Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-18 / 15. szám
4 • i*ETÖFI NÉPE • 199«. január 18. A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS MINT VALÓDI BIZTOSÍTÓ Lehet jobban és olcsóbban! Az Országgyűlés 1989. decemberi döntése értelmében az idén már a társadalombiztosítás finanszírozza az egészségügyi gyógyító-megelőző ellátást. E célra 66 milliárd forintot különítettek el. A feladatkörbe beleértendő az egészségügyi alapellátás, a járóbeteg-szakrendelés, a fekvőbetegek kórházi kezelése, a mentőszolgálat és az egyéb szolgáltatások anyagi feltételeinek megteremtése. A jelenlegi elvek szerint kimaradt a Köjál és a klinikai kutatómunka, s nem a társadalombiztosításnak kell állnia az egészségügyi intézmények nagyjavításának és beruházásának költségeit. Viszont a társadalombiztosítási alap hozadékának 25 százalékát kötelezően egészségügyi megelőzésre kell fordítani. Dr. Lapp Jenőtől, a társadalombiztosítás Bács-Kiskun megyei igazgatójától a megváltozott szerepkörről és az új feladatokról beszélgettünk.-— Egyáltalán valódi biztosítóintézetként működik-e majd a társadalombiztosítás? >— A társadalombiztosítás/ eddig nem működhetett biztosítóként, mivel az állami költségvetés része volt — válaszolta dr. Lapp Jenő. — 1989. január 1-jétől megnőtt az önállóságunk, s ennek volt köszönhető a valamelyes ellátásfejlesztés, amelyről ugyan a kormány döntött — nyugdíjak, családi pótlékok kiegészítése —, de a TB gazdálkodása tette ezt lehetővé. Ugyanis jutott rá pénz. Es jutott a munkafeltételek javítására is, itt a megyében is megkezdtük az ügyvitel korszerűsítését, gépesítését. ' Mi a klasszikus biztosítói feladat? — Országosan és a megyékben is a társadalombiztosítás területén valóságos, teljes jogú önkormányzatoknak kellene lenniük. Egy ilyen önkormányzat á járulékot fizető vállalatok és egyének képviselőiből állna, és felelősen döntene a befolyt pénzről, a járadékokról, a működési költségekről, s a megyéknek beleszólása lenne az országos ellátásfejlesztésbe. Ez teljesen más, mint a most is létező társadalombiztosítási tanács, amely elsősorban jogorvoslati fórumként működik, és méltányossági ügyeket is intéz. A mostani lépés tehát még csak tüneti kezelés, a lényegi dolgok ezután következnek. — Például? — Az egészségügyi kormányzat azt mondja, hogy ma 66 milliárd forintba kerül a magyar egészségügy. Ennyi lesz, marad az összeg reálértékben idén, s ebből kell a feladatorientált finanszírozást megvalósítani. Meg kell jelennie az érdekeltségnek, ami ma hiányzik, de ez egyik pillanatról, a másikra nem teremthető meg, mivel hiányoznak a megfelelő összehasonlító számítások. A társadalombiztosítás most még csak tájékozódik, feldolgozza az adatokat, de az 1991-es költségvetéstől indul el az egészségügy tényleges biztosítói finanszírozása, ami végül 3-4 év alatt lesz teljessé. — Mit jelentene ez? — A társadalombiztosításnak át kell fognia az egészségügyi tevékenység egészét. A betegségek megelőzése, másképpen egészségmegőrzés, éppoly fontos, mint a gyógyítás és a rehabilitáció. Ez utóbbinak nincs meg a teljes feltételrendszere—ami, mondjuk, Finnországban kialakult —, hiányzik a szakmai átképzés. A rehabilitációs- munkahely-teremtés egyébként is sokszor a vállalatokra volt bízva, amelyeknek érdekei közben megváltoztak. A magyar egészségügy tevékenysége az orvosok szakmai felkészültsége jó színvonalú. Akit lehet, azt itt is meggyógyítják, az AIDS, a rák nyugaton is megoldhatatlan feladat. És ezzel együtt igaz az is, hogy az egészségügyre fordított nagyon sok pénzt rossz hatékonysággal használjuk