Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-16 / 272. szám

1989. november 16. • PETŐFI NÉPE • 5 Könyvkötészeti remekművek Nagykőrösön Nagykőrösön a Könyvkötő Kisszövetkezetben az egyedi tervek alapján készülő művészi könyvborítók mellett számos történelmi kiadványt is gyártanak. Egyik érdekes munkájuk most a híres Feszty-körkép reprodukciójának összeállítása, amely kinyitva mint­egy 4 méter bosszú. A szövetkezet az idén új termékkel is megjelent a piacon, megkezdték az úgynevezett konferenciamappa- család gyártását és értékesítését, amelynek cgy-egy szépen díszített darabja egy kis irodának is megfelel. (MTl-fotó: Karáth Imre) • Készül a Feszty-körkép reprodukciója. TESTVÉRLAPUNK, A GLOS WIELKOPOLSKI ÍRJA: „Kis fehér ház, amiről álmodom” „Drewbud-kampány” — kétmilliós remények Mennyi reménységet képes ébreszteni az emberben egy értékpapír­akció? Úgy látszik, nagyon sokat, mert megéri sok-sok órát sorban állni a lengyeleknek, hogy befizessenek kétmillió zlotyt a bankba a saját kis házhoz jutás puszta reményéért. Az, ami az idén szeptember 11-én történt Lengyelországban, két­ségtelenül a legfigyelemreméltóbb gazdasági esemény volt az utóbbi időben. Ezen a napon a „Drewbud Bank” nevet viselő, és magát korszerű társulásnak valló poznani korlátolt felelősségű társaság megkezdte péhány lengyel nagyvárosban a kötvénykibocsátást. Senki nem számított ilyen egetverő érdeklődésre, hiszen a lengye­leknek legalább két nemzedékében a „kampány” hallatán nem gazda­sági tevékenység képlete szokott felmerülni. Evek hosszú során ke­resztül hiányzott a közgazdászok szótárából a tőzsde, a kapitalizmus jelképe. Úgy gondolták, kevesen fognak kockáztatni, milliókat fizetve egy darab pápírért. A gondos előkészítést ezért idejében megkezdték. A tévéműsorban megjelentek a cég reklámjai, háttérben egy tetszetős fehér falú házzal, s egy közkedvelt idős énekes bársonyos hangján dúdolta a régi nótát: „Kis fehér ház, amiről álmodom”. A hirdetőoszlopokra feltűnő pla­kátok kerültek, az újsághirdetéseket alaprajzzal és fényképekkel töm­ték tele a saját lakásra vágyók figyelmének felkeltésére. Villámgyors reakció következett. Már néhány nappal a megadott határidő előtt kezdtek kialakulni a sorok, megtelni a listák. A tizenegy legnagyobb városba 1300 kötvényt küldtek szét. A leghamarabb, két nap alatt, Szczecinben keltek el. Csak 15 perccel volt tovább nyitva a varsói pénztárablak. Leglassabban haladt a bankjegyek megszámlá­lása. Ugyanis minden kötvény névértéke kétmillió volt, a legnagyobb címletű lengyel bankjegy pedig jelenleg 20 000 zlotys. Pár nappal hamarabb felfigyeltek a dollár árfolyamának hirtelen zuhanására a hazai valutapiacon, ahogy az állami és magán valutabe­váltó helyeket, meg a dörzsölt neppereket együttesen nevezik. A leen­dő kötvénytulajdonosok egyszerűen mozgósították a dollárba fekte­tett tőkéjüket. Ha feltételezzük, hogy minden részvénybe fektetett pénzt ilyen dolláreladásból szereztek, akkor bizonyos egyszerűsítéssel kiderül, hogy az emberek pár nap alatt 30 millió dollárt adtak el. Ez a leegysze­rűsített számvetés azon alapul, hogy az összes kötvény értéke 30 milliárd zlotyra rúgott, és kevés olyan épelméjű akad, aki pénzét zloiyban tartogatja. Ez a tapasztalat kétségtelen bizonyíték arra nézve, hogy az úgyne­vezett értékpapírpiac a tőkeáramlás fontos eleme lehet Lengyelor­szágban a gazdasági egyensúly stabilizálódásának. Feltehetőleg a felesleges pénzek különböző vállalatok által kibocsátott kötvényekbe fektetése látványos, bár kockázatos formája lehet a magánvagyon infláció elleni védelmének. A „Drewbud” központjában, Poznanban úgy vélekednek, hogy négyszer több kötvényt is el lehetett volna adni. Végül 15 ezret bocsá­tottak ki. De végre tisztázni kéne, milyen jogokat szerez a részvényes. A részvények után osztalékot fizetnek, melynek nagysága a rész­vénytársaság által elért nyereségtől függ. Sokkalta nagyobb remények fűződnek viszont a saját, kanadai típusú, tehát fából és más könnyű- szerkezetes anyagokból készülő ház megszerzéséhez. A szóban forgó házakat nem egészben, hanem elemekre szedve szállítják a tulajdonos telkére. Mai árakon számítva a ház egy négy­zetmétere 180 ezerbe kerül. Az infláció következtében persze ez az ár növekedhet. Szintén a tulajdonost terhelik az alap elkészítésének, az elemek odaszállításának és összeszerelésének költségei. Habár ma még nem ismeretes, milyen árváltozások jönnek, mekkora összegbe fog a ház kerülni, a kampánnyal kapcsolatos események elárulják, mekkora áldozatra képesek az emberek az otthonteremtés érdekében. Hanem a részvénytársaság még egy esélyt ad. Akinek szerencséje van, sorolással teljesen ingyen megnyerheti a házat. Ilyen szerencse érheti minden századik kötvénytulajdonost. Ha mindezek ellenére mégis más vállalkozásba kívánja fektetni a tőkéjét, mit tehet a részvé­nyes? Az ilyen elemes szerkezetű házat szétbontva könnyű értékesíte­ni. Eladhatók maguk a részvények is, bár csak a Poznanban székelő irodán keresztül, mert a cég ellenőrzést akar gyakorolni a kötvényke­reskedelem felett Arról beszélnek, hogy a kötvényeket jelentős felárral, akár duplájá­ért is el lehetne adni. Már a legközelebbi jövőben a cég valutáért is fog árulni kötvényeket. Egy-egy ilyen kötvény 2000 dollár névérték­ben kerül forgalomba. Ezekből ötezret dobnak piacra. A számítások szerint a devizás ház körülbelül 20 000 dollárba kerül majd és nem­csak a külföldiek, hanem a dollárral rendelkező lengyelek számára is hozzáférhető lesz. Poznanban, meg más városokban is, élénken tevékenykedik a kft. Csődbe fog-e jutni? Ez az alapjában kis cég képes-e rövid idő alatt 20 000 házacskát felépíteni? Ugyanakkor felmerül a kérdés: mi törté­nik a részvényesek pénzével infláció idején? A kötvények veszítenek-e értékükből? Minthogy kamatozniuk kell, a tőke állandó forgatására van szükség, ugyanis ellenkező esetben a kampány valóban csőddel fejeződik be. A társaság felügyelő tanácsa és elnöksége azzal nyugtatja a részvé­nyeseket, hogy a pénzt máris befektették a faiparba és szigetelőanya­gokat előállító ipari beruházásokba. Jelentős részben a devizatőzsdén fektetik megfelelő eszközökbe, melyek célja a faanyag szárítására és impregnálására szolgáló berendezések és technológiák beszerzése. Mindezek ellenére van némi kétség afelől, vajon biztos üzletbe bocsát­koztak-e? És ha egy nap a rádió reggeli krónikájában közleményt olvasnak be, hogy a társaság csődöt jelentett be, talán nem is fog mindenki csodálkozni. Danuta Marcinkowska Fordította: dr. Tomcsányi Ernőné — Menj haza — küldenek el —, vár a családod. Pihenj, holnap tanítanod kell! , — És ti? I — Velünk ne törődj! Érzem: többről van itt szó, mint testvérszeretetről. Hogy érthetem meg valaha is őket? Otthon vár a munka, a másnapi tanításra készülés, Csoko­nai Reményhez című versének értelmezése. „Földiekkel játszó Égi tünemény...” . Éjszaka van, a nagynéném virraszt a haldokló testvére mellett, meg­masszírozza a tehetetlen kezet, lábat... Miért teszi, mikor úgyis tudja, hogy felesleges, talán órák kérdése, és az me'ghal. A többiek sem alszanak otthon, gondolatban ott vannak vele a megőrzőben: „Jaj, nem figyelsz eléggé, most erősödik a légzése, ez a láz jele, borítsd be vizes ruhával!" Most is együtt, mint egész életükben. Az anyjuk és az apjuk nyomora nem kellett nekik. A társadalom lehetőséget ad mindenkinek: éljetek vele, mondja. Ők megértik, dolgozni mennek. El kell kerülni a cigányutcából! Az öccseiket tanulni küldik: a legkisebb kőműves lesz, aki felépíti a házai­kat, a másikat az állatok érdeklik, mezőgazdasági szakmunkásképzőbe adják. „Majd nevelünk festőt, lakatost, bolti eladót, még tanárt is!" A boldogtalanoké a remény, Csokonai tudta. Közben elmaradtak a szép ruhák, a divat, az utazások... „Nem baj, majd a gyerekeink ..," Csak néha egy-egy összejövetelen szakadt fel bennük a fájdalom, amit sírva énekeltek ki magukból. Felépültek a házak, a gyerekek nőnek, csak belül szorít valami, csak belül akar valami megszakadni. \ Jaj a boldogtalanoknak, csalfa és vak remény. Vajon Csokonai nem érezte-é, hogy kétségbeesett álláskeresése is, hogy Lillát megkapja, a rítus része, amit Élpisz birodalmában ró le. Nagynéném, amikor néhány percre magához tért, nem sikítozott. Keserű mosolyra húzódott a szája, majd kiszedte füléből az arany fülbevalóját. Tegyétek el a rányomnak — mondta. Ezután kezdett el visszafelé járni az órája. Újból megszülte az első gyern\ekét: — Fiú, ugye megmondtam ... Majd lánykorát élte. — Bálba megyek, nézzétek meg az új ruhámat, hogy tetszik... Később torz gyermekhangon vitázott valakivel, nem értettük, hogy mit mond... Csokonai órája, Lilla elvesztésé után, melyik irányban kezdte járni az útját, a felköhögött vértől átázott zsebkendők mit mutattak? Megjelenik a világban az abszolút reménytelenség, a halál. — Hallod, amit mondunk, drága testvérünk? Hörgő hang jön fel a torkán ... ­„Nékem már a rét hímeden, A mező kisült, A zengő liget kietlen, A nap éjre dűlt" A költőt nem fogadja be a társadalom, az övéihez visszatérés képtelensé­gét a leégett családi ház mutatja. A sehova sem tartozás sorssá érlelődhet? Mint nagynénéimnél: a cigányokhoz már nem tartoznak, a társadalom v pedig még nem tud mit kezdeni az elsőként indulók fájdalmával, sebei­vel... Elhal a láb, a kéz, a különböző szervek, végül az agy is? A boldogtala­nokba beköltözik a reménytelenség. Vagy mégsem? Csokonai versét végigbúgja Kossowits József Óh, szegény országunk ... jakobinus dalának indulata, így lesz a zárás a mégis-morálé, az annak ellenére is dacáé: „Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! — Isten véletek!”?. A nagynéném megigazítja a lecsúszott takarót a húgán, közben beszél hozzá: — Holnap éjszakára is én jövök- Húsz év alatt megszoktam már az éjszakázást a gyárban. Szabadságot kértem két hétre, megértették, hogy nem hagyhatlak egyedül... Holnap az óra végén valamiféle erkölcsi tanulsághoz kell majd eljutnunk a második D osztályban. Tudom, hogy az éltanuló Kovács majd elsőként mondja : ' —; A reményt sosem szabad feladni! Az osztály nevetni fog, nekem valamiféleképpen reagálnom kell rá... Á PETŐFI NÉPE AJÁNLATA JFOLYÓIRA^JIU Kortárs A Kortárs című folyóirat legfrissebb számában is folytatódnak Illyés Gyula naplójegyzetei: e legutóbbiak dátuma 1974. A tartalom ezúttal is a minden­napok irodalmi „üledéke”: önreflexiók, költői tűnődések és prózai zsörtölődé- sek, kritikai megjegyzések, közvetve vagy közvetlenül jelen levő családta­gokkal, irótársakkal kapcsolatban. Félig-meddig ugyancsak önéletrajzi kötődésű Kolozsvári Grandpierre Emil Előzetes című írása, melyből megtud­hatjuk, hogy lényegében adalék egy ké­szülő, felesége személye által ihletett regényhez. „A mi történetünk -g| a Magdáé meg áz enyém — emberi törté­net, teli ellentmondásokkal, félreérté­sekkel, gyarlóságokkal, következetlen­ségekkel, ismétlésekkel, önáinítások­kál... megválaszolatlan kérdések tö­megével, mint minden emberi történet. Egyetlen vonás új benne, nevezetesen, hogy a nőszereplő, azaz Magda állás­pontját nem az író — én formálom meg, írói eszközökkel, de férfi lélekkel, hanem ő maga, azokban-a levelekben, amiket halála után két hónappal talál­tam meg nagyszekrénye alján, egy cso­mó folyóirat meg újság alatt” — vezeti az olvasót a próza színhelyére az író. A folyóirat másik hosszabb elbeszélő darabja Kertész Imre Kaddis a meg nem született gyermekért című kisregé­nyének első fejezete. A továbbiakban Gyurkovics Tibor, Bemey Zsuzsa, Ká­rolyi Amy és Fodor András versei mel­lett Domahidy Miklós, Czigány Ló­ránt, Horváth Elemér és Ferdinandy György írásait olvashatjuk Emlékek az Új Látóhatárról címmel. Ugyanitt köz­li a folyóirat Szakolczay Lajos írását Egy nemzedék nagykorúsítása címmel az Új Látóhatár egyik vitájához. A Kortárs kritikai rovatában Csoóri Sándor A világ emlékművei, Nádas Pé­té Évkönyv, Takáts Gyula Kövül az idő, és Jókai Anna Szegény Sudár An­na című köteteinek elemzését olvashat­juk. A folyóirat képzőművészeti anyagát e hónapban Koffán Károly alkotásai­ból állították össze. Németh Lajos írá­sa A fürkésző ember címmel idézi meg a kiváló képzőművészt, a tanárt, a ba­rátot, aki, ha élne, nyolcvanéves lenne. KÖNYV • BÍRÓ JÓZSEF „Erdély művészetét nemcsak az ezer­éves múlt fűzi hozzánk, hanem az a fontos küldetés is, hogy művészetünk­nek s vele az egyetemes európai művé­szetnek is legkeletibb végvára. A Szé­kelyföldnél megszűnik a nagy európai stílusok váltógazdasága, amely létre tudta hozni a román, a gótikus, a rene­szánsz, a barokk formarendet, s a Kár­pátokon túl kezdődik az a nekünk ide­gen világ, amely a bizánci stilus hajtá­saiból alakult ki írta Lyka Ká­roly Bíró József Erdély művészete cí­mű, 1941-ben a Singer és Wolfner Iro­dalmi Intézet RT. kiadásában megje­lent könyvének előszavában. Bíró munkája volt az első egyetemes erdélyi művészettörténet-kötet, s ennek rep­rint kiadása most, majd fel évszázad után a Dovin Kiadó gondozásában a napokban került a könyvesboltokba. ,A kitűnően szerkesztett, óriási for­rásmunka-anyagot felsorakoztató, 149 fényképet közreadó könyv régvárt újra kiadásának szomórú aktualitása is van: a mai romániai politika a rombo­lás, az enyészet martalékává teszi Er­dély művészettörténetének, műemléke­inek egy részét. Teszi ezt azért, mert a magyar történelem kialakulásában, az állam fennmaradásáért folytatott évez­redes harc folyamán Erdélynek-és az erdélyi politikának rendkívüli szerep jutott; a társadalomszervezés, a jogélet, az irodalom s a tudomány egyaránt különlegességek sorával szolgál. Egyé­ni művészet alakult ki, várak, kasté­lyok, templomok, épületek évszázado­kon át, az ősi épületek, a képző- és iparművészet remekei beszédes képek­ben őrzik az európai Erdély történel­mét. A művészettörténet, a történelem búvárai, Erdély szerelmesei hasznos kézikönyvet fognak felfedezni Bíró Jó­zsef kötetének olvasásakor. művészete FILM Metró Az Élethalálharc című (Magyaror­szágon' is vetített) sci-fijével befutott fiatal francia rendező: Luc Besson 1985-ben készítette most látható alko- tását. A Metró (Subway) csak annyi­ban hasonlít a korábbihoz, hogy nem roszszabb arcát mutatja. E lakhatatlan helyszín Luc Besson figuráinak ottho­na. A különleges,' költőien transzpo­nált környezetben — bizarr, de hatásos kontrasztként—egy krimi vázára építi fel történetét. A Christopher Lambert játszotta elegáns Fred üldözői elől kényszerű­ségből „települ” le a párizsi metró szö­vevényes alagútrendszerébe. Mint ki­derül, nem ő az egyetlen: sokan élnek kizárólag a mindennapok valóságának gravitációs erői működtetik világát, egy sajátos metaforikus térben mozgat­ja hőseit. Mint a cím is jelzi, e „meg­emelés” valójában „süllyedést" jelent: Besson univerzumát ugyanis több mé­terrel a föld felszíne alatt találjuk. A Metró a legelső képsoraival — min­den külön technikai mesterkedés nél- , kül is — a hétköznapi élettér költői, sűrített másává lényegül. Ebben a vi- • tágban felgyorsultan zajlik az élet, min­den átmeneti, még kevésbé átlátható, kiismerhető, minden és mindenki más felületesebb és szélsőségesen jobb vagy még odalenn, még olyanok is akadnak közöttük, akikben barátokra találhat Őrült vakmerőségére mi sem jellem­zőbb, mint hogy a legfőbb üldözője feleségével folytatott viszonyt esze ágá­ban sincs abbahagyni: találkát beszél meg a fiatal nővel. Ügyesnek kell len­nie, hisz számíthat rá, az asszonyt min­denhová követik férje emberei. Heléna ugyan benne van a játékban, ám köz­ben mindent elkövet, hogy barátját kézre kerítsék. A kiszámítottan „robo­gó” krimi szálait Besson ügyesen szövi, érdeklődésünket —j ezen a szinten is — fogva tartja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents