Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-17 / 14. szám

1990. január 17. • PETŐFI NÉPE • 5

ÉLETSORSOK — „ VÉGIG BENNE MARADTAM A MEZŐGAZDASÁGBAN” (2.)

Mázsában és emberségben bizonyított

— Mihez kezdett friss diplomáival?

— Kassán helyezkedtem el, de hamarosan visszahívtak a Kiskunságba. Sajnos én sem kerülhettem el a katonaságot. Hála áz oltalmazó jó Istennek, sikerült Nyugatra távozo csapattestemtől lelépnem. Még tankok dübörögtek Győr, Szombathely térségében, amikor én már itthon voltam. Bíztunk nagyon a nép boldogulásában. Tanítottam a mezőgazdasági középískolá-' ban, délutánonként, esténként a tanyákat jártam.

— Mi célból? ;

Otthonos Matkón, Helvécián, Kisfáiban

— Népfőiskolákat szerveztem, előadásokat tartottam. Volt úgy, hogy 50- 60 kilométert is kerekeztem egy nap.

— Megérte?

— Tízszer ennyit is vállaltam volna, mert a következő tavaszon, szüretkor már a szakszerűbben művelt kerteket látvá, érezhettem a jó munka örömét. Olyan kiváló emberekkel barátkozhattam össze, mint a helvéciai Sörös Zsig- mond, a kunbaracsi Bagó Lajos, a szentkirályi Pataki' Gábor. Sokat köszönhet nekik ez a táj. Magam is sokat tanultam tőlük, a paraszti hagyományokból.

— Például mit?

— Soroljam? Ott marad meg a barack, ahol kedvező a vízjárás. Atyáink a telepítés előtt mindig, megnézték: hol áll a kútban a víz. Láttam magról nevelt öreg fákat, évtizedek óta bőtermők.

— Nyilván kacskaringós történelmünkkel együtt kanyargott Dugár Sándor életútja is.

•— Talán 1948-ban, vagy a következő években, nem is tudom, összehívtak 650 olyan mezőgazdasági szakembert Debrecenbe, akik majd a termelőszövetkezeteket irányítják. Nem voltam párttag, de mégis előadó lehettem. Itthon is szerveztek egy tanfolyamot. Innen azért kellett távoznom, mert szóvá tettem egy visszaélést. Eltűntek takarók, lepedők és a nyomok egy bizonyos, az igazgatónak nagyon kedves

hölgyhöz vezettek,1 akit ráadásul a kommunista párt helyeztetett oda.

Gyapotmezőről az ávóra

Szerencsére azonnal állást kaptam az állami gazdaságok megyei központjától. Balotára kerültem, az akkor alakult gazdasághoz főagronómusnak. Mezítláb mentem márciusban a vetőgép után, mert nemigen volt ember meg cipő, amikor megkeresett Lusztig — később Lovászi — Zoltán megyei főag- ronómus. Látta, jól dolgozunk. Azonnal áthelyeztek az újonnan szervezett, nagyobb bácsborsódi gazdaságba. Szalmán aludtunk jó ideig, de ott is elégedettek voltak velem. Közben megbíztak a gyapottermesztés megyei irányításával. Erre majdnem ráfizettem.

— A gyapotra az egész ország csúnyán ráfizetett.

— Az volt a baj, hogy azt is olyan mereven, parancsszóra csináltatták, mint mindent. Kampányszerűen.

— A két háború között már kísérleteztek Kecskemét környékén is gyapottal, de nem ezer holdakon.

— Azt hitték, hogy a természetnek is parancsolhatnak. 1952-ben igen korán jött a tavasz, nekiálltunk a gyapotvetésnek. Húsvétkor is dolgoztunk volna, ha nem hoznak haza. Állami kocsival. Meg sem álltak a kék házig, az ávó Kossuth téri megyei központjáig. Kérdezték: kinek az engedélyével vetettünk. Akkoriban próbálgatták a gombnyomásos módszert. Lusztig Zoli hozott ki. Fényesen igazolódott eljárásom. A június tizediki fagy mindenütt tönkretette a gyapotot, de elfogadható termést adott, ahol kellő időben vetettünk, mert a megerősödött növény könnyebben kiheverte a károsodásokat.

Értekezlet letartóztatással

— Mit szóltak a minisztériumban az ügyhöz?

— Lejött Szkoblikó elvtárs a Bácskába. O volt a minisztérium mindenható szovjet tanácsadója. Elégedetten távozott. Békéscsabai kitérő után kerültem az akkoriban alakult Állami Gazdaságok Minisztériumába. Hegedűs András vitt oda. Az volt a véleménye, hogy csak az lehet főosztályvezető, vagy miniszterhelyettes, aki előzőleg nagyüzemben mázsában és forintban bizonyított.

— Megszűntek zaklatásai?

— Talán ha szótlanul-eltűröm az igazságtalanságokat. Elmondjam, hogy kerültem üldözésbe?

— Hallgatom.

— Hozzám tartoztak a Duna menti állami gazdaságok. így vihettem oda Maár Andrást — a későbbi megyei osztályvezetőt —, akit azért távolítottak el azonnali-hatállyal az egyetemről, mert meglátogatta a családjával Hor- tobágyra kitelepített menyasszonyát. Császártöltéshez kapcsolódik első nagyobb összeütközésem. Az ott dolgozó, kiváló dr. Bajai János főagronómust fölrendelték Budapestre országos vetőmag-értekezletre. Már várta egy autó a Kelenföldi pályaudvaron. Beült, a minisztérium előtt átültették egy másik autóba. A Soroksári úton tartóztatták le. Képtelen vádakkal dugták rács mögéKözszolgálatért internálás

— Kinek állt útjában?

— V. elvtárs üzelmeinek. Szerette a. lányokat, az nem lett volna nagy baj, ha nem közpénzből honorálta volna „kedvességüket”. Egyik-másik nevére fiktív munkalapokat állíttatott ki. A főagronómus rájött a csalásra, ezért jelentette föl. Nem akarom szaporítani a szót. Annyira nyilvánvalóvá vált: nem követett el semmilyen hibát dr. Bajai, annyira kiállt mellette az állami gazdaságok megyei főnöksége, én a minisztériumból, hogy fölmentették.

— Ennyit árthatott egyetlen hangos, gonosz vagy buta ember, ilyen kellemetlenségeket okozhatott?

— Az ötvenes években? Bejön hozzám a minisztérium személyzetise. Mondja: felhívattuk hozzád délutánra a pusztaszabolcsi állami gazdaság főállattenyésztőjét. A te szobádban tartóztatják le, mert megmérgezte a halakat. Óvatosan telefonoztam: ne jöjjön be

hozzám. Tűnjön el, majd megmagyarázok mindent. Előtte persze mérgemben ráförmedtem a hibás lábú szemelyzetis- re. „Magának nem csak a lába sánta, az agya is./’ Lerohantam Pusztasza- bolcsra, pillanatok alatt kiderült, hogy a simontomyai bőrgyár szennyvize pusztította el a halakat. Ezek után sókáig nem maradhattam a minisztériumban. Újra itthon dolgoztam, amíg 1957-ben be nem gyűjtöttek.

Ismét népfőiskolák

— Mit csinált? Zsebre tette a nagytemplom óráját? Rosszul szólt?

— 1956 októberének utolsó napjaiban megkért 'Tóth László, segítsek a forradalmi bizottságnak. Jól ismerte atyámat is, mi is találkoztunk. Még polgármestersége idején ügyvédek, orvosok, tisztviselők részére tartottam, egy kertészeti tanfolyamot a városházán. Úgy hírlett ugyanis, elveszik azoktól a, földet, akiknek nincs valamilyen szaktanfolyamuk. Azt mondta Laci bácsi: meg kell tennünk mindent a vérontás elkerüléséért, majd a termelés, a munka újraindításáért. Mivel nem volt üzemanyag a traktorokhoz, pótkocsikat, más felszerelési tárgyakat adtunk el Jugoszláviában és ebből a pénzből vásároltunk ott benzint, nyersolajat. Utólag nem dicsértek meg érte, mint ahogyan az állami gazdaságok boltjának megnyittatásáért sem. (Szerencse, hogy a megye bölcs tanácselnöke, Dal- los Ferenc mellénk állt.) A nyakamba varrták: én nyittattam meg a kék házat. Igaz, jártam ott önszántamból .is.

— Elítélték?

— Intemálótáborba vittek. A város szellemi életének számos kiválóságával raboskodtunk ott. Egyszer vége lett a tököli megpróbáltatásoknak is. A fü-( löpszállási gépészképző iskola helyettes igazgatójaként mentem nyugdíjba.

Vázlatosan visszaadott beszélgetésünk végén elmaradt a szokványos kérdés: kapott-e kitüntetéseket? Áz efféle ember nem talmi elismerésekért dolgozik hetvenen felül is. Ilyennek született, ilyennek nevélték Dugár Sándort. Arra büszke, hogy mindmáig benne maradt a mezőgazdaságban, nem csak tanította, csinálta is. Mázsákban, minőségben; emberségben is bizonyított a kovácsmester fia. Heitai Nándor

JANCSÓ-KORSZÁK KECSKEMÉTEN

Hírverések, glosszák, kritikák

tóttá: Jancsó Miklós^- A színlap mond igazat is: vérfagyasztó volt, amit láttunk.”

Névsor több változatban

Az új vezetés feltett szándéka volt, hogy kivezeti a társulatot a Bács-Kiskun megyei elszigeteltségből; első lépésként a Katona József Színházat Duna—Tisza Közi Népszínházzá . kívánták fejleszteni, amelynek utazó társulata Jobba Gabi nevét vette volna fel. Nehéz elképzelni: milyen sors, milyen szerep jutott volna azoknak a társintézményeknek, amelyeknek a működési területe szintén a Duna—Tisza köze (az összes pesti színház, továbbá a szegedi Nemzeti és a szolnoki Szigligeti Színház)—ha a terv megvalósul. Azt hiszem, ez is örök színháztörténelmi talány marad.

Álmokból nem volt hiány

A különféle nyilatkozatokban közzétett program szerint, a határok további tágításának lépcsői az országos, az európai, majd a világszínpadi megjelenés lennének. Emellett készülne a színházban évente egy-egy rádió- és tévéjáték, kapna a televíziótól Jancsó Miklós havi egy óra sugárzási időt, amelyet a kecskeméti színészekkel készült műsor töltene ki, létrehoznák a Ke- film Gmk-t, ami voltaképpen kecskeméti bázisú íilmvállalat lenne, nyugati utazási iroda közreműködésével épülne egy nyári színház, ahol a helyi produkciók idegen nyelvű változatát láthatná a külföldi turista, a társulat pedig sikeres előadásokkal bejárná a világot. Az első évad'—az ambiciókhoz mérten —nem mondható eredményekben gazdagnak. Rádiójáték és tévéfilm nem készült. (Összehasonlításul érdemes megjegyezni: az előző évadban négy előadást rögzitett a televízió.) Jancsó nem kapott műsorkészítési lehetőséget a tevében,- a Kefilm Gmk létrehozását nem engedélyezték, a nyugati utazási irö- dával megszakadtak a tárgyalások, a produkciók tervezett utaztatása (Franciaország, Ausztria, Olaszország) élmaradt. Hivatalosan egyedül Újvidékre jutott el a társulat, a Zombor és Kecskemét közötti, több éve érvényben lévő megállapodás keretében, ám ennek a kirándulásnak is felemás Volt a fogadtatása, mert azok, a Zomborban és környékén élő magyar nézők, akik egy éven át arra vártak, hogy városuk színpadán anyanyelvükön beszélő színészeket üdvözölhessenek, a mozgásszínházi tagozat kitűnő

előadásai végén csalódottan távoztak. A zombori turnén kívül még egy külföldi utazásra, került sor: ugyancsak a mozgásszínházi tagozat — baráti meghívásra, a saját költségén — részt yett a trevisói (Olaszország) színházi találkozón.

A „homogén egész”

Gyurkó László évadértékelő dolgozatában a következő megállapítást tette: „Évadunkat az országos kritika inkább negatívan, mint pozitívan értékelte. Ennek legfőbb oka -— véleményünk szerint — az, hogy a művészeti vezetők személye a szakma bizonyos berkeiben nem éppen közkedvelt. (...) Figyelemre méltó azonban, hogy néhány bírálat már homogén egészként foglalkozik a színházzal, s felfedezi és kimutatja azokat a törekvéseinket, melyekről már szólottunk, mint a színház önálló arculatának kialakítására tett kísérleteket.”

Való igaz: 1983/84-ben nem született Kecskeméten olyan produkció, amely osztatlan kritikai elismerést váltott ki. Az évad sajtó- visszhangjának -elemzésére érdemes lenne külön dolgozatot szentelni. E helyen azonban csak arra nyílik lehetőség, hogy megkíséreljem összefoglalni a színházzal kapcsolatban megfogalmazott vélemények lényegét.

Szatirikus megnyilatkozások

A vezetőváltásra talán a Ludas Matyi című szatirikus hetilap szerkesztői reagáltak a legfrissebben. Egy elképzelt színdarab „Hernádi —Jancsó—Gyurkó: Kecskemét is kiállítja nyalka verbunkját” hirdetménye alatt kis rajzot jelentettek meg, amely a színházépületet ábrázolja abban a pillanatban, amikor a díszítő éppen készül leszedni a.beik- tatás alkalmából kifüggesztett transzparenst: „Üdvözöljük a ^ín- ház új vezetőségét”. A képaláírás egy járókelő szavait idézi: „Hagyja csak fenn a transzparenst Jani bácsi, ki tudja, mit hoz a jövő...” A Ludas Matyi főszerkesztője egyébként később is figyelemmel ki- serte a Kecskeméten történteket.

A lap címoldalt szentelt a Jöjj délre, cimborám alkotóinak es meztelen hölgyeinek, a Népszabadságban pedig glosszában fejtette ki Árkus József a Háry János gyermekszereplőkkel való előadásáról alkotott véleményét. Az ironikus hangnem jellemezte olykor a Film Színház Muzsika tudósításait is. Gyurkó László tavaszi, igazgatóvá történt előléptetésekor olyan szövegű hírt közölt a lap, amelyben a kinevezett neve néhány rövid soron belül háromszor szerepel. Közük a tényt, majd annak következményét: az évadot Gyurkó Az egész élet című darabjával zárja, és a Fa- ustus doktor boldogságos pokoljárásával nyitja a színház. Hasonló hangnemben írott cikk jelent meg a Kecskemétre érkezett vendégművészek özönéről is. Szarkasztikusnak mondható a Jöjj délre, cimborámról megjelent publikációk csaknem mindegyike. A Népszabadság kritikusa malackodást, srinpadi ízlésficamot, az Élet és Irodalomé esztétikai igénytelenséget, az Esti Hírlapé zagyvaságot és unalmat emleget, a Kisalföld cikkírója az olcsó népszínházi eszközöket teszi szóvá, az Új Tüköré az író hiányáról (hét szerző jegyzi a művet) tesz említést, a Csongrád Megyei Hírlap munkatársa szerint kusza, semmitmondó darabot, olcsó, kommersz színházat lát az ember. A székesfehérvári tudósitó pedig a következőképpen vélekedik: „Nincs senki, aki arra vigyázna, hogy a semmire felaggatott díszek legalább egymással harmonizáljanak, hogy ha magva nincs, legalább stílusa legyen az előadásnak.” A Magyar Nemzet szerkesztői á terjedelmi arányok kontrasztjával igyekeztek bírálatot mondani: a de- bütáns Vándorfi László rendezéséről közel két hasábnyi méltatás íródott, ami alatt hét sorban tudósítottak a Jöjj délre, cimborámról, tolmácsolva a nézőnek a gyors feledést. A Kritika című művelődéspolitikai lap megbízásából érkezett szemtanú szerint „lehet találgatni, miért és miről született meg ez az előadás a kecskeméti Katona József Színházban, mintegy az új művészeti vezetés és korszak egyik nyitánya. A hatalmas apparátussal létrejött produkciónak hét írója van—plusz az egész társulat, feltehetően ki-ki a maga poénjával, amit azután sokszor elismétel. Van látványtervező és maszkmester; volt, aki betanította a néhány—fe- nékberúgásra épülő — verekedési jelenetet. Volt két rendezőasszisztens, két rendező, és aki őket irányíA sajtó hasábjain, a rádióban és a televízióban természetesen nemcsak csúfolódó glosszák s elmarasztaló kritikák jelentek meg. Az egyéb műfajú írások zöme általában nagy figyelemről, az új iránti fogékonyságról tanúskodott. A színházvezetőkkel készített interjúk például inkább őszinte érdeklődést, mint ellenvetéseket, kételyeket tükröztek, s a nagyközönség kíváncsiságának kielégítését szolgálták, illetve szerették volna szolgálni. Nyilatkoz- hattak Jancsóék a Népszabadságnak, a Hétfői Híreknek, a Petőfi Népének, a Mai Magazinnak, az Utazási Magazinnak, a Stúdió ’83-nak, a Stúdió ’84-nek, a 168 órának és ki tudja még, hány orgánumnak.

Valamennyi interjúnak volt azonban egy közös vonása: a riporterek igen tapintatosan kérdeztek, és egyik beszélgetésnek sem volt második fordulója, vagyis nem ellenőrizték a nyilvánosságra hozott információk valódiságát. Ennek eredményeképpen történhetett meg, hogy egyetlen lap sem tudta közölni a színház tényleges műsortervét, hogy a társulathoz szerződő új művészek névsora valamennyi újságban más változatban látott napvilágot, hogy a belső gazdálkodás helyzetéről homlokegyenest különböző tartalmú tájékoztatás jelent meg a Népszabadságban, mint a Heti Világgazdaságban, hogy a rádió hallgatói Gyurkó kategorikus kijelentése alapján—ellentétben a valósággal — mindmáig úgy tudják: nem volt Kecskeméten olyan csoportos szereplő, aki magasabb összeget vihetett haza havonta egy Jászai-díjas színésznél.

Kiemelkedően magasnak tekinthető az 1983/84-es kecskeméti évad eseményeiről tudósító publikációk száma, ám ez nem feltétlenül pozitív jelenség. Ha belegondolunk, hogy a Regős István: Bűn című filmje révén megismert Erdős Mariannról — aki fivételesen tehetségtelen színésznek bizonyult — több szó esett a magyar sajtóban egyetlen Szezon alatt, mint a teljes 1982/83-as évadról, vagy (mint bármely vezető helyi színészből egész életében, bizony, meg kell kérdeznünk: megfelelő arányér- zékkel végezték-e munkájukat az arra illetékes szerkesztők, s öregbítették-e ezáltal a színház hírnevét?

Balogh Tibor (Folytatjuk)

Akadémiai díj kecskeméti kutatóknak

Paprika, paradicsom — talaj nélkül

• Paprikák talaj nélkül.

Az egészen kicsi gyermek is, ha füvet, fát, virágot rajzol, húz egy vonalat, jelképezve a növényzet „tartóját”, nevelőjét: a talajt. Pedig — erről már többször volt szó lapunkban is — van egy módszer, amellyel talaj nélkül lehet növényeket nevelni. Ez, szaknyelven a hydropónia, hazánkban nem elterjedt, technológiai, technikai eszköztárának kidolgozásában még sok a kutatásra váró. Eredményei azpnban nem lekicsinyelni valók. Olyannyira nem, hogy a „Hydropóniás zöldséghajtatás, mint a hatékonyság fokozásának egyik lehetősége” című pályamfivére a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kecskeméti Kertészeti Főiskolai Kara zöldségtermesztési tanszékének kutatóteamje jelentős elismerést kapott. A Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Akadémiai Bizottságának első díját vehették át.

A négytagú kutatócsoport — Madarászná Papp Zsuzsanna, dr. Kovács András, dr. Dobos László és Fejes József— negyedik esztendeje állította be kísérleteit a főiskola gyakorlóterületén. Dolgozatukban így három teljes év megfigyelését dolgozhatták fel, levonva a tapasztalatokat, következtetéseket is.

? -— Tulajdonképpen miért jó, ha a melegházban nincs talaj?

— Fel nem mérhető az az elmaradt termésmennyiség — kezdi Maradászné —, amelyet azért veszítünk el, mert a talaj éleve fertőzött. A vízkultúrás termesztésnél ez a nagy kockázat kiküszöbölhető. Hollandiában például a hajtatott növények hetven százalékát talaj nélkül termeük meg.

— Irodalmi adatok tehát álltak rendelkezésünkre — veszi át a szót a témavezető, dr. Kovács András. — Ezekből kiolvasható, mikor milyen fejlődési szakaszban, milyen, mekkora mennyiségű tápanyagra, vízre van szüksége a növényeknek. Ezeket a dolgokat már „csak” a hazai feltételekhez kellett igazítani, mert például a földrajzi fekvés nagyban módosít.

— Nem beszélve a hazai technikákról, technológiákról, a nálunk beszerezhető anyagokról — szúrja közbe Fejes József. — Végül is a három év alatt sikerült megbízható, működő rendszert kialakítani, úgy, hogy ma már csak hazai termékekkel dolgozunk a paprika-, paradicsom- és szegfűkísérleteinknél.

— Olyan anyagokat is felhasználnak, amelyeket zöldséghajtatás- bdn másutt nemigen. Hogyan, honnan szerzik be ezeket?

— A tápanyagokat Peremarton- ból és a Reanál Finomvegyszer- gyártól ^.mondja dr. Kovács András. — ’Egészen egyszerűen azért, mert számolunk azzal, hogy. a hydropóniával előbb a dísznövények területén ismerkednek majd meg az emberek, ehhez pedig a kis kiszerelésű anyágok kellenek. Az üzemi nagyságrend természetesen már a nagyobb mennyiségekkel is elbír. A növények rögzítéséhez sokféle anyagot próbáltunk ki, az edelényi tsz-ből nagy sűrűségű po- Uuretán-habot, Salgótarjánból például — egyébként szigetelésre

alkalmazott — üveggyapotot kaptunk. Ezeknél egyébként egy a lényeg: a víz, levegő megfelelő arányát képesek legyenek biztosítani.

g-i Az egyéb berendezési tárgyakon nem túl sokat keüett változtatnunk — véü Fejes József. A szivattyút, az elhelyező berendezést, az automatizálás eszközeit eddig is használták. Persze, arra törekszünk, hogy az olcsóbb megoldásokat építsük be, így például az eddigi két rétegű, minden évben cserélni szükséges fóüát egy Gra- boplast-anyaggal váltottuk ki, ami be is vált.

gglfEzek szerint készültek költségelemzések is?

— Csak amennyire értelme volt — mondja Madarászná —| hiszen állandóan változtattunk a dolgokon. A beállt rendszerrel már lehet ilyen szempontból is kezdeni, a munkákat most végezzük. Az üzemi elemzésre pedig a Csongrád- Bokrosi Kossuth Tsz-ben OMFB- segítséggel készülő ötszáz négyzet- méteres referencia-üzemben kerülhet majd sor. Reméljük, éz ősszel már üzemképes lesz.

—I A kutatómunka tehát úgymond kiteljesedhet. Itt, a kecskeméti kísérletekben milyen folytatás várható?

— A terméseredményeink jók [—’mondja dr. Kovács András —, holland összehasonlításban is. Például paradicsomból az eddigi legjobb átlagtermés 12—15 kilogramm volt négyzetméterenként. Most arra vagyunk kíváncsiak: a beltartalmi értékei milyenek a hydropóniával termelt zöldségeinknek. Persze — ugyanúgy, mint eddig — szervezünk bemutatókat. Szeretnénk bábáskodni a — vélhetően — idén három-négy helyen létrehozandó telepek indításánál. És természetesen a gazdasági értékelésekben tisztán akarunk látni.

Gál Eszter