föl. Mert nincs meg az érdekeltség. — Konkrétan hol jelentkezhetne? — Például abban, hogy nem mindegy: valakit 7 nap kórházi gyógyítás után'két hétig otthon ápolnak, vagy 21 napig fekszik kórházi ágyon. A munkahelyeknek nem éri meg, ha dolgozóik gyorsan meggyógyulnak, mert a megmaradt bér jutalmazásra felhasználható. Nálunk egyébként a munkanélküli-segélyt is a táppénz jelentette. A pazarló gyógyszerfogyasztást meg lehetne szüntetni — a patikusoknál, a körzeti orvosnál, a kórházban —, de ehhez összehasonlító adatok is kellenek. Gyakorta rosz- szak a munkafeltételek — nem lehet háziorvosi rendszer ott, ahol 6 óra alatt 80 beteget kell megvizsgálni és 5000 ember tartozik egy körzetbe. És rendkívül alacsony az egészségügyben dolgozók, orvosok, ápolók bére. — És a betegek érdeke az új rendszerben? — Versenyeztetni tudjuk majd például a kórházakat. Az érdekeltségi rendszert a betegforgalom alapján dolgozzuk ki. A betegnek éreznie kell, hogy a háta mögött^ ott a biztosítói háttér. Ez garantálja a megfelelő ellátást. A biztosítónak is lesz egy jó orvosi stábja, amelyik kiegészítő vizsgálatokat is elvégezhet és a TB beutalójával veheti igénybe az állampolgár a rendkívüli kórházi vagy a külföldi kezelést. A biztosító orvosa ellenőrizheti a kórházi gyógyítást, valamint az alapellátásról is megkérdezheti a beteg véleményét. <— Mit szól majd ehhez az orvos? —A jók biztosan támogatják. Egyébként ez a rendszer nemcsak a beteg kiszolgáltatottságát enyhíti, hanem az orvost is védi. De ha az orvos hibázik, azt a biztosító nem hagyja szó nélkül, miután fennáll az orvos felelőssége a biztosítóval és a beteggel szemben is. ■ — És az orvos fizet majd kártérítést? —■ Ehhez teljesen át kell alakulnia a biztosítás szervezeti, működési rendszerének. Alapelv: a biztosítónak nyereségesnek kell lennie, különben működésképtelen, s nem tudja a humánus feladatát sem betölteni. A szociális jellegű problémáknak ki kell kerülniük a biztosítói tevékenységből, azok megoldását az államtól kell kikényszeríteni. De ehhez külön kell választani a betegségi, a nyugdíj- és a családi biztosítást. Az általános társadalombiztosítás csak a kötelező ellátási rendszert finanszírozza. Ami ezen túl van, azt a jövőben — várhatóan — a megalakuló magánbiztosító társaságok vállalhatják. — Lesz aki meg tudja fizetni a különszolgáltatásokat? — Magyarországon nagyon, irreálisan magas a társadalombiztosítási járulékra fizetett összeg: 53 százalék (43+10). Nyugaton ez az arány 33-36 százalék, s ebből 10 százalék a betegségbiztosítás. Igaz, ott egészségesebb az életmód. Ha végrehajtjuk a profiltisztítást, akkor lejjebb lehet menni a díjjal, s akkor az egyéb szolgáltatások igénybevételéről bárki, már valóban tud dönteni: — És az orvos kártérítése, amire még nem válaszolt? — Ismét csak nyugati példát tudok mondani: ott az orvos maga köt biztosítást, s műhiba esetén a biztosítója fizet. Az érdekeit a kamara védi, a szakmai irányítás mindezektől elkülönül?’ s abba a társadalombiztosítás sem avatkozik bele. A kórházban az ágykihasználás, a műszerezettség helyzete, a bér, érdekeltség a finanszírozó TB hatásköre, de hogy van-e elég orvos, nővér, milyen a munkabeosztás stb. az már nem. A lényeg: gyógyuljon meg a beteg. ' — Amiről eddig beszélgettünk szép is, jó is, logikus is, lényegében már hosszabb ideje vitatkoznak is róla, mégsem alkalmazták. Most végre valódi tettek következnek? — Az Országgyűlés tavaly decemberi döntése megadta ehhez az esélyt. Kedvező hatását érzékelni fogja az egészségügy dolgozója, az állampolgár és a biztosító is. 1991- től már egész biztosan. 