Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-30 / 308. szám

1989. december 30. • PETŐFI NÉPE • 11 A HUSZONNÉGY DÖNTŐS ... (5,) Koreai Köztársaság 1990. június 8| és július 8. között Olaszország látja vendégül a labdarúgó- vb 24-es döntőjének küzdelmeit. A négy, Dél-Amerikából magának helyet biztosított válogatott után az Ázsiát képviselő, a végső hatos zónadöntő­ben első helyen végzett Koreai Köztársaság gárdáját mutatjuk be. ( Statisztikusok szerint a tavalyi nyári olimpia országában a sportágak népszerűségi listáján a baseball áll az élen. A futball mindössze a hatodik. Ez annak ismeretében nem is olyan meglepő, hogy az első bajnokságot i hivatalosan csak hét éve írták ki. Az viszont annál figyelemfelkeltőbb tény, hogy az 1986-os mexikói vb-re mindjártéi is jutott a koreai csapat. A 43 esztendős szövetségi kapitány, Li Ho Taik egészen bizonyos abban, hogy a januári, egy minden eddiginél keményebb alapozó edzőtáborral olyan erőt gyűjt a legénysége, amellyel meglepetést — és ez alatt a legjobb 16 közé kerülést érti — okozhat. Nem véletlen, hogy februárban dél-amerikai túrára utazik a koreai gárda. Igaz, az valószínű, hogy Montevideót nem ejtik útba, mivel Uruguay csapatával egy csoportban szerepelnek. A kapitány úgy véli, a védekezőjáték az erősségük, ezért főleg a többi csapatrészt kell erősíteni. Sokat jelenthet két biztató csatártehetség. H vang Szón Hong (23), a Konkuk Egyetem hallgatója valóságos bombázó, míg Kim Ju Szung, akinek „Kis Sámson” a beceneve, abszolút kétlábas, gyors, kiismerhetetlenül cselez. A Koreai Köztársaság futballsportjának vezetői esküsznek arra, Olaszországban nem játszanak olyan alárendelt szerepet, mint 1986-ban Mexikóban. Az olaszok elleni 1-3-at és az Argentínával szembeni 2-3-at értik ezalatt. Pedig e két hamisítatlan klassziscsapat elleni viszonylag szoros fiaskók messze nem számítanak kudarcnak. Vagy leg­alábbis Mexikóban akadtak válogatottak (nagyobb múlttal), amelyek sú­lyosabb kisiklásokkal vétették észre magukat. Film készül Comaneciről A menekülésével az utóbbi időben ismét az érdeklődés középpontjába került olimpiai baj­nok román tornásznő, Nadia Comeneci új „hazájában”, az Egyesült Államokban jelen­tette be, hogy a közeljövőben egy kétórás fil­met forgatnak életéről. — Most, hogy Bukarestben élő családom­nak sem kell már rettegnie Ceausescu és klán­ja bosszújától, elmesélhetem hiteles történe­tem — nyilatkozta a 28 esztendős bajnoknő, aki november végén szökött meg Romániából, majd kért — és kapott — politikai menedék­jogot az Egyesült Államokban. Comaneci, aki David Frost producerrel kö­tött szerződést a műre, elmondta: az alkotás több mint egy évtizedét öleli fel életének, attól kezdve, hogy Montrealban olimpiai bajnok lett, egészen addig, amíg elhagyta Romániát. A tervek szerint Nadia nem játszik a filmben, amelyről még nem döntötték el, hogy a mozik­nak vagy a tévétársaságoknak szánják, de tanácsadói szerepkört kap, és segédkezik az őt alakító színésznők kiválasztásában is. Az egykor sokak által csodált tornásznő arról is beszélt, hogy nem kíván hazatérni Romániába, Kaliforniában akar letelepedni. De amint a helyzet normalizálódik, szeretne látogatóba Bukarestbe utazni, hiszen ott élnek nemcsak szülei, hanem rokonai is, akikről az utóbbi időben semmilyen bírt nem kapott. Az öt olimpiai, ,két vb- és kilenc EB-arannyal büszkélkedő bajnoknő ugyanakkor felhívással fordult a világ kormányaihoz, hogy minden tőlük telhető módon segítsék Románia népeit. f y f A sport másik arca • A vezetőbí­ró is tanácsta­lan, ha az ököl­vívó nem a ke­zét, hanem a lábát emeli fel — megadó- an... • Megszokott látvány, hogy a cselgáncsozók átrendezik a kimonó felső részét, de hogy alsót is válta­nak!? .... • Ezt a lab­dát akár meg is lehetne fé­sülni __ (Banczik Ist­ván és Farkas Tibor felvéte­lei.) • Ez is pél­dátlan, hogy a „kapitány” (a négyesfogat­hajtó) első­ként hagyja el a „fedélze­tet” !.. t A disz­koszvető erő­feszítése . (és kritikája?)