Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-22 / 18. szám
1990. január 22. • PETŐFI NÉPE • 3 „ITT SUGÁRZIK A MELEG. BOLDOGOK VAGYUNK — NAGYON BOLDOGOK” Nagyváradtól a kecskeméti szükséglakásig Téblábolva próbáltam eligazodni a kecskeméti Schön- herz Zoltán téri tízemeletes épületek között, szükséglakást, azaz Papp Szabolcsik otthonát keresve. Az egyik tömb nyolcadik emeletén a fehér ajtót benyitva a kinti barátságtalan idő ellentéte fogadott. A falakon plakátok: „Gyújts Te is gyertyát az áldozatokért — Brassó — 1987., Március 15. Hősök Tere”. Magyarország térképe. Három, szokatlan méretű nemzeti színű kokárda. Ady, Madách, Kos Károly, Petőfi, bronzplaketteken. Erdélyi hangulat. A látogató érzi a szeretet melegét. Az asszonyból csak úgy árad a közlés. Ám Papp Szabolcsáé Dinók Anna Mária szavai hamar elárulják: a megpróbáltatások, a megaláztatások, a szenvedések, a hőn óhajtott hazatalálás:— ha lehet — együvétartozásu- kat méginkább megerősítették. — Évtizedek Nagyváradon. Innen, anyám házáig 208 kilométer. Hittük, hogy sikerülni fog. A hazaszeretet, a vágy segített. 1981-ben kezdtük intézni az áttelepülésün- ket. Négyszer utasították el kérelmünket. S eljött 1988. december 13-a. Háromnegyed 9 múlt négy perccel. Ekkor érkeztünk Kecskemétre ... Két nap múlva rézkulcs a kezünkben. Álmaink álma sem volt ez a lakás. A munkahelyekről, a gyerek iskolájáról nem is beszélve. _ É n Kolozsvárott tanultam, pedagógus voltam. Három párhuzamos osztály, 42 gyerek — fele román nemzetiségű. Itt, 1989 januárjától a Molnár Erik iskolában napközis nevelői állást kaptam, majd február 1-jétől az egészségügyi szakközépiskolában tanítottam. Á Kodály Zoltán ének-zeneiből május körül szóltak, véglegesen átvennének. Taníthatok? Nem szerződéssel? Él sem hittem. Életemben először ekkor éreztem magyarnak magamat. Ha nem ezt ajánlják fel, nem hagyom ott az egészségügyis gyerekeimet. Nagyon megszerettük egymást. Még osztályfőnökséget is kaptam. Sőt, áprilisban együtt mehettem a gyerekekkel Törökországba. Az utat az iskola szervezte, de én is kaptam engedélyt. A férjem itt maradt garanciának — mosolyodik el. — Mi soha nem voltunk sehol. Nem mehettünk. De nekem a Duna-part mégis szebb, mint Isztambul. Csúcs ez az iskola az életemben! A férj átveszi a szót: — Csodával határos volt, ahogyan az ingatlankezelő -fc ott kaptám állást, mint tervező — igazgatója idehozott bennünket. „Arra kéjein Önt, fogadják el, bár nincs kifestve” — mondta. Nem is tudom, mit szóltam örömömben. Nem hiszik itt az emberek, mit jelent nekünk ez a „szükséglakás.” — Én 'már annyiszor mondtam, nem bírom tovább folytatja az asszony, aki örömét nem tudja elhallgatni. — Felsorolni is hosszú lenne, hányán, hogyan segítettek rajtunk. Csodálatos volt. Nem reméltünk ilyen fogadtatást. Az iskola? Úgy bánnak ott velem, mint soha sehol. Érzem, érezhetem, tanár vagyok. Hányszor olvastam az Egri csillagokat! És láttam Éger városát a gyerekekkel. Úgy érzem magamat, mintha egyetemen tanítanék. S lehet étkezni! Egész időm az iskolára tudom fordítani. Érzem, rám szükség van. Olvashatok is. A legszerencsésebbeknek mondhatjuk magunkat. Olyan a kollektíva is, mintha baráti körben lennék. Szuper jó! Petőfi volt a nagy szerelmem! Annyira tetszik az Alföld. Magyar állampolgárnak születtünk mi is, csak azt nem tudjuk, hol veszítettük el. Istenem! Mennyi sérelem ért bennünket a magyarkodás miatt!. Szegény szüleim, barátaink — kint — 208 kilométer! Én csak azt mondom: szeressék az emberek egymást, ne csak akkor tartsanak össze,, ha rájuk szakadnak a bajok. Huszonnégy évet vártam arra, hogy Magyarországra jöjjek. Nagynénémtől a 20. születésnapomra budapesti • „Szerencséseknek, a legszerencsésebbeknek mondhatjuk magunkat.” (Walter Péter felvételei) t Papp Zoltán, a fiú, aki a Petőfi családnak „köszönheti” keresztnevét. utat kaptam. Akkor készült az Erzsébet híd. Állt a Nemzeti Színház is. A Nemzeti Galéria! Egyszer elviszem oda az osztályomat. Négyszobás családi házunk volt -— rózsakerttel. De síruhában mentem főzni a konyhába, s mindig csak aznap tudtam, mit. Itt sugárzik a meleg. Boldogok vagyunk — nagyon boldogok ... * A Papp családdal való találkozásom óta a rózsakerteket ártatlan emberek vére öntözte — számtalan emberélet áldozatával győzött a romániai forradalom. Pulai Sára FŐÁLLÁSBAN VAGY A CIVIL FOGLALKOZÁS MEGTARTÁSÁVAL, FÉLPÉNZÉRT VAGY DUPLÁÉRT? Képviselők az új parlamentben Élénk, sőt kedélyeket borzoló vita zajlik már ma is a majdan megválasztandó képviselőkről. Főhivatásként vagy civil munkájuk megtartása mellett legyenek-e a Tisztelt Ház tagjai? S még inkább foglalkoztatja a közvéleményt: pótlékokkal is megemelt teljes fizetésért, a civil foglalkozás megtartása esetén félpénzért vagy netán a munkahelyi jövedelem és a képviselői honorárium együtteséért dolgozzon-e valaki a parlamentben. Miként vélekedik e kérdésekről dr. Kukorelli István alkotmányjogász? — Jó-e az, ha csak főhivatású képviselők ülnek a parlamentben? * — A tiszta professzionalizmus a párteliteknek kedvezne — hangzik a válasz. — S ez nagy kontraszelekciót eredményezne, miután még a választások környékén is nagy a bizonytalanság Magyarországon. Egy sor ember nem szívesen vállalná a főállású képviselőséget, főként akkor nem, ha már most be lehet tájolni: ez a parlament nem valószínű, hogy kitölti a megbízatásának idejét, a négy évet. A döntést szerintem a képviselőkre kellene bízni. Lehetővé tenni a profesz- szionista munkához a feltételeket: szakértők alkalmazását, költségtérítést, fizetést. Természetesen lennének kényszerszabályok is, mulasztani nem lehet, mert akkor az illető nem kapná meg a tiszteletdíját. — Ki vállalná ezt és mennyiért? — Aki megtartaná a civil munkáját, az is ugyanazt a díjat kapná, de természetesen a képviselői feladat is ugyanolyan, s azt el kell végezni. A szabad pályákon — ez nyugaton is így van — nagy problémát nem jelent a két tisztség ösz- szehangolása. Például egyetemi professzorok, újságírók stb. esetében. Biztos vagyok benne, hogy sok képviselőjelölt lesz a szabad pályákról, az értelmiség köréből, hiszen ők e tekintetben könnyebb helyzetben vannak, mint mondjuk a gyárigazgatók vagy a munkapad mellett dolgozók. — Összeférhetetlenség milyen formában áll fenn? — Az alkotmánymódosítás szerint az összeférhetetlenség a hatalommegosztásra épül. Nem lehetnek képviselők a közhatalom más ágaiban dolgozók, államigazgatásban, bíróságon, ügyészségen stb. Jelöltek lehetnek, de megválasztásuk esetén nekik dönteniük kell: vagy a mandátum, vagy korábbi hivatásuk. — A gazdasági vezetőkkel szemben is van ilyen kritérium? — Az alkotmányban nincs, s nem tudom, a törvény foglalkozik-e vele. A kérdés persze örökké él, minta értékű volt az 1985-ös választás, s nem tartanám szerencsésnek, ha tele lenne a parlament ismét gazdasági vezetőkkel, tsz-elnökökkel, gyárigazgatókkal. Esetükben én is neheze* tudom elképzelni, hogy mindkét feladatnak eleget tegyenek. — Ön szerint mennyit ér a mandátum? — Nagy vita várható a képviselői tiszteletdíjról. Egyébként Európában a legtöbb helyen a miniszteri fizetéshez viszonyítják. Véleményem az: a képviselői megbízatást értékén kell mérni. Egyik fő szempont: ne váljon hasznot hajtó foglalkozássá. (Becslésem szerint Magyarországon már most 8-9 ezer jelölt van.) A másik