Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-05 / 288. szám

1989. december 5. • PETŐFI NEPE • 5 EDDIG ÜRESEN TÁTONGOTT, MOST ÁLLAMI GONDOZOTTAK KEZDENÉNEK OTT ÚJ ÉLETET Benépesül a pusztai kulcsosház? Olvasóink bizonyára emlékeznek rá, hogy hat-hét esztendővel ezelőtt lelkes beszámolót közöltünk arról: a puszta közepén, kellemes termé­szeti környezetben üresen álló, egy­kori iskolaépületben kulcsosházat alakítottak ki a kiszesek. Nagy ter­veik vezérmotívuma az volt, hogy az olcsó szálláslehetőséggel fellendít­sék az ifjúsági turizmust. Az is igaz, akkor megjegyeztük, a vállalkozás veszélye abban rejlik: szinte megkö­zelíthetetlen a szépen rendbe hozott egykori iskola, mert a nagybugaci kulcsosház távol esik a világ zajá­tól. Felismerve a helyzetet, ismét napirendre került az épület haszno­sítása. A történet több szálon futott. De beszéljenek erről az illetékesek. Decemberben döntenek Endre Imre, a bugaci tanács elnöke: — Az elnéptelenedett iskolát is elérte a körzetesítés. Akkoriban dolgozták ki a megyei kulcsosházlánc ter­veit, és ez adott apropót arra, hogy az állami tulajdon­ban lévő iskolaépület kezelői jogát jóváírással átadtuk a hajdani Bács-Kiskun megyei KISZ-bizottságnak. A távolságok miatt azonban egy-két éven belül kide­rült: a turisztikai érdekeket szolgáló nagybugaci kul­csosház ráfizetésesen működik. Ha jól tudom, két esztendeje Iákat került az ajtóra, a berendezések na­gyobb részét el is vitték már. Megkerestük a kiszese- ket, hogy visszavennénk az épületet, természetesen fizettünk volna az átalakítás költségeiért. A KISZ KB-val konzultálva úgy döntöttek, mégsem válnak meg a háztól. Nemrégen tanácsülésünkön vetődött fel ismét az a gondolat, hogy -visszakérjük az egykori iskolát. A Bácsunió — időközben ez lett a megyei KISZ jogutódja — tudomásunkra hozta, hogy tár­gyalásokat kezdtek a kecskeméti Gyermek- és Ifjúság­védő Intézettel, merthogy ők hasznosítani tudnák az üres épületet. Leültünk mi is a „tárgyalóasztalhoz” és egyetértettünk elképzeléseikkel. Papírra vetettük megbeszélésünk eredményét és ettől kezdve nem zár­kózunk el attól, hogy a kezelői jogot átadjuk a GYI- VI-nek. Decemberi tanácsülésünkön , döntünk majd erről. — Amikor önöknek eszükbe jutott, hogy visszakérik tanyai iskolájukat, mit akartak kezdeni az épülettel? — Konkrét ötletünk nem volt. Esetleg létrehoztunk volna ott egy üdülőtanyát a külföldieknek. — Hogyhogy? Az már kiderült, a turisztikai elképze­lések kudarcot vallottak! ’^í^gé'm’cTé h'a'bsetleg n®pifdfézbe került voüfá aF ügy-.,,. Visszatérve áz ön JijáJ^edetüeg,j|éidezfették-v: re, annyit ^g*éímondan3trno^lTOKOzDén beszél­tem a szakszövetkezet elnökével; arra is lesz mód, hogy néhány hektár földet kapjanak a jövendő lakók. Akkor lehetőségük lesz a gazdálkodásra is. A végleges megállapodás után -^-kedvező döntés esetén — a jövő év első hónapjaiban már tervezhetnek is a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet munkatársai. De elképzeléseik­ről őket kérdezze meg! A Bácsunió lemond a kezelői jogról Mielőtt megszólalnának a leendő birtokba vevők, ismerkedjünk meg a Bácsunió véleményével. Dr. Miszkuly Miklós alelnök a következőket mondta: — Az egykori megyei KISZ-bizottság vagyoni jog­utódjaként a Bácsunió rendelkezett a nagybugaci kul­csosház kezelői jogával is. Felkeresett bennünket Ko­vács Gyula, a kecskeméti Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatója, hogy ismeri az épület történetét és azt, hogy lényegében nyűgöt jelent számunkra a szinte megközelíthetetlen kulcsosház. Előállt ötletével, ter­vével, nekünk szimpatikusnak tűntek az elmondot­tak. Együtt mentünk él a, bugaci tanácselnökhöz, ott sem zárkóztak el a jövendőbeni hasznosítás elől. Ré­szünkről nincs akadálya' a kezelői jog átadásának, erről beszéltünk már társszervezeteinkkel, a Kedisszel és az úttörőszövetséggel is. Hallottuk, hogy a bugaci tanács igényt tartana a kulcsosház mellett lévő segély­kérő telefonra, mi felajánlottuk, természetesen hasz­nálhatják az arra rászorulók. — Befulladt a kulcsosházakció. Kudarc ez? — A hajdani megyei KISZ az Express Ifjúsági és Diák Utazási Irodát bízta meg a nagybugaci kulcsos­ház benépesítésével. Az ismert, okok miatt nemigen volt ott forgalom. Ezt be kellett látnunk, és megoldást kellett keresni az épület hasznosítására. Úgy látszik, ez másoknak is eszébe jutott. Szerencsés esetben— ha a GYIVI átveheti a kezelői jogot — megtaláltuk a megoldást. Sőt, tudok arról, hogy a bugaciak a későb­biekben még egy használaton kívüli épületet a rendel­kezésükre tudnának bocsátani. Egy nagycsalád gazdálkodhat Az iménti nyilatkozatokban már utaltak arra: a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet jelezte igényét, hasz­nos módon kívánná kihasználni a szóban forgó épüle­tet. Megkérdeztük Kovács Gyula igazgatótól: milyen ötlettel álltak elő? — Sok olyan állami gondozott gyerek van, aki a nyolcadik osztály elvégzése után nem tud .továbbta­nulni, így hát nem rendelkezik szakképzettséggel. Van közöttük enyhén értelmi fogyatékos is. Amennyiben megkapjuk a kulcsosházat, egy hivatásos nevelőszülő házaspár vállalkozna arra, hogy hat-nyolc gyerekkel odaköltözik. A ház környékén gazdálkodhatnának, Sfikár fóTráSííSftiának vagy jószágokat nevetnének. ' te — Igen, ez rendben is van, de csak hat-nyolc gyerek problémája oldódna meg oly módon, hogy lekötné őket a ház körüli munka és még pénzhez is jutnának. — Erre az a válaszom, hogy ha csak hat gyerek élete nem kerül tévútra, már érdemes véghez vinni jelen tervünket. A kritikus életkorban lévő gyerekek munkába állítását, nevelését, felügyeletét oldhaljuk meg. — Az sem számít, hogy a kulcsosház messze van a településektől?- Éppen ezért nem vihetnénk oda iskolásokat. A vasútállomástól két kilométerre található az épület, élelmiszerbolt és telefon viszont közvetlenül a kul­csosház tövében van. Nincs messze a tápbolt sem. A lényeg az: minél előbb népesüljön be az üresen álló hajdani iskolaépület. A fentiekből kiderül: minden remény megvan arra, hogy az 1990-es esztendő első felében a nagybugaci kulcsosházban hivatásos nevelőszülők körében keres­hetünk fel néhány állami gondozott gyereket. Akik elindulhatnak egy biztonságos élet útján. Borzák Tibor AKIVEL MÁR MAJDNEM MINDEN MEGESETT Nem kell azt nekem bizonygatni, hogy a jég hátán nem lehet megélni! Elhiszem. De hát, vannak emberek, akikre azt mondják, a jég hátán is megélnek. Szóval, mégsem lehetetlen? Valami ilyesfajta zavart éreztem, amikor megismerkedtem a fülöpszállási Lévay László vállalkozásának történetével. Magyarországon a több­re törekvőkkel legalább egyszer, szinte törvényszerűen, megesik, hogy önhibájukon kívül a padlóra vagy padló­közeibe kerülnek. Jogos a tiltakozás, hogy így, ilyen körülmények között nem lehet boldogulni. Lévay Lász­lónak eddig még sikerült. Pedig majdnem minden elő­fordult vele, ami egy vállalkozóval előfordulhat. Fülöpszállási otthona a CB Techni­ka Kft. telepe, központja is egyúttal. Itt ülünk le beszélgetni. Mellettem a fal padlótól a plafonig igen tarka: ide ra- gasztgatják a kft. azon termékeinek emblémáit, amelyek a Kiváló Áruk Fó­rumának jelzését viselhetik. Gyártmá­nyaik nagy része ilyen. A kft.-t reklá­mozó szórólapon 24 önálló terméket számoltam meg: többségük a CB-rend- szerhez szükséges tartozék, berendezés. Amit e skálából nem gyártanak, azt az ország különböző részein, boltokban árusítják. Fülöpszálláson készül Lévay László egyik találmánya: a polipanten­na is. Előnye a többivel szemben, hogy felszereléséhez nem kell autókarosszé­riát átfúrni: gumitapadóval ültethető a helyére. Van a kft.-nek egy kis nyom­dája is, szabad kapacitása különböző fémipari, elektronikai munkákra, meg­rendelésre szoftvert is készítenek, kü­lönféle szolgáltatásokat vállalnak. Évi bruttó termelési értékük 10-12 millió forint, bedolgozójuk, illetve mellék- és másodállású alkalmazottjuk 10 fő, fő­állású dolgozójuk 12. Tevékenységük felsorolása közel sem teljes, de ebből is látszik, hogy ez egy sokoldalú és nagy volumenű vállalkozás. Különösen eh­hez képest meglepő — mert Magyaror­szágon ma még kevés példa van rá —-, hogy ez a kft. egyszemélyes. Alapítója, tulajdonosa és ügyvezető igazgatója Lévay László. Az eredeti képzettsége szerint kertész üzemmérnök, egy számára rokonszen­vesebbnek tűnő hivatás kedvéért, hagyta* ott-a-szakmáját* sok--évvel-ez­előtt. A hivatással nem is volt baja, annál inkább a feumkahelyi' vezetőivel. — Egy pályázatra benyújtott talál­mányomat láttam viszont a gyakorlat­ban, más neve alatt. — Ennél többet nem árul el a dologról, mert mint mondja, nem tudta, s végül már nem is akarta bebizonyítani a találmány ere­detét. Vett egy nagy lélegzetet és felrúg­ta az addig megteremtett egzisztenciá­ját. — Az akkori feleségeméknek volt egy nagy. házuk Kecskeméten, ott kezdtem el az olajkályha- és kerékpár­javító kisiparosságot 1977-ben ... — Volt ehhez képzettsége? — Időközben megszereztem a gépla­katos, a mechanikai műszerész, az elektronikai műszerész, az olajtüzelé- sűberendezés-javító szakképzettséget. Autodidakta módon tanultam, csak a vizsgákra jelentkeztem. A kályha- meg a kerékpáijavitás mellett fokozatosan kiépítettem a CB-antenna-készítés, -szerelés, -rendszer-telepítés feltételeit. 9 A kft. dolgo­zóit megismerni az egyenruhájuk­ról. Egyforma ün­neplőjük is van, abban „feszítet­tek” termékeik mellett a BNV-n. Felvételünkön: I.ázár László. 0 Lévay László nem csak önmagával szemben igenje*. A feleségétől eppugv. mint a velük élő öt gyerektől elvárja, hogy tartalmasán éljenek. Felesége (felvételünkön) tanul, legkisebb fia 12 éves, de már elektronikai berendezéseket épít önállóan. (Tóth Sándor felvételei) Jól ment az üzlet, híre, neve volt Lé­vay Lászlónak Kecskeméten. Aztán egyszer csak eltűnt. .. _ Fülöpszállásra költöztem. Enjjgk az volt az előzménye, hogy elváltunk. Abban az időben soros ellenőrzést tar­tott nálam az APEH. Nem találtak sza­bálytalanságot, kis idő múlva mégis újra megjelentek. „Találtak is” 90 ezer forint tartozást, amire rátették a 100 százalékos büntetést, az áfát és annak a büntetését, igy lett belőle 360 ezer forint. Elég jó a felfogásom, de ezt az ügyet még most sem értem. Időnként megjelennek nálam a végrehajtók. Fi­zetnem kellene. — Mire gyanakszik? — Hogy valaki feljelentett. Nem a rám terhelt tartozás törte derékba a vállalkozásomat, hanem az, hogy amíg vizsgálat folyt ellenem, addig nem számlázhattam. Mint kisiparost, lehe­tetlenné tettek. Ekkor, egy ajánlatot elfogadva, a Kaposvill Vállalat, később az abból kiváló Kaposelektro Kisszö­vetkezet önálló szervizeként működ­tünk tovább, 1986-tól már fülöpszállá­si telephellyel. Január elsején alakul­tunk kft.-vé. Nem a saját passziómból. Egyszer a bértömeg-gazdálkodás, más­kor a túl magas raktárkészlet miatt gyűlt meg a bajom a jogszabályokkal szorongatott cégekkel. Olyan még nem volt, hogy Ka belekezdtem egy vállal­kozásba, csak az én képességemen, munkámon múlott volna annak sorsa! — Most milyenek a körülményei, ki­látásai? — Nagyon bízom abban, hogy a Vállalkozók Országos Szövetségének sikerül érvényt szereznie az érdekeink­nek. Mert azt azért be kell látnia a kormánynak is, hogy a jelenlegi elvo­nási rendszer, illetve az elvonások mér­téke nem maradhat meg hosszú távon! Ugyanis emiatt nem mernek vállalkoz­ni az emberek, emiatt hagynak fel vele sokan, önszántukból vagy kényszer­ből. Ha a nagyon nehezen elérhető nye­reségből a 28 százalékot meg tudja tar­tani az ember, akkor vállon veregetheti magát! Miért fél a kormány attól, hogy többen és egyre nagyobb vállalkozásba kezdjenek?! Miért félnek attól, hogy a vállalkozók meggazdagodhatnak eset­leg? A vállalkozásoknak kedvező kör­nyezet a gazdaságot indukálja, az or­szág ettől lesz gazdagabb! Nem?! Almási Márta Vállalkozó Fülöpszálláson EGY NYUGATNÉMET ÚJSÁGÍRÓ CIKKE Higgadt haladás a szabadság világa felé November elején a Süddeutsche Zeitung hasábjain hosszú cikk jelent meg Magyarországról Hans Ulrich Kempski tollá­ból. O így foglalta össze írásának lényegét: „naplójegyzetek egy keleti tömbbeli országban szerzett benyomásokról, amely megszabadul a kommunizmus nyűgétől és ahol az emberek kordában tartják indulataikat”. A sok érdekes megfigyelést, megállapítást tartalmazó riportot rövidítve közöljük. Hogyan lesz az emberből milliomos? Tíz évvel ezelőtt Pintér Józsefet kirúgták a pártból, mivel már akkor is ragaszkodott hozzá, hogy a maga módján lássa a dolgokat. Ma Pintér az ország legnagyobb magánvállalko­zója. Legújabb gyárában, mely ragyog a tisztaságtól és mű­szaki szempontból a lehető legtökéletesebben van felszerelve, robotrészegységeket gyártanak. Szakmái végzettségét tekint­ve Pintér esztergályos és autószerelő. Milliomosi karrierjét egy olyan termékkel kezdte, amelyre Magyarországon, ahol oly sok minden törik darabokra, mindenütt szükség van: csavarokat kezdett el gyártani. Pintér legújabb gyárát Magyarország miniszterelnöke avatta fel Kecelen, egy mostanában felvirágzásnak indult kis faluban, Budapesttől délre, a fővárostól autóval, körülbelül két óra távolságra. Ebben a faluban látta meg a napvilágot Pintér is 1945-ben, egy bortermelő szőlősgazda fiaként. Pin­tér forintmilliomosként is Kecelen kíván maradni, s ennyi­ben kivételt képez a mintegy harmincezer, kiskapitalistaként meglehetősen sok pénzre szert tett magánvállalkozó közötl, akik többségükben a fővárosba kívánják helyezni székhelyü­ket. Huzamosabb ideig azonban Pintér sem lehet meg úgy, hogy ne tartson fenn szoros kapcsolatokat Budapesttel, ezért rendelt magának egy helikoptert Amerikából, a jelenlegi legmodernebb, négyüléses modellt, 750 ezer dollárért. Pintérnél jól keresnek az emberek. Mérnökei, technikusai, szakmunkásai — összesen háromszáz ember — az állami iparban szokásos bérnek a kétszeresét keresik. Aki Pintérnél alkalmazást nyer, annak gyorsnak, pontosnak, tisztának, megbízhatónak kell lennie és a munka iránt fokozott érdek­lődést kell tanúsítania. A főnök maga dönt minden felvétel­ről, kiválasztási metódusa, mint maga mondja, még sohasem hagyta cserben: „Röviden elbeszélgetek a jelentkezővel, és közben megnézem, milyen a szeme és a keze.” Pintérben egy igazi dinamikus self-made-mant, egy fekete bőrkabátos faltörő kost ismerek meg. Vüágoskék, fényezett névjegykártyáján araúy betűkkel díszeleg a neve. Mi a vállal­kozói filozófiája? Mi sikerének a receptje? Kérdésemre Pintér József nem igyekszik gondolatokban gazdag válaszokat ad­ni. Rövidre fogja a szót: „Szeretem a sikert. Amibe belefo­gok, abból siker lesz!” Vissza Európába A belülről teljesen lerobbant, külső vakolatát már régen elveszített, egykor előkelő épület földszintjén elegáns, muta­tós irodát rendeztek be, ahová a Financial Research Ltd. tanácsadó cég már be is költözött. Itt ülök most egy fiatal úrral szemben, akit dr. Csillag Istvánnak hívnak. Bár még csak 38 éves, az a hír járja róla, hogy jól kiismeri magát a magyar reformpolitika dzsungelében, és képes elemezni az itteni kaotikus viszonyokat. Épp ezért azt szeretném meg­tudni tőle, mikorra fog Magyarországon, ahol a parlament egy halom törvénnyel mozdítja elő az ország nyitását a piacgazdaság felé, annyira megjavulni az átlag-életszínvonal, hogy elérje, mondjuk, az osztrák szintet. Csillag jövendölése lehangoló, már-már kegyetlen: „Tizenöt év múlva”. íme, a legfontosabb adatok a helyzet érzékeltetésére. Az ország lakossága tizenegymillió fő, ebből négy és fél millió a munkavállaló. Az átlagjövedelem 8000 forint, átszámítva mintegy 200 márka havonta. Majdnem minden második embernek másodállásra is szüksége van ahhoz, hogy úgy ahogy meg tudjon élni. Az állam 17 milliárd dollár adósságot halmozott fel, és újabb hitelekre is igényt tart hárommilliárd dollár értékben. 