Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-18 / 274. szám

\ 1989. november 18. • PETŐFI NÉPE #11 SPORT • SPORT • SPORT A SPORT MÁS, MINT A POLITIKA Barátként vetélytársak NB I-es ökölvívó-mérkőzés: Kecske­méti SC—Borsodi Bányász: 15:13. Kecskemét. NB I-es női röplabdamérkőzés: Du- tép SC—Közgazdasági Egyetem: 3:0. Kecskemét. Két portás egy kapuban Mostanság-sokakat váratlanul és kellemetlenül érint a különböző he­lyen és szinten elfoglalt monopol­helyzetük elvesztése. Helyűire olya­nok pályáznak, akik esztendők óta nem kaptak lehetőséget tudásuk, ké­pességeik bizonyítására. A tapaszta­latok szerint a stafétaátadás kapcsán gyakorta kibékíthetetlen ellentétek alakulnak ki, előd és utód mindent elkövet azért, hogy gátolja a másokat elképzelései véghezvitelében. Mindez többnyire igaz a politikai, a gazdasá­gi életben, ahol történelmi fordulat részesei vagyunk. A fenti gondolatok egy, a honi je­len valóságához képest csekélyke ese­mény .kapcsán jutottak eszembe. A Kecskeméti SC labdarúgócsapatá­nak kispadján, illetve kapujában tör­tént meglepő „személyi változás” né­hány hete. Közel tíz esztendeje ritkán fordult elő, hogy ne Erdei Sándor ka­pus nevével kezdődjék a kék-fehérek összeállítása. Megbízható, szimpati­kus hálóőr, akit — kirúgásait leszá­mítva — kedveltek a szurkolók. Most 34 éves, ami kapusoknál még nem számit nyugdíjaskomak. Erre jött egy 21 esztendős ifjonc, Nagy Zsolt személyében, aki hat hete nem engedi a kapuba állni idősebb csapat­társát. Három éve került a Videoton­tól Kecskemétre, s most ő élvezi az edző bizalmát. Amikor a szerdai edzés után leültek beszélgetni, főleg arra voltam kíváncsi, hogy a sport­ban is hasonló, mély ‘ellentéteket szül­e egy váratlan váltás úgy, mint a poli­tikai, gazdasági életben. — Mennyiben változott meg kettő­tök viszonya a kényszerű mez-, illetve helycserét követően? S hogy fogadta a csapat az edző döntését? Erdei: — Szerintem nem változott semmi, ugyanolyan jó a viszonyom az edzőmmel, Zsolttal és a csapat többi tagjával is, mint amilyen előtte volt. Nagy: — Ugyanezt tudom elmon­dani én is. Úgy érzem, semmi sem változott meg a csapatban amiatt, hogy csere történt a kapuban. — Mivel magyarázzátok Pataki döntését? Erdei gyengébb formájával vagy Nagy Zsolt fejlődésével? Erdei: — Hogy is kezdjem? Tíz éve állok a kecskeméti kapuban, ennyi idő alatt kicsit elfásul, elfárad az em­ber. Egyébként azt hiszem, jól jött a pihenés, a kispadról egész másként lá­tom a pályán történteket. Kétségte­len, hogy az őszi mérkőzéseimen nem volt szerencsém. Három büntetőt ítél­tek ellenünk, ezekből kettőbe beleér­tem, kis szerencsével megfoghattam volna. A DMTE ellen pedig a harma­dik bekapott gólban valóban ludas voltam, rossz helyre ütöttem a labdát. Nagy: — Lassan három esztendeje koptatom a kecskeméti kispadot. Nyugodtan mondhatom, hogy végig profi módon készültem, nagyon vár­tam már a bizonyítási lehetőséget. Most egyhuzamban hat meccsen én őriztem a hálót, talán az Eger ellen Nekem szent a foci, a vasárnapi meccs, nagyszerű érzés sok-sok szur­koló előtt kifutni a pályára, azt hi­szem, képes vagyok még felvenni az elém dobott kesztyűt... Nagy: — Nem érzem magamat nyeregben, egészséges versenyszel­lemben készülünk mind a ketten. Megnyugtató viszont az, ha én gyen­gébben védek, ott van mögöttem Sa­nyi, akit bármikor nyugodt szívvel beállíthat a mester. “ A végére egy érzékenyebb kér­dés: mennyivel lett vastagabb Nagy, illetve vékonyabb Erdei hó eleji borí­tékja a változás után? Erdei: — Nekünk közös érdekünk, hogy jól védjen az, aki éppen pályán van... Nagyi®- A szerződésünk értelmé­ben a kezdő kapus osztályzatáért járó prémiumot felezzük meg. Valóban közös érdekünk a jó forma! Természetesen megkérdeztem a változások fő „kiagyalóját”, Pataki Tamás edzőt is. — Nincs ebben semmi különös, én tcljcsitpiényccntrikus vagyok, nálam nincsenek érdemek, életkorok, pro­tekciók. Az szerepel, aki jobb formát mutat. Erdeinek felbecsülhetetlen ér­demei vannak abban, hogy a KSC jelenleg itt tart Úgy vettem azonban észre, hogy kissé fáradtan mozog az edzésen és a mérkőzéseken egyaránt. Leültünk, megbeszéltük a dolgot, azt, hogy Zsolt kap bizalmat, aki be­csületesen edz-és él, tehetséges, fiatal kapus. Ez nem jelenti Erdei mellőzé­sét, nem mondtam le rólaV Januártól mind a ketten tiszta lappal' indulnak, s aki jobb formába kerül, az kezd a tavasszalí mondta a csapat vezető­edzője. Semmi rendkívülit nem találtam tehát Széktón, (pedig a szurkolók már tudni véltek ellentétekről). A csapat érdeke azt kívánta, hogy csere történjék a kapuban. A lényeg azpnban nem változott: minél keve­sebb gólt kapni az ellenféltől. Ebben a tervben — most — Nagy Zsolt ké­pes nagyobb szerepet vállalni. Rajtmár István Régi-új főtitkár a sízőknél Az újjászülető szövetségek átala­kulási folyamatát rendre nagyon kri­tikus szellemű, heves hangulatú, oly­kor indulatoktól túlfűtött közgyűlé­sek jellemzik. Hovatovább az olyan fórum kelti a legnagyobb feltűnést, ahol semmi különös, botrányos nem történik. A visszafogottabb, kiroha­násoktól mentes összejövetelek közé tartozott a sízők közgyűlése, ahol újabb négy esztendőre az eddigi fő­titkárnak szavazott bizalmat az él- nökség. Méghozzá úgy, hogy a vok­soláson, amelyen Holéczy Tibor nem volt jelen, egyhangúan hozta meg döntését a testület. Hogyan nyugtáz­ta ezt a régi-új főtitkár? — szolt az MTI munkatársának kérdése Ho­léczy Tiborhoz, aki 1978-tói tölti be tisztét., — Újjáválasztásomat nem szíve­sen értékelném-magyaráznám meg én, hiszen óhatatlanul dicsekvésnek hatna, ha az elmúlt tizenegy év ered­ményeiről beszélnék. De az elnökség tagjai az egyhangú igennel nyilván annak szóló elismerésüket juttatták kifejezésre, hogy első beiktatásom óta, amikor gyakorlatilag .la nullán álltunk, napjainkra gyarapodott a síszövetség anyagiakban, felszere­lésben, versenyzői létszámban, tehát a fejlődésnek kézzelfogható jegyei is voltak-vannak. Az is tény azonban, hogy nemzet­közileg kiugróan jó eredményt nem tudunk hosszú ideje produkálni! .— Úgy vélem, egyet nem lenne szabad elfelejteni: adottságainknál fogva, de méginkább mások, a világ élvonalát jelentő országok jobb felté­telei, tradíciói, előnyösebb természe­ti, gazdasági, társadalmi környezete miatt sohasem fogunk tudni az elit­hez tartozni! Míg másutt komoly üz­letté, valóságod iparággá nőtte ki magát a sísport, addig nálunk a nagyjából negyszázezemyi amatőr síző mögött az összes korosztályt és szakágat figyelembe véve is jó, ha 3000-es versenyzői létszámot mutat­hatunk fel. Legalább tizenhat olyan nemzet van, amelynek képviselőit képtelenség legyőzni. Ha egy ma­gyar úgy az ötvenedik hely tájékán végez, már igencsak elfogadható tel­jesítményt nyújtott, ennél előrébb egyszerűen nem végezhet, annyival hátrányosabb pozícióból indul. Ez igaz valamennyi sí-műfajra, ráadá­sul az ugrószakág a padlón van, a szabadság-hegyi sáncok gyakorlati­lag használhatatlanok, az egyetlen valamirevaló sánc Kőszegen van. A magyarországi, nagyjából há­rom hónapos téli szezont kitolni nemigen lehet, az alacsony hegyeket megmagasítani képtelenség, a kül­földi edzőtáborokra alapozni ver­senysportot megintcsak az, a síberu­házásokra fordítható forintmilliók sem nagyon állnak rendelkezésre. Mégis, mit lehet tenni az előbbre lépésért? — Azt hiszem, most vállalkozás­központú elnökségünk van, olyan, amely valóan az önállóság, a saját lábon járás programját képviseli, s remélem, valósítja is meg sikerrel. Jól prosperáló vállalatot kell csinál­nunk a szövetségből, tehát vállalkoz­nunk kell, s ezzel párhuzamosan to­vábbi szponzorokat bevonni, hogy az új fejezet — merthogy az kezdődött el, kétségtelen! — az eredményes jel­zőt érdemelje ki a számvetéskor. A gyakorlati munkában apró lépé­sekkel kell tovább javítani a feltéte­leket, például fokozatosan rendbe hozni a sípályákat a Mátrában, új sílifteket beállítani, a síházakat hasznosítani, működésüket gazdasá­gossá tenni, éppen az említett üzleti vállalkozások keretében. És ami kifejezetten a versenyspor­tot illeti? — Felzárkózási törekvéseink közé tartozik, hogy ott legyen'■’minden szakágból egy-két magyar az 1992- es albertville-i téli játékokon, még akkor is, ha olimpiát egyikük sem fog nyerni. És vannak feladataink a sportdiplomáciában, a versenyrende­zésben is, hiszen a jövő év februárjá­ban Galyatetőn bonyolítjuk le a szo­cialista országok ifjú tehetségeinek a viadalát, a biatlon IBV-t, majd a sílö­vészet juniorkorú legjobbjai talál­koznak nálunk világbajnokság kere­tében 1991 elején. Aztán a mintegy másfél ezer vendéget Budapestre ho­zó nagy esemény következik 1992 ta­vaszán: várhatóan május végén, júni­us elején tartja kongresszusát bar zánkban a FIS, a Nemzetközi Sí Szö­vetség — mondta Holéczy Tibor. • A kapuban Nagy Zsolt, előtte Erdei. A cél ugyanaz: megfogni a labdát. (Far­kas Tibor fel­vétele.) beszedett második gólt háríthattam volna. Egyébként az edző, legalábbis az osztályzatai szerint, elégedett a tel£ jesítményemmel. —: Magyar szokás becsmérelni a vetélytársat. Kiváncsi lennék, miként vélekedtek egymásról, egymás képes­ségeiről? Erdei: — Zsolti tehetséges, szorgal­mas kapus. Ha kissé lehiggad, bizo­nyosan nem a második vonalban fe­jezi be a pályafutását. Nagy: — Sanyit akármelyik fiatal kapus a példaképének tekinthetné. Túl a harmincon is_ úgy készül, mint egy tehetségét bizonyítani akaró ifjú­sági labdarúgó. Amikor idekerültem a csapathoz, az edzéseit látva nem hittem a szememnek, valóban sokat tanultam tőle. — Zsolt egyre javuló teljesítményt mutat, Sanyi közben gyűjti a szálká­kat a kispadon. Mit gondoltok, ez a végső állapot, vagy változhat a hely­zet, bekövetkezhet-e a „visszarende­ződés" ? Erdei: — Tiz esztendő kemény munkáját nehezen adja föl az ember! Labdarúgó-kupamérkőzés lesz Kecskeméten A vereség nincs benne a Bp. Honvéd forgatókönyvében A labdarúgó Magyar Kupát még 1909-ben alapították és azóta 49 kupagyőztest üdvözölhettünk. A nagy múltú trófeát a Bp. Honvéd gár­dája négyszer nyerte el, hatszor a második helyen végzett. Az 1989/90- es évre kiírt kupaküzdelmekben szerdán már a legjobb 16 közé jutásért mérkőznek a csapatok. Megyénkben csak az NB III-as Kecskeméti TE maradt versenyben, amely a Bp. Honvéd együttesét kapta ellenfelül. A mérkőzésre november 22-én szerdán, 12.30 órakor kerül sor Kecske­méten. Amikor az év elején Both József átvette a szövetségi kapitánnyá elő­léptetett Bicskeitől a karmesteri pálcát, aligha gondolta, hogy rövid 10 hónap alatt a mennyet és a poklot is megjárja majd. Az 1988/89-es bajnoki évben sikerült csapatának dupláznia; a bajnoki cím mellé az MNK-t is megnyerte, ezenkívül 12 játékost adott válogatott keretekbe. De őszre a piros-fehér csapat megfakult. A meghatározó emberek kö­zül többen külföldre szerződtek, mások nem tudták hozni megszokott jó formájukat, a mély vízbe dobott fiatalok pedig még nem rendelkez­nek elég tapasztalattal. Mint hírlik, a szakosztály bukszája tele, még- sincs csapat. A fővárosiak jelenleg a táblázat 10. helyén állnak, és a 'második fordulóban a BEK-től is elbúcsúztak az emlékezetes Benfica elleni vereség (7-0) után. — Véleménye szerint van-e rangja a Magyar Kupában való szereplés­nek?— kérdeztem Both Józsefet, a Honvéd vezetőedzőjét. —Szerintem nemcsak a kupának, hanem a bajnokságnak sincs rang­ja; Az egész magyar labdarúgás leértékelődött. — Ennek ellenére komolyan veszik a szerdai találkozót ? —Nekünk ez Ugyanolyan fontos, mint egy bajnoki mérkőzés. — Mennyire ismeri az ellenfelet ? —Tudom, hogy az NB III. Alföld-csoportjának éllovasa vár ránk. Nagy múltú egyesület, amelynek labdarúgói az idén különösen jól sze­repelnek. —Milyen összeállításban tervezi pályára küldeni a csapatát? ■ —Főleg a tehetséges fiatalokat, többek között Pisontot, Borgulyát, Nagy Sándort szeretném játszatni. Sajnos vannak sérültjeink is, így Sass, Csehi, Szabó Zsolt és Ács játékára valószínűleg nem számíthatok. — Ma ebéd után bajnoki mérkőzésen fogadják az U. Dózsát. Mit vár a kupameccs előtti főpróbától? — Nem kétséges, hogy most a lila-fehérek az esélyesebbek, de én optimista vagyok. Egyszer csak vége szakad már ennek a rossz sorozat­nak és kilábalunk a hullámvölgyből. —r Mi a következő napok programja? —A mai mérkőzés után egy nap pihenőt kapnak a játékosok. Hétfőn és kedden lesz egy-egy átmozgató edzés, majd szerdán utazunk Kecske­métre. — Milyen eredményre számit? — Nehéz kilencven perc—esetleg több—vár ránk. A kiscsapatok az NB I-es ellenféllel szemben mindig bizonyítani szeretnének a közön­ségüknek. Küzdelmes, jó mérkőzést várok. Számunkra csak a győze­lem lehet'azelfogadható. * —Ha egy csapat sorozatosan rosszul szerepel, akkor általában a veze­tőedző a hibás. Most a Bp. Honvéd háza táján sokan edzőváltásról sut­tognak. Mi az igazság? —-Én nem hallottam semmi ilyesmit. Végzem a munkámat, készülök a soron következő feladatra. De ha megtud valami konkrétumot ezzel kapcsolatban, kérem, azonnal értesítsen — fejezte be a beszélgetést a vezetőedző. Tiszta vizet a pohárba! (ha ugyan még lehet) Csődöt jelenthet a BSK, vagy vannak még megmentők? A hideg zuhany nem váratlanul érkezett, számos előjele korábban is éreztette már hatását. A „forró kása” őrzője azonban várt; gondolván, a kis baj még nem nagy baj, s hibás adatokkal, zavaros szerződéskötésekkel homályosítot- ta el a betekintésre vágyók tekintetét. A bomba a november 15-ei elnökségi ülésen mégis felrob­bant (vagy csak a robbanás utáni pemyeesőben ültünk?). Az új, még jól seprő elnökségi tagok nem akartak hinni a sze­müknek: papírra vetve, fehéren, feketén láthatták — úgy vélem, először —y mi terheli évek óta ténylegesen a BSK számláját. A tisztánlátást kínos csend követte. A papíron ez állt: a sportklub ez évi várható tartozása közel 6,4 millió forint! (A megrendítő adatot kevéssé ellensúlyozza, hogy ebből 3,4 millió forint központi intézkedésre megemelt társa­dalombiztosítási járulék és állami fejlesztési adó.) Szanálni, csődöt jelentem? — meginogtak a mai felelősök a döntés súlya alatt. Alig telt el három hónap azóta, hogy a tanácsülés minden eddiginél nagyobb támogatással szava­zott bizalmat a város sportjának, s ezen belül a most penge­élen táncoló egyesületnek is. „Január 1-jétől változik a városi sport finanszírozásása, csak addig kell talpon maradni!” — mondták az optimisták. „Decemberben tudunk-e bért fizetni?” — kételkedtek a pesz- szimisták. „Milyen jelzővel lehet illetni azt a vállalkozást, amely nem rezzen az első hiányokra, hanem összeváija ezt a fantaszti­kus hiányt”? — kontráztak a naivak. |Eddig minket mindig úgy tájékoztattak, hogy a finanszírozással kapcsolatban minden rendben van!” — horgásztatták le a fejüket a józa­nok. A túlélni akarás ösztöne megkeményítette a megújuló vezetést s az új ügyvezető elnököt. Semmit sem tehetnek az igazság ellen, csak az igazságért. A független revízió a tabula rasa érdekében csak kezdet. Az ésszerű és célszerű létszámleépítés, az új takarékossági elképzelések kidolgozása a folytatás — vagy talán még janu­ár 1-jéig a város összefogása.. -.? M. É. VB-SELEJTEZŐK UTÁN Már csak három hely kiadó a huszonnégyből A szerdai befejező selejtezőnap után Európában már valamennyi vb-csoportban tisztázódott a kép, a sikerrel szerepelt csapatok már foglalhatják a repülőjegyeket Olaszországba, a jövő esztendei labdarúgó-világbajnokság helyszínére. A világküzdelem eddigi rövid statisztikája, csoportonként: 1. CSOPORT 1. Románia 6 4 1 1 10— 5 9 2. Dánia 6 3 2 1 15— 6 8 3. Görögország 6 1 2 3 3—15 4 4. Bulgária 6 1 1 4 6— 8 3 2. CSOPORT 1; Svédország 6 4 2 0 9— 3 10 2. Anglia 6 3 3 0 10— 0 9 3. Lengyelo. 6 2 1 3 4— 8 5 4. Albánia 6 0 0 6 3—15 0 3. CSOPORT 1. Szovjetunió 8 4 3 1 11— 4 11 2. Ausztria 8 3 3 2 9— 9 9 3. Törökország 8 3 1 4 12—10 7 4. NDK 8 3-1 4 9—12 7 5. Izland 8 1 4 3 6—11 6 4. CSOPORT 1. Hollandia 6 4 2 0 8— 2 10 2. NSZK 6 3 3 0 13—3 9 3. Finnország 6 1 1 4 4—16 3 4. Wales 6 0 2 4 4— 8 2 5. CSOPORT 1. Jugoszlávia 8 6 2 0 16— 6 14 2. Skócia 8 4 2 2 12—12 10 3. Franciao. 7 2 3 2 8— 7 7 4. Norvégia 8 2 2 4 10— 9 6 S. Ciprus 7 0 1 6 6—18 1 A szombati Franciaország—Ciprus talál­kozónak már nincs jelentősége. 6. CSOPORT 1. Spanyolo. 8 6 1 1 20— 3 13 2. Írország 8 5 2 1 10— 2 12 3. Magyaro. 8 2 4 2 8—12 8 4. Észak-íro. 8 2 1 5 6—12 5 5. Málta 8 0 2 6 3—18 2 7. CSOPORT 1. Belgium 8 4 4 0 15— 5 12 2. Csehsz. 8 5 2 1 13— 3 12 3. Portugália 8 4 2 2 11— 8 10 4. Svájc 8 2 1 5 10—14 5 5. Luxemburg 8 0 1 7 3—22 1 Európát az olaszországi 24-es döntőben a következő válogatottak képviselik — a ren­dező jogán: Olaszország. 1. csoport: Romá­nia. 2. csoport: Svédország, Anglia. 3. cso­port: Szovjetunió, Ausztria. 4. csoport: Hol­landia, NSZK. 5. csoport Jugoszlávia, Skó­cia. 6. csoport: Spanyolország, Írország. 7. csoport: Belgium, Csehszlovákia. A további résztvevők: Agrentina, Brazília, Uruguay, Kolumbia, Koreai Köztársaság, Egyesült Arab Emírségek, Costa Rica. Az afrikai zónákból ketten jutnak tovább, a Concacal-zónából pedig Trinidad és Tobago vagy az Egyesült Államok. • A Kalocsán működő Lakatos Ist­ván edző labdarúgó-iskolája jelentős segítséget kapott dr. Lakatos Lajostól,, a KAGE igazgatójától. A sportszerető igazgató két hálóval felszerelt kézilab­dakaput bocsátott a 7—10 éves gyer­mekekből álló focisuli rendelkezésére. A hálás gyerekek — ellenszolgáltatás­ként — KAGE-feliratot viselnek majd a jövőben a mezükön. • A néhai szuperklasszis nehézsúlyú magyar birkózó, az autóbaleset után el­hunyt Kozma István nevét viseli az az alapítvány, amelyet az Általános Vállal­kozási Bank a Magyar Birkózó Szövet­séggel karöltve a közeljövőben hoz létre. Az alapítvány javára befizetett pénzösz- szegeket az említett bank gyűjti és keze­li. Erre az egyszámlára pénzintézetek, vegyesvállalatok, külföldi tőkeérdekelt­ségű részvénytársaságok részéről is vár­nak felajánlásokat. Az utánpótláskorú birkózók kiválasztását, edzéseinek tá­mogatását célzó pénzügyi alapra ma­gánszemélyek befizetését is szívesen ve­szik. A pénzügyi támogatás odaítélésé­ről kuratórium dönt majd rendszeresen. Amint az más sportágakban is szokás, várják a pályázatokat. Azok elbírálása után a Kozma-alapítvány kamataihól nyújtanak támogatást az utánpótlás- képzésben jelentős eredményeket felmu­tató szakmai műhelyeknek, kluboknak és olyan szakembereknek, akik nemcsak szívügyüknek tekintik a fiatal, tíz-tizen­három éves korú birkózók nevelését, de e téren kimagasló eredményeket is elér­tek, elérnek. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT: RÖVIDEN

Next

/
Thumbnails
Contents