt adtunk a humánus célú beruházásokról. Milliókat költöttünk ilyenekre Solton, Garán', üil» wmm Dunavecsén, Kalocsán hogy csak néhányat emeljek ki az utóbbi hónapokban említettek közül. Nem teljes a sor, maradtak még megoldásra váró feladatok is. Nehéz idők járnak. Kellenének közpénzen épített lakások, járdák, utak, víztisztító művek, telefonvonalak. De ki élvezhetné nyugodt lelkiismerettel akár a már meglevő szolgáltatásokat, is, ha felebarátaink, akiknek a balsors megkeserítette életét, szűkös helyen, korszerűtlen intézetekben szoron- ganának. Képeink Kaskantyún készültek. Ahol a megyei tanács megbízásából a Délalföldi Állattenyésztő Állatni Gazdaság szalkszent- mártoni építőipari üzeme ' munkálkodik egy hetven beteg elhelyezésére alkalmas, munkaterápiás, alkoholó- giai szociális gondozó építésén. A negyvenmilliós beruházás első üteme februárban készül el. A munkák befejezését 1990 nyarára tervezik. Kaskantyún éppen ezért hétvégeken sem áll a munka... F. P. J.
