Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-13 / 269. szám
LÖVÖLDÖZÖTT, VEREKEDEI I A KÉPVISELŐ? Südi Bertalan visszautasítja a rászórt rágalmakat A szentpéterfaiak csak eszközül szolgálnak? Az osztrák határ melletti Szentpéterfa falatozójának asztala mellett mesélnek a község idős és középkorú, honát nemzetiségű lakói a Világ riporterének. A téma az 1948-tól 60-ig tartó időszak. Súlyos, eddig elhallgatott emlékek kerülnek elő, kezdve a határőrök, majd a zöld ávósok tetteivel, később pedig Südi Bertalan kerül a történet középpontjába. Az országszerte ismert jánoshalmi parlamenti képviselő a községben volt határőr — 1956 novemberétől Előbb sorkatona, majd továbbszolgáló. A visz- szaemlékezők szerint minden ok nélkül verekedett, az utcán jártában-keltében lövöldözött, fegyverrel fenyegetőzött, tilosban vadászott, jelzőrakéta belövésével kifüstölte a bálozókat. Azt a szakácsot pedig, akitől állítólag Südi elvitte a baromfit — a katonák elől — később halálos lövés érte. Öngyilkosságnak mondták hivatalosan, de a helybéliek szerint senki sem tudja hátba lőni magát. íme röviden a Világ kétoldalas riportjának legfontosabb részel Megkérdeztük, mit szól mindehhez maga dr. Südi Bertalan. — Valóban teljesítettem szolgálatot határőrként Szentpéterfán, mégpedig 1956. november végén kerültem oda, simagallérosként. Nem ottmaradtam tehát, hanem az előző őrs nyugatra távozása miatt osztottak be oda bennünket, gondoskodni a határ őrizetéről. És 1958 végén a tisztesiskola elvégzése után lettem csak tiszthelyettes. — Önt súlyos dolgokkal vádolják. Ml a válasza ezekre? — A történethez hozzátartozik, hogy a szentpéterfaiak jelentős része 1956 végén nyíltan járt át a határon. Csempésztek. Ausztriából árut hoztak, az ország belsejéből érkezőket pedig jó pénzért odaátra szöktették. Amikor a szovjet csapatokat behívták, november 4-én, az őrs teljes .állománya és a falubeli fiatalok nagy többsége is Ausztriába ment. A Szentpéteiífára került parancsnok kemény- kezű ember volt, megkövetelte a rendet. S nekünk a határt engedély nélkül átlépni akaró embereket őrizetbe kellett vennünk. (Folytatás a 3. oldalon) Közös felelősség Európáért Nyilatkozat anégyoldalú találkozóról Hofn Gyula, a Magyar Köztársaság külügyminisztere, Budimir Lón- car, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság külügyminisztere, Gianni De Michelis, az Olasz Köztársaság külügyminisztere és Alois Mock, az Osztrák Köztársaság külügyminisztere 1989. november 11- én megbeszélést tartott Budapesten. AJárgyalásokon kinyilvánították kormányaik készségét országaik jószomszédi kapcsolatainak erősítésére és sokoldalú együttmükö- . désének fejlesztésére. A négyoldalú együttműködés fejlesztésével Európa ezen részén új módon kívánnak hozzájárulni az európai légkör további javításához és az európai biztonsági és együttműködési folyamat erősítéséhez. Együttműködésük kiszélesítésével, építő szellemű kezdeményezéseikkel segíteni kívánják az Európa nagyobb fokú egységéhez vezető folyamatot, és erősíteni a közös felelősséget Európa jövőjéért A jószomszédi és baráti kapcsolatok már elért rniagas szintjére, a nemzeti kisebbségek hid szerepére támaszkodva a négy ország kulturális és történelmi hagyományait szem előtt tartva ösztönözni kívánják a négyoldalú együttműködést a társadalmi-gazdasági élet különböző területein. A négy kormány nagy fontosságot tulajdonít a gazdasági és a műszaki-tudományos kapcsolatoknak, az együttműködésnek az energetika, az ipar, a környezetvédelem, a közlekedés, az idegenforgalom, a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és más,'közös érdeklődésre számot tartó területeken. A felek aláhúzták a határmenti területek együttműködésének jelentőségét is. (Folytatás az 2. oldalon) Az egyik vélemény szerint a szürkeállomány — azaz a szellemi tőke, tudás— tekintetében a kis Magyar Köztársaság nagyhatalom. A másik nézetet vallók viszont azt hangoztatják: elmaradtunk az okos, korszerű tudással telifejek „termelésében" is. Vannak, akik az oktatási rendszerünket elavultnak minősítik, az általános iskolától felfelé egészen az egyetemig. Mások szerint igenis alkalmasak intézményeink, tanáraink a jövőnk emberi oldalának megalapozására. Érveknek sincsenek szűkében egyik oldalon sem. Aki kijut külföldre —értsd ez alatt: nyugatra —, azfényesen megállja a helyét, akár mérnök, akár szakmunkás — mondják a „nagyhatalmi ábránd” kergetői. A másik oldal a hazai produkciókat veszi alapul inkább, amelyek igazolni látszanak álláspontját az elmaradásról. Hogy melyik tábornak van igaza? Az ember hajlik arra, hogy mindig annak higgyen, aki épp szóhoz jut e témakörben. Mert igaznak tűnik mindkét fél állítása. Tehát végül is hazánk szellemi javait illetően nagyhatalom is, meg nem is — a magyar tudás kétféle próbájának eredménye ezt mutatja. Azonban az itthon maradók szempontjából véleményem szerint csakis a határainkon belül megtartott tudás színvonala, gyakorlati hasznosulása lehet a fontos, hiszen akik másik hazát választanak, azok annak a másik népnek a nemzeti jövedelmét gyarapítják képességeikkel, amit az őket befogadók joggal várnak el. Azért kell tenni, hogy a lehető legkedvesebben vándoroljanak ki a nagyeszű emberek közül. Mert a csábítás a jövőben még nagyobb lesz, mint eddig, hiszen a diszidens fogalom kikerül szótárunkból — nagyon helyesen. Akik eddig elhagyták ad országot, azoknak egy része azért ment el, mert itthon nem becsülték meg a tudását. Anyagilag vagy erkölcsileg, esetleg sehogyan sem. Működött a sokat emlegetett kontraszelekció; az MSZMP különböző szintű apparátusaiba bekerülni— ez biztos karriert jelentett. Ezen az sem változtat, hogy tehetséges embereket isfoglalkoztattak ezeken a politikai posztokon. Biztos vagyok benne, hogy közülük nem kevesen tekintették dobbantódeszkának a pébéket. Elmúlt. De ezzel még korántsincs minden akadály elhárítva a korszerű tudásgyarapitás és a kiművelt szürkeállomány magasszintű belföldi értékesülésének útjából. • A sok rendbetenni való közül egy: a „papír", azaz a diploma kérdése. Eddig egyes emberek esetében eltekintettek ennek hiányától, míg másoktól szigorúan megkövetelték munkakörük betöltéséhez. Ezután ez hogyan lesz ? Lehetséges, hogy az érvényesülés legfőbb föltételévé majd a tudás, a tehetség lép elő? Ez lenne a legüdvösebb. Az oktatási intézmények, abizonyítványkiadók, váljanak a tehetségcsiszolás eszközévé, bűvös papírok kiadóiból. Napjaink már produkálnak olyan karriereket, amelyekben a diploma semekkora szerepet sem játszott: Mert tudást gyűjteni —- bár ennek legbeváltabb formái az iskolák — önképzéssel is lehet. Országos példákat is említhetnék, de engedtessék meg egy megyeivel elohozakodni: a keceli Pintér Józsefnek nincs felsőfokú végzettsége. De aki azt gondolja, hogy nem igazodik el a számítógépes világban—mondjuk csak úgy, ahogy egy vizsgázott mérnök—az téved. Az üzleti életben tett tudáspróbája jelesre sikerült. Diplomával vagy anélkül—a lényeg áz: a tudást el kell ismerni, és csakis ezt honorálni. A Magyar Köztársaságr a kibontakozta- tandó demokrácia tudáspróbájának sikere nem kis részben múlik ezen. A. Tóth Sándor Ufók felett? SZÜLETÉSNAPI MEGEMLÉKEZÉS Koszorúzás Katona József szobránál Kecskemét A rádió bejelentette, hogy földöntúli lények tartózkodnak földünkön. Különös ismertetőjelük, hogy zöld színűek, földig ér a kezük, s ha tagoltan, nagyon lassan beszélünk hozzájuk, megértik szavainkat. János bácsi, háztáji földecskéjét szántogatva, egy kicsi zöld emberkére lett figyelmes a közeli erdő szélén, akinek földig ért a keze. Odament hozzá, s lassan, tagoltan, a rádióban hallott tanács szerint elmagyarázta a zöld idegennek, hogy ő Szabó János, paraszt- ember, s éppen a földjét szántja. Mire a földig érő kezű emberke ugyanilyen hangnemben közölte, hogy ő meg Tóth József erdész, és ő is a „dolgát” végzi... Ez a régi vicc jutott eszembe, amikor a Dél-Kelet nevű független lapra hivatkozva, a Kossuth rádió szétkürtölte szombaton, a Déli Krónikában, hogy a kecskeméti repülőtér fölött ufókat észleltek, sőt egy kis zöld emberkét is láttak, de az jókora lángcsóvával eltűnt a közeledők szeme elől, egy nagy vörös foltot hagyva maga után (nem úgy, mint az erdész)... — Ufóügyben keresi az ügyeletes tisztet? — kérdezik a Petőfi Laktanya bejáratánál a kiskatonák. — Nem ön az első. jkjjpá/gaz a hír? Nem tudjuk. Beszélik, de látni nem látott senki semmit. Az ügyeletes tiszt, Kovács Tibor főhadnagy, rögtön az elején a tudtomra adja, hogy nem hivatott nyilatkozni. — Jelentett valaki olyasmit Önnek, ami idegen lények jelenlétére utalt? — erősködöm. •ffifijNem. rjrajj? °kár font a pilóták, akár a harcállásponton szolgálatot teljesítők ilyet észlelnének, mi lenne a teendő? SgSjl Azonnal harckészültséget rendelnénk el. — Rendeltek el harckészültséget az utóbbi napokban? — Nem. De ismétlem, csak a parancsnok bajtárs adhat a sajtónak felvilágosítást. — Tóth János alezredes? Ot most hol találom? sljfe Otthon van. ttjégg Megadná a címét vagy a telefonszámát? — Nem, az szabályellenes ... — Nekem az a véleményem, hogy valamelyik kollégámnak nem volt jobb témája, hát felröppentette a nyugati lapokat is rendre telehápogó „kacsát", vagyis az idegen lények, ufók jelenlétének meséjét. Önnek mi a véleménye? tóSjgi Ugyanez. Annyit még sikerült megtudnunk, hogy a Békéscsabán megjelenő Dél- Kelet című lap, mely a kecskeméti ufómesével előrukkolt, egy magát megnevezni nem akaró, a hadsereghez közel álló személyre hivatkozik, mint informátorra. Lehet találgatni, ki lehet az illető. Én János bácsira tippelek. Bár az erdész is nagyon gyanús... (koloh) A nagy magyar drámaíróra, Kecskemét szülöttére, Katona Józsefre emlékeztek szombaton a megyeszékhelyen, születésének 198. évfordulója alkalmából. A városközpontban felállított Katonaszobornál rendezett koszorúzási ünnepségen Komáromi Attila, a Katona József Társaság elnöke méltatta a Bánk bán írójának munkásságát, irodalomtörténeti jelentőségét, közéleti szerepét. A megemlékezést követően koszorút helyeztek el a drámaíró szobránál a városi tanács, a nevét viselő társaság és a róla elnevezett intézmények — a színház, a megyei könyvtár és a gimnázium — képviselői. AKIK ÁTMENNEK A FALON Útrakelt az NDK... Csütörtök estétől szombaton déli 13 óráig 2,7 millió vízumot adtak ki az NDK hatóságai az NSZK-ba illetve a Nyugat-Berlinbe utazni kívánó állampolgároknak. Ebből a mennyiségből 1,1 millió pecsétet szombaton reggel 8-tól 13 óráig ütöttek be a jelentkezők igazolványába, illetve útlevelébe. A 16,5 milliós NDK-lakoS- ságnak tehát mintegy 16 százalékáéit 48 órán belül a szabad nyugati utazás lehetőségével. Nyugat-Berlin kormányzó polgár- mestere szerint egyedül a városállamba mintegy 400 ezer kelet-berlini, illetve NDK-beli lakos érkezett szombaton. A határátlépő helyeken több kilométeres sorok képződtek, s jóllehet az NDK hatóságai szombaton három újabb átkelőt nyitottak meg az áradat előtt, a várakozási idő mindenütt meghaladja a két-három órát. Az új berlini átlépőhelyek közül kettő közúti, egy pedig földalatti vasúti átkelést tesz lehetővé Nyugat- Berlinbe. A Wedding és a Prenzlauer- berg kerületet összekötő Eberswal- derstrassénál az NDK határőrszervei két sávnyi széles rést ütöttek a betonfalon. Hasonló beavatkozásra került sor a Puschkinalleen, a nyugat-berlini Kreuzberg és a kelet-berlini Treptow kerületét elválasztó falszakaszon. (Folvt. 2. oldalon) # November 11-én 400 ezer keletnémet állampolgár lépte át a nyugat-berlini határt. A Berlint Drezdával összekötő autópályán a főváros előtt már 130 Idlométerrei-összetorlódott a kocsisor, a hajnali ködben sok baleset is történt. MDF-PROGRAMOK, AKCIÓK A VIDÉK FELEMELKEDÉSÉÉRT Országos tanácskozás Kiskunmajsán (Mezőjgazdaságunk és a vidéki önkormányzat címmel országos tanácskozást rendezett szombaton Kiskunmajsán a Magyar Demokrata Fórum. A helyszín kiválasztása tudatosan történt. Ugyanis éppen egy esztendeje ugyanitt, a kiskunmajsai Ifjú Gárda Művelődési Házban vetette fel először az MDF a magyar mezőgazdaság és a magyar falvak sorskérdéseit. A hivatalos állásponttal ellentétben itt szögezték le először nagy nyilvánosság előtt, hogy válságban van a mezőgazdaság, tarthatatlanná vált a vidéki lakosság helyzete. Az MDF akkor még nagy vihart kavart (Folytatás a 2. oldalon) f