... MEGKÉRDEZTÜK . . . MEGKÉRDEZTÜK . . . FEKETE LÁSZLÓT, AZ IFJÚSÁGI ÉS SPORTOSZTÁLY VEZETŐJÉT: Pályázik-e a sporthivatal vezetői tisztségére? — Természetesen pályázom — mondta —, hiszen az egész életem általános iskolás koromtól napjainkig a sporttal fonódott össze. Nyolcadikosként már igazolt asztali teniszező voltam, később vívásban szereztem II. osztályú minősítést. Aztán a kosárlabdával jegyeztem el magam. A főiskola elvégzése után 1965-ig a Kecskeméti Petőfi NB I-es játékosa voltam. Mintegy másfél évtizedes aktív sportpályafutás után tíz évig testnevelő tanárként dolgoztam, de későbbi munkahelyemen, a pártappará­tusban is munkakörömhöz tartozott a sportmozgalom. Örömmel vettem, amikor 1986 januárjában lehetőséget kaptam, hogy a megyei tanács sportapparátusába kerül­jek. Azóta megértem egy átszervezést, amelyet a jövő év elején újabb követ a közigazgatási helyzet változásának részeként. Meggyőződésem, hogy a megyei tanács fontos döntést hozott, amikor 1990. április 1-jei határidővel megszavazta a megyei sporthivatal megalakítását. Az önálló sportszerv létrehozásával a megyei tanács a sport fontosságát juttatta kifejezésre. Korszerű, a feladatok­hoz rugalmasan igazodó hivatalra van szükség, amely jól koordinálhatja az ország és a megye sportja előtt álló fontos tennivalókat. Azért is pályázom, mert a sportolói és sportvezetői múltam tapasztalatainak a felhasználása révén konkrét elképzeléseim vannak arról a munkáról, amelyet eddig is a sport iránti elhivatottsággal végeztem. Egyik átfogó és szép feladat, hogy csökkenjen a verseny- sport-centrikusság és előtérbe kerüljön a sport egészség- megőrző funkciója. Ennek alapvető intézménye az isko­la, a tanórai testnevelés, a diáksport. A megalakítandó hivatalnak fel kell vállalnia a testnevelés és diáksport fejlesztését, az élsporttal bezárólag. Az iskolai testnevelés és a diáksport alapvető feladat, mert az egészség megőr­zésének, a szabadidősport népszerűsítésének és a versenysport utánpótlás-nevelésének is nélkülözhetetlen alapja. A feladat nagy és szerteágazó, de vonzó is, amely­nek a megvalósításában szívesen vállalok feladatot. SUGÁR GYÖRGYÖT, A KECSKEMÉTI NAPSUGÁR KLUB ELNÖKÉT: Milyen fényeket lát a tömegsport égboltján? — Idén április 3-án alakultunk, s igazán nem áprilisi tréfának szántuk az egyesületünket — mondta a népsze­rű tömegsportszervező. — Szervezett lehetőséget kíván­tunk biztosítani mindazoknak, akik törődni akarnak az egészségükkel. Azt hiszem, hogy ez így első nekifutásra ». sikerült, hiszen, ebben az évben több mint ezren fordultak meg a rendezvényeinken. Különösen népszerű a lányok­nak, asszonyoknak szervezett kondicionálótoma, amit heti két alkalommal folyamatosan rendezünk. Ezenkívül sokféle sportág, kirándulás és egyéb szórakoztató időtöl­tés volt- a programunkban. Még az év utolsó napjaira is tartogattunk elfoglaltságot, karácsony előtt megrendez­tük a már hagyományos sakktomát, kéttagú csapatok részvételével. Az amatőröktől kezdve a nemzetközi mes­terig jöttek a jelentkezők. A tudásbeli különbséget úgy próbáltuk kiegyenlíteni, hogy az amatőrök ötperces lé­péselőnyben voltak a mesterekkel szemben. Ennek a ren­dezvényünknek is az volt a nagy erénye, hogy csak csa­ládtagok alkothattak csapatot. így a nagypapa az uno­kával játszhatott, egymásért küzdve, szurkolva. Az új évet is sportolva, szórakozva töltjük, négynapos szlová­kiai sítúrára megyünk, amelyre negyvenen jelentkeztek. Szeretnénk jól érezni magunkat, s ezt igyekszünk átmen­teni a jövő évre is. A tömegsport jövőjét a családi vetélke­dőkben, .rendezvényekben látom. Ezeket igyekszünk vonzóvá tenni azáltal is, hogy az Ifjúsági Közösségi Leté­ti Számla Bács-Kiskun megyei szakértői csoportjától ka­pott támogatás révén klubtagjainknak ingyenessé tesz- szük a rendezvényeinket, a vendégeinknek pedig önkölt­séges alapon nyújtunk sportolási lehetőséget. DR. RÉCZI LÁSZLÓT, A MEGYEI BIRKÓZÓSZÖVETSÉG ELNÖKÉT: Milyen kérdésekkel birkózik 1990-ben? — Az egyetem elvégzése után — három éve szakvizs­gáztam — kezdő ügyvédként igyekeztem megszilárdítani a helyzetemet — mondta. Közben belecsöppentem egy csaknem erőn felüli lakásépítésbe, amelynek egy ré­szét panzióvá alakítottuk át. Ennek végül is az a lényege, hogy mindez hiteleket, rengeteg munkát jelentett, ami miatt a sport háttérbe szorult az életemben. Amint talán még sokan emlékeznek rá, én az 1980-as ohmpiára még készültem, 1983-ban szereztem diplomát, aztán két évig „bojtárkodtam” (ügyvédjelölt volt) és 1985 augusztusa óta gyakorlom az ügyvédi pályát. Aztán a múlt év tava­szán megkerestek, hogy vállaljam el az elnökséget, s aztán a közelmúltban így került sor a megválasztásomra. De én ezt komolyan gondoltam! Oldódtak a korábbi kötöttségeim, s így amit vállaltam, azt szeretném tisztes­séggel teljesiteni. Már megkezdtem a munkát, heti egy alkalommal kijárok az edzésekre. Én úgy gondolom, hogy nekem újra a szőnyegen kell bemutatkoznom, mert a mai fiatalok nem ismerhetnek, legfeljebb az idősebbek emlékezhetnek rá, hogy világbajnok voltam. Remélem, hogy sokat jelenthet ez azoknak is, akikkel a szőnyegen együtt dolgozok. Szeretnék átmenni Kecskemétre Szabó Pistáékhoz, Bállá Jóskához is, akikkel nagyon jó barát­ságban vagyok. Ha sikerül ledolgozni a pocakomból, akkor szívesen bemutatok egy-két olyan speciális fogást — levitelt, mögékerülést —, amit ebben a felgyorsult tempójú birkózásban hasznosíthatnak a gyerekek. Aztán a szőnyegen kívül is szeretnék segíteni, hiszen tagja let­tem az országos szövetség elnökségének is. Támogatókra lenne szükségünk, hogy újra megszervezhessük a megye­válogatottat, az edzőtáborozásokat, amelyek az én időm­ben is nagyon hasznosak voltak. Hát lényegében ezek azok a kérdések, amelyekkel szeretnék megbirkózni a következő évben, s remélem, hogy világbajnokhoz méltó­an eleget tudok tenni a vállalt feladatoknak. KIRÁLY JÓZSEFET, A KSC ÜGYVEZETŐ ELNÖKÉT: Van-e a KSC-nek jövője? — Az első reagálásom az, hogy a jövőnk kilátástalan — mondta. :— A tanácsi döntés, a póttámogatások, a klub működésével kapcsolatos segítő szándék kétségtele­nül pozitív. Ez azt jelzi, hogy 1990-re körvonalazódnak a lehetőségeink. Viszont rendkívüli módon sújt bennün­ket gazdasági bázisainknak az a döntése, hogy megvon­ják a klub,.s ezáltal a sport támogatását, mert fizetéskép­telenné váltak. Huszonhét versenyzőnk kapott olyan jel­legű értesítést, hogy 1990. január 1-jétől megszüntetik a sportállásukat. Nagyon komolyan foglalkoztat bennün­ket a kérdés, hogy szakosztályokat szüntessünk meg vagy a profizmust. Nem kétséges