Petőfi Népe, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-02 / 286. szám

1989. december 2. • PETŐFI NÉPE • 3 A VI. TSZ-KONGRESSZUS ELŐTT „A jövő a vállalkozó paraszté .. Beszélgetés Hegedűs Lajossal, a Bácskai és Dunamelléki Területi Szövetség elnökével Hogyan tovább, magyar agrárgazdaság? Sokfelé elhangzik ez a mondat napjainkban. Néhány elemző egyenesen a magyar jövő legfontosabb, sarkalatos kérdésének tartja. Sokasodnak a válaszok is. A pártok, érdekvédelmi szervezetek programjaiban terjedelmes passzusok szólnak az ágazat jelenéről és jövőjéről. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek december 10-én kezdődő VI. kongresszusán is ez lesz a legfontosabb téma. Az egyik legnépesebb szak­mai érdekvédelmi szervezetünknél a februári országos értekezlet óta három munkacsoport dolgozott, ^rra keresték a választ, milyen feladatok várnák a szövetkezőkre az átalakuló gazdaságban? Az egyik bizottság vezetője Hegedűs Lajos, a Hartai Erdei Ferenc terme­lőszövetkezet, illetve a Bácskai és Dunamelléki Területi Szövetség elnöke volt. Tőle kérdeztük, mi lett a több mint fél éves elemző munka summája? SZOMBATI LEVEL: Didergés Ülök a hideg lakásban és József Attila verssora motoszkál a fejemben: „valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy megmelegedjenek az emberek”. Természetesen nem rakok tüzet, bérházban nincs kályha, csak radiátor van, a lakó pedig teljesen kiszolgáltatva ezáltal egy távoli „fűtőműnek”. Ugyanakkor az kényelmes is lehetne, ha kellemes meleget árasztana. Hamarosan kiderül azonban, hogy én — több ezer sorstársamhoz hasonlóan — nyápic és puhány városlakó vagyok, mert a „hivatalos hőmérő” (ne tessék mosolyogni, van ilyen) kimutatja, hogy a hőfok pontosan annyi, sőt néhány tizeddel több is, mint amit a jogszabály előír. Mindezt úgy is lehet mondani, hogy én va­gyok jogszabályellenes, mert fázom. Én azonban azt mondom erre, hogy iskolapéldája a bürokráci­ának, az esztelen hivatalnoki kövületnek, amely szerint nem számít, hogy a fél város didereg, ha eleget teszünk a jogszabálynak. Sőt örüljünk, hogy ilyen jóságos hozzánk a törvényhozó, mert húsz fokot engedélyezett. Bezzeg Romániában 12 fok az előírás. Mégis élnek. Igen, valóban élnek. De én tudok más példát is: az ősember szinte nem is fűtött, mégis élt. De kell-e fűteni? A jó múltkor Budapesten, a Mexikói úton az egyik villamosmegállóban idős hölgy kérdezte tőlem, mikor jön a villamos? Majd, mert úgy érez­te, furcsán nézek ruházatára (november eleje volt és hideg) kifejtette, hogy bár nyári ruhában, szan­dálban van, mégsem fázik. Mióta nyugdíjas, rájött valamire. Nevezetesen arra, hogy hozzá lehet szok­ni a hideghez. Neki spéciéi ez lesz a harmadik tele, amit fűtetlen lakásban tölt. Megedződött. így utó­lag is bocsásson meg nekem a nénike, de az egysze­ri cigány lova jutott eszembe, amelyet már majd­nem sikerült leszoktatni az evésről, de az utolsó pillanatban hirtelen kimúlt. Szóval didergek, s akaratlanul eszembe jutnak azok a jégpáncélos telek, amelyeket Csátalján szal­mával, kukoricaszárral, az erdőben szedett galy- lyakkal tüzelve vészeltünk át, s nem emlékszem, hogy fáztam volna. Sőt, apám, aki akkor annyi idős lehetett, mint most én, ő sem fázott. S ez nagyon nagy szó, mert a szibériai 30 hónapos hadi­fogság után még a legnagyobb kánikulában sem mondta, hogy meleg van: De nem családregényt akarok én itt írni, csak minden eszébe jut az embernek a hideg szobában, talán valahogy úgy, mint ahogy végigpereg az élete emlékezete mozijában a siralomházban ülőnek is. Valami rokonság lehet a két érzés között. Persze mindez rémlátomás, hiszen a hivatalos hőmérő 20 fokot mutat idebent, viszont a nem hivatalos, amit az áruházban vettem, csak 18-at. Maszek hőmérő, s.