Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-06 / 289. szám
4 ® PETŐFI NÉPE # 1989. december 6. MEDDIG JÓTÉKONYKODNAK MÉG A GAZDÁLKODÓSZERVEZETEK? H. Ami a külterületek lakosságát dühíti KONCZ ZSUZSA HARMADIK VERSLEMEZE Szállj költemény! Kapunk-e biztatást, újabb „jelbeszédeket”? A beszélgetés résztvevőivel — Hegedűs Deme Pállal, a Kecskemét Megyei Városi Tanács művelődésügyi osztályvezetőjével, Szűcs Tiborral, a tanács pénzügyi osztályvezetőjével, Kovács Klárával, a kecskeméti 45. sz. tanácsi körzet tanácstagjával és Szürsza- bó Dénessel, a Kecskeméti Törekvés Tsz elnökével — felvázoltuk, milyen feladatokat vállaltak át a gazdálkodószervezetek az elmúlt években, s az is kitűnt, hogy akik ezt nem tették, azok pénzügyi és egyéb szempontból is előnyösebb helyzetben vannak. A külterületek elmaradottsága tovább gyarapítja a gondokat napjainkban. • Balogh Józsefné: Boldogan otthon maradnék. Két kérdésre kértem választ, amikor a Kecskeméti Törekvés Tsz óvodájában jártam. 1. Mit jelent önnek az óvoda, és mi lenne, ha megszüntetnék? Sándor Jánosné: (félje dolgozik a Törekvés Tsz-ben) — A tsz lakótelepén itt, az óvoda utcájában lakunk, s van egy másik pici gyermekünk is. Naponta bevinni a városba nagyon nehéz lenne. Úgyhogy kell az óvoda. Balogh József né: (a Kecskeméti Kossuth Tsz-ben dolgozik, két gyermekét egyedül neveli, Belső- nyírben lakik) — Az óvodától háromnegyed- órás gyalogúira lakom. Jó időben — még most is — kerékpárral hozom a gyerekeket. Arrafelé ugyanis nincs buszjárat. Egy kicsit pótolja a családot is az óvoda, s ha ez nem lenne, dolgozni sem tudnék. A kisfiam tejérzékeny, és itt az óvodában erre is ügyelnek. Gábor Jánosné: (O és férje is a Törekvés Tsz-ben dolgozik, egy gyermekük van) — Szeretjük az óvodát. Korszerű, szép, tiszta, a városban is aligha van ilyen. Örülünk, hogy a lakásunk közelében van, gondunk az, 'hogy'télérv*hideg. Megfáznák, betegek a gyerekek, ugyanis a fűtési rendszerével- van -baj.. Ezt kellene megjavítani, éS nem szabad megszüntetni az óvodát. Mi lenne velünk enélkül? 2. Ha kérhetné, mennyi az a pénz, amennyiért óvodát nem igényelve otthon maradna gyermekével, amíg iskoláskorú(ak) nem Iesz(nekj? Sándor Jánosné: — Ebben az esetben lehet, hogy az egyik nagymamára bíznánk a gyerekeket. Úgy gondolom, hogy gyermekenként 2500 forint körüli összeggel meg tudnánk oldani az egész napos elhelyezésüket. Balogh Józsefié: —• Ha kapnék két-két ezer forintot gyerekenként, bizony, boldogan otthon maradnék. Most fizetetten szabadságot kell kérnem azért, hogy a kisfiámat ápoljam, hogy megerősödjön, és ne legyen állandóan beteg. Gábor Jánosné: - — A nettó fizetésem 4700 forint, vagyis nagyon kevés. Azt gondolom, hogy 6-7 ezer forint kellene egy gyerek után — figyelembe véve a szörnyű magas ruha-, cipő- stb. árakat is —hogy megérje, hogy otthon maradjak. Egyébként két gyermek után szerintem úgy nyolcezer forint kellene. Ha a gyerek érdekeit nézem elsősorban, s nem a jövedelmünket, akkor bizony sokkal jobb lenne, ha otthon maradhatnék vele. * " 'A£ élgbrídólkodiáfŐ tnóndátok után felsejlik égy nevelési* szempontú kérdés: ha az óvodaigény pénzzel megváltható lenne, hogyan oldható meg a közösségbe illeszkedés, az iskolára való felkészítés? A határozott válasz helyett inkább csak kérdezem: Ilyen esetben a művelődési és gyermekintézmények ezt képesek lennének-e pótolni? Cs. I. Mi mennyi, és hová csurog a pénz? — A mai tendenciákat figyelembe véve kis gazdasági egységek szerveződése várható, s az is, hogy egyes nagyvállalatok részekre — kft.-kre, részvénytársaságokra — bomlanak. A következmény pedig az, hogy a nagyvállalat által működtetett művelődési vagy szociális intézmény megszűnik, s az ezzel összefüggő feladatok a tanácsra, a helyi önkormányzatra maradnak. Ugyanakkor arra sem lehet számítani, hogy a kisszervezetek hasonló intézményeket létrehoznak. Szűcs T.: Mindannyiunk előtt világos, hogy az óvodát, a bölcsődét az államnak, illetve a helyi önkormányzati szervnek kell működtetnie. Ha viszont Kecskeméten a gazdasági egységek tömegesen szüntetik meg szociális, kulturális létesítményeiket, akkor ez nem szolgálja a lakosság érdekeit. A költségvetés mai rendszere szerint a tanácsok meghatározott óvodai csoportokra, rendelőintézetekre, ezek fenntartására „leosztás” alapján megkapták a pénzt. Több működtetéséhez nincs forrás, mert a központi költségvetés ehhez már nem járul hozzá. Kecskeméten egyébként egy óvodáskorú gyermek éves költsége 28-29 ezer forint, s ha ebből leszámítjuk a szülők térítési díjátrakkor 22-23 ezer forint az az összeg, amivel a tanács költségvetése minden óvodást segít. — Az üzemi óvodákban elhelyezett gyerekekre viszont jelenleg a tanács egy fillért sem költ. Szűcs T.: Ez így van, ezért állítom, hogy az üzemi óvodák azonnali átvétele lehetetlen, a tanácsi költségvetés ezt nem bírná el. Erre folyamatosan, néhány év alatt kerülhet sor. Kovács K.: A külterületeken különösen rossz a szociális ellátás, illetve csak ott elfogadható, ahol egy-egy gazdálkodószervezet — mint például a Kecskeméti Törekvés Tsz—évek óta pénzt áldoz erre. A külterületek a tanács szempontjából eléggé elhanyagoltaknak tekinthetők. Viszont Kecskemét megfulladna, lehetetlen helyzetbe kerülne, ha a külterületen élő lakosság a városba áramlana és a tanácstól követelné lakáshelyzetének megoldását, szociális ellátását stb. A szövetkezetek nyereségtermelő képessége lecsökkent, egy óvoda fenntartása is már olyan teher, amitől szabadulni szeretnének, s azzal kell számolnia a tanácsnak, hogy a gazdasági egységek tömegesen jelentik be intézményeik megszüntetését. Amikor arról beszélt Szűcs Tibor, hogy a tanácsnak nagyon kevés a pénze, azt is tapasztalom, hogy hirtelen jött igényekre a tanácstestület vagy a vég-; rehajtó bizottság jelentős pénzt szavaz meg. Utóbb például a pártok működtetéséhez 150 ezer forintot. Ez nem borítja fel a tanács költségvetését? Az sem érthető, hogy a kecskeméti tv szerdai filmsugárzásához miért járul hozzá a tanács jelentős összeggel. Javaslat: adják a szülőknek Szűcs T.: Hibás politika eredmé- aye a város peremrészeinek, külterületeinek, a hozzá tartozó tanyáknak, az ott élő lakosságnak a jelenlegi elmaradott, rossz helyzete. Kétségtelen, hogy a jövőben nagyobb figyelmet és több pénzt kell íldoznunk a külterületi, tanyaköz- jonti ellátás fejlesztésére. Viszont nekünk is feladatunk a hatékony gazdálkodás. Például tíz fővel egy óvodát működtetni már nem lenne célszerű. Kovács K.: Az óvodák, bölcsődék esetében nem mindig a fejlesztésről vagy működtetésről kellene dönteni, hanem lehetne más megoldás is, például: azt a pénzt, amit a tanács gyermekenként egyébként is kiad az óvodák, bölcsődék üzemeltetéséhez, ezt közvetlenül a szülőknek utalná ki, vagy az ilyen korú gyermekek gondozását, ellátását vállaló családtagnak. Lehet, hogy sokan néhány ezer forint tanácsi segítséggel szívesen megoldanák kiskorú gyermekük napi ellátását. Tudomásom szerint a parlament elé kerülő javaslatban gyermekenként négyezer forint költségtérítés szerepel, amelyet a központi költségvetésből a tanácsok kapnak meg. Ez már elég nagy ösz- szeg ahhoz, hogy lehessen vele megfelelően gazdálkodni. Vonzóbbá tenni a külterületet! Szürszabó D.: A tsz-tagságot, a külterületeken élőket leginkább az dühiti, hogy. a tanácstól az égvilágon semmit sem kapnak vissza, magukra hagyatottak mindennek a megoldásában, a beruházástól a fenntartásig, a gazdaság nyereségéből, vagyis saját munkájuk által előállított nyereségből kell finanszírozni az összes szociális ellátást, míg a városban élők ezt a tanácstól megkapják." Szűcs T.: Ez sarkos ítélkezés, ugyanis az állampolgárok nemcsak azt kapják a tanácstól, amit házuknak néhány száz méteres körzetében megtalálnak, hanem például azt is, hogy Kecskeméten lehetőségük van művelődésre, könyvtár áll rendelkezésükre, középiskolákba járhatnak a külterületeken élők gyermekei stb. — Csakhogy ezekért — mint a városban élőknek — fizetniük kell, a bejárás költségeivel együtt. A külterületeken élők korántsem képesek olyan rendszerességgel igénybe venni az említett szolgáltatásokat, mint a városiak. Másrészt azt is meg kell említenem, hogy Kecskemét „betelt”, vagyis a város több embert nem tud befogadni, mert máris zsúfolt. Ezért azt gondolom, hogy az elkövetkezendő időszakban a külterületek fejlesztésével lehetne kedvet csinálni az ottani letelepedéshez. Kulturális, szociális célú fejlesztéseket pedig a tanácsnak kell vállalnia, mert ez már nem várható el az egyes területeken működő gazdasági egységektől, szövetkezetektől. Szürszabó D.: A Törekvés Tsz lakótelepén több fiatal szeretne családi otthont építeni. Arra számíthatunk, hogy ebben a körzetben több lesz a gyermek, s az itt élők igénye növekszik, például helyi bevásárlóközpontban szeretnék beszerezni a napi élelmiszer-szükségleteiket stb., a közelben lévő bölcsődében, óvodában akarják elhelyezni gyermekeiket. Sőt, azt is mondhatom: a gyermekvállalás egyik feltétele is, hogy meglegyenek ezek az intézmények, térmészetesen körzeti orvosi rendelő és patika ugyancsak működjön a területen. Az infrastruktúra — amelybe az úttól a telefonhálózatig sok minden beletartozik E- fejlesztése nélkül nem lehet az említettekben lényeges és kedvező fordulatra számítani. Kovács K.: A külterületeket a jelenleginél sokkal vonzóbbá kell tenni, például a vállalkozások elősegítésével is. Elképzelhető a magánóvodák létrehozásának segítése, a már említett tanácsi hozzájárulás egy részét erre is fel lehetne használni, akár közvetett formában is. Csabai István (Folytatjuk) KÉPERNYŐ Metszetek a magyar valóságról Szidjuk a tévét, közben az elmulasztottam bosz- szúságával lapozzuk át a lejárt rádió- és tévéújságot. Bizony, meg kellett volna néznem — ha magamnak jót akarok giga Miss Julie című francia filmet, Strindberg Júlia kisasszonyának tévéfilmváltozatát. (Még a kecskeméti amatőrök Júlia kisasszony-bemutatójára sem jutottam el, pedig eléggé jó híreket hallani a bátor produkcióról.) Csak részleteket láttam Mészáros Márta háromrészes útínaplójából. Remélem, újra műsorra tűzik, amit láttam belőle, nemcsak érdeklődésemet növelte. Megerősítette meggyőződésemet: érdemes élni a végre kimondhatom az igazságot öröméért. Az elmúlt hét legnagyobb televíziós tette a Kov- bojok bemutatása volt. A többszörösen díjnyertes filmet méltatták már a szaklapok, helyem sincs elemzésére, alapos méltatására. Bennem mindvégig két kérdés feszengett: így is lehet élni, vagy ott, a filmben bemutatott tájakon csak így lehet élni. Régen örökítődött meg ilyen megdöbbentő és lenyűgöző hitelességgel magyar valóságunk. Figyelmeztetésnek, riadt jajveszékelésnek is tekinthető a Kovbojok. Vigyázat, ott fent! Itt tartunk! Még uralgó fölénnyel pazarolhat a magát a hatalommal azonosító nagyüzem, egyes nadrágosok még úgy beszélhetnek azokkal, akik őt fizetik, eltartják, mint a Kovbojok téeszjogásza. A harmadik rész kiegészítette, némileg magyarázta, hogy miért tartunk itt. A túlhabzó részérdekek tegnap is elfödhették az egész érdekeit. Szakminisztériumok dobozba zárathattak az egész társadalommal foglalkozó alkotásokat. Erős stáb vállalkozott az akkoriban kissé szokatlan vállalkozások megörökítésére. Az operatőr Andor Tamás és Balog Gábor, a hangmérnök Traub Gyula, dramaturg Kővári Péter és Símó Sándor volt. A filmet iQ. Schiffer Pál rendezte. Heltai Nándor Koncz Zsuzsa ritkán hallat magáról. Régen lejárt az az időszak, amikor jeles énekeseink évente kaptak lehetőséget új lemez készítésére. Most jó, ha két-három esztendő elteltével jelentkezhetnek. És vajon tudnak-e újat adni? Koncz Zsuzsa az utóbbi években — az ülés-, a Fonográf együttes megszűnte után — fiatal zenészekkel dolgozik, elsősorban a KFT legénysége játssza a dalok zenéjét, a koncerteken is velük lép fel. A két legutolsó Koncz-album ezért üt meg más, újszerű hangot. Friss, mai muzsika, érdekes, különös hangú hangszerek hoztak izgalmas színfoltot az énekesnő műsoraiba. A szövegek, persze, mai világunkról, életérzéseinkről szólnak. Úgy, komolyan, ahogyan Koncz Zsuzsától megszoktuk, már-már elvárjuk. Ez lenne a siker nyitja? A kitartó, igen hosszú távú munka titka? A komolyság. Jól emlékszünk még arra, amikor a Jelbeszéd című album betiltása után Konczék verslemezzel jelentkeztek. Ha már ők maguk nem mondhatták el gondolataikat, a múltba fordultak, felkutatták azokat a költőket, akiknek értékes, a mai emberekhez is szóló véleményük van. Tulajdonképpen így készült el annak idején a Kertész leszek. Később pedig a Nem mondhatom el senkinek. A folytatásra azonban jócskán kellett vámunk. Évek teltek el, mire Koncz Zsuzsa elkészítette a harmadik verslemezét. Nem tudni, miért hallgatott. Most lehet azzal magyarázni, hogy változó világunkban ismét fordulhatunk a költők felé, figyelnünk kell gondolataikra. Igen, meglehet, ezért vette a bátorságot Koncz Zsuzsa, hogy előrukkoljon egy újabb, megzenésített verseket tartalmazó lemezzel. Emlékszem, három évvel ezelőtt, a vele készült interjú során már mondta nekem: foglalkoztatja egy összeállítás gondolata. Nos, most érkezett el a kellő pillanat: elkészült az album. Bizonyára nem könnyű a mai verstermék közül válogatni. Kell egy vezérmotívum, kell egyfajta koncepció. És lehet, hogy kell hozzá segítség, valaki, aki rámutat az értékekre. Nem tudom, Koncz Zsuzsának ki segített a versek kiválasztásában, mindenesetre igen figyelemreméltó a névsor. József Attila (Száll költemény ...), Szilágyi Domokos (Virágének), Kányádi Sándor (Mondóka; Citerára), Nichita Stá- nescu—Szilágyi Domokos (Víziorgona),. Farkas Árpád (Dúdoló), Márai Sándor (Tizejtikilehc), Nagy Gáspár (Karácsonyi ár- (v)ulás; Félelmen túli.,.), Szőcs Kálmán (Te is tudod) és Arany János (A walesi bárdok). A névsor tehát fölöttébb izgalmas, elsősorban erdélyi költők szép versei kerültek az énekes lemezére. Koncz Zsuzsa régóta tervezi, hogy a klasszikus Aranyművet, A walesi bárdokat előadhassa. Ám kérdés: egy egész lemezoldalt kitöltő ballada megállja-e a helyét? Abban az esetben igen a válasz, ha felkészült énekes színvonalasan szólaltatja meg a jól ismert sorokat. A versekről csak annyit: jól tükrözik jelen lelkiállapotunkat, tehát jó érzekkel választotta ki a művész. Mégis: mi lehet a közös mondandó? Nagy Gáspár Félelmen túli... című költeményében vélem felfedezni a vezérmotívumot. íme: „Hogy fényesednek az éjszakák! / amint élesednek a kések, / de a félelmetes penge-arzenált / kicsorbíthatja az ÉNEK.” A zene nem hivalkodó, letisztult, finom hangzás hallható a lemezen. Erről elsősorban Bródy János, Bornai Tibor, Móricz Mihály, Gerendás Péter és—egy szám erejéig—Koncz Zsuzsa gondoskodik. A zenei rendező Bornai Tibor és az énekesnő. (Új szerepkör?) Összességében: színvonalas az új Koncz-produkció. Mégis az az érzésem: ez a lemez kevesekhez jut el. Odatesszük az eddigi Koncz-albu- mok mellé. Lesz-e türelmünk többször meghallgatni a borongós hangulatú szerzeményeket? És megnézzük-e esetleg egy koncerten? Lehet, hogy egy koncerten egészen más hatást keltenek — élőben! — az énekelt versek. Az biztos, Koncz Zsuzsának ezeket kell énekelni, ezekkel kell közönség elé állni. Nem az uná- sig koptatott, régi-régi dalaival. Azok akkor éltek, akkor váltak szimbólummá, ma pedig mást várunk. Talán újabb „jelbeszédeket”. Vajon megkapjuk-e? Borzák Tibor OLASZ, JUGOSZLÁV csempe- és padlóburkolój; VÁSÁR! Amíg a készlet tart! A SZIGMA nagykereskedelmi raktárában ' Kecskemét, Matkói út 76. sz. Telefon: 76/25-670. Minden igényt kielégítő, magas fényű mázas, I. osztályú olasz, jugoszláv fal- és padlóburkolók NAGY ÁRENGEDMÉNNYEL 15 x 15 cm fehér csempe 365,—JFt/m2 nagyker. ár + áfa 20 x 25 cm színes csempék 420,— Ft—470,— Ft között 33 x 33 cm padlóburkolók nagyker. ár + áfa 25 X 25 fagyálló padlóburkolók 470,— Ft—550,— Ft között 10 x 20 cm padlóburkolók nagyker. ár + áfa 550,— Ft/m2 nagyker. ár + áfa 590,— Ft—650,— Ft nagyker. ár + áfa rászámolhatók. Várjuk tisztelt viszonteladók, közületek, kisiparosok rendeléseit. Magánszemélyek megvásárolhatják: Kecskeméten: a 122. sz. lakásfelszerelési áruházban (Matkói lakótelep. Telefon: 76/25-936) Kiskunfélegyházán: a 221. sz:.építők boltjában (Kossuth Lajos u. 21—23. Telefon: 76/62-240) Kiskunhalason: 421. sz. lakásfelszerelési áruházban (Kossuth u. 8. Telefon: 77/21-026) Kalocsán: az 552. sz. vasboltban (I. István király u. 33. Telefon: 152) Tiszakécskén: a 921. sz. iparcikkáruházban (Szolnoki út 21/A. Telefon: 41-277) 3052 A szülők mondják
