Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-03 / 233. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. október 3. Szovjet sugallatra engedett H NSZK-lapvélemény A Frankfurter Allgemeine Zeitung cimü lap jelentése szerint a Szovjetunió mérvadó szerepet játszott abban, hogy az NDK hozzájárult a prágai és a var­sói nyugatnémet nagykövetségen me­nedéket talált keletnémet állampolgá­rok NSZK-ba való kiutazásához. Az újság hétfőn Hans-Dietrich Gen­scher külügyminiszter véleményére hi­vatkozó tudósításában biztosra veszi, hogy Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, kül­ügyminiszter Mihail Gorbacsov főtitkár és áHamfő jóváhagyásával közvetlen kapcsolatokat létesített az NDK, Csehszlovákia és Lengyelország, tehát a Szovjetunió három szövetségese veze­tésével a probléma megoldása céljából. A szovjet fél rámutathatott az NDK kikiáltása október hetedikéi 40. évfor­dulójának fontosságára. Genscher a frankfurti újság értesülése szerint meg van győződve arról, hogy a rendezés­ben Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK államtanácsának el­nöke nemcsak közreműködött, hanem az elhatározás személyes döntésen ala­pult. így a berlini vezető a Sevardnadze által előmozdított rendezés során érvé­nyesítette hatalmi szavát a politikai bi­zottság hosszadalmas, időrabló tanács­kozása nélkül is. A frankfurti újság kiváltképp ki­domborítja azt a körülményt, hogy a szovjet diplomácia vezetőjét valósággal megrendítette és a mielőbbi megoldás szükségessége felől meggyőzte Gens- chernek a prágai nagykövetségen ki­alakult tarthatatlan helyzetről szóló beszámolója. Korábban ugyanis a Fi­scher NDK- és a Johanes csehszlovák külügyminiszterrel folytatott megbe­szélések még nem hozták meg az áttö­rést. A tekintélyes újság sokatmondó ténynek tartja azt is, hogy a nyugatné­met külügyminiszter nagy megelégedé­sére Horn Gyula magyar külügyminisz­ter vendégként Genscher társaságában — NSZK-gépen —• utazott el az ENSZ székhelyéről. ANGLIA: Munkáspárti párbajkihívás A „Nézz szembe a kihívással — cselekedj a változásért!” — jelszó jegyében kezdődött meg hétfőn reg­gel Brightonban a brit Munkáspárt idei országos értekezlete. Három egymást követő választási vereség után a legnagyobb brit ellenzéki pártnak ez a 11. évi tanácskozása Margaret Thatcher asszony hata­lomra kerülése óta. Ezúttal azon­ban nem csüggedés, hanem újjáéle­dő önbizalom és növekvő győzelmi remények nyomják rá bélyegüket a küldöttek hangulatára. A konfe­rencia megfigyelői körében általá­nos az a vélemény, hogy a konzer­vatív kormánypárthoz intézett munkáspárti párbajkihívás ezúttal meggyőzőbben hangzik, mint bár­mikor korábban a „thatcherizmus évtizedében”. Ötnapos tanácskozásuk megnyi­tásának előestéjén öt közvélemény­kutató intézet 5—12 százalék közt ingadozó vezetést mutatott ki a Munkáspárt javára. Hasonló mér­tékű vezetésre már volt példa az 1983-as és az 1987-es általános vá­lasztásokat megelőző időszakban is, ámde a döntés napján mégis a konzervatívok diadalmaskodtak. Az új jelenség az, hogy a legutóbbi félév felmérései következetesen 42- 48 százalékos szavazói támogatást mutatnak ki a Munkáspárt javára, amire 1970 óta nem volt példa. (Az 1983-as választásokon a szavaza­tok 27, 1987-ben pedig 31 százalé­kát kapta). Ebben az évszázadban arra sem volt még példa, hogy a konzervatívok részesedési aránya 34 százalékra süllyedjen egy orszá­gos szavazáson, amint ez idén júni­usban történt az euro-parlamenti választásokon. Népszavazást követelő litván képviselők Litván képviselők csoportja hétfőn a szovjet parlament ülésén nyilat­kozatot adott át Mihail Gorbacsov államfőnek. A nyilatkozatban a negyven aláíró határozottan tiltakozott az SZKP KB augusztusi, a balti köztársaságokban kialakult helyzettel foglalkozó nyilatkozata ellen. Egyúttal javasolta, hogy Litvániában népszavazással döntsenek a köz­társaságok önállóságáról. A litván képviselők szorgalmazták, hogy a balti kérdést, amelynek megoldása szerintük nagyban befolyásolja a Szovjetunió nemzetközi tekintélyét is, békés, parlamenti úton kell rendezni. E tárgyalásokon a litván képviselők szerint meg kell vitatni egyebek között a Szovjetunió és Litváma szerződését, valamint a szovjet hadsereg egységeinek litvániai jelenlétével kapcsolatos kérdéseket is. A két német állam a korán ébredő rádióhallgatók végtelen éterbeli birodalma. Mindenekelőtt a kölni Deutschlandfunk (DLF) nevű adó jóvoltából. Ez a rádióállomás ugyanis az NSZK-t és az NDK-t egy­azon nyelven és egyazon minőségben a Rajnától az Oderáig estétől reggelig végig jól beszólja, s már a hajnali órákban állást foglal mindkét állam legfonto­sabb belpolitikai kérdéseiben. Magától értetődően nyugati szellemiségben. Nemhiába állapította meg egyszer az NSZK tévéjé­nek nagy nyilvánossága előtt Günther Grauss, a kitű­nő író, Bonn egykori első állandó hivatalos NDK-beli képviselője: mindennek megtűrése régtől fogva a ke­letnémet glasznoszty kézzelfogható megnyilvánulása. Mert ebben a hírközlési értelemben az NDK nyitott­sága minden más szocialista glasznosztyot megelő­zött, hiszen a DLF-en kívül a legnagyobb tévéadók, az ARD és az ZDF is majd mindenütt zavartalanul foghatók az NDK-ban. Szinte nem múlik el nap, hogy a nagy német nyelv- terület hallgatósága ne hallhatná Rolf Henrichet, az NDK-beli Új Fórum nevű reformista tömörülés egyik alapító tagját a DLF-ben nyilatkozni. Amióta az Új Fórum működéséhez szükséges enge­délyt a belügyminisztérium nem adta meg, Henrich többször cáfolta a DLF-ben a szervezete állítólagos államellenes céljairól szóló hatósági vélekedést. Pén­tek reggel ellenben már nem a belügyminisztérium érveivel szállt szembe, hanem Erich Mielkének, az NDK állambiztonsági miniszterének azzal a meglátá­sával, hogy az Új Fórum szocialistaellenes. Ilyen tö­rekvés nem lelhető fel az alapítólevélben, noha kétség­telen: a ma már 5—10 ezerre tehető támogató személy a szocializmusnak egy más válfaját szívesebben látná az NDK-ban — mondotta Henrich. A két államban élő németek határokon túli, illetve határokon belüli vitája azonban nemcsak az éterben zajlik, hanem például a legújabb menekültprobléma kapcsán a sajtóban is. Nem sokkal az után, hogy Genscher külügyminiszter és az ellenzéki SPD elismer rően szólt Klaus Höpcke NDK-beli művelődési mi- niszterhelyettesnek-egy belső reformokat sürgető, ak elvágyódás okaival őszintén foglalkozó beszédéről, Höpcke olvasói levelet jelentetett meg a Frankfurter Allgemeine Zeitungban. Kifejtette, hogy a frankfurti lap tudósításából érveinek egy része kimaradt. A fél­reértések elkerülése végett most ezt szeretné pótolni. Höpcke szerint a menekültkérdés körüli* nagy, zajos felhajtással (a kapcsolatok veszélyeztetése miatt) so­kan magában az NSZK-ban sem értenek egyet. Más­felől sorra veszi azokat a szándékokat, amelyek sze­rinte az NDK-ellenes tényezőket vezérlik. Szociális és politikai revansként értelmezi például azt, hogy az NDK-beli reformszükséglet állandó hajtogatásával a tőkés társadalmi rendhez való visszatérés gondolatát kívánják elhinteni. Felpanaszolják, hogy hiányzik az NDK-ban a hajlandóság a reformokra; valójában azonban ezzel a társadalmi restaurációra való készség hiányát kifogásolják — vélekedik. Höpcke olvasói levelében így látja az NDK-ellenes beállítottság politikai, alkotóelemeit: az NDK-ellenes akció belpolitikailag azt a célt szolgálja, hogy elterel­jék a figyelmet a nyugatnémet problémákról. Emellett felhajtóerő a soviniszták számára, s egyben érv ahhoz is, hogy a menekültkérdésben a szociáldemokratákat a kormánykoalícióhoz kapcsolják. Külpolitikai érte­lemben a be nem avatkozás kötelezettségének durva megsértése. Höpcke világpolitikailag arra következ­tet, hogy a propaganda-hadjárat növeli a szembenál­lás elemeit az államok és pártok kapcsolataiban, elte­relve a figyelmet olyan általános feladatokról, mint a leszerelés, a környezeti pusztítás feltartóztatása, vala­mint a harc az éhség, az analfabétizmus, az újgyarma­tosító rabszolgaság és az állami terrorizmus ellen. IGEN A TEMPLOMBAN IS? Furcsa párok Dániában Tíz pár esküdött örök hűséget vasárnap a koppenhágai polgármester előtt. Csoportos es­küvőre már volt példa, de arra nem, hogy á párok mindkét tagja azonos nemhez tartozzék. Dániában október 1-jén lépett életbe — a világon elsőként — egy olyan törvény, amely módot ad az azonos neműek párkapcsolatai­nak törvényesítésére. Ezek a párok néhány ki­vétellel ugyanazokat a jogokat élvezik, mint a hagyományos — férfi—női — házasságok. Egyelőre vita folyik arról, hogy a templomok­ban is elhangozhasSék-e a boldogító igen, ha az férfitól férfinak, illetve nőtől nőnek szól. Az egyház mind ez idáig elzárkózott ettől. Az új­donsült házasok egyikének egyik «tagja egyéb­ként lelkipásztor volt. Valuta- (bankjegy- és csekk-) árfolyamok Pénznem Vételi Eladási árf. 100 egységre Ft-ban Angol font 9345,77 9923,85 Ausztrál dollár 4502,13 4780,61 Belga frank 146,96 156,05 Dán korona 791,86 840,84 Finn márka 1350,11 1433,63 Francia frank 909,88 966,16 GörSg drachma 35,15 3733 Holland forint 2732,72 2901,76 ír font 8219,50 8727,92 Japán yen (1000) 415,04 440,72 Kanadai dollár 4919,83 5224,15 Kuvaiti dinár 19549,76 20759,02 Norvég korona 836,26 887,98 NSZK-márka 3085,38 327632 Olasz Ura (1000) 4234 44,96 Osztrák schilling 438,47 46539 Portugál escudo 36,46 38,72 Spanyol peseta 48,73 51,75 Svájci frank 3563,47 3783,89 Svéd korona 900,00 955,68 USA-doüár 5790,64 6148,82 ECU (közös piac) 6362,64 675630 Jugoszláv dinárcsekk (10000) 15,52 v ­AZ ORSZÁGOS SAJTÓSZOLGÁLAT KÖZLEMÉNYEIBŐL Marxista, baloldali erők tömörülése Tizenöt, a szocializmus mellett elkö­telezett szervezet és MSZMP-platform képviselői 1989. október 1-jén az MSZMP budapesti Bizottsága Propa­ganda és Művelődési Központjában tanácskozást tartottak országunk és pártunk helyzetéről. A megbeszélést Szigeti József akadémikus, a Marx Ká­roly Társaság elnöke, a 21-ek csoport­jának tagja vezette, bevezető előadást tartott Púja Frigyes nyugalmazott kül­ügyminiszter, országgyűlési képviselő. A résztvevők az alapvető kérdések­ben egyetértettek. Élesen bírálták a tör­ténelmi múltunkkal foglalkozó kong­resszusi dokumentumot és a program- tervezet új változatát. Tanácskozásuk eredményeképpen a marxista, baloldali erők tömörülésének létrehozását kez­deményezték. Első lépésként ideiglene­sen koordináló bizottságot hoztak lét­re. Az összegyűltek úgy ítélték meg, hogy hazánkban veszélybe került a szo­cializmus építése, reális veszéllyé vált a kapitalizmus visszaállítása. A jelenlevők egyetértettek, hogy a külpolitikát nem szabad pillanatnyi gazdasági célok szolgálatába állítani és engedményt tenni a nacionalista han­gulatoknak, mert elszigetelődésünk a szocialista országok között máris reális veszéllyé vált. Az MSZDP országos gyűlésének felhívása A Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1989. szeptember 30-ától október 1-jéig tartott országos gyűlésének a szociáldemokrata közvéleményhez és a magyar választópolgárokhoz intézett felhívásában a többi közt ez áll: A gazdasági hatékonyság, az emberi életet szebbé és jobbá tevő javak bősége csak akkor hasznos egy közösség számára, ha ennek nincsenek kárvallottjai. Tudjuk, hogy tökéletes egyenlőség nincsen, ez a fejlő­dés halálát jelentené, de küzdünk egy olyan társadal­mi közérzet megteremtéséért, ahol a szükségképpen újra és újra felmerülő ellentmondások európai érte­lemben vett emberi módszerekkel feloldhatók. Ez ak­kor sikerülhet, ha a társadalmat a szabadság, igazsá­gosság és szolidaritás értékei igazgatják. Valljuk: a szociáldemokrácia történelmileg kialakult életfelfo­gás, gondolkodásmód és egyben magatartás is,- de nem köpeny, amit a hatalom megragadása érdekében el lehet dobni, ahogy á kommunisták 1918-ban és 1948-ban tették vagy a hatalom érdekében fel lehet venni, ahogy ezt a mai magyar kommunista hatalom különféle képviselői 1989-ben teszik. A magyarországi szociáldemokrácia minden ilyen irányú kísérletet elfogadhatatlannak tart. Hirdetjük: a szociáldemokráciához csatlakozni és eszerint élni lehet, de felhasználni és kisajátítani nem. A szociálde­mokrácia a szociáldemokratáké! (OS) Alternatív katonák Az előzetes várakozásoknál jóval kevesebben, mintegy hatszázan nyújtottak be kérelmet alternatív szolgálat teljesítésére — ez a besorozottaknak mind­össze 1 százaléka. Közülük 500-an a polgári szolgála­tot választották, a többiek pedig fegyver nélkül kíván­nak szolgálatot teljesíteni — közölte a Honvédelmi Minisztérium illetékese azon a megbeszélésen, ame­lyet az Országos Béketanács rendezett hétfőn az alter­natív katonai szolgálat bevezetésének első tapasztala­tairól. Fehér József azt is elmondta, hogy 43 fiatal mindenféle szolgálatot megtagadott, többségük a Je­hova tanúi közé tartozik. Szólt arról is, hogy a kérel­mek benyújtási határideje a katonai eskü letétele volt, ezért a bevonulást követő négy hétben is volt még lehetőség másfajta szolgálatot választani. Akik ebben az időszakban éltek ezzel a lehetőséggel, azokat a kérelem benyújtását követően néhány órán belül le­szerelték. A 600 kérelmező többsége egyébként a be­vonulás után adta be kérelmét. A HM illetékese szerint az első elemzések alapján a kérelmezők három csoportba sorolhatók. Az elsőbe azok tartoznak, akik a törvény adta lehetőséggel élve, lelkiismereti okok miatt kívánnak alternatív szolgála­tot teljesíteni. A másik csoport tagjainak többsége családi, szociális okok miatt választotta a polgári szolgálatot. A harmadik csoportba pedig azok tartoz­nak, akik nyilvánvalóan ki akarnak bújni a fegyveres szolgálat alól. Vannak köztük többszörösen büntetett előéletűek is. A minta: a fejlett demokrácia (Folytatás az 1. oldalról) Verebélyi Imre belügyminiszter-helyet­tes bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a '-koncepció követni kívánja azokat az álapértékeket; amelyekét az önkor­mány zatiság • útjára • lépett»' --fejlett de­mokráciák „kitermeltek”. A magyar el­képzelés szorosan kapcsolódik az euró­pai önkormányzati chartához: az ön- kormányzást olyan kollektív emberi jognak tekinti, amely a településeket illeti meg, kollektív emberi jogként próbálja meg beépíteni a magyar köz­ügyi gondolkodásba. E törvénynek te­rületi-települési érdekeket kell ütköz­tetni — ha kell, a kormányzat érdek­rendszerével szemben is. Az eddigi vi­tákkal kapcsolatban szólt arról, hogy a községek és városok kezdettől fogva megyeellenességüknek adnak hangot, hivatallá deklarálását sürgetik, ugyan­akkor a megyék — átalakulásukra hi­vatkozva Súgy tartják, hogy azért egy demokratizált, a hierarchikus megye­funkciókat leépítő területi-kormányza­ti szintű igazgatásra szükség van. A miniszterhelyettes szerint, e kérdés­ben lehetséges a kompromisszum. Vé­leménye szerint a politikai erők figyel­me egyre inkább a működő helyi hatal­mi tényezőkre irányul. Elérkezett az idő, hogy a Minisztertanács az önkor­mányzatok kérdéséről kormányzati szinten tárgyaljon. E téma várhatóan október második felében napirendre kerül, s a koncepciót ezt követően vi­tatja meg a parlament. E törvényt azonban valószínűleg már az új Or­szággyűlés fogadja el. A miniszterhelyettes szerint az ön- kormányzati törvény megalkotása fel­tételezi a tanácstestületek működését túlszabályozó több mint kétezer jog­szabály radikális felülvizsgálatát. Kife­jezte meggyőződését, hogy amennyi­ben az elképzelés kormányzati koncep­cióként él tovább, hozzá kell igazítani több, formálódó törvénytervezetet, ajnply _ /iej£ ,qpkprn}ányz^t-barát; kon­cepcióhoz készült. Németh Miklós e gondolattal egyet­értve fontosnak tartotta, hogy például az államháztartási, illetve a földtör­vény, valamint a tulajdonreform vonal- vezetése egyezzék az önkormányzati törvény koncepciójával, ne keresztezze azt. A kormány stratégiájának össze- rendeződése e kérdésekben elengedhe­tetlen. Megerősítette, hogy a Miniszter- tanács október második felében kíván foglalkozni a törvénytervezettel. A kormányfő hangoztatta, hogy a többpártrendszer keretei között a nép- képviseleti fórumok szerepe felértéke­lődik, s e helyzetre nemcsak a kormány­zatnak, hanem az államigazgatásnak is fel kell készülnie. Ugyanakkor figyel­meztetett: az államszervezet megóvása alapvető politikai érdek; amennyiben meginog az állam működőképessége, az a békés átmenetet is veszélyezteti. A stabil államszervezet megbontására irányuló törekvéseket határozottan el kell utasítani — mutatott rá. A sokszínű, valamennyi résztvevőt megszólalásra késztető vitában a véle­mények egybecsengtek abban, hogy megyei önkormányzatra a továbbiak­ban is szükség van. A ma működő me­gyei apparátusokat azonban nem sza­bad összetéveszteni s azonosítani ma­gukkal a megyékkel. Többen is han­goztatták, hogy politikai és gazdasági szükségszerűség az önkormányzatok léte, az anyagi alapok megteremtése működésükhöz azonban nélkülözhe­tetlen. Egyetértés volt abban is: ha­laszthatatlan a jogszabályok csökken­tése, a tanácsi apparátusi létszám leépí­tése, magasabb képzettségű, jobban megfizetett hivatalnokok foglalkozta- (äsa^Volt, aki arra figyelmeztetett, hogy a törvénynek á fulájdontörvény- nyel egyidejűleg kell megszületnie, amely kimondja az. önkormányzati tu­lajdont, mások szükségesnek tartották, hogy a tanácsi érdekképviselet a terve­zetben markánsabban fogalmazódjék meg. A vitát követően a Tanácsi önkor­mányzatok Országos Szövetségének megalakulásáról és eddigi működéséről Ács István, a szövetség elnöke adott tájékoztatást. Németh Miklós fontos­nak tartotta, hogy a Tanácsi Kollégi­um és a szövetség között ne legyenek párhuzamosságok. A kormányfő egyetértett azzal a felvetéssel, hogy a különféle tárcák vonják be a műhely­munkákba a szövetség képviselőit. A miniszterelnök kérdésekre vála­szolva szólt arról, hogy a tanácsi dol­gozók bérrendezését központi alapból nem tudják fedezni, a bérautomatiz­mus kialakítására azonban a közigaz­gatásban és az államigazgatásban is módot kell találni, különösen arra a 2-3 évre, amíg az inflációt nem sikerül egyszámjegyűvé tenni. A helyzetet jel­lemzi sfe- mondta a kormányfő, hogy 40 800 forintos miniszterhelyettesi fize­tésért már a kormány is nehezen talál megfelelő embert. Egy további kérdés­re reagálva a miniszterelnök elismerte, hogy a menekültügyre jobban kell fi­gyelni, mert a felügyeleti ellenőrzés la­zult. Közölte, hogy a kormány legkö­zelebbi ülésén e kérdést ismét napirend­re tűzi. (MTI) Kormány kontra mezőgazdaság (Folytatás az 1. oldalról) . huzamosan felszabadítja a műtrágyaimportot is. Ha a gazdaságok a hazai műtrágyát túl drágának talál­ják, az igényelt terméket olcsóbban beszerezhetik kül­földről. (Az intézkedés vesztese elsősorban valószínű­leg a hazai műtrágyagyártás lesz, amely már jelenleg is igen nehéz helyzetben van.) A TOT egyetértett azzal a kormányjavaslattal, hogv jövőre a felvásárlási árakat is fel kell szabadíta­ni. így megállapodás született, hogy csupán a gabo­nák (búza, kukorica) és a tej felvásárlási ára marad hatósági árformában. Ugyancsak szabaddá válnak a mezőgazdasági és élelmiszeripari cikkek fogyasztói árai is. Kivételt a 2,8 százalékos zsirtartalmú tej és a normál fehérkenyér képez. Megszüntetik, az áremelé­seknél eddig alkalmazott előzetes bejeleptési kötele­zettséget is. Ezek az intézkedések alapvetően kedve­zőek a termelők számára. Eddig a gazdaságok termé­keik árában csak kis mértékben tudták érvényesíteni az ipari termékeknél bekövetkezett árdrágulást, s ez nagy mértékben hozzájárult jövedelmezőségük rom­lásához. Az is igaz viszont, hogy ily módon sem szá­míthatnak garantált jövedelemnövekedésre, hiszen csak azoknak a cikkeknek az árát tudják emelni, amelyek iránt jelentős a hazai és a külföldi kereslet, s a magasabb árat a piac elismeri. Nem jött létre viszont megállapodás a hatósági búza felvásárlási árában. A TOT szerint átlagosan 21 százalékos mázsánkénti mintegy 90 forintos áremelés­re lenne szükség, ezt azonban a kormány nem tudta megígérni. Vissi Ferenc, az Országos Árhivatal elnöke szerint két hét múlva visszatérnek még a kérdésre, addig csupán annyit tud ígérni, hogy a búza árát valószínűleg minőségétől függően mázsánként 50—90 forinttal fogják emelni. (A 90 forint csak a termés kis hányadára vonatkozna.) Nem engedett a pénzügyi kormányzat az adóval kapcsolatos preferenciák kérdésében. Szabó István azt javasolta, hogy a kistermelők személyi adókedvez­ményét az 500 ezer forintos árbevétel-határról 600 ezer forintra emeljék. Békési László kereken elutasí­totta ezt, mondván: a másfélmillió kistermelő lényegé­ben eddig sem fizetett adót, teljesen felesleges a prefe­renciát növelni. Az általuk befizetett adó mértéke minimális, összesen 22 millió forintra tehető. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents