Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-16 / 298. szám

1989. december 16. • PETŐFI NÉPE #11

SPORT • SPORT » SPORT

„RÖPTÉBEN” AZ ŐSZI IDÉNYRŐL

Elkeseredett férfiak, elégedett hölgyek

Az év utolsó' hónapja a •múltat idézve a számvetések időszaka és a jövőt illetően egy kicsit a szorongásoké is. A válogatottnak különösebb programja nem lévén csendes ősznek nézett elé a röplabdázás. A bajnoki küzdelmeknek ázért akadtak emlékezetes pillanatai, kár, hogy a Kecskeméti SC férficsapatának nem sok köze volt hozzá. A kék-fehérek tavaly, a rájátszás után a hatodik helyen végpztek. Rövid pihenő, majd a nyári alapozás után az együttes vezetői biztosak voltak abban, hogy a csapat bejut az első négy közé. Aztán egy forró augusztusi napon Farkas közölte, hogy nem képes megszabadulni súlyfölöslegétől és kiszállt. Alig telt el pár hét, és az ugyancsak túlsúlyos válogatott Halász Ferdinánd is bejelentette: nem csinálja tovább.

— A két kulcsjátékos nélkül a tervezett negyedik hely elillanni látszott — emlékezik vissza a bajnokság kezdetére Karagics Mátyás edző. - A feladó nélkül maradt csapat kényszermegoldásként a röplabdázást már abbahagyó Nagy Pétert hívta vissza, aki két és fél éve nem játszott ezen a poszton. A röplabdában a feladó kulcsfigura, ,akí fazont ad a játéknak. Ezért legalább egy év kell ahhoz, hogy a többiek megszokják az,új embert. Nagy Péternek is kellett pár mérkőzés, mire érezni kezdte a játék ritmusát, akkorra viszont az ütők formája esett vissza. így az első hat mérkőzésen megszerzett egyetlen győzelem bizonytalanságot okozott az együttesen belül.- Egyéb ok nem akadályozta az eredményes szereplést? — kérdezem, miközben látom, hogy nem lesz nehéz kicsalogatni az edzőből ingerültsége okát.

— A szakmai részen túl sokkal nagyobb baj az, hogy morálisan szétesett a társaság. Anyagi problémák miatt a fiúk között megnyerhetet- lennek tűnő játszma folyt. Hiába dolgoztak az edzéseken, a pályára lépve már nem volt tartása a csapatnak. Egy találkozót kivéve a harmadik játszmáig mindenütt nekünk „állt a meccs”. Már-már megnyert mérkőzéseket engedtek ki a kezükből, és emiatt komoly pénzektől estek el.

—■ Miért nem hagyta ki a gyenge teljesítményt nyújtókat?

— adódik önkéntelenül a következtetés.- Nyolc stabil emberem van. Kellett volna az eredmény, nem vehettem ki a legképzettebb 3-4 játékost. Miután az anyagi jellegű kérdések megoldódtak sem állt helyre az egység. Az utolsó mérkőzésekre már a görcsös- ség volt a jellemző.- A KSC a 9. helyről várja a januári folytatást. Lát reális esélyt a feljebbkerülés- re?

' — A csapatnak a játékosok egyéni tudása alapján a legjobb öt között kellene lennie. Most az ósztályozót jelentő 9. helyről való elkerülés a legfontosabb. Igazolni nem tudunk, nem is akarunk.

A feladatot a meglévő játékosoknak kell megoldani. A hátralévő öt találkozóból a papírforma szerint legalább hármat meg kell nyerni, és ezzel életben tartjuk esélyünket a 8. hely megszerzésére. Utána következne a rájátszás,- ahol már tehetséges fiatalokat is pályára küldhet- nék.

Reméljük, hogy a B csoportba esés veszélye megsokszorozza a játékosok küzdeni tudását, hiszen eredményt csak egyirányba húzó társasággal lehet elérni.

Ha a női NB I. B csoportjának táblázatára tekintünk, a Dutép SC csapatát az előkelő 3. helyen találjuk, és ez nem a véletlennek, hanem a nyújtott jó teljesítménynek köszönhető. Pedig az élvonalból kiesett gárdát a nyár elején már többen „leírták”. Aztán a körülmények (és két csapat visszalépése) úgy hozták, hogy a lányok ősszel ismét a legjobbak között folytathatták a pontvadászatot. Az együtteshez visszajött a kiváló ütő Bőtös, egyre inkább játékba lendült a szülésből fél éve visszatért feladó Bognámé. Az előző bajnokságban megedződött fiatalok rutinosabbak lettek. Ezek után nem tűnt merész jóslatnak a 2. hely, amelynek megszerzése jogot biztosít az A csoportba kerülés osztályozó mérkőzéseihez. Ám edző tervez ...

—- A játéktudás alapján a 2. hely reális célkitűzés volt - mondja Rapcsányi István edző. — Sajnos a csapatnak és a szerencsének az idei őszön nem sok köze volt egymáshoz. A mérkőzések kilencven százalékára betegségek, sérülések miatt nem tudtunk a legjobb hatossal felállni. Bőtös kiesése érintett a legérzékenyebben. Állandó derékfájása miatt nem tudta

hozni a formáját, és a fiatal csapat nehezen viselte el egyik legjobb játékosa hiányát. Később megsérült Czéh és Kovács is. Az ősz folyamán összesen három vereséget szenvedtünk, ez mind öt- játszmás mérkőzés volt. A tíz győzelmünkből hetet 3:0, arányban nyertünk. A sorsolás. szeszélye folytán a csoport legerősebb csapatával még ezután játszunk. A megszerzett harmadik helyet reálisnak érzem, a hátralevő öt mérkőzésen nincs esély az előrébb lépésre.

:— A játékosok közül kinek a teljesítményével elégedett?- Elsőként Szabó Ritát említem, aki az eddigi találkozókat csere nélkül játszotta végig. Bognámé szinte mindig hozta jó formáját. A fiatalok közül Marokity Ágnest emelném k(. Hallatlan érzéke van ahhoz, hogy mikor és hogyan hozza helyzetbe társait. Remek ütemben adja fel a labdát a hátsó sorból ütőknek.

— A Dutép SC-nek az utánpótlás nevelésében már szép hagyományai vannak.- A juniorok most is a táblázat élén állnak. A felnőtt csapatban játszó 11 röp- labdázó közül heten tagjai az Országos Ifjúsági Kupa döntőjébe jutott együttesnek. A döntőkre a jövő héten Kecskeméten kerül sor. így a csapattagok a januári bajnoki folytatásig csak rövid pihenőt kapnak.

Tervezgetünk, beszélgetünk a jövőről, de a dolgoknak van egy szépséghibája. Úgy hallottam, hogy az építőipari vállalat csak jövő év közepéig tartja a röplabdá- zók pulzusán a kezét. Mi lesz a csapattal utána?

Mire Rapcsányi edző tanácstalanul tárja szét a karját...

Szabó Etelka

Edzőváltás negatív előjellel

13. KISKŐRÖS 15 5 1 9 32—26 16

A Kiskőrösi Petőfi Spartacus labdarúgócsapata az idén ősszel a második évét kezdte meg az NB Ill-ban. Tavaly, még újoncként nem valami fényesen indult a gárda a magasabb osztályban és akkor all. fordulóban a Mezőhegyesen elszenvedett vereség után a lemondott Tagai János helyét Gacs Tibor edző foglalta el a kispadon, aki nem ígért látványos, gyors fordulatot, csak sok munkát. A kemény edzéseknek valójában a tavaszi idény során látták hasznát a kiskőrösiek, mert hét győzelmet szereztek és végül a KTE-t is megelőzve a 8. helyen fejezték be a bajnokságot, pedig hat döntetlent követő 11-es párbajt egyszer sem sikerült megnyerniök.

A tavaszi sikerek után az idén ősszel a jobb helyezés reményében vágott neki a bajnoki küzdelemnek a kiskőrösi gárda de a lelkesedés nem sokáig tartott. A hatodik fordulóban a KTE elleni hazai vereség után — bár akkor még 6 ponttal a 8. helyen álltak —, a játékosod közül héhányan bírálták Gacs Tibor edző túlzott szigorúságát, mire a neves szakember nyomban leköszönt.

Az edzőváltás a második alkalommal negatív eredményt hozott. Az edzőkérdést csak nagy nehezen sikerült megoldani Kiskőrösön. Előbb Pecz- nyik Sándor, majd a 9. fordulótól Linka József ült a kispadon, de az eredmény a csapat fokozatos visszaesését jelezte. Hazai pályán aratptt nagy különbségű győzelmeket idegenben sorra vereség követte és a 15. forduló után a kiskőrösiek csak a jobb gólkülönbségükkel előzték meg az ugyancsak 16 pontos Orosháza és Mezőhegyes csapatát.

■ — Mi okozta ezt a kellemetlen változást? — kérdeztük Rohoska Györgytől, a kiskőrösi labdarúgó-szakosztály vezetőjétől.

—Az biztos — mondta —, hogy a tavaszi szerép- lésünk alapján nem ezt az eredményt vártuk a csapattól. Ezen még az sem sokat változtat, hogy mindössze egy győzelem, vagyis 3 pont hiányzik ahhoz, hogy a csapatunk a középmezőnyhöz tartozzon.

Hogy mi okozta a visszaesést? elsőként említem a sajnálatos edzőcserét, amire nem voltunk felkészülve. Gacs Tibor jó munkát végzett és ma is állítom, hogy ok nélkül sértődött meg, hiszen a játékosok közül senki sem kívánta a lemondását. Tény, hogy ezután már nem volt meg az a nyugodt légkör, ami pedig elengedhetetlen a jó szerepléshez.

— A vezetőség nem kapkodott egy kissé?

— Azt hiszem, hogy nem. A 7. és 8. forduló után, amikor Pecznyik Sándort bíztuk meg az edzések vezetésével ez a megoldás nyilván csak átmeneti lépés lehetett. Az idény közepén nem könnyű megfelelő szakvezetőt találni. Végül Linka József személye mellett döntöttünk. A csapatunk akkor már a lejtőn volt és a lecsúszást megállítani nem lehetett, csak fékezni. Ez sem sikerült igazából, mert a sorsolásunk sem volt a legjobb. Gondolok itt a két egymást követő idegenbeli mérkőzésünkre Budapesten és Gyulán.

— A kiskőrösi gárda, bár pillanatnyilag nincs kiesőhelyen, de csak hajszálnyi az előnye. Mit várnak a tavaszi idényben?

— Az biztos, hogy nincs pánik a vezetők és a csapat körében sem. Hogy miben bízunk? Elsősorban az idősebb játékosaink — Sörös, Kovács és Szlovák elszántságában és példamutatásában. Tény, hogy az ősszel is ők „cipelték a zongorát” és a fiatalabbak maradtak adósak a tőlük elvárható teljesítménnyel. Bízom abban, hogy a pihenőidőszak alatt sikerül rendezni a vitás kérdéseket a csapat körül és akkor nem lehet baj, mert az a gárda a tudása alapján képes a bentmaradásra.

— A szakvezető személyét sikerült rendezni?

—Pillanatnyilag ez még nyitott kérdés. Folynak

a tárgyalások, de nincs végleges megállapodás. Most még csak annyi a biztos, hogy január 8-án kezdjük meg az alapozó edzéseket, de hogy ki irányítja a csapatot, az csak az év utolsó napjaiban dől el véglegesen.

Szabó Zoltán

KOSÁRLABDA

Hosszabbítás

után

____

v

esztett a KSC

PÉCSI VSK—KECSKEMÉTI SC 70 —67 (26—20, 58—58)

NB I. A> csoportos női mérkőzés: Pécs, 200 néző. Vezette: Péter, Major.

KSC: Hegedűs (6), Kovács (15), Fück (18/3), Farkas (15), Kurucz (11). Csere: Krasznai, Brozsek, Till (2). Edző: Tóth Viktor és Adamik Ferenc.

Hosszú időn át úgy tűnt, hogy nyer a kecskeméti csapat. Bár a mérkőzés színvonala a közepés minősítést sem érte el, a jó napot kifogó alacsonyabb KSC-játékosok jól irányították és szervezték a vendégek játékát. A mérkőzés lefújása előtt néhány másodperccel három pont előnye volt a kék-fehéreknek, ám Horváth egy távoli dobással egyenlített. A hosszabbításban időnként már hat ponttal vezettek a kecskemétiek, de a győzelmet az ismételten jól hajrázó pécsiek szerezték meg.

Kitűntek: Sztojkovics (22), Nedoba (20/9), Sigita (9), illetve Hegedűs, Kovács, Fück.

Lewistól

bocsánatot kértek

A TSN kanadai kábeltelevíziós társaság nyilvánosan bocsánatot kért az amerikai atléta szupersztár Carl Lewistól. Ez mintegy lezárása annak az emlékezetes botránynak, amely az egykori amerikai vágtázó, Darrell Robinson nyilatkozatsorozata nyomán robbant ki.

Robinson a Stern magazinnak, majd utóbb egy amerikai tévétársaságnak adott nyilatkozatában „kemény” doppingolással vádolta a Szöulban három olimpiai aranyérmet nyert, de aztán gyorsan visszavonult Florence Grif- fith-Joynert, és — úgy „mellékesen” — doppingolás vádjával illette Lewist is. Utóbbi már akkor bejelentette, hogy a végsőkig fog küzdeni „tisztaságának” bebizonyításáért, és a jelek szerint harca sikeresnek bizonyul.

A TSN televízió, amely kommentárjaiban többször is elismételte a Lewis elleni doppingvádakat, bocsánatkérő nyilatkozatot tett, amely így szólt. „Elismerjük, hogy a Carl Lewist illető vádakat csupán a Stern magazinban megjelent cikkre alapoztuk. A TSN és annak sportkommentátora, Bill Waters sap nálja, hogy a vádak többször is elhangzottak, ezért bocsánatot kér, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy semmiféle bizonyítékkal nem rendelkezik az elhangzott vádak igaz voltára”.

Carl Lewis ügyvédje, Timothy Danson az üggyel kapcsolatban kijelentette, hogy védence perli a nyugatnémet Stern magazint, és jogi úton kíván érvényt szerezni Lewis igazának.

ÉLEN A TANULÁSBAN, ÉLEN A SPORTBAN

Az első hátrabukfenctől a középfokú nyelvvizsgáig- Az elmúlt héten több fiatalnak hozott olyan borítékot a postás, amely a Magyar Köztársaság jó tanulója — jó sportolója cím országos díjkiosztó ünnepségére szóló meghívót tartalmazta. Megyénkből három tanuló mondhatja el magáról, hogy ők a jók között is a legkiválóbbak közé tartoznak. Az általános iskolások közül Farkas Gabriella atléta (Tiszakécskei Általános Iskola), Besze László birkózó (Kiskunfélegyházi Dózsa György Utcai Általános Iskola), a gimnazisták közül pedig Molnár Krisztina tornász, a Kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium tanulója érdemelte ki ezt a címet.

— Az ország legjobb 105 diákja, egyben sportolója között lenni nem kis rangot jelent.

— Ez a megtisztelő elismerés nemcsak engem Diet, hanem szüléimét és tanáraimat is, mert az ő segítségük nélkül nem jutottam volna el idáig — mondja a komoly tekintetű, barna szemű negyedikes gimnazista. —Tornázni még elsős kisdiákként a Leninvárosi Általános Iskolában, Grosán Pálné testnevelő irányításával kezdtem. Bemek kis csapatunk volt, éveken át jó eredménnyel szerepeltünk az országos versenyeken. Itt a gimnáziumban az iskolai diáksportkörben tornázom, és Magony Katalin tanárnő foglalkozik velem. Heti 3-4 edzésem van, zömében reggel, órák előtt és tanítás után. Ha versenyre készülök, a hétvégeken is bejárunk a lányokkal gyakorolni. Eddig minden évben indult a csapatunk az országos B kategóriás középiskolás bajnokságon, ahol egy harmadik és két nyolcadik helyezést szereztünk.

—A női tornát hallva a legtöbb ember szeme előtt megjelenik egy 140 centi magas, 32 kilós lány, aki a gerendán hátraszaltót csinál, a következő pillanatban már a felemás korláton röpköd. Majd iszik két pohár vizet, aggódva ügyeli a mérleg nyelvét, és várja a magántanár megérkezését Nos, ki kell ábrándítanom az olvasót, mert Krisztina az átlagosnál csinosabb igazi mai tinédzser. Olyan, akinek a sport kikapcsolódást, örömet jelent A torna önfegyelemre, akareteröre, ésszerű kockázatvállalásra tanítja, miközben a sportba fektetett energiáját a tanulmányi eredménye sóba nem sínylette meg. Általános iskolás kora óta kitűnő tanuló. Hogyan lehet a tanulást és a sportot összeegyeztetni?

— A kettő jól megfér egymással. Az órákon maximális odafigyeléssel el lehet jntni az anyag megértéséhez, így a napi edzések után otthon már nem kell olyan sok időt fordítani rá.

— Vannak kedvenc tantárgyaid?

—A nyelvek állnak hozzám a legközelebb; ezért is jelentkeztem a gimnáziumban angol—orosz tagozatra. Remek osztályba kerültem, a tanulmányi átlagunk eddig mindig négyes fölött volt. A negyedik év elejére egy nyelvből csaknem mindenki, két nyelvből pedig négy diák (köztük Krisztina is... a szerk.) szerezte meg a középfokú nyelvvizsgát.

— Milyen terveid vannak a továbbtanulást illetően?.— kérdezem, közben azt próbálom megfejteni, hogy eredményeiben vajon hány százalék a tehetség, a szorgalom és a környezet?

— Talán a bölcsészkarra kellene mennem nyelveket tanulni. Szeretem a történelmet is, lehet, hogy azt választom — bizonytalanodik el egy pillanatra a gizmnázium „még minden megtörténhet” világában.

* * *

Látom, nem azon jár az esze, hogy eddig mit ért el, hanem hogy ezután mire lesz képes. Alig egy félórája ismerjük egymást, és én a példaképéről, a szabad idejéről, a fiúideáljáról faggatom. Valószínű, még nem jött el a kitárulkozás ideje, de lehetséges, hogy az igazgatói jelenlét sem oldja a nyelvét Annyit azért elárul, hogy példaképe nincs, senkit sem szeretne utánozni, de több embertől próbál fontos dolgokat ellesni. A barátaira mindig jut ideje, szeret táncolni és magánszorgalomból olasz nyelvet tanul.

Ügy tűnik, teljesítőképessége végtelen. Tanul, sportol, miközben egészséges sikerekre, tartalmas emberi kapcsolatokra vágyik. Egy olyan mai diák, aki egy hete 104 társával együtt olimpiai bajnokok jelenlétében vehette át a jó tanuló — jó sportoló kitüntetést.

— sze —