Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-06 / 263. szám

1989. november 6. • PETŐFI NÉPE • 5 MOZGÓSÍTJA A SZERVEZETET Tabletta helyett egy vödör hideg víz • A mindig könnyen öltözött Nagyezsda Biko- va (a képen közé­pen) egész évben folytatja a hideg­víz-kúrát, mezít­láb jár, szereti az embereket és a természetet. Gyermekkorában sokat betegeske­dett, majd az or­vosi egyetem el­végzése után ta­lálkozott tanítójá­val, Porfirij Iva- nowal, a hidegvíz- kúra hívével. Na­gyezsda Bikova az eljárást saját magán és rokona­in próbálta ki. Ta­pasztalatait szíve­sen megosztja azokkal,- akik ké­szek megfogadni tanácsait. NYÁRI VILLÁM, ŐSZBE NYÚLÓ FESZÜLTSÉGGEL Míg a biztosító elnézést kért... Nagyezsda Bikova moszkvai gyermekorvos azt tanácsolja, hogy a beteg gyenneket naponta négy-ötször, az egészségest naponta kétszer — öntsük le egy vödör hideg vízzel. A procedúra gyógyító hatású •ár ígéri —, akár óvodásokról, akár iskolásokról legyen szó, ám csak akkor,, ha az eljárást mindennap megismételjük. Azt mondhatná valaki: mi ebben az új? Hiszen már Avicenna óta tudjuk, hogy a „hideg víz segít csillapítani a lázat”. A modern felfogás szerint á hideg víz mozgósítja a szervezetet, amely így maga képes megbirkózni a betegséggel. Szép, szép a jó tanács, ám nem minden szülő képes arra, hogy beteg gyerekét nyakon zúdítsa egy vödör hideg vízzel. Ennek ellenére Nagyezsda Bikova körzetében a gyerekek fele az általa javasolt eljárást követve fejlődik. A szülők egy része megfogad­ta a kerületi gyermekgyógyász tanácsát, aki jobban hisz az emberi 'szervedet lehetőségeiben, mint valamilyen tablettában. Mi több, a szülők is együtt vesznek hidegvíz-kúrát gyerekeikkel, és télen is mezít­láb mennek ki az udvarra. Az eredmények igen kedvezőek. Erről könnyen meggyőződhetünk. A hidegvíz-kúra kezdetétől eltelt bizo­nyos idő múlva a gyerekek nem betegszenek meg. Az orvosok között még mindig nem teljesen elfogadott módszert .20 évvel ezelőtt ajánlotta Nagyezsda Bikovának hajdani tanítója, az azóta elhunyt Porfirij Ivanov. Az egyszerű származású férfi több mint 50 éven keresztül saját magán érezte a hideg előnyös hatását, eredeti kísérletekkel igyekezvén bizonyítani, hogy a természet erőinek segít­ségével, ha az ember azokat jól használja fel, egészséges, hosszú életet élhet, elkerülik a fertőzések, a meghűlés. Porfirij követőinek, közöt­tük Nagyezsda Bikovának, is sikerült az eljárást tömegesen elterjesz­teni. A hidegvíz-fürdőzés hívei évről évre többen lesznek. 9 Járj mezítláb, lélegezz be friss levegőt, vegyél hideg für­dőt! ... A moszkvai Kozickij család három nemzedéke hallgat Nagyezsda Bikova tanácsaira, és soha egyikük sem beteg. — Nagy durranást hallottam, miközben egy kék nyíl húzott be a szoba sarkába. Villámcsapás! Feleszmélve az ijedtségből, hálásak lehettünk a szerencséért, hogy sem nekem, sem a feleségemnek és a kislányomnak nem esett baja. A kék nyíl végigszaladt a tapétázott falon (megperzselte), majd az elektronikai berendezéseken keresztül folytatva útját, földet ért. A két színes televízió és a video ezután meg sem nyikkant, tönkrement az antennaerősítő is. Ki adjon szakvéleményt? * Három, hónapja múlt a július 11 -ei, hajnaü vil­lámlátogatásnak Gál Dezsőik Lakitelek, Semmel­weis utca 15. szám alatt lévő lakásában, ám a házigazda azóta is ideges. Nem azért, mert—mint elbeszéléséből tudjuk — megtörtént a nyári hajna­lon az elemi csapás az iftcai villanykaró és az épület közti vezetékről. A villámcsapás elmúlt, ezzel vi­szont egy másik feszültség, a tehetetlenség érzése lett úrrá Gál Dezsőn, aki azt látja: késlekedik a kártérítésével, idejét és türelmét rabolja az Állami Biztosító. — Mi a panaszé? — kérdezem. — Az, hogy a 2 millió forint értékű ház és a lakás berendezésére kötött 500 ezer forintos bizto­sítástól nem ilyen lassú és vontatott ügyintézést vártunk, amivel teljesen kiborítanak. Három hó­napja egyebet sem csinálok, csak rohangálok és telefonálgatok, hogy pénzt lássak. — Az eredmény? — Tartozik a biztosító. A magyar gyártmányú szines tévét a kecskeméti Elektroszer 4800 forintért megjavította. A másiknak, az új korában 50 ezer forintba került (ma 80 ezer) ITT-nek az alkatrészei azonban annyira kiégtek — a szolgáltatóvállalat szerint 90 százalékban —, hogy a javítása gazda­ságtalan. — Ha a szakemberek így látják... — Mégsem ilyen egyszerű a dolog. Bár az Elekt­roszer szakvállalat, a lakóhelyemhez is sokkal kö­. zelebb esik, véleményét nem fogadta el az ÁB. Szakértőként a Budapesti TRANSCODE Hír­adástechnikai Szolgáltató és Gyártó Gazdasági Munkaközösséget ajánlották. Ötszáz kilométert utazott! — Felvitte az ITT-t „kivizsgálásra”?- Erre még nem volt időm és lehetőségem, hiszen nekem is dolgozni kell. Körzeti villanyszere­lő vagyok öt községben. Hozzám bármikor jön­nek, ha valahol kialszik a villany. Nem mondha­tom azt, hogy váljanak. Innen nehéz kimozdulni. — Mi történt a videóval? 1— Először is vámáru-nyilatkozattal igazoltam a biztosítónál, hogy a készülék külföldi, s hogy a behozatalkor 65 ezer forintra értékelték. Ötezer- kétszázötven vámot is fizettem érte akkor. Az ÁB megyei igazgatósága mégis „leszállította” az árát 30 ezerre! Nagyjából megfelezte. Azt sem értem, hogy a TRANSCODE minek alapján állapított meg tíz százalék maradványértéket, az Elektroszer 20 százalékával szemben. Hogy legyen igazolása az ÁB-nak, kétszer mentem Budapestre: a video át­adásakor és a szakvélemény elkészültekor. Csak­nem 500 kilométer autózásba került ez nekem La­kitelekről! — Kecskeméten mennyit kért volna az Elektro­szer a vizsgálatért? — Hárómszáznegyvenöt forintot. Hátra van még az ITT színes televízió szakvéle- . ményezése. Ismét Budapest? Ha nincsenek a barátok __ — Olcsóbb, s kevésbé fáradságos megoldást nem találtvolna az ÁB, lakiteleki ügyfele számára? —készülök kérdésemet a biztosítónak feltenni, ám előtte még Gyenes Istvánné telefonál Tiszakécské-. ről, a Felszabadulás utca 5. szám alól. Hallgassam meg őt is, hogy náluk mi történt. Beomlott a há­zukhoz toldalékként épített kamrapadlás teteje. S bár kötöttek rá biztosítást, kártérítési igényüket elutasították. Az asszony szerint: jogtalanul. Az eset nem régen történt. Egy szeptemberi éj­szakán zajra ébredtek. Elcsúszott a toldaléképület teteje. Kétszázötven forintot költöttek el telefoná­lásra, mire kijött az ÁB kárbecslője és — Gyenes István szerint — azt mondta: „Nem a szél tettei tönkre a tetőt. Az idő. Ezért nem fizetünk egy fillért sem.1" Az, hogy az eső mégsem áztatta sokáig a padlást meg a kamrát, az ismerősök összefogásának kö­szönhető. Gyenes István barátai — Magyar Fe­renc, Tyevoda Lajos, Kiss László és Váráéi László — erősítették meg a gerendákat. Hoztak maguk­kal 150 cserepet is és rendbe hozták a tetőt. Űri ihódon, így?-— Miért tapasztalja úgy a lakiteleki és a tiszakécs- kei család, hogy az AB nem áll mellettük? Hiszen, aki gyorsan ad, kétezer ad... Kocsis Pál kárszakértőnek a biztosítók kecske­méti, Klapka utcai megyei igazgatóságán más a véleménye: — Mi arra oktatjuk a kollégáinkat, a fiatalabba­kat is — kezdi —, hogy ami az ügyfélnek jár, azt úri módon fizessék ki. Nem tehetünk róla, hogy az iskolákban nem tanítanak a gyerekeknek olyan alapvető jogi ismereteket, amelyekkel felnőttko­rukban tisztában lennének azzal: mi a szerződés? A biztosítás is az. Ketten kötik. — Gál Dezső amiatt bosszús, mert „alulmarad” ebben a szerződésben... — Ez nem igaz. Nem akarja megértem, hogy kétszer kettő négy. Körbetelefonált’mindenkinek. Beszélt a fiókvezetővel, a helyettesével, aá igazga­tónkkal, fölkeresett engem, s mint hallom, a Petőfi Népének is elmondta a panaszát. Azt szeretné bi­zonyítani, hogy mi vagyunk a hibásak. — A tények olvasónkban ezt a feltevést támaszt­ják alá. ■— Mit vár tőlünk Gál Dezső? M'ajd a nyakába borulunk, s azt mondjuk, itt van 150 ezer forint, és éljen belőle boldogan? Kifogásolja, hogy a vide­ónak miért nem az eredeti árát vettük alapul a kártérítéshez: Azért, mert közben csökkent az ára a piacon, annak következtében is, hogy manapság az emberek úgy mehetnek külföldre, mint ahogyan én ki-be sétálhatok az ajtómon. Hozzák az ország­ba a színes tévéket, a videókat és a hifitornyokat. Hogyne csökkenne az ánik is! Ami a gmk-hoz utazgatást illeti: mi nem vagyunk palimadarak, hogy az ügyfél tévéjét a biztosító költségén szállít­hassa Budapestre. Saját érdeke, hogy felvigye. . —Az Elektroszert nem tekinti annyira megbízha­tónak, hogy szakvéleményét elfogadná? — Nem. — Miért? — Mi a garancia arra, hogy részrehajlás nélkül, az ügyfél érdekeit is figyelembe véve döntenek? A javításhoz megvan-e minden alkatrészük? , — A Philips VR 6443-as video vizsgálata a TRANSiCODE-nál 644forintba került, ugyanezt az Elektroszer 345-ért elvégezte volna. — Vesztettünk 644 forintot, viszont nyertünk ötezret, mivel a gmk — az Elektroszerrel ellentét­ben — ennyi értékű alkatrészt még jónak talált a videóban. Nem kristályvázát vert le a macska! Gál Dezső viszont jogvesztettnek érzi magát. Az ÁB a Budapestre utazással mintegy göröngyöket rak az útjába. Hadd küszködjön, hadd erőlködjön, hogy pénzét (majd), hónapokkal a káreset után, felvehesse. Tényleg ezt akarja a biztosító ...? A tiszakécskei házaspárnak már göröngy sem jutott. Kocsis Pál fényképet vesz elő. Rajta vizfo- lyásos, moha lepte padlásfal. Annak a bizonyítéka, hogy Gyeneséknél a tetővel nem a vihar — mint ők állítják —, hanem az idő, a 100-150 év végzett, mióta a ház fennáll. — Jobban jártak volna, ha leég az egész épület. Akkor fizetnénk, így nem — mondja Kocsis Pál. — Azért sem fizetünk, ha a macska leveri a kris­tályvázát az asztalról. Megkímélhették volna! Október 26. Az ÁB megyei igazgatóságán Tóth László osztályvezető is megerősíti: Gyeneséknek • csak tűz-, víz-, villám- vagy viharkárért fizethetné­nek. A biztosítási feltételek között nem szerepel, hogy az épület elavult állapotának következmé­nyéért is vállalnák a felelősséget. — S meddig vár — még mindig, a villámcsapást követő negyedik hónapban is — Gál Dezső a hiány­zó pénzre, aki a nyár óta 12 utat tett meg a biztosí­tókhoz Lakitelek és Kecskemét között? ' Az osztályvezető és Zentai János csoportvezető szerint nem akartak rosszat ügyfelüknek azzal, hogy a gmk-t ajánlották neki Budapesten. Jól járt, hiszen a TRANSCODE szakvéleménye számára anyagilag is előnyösebb. :— S az ötszáz kilométernyi út, a villanyszerelő elfecsérelt ideje, meg a tizenkétszeri Kecskemétre utazás? — vetem közbe. , Ezeknek a költségét már nem téríti meg a bizto­sító. Ám nem is lett volna szükség az üzemanyag- és időpazarló utazgatásokra, ha akadt volna vala­ki, aki nem hagyja magára az ügyfelet nehéz hely­zetében! Aki megmagyarázta volna neki, elég, ha részletes költségvetést hoz a javításról bárhonnét mindegy, hogy az Elektroszertől vagy magán- kisiparostól — azt is elfogadják a biztosítóknál. V §= De miért csak az újságíró kérdezősködésére és nem Gál Dezső tájékoztatására mondták el ezt an­nak idején? Kopognak az ajtón. A lakitéleki ügyfél lép be. Számlát hozott az Elektroszertől az' ITT televízió 44 ezer 926 forintba került javításáról, részletes munkaleírással és anyagköltséggel. — A jövő héten postára adjuk ezt a pénzt is — mondja látogatójának Tóth László —, ezzel kifizetünk önnek összesen 100 ezer forintot. Igaz, kicsit körülményesen, ezért elnézést kérünk. Sajná­lom, hogy nálunk vagy az Elektroszemél valaki felkészületlen volt ebben az ügyben. Az Állami Biztosító munkájára egyébként me­gyénkben nem ez a huzavonás ügyintézés a jellem­ző; az idén 8 ezer kárt térítettek meg a lakosság­nak, 100 millió forint értékben. Ha feszültséggel terhes várakozás után is, de Gál Dezsőnek rövide­sen a zsebében lesz a teljes kárösszeg: a 100 ezer forint. Megküzdőit érte! Kohl Antal FEHÉR FERENC—HELLER ÁGNES: MAGYARORSZÁG, 1956 (VI.) A kádári Magyarország Ez a forradalom a maga ügyét, bárha csak néhány nap alatt, odáig vitte, ahon­nét már végleges körvonalai is kirajzo­lódtak. Egy olyan világban, ahol a szu­perhatalmak cinikus módon összeját­szottak, ahol a radikális ügyek eredeti céljait oly gyakran elárulták, ahol a föl­szabadító mozgalmak valódi üzenetét a legkülönfélébb konzervatív és funda­mentalista diktatúrák a saját képmá­sukra hamisították — a magyar október radikális demokratizmusával egy maga teremtette „új köztársaságot” körvona­lazván, ígéretes és romlatlan példaként magasodik elénk. Olyan ügyként, amely képes volt ismét erkölcsi és társadalmi önbizalmat csöpögtetni egy nemzetbe, mely azt oly kétségbeejtő módon nélkü­lözte. És ez igenis nyereség, még ha mind ez idáig csupán potenciálisan is: A dolgok jelenlegi állása azonban, ha a hullámhegyek-hullámvölgyek napon­kénti váltakozásait tekintjük, vigaszta­lan képet mutat. A kádári Magyaror­szág, persze, időközben a liberális'nyu­gati sajtó kedvencévé vált. Ez részint af­féle esetlegességeknek köszönhető, hogy „éppolyan normális és kedélyes diszkói vannak', mint a művelt Nyugatnak". Am nem kevésbé köszönhető annak a nyil­vánvalóan lényegibb szempontnak, hogy a vdrsói tömb országai közül az elnyo­más rendszere itt a legjobban megszerve­zett, a legkevésbé irracionális (mi több: eszközeiben racionalizált) s ennélfogva bizonyos mértékig még a leginkább elvi-' selhető. E kijelentés igazáról bárki meg­győződhet, aki nem sajnálja a fáradsá­got az összehasonlításra (amihez külön­ben aligha lesz szüksége elmélyült kuta­tómunkára). Létezik azonban Magya- rországgall kapcsolatban egy alapvető hazugság, I ez nem egyéb, mint a nép és a kormány közötti állítólag létrejött kompromisszum divatos hangoztatása. Efféle kompromisszum valójában nem létezik, s a jelen föltételek között nem is létezhet. Van ugyanis két olyan ismérv, amely­nek hiányában nem beszélhetünk valódi kompromisszumról. Az első a különböző társadalmi tényezők autonómiájának (noha némelykor csak megszorításos és viszonylagos autonómiájának) megléte, amely autonóm tényezők egyszersmind társadalmi erőt is képviselnek, jóllehet az nim szükségképpen ölti fegyveres ha­talom formáját. Ezen többé-kevésbé au­tonóm erők lehetnek mindkét oldalon in­tézményesültek (mint az a legliberáli- sabb kapitalista országokban a vállalko­zók, az állam és a szakszervezetek for­májában megvan), de lehetnek csupán félig intézményesültek, mi több, olykor még formális intézményesülés nélkül is elfogadottak. Viszonylagos autonómiá­juk és egymástól való elkülönülésük azonban mindenképpen abszolút előfel­tétele bármely valóságos kompromisz- szumnak, amire érdekütközéseik egyez­tetése nyomán juthatnak, A másik előfeltétel, jóllehet „szoli-\ dabbnak" tűnhet, valójában nagyon « lényegi jellegű. Ez pedig a mindkét fél részéről meglevő alapvető megejgyezési készség, más szóval a játékszabályok\ meghatározta korlátok kötelező érvé-\ nyű tiszteletben tartása, s ugyanígy bi­zonyos azon belüli jogosítványok köl-\ csönös elismerése. Természetesen azl egyes, kötelező érvényűnek elismert korlátok időről időre változhatnak, mindazonáltal egy adott időszakon belül okvetlenül kell lennie néhány (nyilváno­san és hallgatólagosan egyaránt elis­mert) korlátozásnak, máskülönben az érdekkonfliktusokból forradalmi hely­zet állna elő. Ezen jogosítványoknak a közvélemény nyílt vagy legalábbis hall­gatólagos egyetértésén alapuló \(leg­alábbis bizonyos mértékű) legitimáció­val kell rendelkezniük, mátskülöben el­vész a társadalmi konfliktusok kezelésé­nek lehetősége. Mármost a Kádár-rendszerben egy\ valódi kompromisszum éppoly lehetet­len, akár a legdurvább sztálinista dikta­túrákban (mondjuk Eszak-Koreában vagy Albániában). Itt ugyanis semmifé­le társadalmi erő nem rendelkezik au­tonómiával (leszámítva, persze, az ap­parátus „autonómiáját" a társadalom­mal szemben, más szóval: uralmát fölöt­te. Ennek a helyzetnek kettős oka van. Az egyik, hogy az apparátus nem akar megegyezésre jutni a lakossággal, an­nak továbbra is parancsolni, vagy leg­jobb esetben is csak engedményeket ten­ni hajlandó. A másik, hogy ennek az apparátusnak csupán konszolidált, nem pedig legitimált hatalma van, ezért so­hasem válhat a nép elnyomója helyett annak döntőbírójává. Lássuk, melyek voltak e forradalom ama radikális követelései, amelyek az­óta soha még csak a megvalósulás kü­szöbéig sem jutottak el! Először is: a nemzeti szuverenitás teljes helyreállítá­sa. Másodszor: az államosított munka demokratizálása egy közvetlen termelésirányítási rendszer bevezetésé­vel, amely egyrészt véget vetne a szük­ségletdiktatúra uralmának, másrészt végképp megakadályozná a háború előt­ti rendszerhez való visszatérést. Har­madszor: az emberek tanultak a tanács- rendszer bevezetésének korábbi naiv ki- ■ sérleteiből. Am az efféle társadalmi ta­pasztalat, amennyiben azt megbízható és hiteles szószólók nem erősítik meg a politikai szférában (ahol az emberek­nek, a közvetlen demokrácia kiegészítő rendszere ellenére — legalábbis mind­mostanáig — csupán közvetett képvise­lete lehet) igen könnyén az elárultatás, kijátszás vagy a teljes kiüresedés sorsá­rajuthat, amikor is értéktelen kacatként már bátran a sutba vágható. Éppen ezért a magyar forradalom tömegei nem csu­pán az általános polgári szabadságjogok (a vallásszabadság, a sajtószabadság stb.) helyreállítását követelték, hanem egyszersmind sajátos módon ragaszkod­tak a politikai pluralizmus rendszeréhez is—jóllehet ennek egy olyan változatá­hoz, amely a korábbi tapasztalatain' okult köznép éber ellenőrzése alatt áll. Végül pedig mindehhez járul kiegészí­tésképp egy kiemelkedő jelentőségű do­kumentum: Bibó tervezete a magyar kérdés kompromisszumos megoldásá- 1 ra, amely bizonyos tartalmi korlátozd-,. sokat ■ a szabadságjogok mindenféle | megszorítástól mentes formális rendsze­rével foglalt egységbe. Megítélésünk szerint ez az akcióterv, ha a balsors ettől az esélytől meg nem fosztja, igen nagy népszerűségre juthatott volna. Egészében véve mindezen vonások a politikai forradalmak modern történeté­nek merőben- újfajta példáját vázolják elénk: egy olyan foradalomét, amelyet a közvetlen tömegcseáekvés emelt tetőfo­kára, független fzon ideológiáktól, amelyek e tömegek cselekvésében tény­legesen manifesztálódtak és kifejeződ­tek. Senki sem állíthatja, hogy e radiká­lis követelések bármelyike — akárcsak részben is — valóra vált volna. Követke­zésképp a magyar forradalom és annak programja, noha csak elvi mértékként, mindmáig nem került le Kelet-Európa általános'politikai napirendjéről. Azon hosszú időn át titokban tartott gesztusa révén, hogy nem kért kegyel­met, Nagy Imre, egy legyilkolt forrada­lom alakítója, szószólója, mártírja' és szimbóluma egyszersmind elutasította azoknak szánalmas rehabilitációs aján­latát, akik készek voltak őt megölni, s valóban meg is ölték. Ezt a végakaratot mindazoknak tiszteletben kell tartani­uk, akik az emberséget becsülni tudják, s még inkább azoknak, akik mind az ő személyes munkásságát, mind a magyar, forradalom nagyságát megértik. Ámde mindezen túl, végül is ki merné teljes bizonyossággal azt jósolni, hogy Nagy Imre budapesti nyilvános temeté­sét soha sem fogjuk megérni? S ha egy­szer mégiscsak megérjük a napot, hogy a mártír miniszterelnök végre megtérhet panteonjába, úgy nem kétséges, miféle jelmondatok lesznek fölirva a végtisztes­séget megadó tömeg gyászlobogóira. VÉGE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents