Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-05 / 288. szám
Romokban az NSZEP... NEM AZ UTOLSÓ FÉSZEKFOGLALOK Túlkínálat van a lakáspiacon Mint vihar a levelet, úgy sodorta el vasárnap a népharag á Német Szoci- lasta Egységpárt teljes politikai bizottságát, 160 tagú központi bizottságát — és Egon Krenzet, aki mindössze 47 I nappal ezelőtt örökölte meg Erich Ho- neckertől a pártfőtitkári posztot, az államfői tisztséget és a nemzetvédelmi bizottság elnökének tisztét. Egon Krenz ma már csak államfő és a nemzetvédelmi bizottság elnöke, de a zajos hétvége nyomán aligha lehet biztos benne, hogy sokáig megőrzi tisztségeit. Az NSZEP vezető testületéi formailag tulajdonképpen maguk nyújtották be testületileg lemondásukat. De csöppnyi kétség sem férhet hozzá, hogy a népharag —1 s nem utolsósor- j ban éppen a párttagság—nyomására i, történt, ami történt. Helyettük most j egy 25 tagú, „reformerbizottság” vette ! át a december közepére tervezett rend- • kívüli pártkongresszus előkészítését, 1 A tegnap reggeli rádióhírekre a legálmosabb ember is felébredt. Újabb áremelések. Tudomásul vettük. Bosszankodni sincs erőnk. Minek? A drágulás miatt egyébként nem csörgött a szerkesztőségi ügyeletes telefonja, sőt a legérintettebb üzletben, a Csemegében sem reklamáltak a vevők. Ez utóbbiról a kecskeméti Csemege vezetője, Csorba Istvánná tájékoztátott. Elmondta még, hogy legjelentősebb az áremelés a szaláminál, kilónként hatvan forint. De tegnaptól jó néhány égetett szesz is többe kerül. Az ezen felüli, tucatnyi változás pedig nem jelentős, pár forint. A listát — tudtuk meg — múlt héten csütörtökön kapták. Nem volt mit tenni, a munka végeztével majd’ harmincán órákon át áraztak. Új címke került — a többi között — a sárisápi téesz termékeire, a Pannonvin boraira, emelt a Szolnok megyei hütőipar, a Kecskemétéin, a Törökbálinti Á. G. Drágább néhány gyorsfagyasztott élelmiszer, félkész, készétel, főzelék, Közöttük nem akad egyetlen régi pártvezető sem. A keletnémet átalakítás elképesztő sebessége — és következményei — nem csak a külvilágot döbbentik meg. Az ország állampolgárai, az NSZEP tagjai alig győzik kapkodni a fejüket. Érdemes belegondolni: október 7-én Erich Honecker—s vendége, a reformok szükségességét hangsúlyozó Gorbacsov — még az NDK megalakulását, az „NDK színeiben felépítendő szocializmust’” ünnepelte. Nem telt ‘bele másfél hét és Erich Honecker megbukott. Egy hónappal később, november 7-én Willi Stoph veterán kormánya beadja lemondását — rá két napra az NDK megnyitja nyugati határait. Világszenzáció: a gyűlöletes bprlini fal megroggyan. A sajtó szerint jelképes értelme van, hogy Honecker távozásával egy „életmű” omlik össze, hiszen annak idején éppen ő (Folytatás a 2. oldalon) hús- és belsőségkészítmény. Ezt megelőzően a vadkerti áfész húsüzeméből kikerült csemegék árát is felemelték. A lista rettenetes hosszú — mondta Csorbáné. A Konzum Kereskedelmi Vállalat — amelynek megyénkben több mint 160 élelmiszerboltja van — igazgatója, Bessenyi István érdeklődésünkre elmondta, hogy tegnap reggel a rádióhír hallatán, a felesége is kérdőre vonta. Válasza, és az olvasóknak is, a következő volt: Tekintve, hogy január 1-jétől két cikk, az alacsony zsírtartalmú tej és fehér kenyér nem lesz szabadáras, a Konzum az idén — ha csak valamiféle hihetetlen és ma még elképzelhetetlen kényszerítő hatás nem éri ;— nem emeli a fogyasztói árakat, a fent említett cikkekét sem. Ugyanis kiknek? A bérből, fizetésből és az alacsony nyugdíjból élőknek? Addig, amíg nem lesz bérreform, a szabad ár ki- talációja is nonszensz. (Budapesti körkép a 2. oldalon.) P.S. A képen látható tetszetős lakóház Kecskeméten, a Széchenyivárosban, az OTP megrendelésére épült. Középső részébe a napokban költöztek be lakói. Róluk s minden új fészekfoglalóról az jut az ember eszébe: lehet, hogy az utolsók között vannak, akik még lakást tudtak venni? A kérdést az a rémséges rémhír indokolja, ami szerint januártól nem adhat az OTP hitelt lakásvásárláshoz, -épitéshez. Vagy ha adhat, kibírhatatlan kamattal, teljesíthetetlen feltételekkel. A rémhír többféle változatban terjed, de a lényege mindnek az, hogy az átlagos állampolgár jövőre már képtelen lesz lakáshoz jutni. Hogy mi igaz a mendemondákból, arra Kovács Imre, az OTP megyei igazgatóságának osztályvezetője sem tudott válaszolni. Ami nem a tájékozatlanságát bizonyítja, hanem inkább azt: a jogszabályalkotók még a pénzintézetet érintő kérdésekről sem mindig kérik ki a véleményüket, ha magasabb érdekekről, mint például a jelen esetben a kormány pénzügyi elképzeléseinek megvalósításáról van szó. Kovács Imre véleménye szerint azonban nem valószínű, hogy jelentős, kedvezőtlen változás következnék be a lakásvásárlás feltételrendszerében, hiszen a piacon már így is túlkínálat van. Nem beszélve a dolog társadalmi, politikai következményeiről, enyhén szólva nemkívánatos láncreakciókat indítana el, ha megbénulna a forgalom a lakáspiacon. Az OTP megyei igazgatóságának inkább az optimizmusát, mint reklámérzékét igazolja az októberben indított propagandaakciójuk, ami szerint színes televíziót nyerhet, aki december 15- éig lakást vásárol: A'sorsolás nyilvános lesz, december 18-án, a Szabadság téri bankjukban. Egész biztos, hogy a nye-" rés reményében nem vesznek többen lakást. Az viszont nem biztos, hogy erre és az ehhez hasonló csinnadrattára nem az fordul meg az állampolgár fejében: ha az OTP-nek kívánatosak lettünk mint potenciális vásárlók, akkor bizonyára igyekszik is a kedvünkben járni. Nos, legalábbis megpróbál. Kecskeméten sem volt soha ilyen széles a választék, mint mostanában. A 36 négyzetméterestől a 96 négyzetméteresig, a panelépületben lévőtől a hagyományos építésűben lévőig, a belvárosban, a lakótelepen, újat és használtat, a legkülönbözőbb minőségben kínálnak. A készekre, sőt, már a készülőben lévők nagy részére is van vevő, tehát semmiképpen sem igaz, hogy a most költözők az utolsók lennének. Hogy jövőre mennyi új lakás építését indítják, vagy inditanak-e egyáltalán, az nem rajtuk múlik. Az OTP-ben a még most folyamatban lévő építkezések lakásainak egy részére is várják a vásárlókat. A. M. A télnek is vannak örömei ízetlen csemege — azaz illetékesek az áremelésről BUSH ÉS GORBACSOV TÁJÉKOZTATTA A SZÖVETSÉGESEKET A máltai csúcs kedvező visszhangja A NATO-csúcs délelőtti ülésén Bush amerikai elnök és Andreotti olasz miniszterelnök beszámolt az előző napokban Gorba- csowal folytatott tárgyalásairól, majd Kohl szövetségi kancellár, Mitterrand elnök, Mulroney kanadai miniszterelnök, Thatcher brit miniszterelnök és mások szólaltak fel, közvetlen vitára nem került sor. Eyskens belga külügyminiszter tájékoztatója szerint egyetértés volt azzal kapcsolatban, hogy Gorbacsov őszintén törekszik a reformra és az új európai rendezésre. Poütikai helyzete meglehetősen szilárd, már csak a reáhs alternatíva hiánya miatt is. Egyetértés volt abban is, hogy Gorbacsovnak a sikerhez stabil nemzetközi környezetre van szüksége. Ez jelenleg a NATO megőrzését jelentené, politikai szerepének előtérbe juttatásával. Ezzel kapcsolatban fontosnak tartják, hogy Gorbacsov az Európával kapcsolatos döntéseket nem akarja az Egyesült Államok és Kanada részvétele nélkül kidolgozni, és nem sürgeti a két szövetség felszámolását. Egyetértettek abban is a résztvevők — Eyskens összefoglalója szerint £-, hogy a Szovjetunió és szövetségesei gazdasági helyzete igen súlyos, s a Nyugatnak segítenie kell. Ez a műszaki támogatástól a pénzügyi segítségen át a piacgazdaság kiépítéséhez való hozzájárulásig — például szakemberek képzésével — az intézkedések széles skáláját jelentheti. Másfelől olyan vélemény is elhangzott a felszólalások során, hogy amikor Kelet-Európa országaiban pluralista demokrácia alakul ki, a folyamat aligha állhat meg a Szovjetunió határainál. A német határok és német önrendelkezés összefüggéseit firtató kérdésre Eyskens azzal válaszolt, hogy a résztvevők szerint a határok sérthetetlensége és érinthetetlensége nem szükségszerűen azonos, és a német belső határ nem ugyanolyan határ, mint a többi. Az év legemlékezetesebb eseménye Teljes joggal mondhatjuk, hogy a vasárnap befejeződött máltai szovjet—amerikai csúcstalálkozó az 1989-es politikai naptár legfontosabb, legemlékezetesebb eseménye volt. Ä párbeszéd a kérdések oly széles körét fogta át, oly sok fontos nemzetközi és kétoldalú problémát érintett, hogy a politológusok és az újságírók még sokáig elemezhetik különféle aspektusait — írja a TASZSZ szovjet hírügynökségnek a csúcstalálkozóval kapcsolatos első, hétfői kommentárjában Jury Kornyilov. A politikai hírmagyarázó a találkozó témái közül hármat emel ki. Elsőként említi azt a közös megállapítást, hogy a világ kifelé halad a hidegháború korszakából és új szakasz: a tartós és szilárd béke időszaka felé tart. A máltai találkozó biztos poütikai alapot teremtett e kedvező folyamat folytatása és a jövő évi újabb szovjet —amerikai csúcstalálkozó sikere számára, jóllehet, ennek előkészítése még sok munkát követel mindkét féltől. A máltai találkozó megerősítette, hogy mindkét félnek szándékában áll lépésről lépésre megoldania a „feladatok feladatát”: a fegyverkezési hajsza leküzdését. A világban végbemenő kedvező változások a helsinki folyamat meggyorsítását és aktivizálását, új tartalommal való megtöltését diktálják. Éppen ezért mind szélesebb körű támogatásra talál a Szovjetuniónak a Helsinki—2 értekezlet összehívására tett javaslata. Az utolsó, de az eddigieknél nem kevésbé fontos momentum, hogy a csúcstalálkozón ismételten és erőteljesen hangsúlyozták: a (Folytatás a 2. oldalon) (Straszer András képriportja Kiskunhalason készült) így működött IlMagyafőrszag^-:! Ha valamiben még egyáltalán biztosak lehetünk manapság, akkor az az,: a Szobolits-film pénteki sugárzása után újból fölmelegítik a Tiszakécske— Miskó—Szűrszabó „ügyeket" az újságírók. Nem azért, mert nem írtak meg eddig is mindent, hanem mert így, egy láncra felfűzve ez az egész még nem volt látható. (Tanács István Glasz- noszty Tiszakécskén című riportkönyve kivételével: ha valamiben, abban minden benne van). Ismerős arcok villantak föl: államférfiak, nagy hatalmú, ellentmondást nem tűrő politikusok. Egészében pedig egy letűnt kor. Ma, 1989 decemberének első napjaiban az ember azt hihette: sok-sok évvel korábbi fölvételeket néz, holott valamikor a tavasszal—kora nyáron készült a dokumentumfilm. Ez az egész, így, együtt < — tetézve■ azzal, hogy időközben rendőrségi nyomozás fejeződött be kereken száz, törvénytelennek látszó módon kiutalt telek ügyében; hogy már javában tartanak a bírósági tárgyalások is —, itöbb volt, mint csupán egy film. Nem, ez a magyar valóság egy jellemző szeletének hiteles tükre volt — és mindenki éppen azt adta a kamera előtt, ami önmaga leglényege. Az özvegytől a művelődési ház igazgatójáig, az egykori párttitkártól a gimnáziumi tanárig ki-ki úgy mesélte el a történteket, ahogyan ö látta, ily módon valójában saját magáról is sok mindent elárult. Ki hitte volna például, hogy az az érdemdús férfiú, aki egy fontos testület ülésén azt állította, hogy megátalkodott újságírók akartak átmászni a tragédia napján az ö kapuján, valójában maga szokott volt bemászni kollégájá- ékhoz — szokott állapotában, azaz részegen ...? Ki kérdezi meg ezektol az érdemdús férfiaktól, hogy ők személyesen mennyit ártottak annak a politikának, amelyet pénzért kellett volna szolgálniuk ? Messzire vezetne, ha minden föltoluló kérdésre választ kívánnánk. De talán nem is szükséges: pénteken este ország-világ majdnem fő műsoridőben láthatta, a főszereplők szájából hallhatta, hogy amiről legelőször a Petőfi Népe hasábjain Benke Márta irt, az nemcsak hogy úgy igaz, ahogyan leírta, hanem — ha lehet — még úgyabbiil. Szo- bolits Béla filmje nem elvett az eddig is tudottakból, hanem hozzátett, árnyalatokat festett egy vázlatra, melynek talán ez a címe: így működött Magyarország 1989-ig. Ballai József
