Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-10 / 267. szám
A tömegek elszegényedését tt—■ mindenáron meg kell akadályozni Pártok szociálpolitikai elképzelései Az ország lakosságát egyre inkább fenyegeti a tömeges elszegényedés veszélye, s ezt mindenáron meg kell akadályozni — vallják egyöntetűen a különböző pártok és szervezetek, ám programjaikban a megoldást különféleképpen körvonalazzák. Elképzeléseikről, formálódó szociálpolitikai programjaik főbb eleméről érdeklődött az MTI munkatársa több politikai párt illetékesétől. Ne csak segélyt! A Kereszténydemokrata Néppárt képviselői úgy gondolják, hogy a szociálpolitikai célokat az állami újraelosztási rendszer zsugorításával, nem pedig kiterjesztésével kell elérni. Ehhez legjobb eszköznek az egyéni és közösségi kezdemenyezések, erőfeszítések ösztönzését, a lasebb közösségek és önkormányzatok szerepének növelését tartják. Elsősorban nem segélyt akarnak adni azoknak, akiknek eltartottjaik vannak, gyermekekről, öregekről, betegekről kell gondoskodniok vagy azoknak, akik családot, egzisztenciát akarnak alapítani, hanem azt kívánják, hogy a társadalom például az adózás mérséklésével, annak átcsoportosítása útján segítse elő, hogy az érintettek maguk tudják megoldani problémáikat. Am bármennyire is nagyra tartják az egyéni és kisközösségi erőfeszítéseket és az önkormányzatok szerepének növelését, tisztában vannak azzal, hogy számosán f- különböző okok miatt — egyáltalán nem, vagy csak kevésbé képesek önmagukról, családjukról gondoskodni. A kfereszténydemokraták szerint az ő segítésük és támogatásuk jelenti a szűkebb értelemben vett szociálpolitikát. Itt kétféle módszer együttes alkalmazását tartanák célszerűnek: egyrészt bővíteni kellene azt a kört, ahol a kisközösségek megoldhatják saját problémáikat — például nagyobb, több generáció együttélésére alkalmas, lakások építésének lehetőségével —, másfelől pedig az államnak arra kellene ösztönöznie— például adózási kedvezményekkel1^?- az önkéntesWthű-' ködő társadalmi szervezeteket, egyházakat és más intézményeket, hogy a rászorulókat segítsék. Nagyobb szerepet a szakszervezeteknek, egyházaknak A Magyar Demokrata Fórum le kívánja szűkí-' teni a szociálpolitika fogalmát. Mégpedig oly módon, hogy az öregség, a betegség, a több gyermek nevelésével, illetve a lakás fenntartásával járó kiadások ne tartozzanak a szociálpolitika keretébe. A kifejezetten szociálpolitikai problémák — elsősorban rendkívüli esetek — megoldásában az MDF is nagyobb szerepet szán a jövőben a szak- szervezeteknek és az egyházaknak. Nem tartják jónak a társadalombiztosítás jelenlegi rendszerét, véleményük szerint 3-4 biztosítóintézetre lenne szükség, ami a vagyoni viszonyok reformjával együtt, már 5 éven belül megvalósítható. Családi pótlék — alanyi jogon A Fidesz is úgy látja, hogy a gazdaság jelenlegi átalakulása széles rétegeket hoz egyre reménytelenebb helyzetbe, akik saját erejükből már nem képesek a kilábalásra. Megoldásként azonban nem az egyedi segélyezést javasolják, hanem egyebek között oktatással kombinált közmunkák szervezését. Szorgalmazzák a szociális munkások hálózatának kiépítését, akik közreműködhetnének a nehéz élethelyzetek felderítésében és az elesettek érdek- képviseletében is. A Fidesz javasolja a családi pótlék kiterjesztését alanyi jogon a pályakezdő munkanélküliekre is. Indokolatlannak tartják a munkanélküli-segélyre való jogosultság elbírálásánál, hogy megkülönböztetik a felmondással kilépetteket. Jövedelemfenntartási szempontból elengedhetetlennek ítélik bizonyos szociálpolitikai juttatások, például a családi pótlék munkaviszonytól való függetlenítését. Azonnali intézkedéseket Az SZDSZ véleménye szerint a szűkös erőforrásokat elosztó állami szociálpolitika intézmény- rendszere már nem képes garanciát nyújtani arra, hogy megakadályozza széles néprétegek elszegényedését. Úgy ítéük meg, hogy á kiszolgáltatottság ellen az alulról szervezett ellenőrzés nyújthat valamelyest védelmet. Ezt a feladatot a helyi vagy területi szinten szerveződő szociális.érdekvédelmi csoportok láthatják el, amelyek létrejöhetnek egy- egy független politikai szervezet keretein belül, vagy több szervezet összefogásával. Az elmúlt hónapokban már több ilyen csoport alakult, például a Hajléktalanokért Társadalmi Bizottság, az Egri Szociális Unió, a Miskolci Gettóellenes Bizottság és a XIII. Kerületi SZDSZ Iskolaétkeztetési Alapítvány. Működésük tapasztalatai azt bizonyítják, hogy, a nyilvánosság erejére támaszkodva olykor jelentős eredmények érhetők el. Szükség van azonban az önszerveződésen túl pótlólagos forrásokra is. Megengedhetetlen, hogy a betegek ne juthassanak hozzá a szükséges gyógyszerekhez csak azért, mert a felemelt árak számukra megfizethetetlenek; hogy gyerekek éhezzenek csak azért, mert szüleik nem tudják befizetni a gyermekintézmények megemelt étkezéstérítési díjait; hogy villany nélkül maradjanak lakások, mert a bennük élő’családok nem tudják kifizetni a számlát, vagy hogy a lakbérhátralék miatt kilakoltassák őket; hogy tartós jövedelemkiesés sújtson családokat, mert a társadalom- biztosítás malmai lassan őrölnek. Mindezt figyelembe véve addig, ámíg az új par- "lffrrVéntúj szociális döntéseket nem hözTaz SZDSZ több, azonnali intézkedést követel. Haladéktalanul szükségesnek tartják a 70'éVen felülieknek; á létminimum szintje alatt élő családoknak, a súlyos, krónikus betegségben szenvedőknek, valamint a három és több gyermeket nevelő családok gyerekeinek ingyenes gyógyszerellátását. Ugyancsak alanyi jogon, térítésmentes közétkeztetést követelnek a létminimum szintje alatt élő családok gyermekeinek. Mindez — több más követeléssel együtt — akkor lenne megvalósítható, ha a városokban kialakulnának a tanácsi apparátustól teljesen független társadalmi bizottságok, amelyek felmérik a lehetőségeket s kidolgozzák a megoldás módjait. A szociálpolitikai teendők pénzügyi forrásait az SZDSZ elsősorban a tanácsok segélyezési kereteinek növelésében, a személyi jövedelmek legmagasabb sávjának nagyobb mértékű adóztatásában, s a lakásépítési hitelek kamatainak növelésében látja. Mindezt, persze, differenciáltan, mert például csak a 60 négyzetméteresnél nagyobb lakások építése esetén kívánják emelni a kamatterheket. Becsléseik szerint a személyi jövedelemadó legmagasabb sávjának emeléséből 5 milliárd, a nagyobb lakások építési kölcsöneinek kamataiból pedig mintegy 6 milliárd forintot lehetne szociális támogatásokra fordítani. SZEPESI ATTILA: MINIATŰRÖK Tanya Túl a szélső házakon, a városszéli lámpákon, egy rejtett völgyben, a Testvérhegy oldalában áll egy tanya. Mintha az Alföldről sodorta volna ide a véletlen, egész idegen a tájban. A kútban föl-le jár a favödör, tyúkok kapirgálnak a szénaboglya tövében. Egy macska lép a földön, hátátfelpúposítja—cserebogarakra vadászik. Egy szamár meredt szemmel bámulja meg ä váratlan vendégeti akinek lábához odasompolyog egy-két bozontos, vésztjóslóan hallgatag pásztorkutya is. A tér idegen redöjében rejtőzik ez a házikó, kertjével és kusza udvarával, ahol az idő a maga szeszélyeit követi. A szélső szénaboglyákon túl, a kinti világban történjék akármi, ez a titkos zug nem változik, mozdulatlanul fonódik a félhomályba, a napsütésbe—Ázsiát játszik, középkort, kívül a történelmen, kívül az évszakok körén. Fönn tűz a tavaszi Nap, itt megrekedt a hó—nagy, kormos kupacokban áll a ház oldalánál. Lilasárga csészegombák virítanak az árokparton, az elkorhadt akácról nagy cim- pák lógnak alá: a barna fülgomba csoportjai. Riadtan ugrál a kövek hátán egy barázdabillegető. Egy varjú töpreng az ágon, mintha ittfelejtette volna a tél. Sárkányrepülő száll magasan a ház felett, árnyéka végigfut a rejtett völgyön, a házfalakon, de a szárnyas ember s a titkos tanya ideje nem ugyanaz. Föntről ellátni az új lakótelepek sarkáig, a Dunán vontatott uszályokig. Itt égtájak, évszakok összekeverednek. Rád néz egy korhadt, torz fejű kapuzsábé. A mohos tetőn rikolt egy kuvik. A virágok őre Február végén, március elején, mikor a tavasz napról napra közeledik, de a tél még makacsul tartja magát, az Óbudai- sziget avarlepte mélyedéseit elborítja a kék csillagvirág. A hajnali fagyok, a hófoltok csöppet sem zavarják, hagymája az őszről maradt meleget idáig őrizte, bimbót, leveleket hajt, és megelőzve a salátaboglárkát, de még az igénytelen martilaput is, virágot bont. Az egyik fához kikötve, épp a csillagvirágok közelében, egy kutya fekszik. Fejét a lábára hajtja, pihen. Először értetlenül néztem: mit keres itt ez a tacskó? Aztán rájöttem, hogy a kutya nem pihen: rég megdöglött. Valaki szabadulni akart tőle, kikötötte a fához, és sorsára hagyta. Talán napokig, hetekig kínlódott, amíg kimúlt végleg. Mikor történt, nem tudhatom. Talán még ősszel, tél közepe táján—mert a hó tartósíthatta a kadávert, s a kutyán kívülről nem látszik a pusztulás. Mintha a kék virágokat őrizné— csupa kék szirom a fák köze, kék pöttyök lepik az ütköző füvet, a bokrok alját. A rózsák mestere A legenda szerint Gül Baba, a bektasi vándordervis emlékét őrzik a rózsatövek, a nevüket viselő budai dombon, a Duna felett. Itt ápolgatta, gondozgatta őket valaha a derék török, az öreg vándor, aki a távoli Aranyszarv-öböl partján született, valahol Sztambul peremén, de otthonát itt találta meg, a száztomyú városban. A halál mégsem itt érte utol — épp szülőföldjén járt, a gatyás partokon, a tevék és karavánszerá- jok, a janicsárok és mézesszavú örmény kereskedők városában, amikor elérte az utolsó óra. Alom ereszkedett a szemére: szállni kezdett, újra Budán találta magát, szeretett városában, kedves rózsalugasai közt, melyek a mai napig rá emlékeznek. Utcanév is idézi itt a vándor török alakját, meg türbe, szép ívű temetőkápolna, de virágai egyszerűbben és igazabban őrzik az emlékét: a szirmok közül öreg, hunyorgó szeme néz rád, a levelekből tenyere ráncai, ujjai görbülete. Akísértetház A magas kőkerítésen túl, borostyánnal belepve áll áz öreg ház. Rég nem lakja senki. Az ablakokat leszedték, a falak omladoznak. Az udvart ellepi a burjánzó csalán és vadrózsa. Létrák, bódék, ajtók szúette favázai, autóroncsok, ládák. Kóbor macska fészkel az áttekinthetetlen kuszaságban. Az emeleten galambok. Mégis, a második emeleti ablakban éjszakáról éjszakára felgyullad a lámpa. Halványan, de határozottan világit,mintha valaki—'tücsökarcú csavargó, guberáló vénasszony— visszajárna emlékeit leltározni, sorba rakni a görbült szögeket, az elgurult gombokat. Világit az egyetlen ablákszem a borostyánlepte falon. AHOL ÖRÖM (IS) AZ ÜZLET Eladni tudni kell Mint hírül adtuk: a héten létrejött megyénkben az első amerikai—magyar vegyes vállalat: a denveri Frank Kubányi Enterprises Ltd. és a Helvéciái Állami Gazdaság megalakította a Puszta Likőr és Brandy Kft.-t. A 180 millió forintos tőkének 65 százalékát dollárban bocsátja a vállalat rendelkezésére a külföldi partner. Göbölyös József ügyvezető igazgatótól tudjuk, hogy jövőre 250 millió forint árbevételre számítanak, s mintegy félmillió dollárra. Jövő nyárig harmincmillió forintot költenek beruházásra, egyebek között új palackozóüzemet létesítenek. Vállalkozások a gazdaság és dolgozóik érdeke A vállalatalapítás aláírásakor Szend- rei J. Sándortól a Magyar Kereskedelmi és Hitelbank ügyvezető igazgátójá- tól a hasonló megyei vállalkozásokról érdeklődtünk.- Ez az első magyar—amerikai vegyes vállalat — mondotta. — Nyu- gat-Európából egyre növekszik az érdeklődés hasonló kft. vagy rt. alapítására. Ez egyébként a jövő útja. A tőkét ide kell csábítani, be kell hozni, ami nemcsak pénzt jelent, hanem tudást, szellemi kapacitást, menedzselést és marketingmunkát, amire egyaránt szükség van. — A bank szempontjából hogyan ítéltetik meg a most megalakult kft.? — A helvéciai gazdaság mobilizálta a vállalat szocialista piacra termelő tőkerészét, amely az ismert kényszerű okok miatt csaknem leállt. Fejlesztő gazdasággá képes alakulni a Helvéciai Állami Gazdaság, a termelés- és termékfejlesztés dominál majd, ami jelentős hasznot hoz. A bank szempontjából mindez üzért fontos, mert a gazdaság stabilitása, nyereségtermelése megnő, s a hitel-visszafizető képessége vagyis a bonitása objektív és szubjektív értelemben egyaránt — jelentősen javul. A bankunk bankári módszerekkel segíti a kft.-t, ez a tanácsadástól, üzleti javaslatoktól a kereskedelmi ügyletek hitelezéséig értendő, a kft. számára éppúgy, mint a helvéciai gazdaságnak. — És mit jelent a helvéciai gazdaságnak ez az üzleti vállalkozás? — kérdeztem dr. Mészáros Istvánt, az állami gazdaság igazgatóját. ' —Konkrét-bizonysága annak; hogy a vállalat kereste és meg is találta a kiböútaköZáS' lehetőségét, ölyaú Utat akar feltárni, amely gazdasági és pénzügyi stabilitáshoz vezet. A termelés bővitése új munkahelyek kialakítására ad lehetőséget, s a várhatóan nyereséges üzleti vállalkozások dolgozóink jövedelmében is megmutatkoznak. Szeretnénk az alkoholtartalmú italok, borok mellett a gyümölcslevek, friss gyümölcsök és egyéb élelmiszerek exportját is bővíteni ezen a vegyes vállalaton keresztül, valamint újabb, hasonló megalakításával. A kistermelők, a magánvállalkozók szőlő-gyümölcs termelvényeinek • a vegyes vállalatok segítségével akarunk jó, biztos piacot is szerezni. Az óhaza „újvflág”-i üzletembere A kft. tőkerészese a budapesti születésű Frank Kubányi, aki 1944-ban telepedett le az US A-ban. Családi vállalko- zású nagykereskedő cégét vezeti a Colorado állambeli Denverben. Az utóbbi másfél évtizedben több amerikai—magyar kereskedelmi akcióban vett részt, vásárolt és gyártatott, s eközben nemcsak ismereteket szerzett a magyar gazdasági lehetőségekről, tervekről, hanem gyorsan tudott reagálni új piac- és exportpolitikánkra. Nemrégiben az első katalógust jelentette meg Amerikában a magyar cégekről, termékeikrőj —természetesen üzleti céllal, s úgy gondolja: e katalógus is segít abban, hogy jó néhány milliárd dollár árut lehessen az Újvilágban eladni. Frank Kubányi cége Amerikában azon kevesek közé tartozik, amely a különféle alkoholok importjának jogát (mivel ez az US A-ban is.„félmonopol” kereskedelmi körbe tartozik, állami engedélyhez kötött) megszerezte. Ennek birtokában kezdett vásárolni előbb borokat, de ezeket elég nehéz bevezetni az óriási'kínálatú amerikai piacon, majd megismerve a Helvéciai Állami Gazdaság likőrjeit, brandyeit, ebben látott igazi üzletet. — Kiemelkedően jó a minősége ezeknek az italoknak mondta az üzletember —, különlegesen finomak, ugyanakkor hordozói a magyar specifikumoknak, íz- és zamatanyagát tekintve olyan, amely a kereskedőtársaim, üzleti partnereim tetszését is elnyerték. Nemcsak az USA-ban, hanem Ausztráliában, Malajsiában is. Az USA-ban a hatvanasok, a hatszázasok (tekintélyes zárt üzleti körök) tagjai is megelégedéssel fogadták. Tizenöt másodperc győzelemre, bukásra — Hallottam arról, hogy a közös vállalat új beruházásokba kezd és fejlesztéseket indít, s ezért feltételezem: az amerikai piac meghódításához valamin változtatni is kell. — A csomagoláson és a címkézésen. Az amerikai üzletekben 15 másodperc alatt kell egy-egy terméknek felhívnia magára a figyelmet, megnyernie a vásárlókat. Ennyi az idő, amig a vásárló végigpásztáz a pultokon, s ezért járja nálunk a mondás: tizenöt másodperc alatt eladod Joe, vagy nem kell a kutyának sem... Egyébként már kész az új címke, aminek szövegezése, vállalatom forgalmazása olyan garancia is, hogy már a távol-keleti partnereim is jelezték vásárlási szándékukat. Másik fontos dolog a reklám, amit hazautazásom után azonnal megkezdek. — Mennyit szán erre? — Úgy néz ki, hogy több mint egymillió dollárt. A legszínvonalasabb újságokban, magazinokban .hirdetek. Amerikában a reklámban van a garancia. Amit egyszer reklámozunk, elköltőnk rá egymillió dollár), abban már bízik a vevő is: az biztos csak jó lehet. Mi úgy fogjuk fel, minden dollár, amit réklámra költünk, tízszeresét'is meghozhatja. Érzelem és üzleti érdek — Segített az üzlet létrejöttében az, hogy Bush elnök Magyarországon járt; nagy változások vannak az országban, valamint a velünk szembeni magatartásban is? — Az üzleti életben mindez nagyon sokat jelent. A befektetett tőkénkre most az USA garanciát vállalt A vám- kedvezmény és a most adott húszszázalékos adókedvezmény a közös vállalat nyereségét illetően vonzóvá tette az amerikaiaknak a magyarországi tőke- befektetést. Másrészt óriási a szimpátia Magyarország és egyben az innét származó áruk iránt is, ami ugyancsak elősegíti a kereskedelmet. A jó viszony érzelmi alapon befolyásolja az amerikaiak vásárlási szokásait, ami tudom, itt felfoghatatlan, elképzelhetetlen. Régebben például, amikor a franciákkal volt konfliktusunk, az amerikaiak nem ültek francia repülőgépre. Amikor a szovjetekkel volt jéghideg a kapcsolatunk, nem lehetett eladni egy üveg vodkát stb.... Szóval ez Amerika. Most a szabadság és demokrácia élharcosának tartják Magyarországot, s a közvélemény úgy gondolja: ennek a rendes népnek vegyük meg a termékeit, áruit. — Beszélne az Ön személyes üzleti érdekéről is? . ’ — Az amerikai mentalitás: nem a pénz boldogít, hanem a pénz csinálása. A családi vállalkozás megélne abból a tőkéből, ami van, elmehetnék nyugdíjba is, de számomra az jelenti az örömet, ha megcsinálhatok, megnyerhetek valamit. Én személy szerint ezért dolgoztam, ennek eredménye a közös vállalat megalakulása. De azt sem titkolom, hogy gyermekeim jövője is szemem előtt lebeg, akik ugyancsak a családi vállalkozás tagjai, és jól beszélnek, magyarul. A már említett kedvezmények miatt a magyar áruk nyereségtartalma nagyobb lett. Félreértés ne essék: nem olcsón árulják az üzletekben, mert az is ottani sajátosság: ami olcsó, az értéktelen. Arról van szó, hogy a kereskedők az üzletekben ezeket az árukat helyezik majd előtérbe, mert a nagyobb árrés miatt nagyobb profitjuk van rajta. Az tehát a céljuk és törekvésük, hogy. ezekből adjanak el kilencvenet, a többiből tízet, s ennek érdekében cselekednek is. Szóval érzékenyeknek kell lennünk a változásokra, jó üzleteket kell csinálnunk; olyanokat, amelyek mindkét ország kereskedőinek, termelőinek érdekét szolgálja. Csabai István 1989. november 10. • PETŐFI fjÉPE • 5 VENDÉGSZEREPLÉS TARNÓWBAN I. Múlt, jelen, barátság, politika... Nem valószínű, hogy létezik a világon még egy színházi társulat, mely külföldi vendégszereplésre indulva hazájából, egy nép- köztársaságot hagy maga mögött, s egy köztársaságba érkezik vissza. Ha más tekintetben nem is, ebben egyedülálló a kecskeméti Katona József Színház, hiszen a forradalom évfordulóján, október 23-án hagyták el a Nem bánok semmit sem című darabban közreműködők az országot, Bács-Kiskun lengyelországi testvérmegyéjébe, a T arnówi V ajdaságba igyekezvén, közvetlenül azelőtt, hogy itthon kikiáltották a köztársaságot. Hüvelykujj az ég felé A magyar változások hatásáról már Csehszlovákiában meggyőződhettünk, amikor a buszunk megállt Besztercebányán— 'pardon: Banská Bistrycán —, hogy megebédelhessenek utasai. Két szlovák bácsi üldögélt egy büfé asztalánál, ahová Hajdú Sándor zeneszerzővel, a kecskeméti színház karnagyával letelepedtünk. Sört ittak maguk elé meredve, s szinte egyszerre kapták fel a fejüket, amikor meghallották a magyar szót. Kézzel- lábbal mutogatva kérdezték, hogy a határon túlról érkeztünk-e. S amikor bólintottunk, úgy bólintottak vissza, mintha—tudom is én — most produkáltunk volna új világcsúcsot, magasugrásban. Ökölbe szorított kéz, hüvelykujj az ég felé, s a bólogatások közben ismételgetett szó: demokrácia! Aztán maguk elé meredtek ismét, nagyokat hallgatva keserűen, akár a székelyek... Nem így azok a jócskán kapatos férfiak, akikkel az autóbuszunk közelében találkoztunk, és szeretettel veregették a vállunkat, magyarul mondogatva: «Igyál velünk valamit, magyar testvér!” A bácsi, aki elsírta magát Késő este érkeztünk Tarnówba, s az első pillanattól kezdve tudtuk, hogy a lengyelek tökéletesen tisztában vannak azzal: mi az, hogy vendégszeretet. És nem csak a vendéglátóink, vagyis a tarnówi színház vezetői, művészei. Még a szállodában üzérkedő fenegyerekek is megfeledkeztek a «keményvalutáról”, amikor a magyar csoport megérkezett, s a történelmi testvériségre akartak inni áldomást. A két nép barátságának ápolásáért szorgosan munkálkodnak a tarnówiak. 1956-ban alakult meg a városban a Lengyel —Magyar Baráti Társaság, melynek jelenleg több mint négyszáz tagja van. Már másnap meghívták csoportunkat a klubjukba, egy baráti beszélgetésre, Talán mondani sem kell, hogy a «kötőszó” a Bem volt A magyar szabadságharc neves lengyel tábornokának 1985-ben állítottak szobrot Tarnówban, s ugyanekkor idelátogatott egy kiskőrösi delegáció is, elhozva Petőfi mellszobrát. A második világháború idején Tarnów polgárai közül is sokan menekültek Magyarországra, s ők kezdeményezték később a baráti társaság létrehozását. Közvetlenül a megalakulásuk után tört ki hazánkban az '56-os forradalom, s a tagok véradási akciókat szervezve igyekeztek segíteni a demokratikus átalakulásért harcolók sebesültjeinek. Igen, a sok elhullott magyar vért a sajátjukkal próbálták pótolni, amit jelképesen ma is két nemzet egyszerű polgárainak szomorú és megható vérszerződéseként emlegetünk. A társaság vezetőivel való találkozón felállt egy idős úr, s tiszta magyarsággal köszöntötte a vendégszereplésre érkezett kecskemétieket. Aztán elsírta magát. Elérzékenyüléséért elnézést kért, mondván, hogy mennél öregebb az ember, annál kevésbé tud uralkodni érzelmem. Lippóczky Norbert — ugyanis így hívják a bácsit — elmondta, hogy 60 esztendeje él Tarnówban. Tokaji borkereskedő családban született, s az édesapja ide is szállított a közkedvelt nedűből. Később saját lerakatot létesítettek e lengyel városban, akkor költözött ide, s itt választott magának feleséget is. A szőlő- és bortermelés kiváló szakemberének tartják második hazájában. Megtudtuk, hogy 1200 kötetes szakkönyvtárát a Magyar Mezőgazda- sági Múzeumnak ajándékozta. Ahogy az ugyancsak szőlővel és borral kapcsolatos, 5300 darabos ex libris-gyűjteménye — mely páratlan a világban a maga nemében — is a magyar szakmúzeum anyagát gazdagítja ezután. Önöknél mi a helyzet? A kecskemétiek érkezéséről az egész város tudott. Az emberek többsége a plakátok, transzparensek jóvoltából, amelyek az Edith Piaf életéről szóló, Nem bánok semmit sem című, npagyar nyelvű előadásokra invitálták az érdeklődőket Meghívott bennünket a Tarnówi Vajdaság vajdája, és á LEMP helyi első titkára is. Az udvariassági szertartások után az első kérdés mindig ez volt: Önöknél mi a helyzet? És nemcsak a boltokban tapaszait szegénység, de e beszélgetéseken elmondottak is azt igazolták, bogy a két nemzet gazdasági-társadalmi helyzetét összevetve, mi vagyunk jobb helyzetben. A LEMP januárra meghirdetett kongresszusától hasonlót várnak a lengyelek, mint amit nemrég az MSZMP utolsó kongresszusa hozott. Bár, véleményük szerint, náluk nincsenek oly an jelentős többségben—a párton belül — a reformpártiak, mint nálunk. A politikai jellegű beszélgetések során, a Bács-Kiskunt érintő kérdésekről egészen pontos információkkal tudunk szolgálni vendéglátóinknak, hiszen csoportunk vezetője Nagy Attila volt, a kecskeméti színház Jászai-díjas érdemes művésze, aki a megyei egyeztető tárgyalások elnökeként fontos szerepet játszik Bács-Kiskun politikai életében is. | (Folytatjuk!) Koloh Elek