üjdjuk ^z elmúlt évekből^fipgy a maszekokban soha nem lehetett bízni. Főleg egy állami ,cég nem bízik benne. Pláne, ha duplán pia- szek. Úgy értve, hogy a lakás is az, meg a hőmérő is. Jöjjön tehát a hivatalos. Nem bírom megérteni, hogy miért mutat az állami két fokkal többet, mint a maszek. Noha ez utóbbit szintén állami cég gyár­totta; Mindez persze kicsinyes nyavajgás. Olyan em­ber siránkozása, aki nem képes segíteni, javítani saját sorsán. Csakhogy én‘öjp' és sok tízezren a megyében, miihók az országban í# azt hittem, hittük, hogy ez a kényelmes. Mint ahogyan való­ban az is, ahol jól működik: Dé már-már oda jutunk a felismerésben, hogy nálunk semmi sem működik jól. Lehet, hogy rövid ideig jó, de aztán egyszerre kiderül, hogy amikor azt hittük jó, már akkor sem volt jó, csak a „hivatalos hőmérő” azt mutatta. Maszek pedig vagy nem volt, vagy ha igen, tilos volt mondani, hogy mit mutat. De nem is a hőmérő a fontos, mert az számít, hogy didereg az ember vagy nem didereg. És most bizony fázunk és nem segít rajtunk, ha kellemes nyarat ígérnek a távoü jövőre a különféle előrejelzések, a programozott hivatalos hőmérők. Nem érdekel, ha ámítanak bennünket a más-más energiára esküvő fűtőművek szakemberei, mond­ván, hogy csakis ránk, didergő állampolgárokra gondolnak,' éjjel-nappal értünk fáradoznak, és nemsokára nyomják a meleget. Mert mi most fá­zunk, most didergünk, tehát most kellene meleg, a jó idő, a duruzsoló kályha, a sugárzó radiátor. S nem is kizárólag fizikai értelmű és tartalmú a mi didergésünk, mert bensőnket is meg-megremegte- tik a dermesztő fuvallatok. S az ember didereg. Úgy érzi, magára hagyatót- tan. ígéretekkel körülkarózott, pislákoló tüzeknél keres enyhülést, leheli a markát, s tudja, mindez kényszermegoldás.’ Látja testvéreit, sors- és honfi­társait, akik hasonlóan cselekednek szerte az or­szágban. Ugyanakkor vágyakozva, félve, remény­kedve és szégyenkezve tekingetnek egymásra, mert. ebben a lélekdermesztő időjárásban már ott tar­tunk, hogy mindenki gyanús, mert múltja van. Kezd lábra kapni a korábban oly hevesen és min­denki által oly egyértelműen'elítélt kollektív fele­lősség, amelynek az az óriási veszélye, hogy egybe­mossa a farkast és a gödölyét, s az utóbbiról is bizonyítani akarja, hogy mindig is mások vérét szívta. Ki a farkas és ki a gödölye? Ki állapítja ezt meg végérvényesen és visszavonhatatlanul? Hol van az igazság patikamérlege, amely a jellem, a becsület, a tisztesség együttes jelenlétét vagy hiányát képes kimutatni? Dideregnek az emberek. Vannak, akik évtizedek óta érzik hátukon a jeges fuvallatot, mert olyan tábortűz mellé sodródtak, amely csak világított, de meleget csupán azoknak adott, akik egészen közel kerülhettek hozzá. Annyira közel, hogy. meg is pörkölődtek. Az én maszek hőmérőm azt mutatja, hogy bár a télbe nyomulunk, valahol mégis jön már a ta­vasz. ÜJSÁGKI VÁGÁS TJJ-ZÉLANDBÖL Hungary's rich and poor further apart THE <hiC .--hC'ps Viih K.iríiíutr fume-* y$*<&rv fií.wööft-“ are Sívóí-5 -rí >hir>y ügtá Merc­villas Kt Ut« Bud» hiHv . , ; . ; 0s- öí tWp, <ísí-5tíeS,. Hec:.‘L':n aft®. her- * sihcut ú ioiíc-t <er {»st? ön arr .; v:-:.í;k- mOiht'T WSh* ' Cí’;-:- mowy she From ««IKE LSARV in And . her tfhiMirefi rarely oat: möétv frasfc irmi <w vegetables ásd eawsöt aiiord routine n*eá* ÍCiSsK-í. I "Lde ís :.í.rr:s-c ;r • tűig wcúrlse, because the prices, go to #eátv > "Ianő n;§|)L harder than ní ihes« rkii peópk-, I din .'in-e fciv(: fiothirsíí to shea* for Mve said. Ae iltwsg&rv scrap? ül cen­trally; pt.vnned «ec-aornv Wí-str-rn-stvif market KVst.-í«. Hm pp. Whee## r><:h : ánd fssw is wisSetri&g drámái ical- ' ív to a« extmi onseeo. ín any - other BnMúr« fönt ooentry is exacerbated hy m iftflsítea rate omsiasiy pegged st 28 per búi widely thought to be a smelt btíl growing class ef hasiitessttíea km ^íítőö yráSfest*' Jdoaafe who háve ctccvsj. to Wert­en* hant ís ffviftg serShaftheíerc. stoi.'kllíg öp oa s«í‘r»ri;5. v;dí.-o r.í-rc^'rs. stt-é- aonai oonHHitet's aj«4 other se- eootresneotx of Öté good tite. They are huäkUng Ing homes, jgonthíing io rtisittos arsá taking Vc<f<-kv'nd tvsps ■•«.' Amltia 0» tla- iy. Ati-d Liudafu sí cen­írf', s húwísome híond of gfHhie and modem hnüdtags, «snpap«; fawourahly wi^t Vieftoav ; . Bveo erstafftSn’ enmmonhdk . are «crambíing to enrich tfcero- scíve.s Un üt ii'í'v were eacgh? by thetr íe^prmármti officials wvre shifting ('óttjRit).n- ;.*cv f^arty assets ~ v««ab|e land, ofíiese^^ höikhags restül «Sí* Tas — Ifit private But ia I jpcsd and other, poor Sectio*» of Bedopisti, the streets are not puve*i sv»?n guld Ír fact, they are not paw« at aft. ' Sirtigaiirg fn repiiv a NZt:i3 hi ft ; arc; ír; űdtí. the hiphi.-st fter capita in the world, the I A\- ^ m* ­govermsest ts broke, • unable' to a-k:vt«te ifiv. sttfimsg of the 2 5 littíílkm itengatians who tivt Ja poverty. Thai is ttcarfy mc- car Uf every latar . ' Witife the better-off arc <-r<- gaged if* a rnhust polit«-ai haie over wIks- sltíjuíd ran the country —• a Nővember SS- refer* emhun ÉÍÜ decide whea and bo#'- next pfe?td<rrk vfjti be picked ' — pour pes|de like Ms Bogdao [ are taA concerned *1tk poHtics. ’•I’ta eoiy worried abooi inav I ytvi«g,"íátesaid. L Mott* than a few pvv ap. Hc'igory has the ^.nrld'a recorded rafeof Saieidei , And the Hungarian erime fatfe has eihttfeeá íJ öer öeai''ia the first ntce moaths nf ^ this year, with hurdurius and r-ah' Airies accounting for r.:-ast of ihn isvrrease.NZüA-KRD Hogyan látnak bennünket a Föld túloldalán ? ■ Kicsi a világ. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy Új-Zélandból két héten belül magánlevélben megérkezett az az újságcikk, amelyet Budapestről küldött haza a lap tudósítója, Mike Leary. Érdemes talán nekünk is elolvasni, hogyan látja a külföldi újságíró a hazánkban zajló eseményeket, és hogyan láttatja azokat a kivik országának lakóval. íme tehát Mike Leary november 15-én megjelent írása, amelynek címe is sokatmondó: Tovább nő a különbség a magyarországi gazdagok és szegények „Elszántabbak lettünk” — Február óta