Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-09 / 292. szám

1989. december 9. • PETQFI NEPE • 11 SPORT • SPORT • SPORT • SPORT PROFI MÓDON, AMATŐR SZINTEN # NEM CSAPATÉPÍTŐNEK SZERZŐDTETTÉK? » A JELENT FELÁLDOZZÁK A JÖVŐÉRT 0 PÓLYÁK ÖCSI A SZAKOSZTÁLY „KÖZÉPPÁLYÁSA” Csak az utánpótlás húzhatja ki a labdarúgás szekerét a kátyúból? SZÓVÁLTÁS PATAKI TAMÁSSAL, A KSC EDZŐJÉVEL Ma este sorsolnak Rómában PELÉ AZ ESÉLYEKRŐL Sophia Loren a gála háziasszonya Alkalmi társaságban futot­tam össze Pataki Tamással, a KSC NB Il-es labdarúgócsa­patának edzőjével. Gratulál­tam a csapat negyedik helye­zéséhez, mire ő megjegyezte: „pedig ha még igazolhatna egy középpályást, meg egy csatárt!...” A megjegyzésből csaknem vita lett, mert meg­kérdeztem: minek vannak az edzők a csapat, körül, ha min­dig igazolni kell? Tanítani már nem lehet? Az alkalmi találkozás végül is nem tette lehetővé a vita folytatását, arra viszont két­ségtelenül ráirányította a fi­gyelmet, hogy volna miről be­te szélni. így állapodtunk meg I egy szerkesztőségi eszmecse­rében, amely „természetesen” annak a bizonyos őszi negye­dik helyezésnek az értékelésé­vel kezdődött. — Amikor két évvel ezelőtt elmentem Kecskemétről, egy nagyon jó csapatot hagytam itt — mondta Pataki Tamás, majd így folytatta: —, és ami­kor visszatértem, romhalmazt találtam. Főleg morálisan volt lerobbanva a társaság, ezért az volt az első dolgom, hogy hélyrerázzam őket. Ez ’ lényegében sikerült is, mert ez a csapat az elmúlt két idény­ben a kiesés ellen harcolt, most meg az élmezőnyben van. De azért vak lennék, ha nem látnám a problémákat is. — Tehát ez az őszi ne­gyedik helyezés még nem tükrözi a csapatban lévő lehetőségeket?- Valószínűleg nem, hi­szen nekem az volt az elsődle­ges feladatom, hogy már ősz­szel mutatós helyre segítsem a csapatot. Többet nem tudtam kihozni belőle, mert az elmúlt két év óriási lemaradást jelen­tett. Én ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezek a futbal­listák rosszak, de azért van összehasonlítási alapom. Ezek a gyerekek nagyon tisz­tességesen akarják a jót, de sokuknák technikai fogyaté­) kosságai vannak. — És ezen nem lehet változtatni? Huszonnyolc-harminc éves labdarúgókat már nehéz megtanítani. Egy megcsonto­sodott mozgássort már nem lehet megváltoztatni. . — Az élet különböző területein jó példák van­nak arra, hogy szinte az emberi kor legfelsőbb határáig lehet tanulni, éppen a húsz vagy har­minc év körüli labdarúgó képtelen erre?- Talán nem képtelen, de erősen behatárolt a fejlődése. Akit kis korától nem képez­tek folyamatosan, azt felnőtt­ként már nagyon nehéz meg­tanítani, mert hiányzik a meg­felelő alapképzettség. — Az elmondottak alapján, akár sajnálhat­nám is Pataki Tamást, mert kényszerhelyzeté­ben rá van utalva, hogy olyan játékosokkal fog­lalkozzon, akiknek már nincs jövőjük, ha nem tudnám: sorban állnak a saját nevelésű kecskemé­ti fiatalok, hogy bekerül­jenek a csapatba, még­sem kapnak játéklehető­séget. Mi ennek az oka?- Amikor megkötöttük a szerződést, azt kérték tőlem, hogy az 1—6. hely között vé­gezzen a csapat. Nekem Ki­rály József, a KSC ügyvezető elnöke, meg Pólyák Ócsi, a szakosztályvezető is azt mondta, hogy kell az ered­mény. Ez velem szemben kö­vetelmény. Ha nem valósul meg, a szakmai munkám kér- dőjeleződik meg, és prémiu­mot sem kapok, ezért nem kockáztathattam. — Az nincs a szerző­désében, hogy saját neve­lésű játékosokat is be kell építenie a csapatba?- Ez nincs ... De én ezt szerződésen kívül is megcsi­nálom, ha megtehetem. De ősszel nagyon rövid volt az idő. Tavasszal feltétlenül le­hetőséget adok a kecskeméti fiataloknak. Néhányukat már próbálgattam, tehetségesek­nek tartom őket, de még idő kell nekik ahhoz, hogy beérje­nek. — Állítólag a vas tűz­ben edződik... Két év­vel ezelőtt, amikor Kecs­keméten edzősködött, kényszerhelyzetbe ke­rült,. mert kevés volt -a játékos, s kénytelen Volt a 'kecskemétiekét*'ját­szatni. Meg is lett az eredménye, ez nem elég példa arra, hogy elsősor­ban a városhoz, a kör­nyékhez kötődő, fejlődő- képes fiatalokat kellene játszatni?- Jó példa, de engem is próbáljon megérteni: profi edző vagyok, ebből élek. Ha tizedik lesz a csapat, azt fog­ják mondani a városban, hogy mi a francnak kellett ide hozni a Patakit tizennyolcezer forintos fizetésért, amikor ezt egy helyi edzővel is elérhettük volna fele annyi anyagi áldo­zatért? Nekem vigyáznom kell, hogy erre ne kerüljön sor. — Ha már több min­dent a két évvel ezelőtti időszakhoz hasonlítot­tunk, vessük össze a baj­nokság színvonalát .is; akkor volt jobb, vagy most színvonalasabb ? | Sajnos, azóta nagyon felhígult az NB II. Ez a két­csoportos elosztás nem ked­vezett a sportág színvonalá­nak. Ezenkívül nagy gond az is, hogy ezek a labdarúgók - tisztelet a kivételnek - nem hiú emberek, nem azzal foglalkoznak, amivel kellene, így aztán a labdarúgásban sem teljes értékűek, de ezenkí­vül is nagyon kevesen készül­nek, vagy felkészültek arra az időszakra, amikor a. játékos- pályafutásuk véget ér. — Úgy tűnik, hogy ez a profizmus, ami jelenleg az NB II-ben is van, egy­fajta menedékhely, sem­mint ösztönző a jobb tel­jesítményre ...- Nekem is ez a vélemé­nyem. Ennek semmi értelme. Ha rajtam múlna, én visszaál­lítanám azt a régi gyakorla­tot, amikor délelőtt minden­kinek az iskolában vagy a munkahelyén kellett lennie, s csak délután mehetett edzés­re. De tulajdonképpen a játék sem indokolja, hogy profinak nevezzük azt, ami amatőr színvonalú. — Pataki Tamás ho­gyan készült az életre labdarúgóként? — Húsz évig voltam anyag- gazdálkodó a Szegedi Gyufa­gyárban, és csak délutánon­ként jártam edzésekre. S ez a kötődés nagyon jó volt, mert amikor abbahagytam az aktív játékot, nem szakadtam el az élettől. De azt is láttam, hogy volt néhány játékostársam, aki az utcára került, nem tu­dott magával mit kezdeni, csavargó lett. Tehát én is átér- zem a változtatás szükséges­ségét, de ezt nemcsak Kecske­méten, hanem az egész or­szágban be kellene vezetni. — Úgy hírlik, hogy is­mét megkezdődött egy erőteljes átigazolási hul­lám Kecskemétre: Vigh, Pauk, Matula, Seregi, Pecznyik ... Mi indo­kolja ezeknek a játéko­soknak az idehozatalát. A célként kitűzött hato­dik helyhez kellenek, vagy még előkelőbb he­lyezéshez? — Az elmúlt időszakban többen is elmentek a csapat­tól, ezgrt. szükség volt a vér- frissítésre. S bár ninés megfo­galmazva?* de ahhoz, hogy még előrébb lépjünk, erősítés­re lenne szükség. — Ha már szóba ke­rült a magasabb cél, el­képzelhetőnek tartja, hogy ez a csapat a máso­dik, „surranó” helyen akár feljebb is kerüljön az NB II-ből? — Ilyen cél nincs, de elkép­zelhető. Ehhez azonban min­dennek nagyon össze kellene jönni: — Mennyibe kerülnek a KSC-nek az új szerze­mények? Csupán arról tudok, hogy a Matula önszántából jött ide a rokonai miatt, ko­rábban a Rákóczifalvában ját­szott, de nekünk egy fillérünk­be sem került. A többiekről nem tudok, azokkal Király és Pólyák tárgyalt. Én szakmai­lag teszek javaslatot, s ők dön­tenek, hogy megveszik-e. — Mennyi a szakosz­tály költségvetése? Őszintén megmondom: nem tudom. — Az említett két ve­zetővel kapcsolatban ju­tott eszembe egy kérdés: nincs a labdarúgóknál szakosztályvezetés, hogy mindent Király és Pó­lyák intéz? — Tóth Gyula a szakosz­tály elnöke, de ő vállalatveze­tőként nagyon elfoglalt, ezért a munka nagy részét Pólyák csinálja. Rajta kívül még nem nagyon találkoztam más­sal... — Pedig értékpazar­lásnak tűnik, hogy pél­dául a Kecskeméti Dó­zsa egykori labdarúgói miért nem hasznosíthat­ják gazdag tapasztalata­ikat a sportág javára. Nem akarják, vagy nem férnek hozzá a szakosz­tályhoz? — Elvi segítségben nincs itt hiány, de amikor el kellene menni egy játékosért vagy más ügyes-bajos dolgot kelle­ne intézni, akkor Király meg Pólyák marad. Magyarán: a segítő szándék akkor ér vala­9 Pataki Tamás: „1970 óta edzősködöm, s én tudatosan ké­szültem az edzői pályára.” mit, ha a gyakorlati munká­val párosul. Ezért meg nem kapkodnak a szakosztályban. Pólyákkal nekem is sok vitám van, de jó szándékú, megbíz­ható,^ akire támaszkodni le­het. Én örülnék neki a legjob­ban, ha legalább még öt ha­sonló mentalitású társadalmi munkásunk lenne. Ha valaki munkát vállal, jöjjön, ígérem, hogy megkapja. — Pataki Tamás mi­óta edzősködik, milyen előzmények után került Kecskemétre? — 1970 óta edzősködöm, s én tudatosan készültem az edzői pályára. Játékosként a Vasas kölyökcsapatában kezdtem, aztán az ifiből elke­rültem a Gödöllői Dózsába, majd a Vörös Meteorban folytattam, s 1958-ban bevo­nultam katonának Kiskunfél­egyházára, a sportszázadba. Leszerelésem után kerültem Szegedre, az egyetemi csapat­hoz, s ott tíz évig játszottam. De már 1966-ban eldöntöt­tem, hogy főfoglalkozású edző leszek, s ez 1974-ben be is következett, amikor a sze­gedi csapat utánpótlás-edző- jeként szerződést kötöttek ve­lem. 1978-tól 1981-ig pálya­edzőként dolgoztam, majd az NB I-es csapathoz kerültem. Egy év után Szarvason, majd az NB I-es Békéscsabánál folytatódott a pályafutásom. Onnan jöttem két évvel ez­előtt Kecskemétre, és egy kis szegedi kitérő után ismét visz- sza Bács-Kiskun megyeszék­helyére. Szívesen jöttem, mert úgy érzem, szeretettel fogad­tak. — Hogyan, miből lát­ja az edzői munkája ér­telmét?- A saját munkámét ab­ban, hogy hozzáértőnek tar­tom magam ahhoz, amit csi­nálok. Engem még sehonnan sem zavartak el azért, mert nem teljesítettem a kötelezett­ségemet. De azért annyi hiú­ság van bennem, hogy minde­nütt csak addig maradok, amíg megbecsülnek, biznak bennem. Az viszont elkeserí­tő, hogy a közönség már egy­re kevésbé bízik a sportágban, s ebben mi, edzők is felelősek vagyunk. Qe felelősek azok a vezetők is, akik beleszólnak a labdarúgásba és az értékítéle­tükben nem a teljesítmény, hanem az egyéni érdek érvé­nyesül. Meggyőződésem, hogy ebből a helyzetből csak az utánpótlás következetes nevelése révén találhatjuk meg a kiutat H-j mondta Pata­ki Tamás. Banczik István A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) döntött arról, hogy ma este—az olasz fővárosban — melyik hat váloga­tott a kiemelt ajövő nyári (június 8. ésjú- lius 8. között játsszák le az 52. találko­zót), 14. labdarúgó-világbajnoki döntő sorsolásán. Az angolok jól „finiseitek”, végül is Spanyolország válogatottja ro­vására, kiemelt pozícióhozjutottak. A vártnál kisebb a spanyolok felhá­borodása, és ennek az ‘az oka, hogy józan ésszel ők is belátták: az angol futballhuligánokat Szardínia és Szicília szigetén jobban ellenőrizhetik majd az olasz rendőrök, mint másutt. Kérdés, ha Bobby Robson szövetségi kapitány együttese továbbjut, a „kontinentális” Olaszországban milyen különleges elő­készületek szükségesek az angol druk­kerek megfékezésére ... ? És akkor még arról nem is esett szó, hogy a rend­bontásban ugyancsak „jeleskedő” hol­land szurkolóktól miféle viselkedésre lehet számítani a forró itáliai hetek alatt! Annyi tény: Cagliari rendőrfőnöke, Cinzia Riccardi csendes nyugalommal fogadta a FIFA-döntést. „Megnyugta­tok mindenkit, az angol szurkolók fo­gadására felkészültünk, úgy bánunk majd velük, ahogyan azt megérdemlik” —jelentette ki Riccardi, és ezzel sejtet­te, hogy a legkellemetlenebb megnyil­vánulásokra is képesek lesznek haté­kony választ adni. A rendőrfőnök el­mondta: az angol rendőrséggel hama­rosan tárgyalásokat kezdenek arról, milyen módszereket alkalmazhatnak a huligánok ellen. Ugyanakkor egy több kötetre rúgó dokumentációt kapnak Londonból. Az angol rendőrség nyil­vántartásában minden olyan sportsze- rűtlenkedő személyről van karton, aki­nek már meggyűlt a baja a rendfenn­tartó erőkkel. Nincs olyan vb-döntő, ahol az egy­• A barcelonai 1—1 után Milánóban ját­szották le a Szuper Kupa visszavágóját. A Milan, Evaninak az 55. percben elért gól­jával, 1—0-rá győzött a Barcelona ellen, és elnyerte a trófeát. Ezek után az olaszok de­cember 17-én Tokióban szeretnék a dél- amerikai bajnoktól a Világ Kupát is elhódí­tani. • Az MHSZ keretei között működő sport­ágak szövetségei megtartották vezetőségvá­lasztó közgyűlésüket. A megyei sportlövőszö­vetség elnöke dr. Barányi László, szakmai elnökhelyettes Soltész Antal, titkár Horváth Gábor lett. A megyei rádióamatőr-szövetség elnöke Retkes János (HA 8 DB), titkára Fa­ragó István (HA 8 UI). A megyei modellező­szövetség elnöke Formáéi József, titkára Ko­vács Pál. A könnyűbúvárok a Magyar Köny- nyűbúvár Szövetség keretei között, közvetle­nül fognak működni. A három szövetség címe: Kecskemét, Bajcsy-Zs. u. 2. • A kecskeméti Lánchíd Utcai Általános Iskola, az intézmény alapításának 10. évfor­dulója tisztetére, Lánchíd Kupa teremlabda- rúgó-tomát rendez december 16—17-én az iskola tornacsarnokában. A nevezéseket de­cember 14-én, csütörtökön 17 óráig lehet írásban megküldeni. kori „fekete gyöngyszem”, a brazil Pelé ne kapjon valamilyen szerepet a sorsoláson. így lesz ez ma is. Előtte •valóságos rohamot kellett kiállni a bra­zil klasszisnak a sajtó részéről. Elma­radhatatlan kérdés: ki a favorit a Mon­diale ’90 eseményén? — Ha nem Olaszországban lenne a döntő, akkor az olaszokra szavaznék — hangzott a válasz. — Ez talán fur­csa, de én jól ismerem az olasz közön­ség temperamentumát. Ha Vialliéknek nem megy a játék az elején, olyan kriti­kát kapnak a lelátóról (a sajtóról nem is beszélve!), hogy az teljesítményük rovására mehet. Hogy mégis ki az esélyés, atra Pelé azt a választ adta: az Európa-bajnok Hollandia és NSZK, továbbá Jugoszlá­via, Brazília és Argentína válogatottjá­nak játékereje meghaladja a többiekét. Az esti sorsolást egyébként, előzétes becslések szerint, körülbelül 2 milliárd tv-néző követheti figyelemmel a készü­lékek előtt. Ez minden idők televíziós csúcsa. Maga a sorsolás egy nagy gálá­nak ígérkezik. A római sportpalotában tekintélyes olasz művészek lépnek fel. A „háziasszony” Sophia Loren, többek között, színre hívja majd az itáliai te­nort, Luciano Pavarottit. A feledhetetlennek ígérkező percek közepette'mutatják be az ötkilós, 18 karátos aranyból készült Világ Kupát, amelyet négy évig Argentína őrizhetett. (A kupa nagy érték, nem csoda, 250 000 dollárra biztosították.) A cso­portbeosztások elkészítésénél négy visszavonult (Pelé, Beckenbauer, Moore, Rummenigge) és két, még ak­tív futballista (Conti, Sosa) segédkezik. S hogy ne legyen túlzottan unalmas a procedúra, a hatalmas vetítővásznon bemutatják a vb-döntőnek színhelyt adó 12 olasz várost, illetve az ottani stadionokat is. t A megyei úszószövetség december 12-én, kedden 15 órai kezdettel tartja alakuló közgyű­lését Kecskeméten, a Zimay L. u. 4. sz. alatt. • A hét közben lejátszott yisszavágó mér­kőzések után kialakult az UEFA Kupa ne­gyeddöntőjének mezőnye. A nyolc labdarú­gócsapat között három nyugatnémet talál­ható. A tavaszi sorsolásra váró együttesek: Antwerpen, Auxerre, Bremen, Fiorentina, Hamburg, Juventus, Köln, Liege. Maradona csapata, a. kupavédő Napoli szerdán elbú­csúzott a további küzdelmektől. • Bár a Magyar Röplabda Szövetség csak hétfőn tartja újjáalakuló közgyűlését, de a szervezet újjászületését megelőzte a játékveze­tői testület és az edzői kollégium megalakulá­sa. Először az edzők „léptek" és létrehozták az önálló hatáskörrel rendelkező szakmai, .ér­dekvédelmi szervezetüket, amelynek vezetőjé­ül Beregszászi Szabolcsot, a Kecskeméti SC fiatal röplabdázóinak mesterét választották. • Dzurják és Topor arra kérte az FTC labdarúgó-szakosztályának vezetését, hogy. tegyék lehetővé számukra a távozást. A szakosztályi vezérkar úgy döntött, hogy ha megfelelő ajánlat érkezik, úgy hozzájárul­nak a két játékos elszerződéséhez. Dzurják vételára 3,5, Topor Antalé 2.5 millió forint. Leonard tizenkét menetes csatában győzött A profiboksz történetének két kimagasló alakja csapott össze, magyar’ idő szerint tegnap hajnalban, Las Vegasban a Boksz Világtanács nagykö­zépsúlyú világbajnoki címéért. Az amerikai Sugar Ray Leonard és a pana­mai Roberto Duran küzdelméből előbbi került ki győztesen, aki egyhangú pontozással bizonyult jobbnak a 12 menetes mérkőzésen. Az amerikai kaszinóvárosban, a nemrég felépült Mirage Hotelban telt ház volt, több mint 16 ezren váltottak jegyet, hogy láthassák a két, sporto­lóként már veteránnak számító klasszis mérkőzését. A 33 éves Leonard 1980 nyarán éppen Durantól szenvedte el profi pályafutásának mindmáig egyetlen vereségét, és bár csaknem napra pontosan 9 esztendővel ezelőtt visszavágott, mostani, harmadik összecsapásuknak is inkább az amerikai szempontjából volt nagyobb a tétje. Elsősorban azért, mert Leonard a súlycsoport világbajnokaként lépett a szorítóba. Harmincnyolc esztendős kihívóját viszont ez a tény nem zavarta, sem az, hogy 2:1 arányban az amerikainak adták a nagyobb esélyt a fogadóirodákban. A vb-döntőre Las Vegasba érkezett a nehézsúlyú világbajnok, Mike Tyson, aztán a szintén nagy hírű Evander Holyfield, és egy harmadik ameri­kai: a középsúly egykori, többszörösen megkoronázott királya, a már vissza­vonult Marvin Hagler is. De nem csak a „szakma” képviseltette magát, a né­zőtéren ott ült többek közöttaszínész Kirk Douglas. Bo Derek, azökölvivás- ban is otthonos Silvester Stallone, és a világhírű popénekes, M ichael J ackson. Mi több, Clara Duran is ott volt a Mirage Hotelban, hogy életében először a helyszínen tekintse meg fia mérkőzését. Roberto Duran minden igyekezete kevésnek bizonyult azonban a siker­hez. Bár az eredményhirdetés után a panamai azt mondta: biztos volt benne, hogy ő nyert, a pontozók a 12 menetet egészen másképpen értékelték. — Úgy éreztem, hogy Leonard meg sem ütött, és meggyőződésem, hogy a ringben nem is győzött le. A bírók miatt képtelenség egy amerikai ellen az Egyesült Államokban mérkőzni, akik egészen mást látnak a ringben, mint ami a valóságban történik,—jelentette ki Duran, aki 85 nyertes profimeccs mellett a mostanival együtt 8 vereséget számlál. Leonardnak viszont egy szemernyi kétsége sem volt afelől, hogy teljes joggal maradt ő a világbajnok. — Nagy stratégiai ütközetet vívtunk, amelyben önmagamat tudtam adni. az én stílusom érvényesült. Duran a belharcban hatásos ütéskombinációkkal operált, valóban nagy harcos, de a mérkőzés győztese én vagyok ! —jelentette ki magabiztosan Leonard. RÖVIDEN • RÖVIDEN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents