Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-30 / 308. szám
1989. december 30. • PETŐFI NÉPE • 11 A HUSZONNÉGY DÖNTŐS ... (5,) Koreai Köztársaság 1990. június 8| és július 8. között Olaszország látja vendégül a labdarúgó- vb 24-es döntőjének küzdelmeit. A négy, Dél-Amerikából magának helyet biztosított válogatott után az Ázsiát képviselő, a végső hatos zónadöntőben első helyen végzett Koreai Köztársaság gárdáját mutatjuk be. ( Statisztikusok szerint a tavalyi nyári olimpia országában a sportágak népszerűségi listáján a baseball áll az élen. A futball mindössze a hatodik. Ez annak ismeretében nem is olyan meglepő, hogy az első bajnokságot i hivatalosan csak hét éve írták ki. Az viszont annál figyelemfelkeltőbb tény, hogy az 1986-os mexikói vb-re mindjártéi is jutott a koreai csapat. A 43 esztendős szövetségi kapitány, Li Ho Taik egészen bizonyos abban, hogy a januári, egy minden eddiginél keményebb alapozó edzőtáborral olyan erőt gyűjt a legénysége, amellyel meglepetést — és ez alatt a legjobb 16 közé kerülést érti — okozhat. Nem véletlen, hogy februárban dél-amerikai túrára utazik a koreai gárda. Igaz, az valószínű, hogy Montevideót nem ejtik útba, mivel Uruguay csapatával egy csoportban szerepelnek. A kapitány úgy véli, a védekezőjáték az erősségük, ezért főleg a többi csapatrészt kell erősíteni. Sokat jelenthet két biztató csatártehetség. H vang Szón Hong (23), a Konkuk Egyetem hallgatója valóságos bombázó, míg Kim Ju Szung, akinek „Kis Sámson” a beceneve, abszolút kétlábas, gyors, kiismerhetetlenül cselez. A Koreai Köztársaság futballsportjának vezetői esküsznek arra, Olaszországban nem játszanak olyan alárendelt szerepet, mint 1986-ban Mexikóban. Az olaszok elleni 1-3-at és az Argentínával szembeni 2-3-at értik ezalatt. Pedig e két hamisítatlan klassziscsapat elleni viszonylag szoros fiaskók messze nem számítanak kudarcnak. Vagy legalábbis Mexikóban akadtak válogatottak (nagyobb múlttal), amelyek súlyosabb kisiklásokkal vétették észre magukat. Film készül Comaneciről A menekülésével az utóbbi időben ismét az érdeklődés középpontjába került olimpiai bajnok román tornásznő, Nadia Comeneci új „hazájában”, az Egyesült Államokban jelentette be, hogy a közeljövőben egy kétórás filmet forgatnak életéről. — Most, hogy Bukarestben élő családomnak sem kell már rettegnie Ceausescu és klánja bosszújától, elmesélhetem hiteles történetem — nyilatkozta a 28 esztendős bajnoknő, aki november végén szökött meg Romániából, majd kért — és kapott — politikai menedékjogot az Egyesült Államokban. Comaneci, aki David Frost producerrel kötött szerződést a műre, elmondta: az alkotás több mint egy évtizedét öleli fel életének, attól kezdve, hogy Montrealban olimpiai bajnok lett, egészen addig, amíg elhagyta Romániát. A tervek szerint Nadia nem játszik a filmben, amelyről még nem döntötték el, hogy a moziknak vagy a tévétársaságoknak szánják, de tanácsadói szerepkört kap, és segédkezik az őt alakító színésznők kiválasztásában is. Az egykor sokak által csodált tornásznő arról is beszélt, hogy nem kíván hazatérni Romániába, Kaliforniában akar letelepedni. De amint a helyzet normalizálódik, szeretne látogatóba Bukarestbe utazni, hiszen ott élnek nemcsak szülei, hanem rokonai is, akikről az utóbbi időben semmilyen bírt nem kapott. Az öt olimpiai, ,két vb- és kilenc EB-arannyal büszkélkedő bajnoknő ugyanakkor felhívással fordult a világ kormányaihoz, hogy minden tőlük telhető módon segítsék Románia népeit. f y f A sport másik arca • A vezetőbíró is tanácstalan, ha az ökölvívó nem a kezét, hanem a lábát emeli fel — megadó- an... • Megszokott látvány, hogy a cselgáncsozók átrendezik a kimonó felső részét, de hogy alsót is váltanak!? .... • Ezt a labdát akár meg is lehetne fésülni __ (Banczik István és Farkas Tibor felvételei.) • Ez is példátlan, hogy a „kapitány” (a négyesfogathajtó) elsőként hagyja el a „fedélzetet” !.. t A diszkoszvető erőfeszítése . (és kritikája?)... MEGKÉRDEZTÜK . . . MEGKÉRDEZTÜK . . . FEKETE LÁSZLÓT, AZ IFJÚSÁGI ÉS SPORTOSZTÁLY VEZETŐJÉT: Pályázik-e a sporthivatal vezetői tisztségére? — Természetesen pályázom — mondta —, hiszen az egész életem általános iskolás koromtól napjainkig a sporttal fonódott össze. Nyolcadikosként már igazolt asztali teniszező voltam, később vívásban szereztem II. osztályú minősítést. Aztán a kosárlabdával jegyeztem el magam. A főiskola elvégzése után 1965-ig a Kecskeméti Petőfi NB I-es játékosa voltam. Mintegy másfél évtizedes aktív sportpályafutás után tíz évig testnevelő tanárként dolgoztam, de későbbi munkahelyemen, a pártapparátusban is munkakörömhöz tartozott a sportmozgalom. Örömmel vettem, amikor 1986 januárjában lehetőséget kaptam, hogy a megyei tanács sportapparátusába kerüljek. Azóta megértem egy átszervezést, amelyet a jövő év elején újabb követ a közigazgatási helyzet változásának részeként. Meggyőződésem, hogy a megyei tanács fontos döntést hozott, amikor 1990. április 1-jei határidővel megszavazta a megyei sporthivatal megalakítását. Az önálló sportszerv létrehozásával a megyei tanács a sport fontosságát juttatta kifejezésre. Korszerű, a feladatokhoz rugalmasan igazodó hivatalra van szükség, amely jól koordinálhatja az ország és a megye sportja előtt álló fontos tennivalókat. Azért is pályázom, mert a sportolói és sportvezetői múltam tapasztalatainak a felhasználása révén konkrét elképzeléseim vannak arról a munkáról, amelyet eddig is a sport iránti elhivatottsággal végeztem. Egyik átfogó és szép feladat, hogy csökkenjen a verseny- sport-centrikusság és előtérbe kerüljön a sport egészség- megőrző funkciója. Ennek alapvető intézménye az iskola, a tanórai testnevelés, a diáksport. A megalakítandó hivatalnak fel kell vállalnia a testnevelés és diáksport fejlesztését, az élsporttal bezárólag. Az iskolai testnevelés és a diáksport alapvető feladat, mert az egészség megőrzésének, a szabadidősport népszerűsítésének és a versenysport utánpótlás-nevelésének is nélkülözhetetlen alapja. A feladat nagy és szerteágazó, de vonzó is, amelynek a megvalósításában szívesen vállalok feladatot. SUGÁR GYÖRGYÖT, A KECSKEMÉTI NAPSUGÁR KLUB ELNÖKÉT: Milyen fényeket lát a tömegsport égboltján? — Idén április 3-án alakultunk, s igazán nem áprilisi tréfának szántuk az egyesületünket — mondta a népszerű tömegsportszervező. — Szervezett lehetőséget kívántunk biztosítani mindazoknak, akik törődni akarnak az egészségükkel. Azt hiszem, hogy ez így első nekifutásra ». sikerült, hiszen, ebben az évben több mint ezren fordultak meg a rendezvényeinken. Különösen népszerű a lányoknak, asszonyoknak szervezett kondicionálótoma, amit heti két alkalommal folyamatosan rendezünk. Ezenkívül sokféle sportág, kirándulás és egyéb szórakoztató időtöltés volt- a programunkban. Még az év utolsó napjaira is tartogattunk elfoglaltságot, karácsony előtt megrendeztük a már hagyományos sakktomát, kéttagú csapatok részvételével. Az amatőröktől kezdve a nemzetközi mesterig jöttek a jelentkezők. A tudásbeli különbséget úgy próbáltuk kiegyenlíteni, hogy az amatőrök ötperces lépéselőnyben voltak a mesterekkel szemben. Ennek a rendezvényünknek is az volt a nagy erénye, hogy csak családtagok alkothattak csapatot. így a nagypapa az unokával játszhatott, egymásért küzdve, szurkolva. Az új évet is sportolva, szórakozva töltjük, négynapos szlovákiai sítúrára megyünk, amelyre negyvenen jelentkeztek. Szeretnénk jól érezni magunkat, s ezt igyekszünk átmenteni a jövő évre is. A tömegsport jövőjét a családi vetélkedőkben, .rendezvényekben látom. Ezeket igyekszünk vonzóvá tenni azáltal is, hogy az Ifjúsági Közösségi Letéti Számla Bács-Kiskun megyei szakértői csoportjától kapott támogatás révén klubtagjainknak ingyenessé tesz- szük a rendezvényeinket, a vendégeinknek pedig önköltséges alapon nyújtunk sportolási lehetőséget. DR. RÉCZI LÁSZLÓT, A MEGYEI BIRKÓZÓSZÖVETSÉG ELNÖKÉT: Milyen kérdésekkel birkózik 1990-ben? — Az egyetem elvégzése után — három éve szakvizsgáztam — kezdő ügyvédként igyekeztem megszilárdítani a helyzetemet — mondta. Közben belecsöppentem egy csaknem erőn felüli lakásépítésbe, amelynek egy részét panzióvá alakítottuk át. Ennek végül is az a lényege, hogy mindez hiteleket, rengeteg munkát jelentett, ami miatt a sport háttérbe szorult az életemben. Amint talán még sokan emlékeznek rá, én az 1980-as ohmpiára még készültem, 1983-ban szereztem diplomát, aztán két évig „bojtárkodtam” (ügyvédjelölt volt) és 1985 augusztusa óta gyakorlom az ügyvédi pályát. Aztán a múlt év tavaszán megkerestek, hogy vállaljam el az elnökséget, s aztán a közelmúltban így került sor a megválasztásomra. De én ezt komolyan gondoltam! Oldódtak a korábbi kötöttségeim, s így amit vállaltam, azt szeretném tisztességgel teljesiteni. Már megkezdtem a munkát, heti egy alkalommal kijárok az edzésekre. Én úgy gondolom, hogy nekem újra a szőnyegen kell bemutatkoznom, mert a mai fiatalok nem ismerhetnek, legfeljebb az idősebbek emlékezhetnek rá, hogy világbajnok voltam. Remélem, hogy sokat jelenthet ez azoknak is, akikkel a szőnyegen együtt dolgozok. Szeretnék átmenni Kecskemétre Szabó Pistáékhoz, Bállá Jóskához is, akikkel nagyon jó barátságban vagyok. Ha sikerül ledolgozni a pocakomból, akkor szívesen bemutatok egy-két olyan speciális fogást — levitelt, mögékerülést —, amit ebben a felgyorsult tempójú birkózásban hasznosíthatnak a gyerekek. Aztán a szőnyegen kívül is szeretnék segíteni, hiszen tagja lettem az országos szövetség elnökségének is. Támogatókra lenne szükségünk, hogy újra megszervezhessük a megyeválogatottat, az edzőtáborozásokat, amelyek az én időmben is nagyon hasznosak voltak. Hát lényegében ezek azok a kérdések, amelyekkel szeretnék megbirkózni a következő évben, s remélem, hogy világbajnokhoz méltóan eleget tudok tenni a vállalt feladatoknak. KIRÁLY JÓZSEFET, A KSC ÜGYVEZETŐ ELNÖKÉT: Van-e a KSC-nek jövője? — Az első reagálásom az, hogy a jövőnk kilátástalan — mondta. :— A tanácsi döntés, a póttámogatások, a klub működésével kapcsolatos segítő szándék kétségtelenül pozitív. Ez azt jelzi, hogy 1990-re körvonalazódnak a lehetőségeink. Viszont rendkívüli módon sújt bennünket gazdasági bázisainknak az a döntése, hogy megvonják a klub,.s ezáltal a sport támogatását, mert fizetésképtelenné váltak. Huszonhét versenyzőnk kapott olyan jellegű értesítést, hogy 1990. január 1-jétől megszüntetik a sportállásukat. Nagyon komolyan foglalkoztat bennünket a kérdés, hogy szakosztályokat szüntessünk meg vagy a profizmust. Nem kétséges azonban, hogy a sportot nem áldozhatjuk fel a profizmusért. Ha jövőre bért fizetünk a profi státusban levő sportolóinknak, akkor nem versenyezhetnek, mert arra már nem futja a keretből. Vagyis addig nyújtózhatunk, ameddig a takarónk ér. Ennek első megnyilvánulása már az 1989. évi teljesítmények alapján érzékelhető lesz, hiszen anyagi elismerést már csak azok kapnak, akik dobogón végeztek a magyar bajnokságon. Valószínű, hogy jövőre újabb teljesítménycentrikus megszorítások lesznek, s már csak azok számíthatnak anyagiakra, akik országos bajnoki címet nyernek az egyéni és csapatsportágakban. Profi státusban pedig azokat tarthatjuk meg, akik nemzetközi színvonalú eredményeket érnek el. Ezek még nem konkrét döntések, de elkerülhetetlenek ahhoz, hogy a klub jövője ne legyen küátástalan. NAGY LÁSZLÓT, A BSK ÜGYVEZETŐ ELNÖKÉT: Miért nem vettek részt a Petőfi Népe eredményhirdetésén ? Karácsony küszöbén már tizennegyedik alkalommal adtuk át a Petőfi Népe vándorserlegeket a megye legeredményesebb sportolóinak. Illetve adtuk volna, ha ... Az történt ugyanis — csaknem másfél évtizedes eredmény- hirdetésünk történetében először —, hogy egy klubot, a bajaiak cselgáncsszakosztályát senki sem képviselte. Pedig negyedórát csúsztattuk az eredményhirdetést, hogy majd csak megérkeznek — ellenkező értesítést ugyanis nem kaptunk —, hiábavaló várakozás volt. Az ünnep utáni első munkanapon Nagy Lászlótól, a Bajai SK ügyvezető elnökétől érdeklődtünk, mi okozta a klub meghívott képviselőinek távolmaradását? — Én csak az újságból értesültem róla, hogy a cselgán- csozóink nem vettek részt a díjátadáson. Nagyon restellem a dolgot, azonnal utána is nézek, hogy mi okozta a mulasztást... Négy meghívót postáztunk Bajára; Pekli Máriának, a megye legeredményesebb utánpótláskorú cselgáncsozó- jának, Nagy Lászlónak, a BSK ügyvezető elnökének, dr. Gergely Tamásnak, a cselgáncsszakosztály elnökének és Gyúró László edzőnek. Arról tudtunk — hiszen meg is írtuk —, hogy Pekli Mária külföldön edzőtáborozik, de az eszünkbe sem jutott, hogy a sportvezetők is ugyanazon a napon lesznek a legelfoglaltabbak. Sajnáljuk a történteket, s már csak azt kérdezzük; mikor tudnak időt szakítani a díj átvételére? Mi, természetesen, „házhoz”' megyünk ... Banczik István AZ ESZTENDŐ SZTORIJA Jótett helyébe Golf jár A nehéz anyagi helyzetben lévő Bajai SK labdarúgócsapatának szakosztály-vezetősége elhatározta, hogy tombolát szervez, amelynek főnyereménye egy Volkswagen Golf személyautó lesz. A mozgalmat szerény nyereség reményében indították el, de a játék néhány fordulóval a húzás előtt még veszteségesnek tűnt. Ezért megkérték a Kecskeméti SC—Bajai SK bajnoki házigazdáit, hogy engedjék meg a sorsjegyek árusítását a Széktói Stadionban is. A kék-fehérek nem gördítettek akadályt a vetélytárs üzlete elé, így Tumó György technikai vezető elhozatta a Golfot Kecskemétre. Történt, hogy a mérkőzés előtt „megfüzték”a házigazdák mindenesét, Pólyák Öcsit: ugyan vegyeu már egy sorsjegyet! Ő flegmán megjegyezte: ennyit neki is megér a bajai szakosztály támogatása és beadta a derekát. A húzást az utolsó fordulóban ejtették meg, a nyertes szelvény a 2628- as volt. A Pólyák család legkisebb tagja megkérdezte édesapját, nem az ő szelvénye véletlenül a „golfos”? A családfő legyintett, azért a biztonság kedvéért megnézte a sorsjegyet. Azután másnap beült a Mercedesé- be, és lement Bajára a főnyereményért ... — rajtmár — • A hölgy arca mindent elárul...