számos, történel­mi mértékkel mérve is jelentősnek számító esemény zajlott íe Magyar- országon. Befolyásolta-e a hamaro­san plenum elé kerülő vitaanyag szerkesztőit a politikai hatalmi struktúra átalakulása, a rendszer- váltás? — Nem kívántunk elzárkózni az eseményektől, a világtól. Nem is tehettük volna, hiszen a tagok kü­lönböző fórumokon, szervezetek­ben maguk is résztvevői voltak a tavasz óta erősen felgyorsult ese­ményeknek. De biztos, hogy el­szántabbak lettünk. A társada­lomban végbemenő változások lát­tán bizonyossá vált: igen fontos, hogy most valóban őszinte, ténye­ken alapuló dokumentum készül­jön, amelyben ott kell lenniük a jövőre utaló tételeknek is. Alterna­tívák a szövetkezeti mozgalom to­vábbfejlesztésére, korszerűsítésé­re... — Melyek voltak a leglényege­sebb témakörök? Két alapproblémát vizsgál­tunk a helyzetertékelés után. Az egyik: milyen kooperációk válthat­ják fel a jelenlegi, keleti, kolhoztí­pusú téeszeket? A másik a földtu­lajdon kérdése volt. A kiinduló­pont: a jelenlegi modell a magyar agrárgazdaságban válságba jutott. Az ideologisztikus célkitűzések és a paraszti törekvések kompro­misszumaként létrejött sajátos ma­gyar szövetkezet, ha működőképes is, képtelen már versenyképesen értékeket létrehozni, termelni. Cseberből vederbe?! — Nos, ezt egyre többen úgy ér­telmezik: föl kell oszlatni a (poszt)- sztalinista gazdaságirányítás népre erőltetett formáit. Vissza kell adni a földeket az egykori tulajdonosok­nak, vagy örököseiknek. A sok-sok „irodistát” pedig szét kell kergetni, így egyszerűen és gyorsan megol­dódnak majd a problémák. — Igen, ezeket a véleményeket lépten-nyomon hallani. Választás­ra készül az ország, politikai harc van. Természetes, hogy felerősöd­nek a szélsőséges kritikák. Én vi­szont azt szeretném, ha a kong­resszus elfogadná, megerősítené tanulmányunkat, melynek lénye­ge: a szövetkezés hasznos dolog, s nem az átkos kommunizmus szü­lötte. Jó lenne, ha a nagyon sokat szenvedett parasztság nem esne ál­dozatául egy újabb tévedésnek. Nem kezdené kritikátlanul másol­ni a nyugat-európai vagy az ameri­kai mintákat; mint biztos üdvös­séghozókat. Itt az elmúlt 30 évben kialakult egy gazdasági infrastruk­túra, amellyel nem számolni egyet jelentene a pazarlással, a pusztítás­sal. Új elvekre, struktúrákra van szükség, hogy felértékelődjön az önkormányzatok szerepe. Az új forma a tulajdonosok anyagi és személyi szövetkezése legyen. Akik arra kötnek egyezséget, hogy az adott vagyonból a lehető legtöbb hasznot teremtik elő. Természete­sen úgy, hogy nem zsákmányolják ki a jövőt. Ha kialakulhatna egy újabb, immár korszerű, sajátos magyar szövetkezet, az elmúlt 30 év értékes hagyományai is meg- menthetőek lennének. — Úgy gondolom, a magyar pa­raszt minden elvitathatatlan értéké­vel együtt elveti a téeszes-kooperá- ciót. Szeretne végre szabad gazdál­kodó lenni, aki a maga ura. Hisz a napi kapálásnál jobban elfárasztja, ha ügyes-bajos dolgokban be kelí járnia az irodákba és kalapolni kell a főnököknek. — Fontos, hogy egy gazdálkodó közösséget ne a jog, a központok­ban hozott határozatok, hanem a tagok egyéni érdeke tartsa egyben. A tulajdonosoknak kell eldönteni­ük, hogy tőkéjüket, munkaerejü­ket milyen formában tudják a szá­mukra leghatékonyabban haszno­sítani. Ehhez milyen.mértékben és szervezeti formában van szükség a közös gazdálkodásra, illetve a szö­vetkezet közös - tevékenységére. A jövő a vállalkozó paraszté, aki végzi, szervezi, irányítja a termelő- munkát, de a befektetések kocká­zataitól sem riad vissza. A föld lényegi kérdés — Ha előrébb akarunk jutni, szembe kell néznünk a földtulajdon­lás nehéz kérdéseivel. A Kisgazda- párt által követelt új földosztás pél­dául a szó szoros értelmében kihúz­ná a téeszek lába alól a talajt... — A föld lényegi kérdés, ezt sen­ki sem tagadja. De --r az egyre élesedő viták is ezt bizonyítják — a legnehezebben megoldható probléma. Azok, akik egyszerűen csak elővennék az 1947-es föld­könyvet, talán nem gondolnak ar­ra, hogy mi lenne, ha valaki a 45- ös vagy a 21-es köteteket reklamál­ná? Jelenleg a termelőszövetkeze­tek használatában levő föld 38 szá­zaléka a tagok, 58 százaléka a szö­vetkezet és 4 százaléka az állam tulajdonában van. A tagok sajátját természetesen nem vitatja senki. Nem így az úgynevezett megváltás által a téeszek közös tulajdonába került földekét... — A kisemmizett egykori tulaj­donosok (és örököseik) úgy gondo­lom, joggal remélik, hogy egy köz­társaságban létezik a történelmi igazságtétel intézménye. És kérhe­tik a kártérítést a mai tulajdono­soktól ... Szerintem a szövetkezeti földtulajdon és a vele való rendel­kezés jogát nem lehet vitatni. Az pedig teljességgel kizárt, hogy a pártállam által irányított kollekti­vizálás és földkisajatítás-vesztesé­geit számon lehetne kérni a jelenle­gi tagságon. Már csak azért sem, mert a mezőgazdasági termékek állam által meghatározott áraiban azok soha nem tükröződtek. Ter­mészetesen most nem a paraszti sérelmek rehabilitációja ellen szó­lok, hiszen azt magam is méltá­nyosnak és fontosnak tartanám. Ennek forrása azonban nem lehet a szövetkezetek jelenlegi vagyona, ezt csak össztársadalmi költségek terhére lehet rendezni. Visszatérve még az eredeti kérdéshez: Úgy lá­tom, hogy a jövőben több különfé­le tulajdonlás él majd egymás mel­lett (az egyéni, családi, a szövetke­zeti, az állami) és számtalan bérlet. Fontos viszont, hogy most a jogál­lamiság felé haladva, ne orvosol­junk egy igazságtalanságot — újabb jóvátételt igénylő --- másik igazságtalansággal. Kiürülnek az irodák? — Elképzeléseik bizonnyal előre­vetítik, hogy a szövetkezés új struk­túrái milyen vezetést igényelnek, Véleményem szerint, ha valóban a hatékonyság javítására töreksze­nek, el fog tűnni a csúcsokról a bü­rokrata. Es most nem csak arra gondolok, hogy a párttitkárok nin­csenek már a vezető pozíciókban. — Az adminisztratív terheket feltétlenül csökkentenünk kell. Ami természetesen egy újabb, kor­szerűbb állami szabályozást igé­nyel, ugyanis az irodisták száma nem azért emelkedett még az utób­bi évtizedekben, mert a vezetők féltek egyedül. Az állam terhelt bennünket olyan feladatokkal, amelyek teljesítéséhez munkatár­sak kellettek. Pénzügyi fegyelem­nek természetesen á jövőben is len­nie kell: a fölösleges személyzettől azonban remélhetően végre meg­szabadulhatunk. A tulajdonosok Önkormányzata dönt majd saját ügyeiben. Lesz majd egy vezetőség, amely elnököt is választ a soraiból. Ők nevezik ki a szakemberekből álló menedzser-vezetést. Egy har­tai nagyságú s szerkezetű gazda­ságban szerintem több menedzseri csapat is működhetne. Pártok, agrárértelmiség — A különböző pártok sorra hir­detik meg az agrárprogramjaikat. A munkabizottság anyaga mely szervezetek állásfoglalásait tükrö­zi? — Legtávolabb a Kisgazdapárt és a Néppárt elképzelései állnak tőlünk. Vannak közös elemek az MSZP, az SZDSZ és az MDF el­képzeléseivel, de a legtöbbet az ag- rárreformkörök koncepciójából merítettük. — Végül még egy utolsó kérdés. Az agrárértelmiség, a szövetkezeti vezetők hogyan élik át a változáso­kat? A tapasztalat azt bizonyítja: ez a falvakban meghatározó jelentősé­. gű csoport nem érzi át igazán fele­lősségét; passzív, elfutnak mellette az események __ — Én is igy látom. A változások nem aktivizálták még az agrárve­zetőket..Igaz, hogy vannak próbál­kozások — agrárréformköri moz­galom, pártok zászlóbontása 4P de inkább az tapasztalható, hogy kol­légáim mereven állnak a sok-sok kérdőjel előtt. Hiányoznak a vála­szok, a cselekvések, pedig a falu jövője forog kockán. Mi, a VI. kongresszus előkészítői meg sze­retnénk üzenni az érdekelteknek, fiogyan látnánk jónak, előre vivő­nek a változásokat. Reméljük, lesznek, akik meghallják a szavun­kat. F. P. J. között. «A Nyugaton is jól ismert neveket Pierre Cardin, Estéé Lauder, Benet­ton — viselő elegáns divatüzletek zsú­folásig vannak vásárlókkal, akik fénye­sen csillogó BMV-ken és Mercedese- ken hajtanak le az erdős budai hegyek­ben lévő villájukból a divatos Váci ut­cába. A város másik szélén, a koszos ipar­területen, Újpesten, Bogdán Ilona és két kisfia WC és fürdő nélküli, omlado­zó viskóban lakik. „Mintha egy másik bolygón élnénk” 8- mondta a 29 éves, egyedülálló anya, aki hosszú órákat dolgozik egy cipőgyárban. De olyan kevés pénzt keres, hogy ő és gyermekei ritkán esznek húst, friss gyümölcsöt és zöldséget, és nem engedhetik meg ma­guknak a mindennapi gyógyszereket sem. „Az élet borzalmas, és egyre rosz- szabb lesz, mert az árak hétről hétre nőnek. Éjjel-nappal dolgozom, kemé­nyebben, mint sokan azok közül a gaz­dagok (közül — ebben biztos vagyok —, és mégsem tudok felmutatni sem­mit” — mondta. Ahogy Magyarország elveti a' köz­ponti tervgazdaságot, és nyugati min­tájú piaci szisztémát követ, a szakadék drámaian, a keleti blokk országaiban másutt nem látható mértékben mélyül a gazdagok és a szegények között. A helyzetet súlyosbítja a hivatalosan 20 százalékban megállapított infláció, ami, szélsőséges becslések szerint, a kétszerese is lehet. Az üzletemberek és jól képzett szak­emberek kicsi, de növekvő csoportja, akik könnyen hozzájutnak nyugati va­lutához, ők jobban élnek, mint bármi­kor valaha. Video- és sztereófelszerelé­seik, személyi számítógépeik vannak, és rendelkeznek a kellemes élet más kellékeivel is. Nagy házakat építenek, kaszinókban játszanak, és a hét végén Ausztriába Vjagy Olaszországba kirán­dulnak. Budapest vibráló centruma, a gótikus és modem épületek j elegáns együttese versenyez Béccsel. Az egyko­ri kommunisták is igyekeznek, hogy átmentsék magukat. Még mielőtt poli­tikai ellenfeleik megragadnák azokat, prominens tisztviselők átvinnék a kom­munista párt vagyonát #= értékes föl­deket, hivatali épületeket, üdülővillá­kat — általuk irányított magántársasá­gokba. ’ De Újpesten és Budapest más sze­gény kerületeiben az utcákat nem arannyal burkolták. Sőt, azok gyakran egyáltalán nincsenek is burkolva.; A kormány a 31 milliárd új-zélandi dollárt kitevő külföldi adósság — ez a legmagasabb egy főre jutó adósság a világon -— visszafizetésével küszködik, nincs egy vasa sem, és nem képes csilla­pítani a két és fél milliónyi, szegénység­ben élő magyar szenvedését. S ez csak­nem minden negyedik embert érinti. Amíg a jobbmódúak el vannak fog­lalva a markáns politikai vitával, vajon ki irányítja majd az országot —- a no­vember 26?ai népszavazás fog dönteni arról, mikor és hogyan választják a következő elnököt —, addig a szegény emberek, mint Bogdán Ilona is, azt mondják: nem foglalkoznak politiká­val. ^ „Én már csak a túlélés miatt aggó­dom” .— említi az asszony. Nem is ke­vesen azonban feladják a küzdelmet Magyarországon a legnagyobb az ön- gyilkosságok aránya a vüágon. A bű­nözés mértéke 18 százalékkal'emelke­dett az év első kilenc hónapjában, s a növekedés legnagyobb részét betörések és'rablások jelentik.» Ez tehát Magyarország— új-zélandi szemmel. Váczi Tamás ,>ELJÁRT AZ IDŐ...” Lemondott a MTESZ főtitkárhelyettese Lemondott Henczi Lajos, a MTESZ főtitkárhelyettese; döntésének okairól az MTI munkatársának elmondta: A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövet­ségében az utóbbi Jdőben megújulási folyamat indult el a társadalomban tapasztalható változások hatásaként. Ez főként abban öltött testet, hogy a szövetségbe tömö­rült tagegyesületek egyre inkább önállóan kívánják intéz­ni ügyeiket, s egyre kevésbé tartanak igényt a MTESZ gyámkodására. É megújulásnak azonban a MTESZ Or­szágos Elnöksége és Végrehajtó Bizottsága már nem tu­dott motorja lenni, inkább fékezte az önállósodási törek­véseket. A MTESZ — a jelenlegi struktúrában — nem működhet tovább, vezető testületéinek küldetése lejárt. Szervezetét ugyanis még akkor hozták létre, amikor a központi irányítás volt az elfogadott gyakorlat, s a társa­dalmi szervezetek — mint amilyen a MTESZ is -i—; jórészt közvetítő szerepet töltöttek be a központi akarat végre­hajtásában. E gyakorlat felett azonban eljárt az idő; úgy kell átalakítani a szövetséget, hogy az megfeleljen a tagegyesületek érdekeinek, tegye lehetővé számukra az önállóságot, s a központi apparátus csak szolgáltató tevékenységet végezzen ré&ükre — ha erre igényt tarta­nak. A műszaki és természettudományi értelmiség sorai­ból több hozzáértő fiatalt és gyakorlati szakembert kell bevonni a szövetség munkájának irányításába, mivel ed­dig jórészt gazdasági vezető állásúak és a viszonylag idősebb generációhoz tartozó emberek alkották a MTESZ vezető testületek. Úgy gondolom — summázta véleményét Henczi Lajos —, hogy á szövetséget alulról építkező szervezetté kell tenni, amelyben az eddiginél nagyobb, meghatározó sze­repet kapnak a társadalmi tisztségviselők. S e változáso­kat nem tudom hitelesen szorgalmazni, ha közben füg­getlenített főtitkárhelyettesi beosztásban dolgozom to­vább. Lényegében a régi struktúrára, a négy évtizedes beidegződésre mondtam nemet. Egy megújult és megvál­tozott egyesületi tagság akarata szerint felépülő szerve­zetben viszont — ha igény van rá -^szívesen vállalnék — társadalmi munkában — közéleti feladatot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents