Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-20 / 301. szám

1989. december 20. • PETŐFI NÉPE • 5 Két bába közt az egészség­ügy? A Társadalombiztosítási Főigaz­gatóság vezetője, dr. Rácz Albert főigazgató a kiskunhalasi Semmel­weis kórház vendége volt a közel­múltban. A kórház dolgozói Tóth Istvánná országgyűlési képviselő jó­voltából — ugyanis az ő meghívá­sának tett eleget a vendég í-% így első .kézből értesülhettek arról; mit tervez sorsukkal az „uj gazda”, amennyiben a parlament áldását adja a tervezett változtatásra, tud­niillik, hogy az egészségügyet ezen­túl a társadalombiztosítás finanszí-* rozza. Dr. Rácz Albert ismertette a je­lenlegi pénzügyi helyzetet. Mint'el­mondta, ebben az évben a vártnál jobban emelkedő bérek következté­ben jelentős többletbevételhez ju­tott a társadalombiztosítás, ponto­san 18 milliárd forinthoz. Mivel er­re az összegre nem lehet folyamato­san számítani, 15 milliárd forintos tartalékot képzett belőle a főigaz­gatóság, 15 évre lekötve lakásalap­kötvényeket vásárolt, hogy meg­őrizze a pénz értékét. A főigazgató maga tette fel a kér­dést: miért nem kerül inkább kiosz­tásra a többlet? Majd válaszolt is rá. Feleslegesen szimpatikus maga­tartás lenne ez, mondta, ugyanis egy-két év múlva ennek a folyósítá­sára nem lenne fedezet. A társadalombiztosítás fő felada­tai -r~ a nyugdíjfolyósítás és az egészségügyi betegellátás — mellett több olyan járulékos feladatot is ellát, melyeknek inkább az állami költségvetés körébe kellene tartoz­niuk. Megtudtuk, hogy a nyugdíjrend­szerben lényeges változtatás nem várható. Újdonság — a sajtóból er­ről már. értesülhetett a lakosság , j az özvegyi nyugdíj juttatásának kedvező módosítása. Ennek célja elsődlegesen az alacsony nyugdíja­sokon való segítés szándéka, ne­mektől függetlenül. A rendelkezés lényege, hogy az özvegyen maradt házastárs nyugdija legalább 6000 forintra kiegészüljön. A változás visszamenőleges érvényű lesz — fél évre 2-J de nem kőtelező, tehát kér­vényezniük kell az özvegyen ma­radt, alacsony nyugdíjjal rendelke­zőknek. Továbbá javaslatot terjeszt be a főigazgatóság a magas összegű nyugdíjak korlátozására oly mó­don; hogy az eddigi felső korlátozás — amely szerint 16 ezer forint felet­tijövedelem esetén a nyugdíjalapba a fizetés 60 százaléka számit be —r. tovább fokozódjon. Az előadó ezután rátért az egész­ségügyet érintő, várható változá­sodra. Mint elmondta, a kormány cserit ajánlott a társadalombiztosí­tás számára: tartozzon ezentúl a családi pótlék a költségvetés kasz- szájához, melyet jövő év áprilisától vállal az állam, január 1-jétől vi­szont az egészségügy finanszírozá­sára kerüljön a társadalombiztosí­tás körébe. A cserét dr. Rácz Albert elvtelen­nek nevezte, mondván, a két összeg formálisan valóban azonos (65 mil­lió forint), de a családi pótlékkal lényegében úgy variál a kormány­zat, ahogyan akar, viszont az egész­ségügy csődtömegét ebből az ösz- szegből külön-külön nem képes megoldani sem á kormány, sem á társadalombiztosítás. A főigazgató hangsúlyozta: egy évig minden változatlan marad az egészségügyben. Az egy év haladé­kot a finanszírozás módszereinek a kidolgozására fordítja a társada­lombiztosítás. A cél mindenképpen a teljesítmény dotálása, s az, hogy ez fejeződjön is ki az ellátásban. Pontos ármegállapítás szükséges te­hát, amelyben benne foglaltatik a konkrét műszerezettség, a nyújtott $zolgáltatá$ minősége is. Egy biztos, mondta dr. Rácz Al­bert: a beruházások, az egészség- ügyi ellátás fejlesztése továbbra is. az állam feladata kell hogy marad­? jón. IP f." í 1 H. T. *í Küzdelem a munkanélküliséggel A romló életszín­vonal, az emelkedő árak mellé eb­ijén az évben újabb, a társadalom számára nehezen elfogadható jelenség társult: a kapun kívüli nyílt munkanélküliség. A foglalkoztatási és szociális biztonság megterem­tésére irányuló kormányzati erőfeszítésekről dr. Halmos Csaba államtitkár, az ÁBMH elnöke nyilatkozott az MTI-nek és a Magyar Hírlapnak. — Ma még csak négyezer körül jár, de jövőre a 100 ezret is elérheti a munkanélküliek száma. Mire számíthatnak ebben a helyzetben a munkaválla­lók? — A kormány minden munkahely megtartását nem ígérheti, sőt kulcskérdés a veszteséges munkahelyek, felesleges munkakörök megszüntetése. A törekvés elsősorban az, hogy a munkanélküliség csak rövid, átmeneti állapot legyen, s erre az időre garantáljunk szociális biztonságot. Erre a célra a támogatásleépítés során felszabaduló összegből is átcsoportosítunk. — Csak pénzzel meg lehet ezt oldani? — Természetesen nem. A munkanélkülieknek, illetve a veszélyeztetetteknek a munkaügyi szolgáltató hálózat irodái (a fővárosban, a megyeszékhelyeken, nagyobb városokban), valamint a helyi tanácsok is a rendelkezésükre állnak. A hálózat elsődlegesen munkaközvetítéssel foglalkozik, de a náluk való jelent­kezés előfeltétele minden, a munkanélkülieket megillető támogatás, juttatás igénybevétele. Emellett személyre szóló tanácsokat adnak a pályakezdéshez, illetve -módosításhoz, átképzéshez, s kialakulóban van a vállalkozási tanács­adás is. — A pályamódosítás egyik eszköze az átképzés... — Én inkább úgy fogalmaznék: a foglalkoztatáspolitika egyik legfontosabb eleme. A munkanélküliek átképzését tanfolyamok szervezésével, a költségek megtérítésével segíti az állam, a résztvevők pedig a munkanélküli-segély összegé­nél magasabb keresetpótló juttatásban részesülnek. Hozzá kell tennem, hogy a jövő évtől mód lesz már az elbocsátás előtt álló dolgozók átképzésének támoga­tására is. D9 igaz, ez csak az egyik eszköz. A másik a vállalkozóvá válás segítése. Az egész világon tapasztalható tendencia, hogy az új munkahelyek többsége a kisvállalkozói szférában jön létre. Erre nálunk a termék- és szolgáltatáshiány számos lehetőséget is kínál. A vállalkozásbarát környezet megteremtésén túl olyan eszközökre is szükség van, mint az újrakezdők, pályakezdők vállalkozói kölcsöne (aminek kamatait 4 évig az állam fedezi). Itt a korábbi gondok nyomán az ÁBMH a folyósító bankokkal, s egy-egy esetben a szakszervezetekkel hitelfedezeti megoldásokat dolgozott ki, hogy az igénylőkkel szemben csökkenteni lehessen az ilyen irányú követelményt. — Az ifjúsági szervezetek már sokszor'felvetették: mi lesz a pályakezdőkkel? A felsőfokú végzettségű pályakezdők, ha nem találnak végzettségüknek megfelelő munkát, akkor élhetnek a gyakornoki foglalkoztatás lehetőségével. Ezt a megyei munkaügyi szolgáltató irodától kérhetik, az keres megfelelő mun­káltatókat, amelyek közül a pályakezdő választhat. E támogatás lényege, hogy az állam a munkáltató részére 6 hónapig megtéríti a gyakornokként alkalmazott pályakezdő bérköltségét, s ha foglalkoztatása akkor sem biztosítható, akkor legfeljebb kétszer újabb 6 hónappal meghosszabbítható a gyakornoki foglalkoz­tatás. — Az eddigiekben gyakorlatilag a foglalkoztatási struktúra szükséges változá­sairól beszéltünk, de ettől nem lesz több munkahely! — A kormányzat támogatja az új munkahelyeket létrehozó beruházásokat azokban a körzetekben, ahol több a munkát kereső, mint a munkahely, illetve valamely réteg foglalkoztatása ném megoldott. Ezeket a támogatásokat pályá­zati rendszerben nyerhetik el. Emellett a gazdaságilag elmaradott körzetekben és a szerkezetváltás által súlyosan érintett régiókban (Ózd, Mecsek) adókedvez­ményt is igénybe vehetnek a beruházók. — Mi történik azokkal, akik végképp nem találnak munkát? — A legnehezebb helyzetbe az idős emberek jutnak, akik már nem nagyon vállalkoznak pályamódosításra. A megoldás a rugalmas nyugdíjkorhatár lenne, de addig is létezik a korengedményes nyugdíj rendszere (legfeljebb 5 évvel a korhatár előtt). Ez a jövőben gördülékenyebbé válik, s kölcsönös megállapodá­son alapul. A másik nagy kör pedig a munkanélküli-segély, amelyre az jogosult, aki munkanélkülivé válása előtt rendszeres munkavállalóként dolgozott. A munkanélkülinek viszont vállalnia kell a munkaerő-közvetítővel a rendszeres együttműködést. A segély 3 éven belül legfeljebb 365 napra vehető igénybe. — Ezek az egységes szabályok, de a gondok más-más területen másként jelentkeznek. — A kormány kidolgozott néhány olyan eszközt, illetve ezek fő szabályait, amelyek a kritikusnak minősített körzetekben alkalmazhatók. (A minősítésről az Országos Érdekegyeztető Tanács dönt.) Ezek egyike az állami végkielégités, ami annak a —jelenlegi munkáltatójánál legalább 10, sugárártalomnak kitett munkakörben 5 évet eltöltött — dolgozónak fizethető, akinek munkaköre megszűnik, s részére más megfelelő munkahelyet felajánlani nem tudnak. A vég- kielégítés összege a dolgozó havi átlagkeresetének 24-szereséig teijedhet. Ezután nem kell nyugdíjjárulékot fizetni és nem képezi a társadalombiztosítási ellátá­sok, egyéb keresetarányos juttatások, térítési díjak alapját. Ugyanakkor szja- köteles, de ha valaki ezt vállalkozásba fekteti, akkor az összeggel csökkentheti az adóalapját. Egy másik lehetőséget jelent a maximálisan 500 ezer forint áttelepülési köl­csön, amely a munkáltatói lakástámogatáson és az általános lakáskölcsönön felüli kamatmentes kölcsön. A vállalkozóvá válást segíti az a személyenként 200 ezer forintot meg nem haladó természetbeni többletjuttatás, amelynek konkrét formája az adott körzet vállalkozásélénkítési programjától függ. Mód nyílik ezeken kívül még a társadalombiztosítási járulék és a korkedvezményes nyugdí­jazás költségeinek átvállalására. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ezek olyan keretek, amelyek részletes szabályozását a helyi érdekegyeztető testületeknek kell az ilyen körzetekben megszabni. KÉPERNYŐ Láng-turbinák hazai és külföldi piacokra A Láng Gépgyár egy újabb lépést tett, hogy vissza­szerezze régi helyét az iparban. Az elmúlt évek nehézségei után most sorra köti a külföldi üzleteket. Az üzem a svájci ASEA Brown céggel együttműködve 35/60 megawattos ffitő- gőzturbina-gépcsoport szállítására kapott megren­delést Finnországból, melynek szerelését a jövő év­ben kezdi el. Jelenleg — a hazai igényeket is kielé­gítve — a Gagarin Hőerőmű részére 200 megawat­tos forgórészt újít-fel. A külföldi megrendelés pedig Jugoszláviából érkezett, egy 200 megawattos gőz­turbina nagy- és középnyomású forgórészének elké­szítésére. Felújítás alatt a Gagarin Hőerőmű egyik forgórésze. (MTI-fotó) Peresztrojka olasz módra Ismétlés Az elmúlt héten is tapasztal­hattam, hogy a múló idő elho­mályosíthat tegnapi sikereket, érdekességeket villanthat föl jellegtelennek vélt művekből, unalmassá szürkít izgalmas­nak ható történeteket, felhábo­rít, amin korábban úgy- ahogyan szórakoztunk, nevet­tünk. Itt van például a nem csak technikája miatt fekete-fehér sorozat, az Egy óra múlva itt vagyok... Pénteken délelőtt fejezték be ismétlését. Annyira primitív, annyira hamis, hogy szót sem érdemelne, ha nem döbbentett volna rá arra: mi­lyen mélyről próbáljuk most felküzdeni magunkat. Őszintén sajnáltam a jobb ügyhöz méltó buzgalommal működő színé­szeket: Harsányi Gábort, Sin- kovits Imrét, Bessenyei Feren­cet, Kállai Ferencet, Nagy Atti­lát és a többieket. Egyikük sem tudott kibújni a bőréből, a min­dent elripacskodó Körmendi János sem. Találkoztam már szelíd pappal meg erőszakossal, szikrázóan okossal, meg szelle­mileg ellustulttal, rokonszen­vessel és kellemetlen modorú­val, de olyan bárgyú, muLya re- verendással, mint amilyet a Vi­dám Színpad komikusa a kép­ernyőre ízléstelenkedett, még sohasem. Javaslom, hogy tízévenként vegyék elő újra és újra az Egy óra múlva itt vagyok... tévé­filmsorozatot. Ne feledjük, hogy mit műveltek honunkban szórakoztatás ürügyén. * * N« A végéhez közeledik A For­syte Saga is. Első vetítésekor szinte megállt az élet. Ifjú sze­relmes randevút mulasztott a soron lévő folytatás miatt, csa­ládi programok módosultak az angol családregény kedvéért, borbélynál, kocsmában vitat­ták a látottakat-hallottakat. Most? Szinte észrevétlenül pe­regje Soames, Fleur és a többi­ek története. * * * Igazán nem a televízió szer­kesztősége tehet a vasárnapi műsorismétlésért. A késő éjszakai órákban ad­tak összefoglalót az MSZMP kongresszusáról. E sorok írója történelmi szükségszerűségnek érzi egy erős baloldali párt létét, mert sajnos satnyák, szegénye­sek a radikális haladás, a de­mokratikus, korszerű politizá­lás hagyományai szép honunk­ban. Csak akkor remélhetünk —jó esetben k— az évezred utol­só éveiben valamilyen társadal­mi, emberi, gazdasági kibonta­kozást, ha megtaláljuk a hala­dás és a magyarság, egyéni és közérdek közös nevezőjét. Érdeklődő kíváncsisággal vártam, hogy megújul-e végre az MSZMP. Miként néz szem­be az uralgása alatt felhalmozó­dott csődtömeggel? Megpró- bálja-e visszaadni az olyan gyö­nyörű szavak hitelét, mint szo­cializmus, demokrácia, közös­ség. Csalódtam. Újra a régi le­mezeket forgatták a szónokok, mintha mi sem történt volna az országban, Európában. Olyan ismétléseknek tűntek a ki tudja hányadszor hallott szólamok, amelyekből régen elege volt gondolkodó honfitársainknak. Csak dicsérhetem tévés kollé­gáimat. Az ügyhöz méltó fele­lősséggel kérdezték az MSZMP kongresszusról készült beszá­molóban, A Hét műsorában, a Híradóban a szerveződő párt vezetőit. Nem ők tehetnek ar­ról, hogy á megkérdezettek hű­ek maradtak önmagukhoz. * * * Abban a reménybén néztem A gyilkosok köztünk vannak kétrészes, amerikai—magyar koprodukciós filmet, hogy a történelem nem ismétli önma­gát, nem lép bele újra és újra a tegnap szörnyűségeibe. A kicsit amerikaias stílusú életrajzfilm — Simon Wiesenthal története — nézői számára nyilvánvaló­vá vált, hogy semmilyen eszme, mánia, érdek nem igazolhat brutalitást, gyilkosságot, népir­tást. Heltai Nándor „Az olasz baloldal peresztrojká­ját akarjuk megcsinálni. És ha ez sikerül, talán nem múlunk ki a ke­reszténydemokrata kormányok alatt.” A kijelentés az Olasz Kom­munista Párt egyik vezetőjétől, Fa­bio Mussitól származik, s olyan körülmények között hangzott el, amelyeket már most történelminek szokás nevezni. Arról van szó, hogy a nagy múltú párt el akarja hagyni nevéből a „kommunista” szót, zászlójából pedig a sarlót és a kalapácsot. A javaslat az idős párttagok körében vihart, a politi­kai ellenfelek sorában pedig meg­döbbenést keltett. A bejelentés első pillanatában kitűnt, hogy többről van szó, mint egyetlen párt magán­ügyéről; a múlt radikális felülvizs­gálat^ nyomán a politikai jövő a tét. Az Espresso című hetilap arra is kíváncsi volt, hogy kik ellenzik, és kik támogatják ezt a sajátos pe­resztrojkát. A közvélemény-kuta­tás adataiból — 4200 megkérde­zett véleménye alapján — kitűnik, hogy az olaszok többsége (59 szá­zalék) támogatja az OKP új politi­káját, s vele együtt a névváltozta­tást is, a jelképek (sarló-kalapács) elhagyásával. Érdekes, hogy ezt az utóbbit a nők szívesebben vállal­nák, mint a férfiak. Mindössze 21 százalék mondta azt, hogy nem ért egyet a változásokkal. Tanulságos következtetéseket vontak, le a vála­szok életkor szerinti megoszlásá­ból. A 24—44 éves korcsoport 3 vagyis azok, akik meghatározó módon vannak jelen az olasz élet­ben — 88 százaléka úgy nyilatko­zott, hogy érdeklődéssel figyelik az OKP átalakulását, és közülük 77 százalék egyet is ért az új javasla­tokkal. Mindössze 17 százalék ma­radna a régi úton, a név és a jelké­pek mellett. A 45—64 évesek közül 75 százalék igent, és csak 13 száza­lék mondott nemet. Mivel minden döntés a jövő érdekében történik, megkérdezték a politizálás szem­pontjából ma még kialakulatlan korúakat is. Nos, a 15—24 éves fiatalok elsöprő többségét nem ér­dekű, hogy mit csinál és mit akar az Olasz Kommunista Párt!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents