Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-01 / 285. szám

1989. december 1. • PETŐFI NÉPE • 3 Estére BALÁZSPUSZTA: UNICUM IGEN, FELVÁGOTT NEM? — DUNAVECSE: OLCSÓBBAN A NYUGDÍJASOKNAK kenyeret szelhessenek Év vége előtt a falusi boltokban a tanyákon Közeleg az idő, mire az év végi forgalmazáson túljutva, a falusi élelmiszerboltok ajtajára is kite- hetik a táblát: „Leltár miatt zár­va”. Ám addig névnapok lesznek, Mikulás-ünnep, karácsony, szil­veszter, majd újév következik s ki tudhatná előre: hány sertés sival- kodik utolsót a téŰ hajnalokon. Készül-e ezekre az alkalmakra a szövetkezeti kereskedelem, egyál­talán, milyen mostanában az ellá­tás a falvakban? A balázspusztai 83-as. számú ve- gyesárubolt vezetője, Molnár Jánosné számadást készít. Kétmillió-hatszáz­ezer forint a bevétel eddig, 1989-ben a fülöpszállási tanyavilághoz tartozó kis üzletben. — Több is lehetett volna — fűzi hozzá —, legalább húszezerrel ha-, vonta, ha a hűtővitrin tavasz óta nem üzemképtelen. Akkor árusíthattam volna felvágottakat is. Mit tett a vezető annak érdekében, hogy a környékbelieket ne rekessze ki ilyen sokáig, háromnegyed évig a sza­lámivásárlásból a hibás hűtő miatt? Utólag nem tudjuk megállapítani. Szerinte a . Kiskőrös' és Vidéke AFESZ-szel szerződésben álló ház- tartásigép-javítók a „bűnösök” azért, mert nem hűt a vitrin. Háromszor elvitték, háromszor visszahozták — ugyanúgy, üzemképtelenül. így ala­kulhatott ki az a felemás helyzet, hogy a balázspusztai bolt díszdobo­zos Omnia kávéval és félliteres Uni- cummal „lekörözi” a városi üzlete­ket, de néhány szelet szalámit, vagy egy pár virslit már ném tud adni a vezetője. Cifra nyomorúság! A fülöpszállási 76-os ABC-ben a kereskedőknek érdekük a vevők megtartása és a forgalom növelése. .Jelenleg 11 rféle {nyolc mázsa).szalon- -cukorral, 80. zsák rizzsel, hasonló -mennyiségű sóval, 25 kilogramm borssal, ezen kívül rétesliszttel, búza­darával, s még sok fajta áruval szol­gálják ki őket. Győri Lajosné üzletve­zető megfigyelte, hogy ... nagyon viszik a lörtpaprikát". Étolajból és margarinból kevesebbet kapnak a szükségesnél. A legfontosabb napi élelmiszereket — a tejet, a péksüte­ményt és a kenyeret A§ viszont min­dennap idejében, fél 6—negyed 7 kö­zött hozzák a szállítók. A pénztár mellett, egy állványon, 95-féle újság. A postások és a lakos­ság kérése volt, hogy hírlapokat is árusítsanak az ABC-ben. Bevált a ké­pes levelezőlapok értékesítése is. Azonban panaszkodnak amiatt, hogy a Piért három éve nem küld levélborítékot. Miért állt meg kedden délben Bá­lint Vince soltszentimrei pékmester sütödéje előtt a kiskőrösi áfész moz­góboltja? Bent, a kemencénél - amelybe éppen most veti be a vekni­ket a kisiparos — Lévai Mátyás moz­góboltostól megtudjuk: váratlan helyzetbe került. Útközben már elad­ta azt a két mázsa kenyeret, amelyet reggel a kiskőrösi sütőüzemben vett fel. Még 40 kilogramm hiányzik, hogy a .Ba-sori, a kuliéri és a tabdi tanyákon is szelhessenek kenyeret délután vagy este az ott lakók. — Minden kapuban megállók — mondja Lévai Mátyás —, úgy kérde­zem meg: „Mit hozzak legközelebb? Mire van szükségük ?" Kedden 49 ezer forint értékű élelmiszert és háztartási vegyiárut vettek tőlem. Ezzel a moz­góbolttal hat, bezárt tanyasi üzletet pótolok kísérőmmel, Szeg Pállal. Bármilyen messze is lakjon valaki a falutól, időnként bejön a soltszent­imrei ABC-be is vásárolni. — Megtalál-e minden árut, ami a háztartásában hiányzik? — fordulok Rupcsó Mihályné üzletvezetőhöz. • Amíg a kenyér kisül, Lévai Mátyás mozgóboltos a délelőt­ti bevételt számolja. (Tóth Sándor felvételei.) — Nincs étolaj, illetve csak keveset szállít belőle a Füszért válaszolja. — Amikor kapunk 60 flakonnal, egy óra alatt megveszik. Szaloncukorból jó az ellátás. Eddig 450 dobozzal vet­tünk át. Habkarikából és csokoládé­télapóból is van bőven. Tizenkilenc- fajta töltelékáru érkezett ma Kiskun­félegyházáról. Szalonnát viszont se­mennyit sem küldtek. Faluszéli boltnak nevezik Akasz­tón a 63-ast, amely élelmiszereket és háztartási árukat forgalmaz. A köz­ség szélén árusítani azonban semmi­vel sem kisebb felelősség, mint bent, a hagy ABC-ben. Ezt erősíti meg Barna György vevő is, aki a válasz­tékjavulást a két hónapja itt dolgozó kereskedők jó munkájával hozza kapcsolatba. Az ötliteres üvegbe ra­kott almapaprikától kezdve a tízfajta felvágottig, széles az áruválaszték. Még jobb lehetne — halljuk Oroszmé' Mészáros Ágnes boltvezető-helyettés- től —, ha a Tomi sztár és Max mosó­por nem hiányozna annyiszor! A hartai ABC vezetőjét, Suchen Györgynél áruátvétel közben talál­juk. Lisztet, sót, étolajat, rizst és más élelmiszereket hordanak be a raktár­ba a Füszért kalocsai szállítói. Hol­napra várja ugyanennek a forgalma­zónak a dunaújvárosi szállítmányát. Miért kell több helyről árut rendelnie? Azért, mert mostanában két Füszért- raktárból kap annyi étolajat, mint azelőtt egyből. Ami még gondot okoz Hartán: savanyúságból szűkös a vá­laszték S nincs ecetes uborka.—, és a megrendelt margarinnak csak égy- harmadát képes szállítani a nagyke­reskedelem. Dunavecsén az áfész 17-es számú önkiszolgáló üzletét kétszeresére bő­vítették. Enélkül az idei télen már kiszorultak volna a vevők az utcára. Az átalakítás jó hatását Farkas Fe- rericné vezetőhelyettes a forgalom emelkedéséből tapasztalja. Míg az­előtt 600 ezer forint értékű áru talált náluk vevőre egy hónapbap, a bőví­tés óta — ugyanennyi idő alatt — már 1,3—1,4 millió forintra növeke­dett a bevétel. A kínálatot az árubő­ség jellemzi. Szerdán a dunavecsei üzletben le­hetőséget adnak a nyugdíjasoknak arra, hogy olcsóbban vásárolhassa­nak élelmiszereket. Az év végi ünne­pek előtt, ezen a napon, 100-2000 forintig, 10 százalékkal olcsóbban ve­hettek különféle fogyasztási cikkeket. Manapság, amikor szinte napról napra nagyobb az elszegényedés a' nyugdíjasok körében, a dunavecsei kereskedők példáját követhetnék más forgalmazók is! Kohl Antal A tízezredik család üröm é Tizenhét esztendeje annak, hogy a Oégáz Kecskeméti Üzemigazgatósága kiskunfélegyházi kirendeltségének dol­gozói a Mártírok útja egyik lakásában bekapcsolták a földgázt. Tegnap pedig a tízezredik család örülhetett e korsze­rű energiának. Ebből az alkalomból szolid ünnepséget rendeztek, ahol Hor­váth János kirendeltségvezető röviden ismertette a félszáz dolgozót foglalkoz­tató munkahely történetét. Elmondta, hogy legtöbbször éjjel-nappali, ünnep- és vasárnapi kampányfeladat az újabb és újabb fogyasztók hálózatba kapcso­lása. Ellátási körzetükben — a városon kívül Jászszentlászló, Szánk, Pálmo- nostora, Bugac — több mint kétszáz kilométer vezetéket üzemeltetnek, amelyről majd negyven nagyfogyasz­tót, háromszáznál több közületet és tegnaptól tízezer lakost látnak el. E- számadók és nem utolsó sorban a maximális élet- és vagyonbiztonság szükségessé tette a közelmúlt új bevá­sárlását, a nyomásszabályozó üzembe helyezését. A jövő évi tervekről szerényen nyi­latkozott ä kirendeltségvezető, mert mindössze háromszáz bekapcsolással számolnak. Hogy mennyire reális a fél­egyháziak elképzelése, azt a három me­gyés — Bács-Kiskun, Békés és Csong- rád —, Szeged központú Délalföldi Gázszolgáltató Vállalat műszaki igaz­gatóhelyettese, Galambosi István rövid beszéde is igazolta. Ugyanis működési körzetükben két esztendővel ezelőtt még harminc, az idén pedig már csak 19 ezer új fogyasztót jegyezhettek, jö­vőre ez a szám lényegében kevesebb — tízezer körüli -tj ■ lesz. Az ok nyílt titok: az elszegényedés, és az energia drágulása, a költségek szinte állandó emelkedése. Az ünnepség kitüntetések, elismeré­sek átadásával ért véget. Angolszász rendszerű magánegyetem Magánegyetem alakítását kez­deményezi az Új Egyetem Egyesü­let, amelyet akadémiai intézetek kutatói, egyetemi oktatók alapí­tottak. Fügedi Erik történész, cím­zetes egyetemi tanár, Geréby György filozófiatörténész, Schiller Róbert, a kémiai tudományok doktora, címzetes egyetemi tanár csütörtökön, az Akadémia székhá­zában tartott sajtótájékoztatón el­mondta: Corvin Egyetem névvel az angolszász egyetemi campusok- hoz hasonló egyetemet, azaz egye­temi várost kívánnak létesítem. Vállalkozásukat több szakasz­ban, fokozatosan valósítják meg. Egyes szakokon már. 1990 szep­temberében megkezdik a képzést és a továbbképzést valamelyik in­tézményben, ahol ideiglenesen ott­hont kapnak. Egy karon több szak lesz: filozófia, matematika, fizika, kémia, biológia, számítástudo­mány, sporttudomány, szocioló­gia, politológia, közgazdaságtan, lélektan, pszichológia, történelem és irodalomtudomány. A hagyo­mányos egyetemi képzést kiegészí­tő stúdiumokat is szerveznek kül­földi vagy magyar egyetemekkel együtt. Megkezdhetik a posztgra­duális, illetve a tanári továbbkép­zést a Corvin Egyetemen. Vállal­nák, hogy az aspiránsoknak kuta­tási témájukhoz szabott egyéni kurzusokat és ellenőrzési formákat szerveznek, mivel tanári karuk szá­mos tagja a Magyar Tudományos Akadémia intézeteinek munkatár­sa. A hallgatóknak szigorú felvételi vizsgákon kell megfelelniük. Az egyetem tanárai nemzetközi repu­tációjú, idegen nyelveken beszélő akadémiai kutatók, egyetemi okta­tók lesznek. Az egyetem költségeit főleg alapítványokból,-saját tevé­kenységből és a tandíjakból fede­zik. Igénylik azonban az állami tá­mogatást is, de nem a többi egye­tem rovására kívánnak részesedni a költségvetésből. A tandíjak ma­gasabbak lesznek, mint a többi egyetemen, a hallgatók ugyanúgy részesülhetnek állami ösztöndíj­ban, mint a többi egyetem hallga­tói, A diákpk pályázhatnak alapít­ványok, intézmények ösztöndíjai­ra és bankkölcsönt is kérhetnek tanulmányaik költségeinek fedezé­sére. Ez a felsőoktatási intézmény a harmadik évezred egyeteme lesz, új kulturális elit kialakítását segíti elő, az egykori Eötvös kollégium hagyományát igyekszik folytatni E- hangsúlyozták a sajtótájékozta­tón. Felhívták a figyelmet: szüksé­ges a magánegyetem létesítésének es felügyeletének szabályozása. FÉL ÉVE ALAKULT A NEMZETISÉGI KOLLÉGIUM Hazára kell találnunk ebben az országban Tabajdi Csaba miniszterhelyettes, a Minisztertanács Nemzetiségi kollégiumának vezetője a napokban megyénkben járt, szülőfaluja, Szánk vendégeként. Ebből az alka­lomból kertünk tőle interjút — Miniszterhelyettes úr, miért ép­pen önt bízták meg fél évvel ezelőtt a nemzetiségiekkel és az etnikai kisebb­ségekkel foglalkozó kollégium vezeté­sével?