Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-20 / 301. szám
MBNMMMNM MaMMMMMMMMM! A PARLAMENTI ÜLÉSSZAK MÁSODIK NAPJA (Folytatás az 1. oldalról) lanszírozásában, részben közvetlen hitelfolyósításai révén, szben garanciaértékű részvétele miatt. A parlamenti viták- n, a bizottsági fórumokon ezzel kapcsolatban többen feltették, hogy a kormányzati javaslatokban a Valutaalap ktátuma érvényekül, és háttérbe kerül a gazdaság autono- iája, a kormány önállósága. E problémakörhöz kapcsolódva a tervhivatal elnöke kitelte: a kormányzati javaslatok az ország érdekeit tekintik iődlegesnek, a gazdaság működőképességének megőrzését rtják a legfontosabbnak. A Valutaalap és a hitelezők érde- i hasonló irányba mutatnak. Tehát ezt a gazdaságpolitikát m a Valutaalap, hanem az elmúlt évek során felhalmozóit problémák kényszerítik ránk. Kemenes Ernő elmondta: további külgazdasági pozícióin- tt tekintve egyetértésre jutottunk a Valutaalappal a megva- sított árfolyam-leértékelésben és a rubelaktivum leépítéséin. Egyetértés van belső pénzügyi egyensúlyunk további vitásában, ennek megfelelően javasoljuk az állami költség- tés körülbelül 10 milliárd forint deficittel való jóváhagya- t, és az Állami Fejlesztési Intézet által finanszírozott állami [adatok ellátásara, az írásos előterjesztésben jelzett 29 mil- ird forintos előirányzat helyett 24 milliárd forintra csök- ntését. A kormányzat a Valutaalap részvétele nélkül sem tud más zdaságpolitikát ajánlani — szögezte le. Ezután az inflációról elmondotta: az nem egyszerűen árkér- :s, hanem a gazdaságpolitika egészének kell antiinflációs jelcinek lennie. A kormány antiinflációs törekvéseinek egyik ücseleme a kínálat élénkítése és a piaci verseny erősítése. Garancia csak ninimális keresetekre Nagy jelentősége van az infláció fékezésében a szigorú onetaris politikának, a fizetési fegyelem megszilárdításá- ik és a megtakarítási hajlandóságot növelő pozitív reálka- atot biztosító kamatpolitikának is. A hosszabb távú anti- flációs politika fontos eleme a valóságos értékviszonyokat, világpiaci árarányokat is kifejező árrendszer kiépítése, mek kialakulása azonban rövid távon nagyobb ámöveke- st eredményez. Ezért a kormány a világpiaci árakat csak kozatosan érvényesíti; ez jellemzi az 1990-es programot is. Belső kockázataink egyik legveszélyesebbje az infláció el- abadulása. Ezért a kormányzat alaptörekvése, hogy a gaz- iság folyamatos irányításában minden területen biztosíté- >kat építsen ki az árak elszabadulásával szemben. Szeretni bejelenteni: kemény árellenőrzést kívánunk érvényesíte- , s ehhez kérjük a társadalmi érdekképviseleti szervezetek a társadalmi nyilvánosság támogatását is. A kormány javasolt életszínvonal- és szociálpolitikai tö- kvéseiről Kemenes Ernő elmondta: kedvező esetben — a gyasztás szinten maradása esetén — is egészen biztosan az ídigiektől eltérően alakulnak az összes jövedelem köriilbe- 1 60 százalékát jelentő munkajövedelmek. A termelésben gbemenő kemény differenciálódás a kereseteknek a meg- okottnál sokkal nagyobb szóródását fogja előidézni. Törvényileg a keresetek minimális szintjét garantáljuk, a írek és keresetek alakulásának minden más kérdése a mun- iltatók és a munkavállalók együttes gazdasági eredményes- gének függvénye, illetve egyezkedésük következménye. A strukturális átalakulás periódusában a munkanélküli- g is elkerülhetetlen. A kormány a munkaerőpiac intéz- enyrendszerének és kontrolljának a továbbfejlesztésével és :tív foglalkoztatáspolitikával, munkahely-teremtési prog- mokkal, át- és továbbképzési rendszerek kiépítésével, unkaerő-gazdálkodási rendszerünk továbbfejlesztésével ván úrrá lenni a gondokon. A szociálpolitikai program a védtelen rétegek, a nyugdíja- k, a fiatalok, a munkanélküliek, a legrászorultabb egyé- k, csoportok, hátrányos helyzetűek, elmaradott térségben ík biztonságának megteremtésére, megőrzésére irányul, célokat részben az átfogó szociális, 'szociálpolitikai intéz- snyi ellátások — nyugdíj, gyermekneveléshez kapcsolódó átások stb. — differenciáit emelésével kívánja biztosítani. A kormányzat külön figyelmet fordít Budapest és a nagy arí városok alacsony jövedelmű és hátrányos helyzetű csa- jjainak támogatására.- Tisztában vagyunk azonban azzal, hogy mindennek enére a családok széles körében nehezednek az életfeltéte- c, nőnek a terhek. Ennek elkerülésére 1990-ben azonban ncsenek reális esélyeink és lehetőségeink — mondotta vé- zetül a napirend előadója, majd kérte a képviselőket, tá- ogassák~a programjavaslatot és hatalmazzák fel a korányt a program megvalósítására. Vita a drákói Intézkedésekről Az OT elnökének beszámolóját követőén Gágyor Pál, a formbizottság előadója ismertette a bizottság álláspontját. A vita sorén nyilvánvalóvá vált — folytatta Gágyor Pál I hogy két lehetőség közül kell választani: kemény intézke- ísekkel megteremteni az ország talpon maradásának felté- leit, vagy pedig — kisebb terheket vállalva — veszélyeztet- a válságból való kilábalás utolsó lehetőségét. A kormány ■ogramja egyértelműen azt a következtetést vonja le, hogy ncs más út, mint vállalni a drákói intézkedéseket. Ezek ;lkül ugyanis az ország mély válságba sodródik. A bizottságok általában elismerték a kormány helyzetérté- flésének helyességét, ugyanakkor megkérdőjelezték a prob- mák megoldásának nehány módszerét. A leginkább kifo- ísolhatónak azt tartották, hogy az antiinfláció elvének gya- Drlati feltételei nem jelennek meg elég markánsan a prog- imban. Az előadó kitért a lakáskoncepcióra is, amely valamennyi zottsági ülésen a legvitatottabb kérdések közé tartozott, [int mondotta, a reformbizottság megítélése szerint ,a be- réjtott javaslatok első változata nem támogatható. Éppen ért felkérték.az Országos Tervhivatal elnökét: dolgozzon egy átfogó, hosszú távú lakásgazdálkodási, lakáspolitikai •ogramjavaslatot, és vegye figyelembe a bizottsági üléseken ületett indítványokat. Végül kérte az Országgyűlést, hogy a kifejtett észrevételek- :1, javaslatokkal együtt vegye tudomásul a kortnány előter- sztését. Biacs Péter (Budapest, 30. vk.) kifejtette: az állampiolgá- ik ma még nem látnak garanciát arra, hogy megtakarítása- kal elkerülhetik az inflációt. Ennek kapcsán utalt a befek- tési lehetőségek korlátáira. Liberalizálni, versenyhelyzetet remteni csak rendezett tulajdonviszonyok közepette lehet - állapította meg, hozzátéve: ennek hiánya okozta eddigi idarcainkat is. Javasolta, hogy jöjjön létre gazdasági misztérium, amely nemcsak tervez, hanem végrehajt, irányit ellenőriz is. Bódi János (Baranya m., 11. vk.) hangoztatta, hogy az larai szerepvállalás szűkülése egyelőre csak a lakásépítések ökkentésében, a közbiztonság,-az egészségügy és az okta- s helyzetének romlásában mérhető. Kovács Lászlóné (Budapest, 7. vk.) csak akkor tartja ejfo- idhatónak a kormányprogramot, illetve a költségvetést, ha impenzálásként a családi pótlékot minimum 500 forinttal nelik. Kócza Imre (Heves m., 3. vk.) véleménye szerint nem ígendőek azok az intézkedések," amelyek a kisvállalkozá- k élénkítését szolgálják.. Arra is felhívta a figyelmet, hogy kivitel szigorú korlátozása nehéz helyzetbe hozza a rubelportban érdekelt vállalatok többségét. Csipkó Sándor (Bács-Kiskun 20. m., vk.) aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az agrárágazat termelésében már jövőre visszalépésre lehet számítani. Ennek nem lenne szabad tovább folytatódnia az elkövetkezendő években. Figyelmeztetett arra: a mezőgazdaságban is várhatók foglalkoztatási gondok, ezért fel kell hagyni az ipartelepítések nagyváros- centrikusságával, közelebb kell vinni a falusi emberekhez az ipari foglalkoztatás lehetőségét. Vörösné Csuka Mária (Komárom m., 9. vk.) javasolta, hogy a kormány rövid időn belül dolgozza ki széles körű foglalkoztatáspolitikai programját, ami biztosítja a tervszerű átképzést, a munkanélküliekké válók átcsoportosítását, kisvállalkozásokba történő bekapcsolását. Dr. Marx Gyula (Zala m., 2. vk.) az MDF képviselőjeként bejelentette, hogy pártja kidolgozta a kormányprogrammal kapcsolatos álláspontját, s ezt, kívánságra, a képviselőknek is átnyújtják. Az állásfoglalásból Marx Gyula kiemelte, hogy az MDF főként az antiinflációs politika érdekében hozott intézkedéseket kifogásolja, s más megoldásokat ajánl a lakáskérdés kezelésére is. Szentágothai János (országos lista) szenvedélyes hangú felszólalásában összességében elkerülhetetlennek tartotta, hogy az Országgyűlés támogatásáról biztosítsa a kormányt, amely az ország jelenlegi, nehéz helyzetében vállalja a felelős döntéseket. f * A vita befejeztével Kemenes Ernő válaszolt az elhangzott képviselői felvetésekre. Elmondotta: egyetértett azokkal a képviselőkkel, akik azt állították, minden a termelésben fog eldőlni. Kemenes Ernő, a többi közt, utalt arra: 1990-ben várhatóan lényegesen erősödnek a piaci hatások. A piaci feltételek javításához járul hozzá a tőkepiac fokozatos kiépítése, valamint a gyorsuló, reprivatizálás. Mindez várhatóan hozzájárul a gazdálkodás hatékonyságának javításához, kikényszeríti az eredményesség növelését. Végezetül a kormányzati irányítás költségeinek csökkentésével foglalkozott. Elmondotta, hogy nem az a baj, hogy sokba kerül az irányítás, hanem, hogy nem elég hatékony. Ezért a kormány az önkormányzatok korszerűsítésére törvényjavaslatot nyújtott be a parlamentnek, s racionalizálni kívánják a központi kormányzati irányítást is. Ezután határozathozatal következett. A, képviselők elfogadták a kormány 1990. évi gazdaságpolitikai programjáról szóló tájékoztatót, s ezzel kapcsolatban határozatot is hoztak. A határozat leszögezi: az Országgyűlés az 1990. évi gazdaságpolitikai programról szóló tájékoztatót, továbbá a Minisztertanácsnak a gazdasági átalakulás érdekében esedékes teendőit tudomásul veszi. Egyetért azzal, hogy a Miniszter- tanács széles körű nemzetközi gazdaságdiplomáciai tevékenységet folytasson. Szükségesnek tartja a Nemzetközi Valutaalappal való hitelmegállapodást, a Világbankkal új szer- kezetátalakító kölcsönszerződés előkészítését, az Európai Gazdasági Közösséggel és a OECD-országokkal a gazdasági együttműködés javításáról, valamint, ehhez kapcsolódóan, konkrét megállapodások és hitelszerződések előkészítéséről folyó tárgyalásokat. Fontosnak tartja a KGST tagországaival kötendő, 1990. évi államközi megállapodások létrehozását, az együttműködés piaci feltételeinek kiszélesítését. PARLAMENTI BESZÉLGETÉS Vaklárma: lakásreform vagy ötszázezer munkanélküli? A lakásreform-koncepció előzetes tárgyalása során szóba került, hogy milyen következményekkel járhat, ha a parlament nem fogadja el a tervezetet, s ezáltal veszélybe kerül a költségvetés is. A fenyegető rémek között volt a nagyarányú munkanélküliség. Még az ötszázezres szám is elhangzott. — Igaz lehet ez, s valós a két terület szembeállítása? —kérdeztem Halmos Csaba államtitkártól, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökétől. — Ötszázezres számot most hallok először, s vaklármának tartom. A lakásprogramnak és a munka- nélküliségnek közvetlenül nincs köze egymáshoz. Ha elfogadják az előbbit, ha nem. — Ezt ügy indokolták, hogy ha nem, akkor fel kell gyorsítani a veszteséges nagyvállalatok felszámolását, ami automatikusan a nagyarányú munkanélküliséghez vezet. . — Nekem személy szerint az a véleményem, hogy a veszteséges tevékenységek felszámolását, a lakás- programtól függetlenül, fel kell gyorsítani, mert ez a társadalom érdeke. De az ÁBMH nem számol százezresnél nagyobb munkanélküliséggel. — Sernmilyen variációban? ■. — Mi erre készülünk, erre van eszközünk. Lehet ugyan nagyobb is, de a mi véleményünk, hogy a ma ismert számok alapján százezren belül fog mozogni. Hacsak egy újabb, ma még nem ismert kemény csomag nem kerül be a programba. De az ötszázezres számot, ami tízszázalékos munkanélküliséget jelentene, abszolút vaklármának tekintem. Hjj- Erre tehát nem is készülnek? — Mi a kormányprogramhoz igazodóan készítjük el a foglalkoztatási alapot, amiből az átképzést, munkahelyteremtést kell segiteni. — Es ha mégis több lenne? — Azt is meg lehet oldani, csak akkora költségvetésnek más oldalról is be kell nyúlnia a zsebébe, s nem ötmilligrd forintos foglalkoztatási alapra van szükség, amint ezt legutóbb a kormányülés'tájékoztatójában leírtam, hanem 10-15-20 milliárdosra. Már ha aktív foglalkoztatáspolitikát akarunk, átképzést, munkahelyteremtést, vállalkozásösztönzést, s nem passzívat, vagyis segélyt fizetni az embereknek. Ezt csak végső esetben lehet megtenni. V. T.; Konzultáltak a választókkal Dr. Bak István, a megyei képviselőcsoport vezetője — olvasván lapunk tegnapi számát — arra kért; írjuk meg, hogy a megye országgyűlési képviselői, mindazok, akikkel a kérdésről szót tudott váltani, dr. Deb- reczeni Józsefhez hasonlóan lakossági fórumon, vágy más alkalmat találva megismerték előzetesen választóik, a munkavállalók, a területükön lévő szervezetek, pártok vagy a kérdésben illetékes szakértők véleményét is. Hogy ezek után ki hogyan szavaz? 1 Van, aki az előterjesztett módosításoktól teszi függővé, mások konkrét elhatározással érkeztek, míg van, akinek határozott nem-re és más csoportoktól ugyané kérdésben igen-re is szól a‘megbízatása. Hogy mi a jó megoldás?.. Ezután az Országgyűlés áttért a lakásgazdálkodási rendszer reformjára és a jövő évi intézkedésekre tett javaslatok megtárgyalására, valamint á lakás célú állami kölcsönök utáni, 1990. évi adófizetési törvényről szóló' előterjesztés megvitatására. Áz elnöklő Jakab Róbertné javasolta, hogy a lakáskoncepciót, valamint a törvényjavaslatot álképviselők együttesen tárgyalják, ám külön-külön határozzanak majd róluk. Ezzel a Tisztelt Ház is egyetértett. Elfogadták azt is, hogy a törvényjavaslat általános és részletes vitáját együttesen folytassák le. ELŐTERJESZTÉS A LAKÁSGAZDÁLKODÁSRÓL Igazságtalan s gazdaságilag nem tartható E napirendi pont előadója, a kormány részéről, ismét Kemenes Ernő volt. Az OT elnöke bevezetőjében hangsúlyozta: a nyolcvanas évek végére a lakásrendszer csakúgy, mint gazdasági rendszerünk több más területe, olyan válságba került, hogy átalakítása elkerülhetetlenné vált. — Nyilvánvaló, hogy egy, már-már működésképtelen rendszert megváltoztatni az egyik napról a másikra nem lehetséges, ugyanakkor egy új és működőképes rendszer kialakításához pillanatnyilag nemhogy erőforrásokkal nem rendelkezünk, de még a jelenlegi központi ráfordításokat is kénytelenek vagyunk mérsékelni. Mára egy olyan rendszer alakult ki, amelyben sem a bürokratikus, adminisztratív elosztási mód, sem a korszerű lakáspiac nem működik. A továbbiakban hangsúlyozta: a jelenlegi lakásrendszer szociálisan elfogadhatatlanul igazságtalan, s gazdaságilag sem tartható fenn. A kormány sokoldalúan és rendkívül sokféle reformjavaslatot mérlegelt. Javaslatának véglegesítésekor olyan kompromisszumokra törekedett; amely a lehetőségek figyelembevételével a legközelebb visz egy valóban működő, piaci alapú lakásrendszer kialakításához. Ezzel egyenrangú célként szerepel, hogy az új rendszer a jelenlegihez képest lényegesen igazságosabb, pozitívabb megoldásokat alkalmazzon, elsősorban a lakásnélküliek és a társadalmilag rászoruló rétegek támogatására. Az OT elnöke elmondotta: ma több mint 200 ezer olyan városi, lakás nélküli család van, amelynek a jelenlegi rendszerben még kilátása sincs arra, hogy a következő évtizedben önálló otthonhoz jusson. Hivatkozott arra, hogy ma az állami költségvetés kiadásainak mintegy 15-17 százalékát, több mint 80 milliárd forintot fordít a lakásszektor támogatására, s annak is kétharmadát a lakással már rendelkező családok kapják, nagyrészt függetlenül pillanatnyi szociális és jövedelmi hélyzetüktől. S miközben mind az ingatlankezelés, mind az építés, mind pedig a támogatási rendszer nyilvánvalóan pazarló és rendkívül alacsony hatékonyságú, az ország jelenlegi helyzetében nincs mód az elosztható források növelésére. Ezért alapkérdéssé vált, hogyan lehetséges egy olyan rendszert kialakítani, amelyben a támogatások, rugalmas módon, a családok változó jövedelmi helyzetéhez,- és nem pedig tnagáfioz a lakáshoz kapcsolódnak. ‘ Kemenes Ernő szerint, na fennmaradna á mai rendszer, azzal az elfogadhatatlan helyzettel kerülnénk szembe, hogy a fiatalabb generációknak'a jövőben se lenne esélyük az önálló lakás megszerzésére, annál is inkább, mert a költség- vetés képtelen lenne finanszírozni a jelenleg működő rendszert. A kormányzati javaslatok lényege, hogy a lakásrendszerben is elkerülhetetlen a piaci viszonyok kialakítása, a valóságos keresleti és kínálati viszonyok megteremtése. Ezzel egyenrangú követelmény, hogy az állam aktív és kiterjedt szerepet vállaljon a jövedelmi és szociális viszonyokhoz igazodó támogatások kidolgozásában. Mindezek alapján a jövőre nézve a kormány két stratégiát lát lehetségesnek: az egyikben á hangsúly inkább a klasszikus bérlakáspiac kialakításán, a másikban pedig a klasszikus tulajdon dominanciáján van. A kormány a bérlakásszektor átalakításának alapvető megoldását az önkormányzati tulajdon mielőbbi létrehozásában látja — folytatta Kemenes Érnő. . Meggyőződése, hogy csak az ijnkormányzatok képesek a település tényleges helyzetének ismerete alapján, differénciál- tan, saját hatáskörben dönteni a lakbérekről, az ingatlankezelés mikéntjéről és a bérleti feltételekről. A kormány azzal is tisztában van, hogy az önkormányzati rendszer csak a szükséges feltételek kialakítását — ezen belül is elsősorban az önkormányzati törvény megalkotását — követően, legkorábban 1991-től működhet teljeskörűen. A kormány olyan lakbéremelési megoldásokat szorgalmaz, amelyek igazodnak a lakás minőségéhez és a lakók szociális helyzetéhez. Nem kívánják emelni a komfort nélküli és a félkomfortos lakások bérét, ám a kiemelt övezetekben lévő összkomfortos, jó minőségű lakások bére az átlagot jóval meghaladva növekedne. Ugyanakkor a bérlők, a család jövedelme, az eltartottak száma alapján, differenciált 'támogatáshoz is juthatnak. A bérlakásszektor átalakításának alapvető eleme — mondotta az OT elnöke —, hogy a központi lakbéremeléssel egyidejűleg a bérlőknek valóságos választási lehetőséget kínálnak. Dönthetnek abban, hogy a magasabb lakbért fizetik, vagy megvásárolják lakásuk tulajdonjogát, illetve bérlőközösségeket, szövetkezeteket alakítanak. A tulajdonviszonyok változásával párhuzamosan indokolt elkezdeni az ingatlankezelés mai szervezetének alapvető racionalizálását is. A kormányzat javaslata szerint a lakáshasználati díjak 1990. január 1-jétől átlagosan 50 százalékkal emelkednek. Ettől eltérően alacsonyabb lakbéremelést tart indokoltnak az illetékes bizottság — mondotta Kemenes Ernő —, de ez azzal a veszéllyel jár, hogy nem képződik elegendő fedezet a fiatal családok lakáshoz jutásához. A kedvezményes kamatozású hitelek differenciált átrendezéséről az OT elnöke indoklásként kifejtette, hogy az állami költségvetés az idén 42 milliárd forintot fordít kamattámogatásra. Ha nem változik meg a lakásgazdálkodási rendszer, ez az összeg több mint tízmilliárd forinttal nő jövőre, ami évi 5-6 ezer új lakás értékének felel meg. A kormány teherátrendezési javaslata nem a kamattámogatás teljes összegének azonnali megszüntetését célozza — húzta alá Kemenes Ernő 7-, hanem csak azt, hogy 1990-ben a kamattámogatás összegé ne haladja meg az idei 42 milliárd forintot. Jelzésként megemlítette, hogy a kormány elfogadhatónak tartja "az országgyűlési bizottságok vitáin felmerült javaslatot, miszerint ne egységes, hanem a törlesztés összegéhez kötött, és ezáltal megfelelően differenciált kamatadót állapítsanak meg. Az állami kompenzáció kialakításánál figyelembe veszik, hogy a 70 évesnél idősebbek, a többgyermekesek, illetve az alacsony jövedelműek terhei ne növekedjenek. Mindez a társadalom legrászorultabb rétegeinek — ez a teljes lakosság egyharmadát jelenti — nem okoz többletterheket, ám az átlagjövedelmet meghaladók esetében —- azaz a társadalom kétharmadánál -r- kétségtelenül növekednek a terhek, mind a bérlakásban élők, mind a lakástulajdonosok körében. Kedvező eleme a rendszernek, hogy a lakás nélküli fiatal családok 150 ezer forint vissza nem térítendő támogatáshoz jutnak. A kormány nevében kérte a képviselők megértő támogatását. Az MSZP-csoport elutasította Nagyiványi András az építési és közlekedési bizottság nevében véleményezte a lakásgazdálkodási koncepciót. Elmondta: a bizottsági viták során a testület tagjai arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a kormánykoncepció tártál- I máz ugyan elfogadható elemeket, de a jövő évi intézkedési javaslatok, elsősorban a lakossági terhek nagymérvű növekedése miatt, elfogadhatatlanok. Az állami lakásfenntartáS mai rendszere korszerűtlen, az érdekeltségi viszonyok ellentmondásosak, a lakosság általában elégedetlen. A gazda szerepét á jelenlegi ingatlankezelő | vállalatok nem tudják betölteni. A kialakult helyzet azt bizonyítja, hogy az állami tulajdon monopóliuma a lakásfenntartásban sem vált be. A lakásfenntartás és -gazdálkodás terüle- j tén is átfogó, más területek reformintézkedéseivel összehangolt lépésekre van szükség, amelyek lényege a valóságos tulajdonosi érdekeltség helyreállítása. A második nagy problémakör a támogatási rendszer. Külön gondót jelent, hogy a támogatások egyre kisebb hányada szolgálja a fiatalok lakáshoz juttatását. A bizottság arra a kedvezőtlen tendenciára is Felhívta a figyelmet, hogy minimálisra csökkent az állami bérlakás- építés. A lakások 85 százaléka magánerőből épül, s csak'a fennmaradó hányad egy része állami lakás. A bizottság szükségesnek tartja a lakásgazdálkodási reform első lépeseként a bérlakásszektor átalakításának 1990. évi megkezdését. Egyben támogatja a kormánynak azt a javaslatát, hogy az állami bérlakások a jövő évben önkormányzati tulajdonba kerüljenek. Az önkormányzatok saját j hatáskörükben döntsék el a bérlakások értékesítésének üte- j mét, feltételeit. Az önkormányzati tulajdon bevezetésével | egy időben az ingatlankezelő szervezetek államigazgatási [ felügyelete azonnal szűnjön meg, annak érdekében, hogy a | vállalatok szolgáltató szervezetekké alakuljanak át. Ami a lakbéremelést illeti, a bizottság, elfogadhatatlannak tartja a kormány javaslatát, s azt ajánlja az Országgyűlésnek, hogy a lakbéremelés mértéke 1990. február 1-jétól átla- gosan 35 százalék legyen. A lakbéremelést differenciáltan célszerű végrehajtani, úgy, hogy a komfort nélküli és félkom- | fortos lakások bére ne változzon, a jobb minőségű lakásoké j 1 azonban az átlagosnál nagyobb mértékben nőjön. A lakbér- emeléssel egy időben indokolt a kiemelt övezétekbe tartozó lakások lakbértöbbletének felső határát kétszeresére növelni: A bizottság indokoltnak tartja a kedvezményes kamatozású hitelek támogatásának fokozatos csökkentését, azonban | egy olyan megoldást javasol, amely kisebb terheket jelentene I a hiteladósoknak. A testület ajánlása szerint a 4 százaléknál | alacsonyabb kamatozású hitelek adósainak február 1-jétől | kellene adót fizetniük azzal, hogy az öt éven belül felvett [ kölcsönök adómentesek, a 6—10 éven belüli kölcsönök adó- S ja a törlesztőrészlet 50 százaléka, a 11 évnél régebbi kölcsönök adója a havi törlesztőrészlet 100 százaléka. A bérlaká- sok felújítására, korszerűsítésére felvett, kedvezményes ka- j matozású hitelek adómentesek. Amennyiben az egy főre jutó jövedelem a létminimum háromszorosát meghaladja, az j adófizetési kötelezettség az összes fennálló, kedvezményes j kamatozású hiteltartozásra vonatkozik. A többi családnál a | legmagasabb törlesztésűre vonatkozna. E javaslatokkal Nagyiványi András elfogadásra ajánlotta a-4akásgazdálkodási~‘rendszer1- reformintézkedéséit- az -Gr- i szággyűlésnek. Fiíló Pál (Budapest, 18. vk.) az MSZP parlamenti csoportja nevében kifejtette: a csoport elutasítja a kormány által I beterjesztett javaslatokat a lakásgazdálkodási rendszer reformjára. Tárgyalási alapként — változtatásokkal — elfogadhatónak tartják viszont az építési és közlekedési bizottság javaslatait. A kedvezményes kamatozású hitelek vonatkozásában is választási lehetőséget kellene adni á lakosságnak — tolmácsolta az MSZP képviselőcsoportjának véleményét Fiiló Pál. | Első lehetőségként elfogadható, az építési és közlekedési bi- I zottság javaslata. Második lehetőségként kínálkozik a törlesztésgyorsítás, amelynek mértékét a havi törlesztés kétszeresében, maximum ezer forintban lehetne meghatározni. | Harmadik lehetőségként pedig maradjon fenn az egyösszegű || kedvezményes hitel-visszafizetés. Tornai Endre (Veszprém m., 11. vk.) hangoztatta: nem ért ] egyet a törvényjavaslatban megfogalmazott intézkedésekkel, j Komolytalannak tartotta azt az elképzelést, hogy a hiteladó mértéke az inflációval növekedjék. Á gazdasági kibontakozást és az ország felemelkedésének alapját jelentő fiatal gene- 1 rációkat mindez erkölcsileg és anyagilag tenné lehetetlenné figyelmeztetett. A képviselő a parlament zsarolásának minősítette, hogy a $1 tárgysorozatban szereplő, több törvényjavaslat elfogadását is jif azzal szorgalmazzák az előterjesztők, hogy ellenkező esetben működésképtelenné válik a gazdaság, illetve nem kapja meg a . Nemzetközi Valutaalap és a Világbank támogatását. Emlékeztetett rá, hogy a két éve beterjesztett adóreform elfogadását az akkori pénzügyminiszter hasonlóan indokolta. Berecz János (Szabolcs-Szatmár m., 6. vk.) soron kívül, nem a napirendhez kapcsolódóan kért szói. Röviden tájékoztatta arról az ismert tényről a képviselőket, hogy az MSZMP a hét végén tartotta XIV. kongresszusát. Arról is \ beszámolt, hogy újra felújítja a tevékenységét az MSZMP parlamenti csoportja. Hétfőn ülést tartott a mintegy húsztagú csoport, s Berecz Jánost választotta vezető szóvivőjévé. Az építőipar is vétkes Már ismét a vitához hozzászóló Sebe Istvánná (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 24. vk.) a maga és választópolgárai' nevében tiltakozott a kormány lakásépítési koncepciójáról szóló törvényjavaslat ellen, amelyet antihumánusnak és a létbiztonságot veszélyeztetőnek minősített. A tervezetet kritizálva megállapítottá, hogy az szembeállítja a lakásbérlőket és a -tulajdonosokat. Helytelenítette, hogy a polgári szerződést törvénnyel módositsák, felülbírálják vagy megadóztassák. A képviselőnő olyan koncepció kidolgozását igenyelte, amely a hitelezési idő lerövidítésével megnövelné a kölcsön- törlesztés havi részleteit. Az állam az így megnövekedő befizetésekből újabb hiteleket nyújthatna a lakosságnak. A lakással nem rendelkezők 150 ezer forintos, vissza nem térítendő támogatását a képviselőnő a jelenlegi telek- ,és épitőanyagárak mellett oly csekélynek tartotta, amelyből nem lehet komolyabb elképzeléseket megvalósítani. Szarvas Andrásné (Békés m.', 1. vk.) javasolta, hogy a kormány vizsgálja felül az építőanyag-ipari monopóliumokat, számolja fel az indokolatlan költségterheket jelentő, iparigazgatási rendszerből ittragadt központokat, konkrétan: a tégla- és cserépipari trösztöt, a cement- és mészművek az üveggyári műveltet és a vasbetonipari művedet. Kérte továbbá, hogy a kormány szálljon szembe az igazgatók, a vezérigazgatok, a minisztériumi főosztályvezetők es a miniszterhelyettesek egymást védő és igazoló, nagy hatalmú érdekszövetségével. , !... Szerinte a kormánynak szakítania kell a korábbi állami - felfogásból megmaradt reflexével, miszerint az állami költségvetésen keresztül kell mindent megoldani. A képviselő szerint meg kell szüntetni az improduktív ingatlankezelő és a megyei igazgatási szervek eltartását. Garbacz Katalin (Fejér m., 9. vk.) szerint az előteijesztés alkalmatlan a lakásgazdálkodás reformjára. A lakásgazdálkodásban felhalmozódott feszültségek feloldására csak akkor lenne mód, ha a településpolitika hangsúlyai megváltoznának, és a kistelepülések lakosságmegtartó ereje növekedne.
