Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-20 / 275. szám

r

1989. november 20. • PETŐFI NÉPE # 5

MUNKAERŐHELYZET • MUNKAERŐHELYZET • MUNKAERŐHELYZET

Kereslet és kínálat a piacon

Tovább csökkent a kereslet (9,1 százalékkal), nőtt a kínálat: ez jellemezte Bács-Kiskun megye munkaerőpiacát az elmúlt negyedévben. Azaz, abban, az időszakban — júliusban, augusztusban, szeptemberben —, amikor a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban az átlagosnál több munkást foglalkoztattak. Énélkül bizony sokkal többen kerestek volna fel munkaerő-közvetítő szerveket, pedig az ügyfélforgalmuk így is nagymértékben: 61 százalékkal nőtt az előző negyedévihez képest.

Mindez mégsem annak a jele, hogy nincs elég munkaalkalom megyénkben. Van, csak a kereslet és a kínálat nem egyezik. Sőt, egyre erősödik a különbség közöttük. A legtöbb munkát kereső szakképzetlen. A cégeknek viszont főleg szakmunkásokra van szükségük, és gyakran éppen olyanokra, amilyenekből nincs „kínálat”. Amiből van, az meg nem hiányzik. Szerencsére csak kevés az úgynevezett túltelített szakma (lásd keretes „toplistánkat”). Nehezen tudnak elhelyezkedni a továbbtanulni szándékozó, de fel nem vett, gimnáziumban érettségizettek, valamint egyes szakközépiskolát végzettek.

Az ejőző negyedévi 1537-ről 3571 -re, azaz több mint

kétszeresére növekedett a munkaviszonyban nem álló munkát keresők száma. A regisztrált, azaz az egy hónapnál régebben elhelyezkedni nem tudók négyszáz- ötvenketten voltak, de csak 54-en kaptak munkanélküli-segélyt. Sajnos, a jogosultság feltételei túl kemények, az emberek igazságérzete szerint többen szorulnának rá a segélyre, mint ahányan a jogszabályok szerint megkaphatják. A jogosultnak bizonyultak közül elhelyezkedési támogatásban hatan részesültek az elmúlt negyedévben, átképző tanfolyamon 37-en vettek részt, újrakezdési kölcsönt öten kaptak. Januártól érvényes létszám-leépítési szándékot jelzett az Agrikon (250 fő), megszüntetik a Csepel Művek jakabszállási üzemét (53 dolgozót érint). Létszámbővítést tervez a Habselyem Kötöttárugyár Kecskeméti Gyára, viszont egyidejűleg megszünteti a községekben lévő varrodáit. Egészen másként festene a munkaerőhelyzet megyénkben, ha a cégek — a piachoz alkalmazkodva - sorra megváltoztatnák termelési szerkezetüket vagy működési formájukat. (Mint például a Dutép.) Amíg azonban a termelésben nem vagy csak alig változik a helyzet, a munkaerőpiacon sem fogunk „újdonsággal” találkozni.

Akiket leginkább keresnek Bács-Kiskunban:

lakatos

hegesztő

esztergályos, marós közgazdasági (közép- és felsőfokú) végzettséggel rendelkezők érettségizett gyors- és gépírók

... és akiket egyáltalán nem:

kertész

kozmetikus, fodrász autó- és autóvillamossági szerelő fogtechnikus

(A megyei munkaügyi szolgáltató iroda tájékoztatása alapján.)

ÁTSZERVEZÉS

Már a Dutép sem menedék ... ?

A Dutépnek sok mindent a szemére lehet vetni, de a munkaerőpiacon betöltött feszültséglevezető szerepét nem lehet elvitatni tőle. Ide mindig kellett ember. A panelgyártás és az építkezés fénykorában 5500 dolgozót foglalkoztatott, a mezőgazdasági idénymunkások százai évről évre itt „teleltek ki.” Hogy ez végül kinek volt jó, most nem ide tartozik. Tény, hogy az utóbbi időben ennél a cégnél is elkezdődtek, januártól pedig felgyorsulnak a változások. A Dutép megszűnik az alkalmi munka- vállalók menedéke lenni. A közeljövőben önálló társaságokká válik, és nem egészen azt a tevékenységet folytatja, mint eddig.