feltétel: ne legyen kiszolgáltatva a képviselő. A tervezet szerint a tiszteletdíj a miniszteri fizetés 50 százaléka lenne. — De ehhez jönnek még a pótlékok. — Abból elsősorban a tisztség- viselői kar, a bizottsági elnökök, képviselői csoportok vezetői részesülnek, s nekik biztosan professzionistaként kell dolgozni. Az ő számuk a parlament egy harmadát jelenti. A többieknél én a szabad választás híve .vagyok, vagyis ha egy pedagógus, orvos össze tudja egyeztetni parlamenti megbízatását a szakmai munkájával, akkor lehessen képviselő így is. — Van olyan vélemény, hogy a tiszteletdíjról ne ez a parlament döntsön. — Fura lenne, mert a jelölteknek tudniuk kell, hogy mik között választanak — anyagi értelemben is. Sőt, ezt a kérdést már a választójogi törvénnyel egy időben kellett volna szabályozni. — Elképzelhető, hogy lesz, aki anyagi megfontolásból indul majd a választáson? ( — Biztos, hogy ez is motiváció lehet. — És akiket az anyagi oldal, meg esetleg más is, visszatart, azok lehetnek „királycsinálok”, lobbisták? — Ilyen csoportok már most is szerveződnek. Magyar vállalatok, szövetkezetek, intézmények, magánszemélyek, külföldi nagybácsik — biztos vagyok abban, hogy be fognak szállni. — Azt mondta, értékén kell mérni a képviselői megbízatást A közvélemény azonban igencsak sokallja a szóban forgó összegeket. — Azt hiszem, nem kell majd irigyelni a képviselőket, mert a folyamatosan ülésező parlamentben gyakori lesz a tizenhatórázás. A munka pedig nem csupán az ülésteremben zajlik, hanem a bizottságokban, csoportokban, választókerületekben is. Ha pedig az illető ennyit dolgozik, s vállalja is ezt a munkát akkor azt anyagilag is méltón ki kell fejezni. Egyébként a kiadások kalkulálhatók, mérhetők, meg kell nézni, hogy mennyibe kerül a folyamatosan működő parlament a nyugati demokráciákban. Az azonban biztos: nem olcsó a demokrácia. Váczi Tamás A VEZETŐK MUNKAVISZONYBAN, A DOLGOZÓK ELBOCSÁTVA Tulajdonos lesz-e Imrehegyen a parasztság? Dörgött, villámlott pénteken este az imrehégyi könyvtár klubhelyiségében, nem sokkal a sötétedés után, noha amúgy nem volt zivatarfelhő az égen. Először az eredmények A falugyűlés úgy kezdődött, mint ahogyan az előző evek községi parlamentjein megszoktuk.. A tanácselnök, Takács Jánosné tájékoztatást adott a település lakóit érintő fontosabb változásokról. Kik kaptak a fiatal házasok közül lakásvásárlásra támogatást? Melyik négy tanya volt az, ahová tavaly 700 ezer forintért elvezették a villamos áramot? Takarmány- és tápboltot nyitottak. A keceli áfész megkezdte a tojásfel- vásárlást és a naposcsibe-eladást. Huszonnégy nőnek munkahellyé alakították át az egyik külterületi iskolát. Tanyai gázpalack-cseretelep is lesz a jövő héttől Imrehegyen. A tanács 1 millió 165 ezer forint kamatot könyvelhetett el a múlt évben bevételként a különböző bankokban elhelyezett pénze után. Azonban felzúdult a klubot csaknem szétfeszítő tömeg, morajlott, akár égzengéskor a mennybolt, amikor saját megélhetésük került szóba. Tizennyolc órától már a teremben jelen levő háromszáz főnyi lakosság uralta a falugyűlést, diktálta a következő — új — napirendet: Számoljon el az elnök... , — Növekszik a munkanélküliség az Új Élet Szakszövetkezetben. Az elbocsátásokat az idén is folytatja a vezetőség. Január 18-án további hatvanhét embert küldtek el. Igazságos dolog az, hogy a munkást egyik napról a másikra ki lehet tenni, míg egyes vezető beosztásúnkat korkedvezménnyel nyugdíjaznak, s a főagronómus és az elnök bennünket csak cselédjeinek tekint? Csanádi Mihály mezőgazdász valahol hátul, Béla Lajos szövetkezeti elnök pedig a falugyűlés színe előtt, Ta- kácsnéhoz közel hallgatja a hozzászólókat és felel időnként a kérdésekre. — Van-e még ember a szövetkezetben? — áll fel egy asszony, és a kérdést az egész hallgatóságnak címzi. — Van válaszolják —, az irodában. Vastaps csattan fel erre a teremben, az egyetértés jeléül. — Nincs munka: ez szítja január derekán az indulatokat—így Béla Lajos. — A foglalkoztatottság és a megélhetés között ma nagy a különbség. — Tesznek-e valamit azért, hogy ne így legyen? — Körbejárjuk az országot. Telexe- zünk. telefonálunk, hogy télre munkát szerezzünk. Nehezen megy. A Kiskun- halasi Papíripari Vállalattól ígéretet kaptam negyven imrehegyi lakos foglalkoztatásara, de ezt visszavonták. A félegyházi cipőgyárral sikerült megállapodni. Ők adnak átmenetileg munkát. Hétfőn aláírunk egy, 20 hektár paradicsompaprika termesztéséről és értékesítéséről szóló szerződést is ... — Lárifári! — szakítják félbe ekkor többen is. — Nem most, már hamarább kellett volna lépni a tagság érdekében. A jelenlévők hajlanak rá, hogy hívják össze a vezetőséget. A szakszövetkezet elbocsátott dolgozóinak munkára és kenyérre van szüksége. — A vezetőségi tagok úgy táncolnak, ahogyan az elnök és a főagronómus fütyül! — pattan föl a helyéről Flaiszné Megyes Agnes. ... és a főagronómus is! — Jól mondod! — helyesel a mellette ülő másik nő is. — Mi, kis szőrű emberek rosszul jártunk a dohánytermesztéssel is, míg a főnökeink szépen megszedték magukat belőle. Persze, mert a legjobb terület az övék volt!1 — Amikor Herczeg Pista bácsi volt az elnök a szövetkezetben, nem engedte meg, hogy úgy kizsarolják az imrehe- gyieket, mint most, Béla Lajos idején — mondja valaki néhány sorral arrébb. Fejes Károlyné, Berta Antalné, Pet- róczi István, Fejes József, Vörösváczki Józsefné, Steinmetz István és mások ma sem felejtik, hogy a gyapjújuk eladásáért tartott angóranyulakkal is a főagronómus járt jól elsősorban. Kiválasztotta magának a legnagyobb nyulakat. A tagságnak a kisebbek jutottak. A fejlett jószágok etetésével meg gondozásával aztán már nem sokat kellett vesződnie. Hamar „meghozták” a gyapjút! A szövetkezet asszonyainak pedig kötelező volt nyírni az ő nyulait is. — Azért maguk sem panaszkodhatnak! — veszi föl a kesztyűt az újabb vád hallatán Csanádi Mihály, ám nem cáfolja az elhangzottakat. M Tíz évig jól fizetett az angórázás. Tizenötmillió- kétszázezer forintot kerestek ezzel az elmúlt években. Nekem is volt 2300 nyulam 1981-ben, igaz, elismerem. Nem én tehetek róla, a piac változott meg körülöttünk, mivel a nyúl ma már kutyatápnak sem kell. Három forintot nem kapnánk kilogrammjáért. A te házad is az angórából épült! Kié a föld? Kik és meddig tetszeleghetnek még a nagygazdák (az újgazdagok) szerepében itt, Imrehegyen is? Ezek a kérdések késő este élénken foglalkoztatják a falugyűlés résztvevőit, köztük a körükben megjelent Csipkó Sándor országgyűlési képviselőt is. Fontosnak nevezi a földtulajdon tisztázását és a tulajdonosok védelmét. Viszont szembeszáll azokkal a — mostanában tapasztalható — szélsőséges törekvésekkel, amelyeknek a célja elszakítani a tagságot a szövetkezetektől. Azt a tagságot, amelynek ma — mint Imrehegyen is elhangzik — vajmi kevés haszna van a szövetkezeti gazdálkodásból. De miért nincs? A te házad is az angórából épült! — falubeliektől származó — mondat mögött azt érzem, hogy szeretnek itt dolgozni az emberek, ha látják, hogy van értelme. Viszont a demokrácia és a tagság jogai megcsúfolásának tartják azt az esetet, hogy míg egy 6 osztályos futballista a szövetkezettől felvesz 100 ezer forintot, egy szakember ki sem meri nyitni a száját. Fél, hogy megorrolnak rá. Kétszáz tönkrement nádpallóról is beszámolnak a falugyűlésen. Fejes József a vezetőséget is hibáztatja a kialakult helyzetért.. — A jó földeket kiosztották egymás között és beültették dohánnyal — mondja. Meddig ne kapjanak fizetést? Valaki sorolja a munka nélkül maradt szövetkezet sportszervásárlásait: — Húsz pár Adidas cipő. ’ — Tizenöt melegítő. — Három bőrönd. — Egy háló. — Közben ^ .folytatja —| bárki megnézheti:' térdig ér a nyúltrágya a sportpályán! Fejes Károlyné:- Külföldi kocsi, Opel, anyám tyúkja, van ezeknek mindenük! Nekünk meg az is gond, hogy holnapután mit együnk! — Ne kapjanak addig fizetést, amíg nem húznak ki bennünket a bajból! — követeli a falugyűlés. Megint óriási taps. .Sebestyén István még messzebbre megy, amikor a két vezető vagyoni elszámoltatását követeli, bár tudja, hogy ehhez a közgyűlésnek van joga. . — Még a leülepedett port sem látnánk utánuk — véli az utolsó hozzászóló —, ha nyugati kocsijaikkal meg- pucolnának innét. Imrehegy parasztsága most már szeretne tiszta lappal és valóban tulajdonosként dolgozni a községben. Kohl Antal A kereskedelmi miniszter az áruellátásról Németh Miklós miniszterelnök kérésére Beck Tamás kereskedelmi miniszter a közelmúltban jelentést készített a január 8-ai élelmiszer-áremeléseket megelőző ellátási helyzetről. A jelentés leszögezi, hogy az áremelés alakulásában a Kereskedelmi Minisztériumnak nem volt szerepe, sőt a folyamatosan életbelépő szabad árak bevezetését a tárca nem is javasolta. A problémát nem az áremelést megelőző egy-két nap kínálati hiányosságaiban, hanem az áremelés rendszerében kell keresni, vagyis abban, hogy az ár meghatározója nem az árhatóság, hanem a MÉM. Bekövetkezhet egyébként olyan helyzet is, hogy a magás árak miatt készletek halmozódnak fel, jelentős károkat okozva ezzel a kereskedelemben. Január 2-a és 5-e között egyes alapvető élelmiszerekből a szokásosnak többszörösét vásárolta a lakosság. A nagyarányú felvásárlást döntően a szabadár bevezetése, valamint a MÉM korábbi, a kereskedelemmel nem egyeztetett és pontatlan tájékoztatása is előidézte — hangsúlyozta a miniszter jelentése. A kereskedelmi vállalatok a megnövekedett igényekhez igazították rendeléseiket, amit azonban az élelmiszeripar a kiszerelő, csomagolókapacitás mértékéig tudott csak teljesíteni. Alapvető élelmiszerekből — például sertéshúsból és étolajból, valamint cukorból — a hiányok enyhítésére a Kereskedelmi Minisztérium jelentős tételeket importált. A további importot illetően a tárca megtette a szükséges lépéseket, az élelmiszer behozatala azonban olyan kényszerintézkedés, amelyet helytelen lenne állandósítani -— szögezte le a jelentés. (MTI) Rendkívüli tanácsülés Kiskunmajsán Személyi kérdésekről döntött rendkívüli ülésén Kiskunmajsa Város Tanácsa a napokban. Megválasztották a város társadalmi tanácselnök-helyettesét, valamint a megyei tanácstagot. Mindkét tisztséget egyszemélyben Takács András, a Dózsa György Gimnázium igazgatóhelyettese tölti be ezentúl. Döntött a tanácsülés a művelődési, ifjúsági, egészségügyi és sport- osztály vezetőjének kinevezéséről is. Február elsejével Ferencz József, a Kecskeméti Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet munkatársa látja majd el ezt a feladatot. A személyi kérdések után egyéb ügyeket tárgyalt a testület. Egyebek között megvitatta a Tanácsköztársaság útja 57. szám alatti telek beépítésével kapcsolatos feladatokat, valamint a pártház hasznosítására tett javaslatokat. Végül engedélyezte a testület a tanácsi intézmények dolgozóinak bérfejlesztését, pontosabban a gazdasági, egészségügyi, igazgatási, szociális és oktatási dolgozók három százalékos béremelését, a közművelődési dolgozók kivételével.
