Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-28 / 306. szám

1989. december 28. • PETŐFI NÉPE • 5 ISKOLA, AMIT NEM AKARTAK ... Rácsok mögött nem lehet életre nevelni „Mielőtt a bőrszínt néznék, pillantsanak a szemekbe” Furcsa, rácsos ablakos, emeletes épület Dunavecse központjában. Homlokzata a szocreál „eleganciá­ját” idézi. Az ötvenes évek elején járási pártszékháznak épült ez a falu­si környezettől idegen monstrum. 1956 viharos őszén le is került a timpanonról a békésen hunyorgó vö­rös csillag. Az ajtóra kiírták a „reni- tenskedők”: ez az épület kórház lesz! Rövid idő múltán, Petorvics János pufajkásbrigádja nyúzta ugyanott a kórházalapítókat. Később innét irá­nyították a téeszesítést, a szövetkeze­tek egyesítését; az egész konszolidá­ciót. A járás kapuzárása után tanyai diákotthon lett az egykori mozgalmi ház. Majd, miután a környék tanyáit elnyelték a nagyüzemi szántók, álla­mi gondozott gyermekek menedék­helyévé alakították. Máig így szol­gál. Udvar s kert nélkül, több mint száz értelmi fogyatékos, többségében cigány, árva vagy félárva általános iskolás otthona. Sajnos, ez a döntés is a helyi lakos­ság megkérdezése nélkül született. A dunavecseiek — érthető indoklás­sal — inkább sportiskolát, fém- vagy textilipari szakmunkásképzőt szeret­tek volna. Ráadásul az új profilú léte­sítmény munkatársai sokáig nem tudtak megbirkózni a különleges fel­adatokkal. Nemrég arról érkezett hír, hogy az utóbbi időben súlyosan megromlott, kritikussá vált az intézúiény és a szék­helytelepülés kapcsolata. A helyzet sajátos értékeléséty4 nagyközségi vb megbízásából, a szakigazgatás veze­tője foglalta össze a felügyeleti szerv, a megyei tanács művelődési osztálya számára. A följelentés, a tényállás tisztázásához nélkülözhetetlen ada­tokat elhagyva, panaszt tett a diák­otthon lakói ellen. „A társadalmi humánum messze­menő figyelembevétele mellett is — így a levél 'Sr tűrhetetlen, hogy az intézmény lakói, nevelői felügyelet mellett rombolnak, garázdálkodnak a községben, zavarják a község rend­jét, lakóinak nyugalmát”.» Békét akarnak Iga Sok mindent megpróbáltunk, .•hogy a falút megbékéltessük az eleve szerencsétlenül az életbe induló, ár­tatlanul elítélt gyermekekkel mondja Kapitány Sándor igazgató, akivel a gépelt oldalnyi vádaskodást átolvastuk. — És voltak, vannak is eredményeink! Nyári szünetben, ün­nepek táján több tanulónk is kint lak­hat a faluban, családias környezet­ben,'jó szándékú patrónusok közös­ségében. Éppen az bántott minket a legjobban, hogy a község vezetői nem tesznek különbséget gyerek és gyerek között. Általánosítanak! A levél azt tükrözi, mintha itt minden nebuló bűnöző lenne. Hasonló ez a megkö­zelítés ahhoz, ahogyan manapság a cigányokról beszélnek egyesek. Ki­kérjük magunknak! Szerintem: mie­lőtt gyerekeink bőrszínét néznék a vb-tagok, pillantsanak a szemükbe. Majd megértik, miről beszélek ... — De sugalmaz is ez az írás a me­gyei vezetőknek. „Talán csoportcseré­vel — írják — meg lehetne oldani, hogy más, szociális jellegű intézmény­ként funkcionáljon az épület, és az itt lakók részére alkalmasabb elhelyezést lehetne találni.” Jó, hogy nem azt ír­ták: le is út, fel is