4 Váczi Tamás Kinek kell a népszámlálás? Egy-egy hirdetés jó vagy rossz volta nem igazán rázza meg a közvéleményt — együtt élünk velük. Hogy a nép- számlálást tudató bájos szöszi kislány mégsem tudta belopni magát a nagyközönség szivébe, annak nap mint nap tanúi lehetünk. A pénztárcáink fenekén kotorászó gazdaságpolitika sokkhatása közepette — öntudatos adófizető állampolgárok lévén — óhatatlanul odafigyelünk egy 700 milliós költségvetési tételre, főleg ha azt gyakran hangoztatják: A „Kinek kell ez a népszámlálás?” kérdésére azonban, egyéb válasz híján, gyakran dohogva „az adóhivatalnak”, vagy jobb esetben „a kormányzatnak”, válaszokat hallom az utca emberétől, aki bizony „úri huncutságnak”, sőt még továbbmenve: a személyi számok korában felesleges pénzpocsékolásnak tartja megszámláltátását. A valós helyzet azonban az, hogy a kormányzat — és ezen a pénzügyi kormányzatot is értem — bőven beérné személyi számaink nyilvántartásával! hiszen a „vidéki Magyarország”, élet- körülményeit — mint ahogy azt számos, „íróasztal mellől” hozott rendelettel bizonyította -— megismerni, figyelembe venni nem törekszik. Ám a magyar településeknek és társadalomnak azt a valós képét, amelyre egy alulról építkező új hatalmi rend támaszkodhat, csak égy valóban hiteles népszámlálás tükrözheti. Társadalmi önismeret híján nincsen sem társadalmi-gazdasági átalakulás, sem — bár a szó kezd valódi értelméből kivetkőzni s elcsépeltté válni — kibontakozás. Sajnos az eddigi hamisságok, a személyiségijogok mindent elhomályosító túlhangsúlyozása miatt a népszámlálás, ez az általános kultúrához tartozó elem, majdnem elsikkadt, csekély jelentőségűnek, vagy éppen rosszhiszemű firtatásnak tűnik. De milyen személyiségi jogokról beszélhetünk akkor, amikor az ország baromfi- vagy hízóállományát pontosabban meg tudjuk határozni, mint azt;' hogy jiányan élnek tanyán? Amikor az Állami Népességnyilvántartó Hivatal által gyűjtött személyi számokból nyert eredmények, egy 1988—89-es, tudományos célú felmérés során, csak Bács- Kiskun megyében hatvanezer fővel tértek .el a Központi Statisztikai Hivatal adataitól, ami csaknem két, Baja nagyságú város lélekszámával egyenlő! Vajon milyen képet alkothat az országjelenlegi helyzetéről a nemzet.fogyásáról egy társadalomkutató, aki 10 évvel ezelőtti számlálások egyre pontatlanabb, s kategóriáiban is elavult adatait kénytelen hasznosítani? És az utánunk jövők? A tényfeltárásnak ez a hagyománya az ő számukra elődeik történetének folytonosságát jelenti majd, hiszen Magyarország 120 éven keresztül pénzügyi válságok, rendszer- váltások és egy világháború közepette is eleget tett a népszámlálás civilizációs kötelezettségének. A naprakész adatbankok szolgáltatásaihoz szokott nyugati üzletember-hiányos és idejétmúlt nyilvántartásaink láttán —r a magyarországi tőkebefektetés latolgatását is abbahagyja, hiszen azok az adatok, amelyek a leendő nyereség kiszámításához kellenének, nálunk legfeljebb több hónapos kutatómunka után állhatnak rendelkezésre. Leendő önkormányzatainkra vár majd ennek az információs rendszeriek a kiépítése, hiszen ahhoz, hogy az emberek helyben formálhassák településüket, annak helyzetéről, lehetőségeiről mindent tudniuk kell. Ez' a népszámlálás ezért talán fontosabb most, mint bármikor. Nemzeti önbecsülésünknek tartozunk azzal, hogy elismerjük: ha valami, ez igazán értünk van. Keresztes Nagy Csilla MTA RKK Településkutató Csoport, Kecskemét DÖNTENI MÉG TAVALY KELLETT VOLNA Bácsszőlősi bizonytalanságok A Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát (HMK) leányvállalata, a Bácsszőlősi Állami Gazdaság körül meglehetősen homályos, sőt, zavaros a helyzet. Míg az illetékes bajai bankszervezetnél óva intenek attól, hogy összefüggésbe hozzuk a céget a december elején bejelentett, 40-50 vállalatot érintő felszámolási hadjárattal, addig dr. Má- tyus Gábor; a HMK vezérigazgatója azt mondja: tudomása szerint Bácsszőlős Szerepel azon a bizonyos listán. A Heti Világgazdaság szerint a bíróság általi közzétételig hétpecsétes titok a felszámolásra kerülő vállalatok neve, a Világ című hetilap viszont nyíltan említi Bácsszőlőst. A Bankszövetség karácsony előtti sajtótájékoztatóján az hangzott el, hogy nincs is semmiféle lista. Más források szerint van, de állandóan változik. Mindez a hivatalos bizonytalaiiság azonban nem enyhíti a bácsszőlősi dolgozók nem hivatalos, de annál kétségbeejtőbb bizonytalanságát. Mert bármi lesz is az állami gazdaság sorsa, kétszáz — vagy talán több — embernek mennie kell. Hogy hová? Erre a kérdésre még nincs válasz. A szakszervezet sem tudja Év elején a gazdaság vezetői felkérték a dolgozókat: akinek kedve van; menjen fizetés nélküli szabadságra. Elég kevesen éltek a nagy lehetőséggel, hiszen télvíz idején mit kezdjenek a szabadsággal? A szőlőkben még nincs munka, meg hát élni is kell valamiből. Igaz, munka a gazdaságban se sok van, az anyavállalat januárra már nem is garantálta a munkabért. A palackozóüzemben egyelőre dolgozhak, és a hónap végéig még fognak is. Addig elegendőek a készletek. Kancsár Ferencné üzemvezető is teljes bizonytalanságban van, nemcsak mint gazdasági főnök, hanem szakszervezeti főbizalmiként is. Nem tudta ugyanis* hogy a dolgozókat képviselve, milyen jogai vannak olyan kiélezett helyzetben, amikor nincs vagy alig van munka. A megyei szakszervezetisektől annyi eligazítást kapott, hogy amíg a‘ munkáltató nem mond fel, addig köteles munkát vagy bért adni. A szb most ehhez tartja magát, de a jövőről ugyanúgy semmit sem tud, mint a dolgozók. A gazdaság állományának majdnem 90 százaléka törzsgárda- tag. Gyakori, jiogy az egész családnak ez a munkahelye, ha elvesztik, ők is a „pénzügyi ellehetetlenülés állapotába” kerülhetnek, mint — dr. Alföldi Lajos igazgatót idézve — maga a vállalat. Kiss Istvánná, Berkovics Teréz és Varga Zoltán, a palackozó dolgozói szinte egyszerre mondják: nem lesz majd hová menniük. Varga Zoltán asztalos, hivatásos gépkocsivezető jogosítványa is van, mégsem tud a környéken elhelyezkedni. Errefelé már az is mindegy, van-e valakinek szakképzettsége, vagy nincs. A Bácsalmásra települt ipari üzemek is sorra küldik el az embereket. Baja tulajdonképpen nincs messze, mégis szinte elérhetetlen munka szempontjából a közleke-v dési nehézségek miatt. Az újrakezdési kölcsön, amit kecsegtető lehetőségként emleget az szb-titkár, nem lelkesíti a palackozóban dolgozókat. Legfeljebb akkor lelkesítené, ha a kölcsönt adók azt is megmondanák: miféle vállalkozásCSŐD. A gazdálkodó szervezetek tartós fizetésképtelenségéből adódó állapot, amelyben saját erőből lehetetlenné válik a jövőbeni feladatok teljesítése. A csőd oka lehet, hogy á normális üzletmenet folytatásához elengedhetetlenül szükséges feltételrendszer egy vagy több eleme nem áll rendelkezésre a minimálisan szüksége!^ mértékben és arra külső erő* forrásból sincs remény, és az esetleges korábbi szanálási eljárás nem vezetett eredményre. FELSZÁMOLÁS. A gazdálkodó szerv működésének beszüntetése, a fennálló követelések lehetőség szerinti kielégítése, a megmaradó vagyonelemek (áíló- és fogyóeszközök) értékesítése, újrahasznosítása és a felszabaduló munkaerőről való gondoskodás. Felszámolási eljárás akkor indítható meg, ha az előzetes egyeztetés nem járt eredménnyel, nem rendelték el az állami szanálást, illetve az adós vállalat nem teljesíti fizetési kötelezettségeit. Az eljárás során a? adós helyzete nyilvánosságra kerül, megszűnik vagyona feletti rendelkezési joga, korlátozzák döntési, gazdálkodási jogkörét; reális lehetőség nyűik a vállalat részleges értékesítésére, végezetül megszüntetésére. Elbocsátják a dolgozókat, értékesítik az ingó és ingatlan vagyont, amiből kifizetik a hitelezőket. Á tartós fizetésképtelenség tényét a bíróság állapítja meg, és maga az eljárás évekig is elhúzódhat. ba lehet itt, az isten háta mögött Jkezdeni? Ahol nincs ipar, és az egyetlen mezőgazdasági nagyüzem is csődbe jutott.' Csak a lánc változott? A kertészeti javítóműhelyben nem olyan csendesek az embefék, mint a palackozóban. Egymás szavába vágva kifogásolják a megfelelő tájékoztatást. A szakszervezeti titkár, mondják, annyit se szólt: dolgozzatok emberek, vagy menjetek haza.'Ők január 4-e után is — amikor bejelentették nekik, hogy válságos helyzet állt elő, és fizetés nélküli szabadságra mehetnek — bejöttek dolgozni. A gépjavítók tele vannak kérdésekkel. Nem csak a jövő, a múlt is bántja őket. Többségükben itt voltak már akkor is, amikor a cég elődje, a Kunbajai Állami Gazdaság a hosszúhegyi kombinát „leánya” lett. Úgy vélik, az volt a baj, hogy csak a lánc változott, a kutya maradt. Azt mondják, látták ők, hogyan gyarapodtak a gazdaság volt éS mai vezetői, miközben a cég tönkrement. Van-e arra törvény — kérdi egyikük —, hogy a csőd szélére került vállalat vezetőjét valaki felelősségre vonja? Hiszen arra van jogszabály, mit kaphat az a dolgozó, aki nem jön be reggel, fegyelmezetlen, vagy hanyagul javít meg egy traktort... Dr. Alföldi Lajosnak igaza van, amikor azt mondja, hogy mostanában éles kritika éri a gazdaság vezetőit. Az „egyszerű” dolgozót, persze, nem érdekli a rubelelszámolású export jövedelmezősége, a támogatások csökkentése, a gor- bacsovi „száraz törvény”. Annál inkább bántja a szemét a táppénze alatt saját földjén dolgozgató igazgatóhelyettes, a sok vidám vadászat, az egyik vezetőnek mostanában vett szolgálati lakás, miközben nekik évek óta nem vásároltak munkaruhát. Ebben a valóban kiélezett helyzetben a vojt kunbajai gazdaság volt vezetőit is megidézik a műhelyiroda kopottas asztalánál. A Kádár-korszak mindenható vezetőit, akik csak abban voltak mindenhatóak, hogy ezerféle címen felmondjanak a nemkívánatos dolgozóknak.’ Abban nem, hogy a gazdaságot kihúzzák a kátyúból. Minek ezt már felemlegetni? Valóban, minek is, amikor arról van szó, hogy nincs tovább? A keserűség, ami mindenkiből feltör, ha úgy érzi, önhibáján kívül kell elvesztenie a munkahelyét, indulatossá teszi az embereket. A műhelyben valahogy úgy érzik: ha felszámolás lesz is, elszámolás nem. De még mindig várnak valakit, aki felelősséggel, pontosan elmondja végre: mostantól mire számíthatnak. Magányosan és kiszolgáltatottan Dr. Alföldi Lajosnak az a véleménye, Bácsszőlős számára bármilyen megoldás jobb, mint ez a bizonytalanság. Szállítóiknak nem tudnak fizetni, a készletek rohamosan fogynak, sovány bevételeiket a bank azonnal hiteltörlesztésre fordítja. Néhány hét múlva meg kellene kezdeni a munkát a szőlőkben. Be kellene szerezni a paradicsommagot, a feldolgozandó termést ugyanis már öt. évre előre eladták (az aszeptikus feldolgozót, amelyhez a MÉM támogatását is elnyerték, tavaly helyezték üzembe). A gazdaság rendezési tervét a bank egyelőre nem fogadta el, újabb egyeztető tárgyalás következik. A több mint 300 millió forint tartozást nem lehet egyszerűen ráterhelni a‘ létrehozandó társaságokra vagy új leányvállalatokra, mert ugyanolyan életképtelenek lesznek, mint ez a gazdaság, amely Kunbajától „örökölt”. Az igazsághoz tartozik, hogy Bácsszőlős nem néhány hét alatt jutott ide. Valójában már 1989 közepén világos volt, hogy a leányvállalat sorsáról dönteni kell. Akkor azonban még semmiféle lista, vagy kormányelhatározás nem noszogatta a „csődmumus” szerepétől ma is ódzkodó kereskedelmi bankokat. Dr. Mátyus Gábor szerint az esetleges felszámolás -nem jelenti azt, hogy a Bácsszőlősi Állami Gazdaság helyét sóval kell majd behinteni. Kérdés, hogy amit eladnak, milyen értéken kel el, elkel-e egyáltalán, s ami marad, azzal, mit lehet kezdeni. A kombinát pénzügyi erejét, lehetőségeit meghaladja, hogy házon belül rendezze a leányvállalat ügyét, így ők is a hitelezőik) döntésére várnak. (Az Országos Kereskedelmi és Hitelbank bajai szervezeténél egyelőre nem nyilatkoznak a sajtónak.) Bácsszőlősőn több száz ember érzi most már hónapok óta egészen magányosnak és kiszolgáltatottnak magát. Nem sztrájkolnak, nem szabotálják azt a kevés munkát, ami van, nem szerveznek tüntetést. Várnak. Elküldésük nem okoz majd országos méretű foglalkoztatáspolitikai feszültségeket. Ilyen mérvű segítségre sem nagyon számíthatnak. Úgy látszik, az itt élő embereknek most egyenként, önerőből kell megoldaniuk a feladatot, amit a kunbajai gazdaság és a bácsszőlősi leányvállalat sűrűn változó vézetői gárdája sem tudott: hogyan lehet a mindentől távoli, infrastruktúrában elmaradott, iparhiányos „végeken” eredményesen. gazdálkodni. Önmagában a felszámolás ugyanis ezt a gondot még nem oldja meg. Magyar Ágnes ÚJ KÖNYVEK: Erdély rövid, története. írta Barta Gábor, Bóna István stb. Főszerk. Köpeczi Béla. (Akadémiai K., 295 Ft) — Vörös könyv: A Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett nö-, vény- és állatfajok. (Akadémiai K., 450 Ft) — Spira György: Kossuth és alkotmányterve. (Haza és haladás) (Csokonai K., 60 Ft) — Dér Katalin: Plutus világa. (írók világa) (Európa, 47 Ft) — Conan Doyle: Méregöve-1 zet. (Éurópa, 38 Ft) — Horatius ösz- szes művei. (Európa, 70 Ft) — Péter Ágnes: Keats j világa. (írók világa) (Európa, 48 Ft) — Zsorez Medve- gyev: A levelezés titkosságát a törvény garantálja. (Modern könyvtár) (Európa, 30 Ft) — Maszanori Jama- dzsi: Japán. Történelem és hagyomány." (Gondolat, 75 Ft)— Czére Béla: Gőzmozdonyök a vaspályán. (Gondolat zsebkönyv) (Gondolat, 60 Ft) — Sorsdöntések. Kiegyezés 1867 —Trianon 1920. összeáll.: Gerő András. (Göncöl, 288 Ft) — Káldor Miklós: Gazdaságelmélet—gazdaságpolitika. (Közgazdasági és Jogi K., 156 Ft) — A külkereskedelem technikája és szervezése. 3.,, átdolg. kiad. írta Metz Zsuzsa, Törzsök Éva stb. Szerk. Somogyiné Hegyi Anna. (Közgazda- sági és Jogi K.? 462 Ft) — Ágota Kristóf: A nagy füzet. (Rakéta regénytár) (Magvető, 25 Ft) — Látkép a hegyekről. A Nagy Lajos Irodalmi Társaság antológiája. (Magvető, 64 Ft) — Magyar László Ándrás: Idill. (Új termés) (Magvető, 25 Ft) — Rónai György: Napló. I—Ií. (Magvető, 160 Ft)—Si- mó Sándor: Franciska vasárnapjai. (Rakéta regénytár) (Magvető, 30 Ft). Szörényi László: „Múltaddal valamit kezdeni”. Tanulmányok. Szerk. Csa- podi Miklós, Dérczy Péter stb. (JÁK- füzetek) (Magvető, 45 Ft) — Zana Zoltán: Ünnep, (Új termés) (Magvető, 25 Ft) — Zelnik József: Az ünnep megszállása. (Gyorsuló idő) (Magvető, 50 Ft)—Az orvostudomány aktuális problémái. Szerk. Káldor Antal, Gergely János, Kulka Frigyes. (Medicina, 69 Ft)