1,2 millió ember tengeti életét alacsony nyugdíjból, jóval a szegénységi küszöb alatt. Az árak feltar­tóztathatatlanul emelkednek. Az egyedüli pozitívi tény: a nemzeti jövedelem növekvő százalékát szolgáltatja a magán- szektor. Semmi értelme tehát annak, mondja Csillag, amit manap­ság állítanak, hogy Magyarország „úton van vissza Európá­ba”. Ehelyett azt javasolja, hogy Magyarország gazdasági helyzetét a közép-amerikai országok helyzetével vessék egy­be. Ahhoz, hogy a magyar válságon úrrá lehessen lenni, létfontosságú, hogy a politikai vezetés egy olyan, azonnali programot teijesszen elő, amely regionálisan és strukturáli­san szabályozza a teherviselés kiegyenlítését. Máskülönben a szociális feszültségek hamarosan robbanáshoz vezetnek, mondja informátorom. Miért megy minden, mint a karikacsapás? A Pressinformnál, ahol mindén külföldi újságírónak je­lentkeznie kell, közölték velem: ezúttal már nem kell semmi­féle engedély ahhoz, hogy Magyarországon vizsgálódjam és utazgassak. „Ugyanolyan szabadon mozoghat, mint az NSZK-ban”. Tény és való, az ember szinte teljesen megfeled­kezhet arról, hogy a keleti tömb egyik országában van, amely éppen azon igyekszik, hogy levesse magáról a kommu­nizmus bőrét. Járok-kelek a Parlament épületében. A pompás palota 268 méter széles, 29 lépcsőfeljárója, 27 kapuja van, és a folyosók tömkelegé hálózza be. Négy napot töltöttem itt a legutóbbi ülésszak alatt — a központi ülésteremben, a miniszteri szo­bákban, az előcsarnokokban és a folyosókon. Egyetlenegy­szer sem ellenőrzött senki. így ismerkedtem meg, véletlenül, Nyers Rezsővel, a Magyar Szocialista Párt elnökével. Nyers az egyik büfében megállt az asztalnál, amely mellett ültem, s aztán kettesben ettünk forró virslit. Az 1923-ban született Nyers alacsony, sovány ember. Olyan benyomást kelt, mintha folyton töprengene, és hangu­lata annyira nyomott lenne, hogy csak üggyel-bajjal tudja elfojtani a feltörő sóhajtást. Nem a hatalom ravasz megszál­lottja. Hajlamos a meditálásra, bátorsága azonban rendíthe­tetlen. 1945-ig nyomdász volt, a Szociáldemokrata Párt tag­ja, majd, miután a párt kényszerűen egyesült a kommunis­tákkal, közgazdaságtant tanult és a hatvanas évek végén ő volt a Kádár János alatt első ízben beindult gazdasági re­form első számú felelőse. Most pedig, a fordulópontot jelen­tő pártkongresszuson, sok kompromisszum árán és nem csekély érzelgősséget is bevetve, megóvta pártját a szakadás­tól — valószínűleg utoljára. Nyers körül máris a feledés csöndje van teijedőben. Megkérdem a párt vezetőjétől, min múlik az, hogy Ma­gyarország demokratizálódása annyira simán folyik, mintha már a legutolsó konfliktusforrás is megszűnt volna. Ugyan­ezt a kérdést már feltettem másoknak is, és mindig ugyanazt a választ kaptam: az 1956-os népfelkelés áldozataira emlé­kezve, el kell kerülni, hogy ismét T>első zavargásokra kerül­jön sor. Nyers ezt a választ még azzal egészíti ki—s ezt előtte senki nem tette %y hogy kijelenti: Kádár Jánosnak nagy érdeme van abban, hogy Magyarországon a politika ma, mint mondják, „olyan illedelmes, mint egy tánciskola”. Nyers szerint Kádár egyszerű ember volt, nem különösebben művelt. De volt stílusa és erkölcsi tartása. A Kádár nevével fémjelzett 30 év alatt így kifejlődhetett az a kultúra, amely ma lehetővé teszi a politikai problémák civilizált megoldását. 1956-ról beszélve, Nyers Rezsőnek váratlanul eszébe jut valami, amit az első pillanatban még szemmel láthatóan magában szeretne tartani. De aztán mégis elmond. Egészen közel lép hozzám, hogy halkan mondhassa: „A főpróba akkor befuccsolt, de most, a premieren úgy megy, mint a karikacsapás”. (Ford.: Szüszmanny György)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents