Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-15 / 297. szám

1989. december 15. • PETŐFI NÉPE • 5 HÁZUNK TÁJA A KÖRNYEZETKÍMÉLŐ NÖVÉNYVÉDELEMRŐL A túlélés esélye Kissé bonyolult a beszélgetés' Marc Trapman önálló holland szaktanács- adóval és A. E. Augustijn-nel, aki a Duphar holland növényvédő szert gyártó cég kelet-európai technikai me­nedzsere. Segítségemre Oláh István, a Sandoz (svájci vállalat) képviselője van, akinek gyakran a nálunk mást jelentő kifejezéseket is magyaráznia kell. Például azt, mit is jelent a „zöld akció”?- Végigjárjuk az országot, és el­mondjuk, mit jelent konkrétan a kör­nyezetkímélő, más szóval integrált nö­vényvédelem, hogyan lehet megvalósí­tani. Ez a módszer azt jelenti, hogy csak adott károsítót pusztítanak el ké­miai szerekkel, a hasznos élőlényeket viszont nem bántják. így egy-egy káro­sító természetes ellenségei is tevékeny­kedhetnek. — A Duphar — úgy tudom — ilyen technológiába illeszthető szereket gyárt. — Igen, a nem oly régen bevezetett szabad forgalmú kategóriába sorolt Casoron granulált totális gyomirtó szer és az új hatásmechanizmusú, mini­málisan' toxikus Dimilin rovarölő szer az övék. / — Ezek szerint nemcsak a szereket, hanem a hozzájuk rendelt technológiát is „hozták" ? — Csak az integrált növényvédelem­be illeszthető például a Dimilin. A ter­melők fogadókészségét kellene meg­erősíteni. Annál is inkább, hiszen egy példával élve, ez a rakétatechnikát je­lenti, a kőbaltás termékeket pedig egy­re kevésbé fogadja a nyugati piac. A rakétatechnikához mért szakmai tu­dást persze mihamarabb meg kell sze­rezni. — Marc Trapmant úgy mutatta be, mint önálló szaktanácsadót. Ez mit je­lent? — Hollandiában a termelő saját fele­lőssége, mit állít elő, milyen minőség­ben, milyen gazdaságosan. Saját jól fel­fogott érdekében igénybe veszi tehát olyanok szaktudását, akik nagyon ér­tenek a dologhoz. így az önálló szakta­nácsadókét, akik viszont specializálód­tak egy-egy növényfajra. Ha a termelő­nek szüksége van a szaktanácsra, jelez, a szakember pédig nagyon igyekszik jó dolgokat mondani. Annál is inkább, mert ha bizonyíthatóan rosszat mon: dott, a kárt a termelő ráteheti. Egyéb­ként a szerződés szerint fizet. — Hazánk hogy áll a környezetkímé­lő növényvédelemmel? — A jövő nyáron Gödöllőn lesz az az ötévenként megrendezésre kerülő konferencia, melyen az integrált, bioló­giai ■ növényvédelemmel foglalkozó szakemberek vesznek részt a világ min­den tájáról. Az információk kimondot­tan „kistermelőkhöz” juttatásával vi­szont már gondok vannak. — Olyan fontos a környezetkímélő növényvédelem? A Duphar képviselőjének válaszát akár szavak nélkül is megérthetném: — Ez a túlélés esélye. Eredmények az almásban No, azért nem szabad a sulykot ennyire elvetni, hiszen előrelépések Magyarországon is vannak az in­tegrált növényvédelemben. A két holland úr is azért érkezett Kecskemétre, hogy az „Alma környezetkímé­lő növényvédelme” pályázaton részt vevők munkáit megköszönje, jutalmazza. Két pályázót, a Kiskunhalasi Állami Gazdaságból Mózer Jánost, a Lajosmizsei Kossuth Tsz-ből Keresz­tes Ferencet arra kértük, mondjanak többet vizsgála­taikról, dolgozatukról. — Sokáig programszerű volt a növényvédelem, a gépkapacitástól és a növényvédő szertől függött — mondja Mózer János. — Amiről a pályázat szól, az okszerű előrejelzésen alapul. Csak akkor és csak az ellen védekezünk, ami pusztítható fejlődési stádium­ban van jelen. A szer megválasztása sem mellékes, természetesen. A dolgozat egy nagy tábla almás öt­hektáros részének megfigyeléseit írja le. — Én egy teljes 27 hektáros táblán vizsgáltakat elemeztem — veszi át a szót Keresztes Ferenc a gyakorlati munka eredményei éppen a pályázat idejé­re mutatkoztak meg. Két éve felszaporodott a vértetű, az erős készítmények is hatástalanok maradtak. A más technológiára való áttérés meghozta a „hét­köznapi csodát”, á hasznos paraziták, a katicaboga­rak, a fátyolkák és a tüzetesebb vizsgálattal megtalált vértetű-fürkészek megoldották a problémát. — Nem mai keletű dolog ám ez — szólt közbe kollégája —•, a fürkészeket a húszas években telepítet­ték be hazánkba Olaszországból. Életképességüket az bizonyítja, hogy túlélték az arzén-, DDT-, foszfor- savészter- és egyéb korszakot. Most sem szabad pusz­títani őket, és akkor segítségünkre vannak. — Nálunk a vértetűfertőzés mellett komoly molyo- sodás volt észlelhető — sorolja Mózer János —, az idén a vizsgált területen nem használtunk csak kör­nyezetkímélő szereket. Egyértelműen csökkenthettük a permetezések számát, ugyanakkor a molyosodás is kisebb lett. — Mi szükséges ezekhez a technológiákhoz? — Nagy szakértelem, hiszen a károsítót fel kell ismerni, sőt azt is jó tudni, melyik fejlődési állapotá­ban érzékeny az adott szerre. Aztán minimális techni­kai felszereltség szükséges, például szexferomon-xsap- da, amit nagyon jó lenne látni minél több helyen. És nem kevés kockázatvállalás. Ezek a technológiák igen pontosan betartandók. A felhasznált szerek mennyi­sége grammokban, milliliterekben mérhető, nagy fi­gyelmet igényelnek. —: A költségszámítások mit mutatnak? — Tulajdonképpen a vegyszermennyiség, a kijutta­tások száma csökken, viszont ezek a szerek drágáb­bak, egyértelmű költségcsökkenés nem mutatható ki — véli Keresztes Ferenc. — De nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a termeléssel külföldön is meg ' akarunk jelenni, ott pedig már nem fogadnak bizo­nyos szerekkel kezeiteket. — Közelítünk a biotermékek előállítása felé? • A tömegtermeléshez is kellenek a kémiai szerek, de jól kell megválasztani őket. — Közelíteni szabad — neveti el magát Mózer János —, de csínján is bánjunk ezzel a dologgal. A károsítok is termelnek nem is gyenge toxinokat, amik bajt okozhatnak, ha nem védekezünk ellenük. Egyensúlyra kell törekedni, és ennek csak egy része az, amit most vizsgáltunk. Úgy' hallottuk, a pályázatot meghirdetik szőlőre is, ehhez tulajdonképpen „készen van” az anyag. Más kultúrákban ugyanúgy terjed a kömyezetkímélés, mint a kertészetiekben. Sőt, még tovább lehet lépni a biológiai védekezést összhangba hozva az agrotechnikával, a rezisztencianemesítéssel. — Az is jó lenne persze S? szól vissza Keresztes Ferenc —, ha a belföldi piac is értékelné, elismerné az így előállított termékeket. Ha a termelő érdekelt lenne abban, hogy használja, sőt csak a környezetkímélő technológiát használja. HOSPITÁLYOS TEVÉKENYSÉG LENGYELORSZÁGBAN Méltóképpen meghalni... Kórházi osztály, és ott megannyi idegen, közömbös arc. Zsú­foltság, sietség, kedvetlenség. Vajon beszélhetünk-e ilyen körül­mények között az emberhez méltó meghalásról? Pédig másként is lehet örökre távozni.. Mintegy 20 évvel ezelőtt egy angol orvosnő, Cicely Sauders harcot hirdetett a magányos halál ellen. Egy speciális gondozó­otthont alapított azok számára, akikhez már közel állt a vég, hogy a társadalmi halál ne előzze meg a testit. A kortárs hospitá- lyos mozgalom eszméje az orvosok, ápolónők, lelkészek és a jóakaratú emberek társadalmi tevékenységéhez kapcsolódik. Amint kiderült, ők valamennyien igen sok jót tehetnek az elhalá- lozó és családja érdekében. A hospitályos csoportok gondoskod­nak a haldokló nyugalmáról, semlegesítik a fájdalomérzést, és sokoldalú segítséget nyújtanak a családtagoknak. Mindenekelőtt a daganatos betegségek utolsó stádiumában levő betegekről gon­doskodnak. A hospitályos mozgalom aránylag nem régen jutott el Len- gyelországbá. Az 1980-ban Krakkóban létesített Betegek Baráti Társasága elhatározta, hogy a londoni Szt. Kristóf Kórház min­tájára egy gondozóotthont épít a halálos betegek részére. A szá­mos ellenvetés és akadály legyőzése után a közelmúltban végül is megkapták azt a területet, ahol felépíthetik a tervezett otthont. A beteg otthonában dolgozó emberek csoportjára alapozott hospitályos mozgalom modellje öt éve alakult ki. Orvosi segítsé­get és lelki vigaszt nyújtva érdek nélkül, személyes jelenlétükkel enyhítik a rákbetegségben szenvedők végnapjait. Ezt a mozgal­mat az egyház is segíti. Az első kezdeményezők közé tartozik Eugeniusz Dutkiewicz gdanski pap, aki köré egy több mint 80 főből álló hospitályos csoport tömörült. Olyan rákos betegekkel foglalkoztak, akiknek a többségét „reménytelen” állapotban kiír­ták a kórházból és magukra hagyták. Poznanban 60, Gdyniában pedig 50 személy tevékenykedik a mozgalomban. Varsóban a hospitályos mozgalom a bielanyi Szt. Zsigmond templomhoz kapcsolódva alakult ki. A lengyel hospitályos mozgalomban a kezelőorvossal és a kórházzal együttműködő világi és égyházi személyek közösen tevékenykednek. Az orvostudományban elért óriási haladás kapcsán sok szó esik a betegségek leküzdéséről és az emberi élet meghosszabbítá­sáról. Azonban nem maradt hely a méltó halálra. Ez amolyan szégyenlős, kellemetlen téma. Az Embert szolgáló cselekedet az, hogy akadnak olyanok, akik mások segítségére vannak életük végnapjaiban. S jóllehet, ez a segítségnyújtás még nem túl sok emberre terjed ki, a hospitályos mozgalom eszméje terjedőben van Lengyelországban. Anna Gotowiec (Interpress—MTI-Press) NAGYJAINKRÓL „CSAK PONTOSAN, SZÉPEN... ” Királydinnyébe léptünk... Holtig tanul az ember? Másként vették át a hatalmat a nyilasok, mint eddig tudni véltük? Noha történelem szakos vagyok és régóta fog­lalkoztat századunk históriája, most értesültem az Erzsébet-hídi csatáról. Gaál Károly Királydinnyé­be léptem című kötete szerint: „október tizenötödi­kén 1... íj a piaristák templomában a miséző pap éppen azt mondta, hogy ,Béke veletek’, amikor fegyverropogás, robbanások törték meg az áhítat csendjét. A templom ablaka az Erzsébet-hídra nézett. Aki tehette, odarohant. A hídon folyt a harc. Magyar gárdisták és SS-katonák lőttek egy­másra.” '■ ,, ; Miért állította eddig egyöntetűen a szakiroda­lom, hogy ama emlékezetes októberi vasárnap dél­előtt kellemesen, békésen sütkérezett a kora. őszi napsütésben a főváros népe. Miért hallgattak a „magyar gárdáról”(?). Azt már végképpen nem értem, hogy á kecskemé­ti kötődésű néprajzkutatón kívül hogyan tudta magába fojtani a nyilas rémuralom első napján a szerző szerint elrendelt kijárási tilalom ellenére az Operaházban összegyűlt legalább kétezer ember — köztük „a magyar szellemi élet elitje” — a nagy-nagy nemzeti tüntetés élményét? A megyei tanács művelődésügyi osztálya és a megyei rende­zőiroda kiadásában olvasható visszaemlékezés (emlékezés?) pontosan (?) rögzítette a látványt: „a dobogóra lépett Kodály Zoltán. Meggömyedten vonszolta be magát, a pusztuló ország terhét vette a vállára. Hozzánk, a közönséghez fordult. Szája mozgott, mondott valamit...” És a Psalmust ve­zényelte, hadd tegyem hozzá, minden próba nélkül. Közben „a görnyedt hátú Kodály mindig egyene­sebb lett és a Psalmust dirigálvá velünk együtt énekelte a magyar segélykérés halhatatlan imáját”. Bevallom, csalódtam a Tanár Úrban. Eddig azt hittem, élete nyitott könyv, nincs rejteni valója. Erről a koncertről egy mukk nem sok, annyit nem szólt, sőt életrajzírói is mintha félrevezetnék az utókort. A zeneszerzőt történelmünk tragikus nap­ján az Operaház színpadán látó Gaál Károllyal ellentétben úgy vélik, hogy 1944 májusában hosszú időre elbúcsúzott a dirigensi pulttól. Hogy, hogy nem az Operaház pontosnak hitt nyilvántartásai­ban még utalás sincs az 1944 októberi Psalmusról, Kodályról. Számtalan újságcikk, több tanulmány, három könyv jelend meg eddig._a> -helvéciai telepítésről. Elmondták, leírták, eljajongták, eldicsekedték, hogy milyen embertelen'körülmények közötf épí­tették az első szőlőparcellákat a Balatonboglárról telepített kapások. Nyilván eddig mindenki rosszül tudta, mert a Király dinnyébe léptem írója egyetér­tőén idézi azt a véleményt, amely szerint „amikor a jó idehozott (?) svájciak egyik nap szőlőt telepí­tettek, a másik nap már vesszőiket kihúzgálták”. Ennyi hihetlenül újszerű (?) állítás után legszíve­sebben abbahagytam volna a terjedelméhez viszo­nyítva eléggé drága könyv olvasását. Miért bosz- szantsam magam? Szakmai kérdésekben is „nagyvonalú” volt ese­tenként Gaál Károly. Miként forradalmasíthatta a múlt század köze­pén a két folyó között a gyáripar a gabonaőrlést? Csak 50-60 évvel később húzták föl Kecskeméten az első gyárkéményt, jelentéktelen volt a gabona-, illetve lisztkivitel. Nehezen képzelhető el, hogy „tíz éven belül a kecskeméti és a félegyházi pusztákon a semmiből több mint kétszáz szélmalom nőtt ki”. Számomra meggyőzőbbek dr. Szabó Kálmán ada­tai. Évtizedekbe telt, amíg .Kecskeméten 6 szélma­lom építését engedélyezte a tanács. Még az ilyen visszaemlékezésekben is valahogy hitelesíteni kellene a közérdekű közléseket. Ebből a könyvből értesültünk először arról, hogy Buda­pestről szervezetten mentették zsidó honfitársain­kat Kecskemétre, a tanyákra. Az akció tervezői, kivitelezői minden elismerést megérdemelnek; tud­nunk kellene, kik voltak, mi lett velük ... Képtelen vagyok fölfogni, hogy ilyen jó nevű tudós miért nem ellenőrizte adatait, miért hagyát- kozott a jelek szerint — egyhelyt maga is bevallja —- ki-kihagyó, dátumokat és helyeket összekeverő emlékezetére. Töröm a fejem, hogy (például) mi­ként kerülhetett az említett Kodály-beszéd meg a Psalmus e kötetbe. A zeneszerző valóban vezényel­te a magyar zsoltárt Operánkban, valóban ott volt a szellemi élet színe-java, de nem októberben, ha­nem a következő év márciusának idusán ... Ezen viszont nem vehetett részt Gaál Károly, hiszen emlékiratai szerint akkor Németországbán sínylő­dött. Kár a hazai kapcsolatait oly rokonszenvesen ápo­ló professzor elhibázott kísérletéért. Néhány ízes szólás, néhány jól megfigyelt népi figura (Tánti, Juli néni, az Új-Zélandban elő majsai Miska) jelzi, hogy érdemesebb mű is tanúsíthatta volna a bécsi egyetemi professzor és szülőhazája eltéphetetlen kapcsolatát. Olyan szép mondatokon is csemegéz­het a figyelmes olvasó, mint például: „a kukorica oly magasra ugrott, mintha az égig meg sein akar­na állni”.. ­A mű becse sehogy sincs arányban csinnadrattás fogadtatással. Csak alapos gyomlálás, javítás, csi­szolás után lett volna érdemes szerzőjéhez, a me­gyei tanács kétségtelenül nemes gesztusához. Ezzel a kötette) bizony tüskés-bökős királydiny- nyébe lépett a múltját és jeleseit megbecsülni óhaj­tó igyekezet. Vigasztaljuk magunkat, hogy bár­mennyire is sajog a tüskék nyoma, a homoki pusz­ták e jellegzetes növénye finomabb, értékesebb nö­vények számára készíti elő a talajt? Heltai Nándor ZAMENHOF-ÉVFORDULÓ Eszper antisták emlékünnepsége Kecskeméten Százharminc évvel ezelőtt, ezen a napon szüle­tett L. L. Zamenhof lengyel szemorvos, nyel­vész, az eszperantó nyelv megalapítója. Egyetemi tanulmányait Varsóban és Moszk­vában végezte, majd Bécsben szerezte meg a szemész szakon diplomáját és vált a szegények orvosává. Szülővárosában különféle népek éltek együtt — oroszok, lengyelek, németek, litvánok és zsi­dók —, akik nem értették meg egymást, és ez igen sok ellentét forrása lett. Zamenhof már gyermekkorában folyékonyan beszélt oroszul, lengyelül, németül és jiddisül, később elsajátította a franciát, s megtanult an­golul, latinul, görögül. Az érzékeny fiatalember­ben hamarosan felmerült egy közvetítő nyelv létrehozásának gondolata. Úgy érezte, hogy egy semleges nyelvvel megszüntethető az emberek közötti ellenségeskedés és mérhetetlen gyűlölet. Zamenhof 1887. július 14-én Doktor Eszpe­rantó álnéven adta ki első eszperantó ayelvtan- könyvét orosz nyelven, amelyet még abban az évben követett a lengyel, német, francia és angol nyelvű. Szókincsét az élő nyelvekből merítette, főként a latinból és logikus — kivételt nem isme­rő — nyelvtant szerkesztett. , Az eszperantó nyelv hívei 1905-ben tartották első világkongresszüsukat Boulogne-sur-Mer francia kisvárosban, ahol magyar résztvevők is voltak. Zamenhof a Francia Köztársaság kor^ mányától ez alkalommal a Becsületrend kitünte­tést kápta, 1909-ben Barcelonában az V. Eszper rántó Világkongresszus alkalmával Alfonz spa­La kreinto de Esperanto nyol király a Katolikus Izabella Rend lovagjává avatta. Zamenhof lemondott az eszperantó nyelvhez fűződő személyes jogairól, mivel úgy vélekedett, hogy egy személy csupán kezdeményező lehet, de nem a nyelv alkotója. Lépésről lépésre kell készülnie egy világnyelvnek, az égési civilizált világ közreműködésével. Zamenhof 1917. április 14-én halt meg Varsóban, de az általa életre hívott nyelv — élete nagy műve — ércnél mara­dandóbb emléket állít számára az emberiség tör­ténetében. Holnap délelőtt fiy 10-kor kezdődik Kecske­méten a volt MSZMP-székházban az az em- lékünnépség, amit a Magyar Eszperantó Szövet­ség megyei bizottsága rendez Zamenhof szüle­tésnapja tiszteletére. 0 Harmonizálva a természettel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents