Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-20 / 17. szám
1990. január 20. • PETŐFI NÉPE • 1 SPORT • SPORT • SPORT NEM CSAK A MUNDÉR ÉS BECSÜLETE Hogyan lesz a bolhából elefánt? 9 Lapunk január 2-ai számában az alábbi tudósítás jelent meg: NŐI KOSÁRLABDA ÓIK Ötödik lett a KSC Feltételezhető, hogy nem arany betűkkel írják majd a KSC sporttörténetébe a női csapát előkelőnek nem nevezhető ötödik helyezését az Országos Ifjúsági Kupában. Az is csupán szépségtapasz, hogy a tehetséges Kurucz Anita felkerült az ÓIK legjobbjainak listájára. Tény, hogy házigazdaként többet vártak a szurkolók a kecskeméti csapattól, s hogy ez az elvárás irreálisnak bizonyult, már valóság. A kék-fehéreket megelőző vetélytársak — MTK-VM, BEAC-GÉPSZEV, BSE, EGIS OSC •— ezúttal jobbak voltak a kecskemétieknél. Az MTK-VM fölényesen verte valamennyi ellenfelét, a többi csapat szorosabb mérkőzéseket vívott. A KSC 61—49-re győzte le a Szegedet és 69—52-re bizonyult jobbnak az Ikarusnál. A dobogó alatti helyosztókon így megelőzte az Ikarust, a Szeged SC-t és a Soproni VSE-t. A visszhang egy kicsit késve, de végül megérkezett, s azért közöljük teljes terjedelmében, mert úgy véljük, nem vagyunk ügyeletes igazmondók, s tévedhetetlenek sem. Az elvünk változatlan: hallgattassák meg a másik fél is! Ami viszont a személyiségi és újságírói jogokba és kötelességekbe való beavatkozást illeti, azt mi sem hagyhatjuk válasz nélkül. De tartsunk sort, íme a levél: Petőfi Népe főszerkesztőjének, dr. Gál Sándor Úr részére TISZTELT FŐSZERKESZTŐ ÜR! A kosárlabda női ÓIK Kecskeméten megrendezett országos döntőjén a Kecskeméti SC ifi csapatának szereplésével kapcsolatban lapjuk olyan értékelést adott, mellyel mint olyan szövetség elnöke — Kosárlabdázók Kecskemét Városi Szövetsége —, aki az utánpótlás fejlesztését tűzte ki célul, messzemenően nem tudok egyetérteni és kénytelen vagyok véleményeltérést tenni, mivel a városbeli szakemberek és játékosok egyértelmű felháborodása erre késztet. (A megjelenéshez viszonyított késedelmes reagálás oka: a közhangulatban való tájékozódás). Az értékeléssel kapcsolatban nem tartom korrektnek azt a tényt, hogy olyan újságíró szerkesztéséből származik a cikk, aki véleményem szerint a kosárlabda szakmai munkában nem illetékes, de illetékesnek tartja magát kosárlabda véleménynyüvání- tásra, azonban az országos döntőt arra sem méltatta, hogy egyáltalán megjelenjen. Úgy gondolom, ezt elsősorban neki kellene számon tartani. A két és fél év előtti új szakmai vezetés a következőket örökölte: A KSC utoljára 1983-ban volt ÓIK döntőben és nyertek. Az 1985/86 és 86/87-es bajnoki évben az NB I-es ifi csapat a 20. helyen végzett. A serdűlő csapat 1981- ben volt utoljára döntős. Az úttörő csapat 1987-ben (utolsó, 8. lett, erre épült a mostani 5. helyezett csapat, de még csak serdülők!) Az ÓIK döntős csapatban a hét serdülő korú játékos mellett csak két utolsó éves ifi játszott. A szakosztály vezetésével együtt mi is úgy érezzük, amit a jelenlevő szakemberek egyöntetűen megerősítettek, hogy a szinte semmiből újra kezdett utánpótlás nevelés nem várt gyorsasággal lép előre. Ahogy a KSC szakemberei mondják: ez az ötödik hely még nem váltotta meg a világot, de már látjuk az „alagút végét”. A cikkről a vélemények (személy szerint az én véleményem is): ha valaki nem akar segíteni, legalább ne ártson! Aki a fentiekben kételkedne, kérem szíveskedjen megkeresni az Országos Ifjúsági Kupa győztes bajnok csapatának — Kecskeméten megjelent Gyimesi János — vezetőedzőjét vagy a BEAC-GÉPSZERV-től But- tás Pált, vagy az ÓIK döntőn részt vett Bild Katalin utánpótlás edzőt (válogatott edzőjét). Ezúton is tisztelettel megköszönöm cikkem leközlését. Tóth József ELNÖK ÜR! Ön hatáskörét túllépve felelősségre von, amiért a KSC női ifjúsági kosarasainak ötödik helyezését ötödiknek minősítem. Az ötödik nem első, nem második, s nem aszerint minősíthető, hogy ki, mi áll mögötte. Ezt diktálja a lelkiismeretem, meg az olvasók iránt vállalt korrekt tájékoztatási kötelezettségem. Ön kétségbe vonja illetékességemet a sportágban való véleménynyilvánításra, miközben ködösít: A „városi szakemberek és felháborodott játékosok, a közhangulatban való tájékozódás” megfoghatatlan hivatkozási alap. Pedig amikor telefonon felhívott és lekezelő stílusában a vádlottak padjára ültetett, azt kértem, hogy helyesbítést igénylő levelében legyen tárgyilagos, konkrét. Ebben nem fogadta meg a tanácsom, mert amiben tényszerű, abban sem egészen hibátlan. Javaslom, hogy jobban mélyedjen el a hatáskörébe tartozó sportág történetének tanulmányozásában, mert nincs annál nagyobb szégyen, mint amikor egy sportvezető nincs tisztában az általa képviselt sportág múltjával. Felhívom a figyelmét, hogy a KSC női OlK-csapata 1982-ben (Budapesten, december 27—30-án) és 1983-ban (Kecskeméten, december 27—30-án) nyert Országos Ifjúsági Kupát, de — bízunk benne Sfe hogy nem utoljára, amint írja, hanem legutóbb. Az sem stimmel, hogy a kék-fehérek ifjúsági csapata a 20. helyen zárta az 1985/86-os idényt. Figyelmébe ajánlom, hogy 1981/82-ben: 3., 1982/83- ban és 1983/84-ben 17., 1985/86-ban 17., 186/87-ben 20., 1987/88-ban pedig ismét 17. volt az ifjúsági bajnokságon. Önnek, aki olyan érzékenyen reagál egy ötödik helyezés méltatására, mindegy, hogy három hellyel lejjebb vagy feljebb foglalt helyet a csapat a tabellán? Ezt talán jobban illett volna tudni, mint azt, hogy a sportrovat munkatársának kit, mikor s miért kellett volna megszólaltatni az említett ötödik helyezés ügyében. Annak viszont örülök, hogy az elnök úr látja az „alagút” végét. Magam is szívesen belenéznék, mert kiváncsivá tett, hogy a KSC női ÓIK csapatának két emlékezetes győzelme után eltelt öt évben miért volt vaksötét abban a bizonyos „alagútban”? Kik voltak ebben az időszakban azok a fizetett edzők, sportvezetők, akiknek az utánpótlás-nevelés volt (vagy lett volna?) a feladatuk? Érdekelne az is, hogy ebben a „sötét” időszakban —1 azon túl, hogy az elnök úr állítólag többször is közpénzen külföldre kí- sérgette (vezette?) az utánpótláskorú- akat — mit tett azért, hogy a szakterületéhez tartozó sportágat kivezesse az „alagútból”? Banczik István RÖVIDEN • RÖVIDEN 0 Tizenkét csapat — köztük a szlovák Bojnice — részvételével nagyszabású kézilabdatornát rendezett Kecskeméten a II. Rákóczi F. Ált. Isk. Diáksport Egyesülete. Az 5—6. osztályos fiúk versenyét a Bojnice nyerte a házigazdák és a Lajosmizse együttesei előtt. A 7 —8. osztályos fiúknál a győzelmet a II. Rákóczi F. Ált. Iskola szerezte meg, második a szegedi Odessza Ált. Iskola, harmadik a Kecel gárdája lett. • A Kecskeméti TE baráti körének vezetősége január 24-én, szerdán 17 órakor Kecskeméten, a Rá- kócziváros 25. szám alatti klubhelyiségben szurkolói ankétot rendez, amelyen tájékoztatják az érdeklődőket az NB III-as labdarúgó- csapat bajnoki felkészüléséről, további terveiről. 0 Ma kezdődik Portóban a második teremlabdarúgó Európa- bajnokság, amelyen a Flandria Club képviseli hazánkat magyar válogatott néven. Az egyhetes eseményen a magyarokon és a házigazda portugálokon kivül Csehszlovákia, Izrael, Anglia, Hollandia, Spanyolország és Olaszország válogatottja indul. A mieink ma este 18 órakor a portugálok ellen kezdenek, vasárnap Izrael, hétfőn Csehszlovákia csapatával játszanak. • Az Európai Labdarúgó Szövetség berni székhelyéről érkezett telexjelentés szerint a szervezet megüresedett elnöki tisztére két jelentkező van. Mint ismert, Jacques Georges, a szövetség francia irányítója — 1983 óta tölti be a vezető posztot — nem vállalja az újabb megbízatást. Georges elnök utódjáról április 19-én, máltai tanácskozásán dönt az UEFA kongresszusa. A pályázók közül Lennart Johansson, a svéd szövetség elnöke 1929- ben született és 1984 óta tagja az UEFA végrehajtó bizottságának. Több fontos tisztsége mellett ellátja a női futballt felügyelő bizottság vezetését is. „Ellenfele”, Freddy Ru- mo 46 éves, és egy személyben az UEFA alelnöke, a svájci szövetség elnöke, valamint a tömegtájékoztatással foglalkozó UEFA-bizottság vezetője. A máltai tanácskozáson az elnökön kívül a végrehajtó bizottság tagjait is megválasztják. Hogy a testületbe kik szeretnének békerülni, azt várhatóan a február 18-ai határidő lejárta után hozzák nyilvánosságra. 0 Bár sem Bicskei Bertalan volt (?) szövetségi kapitány, sem pedig ügyvédje, dr. Török Ferenc nem jelent meg az idézésre, a Magyar Labdarúgó Szövetség munkaügyi döntőbizottsága pénteken délelőtt tanácskozást tartott a szakvezető panasza ügyében. A tárgyaláson dr. Pethő Róbert, az MLSZ jogásza kérte: Bicskei kérelmét akkor vitassák meg, amikor a tisztségétől megfosztott szakember is jelen lesz. A bizottság végül új időpontot tűzött ki, eszerint az egyre húzódó ügyben legközelebb február 2-án ül össze a testület. A határozat ellen a kézbesítést követő 15 napon belül fellebbezhetnek az érintettek. A volt szövetségi kapitány, mint ismert, nem hajlandó elfogadni a szövetségnek azt a döntését, amellyel távozásra kény- szeri tették. FELKÉSZÜLÉSI KÖRKÉP Neves szakvezető a Kiskőrös élén A Kiskőrösi Petőfi Spartacus labdarúgócsapata az őszi viszontagságok után új edző irányításával kezdte meg a felkészülést a tavaszi idényre. A szakvezető Himer István, aki népszerű labdarúgó volt, s edzőként több NB Il-es csapatnál is tevékenykedett. — Az új szakember január 9-én, az első edzésnapon mutatkozott be, s azóta irányításával folyik a felkészülés — mondta Rohoska György, a kiskőrösi labdarúgó-szakosztály vezetője. — Ügy látom, hogy Himer nyugalma, határozottsága és lelkesedése a játékosokat is felrázta. Pedig a terhelés komoly. Heti hat edzést tart, általában négyszer szabadtéren, kétszer pedig a sportcsarnokban. Január 20-án, egy jótékonysági akció keretében teremben mérkőzünk a Miske gárdája ellen, ez lesz az első komoly erőfelmérő. — Történt-e változás a játékoskeretben? — Verebélyi Zoltán kölcsönjátékosként Tatabányára, az NB I-es csapathoz igazolt. Helyébe az Újpesti Dózsától kaptuk, ugyancsak kölcsönjátékosként Berki Ferencet. Újság még, hogy Vadászi, aki tőlünk igazolt Soltvadkertre, játékra jelentkezett és vissza akar jönni. Természetesen ehhez még a Soltvadkert vezetőinek hozzájárulása is szükséges, de már megkezdődtek a tárgyalások. Windec- ker, aki Soltvadkertről jött hozzánk, az első tavaszi foglalkozáson még részt vett, de azóta nem láttuk. Az első csapat keretét egyébként Himer edző kiválasztása alapján, tehetséges ifjúsági játékosokkal egészítettük ki, s közülük néhányan már tavasszal játéklehetőséget kaphatnak. — Úgy hallottuk, hogy a KSC-ből Somogyi is Kiskőrösre akart igazolni. — Valóban tárgyaltunk, de lakásproblémák miatt erre az átigazolásra sajnos nem kerülhetett sor. — Mit remélnek a tavaszi idénytől? H§£ Jó a sorsolásunk, mert nyolcszor játszunk hazai pályán. Úgy hisszük, hogy nyugodtan, gond nélkül vághatunk neki a bajnoki küzdelemnek. Halason lemondott a szakosztály-vezetőség A Kiskunhalasi AC labdarúgócsapata számára nem úgy alakult az őszi idény, ahogy azt az induláskor elképzelték. A szezon végén, amikor a várható folytatást elemeztük, a szakosztály vezetői és az edző sem tartotta reménytelennek a KAC helyzetét. Dr. Perényi Rezső, a labdarúgó-szakosztály vezetője, azzal kezdte a beszélgetést, hogy ő már csak „volt” szakosztályvezető. Mi történt Halason? — A tavaszi első edzés után, amit január 15-én tartott az edző, bejelentettem lemondásomat a sportegyesület vezetőségének, s csatlakozott hozzám Huri Béla szakosztályelnök is. fúr--Mivel indokolják ezt a lépést? A csapat eredménytelensége az oka az elhatározásuknak? — Nem erről van szó. Elhatározásunknak semmi köze a csapat táblázaton elfoglalt helyéhez. A lényeg az, hogy semmiféle támogatást nem kaptunk az illetékesektől, s így képtelenek vagyupk megoldani a problémákat. A játékosoknak tett ígéreteket nem tartották be, mi pedig egyedül képtelenek vagyunk teljesíteni azokat. A bentmara- dáshoz erősíteni is kellene, de erre sincs lehetőség. A legjobb megoldás, ha átadjuk a helyünket olyanoknak, akik nálunk többre képesek. — Végleges az elhatározásuk? y- Igen. Ügy tudom, január 23-án lesz elnökségi ülés és ott döntenek majd az új vezetők személyéről. Mészáros Tibort, a KAC edzőjét sem találtuk a legjobb hangulatban. |f| A vezetők jönnek és mennek — mondta —, és ez a csapat szempontjából nem közömbös. Az edzéseket január 15-én kezdtük meg, és a megjelenés eddig nagyjából 70 százalékos. A játékosok közül hiányzik Tóth László, aki NB I-be akart igazolni, de ez meghiúsult, most viszont, úgy tudom, még munkahelye sincs. Fuksz sérülés miatt nem tarthat velünk, de remélem, felgyógyulása után csatlakozik a kerethez, mert szükség van rá. —- Azt hallottuk, néhányan távozni akarnak? — Ivánt Kalocsára hívják, de fél évig még hozzánk köti a szerződése. Agócs Kecelre tart. — Milyen lehetőségei vannak a KAC-nak? Én úgy gondolom, hogy az új vezetők két lehetőség közül választhatnak. Vagy megpróbálják megerősíteni a csapatot és harcba indulni a kiesés elkerüléséért, vagy pedig beletörődünk a kiesésbe, és erőlködés helyett inkább elkezdjük építeni a jövő csapatát. Nekem az utóbbi változat a szimpatikusabb. Persze, a dolgok nem rajtam, hanem a megválasztandó új vezetők elképzelésén múlik. A szerződésem a bajnoki idény végéig szól, szeretnék ütőképes csapatot hagyni az utódomra. Szabó Zoltán ROMÁNIÁBÓL ERŐSÍT A BÉKÉSCSABA? Kedden utaznak Duckadamhoz Az utóbbi napok egyik sport- szenzációját a békéscsabaiak szolgáltatták azzal, hogy bejelentették: a labdarúgó-szakosztály szeretné leigazolni a román Helmut Duckadamot, a másodosztályú Aradi Vagon kapusát, aki négy éve döntő érdemeket szerzett a Steaua Bucu- resti BEK-győzelmében. A hírt megerősítette Annus Vince, a Békéscsabai Előre Spartacus ügyvezető elnöke, aki társadalmi munkában a labdarúgó-szakosztály elnöki teendőit is ellátja. /— A napokban Váczi Györggyel, az UTA Arad alel- nökével tárgyaltunk, őt kértük meg, hogy hozzon össze bennünket Duckadammal — nyilatkozta Annus Vince. — Bár ebben az ügyben ma még várok egy telefonhívást, valószínű, hogy kedden utazok Romániába, felvenni a személyes kapcsolatot a jó nevű kapussal. — Mit kínálnak az egykori válogatott játékosnak ? — Erről még korai beszélni, hiszen azt sem tudjuk, hogy Duckadamot érdekli-e a mi ajánlatunk. S az sem titok, hogy nyugati klubok is megkeresték, például olasz és török csapatok szeretnék leigazolni. Rajtunk nem fog múlni a megállapodás, a részletekről pedig egyelőre csak annyit: akár hároméves szerződést is hajlandók vagyunk kínálni neki — zárta szavait Annus Vince. A huszonnégy döntős... (20.) SZÓ V JÉTUNIÓ A június 8. és július 8. között Olaszországban sorra kerülő 14. labdarúgó vb-döntőben pályára lépő válogatottak bemutatása a Szovjetunióval folytatódik. Az év elején Pelé, az egykori brazil klasszis a lehetséges világbajnokjelöltek sorában a szovjet válogatottról is említést tett. Amit pedig ő mond, arra oda kell figyelni! Pelé pedig nem szakadt el a sportágtól, minden jelentősebb eseményről tud, így aztán a legfrissebb elemzésre is bármikor képes. Úgy értékelt: a szovjet gárdától azért kell tartaniuk az ellenfeleknek, mert ritka jó védelme előtt a futballsport minden lényeges ismeretével tisztában lévő középpályások gyűjtik össze a labdákat, s ha éppen nincs olyan helyzetben lévő csatár- társ, akit érdemes megjátszani, akkor maguk is szívesen lendülnek előre a 16-os környékére. Szó ami szó, a kilencedik vb- finálé elé néző szovjet együttes Mexikó óta mit sem veszített csapatjátékának hatékonyságából. Éppen az 1986-os vb segítette hozzá a kapus Daszaje- vet, továbbá Alejnyikovot és Zavarovot, no meg Baltacsát, Higyijatullint és Belanovot — sőt, egy rövid időre Rácot is - külföldi szerződéshez. Vale- rij Lobanovszkij szövetségi kapitány a régi, megszokott „két vasat tarts a tűzben!” jelszót alkalmazva az egykor alapkőnek számító (ma is az, bár nem annyira egyeduralkodó a szovjet bajnokságban, mint korábban) Dinamo Kijev mellett a válogatott felkészítéséért is felelős. Összeszokottság, olajozottan forgó gépezet, nagy egyéniségek egész sora — ez a mai szovjet nemzeti tizenegy. Persze kisebb megingásokra azért képes — ezt jelezte az 1986-os vb-n a belgák elleni vereség, s a vb-selejtezőkben pedig a keletnémetek elleni idegenbeli fiaskó, ami valójában nem rendítette meg őket, mert továbbjutásuk szinte egy pillanatig sem forgott veszélyben. Az 1988-ban, az NSZK-ban lebonyolított EB nyolcas döntőjében is simán tört előre a „szbomaja”, amely csak az aranymérkőzésen hajtott fejet a formájában éppen akkor csúcsra ért Hollandiával szemben. Lobanovszkij vb-tippjei- ről nem sokat jelentettek a hír- ügynökségek a tavaly decemberi, római sorsolás óta. Ez érthető is. Egyrészt, mert a kapitány sohasem zúdított? nyilat-, kozatáradatot a sajtóra. A maga csendes, befelé forduló módján sokkal inkább a következetes szakmai munka, semmint a felelőtlen ígérgetések révén vált híressé, elismertté. A másik ok? Azt talán Diego Maradona mondta ki... Az argentin sztár úgy nyilatkozott, hogy a vb-döntő csoportbeosztását manipulálták, azaz éppen a „B” csoport ígérkezik a legerősebbnek. Vajon Lobanovszkij is osztja a felelőtlen kijelentés miatt az olasz liga által kemény pénzbüntetéssel elmarasztalt dél-amerikai csillag szavainak igazát? Mármint, hogy az Argentína, Kamerun, Szovjetunió, Románia kvartett hihetetlenül nagy küzdelmet fog vívni? Több, mint valószínű! Arról sem az argentin, sem a szovjet, sem a román válogatott nem álmodozhat felelőtlenül, hogy a „kis Kamerunt” majd fél kézzel elintézi. Annyi persze a reális latolgatáshoz hozzátartozik: akárki is lép tovább innen az első két helyen, várhatóan a legjobb harmadikok sorában még a leendő csoportharmadiknak is lesz mérkőzése a legjobb 16 között Itáliában.