*

Erről, a 3200 embert érintő kérdésről (jelenleg ennyi a vállalat létszáma) a munkaügyben illetékes vezetők először nem akarták a sajtónak nyilatkozni. Hosszas rábeszélés után ültünk le beszélgetni, a hajdani munkásszállójukból kialakított irodaházban. A korábbi nagy székházukat ugyanis gazdasági okokból kénytelenek voltak eladni'. — A Dutép most ismét visszalépésre kényszerül?

Korom Sándor, a vállalati tanács elnöke válaszolt:

— Nem a termelési gondjaink miatt, hanem a piachoz való alkalmazkodás érdekében szervezzük át a vállalatot. Az ismert gazdasági nehézségek miatt az építőiparban az állami megrendelések visszaestek, a lakásépítés iránti fizetőképes keresletet pedig „lefejezte” az új hitelpolitika. A paneles lakásépítésre tehát nincs igény, így a panelgyártás is feleslegessé vált.

Ebből következik az első, nagy horderejű változás a Dutép munkaerő- helyzetében. A házgyárban és a panellakás-építkezésen ugyanis túlnyomó- részt segéd-, illetve betanított* munkások dolgoztak. Most pedig:

— Mivel a piac igényeinek megfelelően már nem a magasépítésre, hanem más, kisebb-nagyobb munkákra, például épületfelújításra vállalkozunk — magyarázza Korom Sándor —, elsősorban a klasszikus értelemben vett szakmunkásokra lesz szükségünk: kőművesekre, ácsokra, bádogosokra stb. A létszámunkat tehát nem is annyira csökkenteni kell, hanem inkább a szerkezetét megváltoztatni.

— Honnan vesznek olyan sok szakmunkást?

— Ez a nagy kérdés! Már itt, ennél az első lépésnél falba ütközünk. Mert bár a Dutépnél évről évre százával szabadultak fel a szakmunkástanulók, nagy részük máshová ment dolgozni. A bérszabályozók szűk határt szabtak vállalatunknál a kereseti lehetőségeknek. De akik maradtak, azok sem gyakorolhatták a szakmájukat: nálunk a kőműves panelből „épített”, a szobafestő csak tapétázott és így tovább. Az utánpótlásban sem bízhatunk, a szakmunkásképzés elképesztően alacsony színvonalon van Magyarországon.

— Akkor miben bízhatnak?

— Az önálló kisvállalkozások érdekeltségi rendszerében. A Vállalkozások dolgozói kénytelenek lesznek jó, pontos munkát végezni, hiszen ettől függ a jövedelmük.

. '-h Mi lesz az adminisztratív dolgozókkal?

— Negyvenöt-ötven főre az önmagát eltartó vagyonkezelő központban lesz szükség, a többiek zömére pedig a vállalkozásokban.

•— Es a vezetők?

Vs- Az új vállalkozások vezető beosztásaira pályázatot Írunk ki, abban a reményben, .hogy ezeket a tisztségeket a ^ajáj, több. mint 300l felsőfokú végzettségűdolgozónk kóréból tudjuk betölteni. Az új vállalkozások a Vézétőktöl is új típusú hozzáállást, másmilyen munkát követelnek. Ennek megfelelően közöttük is lesznek minőségi cserék, körükben is nagymértékű fluktuáció várható.

— Hogyan fogadták a várható változások hírét a Dutép dolgozói?— A kérdésre Szurovecz István, a személyzeti főosztály vezetője válaszol:

— Erről beszélünk folyton-folyvást, szakadatlanul, a legkülönbözőbb fórumokon. Mégis lábra kaptak rémhírek, az emberekben érzékelhető az elbizonytalanodás.

— Az idén egyelőre 49 dolgozónak mondtunk fel — teszi hozzá Csorba István, a bér- és munkaügyi osztály vezetője*®- Közöttük mindössze 3 volt a szakmunkás, ők is csongrádiak. Sajnos, lesznek kiváló szakemberek is, akiknek éppen a termelési szerkezet változása miatt nem tudunk majd munkát adni. Lesznek olyanok, akiket szakképzettekkel fogunk „kiváltani”. Számot mondani nem tudok, hiszen ez a körülményektől, illetve • attól függ, hogy a régi dolgozó mennyire tud az új követelményekhez alkalmazkodni. De mielőtt felmondunk valakinek, legalább 2-3 munkakört ajánlunk fel neki; ha sikerül erre házon belül lehetőséget találni. Sajnos, vannak olyanok, köztük mérnökök is, akiket egyetlen részlegnél sem fogadnak. Ugyanakkor más cégekkel is tárgyalunk, hogy kiket tudnának tőlünk átvenni.

A vállalaton belüli átcsoportosításokat az október közepe óta működő munkaerő-közvetítő irodájuk végzi, amelynek vezetője Szabó Tibor. A többiekkel egyetértésben ő is arról beszél, hogy igyekeznek a lehető leghumánu- sabban végrehajtani a munkaerő minőségi cseréjét, illetve a létszámleépítést. Mégis, az érdekelteket mindez egyhéh szólva kellemeüenül fogja érinteni. S számukra az sem vigasz, hogy akik maradnak, azok előtt sem biztonságosabb a jövő. Mivélhogy minden azon múlik, ki mennyire tud az új követelményeknek megfelelni.

SZEMFÜLES VÁLLALATOK

A foglalkoztatáspolitikai eszközök egyike a gyakornoki rendszer, amely a pályakezdő fiatalok indulását kívánja segíteni. Lényege tulajdonképpen annyi, hogy a diplomás ifjú szakember elhelyezkedhet egy vállalatnál, bérét azonban a foglalkoztatási alapból fedezik — amennyiben a vállalat egyébként nem alkalmazta volna, és a fiatal sem talál végzettségének megfelelő munkahelyet. Aligha kell magyarázni, hogy az ötlet, illetve a rendelkezés jó. Másfél év alatt — amíg a pályakezdő élhet g gyakornoki rendszer lehetőségével — sok minden történhet. Hogy ' csak a legjobbakat feltételezzük: talál magának munkahelyet, esetleg az illető vállalat módot arra, hogy a szokásos feltételek közepette alkalmazza.

Érdekes, hogy a megyében eddig egyetlen pályakezdő diplomás sem tartott igényt erre a segítségre (holott kertészekből, például, „túltermelés” van). Igyekeztek másképpen megoldani elhelyezkedési gondjaikat. Ellenben több vállalat érdeklődött, sőt jelezte, hogy neki bizony szüksége lenne ilyen munkaerőre. Mondhatnánk: tárt karokkal várják az ifjú szakembereket. Persze, csak akkor, ha bérüket a foglalkoztatási alapból fizeti az állam.

Furcsa. Vagy vállalati szemszögből nézve nem is annyira?

Vattaemberek még vannak

A foglalkoztatásról szólva nehezen lehetne megkerülni a kapun belüli munkanélküliség csak látszatra mellékes kérdését. Mit mond erről egy állami vállalat vezetője? Kiss Bálintot, a Kiskun Cipőgyár igazgatóját idézzük:

— Tavaly, majd az idén is felülvizsgáltuk az úgynevézett vattaemberek szintjét vállalatunknál. A felmérés százfős eredményt hozott. Őket átirányítottuk a termelésbe. Ha most vizsgáljuk a vállalat foglalkoztatási helyzetét, akkor azt látjuk, hogy a közvetlen termelők részaránya hetven, a nem közvetleneké (adminisztrátor, műszaki, kisegítő időbéres állomány) harminc százalék körül alakult. Ez utóbbi még mindig nagyon sok. Szerintem a vállalat jövedelmezősége ma nem bír elviselni 10-12 százaléknál magasabb improduktív arányt. E téren még bőven van tennivalónk. De nem könnyű feladat, mert hiába emlegetjük a tulajdonosi szemléletet, attól az még nem yálik egy csapásra uralkodóvá. Úgy gondolom, segít majd a helyzeten az a születendő rendelkezés, amely az állami vállalatok átalakulását szolgálja. Ez gyárunkat is érinti. A közelmúltban kezdeményeztük vegyes vállalat alapítását az amerikai Rockport céggel. Ugyancsak racionálisabb munkaerő-foglalkoztatáshoz vezet majd az az átszervezés is, amelynek során jelentősen növelni kívánjuk telephelyeink önállóságát. Ha például a cseté- nyi üzemben önálló kft.-t hozunk létre, amely önállóan vállalkozhat akár a központtal szemben is, a jövedelmét pedig saját maga osztja majd'fel, akkor önmagát vezérlő mechanizmussá válik a munkaerő-gazdálkodás. Ha pedig az egész vállalatnál sikerül kialakítanunk ezt a vállalkozói szellemet, akkor nemcsak a fizikai állományban, hanem az irányítói gárdában is fölöslegessé válnak a vattaemberek.

Próbálkozni lehet

A megyei tanács munkaügyi osztályán hétfőnként óriási a forgalom. Ezeken a napokon adják ki azt az igazolást, amely szerint a jelentkező jogosult az úgynevezett újrakezdési kölcsönre. Ebből a pénzből — amely jelenleg még 300 ezer forint és négy évig kamatmentes —a munkaviszonyban nem álló, és szakmájában elhelyezkedni sem tudó „ügyfél” valamilyen vállalkozásba kezdhet.

Az egyik asszony például libát szeretne tartani.

— Állattenyésztési előadóként dolgoztam egy állami gazdaságban — magyarázta felszabadultan, amikor már a kezében az igazolás. — El akartam helyezkedni hasonló munkakörbe, de a munkaközvetítőben nem nagyon biztattak. Ezt a lehetőséget javasolták, ha elég bátor vagyok, mondták, próbáljam meg. A libatartás egyelőre még megéri; igaz, hogy rosszabbodnak a feltételek: egyre drágább a táp, az alapanyag, a vitamin, magasak az egyéb költségek is. De megpróbálom. Mit tehetnék? Borzasztó nagy a rizikó. Tudja, próbálkozni lehet, de olyasminek, hogy „én aztán majd most megmutatom", nem kedveznek a mostani gazdasági körülmények.

Egy fiatalember, aki hajdanán garázsmesterként dolgozott, s azóta sok mindent csinált, csak munkaviszonya nem volt, sehogyan sem érti: újrakezdési kölcsönt nem adhatnak megkezdett vállalkozásokhoz.

— De kérem, én is újrakezdő vagyok, csirketartásba szeretnék fogni — magyarázza hévvel. — Nyolcezer férőhelyes sátrat tudnék most venni, ahhoz kellene sürgősen a pénz. Nem várnak ott rám, ha közben jelentkezik egy másik vállalkozó, aki rögtön fizet, annak adják el. Számomra most ez az egyetlen lehetőség. Tehetek róla, hogy eddig nem tudtam ennek a kölcsönnek a létezéséről?!

Egy fiatalasszony Bajáról állít be a kislányával. Az ő'esete sem olyan egyszerű. Szakképesítéséről nincs ugyan papírja, de gépíróként talán el tudna helyezkedni. Méltányosságból számításba vehető szempont azonban, hogy két kisgyermeke van.

— A munkaviszonyomat épp aznap szüntette meg a téesz, amikor a második gyermekem született — mondja. — Dinnyét szeretnék termeim, a téesztől vennék bérbe földet. Tudja, nagyon nehéz két gyerek mellett munkába járni. A kicsik sűrűn betegek, előbb- utóbb mindenütt ferde szemmel néznének rám a sok hiányzásért. A lehető legjobb megoldás lenne, ha otthon maradhatnék, dolgozhatnék a földön, a gyerekekkel is foglalkozhatnék, és nem szakadnék százfelé. De a kezdéshez pénz kell, mert gépeket is muszáj vennünk. Gondolja, hogy megkapom a papírt?

Idén több mint négyszázan kaptak a tanácsnál igazolást, közülük kétszázhúszan kötöttek kölcsönszerződést. A jelentkezők 60 százaléka általában valamilyen mezőgazdasági tevékenységbe szeretne kezdeni. Boldogan viszik magukkal az igazolást, talán nem. tudják, hogy a neheze még csak ezután jön. A kölcsönt folyósító bankok ugyanis alaposan megnézik, kinek és mire adják a pénzt (nem elhanyagolandó körülmény, hogy kezest is kell vinni!) S ha már minden megvan, akkor jön az igazi lecke; ügy vállalkozni, hogy megéljenek belőle és a törlesztést — később pedig a kamatokat is — vissza tudják fizetni.

A söprögetőt leköpték

A közhasznú munkáról többnyire még annak is, aki a harmincas éveket csak filmről ismeri, a nagy világgazdasági válság állástalan, havat lapátoló diplomása jut eszébe. Persze van, akinek más is. Bár nem tudhatjuk, mi járt annak a járókelőnek a fejében, aki a közhasznú munkán söprögető férfiút váratlanul, szó nélkül leköpte. Az illető mindenesetre azonnal befejezte ténykedését, és azóta is messze elkerüli eme „foglalkoztatáspolitikai eszközt”.

— A közhasznú munkát 1987 végén vezették be a megyében három munkahelyen, kísérleti jelleggel — mondja Csorba Sándor, a megyei tanács csoportvezetője. Célja, hogy az elhelyezkedési nehézségekkel küzdők átmeneti munkalehetőséget kapjanak. Kétségtelen, hogy még annyi'presztízse sincs, mint a munkanélküli-segélynek. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy közhasznú munkára többnyire a társadalom perifériáján élő, többszörösen hátrányos helyzetű emberek jelentkeznek, akiket a társadalom „normális” tagjai, enyhén szólva, nem kedvelnek.

— Mennyien végeznek ilyen munkát a megyében?

— Jelenleg, 14 településen átlagosan százötvenen. Vannak kötöttségek, ilyen például hogy a közhasznú munka eredményét ne lehessen eladni, ne képződjön utána nyereség. Ezért főleg kommunális vállalatok, intézmények szerepelnek munkáltatóként. Az említett létszámból 100-120 fő köztisztasági alkalmazott, harmincán a szociális ellátásban dolgoznak. A fizetés alsó határa 4000 forint, a felső nem meghatározott, de biztosíthatom, hogy ezek az emberek nem keresnek óriási összegeket.

*— És mennyibe kerülnek az államnak?

— A foglalkoztatási alapból folyósított támogatás 5 millió forint az idén, ehhez a helyi tanácsok kétmilliót tesznek hozzá. Ennek a munkának az értékét valóban nehéz kifejezni, inkább költségekről beszélhetünk. Elvi jelentősége az, hogy segítségével mégis munkához juthat, aki azelőtt segélyen élt.

— Kecskeméten is vannak közhasznú munkát végzők?

— Eddig erre nem volt szükség, inkább munkaerőhiány jelentkezett, mint -felesleg. Most úgy tűnik, sürgősen be kell indítanunk, mert kialakulóban van egy réteg a megyeszékhelyen, amely még segédmunkát sem talál magának. A közhasznú munka rendkívül rugalmas forma, hirtelen jelentkező foglalkoztatási feszültségek levezetésére alkalmas, és azt hiszem, semmiképpen sem megvetendő. De azért, remélem, nem jutunk olyan sorsra, hogy a diplomásainknak százával kelljen majd havat lapátolniuk.

Százezrek az utcán?

Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal vezetője néhány hete azt nyilatkozta a kormányszóvivői tájékoztatón, hogy Magyarországon idén 25—30 ezer között van azoknak a száma, akik hosszabb-rövidebb ideig nem tudnak elhelyezkedni. Ehhez képest ijesztő, hogy a legpesszimistább becslések szerint 1995-ig hazánkban a munkanélküliek száma elérheti á 800 ezer—1 millió főt. Hogy mennyire megbízható ez a becslés, azon lehet vitatkozni, de azon semmiképpen sem, hogy a munkanélküliség veszélye már nem sötét jóslat, hanem olyan tény, amellyel szembe kell néznünk.

Nem mondhatjuk, hogy a kormányzat nincs felkészülve erre a már jó ideje látható eshetőségre. Rendelkezünk az úgynevezett foglalkoztatáspolitikai eszköz- rendszerrel, amely ma még többé-kevésbé alkalmas a feszültségek levezetésére. Ám ha — valami csoda folytán —mégis gyorsan és elsöprő erővel bekövetkezik az áhított szerkezetváltás, nem biztos, hogy mindez elegendő lesz a állástalanná váló százezrek gondjainak megoldására.

