Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-23 / 278. szám
AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜLÉSÉNEK MÁSODIK NAPJÁN Pár(t)beszéd tése azt a helytelen, már-már törvénytelen szemléletet tükrözi, amely a társadalombiztosítási alapot nem önálló gazdálkodást folytató rendszernek, hanem úgymond a költség- vetés aranytartalékának tekinti. A bizottság határozottan leszögezi azt is, hogy a szociális kiadások és a munkanélküliség problémái nem érinthetik a társadalombiztosítási alapot. A kormány nem keverheti össze az állami feladatokat a társadalombiztosítás feladatvállalásával. Az alap vagyonának védelme érdekében a bizottság javasolja, hogy a kormány állítsa össze az eddig államosí- tottan működő társadalombiztosítás vagyonkimutatását, s az állami vagyonkezelésre kidolgozott elvekkel párhuzamosan tegyen javaslatot a társadalombiztosítás vagyonának visszaszolgáltatására. Szorgalmazzák azt is, hogy a társadalombiztosítás pénzügyeinek kezelését önálló bank- rendszer végezze. A testület javasolja, hogy mielőbb dolgozzák ki az új nyugdíjtörvényt, illetve a nyugdíjfinanszírozás rendjét. A bizottság támogatja azokat az elképzeléseket, amelyek az egészségügy reformját szolgálják; hangsúlyozza: a reformok fontos része, hogy az egészségügy finanszírozását biztosítási alapokra helyezzék. Szabó Imre (Hajdú-Bihar m., 11. vk.), a Hajdú-Bihar Megyéi Tanács elnöke felvetette, hogy mivel még nem született meg az önkormányzati törvény, ezért nem lehet tudni pontosat), >imlyen, új. feladatokhoz;, milyen új pénzügyi fedezetekre lesz szükség a jövőben. Emiatt viszont fennáll annak a veszélye, hogy a tanácsok egy része pénzügyi csődbe jut. Bugán Mihály (Szolnok m., 12. vk.) a szabályozási rendszer tökéletesítése érdekében javasolta, hogy az elmaradottsag eddigi általános értelmezése helyett alakítsák ki annak komplett, társadalmi, gazdasági térségre, településre jellemző kezelési gyakorlatát. László Béla (Szabolcs-Szatmár m., 14. vk.^ ugyancsak azt kifogásolta, hogy a tanácsi gazdálkodásról szóló koncepció nemhogy kiegyenlíti, hanem tovább növeli a tanácsok közötti jövedelmi különbségekeet. Szigethy Dezső (Győr-Sopron m., 14. vk.) az eddigi viták alapján annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az Országgyűlésnek a decemberi ülésszakon együttesen kellene tárgyalnia a költségvetésről és az adótörvények módosításáról. Balogh László (Pest m., 29. vk.), a Pest Megyei Tanács elnöke a tanácsi gazdálkodás korszerűsítésével foglalkozott. Dr. Pregun István (Szabolcs-Szatmár m., 1. vk.) üdvözölte azt, hogy megindult hazánkban egy olyan folyamat, amelynek során lehetővé válik a társadalmi feladatokat, célkitűzéseket megvalósító egyházi intézmények, így az egyházi iskolák, egyházi diákotthonok, szociális otthonok, egészségügyi intézmények egységes, az állami intézményekkel azonos költségvetési támogatása. Dr. Péterfy Réka (Budapest, 58. vk.) arról tájékoztatta a parlamentet, hogy a Mozgáskorlátozottak Országos Szövetségének elnöke előterjesztést juttatott el a miniszterelnökhöz, az Országgyűlés elnökéhez, a pénzügyminiszterhez, a szociális és egészségügyi miniszterhez, több parlamenti bizottsághoz és a képviselőkhöz. Ebben a fogyatékos és egészségkárosodott emberek hazai rehabilitációs és érdekérvényesítő szervezeteinek ál-- lami költségvetésre vonatkozó igényét fogalmazta meg. Csehák Judit szociális és egészség- ügyi miniszter a jövő évi költségvetés néhány egészségügyi és szociálpolitikai kérdéséről szólt. Hangsúlyozta, hogy egy átalakuló politikai rendszerben stagnáló, sőt romló életszín- jvonal mellett is lehetséges, sőt szükséges is. társadalmi értelemben hatékonyabb,. civilizáltabb szociálpolitika, megvalósítása, intézményesítése. Fiiló Pál (Budapest, 18. vk.) után Békési László a vitában elhangzottakra válaszolva elmondta: a végleges költségvetési törvénytervezetben a költségvetés alapjainak felrúgása nélkül igyekeznek majd véglegesíteni a hasznosítható javaslatokat. A tíz hozzászóló összesen 30-35 milliárd forintnyi, a költségvetést terhelő többletkiadási igényt fogalmazott meg. Ha figyelembe vesszük, hogy enélkül is mintegy 10-15 milliárd forintnyi bizonytalan kiadás szerepel a tervezetben, akkor érzékelhető, mekkora gondot jelent az összesen több mint 50 milliárd forint igény kielégítése, mégpedig úgy, hogy ne lépjük túl a felső határként 15 milliárd forintban megszabott költségvetési hiányt. A költségvetés szempontjából a miniszter szerint négy fő téma áll az érdeklődés homlokterében, a következő napokat tehát e koncepciók kidolgozására kell majd fordítani. Mindenekelőtt a lakásfinanszírozás és -gazdálkodás új rendjének és ezen belül az állami támogatás mértékének meghatározása a fő feladat. Békési László a vitában elhangzott konkrét javaslatokra a decemberi vita során kíván kitérni. Ezután határozathozatal következett. A kormány által benyújtott, a jövő évi költségvetés irányelveiről szóló tájékoztatóról általánosságban nem hoztak határozatot. Kérdés a nyilvánosságról A határozathozatalt követően, az ülés berekesztése előtt Tóth Attiláné (Budapest, 52. vk.), az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárának főmérnöke ügyrendi kérdésben kért szót. Kifogásolta a szavazási eredmények név szerinti nyilvánosságra hozását. Utalt az előző napi esetre, amikor a képviselők Maróthy László lemondásáról döntöttek, s ennek eredménye a Magyar Nemzetben megjelent, annak ellenére, hogy ez nem név szerinti, egyenkénti, hanem nyílt listás, egyidejű szavazás volt. Az eset kapcsán úgy vélte, hogy a számítástechnikai adatvédelemhez hasonló jogi garanciákat kell teremteni a képviselők személyiségi jogainak biztosítására. Felszólította a Ház elnökét, hogy foglaljon állást abban a kérdésben, hogy milyen esetekben kerülhetnek ki a szavazási eredmények a parlamentből. Arra is választ várt, hogy vajon ki adott engedélyt a konkrét esetben az információ kiszolgáltatására. Fodor István válaszában elismerte, hogy az engedélyt ő adta meg, már csak azért is, mert ilyenfajta információk már korábban is napvilágra kerültek, és az esetleges tiltások diszkriminációt jelentenének. Felkérte a jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint az ügyrendi bizottságot, hogy csütörtökön üljön össze, és foglaljon állást a számítógépes szavazással bevezetett új fogalmak, így a nyílt listás, egyidejű szavazás értelmezéséről, valamint az információkezelés jogi és etikai megítéléséről. Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) evangélikus lelkész úgy vélte, hogy az elnök helyesen döntött a nevek nyilvánosságra hozásáról, ugyanis a képviselőknek a nyilvánosság előtt kell vállalniuk döntéseiket. Ezt a véleményt más képviselők is osztották. Ezt követően az elnök berekesztette az ülést, amely csütörtökön reggel 9 órakor, az adótörvények módosítása feletti vitával folytatódik. TÖRÉNELMI PÁRTOK — KONTRA MDF Föl kell készülnünk a 99 Kissé patetikusan úgy is mondhatnánk: történelmi pillanatban tette közzé dr. Eke Károly a független parlamenti képviselők csoportja képviseletében a történelmi pártok fölhívását arról, hogy ellenzik a parlament önfeloszlatását a mandátum lejárta előtt. Az Országgyűlés ugyanis a legjobb úton volt ahhoz, hogy bizalmatlanságáról tudassa a kormányt: az 1990—1992-es évekre kidolgozott gazdáságpolitikai programról benyújtott tájékoztató ugyanis csak a képviselők 30 százalékának az egyetértésével találkozott, 37 százalék nemmel szavazott (33 százalék pedig tartózkodott). Ezzel talán azt akarta kifejezésre juttatni a parlament, hogy fogalma sincs, mi lesz itt három év múlva? Talán azt: ennek a kormánynak talán három hónapra való kompetenciája van, három évre szóló nincs? Ne találgassunk, hiszen a történelmi pártok — mint egy sebtében összehívott sajtóértekezleten Kővár Gyula fogalmazott — „történelmi találkozót” tartottak, és először a történelemben közös közleményt írtak alá. Ebben az áll, hogy egyetértenek abban, hogy nem értenek egyet az MDF javaslatával. A Független Magyar Demokrata Párt, a Magyar Néppárt, a Magyar Függetlenségi Párt, továbbá a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták (ez utóbbi megjelölés két pártot jelent) már csal; azért is ellenzik a mielőbbi szabad választásokat, mert még nincsenek fölkészülve rá. A kecskeméti dr. Fekete László (MSZDP) szerint a történelmi pártok még nem kapták meg a pénzüket, amihez Takács Imre (SZDP) hozzátette: autó, telefon, helyiség nélkül nem tudnak megfelelő propagandát kifejteni. Kisebb szócsata alakult ki az újságírók és a történelmi pártok képviselői között a helyzet megítéléséről. Elhangzott: nem kötelező indulni a választásokon. Az MSZDP szerint ők föltették a kérdést az újaknak (MDF, SZDSZ, Fidesz): honnan, kitől, milyen célokra és mennyi összeget kaptak, ám az újak mereven elutasították a feleletet, amire egy közismerten MDF-es újságíró úgy replikázott: a történelmi pártok pedig azt tagadták meg, hogy tagnyilvántartásukba engedjenek betekintést (ezt az MDF a pénzügyi támogatások feltételének tartja). Summa summárum, a tudósitó véleménye az lett: a történelmi pártokat legalább annyira érinti az, hogy eddig nem kaptak az állami költségvetésből egy fillért sem, mint amennyire az ország sorsa. A fejlemény: ma, csütörtökön a köztársaság ideiglenes elnöke — nem világos, a parlamenti képviselők, bevonásával vagy nélkülük — a helyzet megvitatásé- „ ra tárgyalást kezdeményezett. Pozsgay államminisz- * tér épp a Petőfi Népének nyilatkozta azt, hogy a Bánffy—MDF-javaslat elfogadása a politikai helyzet további instabilitásához vezethetne. Többet és bővebbet csütörtökön tudhatunk meg erről. \ B. J. ; Südi megkövethetné Szentpéterfa lakóit Tisztelt Szerkesztőség! Az MTA Regionális Kutatások Központja (Pécs) megbízásából 1988 júniusában (az időpont megjegyzése fontos) szociológiai felmérést végeztem Szentpéterfán (szülőfalumban) a határ menti térségekkel kapcsolatos témakörben. A felmérés 101 családra terjedt ki. Szerepelt ebben egy olyan kérdés is: „milyen politikai és egyéb üldöztetésről tud a falu eddigi történetével kapcsolatban?”. Már ékkor — ezért fontos az időpont — számosán nyilatkoztak arról, hogy mit műveltek itt a katonák az 50-es években, egészen a 60-as évekig, köztük Südi Bertalan is (név szerint őt említették a legtöbben) aki különösen kitűnt a „rendcsinálásban”. Bár Ő ezt úgy magyarázza, hogy „következetesen a szabályzat szerint jártunk el”. A falu nem így értékeli tevékenységét. Még a mai napig is, horvátul, csak úgy emlegetik: „vajda svinja” (vaddisznó). „Amit a Világ ír, egyáltalán nem igaz” nyilatkozta Südi Bertalan. Úgy tűnik, másodszor is meg akarja alázni a község lakóit, most már azzal, hogy hazugoknak tartja őket, és hogy „a bosszú motiválja őket”. Ezeket a „vádakat” csupán az „egykor elfogott és el nem fogott csempészek (Ej, dr. Südi Bertalan! Tudtommal a csempész sem csempész addig; amíg rá nem bizonyítják!), és a velük rokonszenvezők... rágalomhadjáratának tekintem.” Téved, dr. Südi Bertalan! Ez nem a sértett emberek bosszúja (közelebb járunk az igazsághoz, ha megalázott, megfélemlített emberekről beszélünk), hanem a falu lakóinak az a természetes, magától értetődő reagálása, hogy az ön közéleti szereplése és az itteni tevékenysége között ugyanaz a Südi Bertalan húzódik meg. Südi Bertalan védekezésében — mintegy okként -— többször felmerült a csempészés. Nagyon jól kell hogy tudja dr. Südi Bertalan: itt nem csempészésről van szó, legalábbis a szó klassszikus értelmében nem. Hiszen a forradalom ideje alatt és egészen 1956 végéig 1957. január elejéig a faluból (nem csak a faluból) mindenki szabadon járhatott, kelhetett, ki-be az országhatáron. Hisz azt nem őrizték, sőt sok katona, aki itt teljesített szolgálatot, disszidált Természetes volt hogy a falutól mintegy másfél, két kilométerre lévő osztrák falvakba mentek árut cserélni a falu lakói és nem all kilométerre lévő Jákra, annál is inkább mert Szentpéterfa szinte hermetikusan el volt zárva az ország belsejétől. (Emlékszem, 8 éves voltam, anyámmal én is odaát voltam és egy tucat tojásért, valamint negyed kiló vajért engem és az öcsémet fel tudott öltöztetni.) Legtöbben azért jártak át — Südi Bertalan megfogalmazása szerint csempészni —hogy a Nemzetközi Vörös Segély ajándékát átvehessék, egyúttal megnézhessék az Ausztriához csatolt szőlőjüket, melyek csupán karnyújtásnyira voltak a falutól. Én nem hiszem, hogy a falunak érdekében állna dr. Südi Bertalant megrágalmazni, lejáratni. Nem ezzel akar országos feltűnést kelteni a falu, hisz van mire büszkének lennie, hogy csak a néptánccsoportot említsem, a nemzetiségi kultúra ápolását, de maga a falu is — tisztaságával, rendezettségével — akár országos minta is lehetne. Ha lenne ilyen cím, nyugodtan ki lehetne tenni a „Tiszta falu, virágos utcák” című táblát Az viszont tény, hogy ez az ügy jól jött ellendrukkereinek, amiről nem tehet a falu. Nincs jogom Szentpéterfa lakói nevében beszélni (bizonyára megteszik majd ezt Ők), egyrészt korom miatt sem, hiszen gyerekként éltem át ezeket az időket, másrészt már nem lakom ott, de mivel Südi Bertalan ártatlanságának bizonyításául közéleti munkásságát, magatartását, viselkedését hozza fel, szemben a falu lakóinak érveivel, lényeivel, a dolgok tisztázásának egyetlen módja az lenne, ha Südi Bertalan vállalná a szembesítést a falu lakóival, mégpedig Szentpéterfán. Biztos vagyok benne, hogy ha ez a szembesítés létrejönne; nem esne csorba dr. Südi Bertalan eddig kivívott tekintélyén — sőt ugyanakkor *, rT'ArÍÍfi,iés iJtfsmészétesep, ha elfogadja az érveket, bizonyítékokat rr;, hogy megkövesse a falu lakóit. ; . -i H...w.,-.- ^ Tóth János 5054 Jászalsószentgyörgy Kossuth út 27. Hazánk vendége a koreai elnök (Folytatás az I. oldalról) A szívélyes légkörű megbeszélésen Ro Te Vu méltatta a diplomáciai kapcsolatok felvételének jelentőségét. Ez — mint mondotta — illeszkedik északi politikájuk és északi diplomáciájuk fogalomkörébe, amely a szöuli olimpia előkészítésével, lebonyolításával vette kezdetét. A Magyarországgal létrejött problémamentes kapcsolatok bátorítják őt arra, hogy e politikát folytassa. Az elnök elismeréssel szólt Magyarország független és nyitott külpolitikájáról s kijelentette: elégedett a kétoldalú kapcsolatok fejlődésével, amelyek fellendítésében a két nagykövetnek jelentős szerepe volt. Magyarország és a Koreai Köztársaság együttműködése példaként szolgálhat más országok számára is. Szűrős-Mátyás a magyar belpolitikai helyzetről, a kétoldalú kapcsolatokról, illetve egyes nemzetközi kérdésekkel kapcsolatos magyar álláspontról fejtette ki véleményét. Rámutatott: célunk a szabad, független, demokratikus Magyarország megteremtése. Ehhez a politikai intézményrendszer reformja, a piacgazdaság létrehozása szükséges, és elengedhetetlen a külpolitikai nyitás az egész világ felé. Az ideiglenes köztársasági elnök áttekintést adott a közeljövő belpolitikai történéseiről, a felmerülő nehézségekről. — Ro Te Vu elnök látogatásával a két ország politikai kapcsolatai formálisan is a legmagasabb szintre emelkedtek, a nemzetközi gyakorlatban egyedülállóan rövid idő alatt megteremtettük ennek egyezményes alapjait — mondotta Szűrös Mátyás, majd röviden szólt a gazdasági együttműködésről is. Leszögezte: nem adományt, nem segélyt várunk a Koreai Köztársaságtól, hanem kölcsönösen előnyös együttműködésre törekszünk, amelynek legkívánatosabb formáját az ipari termelési kooperációban, a harmadik piacon való közös fellépésben látjuk, s szeretnénk minél több koreai működő tőkét bevonni a gazdaságba. Azt is elképzelhetőnek tartjuk — emelte ki —, hogy koreai tőkeerős vállalatok vállalják fel valamelyik magyar iparág komplex rekonstrukcióját, illetve játsz- szanak abban komoly szerepet. Az idő rövidsége miatt az ideiglenes köztársasági elnök viszonylag kevesebbet foglalkozhatott a külpolitikával, ám azt leszögezte, hogy hazánk érdekelt a Koreai-félsziget békéjének és biztonságának megteremtésében és fenntartásában. A két koreai állam békés, külső beavatkozástól mentes egyesítését támogatjuk, amelyet a koreai népnek — tárgyalások útján — magának kell megoldania — mondotta. AZ ORSZÁGOS SAJTOSZOEGALAT KOZLEMENYK A MAGYAR NÉPPÁRT BÁCS-KISKUN MEGYEI SZERVEZETÉNEK TILTAKOZÁSA A Magyar Néppárt Bács-Kiskun Megyei Szervezete felháborodással tiltakozik a politikai kulturálatlanság olyan visszataszító megnyilvánulásai ellen, mint amilyen Kecskeméten is történt. Ismeretlen személyek ugyanis részben letépték, részben pedig leragasztották —a négy igen szavazatra felhívó plakátok sokaságával — a Magyar Néppárt „egy nem, három igen” plakátjait. Más módon is elcsúfították, meghamisították a Magyar Néppárt plakátjait, azaz a keretszerűen elhelyezkedő „egy nem” és a Magyar Néppárt aláírás meghagyásával a közbülső részre ráragasztották Pozsgay Imre karikatúráját, királyi koronával és köztársasági főtitkár felirattal. Az ilyenfajta módszereknek a demoratikus politikai kultúrához semmi köze nincs, ez ellen minden jóérzésű ember tiltakozik.