azonban, hogy a spor­tot nem áldozhatjuk fel a profizmusért. Ha jövőre bért fizetünk a profi státusban levő sportolóinknak, akkor nem versenyezhetnek, mert arra már nem futja a keret­ből. Vagyis addig nyújtózhatunk, ameddig a takarónk ér. Ennek első megnyilvánulása már az 1989. évi teljesítmé­nyek alapján érzékelhető lesz, hiszen anyagi elismerést már csak azok kapnak, akik dobogón végeztek a magyar bajnokságon. Valószínű, hogy jövőre újabb teljesítmény­centrikus megszorítások lesznek, s már csak azok számít­hatnak anyagiakra, akik országos bajnoki címet nyernek az egyéni és csapatsportágakban. Profi státusban pedig azokat tarthatjuk meg, akik nemzetközi színvonalú ered­ményeket érnek el. Ezek még nem konkrét döntések, de elkerülhetetlenek ahhoz, hogy a klub jövője ne legyen küátástalan. NAGY LÁSZLÓT, A BSK ÜGYVEZETŐ ELNÖKÉT: Miért nem vettek részt a Petőfi Népe eredményhirdetésén ? Karácsony küszöbén már tizennegyedik alkalommal adtuk át a Petőfi Népe vándorserlegeket a megye legered­ményesebb sportolóinak. Illetve adtuk volna, ha ... Az történt ugyanis — csaknem másfél évtizedes eredmény- hirdetésünk történetében először —, hogy egy klubot, a bajaiak cselgáncsszakosztályát senki sem képviselte. Pe­dig negyedórát csúsztattuk az eredményhirdetést, hogy majd csak megérkeznek — ellenkező értesítést ugyanis nem kaptunk —, hiábavaló várakozás volt. Az ünnep utáni első munkanapon Nagy Lászlótól, a Bajai SK ügyvezető elnökétől érdeklődtünk, mi okozta a klub meghívott képviselőinek távolmaradását? — Én csak az újságból értesültem róla, hogy a cselgán- csozóink nem vettek részt a díjátadáson. Nagyon restel­lem a dolgot, azonnal utána is nézek, hogy mi okozta a mulasztást... Négy meghívót postáztunk Bajára; Pekli Máriának, a megye legeredményesebb utánpótláskorú cselgáncsozó- jának, Nagy Lászlónak, a BSK ügyvezető elnökének, dr. Gergely Tamásnak, a cselgáncsszakosztály elnökének és Gyúró László edzőnek. Arról tudtunk — hiszen meg is írtuk —, hogy Pekli Mária külföldön edzőtáborozik, de az eszünkbe sem jutott, hogy a sportvezetők is ugyanazon a napon lesznek a legelfoglaltabbak. Sajnáljuk a történteket, s már csak azt kérdezzük; mikor tudnak időt szakítani a díj átvételére? Mi, természetesen, „házhoz”' megyünk ... Banczik István AZ ESZTENDŐ SZTORIJA Jótett helyébe Golf jár A nehéz anyagi helyzetben lévő Bajai SK labdarúgócsapatának szak­osztály-vezetősége elhatározta, hogy tombolát szervez, amelynek főnyere­ménye egy Volkswagen Golf sze­mélyautó lesz. A mozgalmat szerény nyereség reményében indították el, de a játék néhány fordulóval a húzás előtt még veszteségesnek tűnt. Ezért megkérték a Kecskeméti SC—Bajai SK bajnoki házigazdáit, hogy enged­jék meg a sorsjegyek árusítását a Széktói Stadionban is. A kék-fehérek nem gördítettek akadályt a vetélytárs üzlete elé, így Tumó György techni­kai vezető elhozatta a Golfot Kecske­métre. Történt, hogy a mérkőzés előtt „megfüzték”a házigazdák mindene­sét, Pólyák Öcsit: ugyan vegyeu már egy sorsjegyet! Ő flegmán megjegyez­te: ennyit neki is megér a bajai szak­osztály támogatása és beadta a dere­kát. A húzást az utolsó fordulóban ej­tették meg, a nyertes szelvény a 2628- as volt. A Pólyák család legkisebb tagja megkérdezte édesapját, nem az ő szelvénye véletlenül a „golfos”? A családfő legyintett, azért a bizton­ság kedvéért megnézte a sorsjegyet. Azután másnap beült a Mercedesé- be, és lement Bajára a főnyeremé­nyért ... — rajtmár — • A hölgy arca mindent elárul...

Next

/
Thumbnails
Contents