Mi a helyzet Bács-Kiskunban? Megyénkben mindeddig nem kellett szembenézni a tömeges, könyörtelen' munkanélküliséggel, különösebb feszültségek is csak egy-egy vállalatnál támadtak (például néhány éve a Ba- jatexnél, mostanában a Dutépnél vagy az Agrikonnál). A foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer elemei mindenesetre nem ismeretlenek itt sem, igaz, egyiket-mási- kat kissé felemás módon használják fel a vállalatok. Példa erre az átképzési támogatás, amit a megyei tanács munkaügyi osztályának tapasztalatai szerint a munkáltatók valójában nem azért kémek, hogy másik, máshol is hasznosítható szakmát adjanak dolgozóik kezébe. Á tanfolyamon mindössze egyetlen új munkamozzanatra betanított munkás azután sajátos csapdába kerülhet:-váratlanul mégis munkanélkülivé válik, de a rendelet értelmében öt évig nem vehet részt újabb átképzésben. Nem inkább a munkáltató, mint a munka- vállaló érdekét szolgálja ez a rendelkezés? (Bár, úgy tudjuk, ebben is várható jövőre változás.)

Bács-Kiskun megyét eddig nem nyilvánították válság- övezetté. Ám ha a mezőgazdaság eddigi szervezeti, munkamegosztási struktúrája összeomlik, ha téeszek és állami gazdaságok sora megy tönkre, félő, nem válik-e hajdani sikerágazatunk a mi „nehéziparunkká” ? Ebben az esetben kevéssé vigasztaló, ha foglalkoztatási válságövezetté nevezik ki a megyét, még ha számolhatunk is akkor bizonyos kedvezményezettséggel. Ez annál is inkább fontos, mert Bács-Kiskunban ma is sokan bíznak a mezőgazdaságban, sokan szeretnének ebből megélni, akár egyedül, akár társas vállalkozásban.

A kormányzat nagy reményeket fűz a munkahelyteremtő beruházásokhoz. Csakhogy kérdés: egy stagnáló gazdaságban ki fog újabb és újabb munkahelyeket teremteni? A vállalkozásélénkítő politikáról pedig nem csak a vállalkozók vélik úgy, hogy még mindig puszta szólam. Az pedig nem kétséges — még a mostani kormány előtt sem —; hogy a struktúraváltás, a beígért állami támogatások csökkentése elkerülhetetlenül együtt jár a munkanélküliség növekedésével.

Az államtitkár szerint jövőre 40-50 ezer ember maradhat állás nélkül, s közülük legalább tízezren nem találnak majd más megoldást, mint a munkanélkülisegélyt. Ezen a számon is lehet vitatkozni, főleg amiatt: nem viseltek-e túlságosan rózsaszínű szemüveget az illetékesek, amikor kiszámították? A megyében például egyetlen negyedév alatt megkétszereződött a munkaviszonyban nem állók száma. A megyei munkaügyi szolgáltató iroda tájékoztatójában az áll: Bács-Kiskunban reálisan mintegy húszezer, állandó munkaviszonnyal nem rendelkezővel lehet számolni. És hozzáteszik: a szám vitatható.

Miközben tehát elszántan próbálunk szembenézni a munkanélküliséggel, a foglalkoztatáspolitikai eszköz- rendszert a körülményekhez igazítani, nem is tudjuk, „mekkora az ellenség”. Nemcsak arról vannak nagyon eltérő adatok és becslések, hányán lesznek holnap az utcán, hanem arról is, mennyien vannak most. S vajon ki tudja: tulajdonképpen miből élnek?

Tavaly mindössze ötszáz új munkahelyet létesítettek a megyében a munkahelyteremtő beruházásokhoz adott ÁBMH-támoga- tás segítségével. De ahol komoly foglalkoztatási gondokkal küzdenek, ott az is számít, ha néhány ember újra munkalehetőséghez jut. Mint például Bácsalmáson, ahol az Épszisz és a Petőfi Tsz új, közös faipari üzemében (32 fővel) idén júliusban indult a termelés.

Az összeállítást Almási Márta, Gaál Béla és Magyar Ágnes készítette.

r

\

I