út... — Mi tudjuk, hogy mit gondolnak rólunk. Nem ez az első, helytől postá­zott, iskolánk ellen fogalmazott iro­mány. Amikor a megyei tanács jóvá­hagyta az épületünk korszerűsítésére, átalakítására szánt tizenötmilliót, volt, aki vette a tollat és panaszt tett: miért „ilyenekre” költi az állam a pénzt. A helyi iskolában is fújják á parazsat,' mert itt valamivel többet keresnek a tanárok, mint ott. Csak az a furcsa, hogy évekig mégis nálunk okozott gondot a pedagógushiány. Nem rohamozták meg a kollégák az iskolánkat. Látják, hogy igen nehéz feladatot vállal az, aki e speciális munkát választja élethivatásául. , — Betörés, lopás, garázdaság, rom­bolás ... Ilyenek nem fordultak elő? — Amíg ez az iskola igazából meg­szerveződött, biztosan történtek nem kívánt események. Volt, amikor a megyei gyermek- és ifjúságvédő inté­zet több olyan tanulót is felvetetett ide, akiknek magatartása inkább zártintézeti elhelyezést indokolt vol­na. Nem vagyok híve a rácsokon be­lüli nevelésnek. Ez nem börtön! Gye­rekeink szabad időben kint járhatnak a községben, éppen úgy, mint a má­sik, a helyi iskolába jaró társaik. Bi­zony, könnyen megesik a baj. Az ABC-ből fölhívnak, mert valamelyik gyerekünk nem tudott ellenállni a csábításnak. Volt, akinek egyszer, va- lahonnét levelet írt az apja. Bemutat­kozott és mindent megígért. Attól kezdve nem bírtunk a fiúval. Ha te­hette, kiszökött, kerékpárt lopott és indult megkeresni az apját. Van még egy vád: szétverjük a község játszóte­reit, parkjait. Nos, ennél sem hoznak konkrét bizonyítékokat. Csak azt mondják: biztos a „gyogyósok”. En- - nek ellenére most megígérhetem, hogy a Duna-parti parkerdő játszóte­rét tavaszra rendbe tesszük, és vállal­juk, hogy mi vigyázunk rá. Reméljük, sikerül megóvnunk a vandáloktól... Állam az államban ? — Talán jobb lenne, ha ez az intéz­mény a helyi tanács, majd a vecsei önkormányzat felügyelete alá tartoz­na — mondom Papesch Lászlónak, a megyei tanács illetékes osztályvezető­jének és Góg Tibornak, a művelődési osztály szakreferensének. — Nem ez lenne a községben az egyetlen létesít­mény, amely körzeti, regionális fel­adatokat szolgál. Amióta a rendelőin­tézet gazdája a helyi tanács, megszé­pült, megfiatalodott és sokat gazdago­dott a létesítmény. A gazdacsere talán változtatna a szemléleten is... — Én hiszek az önkormányzatok­ban — mondja Papesch László fontosnak találom a megalakulásu­kat, de jelenleg még a tanácstörvény a hatályos. És azok a rendeletek is érvényben vannak, amelyek még tilt­ják ezt a gazdaváltást. A jövőben ta­lán elképzelhető! Bár meggondolan­dó: nem kerülnének-e az ilyen isko­lák, otthonok hátrányos helyzetbe? Az jutna ide, ami megmaradna a he­lyi erdekű intézmények felújítása, fel­szerelése után?! Az pedig'közismert: 0 Nézzenek: szemükbe... • Nem mind­egy» hogy a fa­lu hogy néz rá­juk. (Walter Péter felvételei) • Rendnek kell lenni. a jövőben sok-sok elmaradást pótol­niuk kell a falvaknak ... Szóval, úgy vélem: a hasonló feladatú intézmé­nyeknek, a. jövőben is egy központi síakmai hálózathoz kell csatlakozni­uk ... • p, *gí®| ggjillfe | — A szakmai Szempontókat nem vitatja senki. Vecsén például nem a tanácsi csoportvezető mondja meg a belgyógyásznak, hogy mit írjon-epe- görcsre. Ráadásul az állami gondozott gyerekeknél, az iskolán kívüli környe­zet legalább olyan fontos, mint a rács­csal védett, belső ... — De hogyan lehetne — veszi át a szót Góg Tibor — ilyen furcsán fo­galmazott levelek után, bízni a helyi vezetők jó szándékában? A vecseiek, tudjuk, nem kérték ezt a létesítményt, sőt más célra szerették volna haszno­sítani az egykori pártházat. Ha meg is értem az indokaikat, talán nem len­ne helyes, ha a döntések itt születné­nek erről. Sajnos korszerű, új épüle­tet — parkkal, játszótérrel — nem tudunk építeni a közeljövőben; száz­milliónál többe kerülne. Most végre sikerült felszerelni, otthonosabbá tenni a száz nebuló kényszerű ottho­nát. Mindent megérne, ha a falu la­kóival kötött új béke is segíthetné a gyerekek fejlődését, nevelését. Közös érdekünk, hogy dolgozni szerető, szorgalmas, felkészült fiatalok kerül­jenek ki innét, akik nem a bűnözők­kel kötnek szövetséget... Kölcsönös tisztelettel!? — Nincs azért olyan nagy baj — mondja az ominózus levél aláírója, Szávai Béláné vb-titkár. — Remél­jük, hogy a háborgató ősz után ha­marosan megnyugszik a falu, a s vég­re békében lezárhatjuk a bűnözési dossziét. Talán, ha a nevelők jobban odafigyeltek volna, ha gondosabban ügyeltek volna a fegyelemre, a rend­re, nem érte volna vád a nevelőott­hont. A levelünket ugyanis nem a gyerekek ellen, hanem a színvonala­sabb nevelői munka érdekében fogal­maztuk. — A községi tanács, a rendelőinté­zethez hasonlóan, fogadná-e a diákott­hont? Végül is, itt működik az intéz­mény a falu közepén, húsznál több ve- ■csei kisdiák is ott tanul, s mintegy [ötven helyi lakos talál munkát a falak , (között ||avi| Ki — Errol nem vólt meg szó testületi üléseken. Nem is tudom! Egy ilyen váltás a központi pénzek mellé, tő­lünk is kívánna még forintot. De ér­demes elgondolkodni róla, hiszen le­het, hogy az emberek másként néz­nék a kellemetlenségeket is, ha érez­nék, hogy ahhoz, ami a rácsokon be­lül történik nekik is közük van. 1989- ben egyébként meghívjuk majd be­számolni az egyik tanácsülésünkre Kapitány Sándor igazgatót. A végre­hajtó bizottságunk pedig rövidesen meglátogatja majd a szépen felújított épületet. Ha tudunk az iskola sajátos problémáiról, biztosan másként ítél­jük majd meg a gondokat. Vallom, hogy meg kell próbálnunk a község családjába befogadni a szerencsétlen sorsú fiúkat, lányokat. A mindenna­pok baját, terhét, egymásra figyelve, kölcsönös tisztelettel kell elviselnünk. Nem könnyű feladat ez, de vállalni keü... Farkas P. József Frontkarácsony a Donnál (Részlet Giulio Bedeschi Százezer jégcsajka című könyvéből) A végtelen hómezőre leszállt kará­csony éjszakája. A katonák a lövész­árkokban megindítónak és győzelmes­nek érezték, távol minden jótól, szétszó­ródva a csendességben, a csillagok alatt. Éjfélkor a hóban szanaszét lévő odúkból árnyak bújtak élő és lassan megindultak egy gyengén megvilágított hely felé. Összegyűltek a hóban és a földben ki­ásott kicsiny kunyhókból — melyeket türelmesen megosztottak a tetvekkel és az egerekkel—, aztán csoportokban ha­ladtak és elérték a zászlóalj-parancs­nokság gyengén megvilágított barakk­ját, hogy üdvözöljék Jézust, mert a lel­kész ezen az éjszakán elhívta Őt az alpi- niek közé. Az első vonalban elmondta az éjjeli misét és kérte őt, szálljon ide az alpiniekhez, akik tiszta szívvel várták. Az apró barakkban csak kevesen fér­tek el, legtöbben kint álltak a hóban, aztán letérdepeltek és a nyitott ajtón át nézték a két égő gyertyát és a lelkészt, aki imádkozva hívta Jézust. A lelkész buzgón, de egy kicsit sietve imádkozott, mert az alpiniek reszkettek a 42 fokos vad hidegben, de azért eljöttek Hozzá. Mozdulatlanul, szépen térdeltek a hó­ban, a fehérségbe süppedt térdek jegesek voltak. Lehajtott fejjel mondták szerény imájukat és sokszor felnéztek a két vilá­gító gyertyára. A lelkész gyorsan, hal­kan mondta a karácsonyi misét. — Nézd, kis Jézus — inkább szivéből mondta, bár szemével a misekönyv sorú­ira tekintett —, ezek itt az alpiniek, akik, harcolnak. De ők nem bűnösök. Te jól tudod. Ide küldték őket és nekik en­gedelmeskedniük kellett. Szívesebben dolgoznának nyugodtan házuk körül a gyermekeikért, a feleségükért, akik most magukra maradtak, és az örege­kért. Bennük megvan a jó szándék, hogy békességben Téged szolgáljanak, ahogy azt Te akarod: béke a jóakaratú embe­reknek. Nézd, hová jutottak, mennyire szenvednek, micsoda életük van! Nézd őket, milyen nyomorúságosak, talán még rosszabb helyzetben vannak, mint Te, amikor megszülettél: a fekhelyükön csak egy kis nyirkos Szalma van. Téged — bocsáss meg — melegített az ökör és a kis szamár lehellete. Őket nem. Az ö lehelletük azonnal megfagy, amint el­hagyja ajkukat és zúzmarává válik, le­hull gallérjukra, köpenyükre, még ak­kor is, amikor alszanak. így ébrednek fel szegények, jéggel borított ruhában. De elviselik ezt is a Te akaratod szerint, mert szelíd és alázatos szivüek. Amikor feléjük fordultam, hogy elmondjam: Gloria in excelsis Deo, láttam, hogy a hóban térdepelve a Te oltárod felé néz­nek: várták szavaimat, ismerem őket. Es lehajtott fejjel imádkoztak Hozzád: hallgasd meg könyörgésüket, hogy mi­előbb hazatérhessenek a hegyeik közé. De ha nem mehetnek oda, készek itt meghalni, engedelmességből. Te is így tennél az ö helyükben. De ha hazavezér- led őket, éreznéd, milyen öröm, milyen nagy jóság és jószándék árad szivükből. . Valahogy így kellett imádkoznia a lelkésznek, mert ö maga is alpini vólt. A karácsonyi mise immár a végéhez kö­zeledett. — Halló — szólt halkan a Tolmezzo zászlóalj parancsnoka, Letti őrnagy, hogy ne zavarja az áhítatot. Hallgatta, röviden válaszolt, majd letette a kagylót és szomorúan intett a misét mondó lel- ' késznek. ,■— Azonnal a harcállásokba! — pa­rancsolta hangosan. — Az oroszok tá­madásba kezdtek a mi zászlóaljunk előtt. Reitani kapitányt kérem ide! . A huszonhatos hegyi üteg közvetlen - feladata volt a zászlóalj támogatása, lö- vegeivel elöl, az alpiniek állásai között . vonult fel. — Az összeköttetést tartanunk kell — mondta az őrnagy —kemétiy na­punk lesz. A figyelők jelentése, szerint legalább három orosz zászlóalj támadja egységünket. Nagy erőfeszítésre lesz szükség! A lelkész befejezte a misét és kezdte elrakni a szent tárgyakat. Hallotta né­hány akna süvitését, melyek a közelben robbantak.-— Nincsenek tekintettel az Úr éjsza­kájára sem... — sóhajtotta a lelkész és elfújta a két gyertyát. Reitani kapitány már elment, kétszáz métert futott ütegéig. Több orosz üteg sortüze feküdt az olasz vonalakon. A lö- vegek mögött, az ütegparancsnokságon csengett a telefon. Reitani odafutott. — Zárótűz Novo-Kalitvára — mond­ta kijövet DelTAlpenak és megadta a lőélemeket. (...) A zászlóaljat és az üteget pusz­tító roham érte. Szerencsére, az ezred más zászlóaljainak és tüzércsoportüte- geinek sikerült széles fronton lekötniük az ellenséges ezredet, így rohama szét- forgácsolódott. Az ellenség nem jutott el a vonalak mögé. Mire hajnalodott, az orosz ezred kimerült az órákon át tartó véres kísérletéiben és újra visszavonult. Mire kivilágosodott, az alpiniek fii-, radt szemei előtt orosz halottak százai feküdtek a hómezőn. A kimerültségtől már majd leragadtak a sz'emek. Az alpi­niek ezen az 1942. december 25-ei na­pon, amit békességben akartak megün­nepelni, fénytelen, üveges, merev szem­mel nézték a sápadt megvilágításban a halottakat. (Olaszból fordította: Bártfai Szabó László) SllaiMlS A csoda nem külföldről érkezik Nem akarom lebecsülni azok fáradozását, akik külföldi segélyekért sürögnek. Van olyan szorult a helyzet, hogy ez is elkerülhetetlen. Nagy baj azonban, hogy eközben szinte semmi figyelmet sem fordítunk a belső tartalékok feltárásá­ra. A gazdaságpolitika hovatovább csak két eszközt alkal­maz: annak a bizonyos nadrágszíjnak a meghúzását és a külföldi kölcsönöket. Újabban még a politikában is ez kap nagyobb hangsúlyt. A napokban minduntalan azt hallom:, micsoda jelentősé­ge van annak, hogy a Szociáldemokrata Pártot elismerte a Szocialista Intemacionálé. Az fel sem merült, hogy azzal kellene foglalkozni, mennyire ismeri el a magyar munkásság a pártot. De ez csak egy példa, hiszen minden párt a nemzet­közi kapcsolatok ápolásában nyüzsög, úgyhogy a néppel nem is érnek rá törődni. Talán majd a választások előtti néhány héten. Márpedig a gazdaságtörténet nem ismer egyetlen olyan gazdasági csodát sem, aminek fő, vagy akár csak a jelentős oka a külső segély volt. Tudom, hogy a Marshall-segély ilyennek maradt meg a köztudatban, de elsősorban azért, mert külső parancsra nem részesülhettünk belőle. A számok azt bizonyítják, hogy az érintett országok gazdasági sikere fordítottan aránylóit az egy lakosra jutó segítség nagyságá­hoz,. Elég bizonyítékul annyi, hogy az NSZK kapott a legke­vesebbet a segélyből, a nyugatnémet csoda ugyanakkor vi­tathatatlanul a legjelentősebb volt egész Európában. A má­sik példa Izrael szokott lenni. Ide is kívánkozik egy adat: Izrael az elmúlt három évtized alatt háromszor annyit fordí­tott katonai kiadásokra, mint amennyi segélyben részesült, fejlődésének tehát semmiképpen nem lehetett motorja az amerikai adomány. Távol-Keleten sem játszott jelentős sze­repet a segély: Japán nem is engedett be külföldi tőkét, sőt exportált, Tajvan és Dél-Korea pedig több devizatartalékkal rendelkezik, mint amennyi külföldi tőke van az országban. Minden gazdasági csodának belső oka van. Mindenek­előtt a nép szorgalma, igyekezete. Ezt kell