Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-06 / 289. szám

1989. december 6. • PETŐFI NÉPE t 3

Az MSZDP és a szakszervezetek

A szociáldemokrata párt és a szakszervezet története elválaszthatatlan. A szociáldemokrácia történelme során a munkavállalók érdekvédelmét a szakszervezeten keresztül látta el. Pártunk politizálás! gyakorlatában döntő fontosságú legyen az, hogy a politikai cselekvéshez szükséges információ a szakszervezetektől jöjjön és a politikai cselekvés eredményeit szintén a szakszervezetek véleményén át lehessen lemérni.

A szociáldemokrata párt és a szakszervezetek önálló, egyenrangú és állandó szövetségesek. «

A szakszervezeti mozgalmakkal való együttműködés nélkül a szociáldemokrata párt csak egy lenne a hazai pártok között.

Támogatjuk az újonnan létrejövő független szakszervezeteket, de szolidárisak vagyunk a SZOT azon törekvéseivel is, hogy belső fejlődéssel^ a sztálini struktúra lebontásával demokratikus szövetségi rendszerré alakulnak át.

Célunk az, hogy a régi átalakuló szakszervezetek és az új független szakszervezetek között segítsük az összhang létrejöttét, hiszen az előttünk álló nehéz időszakban egységesen gondolkozó szak- szervezetekre van szükség. Támogatjuk a szakszervezetek azon törekvéseit, hogy a cselekvések és döntések alapvetően a vállalati szinten dőljenek el.

Támogatjuk a szakszervezetek önállóságát és pártoktól független, befolyásolástól mentes működését. Az állami vállalatoknál az átmenet időszakában szükségesnek látjuk a munkavállalói tanácsok létrehozását. Míg a szakszervezetek tisztán dolgozói érdekvédelmet látnak el, a munkavállalói tanácsok jogosultak lesznek az igazgatói tanácsokban részt venni véleményezési joggal, ezzel társadalmi ellenőrzést biztosítani:

— a gazdálkodás tisztasága és szakszerűsége felett,

— a vállalat különböző vezetési szintjei felett, a különféle Vállalati átalakulások felett,

— a vezetői kiválasztódás tisztasága felett.

Közvetlen információkat közvetíthetnek egyfelől a dolgozók, másfelől'a vállalatvezetés felé.

A munkavállalói tanácsok nem tulajdonosok, de igazi tulajdonosok létrejöttéig a társadalmi tulajdon működtetésének társadalmi ellenőrzését látják el.

Egyesített programkészítő bizottság

Valóság 989

Fotó: Straszer András Szöveg: Pulai Sára

Panaszkodjon? Kinek? Nem mer. Fél. Mitől? Meg különben sem olyan. Él. Kel, dolgozik, fekszik, pihen, s közben fél. Fél és retteg, tart a hidegtől, a széltől, az esőtől, a hóeséstől. Ellenségei ezek — a háznak, ahol él. El kellene mondja nyomorúságos életét? Lenne, aki értené, aki segítene? Nem panaszkodik. Nem olyan. (Minket sem ő hívott.)

A két vekkere is csak van. Mutatják az idő múlását... és újra itt a rettegést fokozó tél. Mintha gyorsabban forognának a mutatók. A csörgő „munkájára” nincs szükség. Az aggódás csak szundítani engedi. S mégis örül, ha az álomból felébred. Mert felébredt — él. Él, mert kitartóak a gerendák, az azokat tartó szálfák, s erős „vállú” a kredenc, sok éjszakát átvészeltek a bontástéglák. A kályhacsö bilincse is ragaszkodó, „Jancsi”, a kályha is bírja a fazekat: lesz meleg víz, tisztaság, tisztálkodás, kiöltözés...

... és a váratlan baleset nyomorékká tette lábaival besétál a gyárkapun, élete második munkahelyére. Netten beül a portásfülkébe. Pihenve dolgozik — ötezer bruttóért. Örül, ha sűrűn jönnek, mert ritkábban jut eszébe: lesz-e hová hazamenni? Csak ne essen, ne fújjon a szél — fohászkodik, de nem panaszkodik. Így kevesen tudják: hol, hogyan él.

Közeleg a karácsony. Ő' is várja az ünnepet: ne legyen hótakaró. S ha mégis a fehér lepel ránehezül a „házra”, azért adassék az ajándék: beteg lábai időben messzire vigyék.

A FORINT ÚJABB LEÉRTÉKELÉSE

Elkerülhetetlen és húsba vágó

Az MDF nyílt levele a Kecskeméti Városi Tanács elnökéhez

Mint arról a sajtóból, is értesülhettünk, a volt állampárt egyetlen, törvényes jogutód szervezete — az MSZP — a Kecskemét városban kezelésében lévő ingatlanok — megyei pártszékház, körzeti pártházak stb. — használati jogát a helyi tanácsi szervekre átruházta. Tudomásunk van arról is, hogy a tanács vezetése az ingatlanok további sorsáról ■£- az igénybejelentések alapján — társadalmi szervezetek bevonásával rendezett nyilvános vita után kíván dönteni. Mindezt messzemenően támogatjuk.

Információink szerint azonban az épületek egynémelyikét — a használati jog átadásától függetlenül az MSZMP néven szerveződő, jogilag rendezetlen sorsú, politikai céljait és alkalmazni kívánt eszközeit illetően, bizonytalan csoportosulás birtokolja. Ezért — annak érdekében, hogy a társadalmi vita során valóban legyen miről dönteni —, kérjük elnök urat: haladéktalanul intézkedjen az átadott vagyon megfelelő zárolására.

Dr. Pánczél Gyula MDF Kecskemét Városi Szervezete

Hétfőn érkezett a rövid, de sajnos már nagyon ismerős hír: a Minisztertanács döntése alapján a Magyar Nemzeti Bank 10 százalékkal leértékelte a forintot a konvertibilis valutákhoz képest. Tavaly július óta ez a negyedik leértékelés, így összesen 27 százalékkal, azaz csaknem egyharmadával csökkent a forint értéke. A hivatalos indoklás szerint Magyarország konvertibilis fizetési mérlege tovább romlott, az ország eladósodása, a remélt stabilizálódás helyett, tovább folytatódott. A mostani leértékelés, tekintettel a gyorsuló inflációra, tulajdonképpen nem is meglepő. Vállalataink jelentős része ugyanis az egyre növekvő költségeket nem tudja gazdaságosabb termeléssel ellensúlyozni, ezért termékeik mindinkább kiszorulnak a nyugati piacról, amely nem ismeri el a magas magyar költségeket.

Mit remél a kormány az intézkedéstől? Azt, hogy némileg olcsóbbá és így vonzóbbá válhat a külföldi vállalkozó tőke számára a magyarországi befektetés. Pénzügyi szempontból, legalábbis elvben, az is helytálló, hogy az egységes valutapiac kialakulásához járulnak hozzá a leértékelések, ugyanis ily módon lehetne közelítem az állami banki és a magánárfolyamokat. Keveset beszélnek róla, de tény — és talán ez volt a legsúlyosabb érv a leértékelés mellett —; hogy a nemzetközi pénzügyi szervezetek, .elsősorban a Valutaalap ennél jelentősebb leértékelést sürget a? ország ingatag pénzügyi egyensúlyának megteremtéséhez. Márpedig a Valutaalap „ajánlásain” egy oly mértékben eladósodott országnak, mint Magyar- ország, nem célszerű sokat meditálnia.

Szemérmesebb a közlemény a leértékelésnek a lakosságra gyakorolt hatását tekintve. Közgazdászok vitatják, hogy a leértékelések általában, milyen arányban válnak inflációs tényezővé.

Egyesek szerint minden leértékelés egy- harmada szinte azonnal megjelenik az árakban. A legközvetlenebb inflációs hatás az, hogy a vállalatok és a lakosság kénytelen többet fizetni az importált anyagokért, árukért. Mivel a hazai ellátásban egyre jelentősebb szerepe van a Nyugatról behozott fogyasztási cikkeknek — akár magán-, akár vállalati import útján —f ezeknél a termékeknél, várhatóan, azonnal megjelenik a 10 százalékos áremelkedés.

Máris elhangzottak olyan érvek, hogy mivel a lakosság már úgyis csak ötven dollárt válthat ki évente, a leértékelés közvetlen inflációs hatása nem lesz jelentős. Ennek a magyarázatnak az a gyenge pontja, hogy nem számol a mind kiterjedtebb, lassan már feketének nem is nevezhető valutapiaccal. Várható, hogy az értékét vesztő forinttól mind többen- feketevaluta vásárlásával igyekeznek szabadulni. Ezek a valutavásárlások többnyire függetlenek áruvásárlástól, hiszen a családi megtakarítások értékének * mentését szolgálják. Egyes szakértők szerint ma már olyan kiterjedt az országban a konvertibilis valutában való kereskedelem, hogy nem túlzás kettős pénz- rendszerről beszélni. A valutás üzletek, áruházak'száma rohamosan nő, dollárért lakást, autót lehet soron kívül vásárolni. A nálunk nem kapható, vagy hiánycikk gyógyszerek magánimportjára is mind többen „szakosodnak”, de színházjegyet, sőt, magas színvonalú fogorvosi ellátást is vásárolnak ma már magyar állampolgárok konvertibilis valutáért. Ez persze a lakosságnak csak igen kis részét érinti, ám a feketepiaci árfolyamok várható, 10 százalékos emelkedése végeredményben mégis szélesebb körben hat, mint azt általában feltételezik.

Pusztai Éva

AZ OLVASÓ ÍRJA

Elnézést kérek, s javaslom

Tisztelt Gémes Gábor! A Kecskeméti Lapokban megjelent írásom nem személye ellen irányult, ha mégis igy vette, hát most megkövetem. Egyszerűen egy érzelmi állapotot tükröz, amit a tudósításának elolvasása keltett bennem és — mint utólag kiderült — még sok kecskeméti polgárban. Majdnem 30 éve vagyok a város egyszerű, kétkezi, szakmunkás alattvalója (nem félve egy majdani, több tízezres nyugdíj elköltésének „gondjától”), az érintett körzetben (Hunyadiváros) lakva, azt hiszem, nem volt nehéz és illetlen sem az ún. kisbetűs nép nevében gondolkodni!- Az említett cikkben igenis írtam a kisajátításra várók gondjáról, de sajnos a lapszerkesztő, helyhiány miatt, lerövidítette az írásomat. Valóban hasonló érzelmekkel merült fel a kisajátításra várók kérése és az átmenő forgalom ellen tiltakozók óhajai. Én a kettős megoldásban nem látok ellentmondást. Az autópálya-elkerülő szakasz építésének azonnali elkezdését kell szorgalmazni minden fórumon. Képviselőnket (Debreczeni József) tájékoztattam az elhangzottakról s elértem, hogy a legmagasabb fórumon, az Ország- gyűlésen fog ez ügyben kérdést intézni az illetékes miniszterhez (a novemberi ülésszakon). Adva van a 348 millió (visszavonásig), a Ceglédi úti csomópont elkészült, a Mátyás király körutat le lehetne zárni és el lehetne kezdeni a csatornázást és az útkorszerűsítést (amint az idő engedi), de csak 2 nyomsávos, belső városi forgalomra. A kisajátítások végrehajtása, a vasútvonalig az út elkészítése.

Az autópálya-elkerülő szakasz bekötőútjainak korszerűsítése (Ceglédi út, Szolnoki út bevezető szakaszai), Kuruc körút korszerűsítése. A,felsorolt munkák, ha lehetséges, időben párhuzamosan folynának az elkerülő szakasz építésével és átadásuk is körülbelül egy időben történne. A zöld sávok telepítése (már csak tavasszal) a már meglévő körútszakaszokra.

Ezek az én ötleteim, kikötve, hogy az építések, korszerűsítések bármelyik szakasza ha előbb elkészülne, mint az elkerülő szakasz, akkor az illető útszakasz csak célforgalomra engedélyezheti)! Bízva a megértésében, a megoldáshoz sok sikert kívánok!

Fekete Attila, az MDF kecskeméti szervezetének'

tagja

Ilyen érdeklődésre nem számítottak

Tele fon társulás Baján

Még nincs két hete, hogy a Petőfi Népe hasábjain hírt adtunk, hogy önerős telefontársulást szerveznek Baján. Miután a posta megépíti az új, hatezer vonal kapacitású, táwálasztós központját, mód nyílik arra, hogy egyaránt teljesítsék a régi és az új igényeket. Anyagiak híján azonban csak a lakosság társulásával tudják megoldani a fejlesztést. A szervezést a városi tanács vállalta magára.

Az első napon

— Lesz-e vajon jelentkező — merült fel a kérdés —, hiszen a befizetendő 30 ezer forint a magánháztartásoknak alapos megterhelést jelent. Még akkor is, ha a társulati tagsághoz elegendő a 9 ezer forintos „beugró” azonnali ki- egyenlítése, a többihez az OTP háromévi kölcsönt ad, kinek-kinek hitelképessége szerint.

Nos, a jegyzés első napjának reggelén jómagam is ott toporogtam a tanács ügyfélszolgálati irodájának ajtajában, vagy húsz sorstársam társaságában. A nyolcórai nyitáskor valameny- nyien az elsők akartunk lenni.

— Tudja, fiatalember, mióta egyedül maradtam, még jobban hiányzik a telefon — mondta egy fehér hajú néni. Ha megbetegszem, még az orvost sem tudom kihívni, pedig minden nyavalya meglátogat már. Nehezen járok, süket vagyok, magas a vérnyomásom.

Bizonyára nem is lát a néni, különben aligha nézett volna fiatalembernek — gondoltam magamban, de hangosan inkább annak a véleményemnek adtam hangot, hogy bár én is üyen jó erőben lennék majd 80 éves koromban.

Az ügyfélszolgálati irodában Gavlik- né Hegedűs Margit és Sokcsevics Istvánná vitézül állták a jelentkezők rohamát. A számtalan kérdésre felkészülten válaszoltak, és ha valaki a kezébe nyo- motnájékoztatót nem értette, szakszerűen felvilágosítást adtak.

— Müyen kamatra lehet felvenni az OTP-kölcsönt? — volt a leggyakoribb kérdés.

— A válasz mindenkit megnyugtatott

— A 20 százalékos kamatot az állam átvállalja, így az ügyfélnek gyakorlatilag kamatmentesnek számit a hitel. Mindössze egyszázalékos kezelési költséget számítanak fel.

Az első nap mérlege a következőkben vonható meg: az 58 befizetőből harmincán kiegyenlítették a teljes harmincezer forintot, ezen felül pedig mintegy százan kértek kölcsönigénylő nyomtatványt.

A tizedik napon

— Ilyen érdeklődésre nem számítottunk — mondta Hellenpárth András, akinek külön irodát rendeztek be a telefontársulás szervezési ügyeinek lebonyolítására. Veres Sándor kollégámmal ketten is alig győzzük a munkát, pedig

a pénztárt külön megbízott, Taskovics- né Udvari Csilla kezeli.

Szinte nincs egy lélegzetnyi szünet sem, hogy szót válthassunk. Záporoznak a kérdések:

— Mikor vezetik a telefont a Nagy András utcába?

— Ha ikerállomást kérünk a szomszéddal együtt, mennyit kell fizetni? (Mindkettőjüknek 4-4 ezer forinttal kevesebbet.)

— Be kell-e lépnem, ha én már húsz éve jelentkeztem a postánál az igényemmel? (Igen. A benyújtott igényekre névre szóló tájékoztatót küldtek.)

— Nekem a fiam befizetné Kanadából ottani dollárban a díjat. Meg tudják mondani, mennyi lesz? (Nem, mert csak forintban lehet fizetni.)

5E- Nyugdíjas vagyok, kell-e kezes a kölcsönhöz? (Nem, csak a hitelképességi követelményeknek kell megfelelnie.)

Melyik városrészt kezdik először? Mi a Vajk utcába költözünk, jó lenne, ha az lenné az első 4r véli egy fiatal hölgy. (Ezt nem lehet tudni, de az biztos, hogy 1991. december 31-éig minden társulati tag megkapja a készüléket.)

— Mi lesz, ha a posta egyoldalúan felemeli a költséget — ez Kőhegyi doktor, múzeumigazgató kérdése, akiben, úgy látszik, felsejlenek bizonyos rossz tapasztalatok. (Ez nem történhetik meg, mert az ügyfelek tulajdonképpen egy kétoldalúan kötelező szerződést kötnek az összegre vonatkozóan is.)

a végül a tizedik jegyzési nap egyenlege: 1500 társulati tag, háromszázan készpénzben, a többiek OTP-hitellel szerezték meg a társulati tagság jogát.

Gál Zoltán