Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-29 / 307. szám
1989. december 29. • PETŐFI NÉPE • 5 AHOL SZERETNI IS NEHÉZ Huszadik századi menedékhelyen Negyvenegy szükséglakásból álló barakk a Benczúr Gyula és a Szinyei Merse Pál utca sarkán. Elmérgesedett kelés Kecskemét testén. Kerüli, aki csak teheti, annyira visszataszító látvány. Orvos nem mer beteghez kijönni, mert fél, hogy leütik. Ideköltözhetne a Démász-kirendeltség: akkor sem lenne jobb az éjszakai közvilágítás. A villanyégőket vagy kicsavarják vagy kiverik. Rég tudják a barakkban, hogy a tejet és a kakaót kik lopják el hajnalban az üzlet elől, ám a száj néma marad, ahol könnyen eljár a kéz. Ahány zsivány van a környéken, éjszakára mind itt húzódik meg. Jakabszállás- ról, Kiskőrösről és a megyéből más- honnét is jönnek ide lakni. Főként cigányok. Ők a „ráadás” az ingatlankezelő és távfűtő vállalat itt lévő száz- húsz-százharminc bérlője, de inkább nyomorteleplakója mellé! Huszadik századi barakk. Épült: 1966-ban.-És még mindig áll... Rosszabb, mint a börtön Tóth Pál házfelügyelő szerint ma is vannak köztük olyanok, akik visszasírnák a régi, lerombolt cigányvárost. Ott legalább mindenki rendben tartotta a maga kis putriját. Itt? Szemét és bűz, igénytelenség, sírás-rívás, betegség, alkoholizmus és bűnözés. Ok és okozat, együtt. Egy toldozott-foldozott tákolmány a kapuhoz közel, nekem úgy tűnik: csirkeól vagy mozgatható ketrec. Egyik sem. Óvári József 29 éves, tüdőbeteg nyugdíjas lakik benne. Fejét lehajtva, nyakát begörbítve bír bemenni és onnét kijönni. December elején is betegállományban van. Rosszabb itt, mint a börtönben. A házfelügyelő a Műkertvárosban megválasztott cigánytanács elnökhelyettese. Maga sincs könnyű helyzetben. Míg élt a felesége, ketten ki tudták fizetni széchenyivárösi bérlakásuk díját. Egyedül — özvegyen és rokkantán — most két kiskorú gyermek gyámja a Szinyei Merse Pál utcai szükséglakásban. — Sányikám 9, Attilám 7 éves. Szavaiban annyi a szeretet, a melegség, mint amikor az ember hozzá nagyon közel állókról beszél. — Az unokáim — hozza elő a fényképüket. — Szüleik itthagyták a két kisfiút. (A volt menye Hemádra, a fia meg Mezőtúrra költözött.) Én viselem a gondjukat. Főzök és mosok rájuk. Azért, hogy külön lakhassanak, egy másik barakkszobában, az IKTV engedélyével két fáskamrából csináltam magamnak' egy konyhát. Látják, ez az! „Küldd ki a gyereket!” Nincs olyan asszony a barakkban, aki ennyire tisztán és rendb~n tartaná a szükséglakást, mint Tóth Pál. A Nincsen rózsa tövis nélkül feliratú falvédőt mintha most vette volna ki a vasaló alól — pedig tíz perce azt sem tudta, hogy én, a látogatója, a világon vagyok. . Néhol a bűztől lehetetlenség bemenni az ajtón, ha egyáltalán még megvan, nem törte föl, nem lopta el valaki! Létra nincs az egész barakkban. Azt a hat zöld konténeres WC-t, amelyet nemrég, az ünnepek előtt küldött nekik a városi tanács, a ház- felügyelő harcolta ki. Az udvari csap körül megfagy a víz: hiányzik a lefolyó. Kanalas Máriáéknál öten mosak- szanak egy lavórban és fával fütenek. Kétszázegy forint a tűzrevalóból egy mázsa. A házasélet kálvária. A szükséglakásban a szerelem is raboskodik olyan körülmények közt, amikor az egyetlen — lehetséges megoldás: „Küldd ki a gyereket!” Csoda-e, hogy a lakásszépítő igyekezet nem fejlődik ki egy csapásra azoknál, akik —jórészt, vagy kisebbrészt önhibájukból is — ilyen helyzetbejutnak, s akik a nedves mennyezetről leomló vakolatot meg a füstös pókhálót egyszerre seprik lapátra? Ilyen kitaszítottságban nem lenne szabad élni egyetlen embernek sem a Magyar Köztársaságban! Mégis élnek ... Kovács bácsi nyugdíjpótléka: a kenyérhulladék Hajagos József né a barakk megnyitása, 1966 óta a legrégebbi lakó. Zana Mihályné hat gyermekéről úgy (is) gondoskodik, hogy kijár a szeméttelepre guberálni. Kovács Ferenc, volt éjjeliőr, másképp nem bírna megélni 3850 forint nyugdíjából, ha nem gyűjtené össze a kenyérhulladékot a széchenyivárösi szemetes edényekből. Két zsákra valóért 140 forintot kap egy magángazdálkodótól. Örömmel veszi, ha a cigánytanács elnökhelyettese, vagy valaki más, időnként megkínálja egy tál meleg étellel. Mi volt a „bűnük” ezeknek a lejtőre csúszott embereknek? Ilyen vagy olyan okból nem tudtak lakbért fizetni, ezért barakkba költöztették őket. Ahány barakklakás — annyi élethelyzet. Az egyikben özvegy Bódi Bé- láné zokog: — Nézzék meg ezeket a betegeket! — mutatja a megyei kórház pszichiátriai osztályáról hazaküldött testvérét, s a négy esztendeje vak és nagyothalló, 78 éves édesanyját, aki szintén ágyban fekvő, — Nem mozdulhatok el mellőlük, csak arra a rövid időre, míg a boltba megyek. Egy idős, ősz hajú férfi is rossz állapotban van. Élettársa az idegbeteg asszonynak. Szeretne kikászálódni az ágyból, de nem bír. Hét hónapos kisbabával Három éve súlyos, baleset tanúja voltam a Március' 15. utca 38. számú háznál. Egy fiatal lány lefelé Szaladt a lépcsőn és belerohant a lépcsőházi ajtóba. A bezúzott üveg élvágta jobb karján az izmokat és az ereket. Nagy ^ődjUet tjáma^j,, fgjpt ilyenkor jenni . szokott. Jöttek,,a mentok és elvitték. tyeiry gondol tfi9} Ypip^hogya sérülttel, Ambrus Katalinnal ismét találkozom. Hét hónapos kisbabája van. Élettársa, Jász Gábor a Kecskeméti Zománc- és Kádgyár dolgozója, ő is tagja a műkertvárosi cigánytanács- nak. Katalin nyugdíjat nem, 100 ezer forint végkielégítést viszont kapott az államtól. Abból megvette a bútorokat, de másik lakásra már nem telt neki. Asztmás a kisfiam — mondja —az ép bal kezemmel még csak boltba sem vihetem magammal. — Egy gázrezsón főzök és melegítek vizet. A kút hidegben befagy, ilyenkor csúszkálhatunk körülötte az udvaron! Az a hír terjedt el róluk, hogy a barakkbeliek közül egy sem dolgozik. Ez nem igaz. Nyáron Tóth Pál brigádot alakított és katonatelepi magántermelőkhöz magával vitte krumplit szedni az épkézláb nőket és férfiakat. Ősszel meg a télire való káposzta verembe rakásában segítettek, 700-800 forint napszámért. Naponta dolgozó munkavállalók is vannak. Ők, heten M mint a házfelügyelő becenevükön is említi néhá- nyukat —: Karádi Attila (Füles), Hajagos József (Bubu), Balogh Sándor (Kennedy), Rácz István (Kapás), Sanyi (a Kiscigány), valamint Tálas Károly és Tálas István megtették az első lépéseket ahhoz, hogy egyszer majd jobb, emberhez méltóbb lakásban élhessenek. S addig ...? Hogy ne kelljen a gyerekeiket kiküldeni s hagyni, hogy a közeli emeletes épületek lépcsőházaiban kódorogjanak és álmodozzanak valami után, ami annyira hiányzik nekik is... az otthon melege és biztonsága? Nem hagyhatjuk őket magukra! Megérett az idő ennek a kelésnek — ennek a nyomortelepnek — a kimetszésére Kecskemét megyei város testéből. Nem hűsítő balzsam kell már ide, mint amire a szociális támogatásból jelenleg futja! Az udvaron nagy tisztelettel fogadja a postást egy asszony. Oláh József- nénak 3440 forint rendkívüli segélyt hozott. A feladó: a tanács. A címzett könnyezve néz az égre. Örül az adománynak, a segítségnek. Közben talán eszébe sem jut, hogy az lenne az igazi meglepetés, hogy ha tudná: a jövő esztendőtől hol és mennyiért dolgozhatna megélhetéséért. Hiszen a segély nem több, mint egy üveg édes likőr. Feledteti a bajokat, a nyomorúságot. De csak kis időre. A valódi megoldás nem ez, hanem egy jobb, egészségesebb otthon mindenkinek. Munka, újabb lakások, s ezzel javuló életviszonyok! Minden egyéb csak foltozgatása, takargatása a bajoknak. 1990-be lépve, nem hagyhatjuk embertársainkat magunk mögött . ennyire elmaradva. Fogjuk meg a kezüket,, ne veszítsük el őket végképp! Kohl Antal 9 Öten mo- sakszanak egy helyiségben, egy lavórban, Kanalas Máriáéknál. 9 A barakk agóniája. Meddig...? 9 Két kamrából egy konyha. A képen: Tóth Pál. 9 Házirend... (Méhesi Éva felvételei) 9 Óvári József tüdőbeteg nyugdíjas ^lakása”. 9 özvegy Bódi Béláné (jobbra) beteg édesanyjával. I «SS «s*«*’*'* Ha emelkednek a húsárak... (150 Bács-Kiskun megyei család hús vásárlásának várható alakulása) A KSH Bács-Kiskun Megyei Igazgatósága ez év novemberében 150 családot kérdezett meg tőkehúsvásárlásaik jövő évi várható alakulásáról. A megkérdezettek 42%-a város, 37%-a község belterületén él, 21%-uk pedig külterületen. A családfő foglalkozását tekintve 59% a fizikai, 21 % a szellemi foglalkozásúak aránya, a többiek önálló vállalkozók vagy egyéb foglalkozásúak (pl. nyugdíjasok). Mezőgazdasági munkahelye van 27 százalékuknak. A mintában szereplő családok közül minden nyolcadik egytagú, és minden tizedik öt- vagy többtagú. Az egy főre jutó átlagos havi nettó jövedelem 16 családnál nem éri el a 3 ezer forintot, 14-nél viszont meghaladja a 6 ezret. A megkérdezettek közel kétharmadánál 3 és 5 ezer forint közötti a havi jövedelem. A felvétel során két kérdésre kerestünk választ. Az első arra vonatkozott, hogy a tőkehús árának milyen mértékű növekedését viselnék el vásárlási szokásaik megváltoztatása nélkül. A válaszadók közül 65-en (43 %) úgy vélekedtek, hogy változatlan ár mellett is várhatóan csökkentik vásárlásaikat, további 51 család (34%) pedig csak akkor vásárolna a jelenlegihez hasonló mennyiségű húst, ha az árak változatlanok maradnának. Mindössze 8-an (5%) vélekedtek úgy, hogy bármilyen mértékű, .reálisan elképzelhető húsámöveke- dés mellett is változatlan marad a vásárlásuk. Ezek egy része azonban, mint a kérdőívekhez fűzött szóbeli kiegészítésekből kiderült, jelenleg sem vásárol egyáltalán húst, szükségleteit saját termelésből fedezi. így természetes, hogy a bolti árak változására nem vágható tőlük reagálás. Ezt, a kérdőívekre adott feleleteknek, a válaszadók lakóhelye szerinti megoszlása is alátámasztja, hiszen a külterületen élők közül a válaszadók teljes körénél jóval nagyobb arányban (16%) vélekedtek így. Érdekes viszont, hogy a mezőgazdasági foglalkozású családok között nagyobb (82%) volt azok - aránya, akik áremelés esetén csökkentik vá- . sárlásukat, mint a nem mezőgazdaságiakéban (74%). Az egy főre jutó családi jövedelmeket vizsgálva kitűnik, hogy a legalacsonyabb jövedelmi kategóriába (3000 forint alatt) tartozók között legmagasabb azok aránya, akik jövőre, változatlan árak mellett is mérsékelni kívánják vásárlásaikat: minden négy családból három, míg az 5000 forint feletti jövedelműek közül csak minden ötödik. Különösen a nagycsaládosok esetében okozhat visszaesést a húsvásárlásban az áremelkedés: 5 vagy többtagú család összesen 15 volt a megkérdezettek között, s közülük 12 vélte úgy, hogy változatlan ár mellett is csökkenti vásárlását, további kettő pedig csak a jelenlegi árak esetén nem. Érdekesen alakult az egytagú családok válasza. Több mint 80%-uk válaszolt úgy, hogy az árnövekedésre vásárlásuk csökkentésével reagálnak, viszont a bármilyen mértékű, reális áremelést elfogadni hajlandók egynegyede is ebből a családtípusból kerül ki. Feltehető, hogy az előbbiek a kisebb jövedelmű nyugdí- . jasok, míg az utóbbiak az egyedül élő keresők. Azok egyébként, akik vásárlásaikon semmilyen körülmények között nem csökkentének (vagy csupán 20%-ot meghaladó áremelés esetén), teljes egészében a legfeljebb 3 tagú családok közül kerültek ki. Második kérdésünk arra vonatkozott, hogy ha mégis érezhetően növekednek a tőkehúsárak, akkor mit tesznek a megkérdezettek. A 150 családból 125 válaszolt úgy, hogy csökkenti a vásárlását, közülük 50-en oly módon, hogy a fogyasztásukat is csökkentik, 75-en pedig saját vágásból, vagy más módon próbálják pótolni a kiesést. Nem érte el a 10%-ot (14 család) azok aránya, akik ugyanannyi húst szándékoznak vásárolni a megnövekedett árak mellett is. E válaszadók éppen fele-fele arányban oszlottak meg aszerint, hogy változatlan fogyasztásukat várhatóan növekvő jövedelmükből kívánják biztosítani, • vagy pedig lemondanak más fogyasztásról ennek érdekében. Azt a lehetséges választ, hogy mindenféleképpen több húst vásárolnak (pl. a családnagyság növekedése miatt), egyetlen megkérdezett sem jelölte be a 150- ből. 150 család persze — még ha igyekeztünk is lakóhely, foglalkozás, jövedelem szerint több réteget bevonni — nem tekinthető statisztikailag értékelhető mintának. A Vélemények ösz- szegzése azonban jelezheti, hogy a lakosság és annak rétegei várhatóan hogyan reagálnának egy 1990-ben esetlegesen bekövetkező tőke- húsár-emelésre. Dr. Király László György KSH Bács-Kiskun Megyei Igazgatóság