-— Én nem most kezdtem el foglalkoz­ni nemzetiségi kérdésekkel. Az MSZMP KB külügyi osztályán dolgozva, kollégá­immal, Őszi Istvánnak Szoka Imrével évekkel ezelőtt elindítottunk egy folya­matot, amely a magyar külpolitikában gyökeres fordulatot sürgetett. Abból in­dultunk ki, hogy a magyar külpolitiká­nak létparancsa, hogy foglalkozzon a ha­tárokon kívül élő egyharmadnyi magyar­sággal. Azzal az ötmillió magyarral, akikkel a nyugati magyarság, a magyar társadalom szellemi erői — Illyés Gyula, •Csoóri Sándor és a többiek—már foglal­koztak, de bizony ezek az emberek ki- sebb-nagyobb büntetésben, elhallgatta­tásban részesültek. Mi az ő munkássá­gukra támaszkodva próbáltunk egy kül­politikai koncepciót kialakítani. Tehát ez most a tulajdonképpeni, eddigi tevékeny­ségemnek a szerves folytatása. — Milyen konkrét elképzeléseik voltak annak idején? — Tavaly decemberben tárgyalta meg a Politikai Bizottság — erről a közvéle­mény kevésbé tudhat, mert az akkori vezetés, Grósz Károllyal az élen, megaka­dályozta, hogy nyilvánosságra kerüljön — azt a határozatot, amelyben olyan javaslatot tettünk például, hogy ki- és bevándorlási törvény kell. Ez már a múl­té, mivel lényegében fő elemeiben a hatá­rozat már nem érvényes, de alapelveiben igen. Ebben először mondta ki ennek a pártnak a vezetése, hogy a magyarságot — éljen a határokon belül vagy túl — és a magyarországi nemzeti etnikai kisebb­ségeket egységes elvek szerint kell kezel­ni. Egy hatalmas lavina halmozódott fel, hiszen Trianon óta nem volt olyan intéz­mény, amely politikai szinten foglalko­zott volna a határainkonitúli magyarság­gal. — Elérkeztünk tulajdonképpen a kollégium feladataihoz. Fél éves tevé­kenységüknek melyek a főbb tapasz­talatai? — Már most is látható, hogy minden­féle támadás, féltékenykedés ellenére, mi nem vesszük el a levegőt más minisztériu­mok elől. A kollégium tanácsadó testü­let. Ebben, az érintett minisztériumok mellett, ott vannak a menekültügyi hiva­tal, s a nemzetiségi szövetségek és a főbb vallási felekezetek képviselői. És olyan személyiségek, mint Csoóri Sándor, Für Lajos, Konrád György, Mészöly Miklós, Annus József és még sokan mások. A ha­zai albizottságban például Bács-Kiskun megyéből Kishegyi Viktória német nem­zetiségűként. Mi szeretnénk közvetíteni az egyes tárcák között, Illetve, az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy voltak olyan határesetek, amelyek egyik tárca hatáskörébe sem fértek bele, ezért nem foglalkozott velük senki. Nekünk az is feladatunk, hogy szorgalmazzuk: Ma­gyarországon legyen egy nemzeti és etni­kai kisebbségi t.örvény. Ennek előkészíté­sét éppen a kollégium gyorsította fel. A kezdeti eredmény elsősorban abban mutatkozik meg, hogy eléggé csökönyö­sen, a magam részéről konok kiskun módjára próbálom elérni, hogy egyetlen javaslat se menjen veszendőbe. Ameny- nyiben nincs rá megnyugtató válasz, újra és újra elő kell venni, hogy itt a dolgok meg is változzanak, ne csak szónoklatok hangozzanak el. McB Egyik súlyos problémája társa­dalmunknak a cigányság ügye. Van­nak-e konkrét terveik, elképzeléseik ezzel kapcsolatban? — Kell egy törvény, de a törvény ön­magában még nem ér semmit, minden a helyi szinteken dől el. Ha egy helyi közös­ségben, faluban, városban, városrészben, üzemben nem figyelnek oda erre a prob­lémára, akkor az központi szinten sem oldható meg. Anélkül persze, hogy az állam bármit is áthárítana ezzel az alaku­ló helyi önkormányzatokra. Fontos ezenkívül a cigányok önszerveződése. Él ebben a' megyében egy Sztojka Katalin. Őt én abból a szempontból tartom példa értékűnek, hogy megpróbálja megszer­vezni a maga közösségét, s nem hárítja át kizárólag a magyarságra a megoldatlan problémákat. Látja azt is, amiben a ci­gányságnak kell előre lépni. A fő felelős­ség persze a többségi nemzeté, a magyar­ságé. Igen, van nálunk cigányozás, olá­hozás és zsidózás is. Van előítélet, de hozzáteszem, hogy mindennek a fő táp­talaja az, hogy nemcsak a kisebbségek érzékenyek, nemcsak nekik van önazo­nosság-problémájuk, hanem a magyar­ságnak is. Tehát kérem, hogy a nemzet­tudat tisztulásában a cigányok és más nemzetiségi kisebbségek ne lássanak ele­ve fenyegetést. Ha van egy letisztult ön­becsüléssel bíró magyar nemzettudat, ak­kor nagyobb az esély arra, hogy keve­sebb lesz ez előítélet. Ahhoz, hogy a ki­sebbségek hazára találjanak ebben az or­szágban, szükség van arra, hogy a több­ség is hazára találjon. Hajós Terézia Beetetés , Jóska alapjában véve rendes srác lenne, csakhát..." és többnyire senki sem fejezi be a mondatot. Valahogy nem akaródzik kimondani, ez a 19 éves, egykor jó tanuló, minősített sportoló Jóska kábítószer-élvező. Technokol rapiddal kezdett, mint a legtöbb sorstársa, de sokat fájt tőle a feje, ezért áttért a gyógyszert—alko­hollal „kúrára”. Vényt hamisított, kitartóan udvarolt egy korabeli nővérkének, ha kellett, lopott is — főleg morfiu­mot — csak meglegyen a mindennapi dózisa. Ha nagy ritkán nem lett meg, Jóska végigjárta a virágüzleteket, szárított mákgubókat vett, azokból teát főzött: nem volt olyan tiszta, olyan jó, mint a zöld mákgubókból csapolt ópium, de végszükség esetén megtette. Jóska manapság már menőnek számit, az ifjaknak ő magyarázza, miből mennyit kell bevenni, hogyan lőhetik , be magukat a legjobban. Ő viszont kezd leszokni a pót­szerekről, állítólag dolgozik, megengedheti háj magának a marihuánát. Igaz, elkérnek 150-200 forintot is egy szálért, de megéri. Legalábbis Jóska szerint, aki már nem is tudna létezni a drog nélkül. Nem is olyan régen még elképzelhetetlen lett volna a kábítószerhelyzetről bármit is papírra vetni. Ma már lehet. Az egészségügy, a rendőrség s a különböző karita­tív szervezetek úgymond „hozzáláttak a probléma keze­léséhez”. Beindult a drogpropaganda-gépezet: szóróla­pok, telefonos tanácsadók és hasonlók várják a szülők, jobb esetben az érintettek jelentkezését. Hogy mennyire hatékony a szóban forgó rendszer, most ne firtassuk, örüljünk, hogy egyáltalán létezik. Húszegynéhány évet ugyan késett, de van. S a nagyvonalú becslések szerint . kuncsaftjuk is lenne, megközelítőleg ötvenezer többé- . kevésbé rendszeres kábítószer-fogyasztó. Nyugalomra persze semmi ok, korán sem kezeljük még súlyának megfelelő elővigyázatossággal a drogproblé­mát. Emlékezzünk csak! Már a hatvanas évek közepén fel-felbukkantak szerves oldószerektől büzlö fiatalok, ám a szipuzókkal — kevés kivételtől eltekintve—— csak a rendőrség került közelebbi kapcsolatba. Annak ellenére, hogy már akkor is sokan hajtogatták: ez nem rendőri ügy. De az volt, mert annak kellett lennie. Hiszen a társadalom azt hazudta önmagának, hogy aki dolgozik, tanul, az érvényesülhet is, a szipuzók azonban könnyű életre vágynak — értsd: munka nélkül akarnak jól él­ni —, ami ebben a társadalmi rendszerben megengedhe­tetlen. Ezt persze ők is tudják, ezért „menekülnek” á droghoz; no meg ezt látják a nyugati suhancoktól a tévében, a filmeken. És ezzel a drogprobléma évtizedekre lekerült a napirendről. Egészen addig, míg a kábítószer-élvezők száma akkorára nem nőtt, hogy már nem lehetett „nem észrevenni”... És mi' történik ma? Immár reális veszély, hogy a ma- , gyár fogyasztód is hozzájuthatnak kemény drogokhoz, és tény az is, hogy a mai kezdő narkósok már nagyobb adagokkal kezdik pályafutásukat, mint néhány évvel ez­előtti elődeik. Ám az illetékesek megnyugtatnak minket: nincs fizetőképes kereslet a kemény drogokra. Majd siet­ve hozzáteszik: 40-60_dollár a heroin grammja, és csak dollárért, legfeljebb márkáért adják! Arról ilyenkor mé­lyen hallgatnak, hogy a marihuána forintért is kapható; s hogy nem zárható ki, hogy a betörésekből származó forintokat ülegálisan nyugati valutára váltva, az „ínyen­cek” nagyon is meg tudják teremteni a maguk fizetőké­pességét. Ilyenkor nem említi senki azokat a statisztiká­kat, amelyek a lakásbetörések során eltulajdonított tíz- és százmilliókat összegzik, s hallgatnak arról is, hogy vajon hány milliárdos forgalmat bonyolítanak évente a feketevalutázók... S álljon itt még egy figyelemre méltó apróság: a magyar határőrség mind gyakrabban kapcsol le olyan külföldi polgárokat, akiknél kis mennyiségű heroint vagy más kemény drogot találnak. Mondhatnánk, biztosan saját fogyasztásra szántasz illető. Lehet. De az is lehet, hogy kóstolónak. Bevett gyakorlat a kábítószerpiacon — már­mint „odaát” —, hogy olcsón piacra dobnak néhány grammot, éppen csak annyit, hogy az ínyencek rákapja­nak, s ne tudjanak létezni nélküle. Ezt nevezik beetetés­nek. S ha már van állandónak mondható vevőkör, jöhet a többi; nagyobb mennyiség, drágábban. A kuncsaft majdcsak megtalálja a módját, hogyan szerzi meg a po­rokra a pénzt. Nem értem, miért etetnek minket meg még mindig -azzal, hogy nálunk Csak a pótszerek dívnak? Miért nem vesszük végre tudomásul: a nyitott határokon nemcsak a tőke és a korszerű technológia áramolhat be az ország­ba, és nem szentirás az sem, hogy csak a legális iparágak keresnek magyar kapcsolatot. A rendőrök már tapasztal­hatták: amikor a közelmúltban az egyik fővárosi kórház­ból elcsentek néhány száz morfiumampullát, másnap már Becsben árulták valamennyit, a feketepiacon. Es mint tudjuk, az országhatáron nemcsak kifelé lehet szál­lítani ... Fekete Gy. Attila P. S. •- Napicikk lett az újság is? Kilencven­ötféle lapból választhatnak a vevők a fii- löpszállási . ABC-ben. • Rossz a hű­tővitrin: 20 ezer forinttal kisebb forga­lom havonta a balázspusztai boltban.

Next

/
Thumbnails
Contents