megnyerni, hasz­nosítani. Ez még akkor így van, ha az illető ország politikai és gazdasági rendszere gúzsba kötötte a nép kezdeményező­kedvét és szorgalmát. Példa erre Jugoszlávián belül a szlové­nek, valamint a Szovjetunióban az észtek és a grúzok átla­gosnál sokkal magasabb életszínvonala. De nem kell a bizo­nyítékokért külföldre sem menni. Vannak az országnak olyan tájai, ahol az életszínvonal meghaladja az átlagos kétszeresét. Ma még nem is ott, ahol sok a magas állású, a diplomával rendelkező, hanem ott, ahol eleven hagyomá­nyai vannak a vállalkozásnak. Mely vidékek életszínvonala kiemelkedő? Ide sorolandók Bács-Kiskun és Csongrád me­gyéknek azon részei, ahol vagy a fóliázás,j/agy a borterme­lés virágzik. A Dunántúlon meg mais kiemelkednek azok a vidékek, aho.l a sváb civilizációs hagyományok tovább Miéér1*’ * ‘ “• ® s Azoknak tehát, akik nem elsősorban politikai karrierre vágynak, hanem az ország sorsát tartják szem előtt, nem csak, illetve nem is elsősorban a világ fővárosait kellene járniuk, hanem a magyar vidéket. Akkor például tudnák, hogy a nép nem turizmusra költött félmilliárd dollárral többet, mint azt a költségvetés „megtervezte”, hanem okos beruházásokra. Az igy végrehajtott beruházásoknak ugyan a bürokraták soha nem lesznek képesek kiszámítani a gaz­dasági hatását, többek között ezért nem szabad rájuk bízni fontos kérdésben a döntést. Aki azonban nyitott szemmel jár az országban, az tudja, hogy ez az általuk turizmusnak becézett kiutazás többet javított az ország hitelképességén, mint amit a korlátozásá­val megtakarítani vélnek. Csak az az ország lehet exportké­pes Európában, ahol az igényességet, többek között, az is táplálja, hogy a lakosság jelentős többsége a saját szemével láthatja, hogy élnek mások, mekkora ott a munkafegyelem és a rend, a tisztaság. Amíg csak az illetékes tisztviselők járják a világot, a nép itthon közönyösen fogja szemlélni az urak erőfeszítéseit, közben sokat dolgozva igyekszik elérni legalább azt, amit az adott, deformált szemlélet és gazdaság- politika mellett elérhet. Építi a család egyre több tagjának a házát, nagyobbítja a fóliasátrait, igyekszik mindebből valami pénzt csinálni, vagy kiadást megtakarítani. ­Mindezt nem látni: nagy hiba. Annál inkább, mivel vitat­hatatlanul az elmúlt tíz év minden gazdasági sikere a nép nagyobb szorgalmából, több munkájából fakadt, lla ez a nép nem lesz képes gyorsan úrrá lenni a nehézségeken, az a vezetésről állít la rossz bizonyítványt. Kopátsy Sándor A FRIKUSZ — Volán Szállítási KFT. cégvezetői feladat ellátására pályázatot hirdet. A munkakör betöltéséhez szükséges:-— németnyelv-tudás, — szakirányú végzettség, szakmai vezetői gyakorlat. FELADATA: Nemzetközi tehergépjármű-fuvarozás szervezése, irányítása. JÖVEDELEM: Megegyezés szerint. A pályázat tartalmazza: — részletes önéletrajzot, eddigi életút bemutatásával; — iskolai, szakmai végzettséget, nyelvtudást igazoló iratok hivatalos másolatát; erkölcsi bizonyítványt. A pályázatokat a megjelenéstől számított két héten belül kell. megküldeni a vállalat igazgatójának (Kecskemét, Csáktornyái út 4—6.). 160778

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents