Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-01 / 259. szám

1989. november 1. 9 PETŐFI NÉPE • 5

Miért tartották távol a sajtót?

Űj ágazati titkárok Bács-Kiskunban

A meghívón kívül telefonértesítést kaptam még néhány éve is megyei vagy ágazati szakszervezeti küldöttgyűlésekről.

Mostanában kifejezett kérésem ellenére is hiába várom a beszámolót, a tanácskozás pontos időpontját és helyszínét tartalmazó küldeményt. Jobb, ha újságíró nem látja, hallja a vitákat, igy vélekednek.

A KPVDSZ volt megyei titkára egyenesen megtiltotta munkatársának a sajtó előzetes tájékoztatását.

Mi tagadás, meglepett döntése, hiszen tapasztalhatta, hogy mindig jóindulattal számoltunk be kezdeményezéseikről, gondjaikról, örömeikről. Tudtuk: helyzetük rosz- szabb, nehezebb a különféle termelési ágazatokban dolgozókat ösz- szefogó tömörülésekénél. A megyei titkárságon az utóbbi időben tapasztalható „majd megoldódik valahogy” szemléletet is inkább áldatlan körülményeikkel. magyaráztuk, mint tehetetlenséggel vagy kényelmességgel.

A küldöttgyűlés után vált nyilvánvalóvá, hogy a korábbi vezető titkár miért tartotta távol lapunkat a megyében dolgozó kereskedelmi, pénzügyi és vendéglátóipari dolgozók számára fontos tanácskozástól.

Számított a közte és munkatársa, Rábai Istvánná közötti személyi ellentétek kirobbanására, tisztségének esetleges elvesztésére, választási taktikájának balsikerére?

Aligha feladatunk a két szak- szervezeti tisztségviselő ellentétének kiteregetése, az igazságtevés. Másutt és máskor is előfordul, hogy két ember nem szíveli egymást, vagy kölcsönös fenntartásaik vannak. A konfliktus mindaddig magánügyük, amíg vetélkedésük során mindketten tudják: a személyes ellentéteknél fontosabbak munkahelyi kötelességeik, az általuk képviseltek érdekei, amíg kölcsönösen betartják a kialakult előírásokat.

Sajnos, a KPVDSZ megyei küldöttválasztó gyűlésén a jelölőbizottság elnöke — csak sejthető, hogy miért, kinek a rábeszélésére — csupán Tóth Andrást, az eddigi

titkárt javasolta a tisztség további betöltésére, noha több alapszervezet követelte a kettős, esetleg a többes jelölést.

Csodálható, hogy az addig viszonylag nyugodt hangulatú, ám a szakszervezeti érdekvédelmet általában,! a KPVDSZ ágazatot különösen bíráló (több alapszervezet a közelgő kongresszus állásfoglalásaitól tette függővé további tagságát) tanácskozáson ingerült, indulatos felszólalások bírálták a demokratikus elvek ilyen nyílt megsértését. Hiába próbálta a még hivatalban levő megyei titkár várható vetélytársát megjegyzésekkel lejáratni, a küldöttek nyilvánvaló fölénnyel a kettős jelölés mellett döntöttek.

Miért szavaztak jóval többen az eddigi munkatársra, mint Tóth Andrásra? Értesüléseim szerint harcosabbnak tartják az ütközések elől hamarabb visszahúzódó eddigi titkárnál.

Emberileg érthető Tóth András csalódottsága, ám neki is tudnia kellene, hogy választott testületekben megszűnnek a nyugdíjazásig kitartó megbízatások, vállalni kell a tagság, a küldöttek akár méltányos, akár méltánytalan, akár indokolt, akár megalapozatlan döntését.

Számomra rokonszenvesebb Rigó Sándor magatartása, bár a Medosz megyei bizottságától sem kaptam meg a szóban jelzett tanácskozásukra a meghívót.

Lapunkban is többször beszámoltunk a Medosz megyebizottságának érdekvédelmi kezdeménye^ zéseiről, aktivitásáról, közvetve- közvetlenül bíráltuk bürokratikus megnyilvánulásaikat.

Az eddigi titkár azonban vállal- ' ta a nyilvános megméretést és tu- domásúl vette: a küldöttek szavazatai szerint ezekben a nehéz időkben az eddigi íjiunkatárs, Mezei Zöltün 'hatékonyabban 'tudná irányítani, 'összefogni a Medosz megyebizottságának érdekvédelmi munkáját. Ám elismerve Rigó Sándor tapasztalatait, ügyszeretetét, továbbra is számítanak munkájára.

Heltai Nándor

KÉPERNYŐ

Hitelesen ötvenhatról

Némi töprengés után határoztam el, hogy a Tévémagiszterrel kezdem rövid, az elmúlt heti műsorban tallózó jegyzetemet. Azt hiszem, az eddigi leg- tárgyilagosabb, legelgondol- koztatóbb összeállítást látták, hallhatták 56-ról, akik megnézték emlékező sorozatuk legutóbbi adását.

A talán-talán végleg a süllyesztőbe került parancsuralmi rendszer a történelmet is hatalmi monopóliumának tekintette. Gátlástalanul hallgatott el, hamisított vagy hanyagolt el tényeket, különösen akkor, ha nyilvánosságra kerülésük esetén netán módosítani kellett volna az agitációt, a propagandát.

Ezzel is magyarázható, hogy a nagy költséggel és számos kutatóval dolgozó tudományos intézetek meg sem kísérelték a, történelmi tudatunkat alapvetően befolyásoló, nemzetünk sorsát meghatározó események pontos vizsgálatát. Nem kis kockázatot vállalt Bokor Péter és néhány társa, amikor a hiteles dokumentumok felkutatására, az események részeseinek megszólaltatására vállalkozva segítette a homályoszlatást. Sokan szerették volna elhallgattatni, leállítani, mert kiderült, hogy a fehér esetleg szürkés, a fekete sötétbarna, elfogadhatatlanok a körülményektől, az előzményektől eltekintő sum- más ítélkezések, a hatalmi csoportosulás egyoldalú, túlzó általánosításai. Nem csupán a történelemtudományra jellemző, hogy fontos feladatokat nem az e célokra szervezett, drága intézmények oldanak meg, hanem elhivatott, rátermett, független emberek. A tévé eléggé nem dicsérhető tiszte a közhasznú magántörekvések támogatása, a rejtőző szellemi energiák feltárása, a fölismert új értékek^. népszerűsítése,- i. a közgondolkodás fejlesztése. Ez utóbbit tartom a legfontosabbnak egy olyan országban, ahol két-három hatáskeltő felszólalás elegendő felelős országos pozíciók megszerzéséhez.

Azért tetszik a Tévémagiszter sorozata, mert következtetések, megállapítások kinyilvánítása helyett a tények minél hitelesebb kiderítésére, az okok és a folyamatok bemutatására törekszik, mellőzi a propagandaszempontokat. És ezért volt döbbenetes hatású (még hétfőn) az Egy halálraítélt vallomása.

* * *

Úgy látszik, Gál Jolán nem hallgatta a Tv 2 által a nyilvánosságról rendezett vitát, nincs tisztában szakmánk alapkövetelményeivel. Összekeverte a tudósítást saját véleményével. Minősíthetetlen stílusban számolt be a Szabad Demokraták országos tanácskozásáról. Csak dicsérhető a Híradó szerkesztőségének a magatartása: még aznap este nyilvánosan kifejezhette tiltakozását a tekintélyes szervezet képviselője.

Példaszerű mértéktartással, de a józan ésszel mindvégig szövetségben szólaltatta meg A Hét egyik munkatársa Anto- niewicz Rolandot. Nyilvánvalóvá vált, hogy működésével — ő volt a nyilas röplap „szerzője” — nem politikai műsorokban kellene foglalkozni, hanem egészen más rovatokban. Amíg világ a világ, mindig lesznek ilyen zavaros, a valóság fölismerésére képtelen, beteges lelkületű emberek. Akkor veszélyesek, ha a zavaros helyzet teret ad eltévélyedésüknek, fegyverhez juttatja őket és híveiket. A Vezér utcában élő, vezért szerepre vágyó álpolitikus magatartása ugyanakkor hátborzongatóan idézett egy, az ötvenes években bizonyos körökben megszokott szemléletet, magatartást. (Azt állítja, hogy őt nem mások személyiségjogainak ■■ megsértéséért, csalásért vonják felelősségre, hanem úgymond kommunista nézetei miatt.)

H. N.

; a Magyar Szó ÍRJA

SZÖKÉS JUGOSZLÁVIÁN ÁT (1.)

Átúsztam a Dunát!

A tájainkon beszélt nyelvek felületes isme: rője is egyből eltalálhatja, hogy milyen nemzetiségűek, pontosabban milyen anyanyelvűek azok a harminc év körüli romániai fiatalemberek, akiket most itt az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának belgrádi tiszteletbeli. képviseletének halijában egyenként szólít az intézmény képviselője:

— Áron N., Szabolcs K., Csaba K., Géza F., Gyöngyvér F., Helmut M., Johann G.

És így tovább.

Valamennyien egy-egy papírlapot vesznek át a tisztviselőtől. Két kézzel szorítva, mint valami aranybullát, úgy tartják hitetlenkedve maguk elé a fényképpel ellátott szerbhorvát nyelvű, latin betűs okmányt, amely afféle személyazonossági igazolvány és egyben kiutazásra feljogosító engedély Jugoszláviából, ugyanakkor egy más országba való beutazást is lehetővé tesz. Adott esetben Magyarországra való utazást.- Miért tették ezt a kerülőt? Nem lett volna egyszerűbb egyből megcélozni Magyar- országot, hiszen bizonyára eldöntötték, hogy hova mennek?— kérdem.

— Nem, arra többé nem lehetséges. Egy idő óta az a határszakasz teljesen megközelíthetetlen, a szögesdrótakadályokon most már legfeljebb a madár juthat át.- Es mi a helyzet a román—jugoszláv határszakaszon? Erre könyebb volt?- Kockázatos, de lehetséges, nem úgy, mint amarra. Ha a szárazföldön jön az ember, némileg megkönnyíti a dolgát, hogy a terep dimbes-dombos vagy hegyes. Ha pedig vízen, mármint a Dunát átúszva vág neki, akkor több eszközt is igénybe vehet...

— Ki itt az maguk közül, aki átúszta a Dunát és úgy érkezett Jugoszláviába?— kérTavaly 4000, az idén pedig már 4500 körül volt azoknak a külföldi állampolgároknak a száma, akik Jugoszláviába szöktek és meneküld státusért folyamodtak a jugoszláv hatóságok közbenjárására az ENSZ illetékes szerveihez. Főként román állampolgárságú magyar és német anyanyelvű emberekről van szó, de románokról, csehekről, szlovákokról, keletnémetekről, albánokról, sőt irániakról is. Jugoszlávia tranzitország, mert a menekültek státusuk megszerzése után szinte kivétel nélkül továbbutaztak.

*

Kladovo az a Duna mentén fekvő község, amelyben a legtöbb Romániából érkező megfordul. A község ugyanis 92 km-en határos a szomszédos Romániával és a határszakaszt kizárólag a Duna alkot- . ja. Hivatalosan meg nem erősített, de megbízható forrásból származó értesülés szerint, tavaly csak ebbe a községbe több mint 500 román állampolgár érkezett, a fentiekből egyértelműen kitűnik, hogy milyen úton. Számuk az idén száz százalékkal növekedett.

deni a körülöttem kialakult csoport tagjait, miközben odabentről a hivatalnok az írószerszámával megkopogtatja az üveget, és egyértelmű mozdulattal közli, hogy mi a kifogása.

Kint az utcán a nagykövetségek és konzulátusok tőszomszédságában, a Proletár brigádok utca 58. szám alatti épület bejárata előtt folytatjuk a beszélgetést. A riporternek viszonylag könnyű a dolga, kérdeznie alig kell, minden ember, akivel szemben áll, riportalany a javából.

— Én átúsztam a Dunát, mégpedig ott, ahol a legmélyebb, legnagyobb a sodrása, de ahol a legkeskenyebb! — lép elő egy jó testi felépítésű, sportos, de nem túl magas fiatalember. — De aligha vagyok egyedül.

— Csak úgy egyszerűen meggondolta magát és beugrott?

— Nem. Terveztem. A pohár akkor telt be és akkor született meg a végleges elhatározás, amikor úgy augusztus végén a gyermekeimet is be kellett mutatnom egy fejadagosztás alkalmával. Nehogy csaljunk, nehogy túl sok jusson nekik. Ekkor összeszorult a torkom, vagy inkább elöntött a méreg, magam sem tudom, és azt mondtam: ez így nem mehet tovább! Régóta tervezem tehát. Amint mondtam, sportoltam, aktívan, ezért nem jelentett különösebb teljesítményt számomra a sebes folyású vízben való úszás. Ami kimerített, az maga az elhatározás végrehajtásának a tudata, a családom ideiglenes elhagyása volt, mert remélem, hogy ez az állapot csak ideiglenes lesz. Amikor augusztus végén azon a hajnalon csendben, csobbanás nélkül beleereszkedtem a Dunába, sem félelmet, sem kételyt nem éreztem, csak a roppant elhatározást: mennem, kell, mert ennél — amiben éltem és amiben családom ma is élni kényszerül — rosszabb már nem lehet. A kimerültség, s a pszichikai feszültség okozta levertség valójában csak akkor vett rajtam erőt, amikor már a nehezén túl voltam, amikor alig néhány karcsapásra volt a jugoszláv part. Úgy éreztem, alámerülök, hogy összecsapnak a hullámok a fejem felett. De erőt vettem magamon és egy szál alsónadrágban, két, előzőleg gondosan műanyag zacskóba csomagolt és a testemre kötözött batyuval kimásztam a partra. Nem tudom, meddig feküdhettem ott, mert amikor elvittek, a nap már magasan sütött az égen.

Dujmovics György (Folytatjuk)

AKIKNEK MI IS A NYUGAT VAGYUNK

Az északi kapu előtt

• Záhony felé utazva a gyorsvonaton még tavaly ősszel üres kupét is talált az ember, persze csak hét közepén. Nemrég, a szabolcsi meghívásnak eleget téve, szüretre utazva, alig kaptunk ülőhelyet. Főleg Orosz beszédet hallottunk, s azt hittük, hogy ez csak véletlen. Nyíregyháza után, csomagokkal megrakodva, vonulni kezdett a nép előre. Mint kiderült, az első kocsik mennek át Csop (Csap)-ra, ezért az igyekezet. Vagyis a sok utas mind a határon túlra tart. A jelekből ítélve csak bevásárolni szaladtak át Magyarországra, s utaztak egészen Budapestig, most pedig visz- sza..

A város ostroma

Kisvárda élénk kereskedőváros volt a régi világban, s ez év március elseje óta, bár más előjellel, ismét elmondható róla ugyanez. Akkor indult meg a kishatárforgalom hazánk és a Szovjetunió, pontosabban a négy kárpátaljai járás — az ungvári, a munkácsi, a nagyszőlőst a beregszászi ^ illetve Sza- bolcs-Szatmár megye között.

A hivatalos szervek azt hitték, hogy főleg a rokonlátogatásra korlátozódik majd a forgalom. Szabolcs megyébe évi 300 ezer embert vártak, s erre is készült a kereskedelem. Rövidesen kiderült azonban, hogy ennek sokszorosára, valóságos ostromállapotra kell berendezkedniük. Márciustól augusztusig a kishatárforgalomban másfél millió szovjet állampolgár lépte át a határt, s ezek jó része nem állt meg Záhonynál.

A kereskedők persze nem panaszkodnak, a bolti tolakodást, a kosárhiánnyal fékezett bejutást és a munkaidő utáni üres polcokat nehezen viselő hazai vásárlók annál inkább.

Záhonyi KGST

Nem mindennapi látványosságot ígértek rokonaink, amikor rábeszéltek bennünket egy záhonyi kirándulásra. Amit tapasztaltunk, meghaladta a képzeletünket.

A határ előtt három kilométeres kocsisor a főúttól való letérésre kényszerített bennünket. Végül is, némi izgalom árán, ott voltunk a

ÚJ TOTÓ

piac mellett. Állítólag még a moszkvai olimpia idején parkolóhelynek készült ez a terület, most pedig utcasorokba szerveződött, alkalmi és törzshelyet foglaló — állandó utánpótlással rendelkező — árusok hada fogad bennünket. Lengyelek, ukránok, oroszok, de láttam osztrák, német és jugoszláv rendszámú kocsit is, amely raktárnak és hálóhelyül is szolgált.

Négy-öt férfi egy-egy maroknyi rubelt kártyalapként pörgetett az ujjai között. Nyolc-tíz forintért adják, ha valaki venni akar, úgy látszik, hogy még így is megéri nekik az áru-pénz-áru kapcsolatot ismerő, üzleti, seftelő világban. Van itt japán magnó, francia és orosz kölni, jugoszláv konyak, szamovár, az égvilágon minden, amit csak el lehet képzelni, s gyakran féláron. Alkudni lehet, sőt kell, ez a szabály. Engem egy csomó nagyméretű turulmadárszobor lepett meg, mint a kereskedői alkalmazkodóképesség szimbóluma. Ugrattak is, hogy vegyek egyet, de elmulasztottam.

Máris üzletek nyíltak a közelben; Video City, hirdeti a felirat egy új épületen. Záhony, panaszolják az ott lakók, szenved ettől a zűrzavaros és kétes- hirű „idegen- forgalomtól”, de a tanács egyelőre magára hagyott és tehetetlen. A „kiváló határőr” város nem tudja, mit kezdjen ezzel a' nemzeti ajándékkal.

Nyugat vagyunk?

Hazafelé nehezen, csak ráfizetéssel, az első osztályú kupéban jutottunk helyhez. Egy Budapestre áttelepült tanárnő és kisfia ültek velünk- szemben. Beszélgettünk. Kéthetenként utazik haza Pereg- szászra az édesanyjához, aki nem akarja otthagyni a családi házat. Ilyenkor a mosóportól az élelemig mindent visz, mert a boltok odaát üresek, ezért van ez a hatalmas népvándorlás. Hogy a mi kis országunk meddig bírja az aránytalanul felduzzadt és egyoldalú forgalmat? A kérdés nyitva marad.

Az ausztriai magyar roham jut az eszembe. Ezek szerint mi is Nyugat vagyunk ... Attól függ, hogy mihez képest.

F. Tóth Pál

Egy nemlétező lapból ollóztam ki az alábbi nemlétező cikket. Új szerencsejátékról van szó, azazhogy a régi totóról, de új csapatokkal. Egy létező ország újonnan szerveződő csapatainak bajnoki fordulójára, pontosabban az egyes mérkőzésekre lehet tippelni. Nézzük az esélyeket!

1. Bős—Nagymaros. Sajnos a játék idejekorán félbeszakadt. Gabcsi- kovo játékvezető tizenegyest Ítélt Nagymaros .ellen, mert annak csapati- kapitánya rájött, hogy az első gólt lesből kapták. A folytatás bizonytalan, még többszöri óvás várható. Háromesélyes, bár Nagymaros döntetlenre játszik, mert ez már felér egy győzelemmel.

2. Ar SC—Bér TBC. Áréknak kedvezett a sorsolás, minden csatájukat hazai pályán vívják, eddig egyetlen vesztes meccsük sincs. Bérék hosszú idő óta az utolsó helyen tanyáznak. így egyértelmű az ÁR SC győzelme.

3. Posztsztalinizmus—Demokrácia. Miután a házigazdák néhány öngólt kaptak, jelentősen feljött a vendégcsapat. A posztsztalinisták talán a második félidőt sem tudják végigjátszani, a Demokrácia középcsatára pedig sohasem szokta kihagyni a ziccert. Kettes a várható tipp, de meglepetés esetén a háromesély sincs kizárva.

4. Testvéri Tankok I.—Testvéri Tankok II. A mérkőzés törölve.

5. Szegény TC—Gazdag CC. Mivel az otthonában játszó csapatnak rendkívül gazdag az utánpótlása, és jól felkészült, velőscsonttal doppingolt játékosokból áll, a tipp: egyes.

6. Munkásőrség VT—Leszerelés MN. A találkozó törölve.

7. MSZP—Ellenzéki Kerekasztal. Mindkét csapatnak széles szurkoló- tábora van. A vendégcsapat igen elszánt, a hazaiak erősen védekeznek. Már több lesgól volt, de az első félidő eredménye mindenképpen döntetlen, a második háromesélyes.

8. SZJA—Életszínvonal. Az APEH és az illetékes béka véleménye

szerint a SZJ A folytatja lestaktikáját. A svájci retesz egyelőre jól működik. Az utóbbi időben azonban a csatárok játékában nincs olyan átütő erő, mint két évvel ezelőtt. A kezdeti lendület és a folyamatos nyomás igen megviselte az Életszínvonal játékosait, vonalon kívülre kerültek. Győz az SZJA. ,

9. Április 4.—Október 23. A régi, nagytekintélyű, vörösmezes csapat nimbusza az utóbbi időben megtört. A sokáig címer nélküli trikolóron élő vendégcsapat forradalmi változást ígér. Ha bejön: kettes.

10. Munkahelyi Alapszervezetek—SZDP. Ha á házigazdák a munkahelyekről kivonulnak a pályára, akkor egyenlő eséllyel veszik fel a harcot. Nincs kizárva az SZDP győzelme, de a döntetlen is valószínűsíthető.

11. Tovaris Aramszállitók—Paksi Atom. A hazai csapat ki-kihagy, a Paksi Atom még jól tartja magát. Kiegyeznének a döntetlenben, de a Tovarisok villanyfényes mérkőzés esetén veszíthetnek.

12. NDK Menekült EK—Erdélyi Menekült EK. Mivel az egész NDK-s csapat az NSZK-ba emigrált, a mérkőzést törölték.

13. Értelmiség—Kontraszelekció. A sokáig mellőzött hazai játékosok tönkre akaiják verni a vendégeket. Győzelem esetén az Értelmiségnek zsebpénzt ígértek.

+1. Világútlevél—Valuta. A Valuta forintos labdáiról ismert, de kevés benne a deviza. A Világútlevélnek csak egy dollárja van. ebből következik az egyes tipp.

Saiga Attila