Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-21 / 276. szám

4 ® PETŐFI NÉPE t 1989. november 21. ALLATKÓRHÁZ KFT. Gyógyítás és kereskedelem • Kutvus a műtőasztalon, dr. Temesvári István és Takács Béla keze alatt. Látszólag semmi sem változott tavaly óta, amikor lapunkban a kecskeméti állatkórházról olvas­hattak. Most is ugyanúgy érkez­nek a betegek, mint akkor. A vizsgálóasztalon a kismacska keservesen nyávog a kapott in­jekció után. A lesántult — látha­tóan nagyon rossz állapotban lé­vő — lovat is megvizsgálják fo­gától a patájáig. Az udvaron az utánfutón álló fehér malac egye­lőre nyugodtan vár a sorára. A kozmetika feliratú ajtón most * senki nem kopogtat, a „rendelési idő”, a keresletnek megfelelően, korlátozott. Valami mégis más itt a megyeszékhelyszéli állatbe- teg-gondozóban. Már a neve sem egészen ugyan­az, ami eddig volt. A november 6-ai cégbejegyzés szerint a titulus: Kecskeméti Állatkórház és Gyógyszerforgalmazó Kft. Tu­lajdonképpen ez már csak a pont az i-n, hiszen az itt dolgozók szep­tember óta mint a korlátolt fele­lősségű társaság munkatársai ve­szik ki részüket a napi munkából. A gondolat azonban már tavasz­tájt megszületett, és tulájdonkép- pen nem is helyben. A Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Minisz­térium illetékes főosztályának döntése, hogy hazánk állatkórhá­zai — az egri, a nyíregyházi, a ceg­lédi, a debreceni és természetesen a kecskeméti —: az átalakulási törvény alapján más módon, le­hetőleg önálló vállalkozásként folytassák tevékenységüket. Az első, amelyik már cégbírósági be­jegyzéssel is rendelkezik, a kecs­keméti. Veszteség helyett, nyereséget Az eddig költségvetésből mű­ködő intézmény a múlt évet két­millió forint veszteséggel zárta. A kft. feladatául azt tűzték alapí­tó tagjai, hogy 1990-ben legalább 1.2 millió nyereséget hozzon. Nem kis pénz ez, akkor sem, ha a kft. induló tőkéje alapot képez a továbbiakhoz. Az alapitó tagok, a Bács-Kiskun Megyei Állat­egészségügyi és Élelmiszer Ellen­őrző Állomás 825 ezer forint érté­kű vagyontárggyal—azaz a meg­lévő állatkórházi felszereléssel, eszközökkel —, az Állami Bizto­sító központja 1 millió és a Phyla- xia Oltóanyagtermelő Vállalat 1.2 millió forint készpénzzel lé­pett be a társaságba. Arra a kér­désre, hogy miért pont a kft. for­mát választották, azt a választ kaptuk, hogy így az alapító tagok csak a bevitt vagyonrészük ará­nyában felelnek az esetleges si­kertelenségért, ugyanakkor a nyereségből ugyanilyen arány­ban részesülnek. Az óvatosság vélhetően az alaptevékenységből származó — egészen pontosan nem származó — eredménynek köszönhető. Hi­szen a számítások szerint az állat­gyógyítás az idén jó esetben mini­mális nj/ereséget hozhat, ami egyrészt az augusztusi tarifaeme­léseknek köszönhető. Másrészt annak a statisztikai felmérésnek ellen tmondó ténynek—mármint annak, ami az állatlétszámok csökkenésére vonatkozik —, hogy november derekáig ugyan­annyi beteg fordult meg az állat­kórházban, mint tavaly egész év­ben. (Hozzá kell tenni, hogy többségük nem a haszonállatok, hanem a kedvtelésből tartottak közül került ki.) Gyógyszer- forgalmazás kicsiben, nagyban Miből lehet akkor a célul tű­zött 1,2 millió forintos nyereséget elérni? Hát nem a gyógyításból! Tulajdonképpen abból a tevé­kenységbővülésből, amit a kft. nevében a „gyógyszerforgalma­zó” takar. Együttműködési szer­ződést kötöttek ugyanis az im­port gyógyszereket forgalmazó Pharmavet vállalattal, mely sze­rint januártól a kecskeméti állat­kórház raktározza, s közvetlenül a felhasználókhoz juttatja e ké­szítményeket, ennek fejében az eladásig ár hét százaléka illeti meg. Áz idén mintegy 350 ezer forint’értékű állatgyógyszert si-.,, került így eladniuk, egyelőre az állatorvosoknak. A következő év elejétől azonban jogosítványuk szerint már a nagyüzemek ilyen irányú megrendeléseinek is eleget tehetnek. Márpedig, ha azt szá­mítjuk, hogy Bács-Kiskun megye importállatgyógyszer-igénye évente 20-25 miihó forint értékű, a nyereség elérése még akkor is biztató kilátás, ha más forgalma­zó cégek is „jelen vannak a pi­acon”. Ugyanezt a gyógyszer- forgalmazási módszert igyekez­nek egyik alapító tagjukkal, a Phylaxiával is kiépíteni a közeljö­vőben. Sőt, terveik között szere­pel, hogy a nagyobb mennyiségű gyógyszereket a megrendelő he­lyébe szállítják majd. Ehhez per­sze az is szükségeltetik, hogy az elmúlt években állatorvosi kö­rökben oly sok gondot okozó gyógyszerhiány ne ismétlődjék meg. A mai itteni raktárkészletet látva az állatkórháziak sokkal jobbnak ítélik a helyzetet. Munkaviszony feltétellel A tulajdonképpen a hazai gya­korlatban elválasztott két tevé­kenységet *§-|/agyis a gyógyítást és a gyógyszerforgalmazást — ugyanazzal a szakembergárdával végzik, ami eddig is a rendelkezé­sükre állt: van a három állator­vos, egy üzemmérnök, egy admi­nisztrátor, négy állatgondozó és a takarítónő. Személy szerint § IpR* • Mi lesz a lovunkkal? • Fogápolás reszelővei. (Walter Péter felvételei) mindenkinek több lett a munká­ja. A változás még annyi, hogy az eddig négy órában dolgozó adminisztrátor ma már teljes munkaidős. Lényegi kérdés az is, hogy mindannyiuk munkavi­szonya meghatározott időre szól, az ügyvezető főállatorvosé 1991. december 31., a többieké egy 'évvel- 'hamarabb'' telik .le. Vagyis, ha nem teljesítik a rájuk ' rótt féládáíó'L rrii'ndánnyiuknak, mondhatni így is, automatiku­san megszűnik a munkaviszo­nya. A feladat pedig, mint már volt szó róla, a megszabott nye­reség elérése. Csakhogy ez a kör akkor zárulhat be, ha joggal belekalkuláljuk a dolgokba a fizetésképtelenséggel küszködök egyre növekvő sorát. Az állat­kórházi gárdának is igen szigorú költségcsökkentésekkel kell szá­molnia. így az egyik, eddig az állomástól bérelt, nagy állatok szállítására szolgáló speciális járművet ezután nem veszik igénybe. A költségek csökkenté­se a célja annak is, hogy az ügyeleti órákat, a túlórákat most nem pénzben, hanem, köz- használatú szóval élve, csúszta­tással rendezik egymás között a kollégák. Talán az egyetem Egyéb lehetőségre is gondolni kell, akár apróbbakra, netán munkaigényesebbekre. Például arra, hogyan lehetne itt egy pre- mix-előállító vállalkozást kiala­kítani, amelyekkel kapcsolatos tárgyalásokat már folytatnak. A kereskedelem bővítése a kedv­telésből tartott állatok köré cso­portosítható, nyakörvek, „szépí­tőszerek” forgalmazása a terv. Azért, hogy az igazi szakmáról se kelljen amúgy félvállról gon­doskodni — amihez pedig kelle­nének a korszerű eszközök —, úgy tűnik, sikerrel kecsegtet az Állatorvostudományi Egyetem­mel folytatott tárgyalássorozat. Szóbeli ígéret hangzott el, hogy a kft.-be tagként belépne az egye­tem. Szakmai segítséget és eszkö­zöket adna, s továbbra is igényel­né — ugyanúgy paint évek óta ||-, hogy hallgatói szakmai gya­korlatukat itt tölthessék. Gál Eszter ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ A KISKŐRÖSI ÁLLAMI GAZDASÁG a lakosság részére 1989. december 31 - éig kedvezményes akác tűzifa értékesítési akciót hirdet a kitermelés helyén (Bocsa, Kaskantyú, Orgovány, Páhi községek határában levő erdőterületek). Az akác tűzifa ára a kitermelés helyén: 148,— Ft/q, illetve 1200,— Ft/m3. A lágy tűzifa ára: 500,— Ft/m3. Érdeklődni lehet: Kiskőrös, Petőfi u. 27. Telefon: 78/11-144 Telex: 26-361 I Soltvadkert, Kriszt K. u. 1. . Telefon: 78/31-163 2844 ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦ ♦♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ . ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦♦ ®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®® KÉV-METRÓ 1 Szolnoki Építési ® | Igazgatósága ® I pályázatot f i hirdet 1 1 építésvezetői 1 { munkakör I betöltésére t ® ® ® ~ ß j| Felvételi követelmény: |j ® főiskolai vagy egyetemi ® ® szakirányú végzettség, ® H továbbá legalább 8 éves ® ® vezetői gyakorlat. ® ® ® É A munkakör 1990. január §| ® 1-jén betölthető, a kinevezés ® H határozatlan időre szól. Az @ ® alapbér megállapítása meg- ® ® egyezés szerint történik. § ® A pályázatokat legkésőbb ® j§ december 10-éig x címünkre ® ® (Szolnok, Rákóczi út 66. ® ® számra) kérjük eljuttatni. ® ® ® A KÉPZŐMŰVÉSZETI KIADÓ ÚJ KÖTETE Az európai művészet története Az elmúlt évtizedek során az iskolákban nem tanították a művé­szettörténetet. Ezt az oktatási hiányosságot nem pótolhatják az iskolai rajzoktatás keretében folyó műelemzések, a kommunikáci­ós eszközök műsorai és a művészeti ismeretterjesztést szolgáló előadás-sorozatok sem. Figyelemre méltó tehát a Képzőművészeti Kiadó azon törekvése, hogy összefoglaló, kézikönyvszerű kötetet jelentetett meg az európai művészet történetéről, melyet nemcsak középiskolások, hanem a felnőtt olvasóközönség is haszonnal forgathat. Végvári Lajos —: a neves művészettörténész — vállalkozott a kiadó elgondolásának megvalósítására. A kötet mintegy 200 olda­lon ad áttekintést egy-egy korszak világképéről, a művészi kifejezé­si eszközökről, a stílusokról és a kiemelkedő művészegyémségek- ről. Az időrend alapján kalauzolja az olvasót az ősművészettől az ókori Közel-Kelet, Egyiptom, Görögország és Itália művészetén át a Római Birodalom művészetének elemzéséig. Bemutatja sorra véve a gótika, a reneszánsz és -a barokk legjele­sebb építészeti, képzőművészeti és iparművészeti alkotásait. Bete­kintést nyújt a XIX. század művészeti irányzataiba a klassziciz­mustól a szecesszióig, majd elvezeti az olvasót napjaink művészété­ig. A szemléltetést és jobb megértést 120 színes és 177 fekete-fehér reprodukció segíti. VÁLASZOLT AZ ILLETÉKES A Bácsépszer fizeti az életjáradékot November 9-ei dátummal a kö­vetkező levelet írta dr. Kökény Já­nos, a Bácsépszer Vállalat vezető jogtanácsosa: „A Petőfi Népe című napilap no­vember 9-ei számában megjelent, „Húszévesen életjáradékra várva” című cikkel kapcsolatosan a követ­kező tájékoztatást adom: Vállalatunk dolgozói is tudomás­sal bírnak arról, hogy a vállalatnál ipari tanulóként képzésben része­sült és 1984-ben balesetet szenve­dett Tóth Zoltán jelenlegi egészségi állapota az életét súlyosan nehezíti, s családtagjai számára is <ilyan ne­hézségeket jelent a róla való gon­doskodás, amelyeket pénzbeli térí­téssel szinte lehetetlen ellensúlyoz­ni. Tóth Zoltánnak és családjának a baleset után a vállalat több eset­ben is kifejezte együttérzését, s az említett újságcikkben hivatkozott per (amelyben a vállalat felelősségét a lezajlott balesetért a bíróság jog­erősen 30%-ban állapította meg) időszaka alatt is a vállalat képvise­lőinek és a Tóth családnak a kap­csolata nem volt ellenséges, amit az a körülmény is mutat, hogy vállala­tunk a Tóth Zóltánt megillető kár­térítés összegszerűségének megálla­pítása tekintetében hozott elsőfokú ítéletet meg sem fellebbezte. Tény, hogy közel két hónap kése­delemmel utalta át vállalatunk egyes dolgozók mulasztása miatt a Tóth Zoltán jogi képviseletét ellátó ügyvédi munkaközösségbe a jogerősen megállapított kártérítést. Ezért külön levélben elnézést is ké­rünk a Tóth családtól. Mindemellett azonban, álláspon­tom szerint, a nyilvánosságnak a sajtóetika szempontjait is figyelem­be vevő tájékoztatása megkövetelte volna a vállalatunk álláspoátjáról való tájékozódást is, s ezért sérel­mezem, hogy az , audiatur et altera pars’ elvének megfelelően, a cikk megírása előtt, nem keresett meg engem, mint Tóth Zoltán kártéríté­sének vállalati ügyintézőjét, ezért a S jelen levélre'okot adó újságcikk áéfir’minden megállajrftásá' felel* meg a valóságnak. Az újságcikkből kitűnő állítással ellentétben vállalatunk már az új­ságcikk megjelenése előtt több mint 10 nappal rendelkezett 1989. októ­ber 27-én a vállalat egyszámláját vezető Budapest Bank Rt. részére a szóban lévő kártérítésnek az ügyvé­di munkaközösségbe történő átuta­lására. A bank a kártérítés összegét a vállalat egyszámlájáról október 30-án leemelte. Tehát a vállalat nem áz újságcikk hatására, hanem már jóval előtte eleget tett a kártérí­tés kifizetésére irányuló kötelezett-. v ségének. Az újságcikk azon kitételé, misze­rint ,vállalatunk valószínűleg fize­tésképtelen’ -— valótlan, az elmúlt évtized folyamán a vállalat mindig fizetőképes volt, és a jelenlegi stabil gazdasági helyzete alapján a közel­jövőben sem kell a fizetésképtelen­ség helyzetével szembenéznie. * Végezetül megjegyzem, hogy a késedelmes fizetéssel összefüggő mulasztások kapcsán szükséges in­tézkedéseket a vállalat vezetősége már megtette, és remélhetőleg a to­vábbiakban vállalatunk határidő­ben és pontosan eleget fog tenni a reá nézve kötelezést tartalmazó jog­erős Ítéletnek.” * * * Örülünk a gyors válasznak. An­nak is, hogy a sajtóetikával ennyire tisztában van a vezető jogtanácsos*. Ám etika csak egy van. Ami arra is vonatkozik: becsüljük embertársa­inkat, még akkor is, ha az— önhi­báján kívül — már nem tud olyan értékes lenni, mint korábban. Azzal, hogy az újságcikk előtt a bank a kártérítés összegét a vállalat egyszámlájáról október 30-án le­emelte, talán Tóthék a napokban megkapták, megkapják a várva várt és számukra oly szükséges pénzt. Csakhogy az ítélet jogerőre emelkedése óta eltelt egy-két hó­nap. Azután október 9-étől számítva a szóban forgó cikk megjelenéséig is eltelt jó néhány hét. Az említett dátum pedig annak a levélnek — igaz, nem céges és dilinós papírra, gyöngybetűkkel vetve -§| a kelte, amiben az édesanya a vállalatot sürgette a járandóság feladására. Egyébként szerencse, hogy a cég fizetőképes — az ellenkezője sem cikkírói kitaláció —, és a közeljö­vőben is így lesz. Akkor talán való­ság lehet: „remélhetőleg a további­akban a vállalatunk határidőben és pontosan fog eleget tenni a reá néz­ve kötelezést tartalmazó jogerős íté­leteknek.” Pulai Sára

Next

/
Thumbnails
Contents