Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-07 / 237. szám

1989. október 7. • PETŐFI NÉPE • 11 SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT LEPESHIBAK A „VIZIPOLONEZBEN” Miért kellett menni a réginek és miért nem jött az új...? Edzőválság után(?) a KVSC-nél Még a nyár közepén, a tőserdei fövenyen heverészve hal­lottam a kecskeméti vízilabdások edzőválságáról. Néhány nappal később a konkrétumok felől érdeklődtem a szakosz­tály vezetőitől. Amikor meghallották, hogy Írásra adnám a fejem az ügyben, kézzel-lábbal próbáltak lebeszélni róla. Nem tenne most jót a csapatnak, ha nyilvánosan is megpen­dítenénk a dolgot. Az egyesület nem ad pénzt, a vízilabda­szakosztály a baráti kör pénztárcájából vegetál. Ehhez jön hozzá a gyenge bajnoki szereplés és a mostani nézeteltérések a vezetőedzővel. Várjuk meg a közeljövőben esedékes elnök­ségi ülést, amelynek a fő témája: megköszönjék-e Mészáros János eddigi tevékenységét vagy maradjon továbbra is a Kecskeméti Vízmű SC vízilabdázóinak kispadján. Mint utóbb kiderült, az említett tanácskozáson csak lát­szatmegoldás született. Mészáros „próbaidőt” kapott az esz­tendő végéig. Mindez már akkor gondolkodóba ejtett: mi szükség van egy olyan edzőre, akivel nem elégedettek mun­kaadói? A bajnokság tavasszal kezdődik, addig hosszú hó­napokig tétmérkőzés nélkül van a csapat. Mit tud bizonyíta­ni az edző holtidényben? S ha mégis az derül ki, hogy az általam még nem ismert okok miatt mennie kell, hol találnak utódot? Az alapozási időszak kezdetére ugyanis már minden valamirevaló tréner elkötelezi magát. Az elnökségi ülésről megállapodás készült, amelyet aláírt a klub elnöke, a szakosztály vezetője és az érintett edző. Amint azt sejteni lehetett: a probléma korántsem oldódott meg a határozat meghozatalával. Alig egy hónap múltán Mészáros János levélben kérte 1990. június végéig szóló szerződésének idő előtti fölbontását. Az egyesület kapott az alkalmon, elfogadta az edző felmondását és kereste az utó­dot a szerződési ajánlattal. Előzetesen már tárgyaltak a ki­szemelt szakemberrel, aki hajlandónak mutatkozott a vissza­térésre. Ám mindez még június elején volt, augusztus végére vi­szont már Valkay Ferenc, az egykori sikeres kecskeméti utánpótlásedző elszegődött a Szeged SC-héz. Két kispad közt a vízbe esett a KVSC. Itt tartott az ügy szeptember közepén. A főúton maradni, ez a lényeg Mészáros Jánost hiába keresem a munkahelyén. A megyei tanács útfelügyelője nap nap után vidéken van, későn jár haza. A felesége meglepődik azon, hogy újságíró érdeklődik a férje után. „János már nem edző, hála istennek. Nem téma ő már a vízilabdában.” Megnyugtatom, pont azért szeretnék vele beszélni, mert már nem ő a tréner a csapatnál. Két nap múltán a szerkesztőségben sikerül a találkozás. Hosszas múltidézéssel indul beszélgetésünk. Megtudom, Mészáros János „őrültje” a sportnak. A rádióból esztendők óta mag­nószalagra rögziti az érdekesebb közvetítéseket, hanganyaga van a moszkvai olimpia óta valamennyi világtalálkozóról. Sportarchivuma is tartalmasabb lehet, mint rovatunké. Nehezen sikerül a szót a vízilabdára terelnem, macska módján kerülgeti a „forró kását”. Húsz esztendeje tevékeny­kedik a medence környékén, s néhány héttel ezelöttig el sem tudta volna képzelni, hogy valaha is otthagyja a „vizeseket”. Utánpótlásedző lett az aktív játék befejezése után. A mostani csapattagok legtöbbje nála kezdett pólózni. Cseppet sem megkeseredve említi, hogy neki a legtöbbször a munka jutott az edzőségből, a dicsőséget mások aratták le. Ez neki nem fájt, két esztendeje is csak azért vette át a felnőttek irányítá­sát, mert jó barátja, az általa' messzemenőkig tisztelt Magó Gábor „megfúrása” után a megszűnés veszélye fenyegette a szakosztályt. Három évre irt alá szerződést. Mit vállalt? Tervbe vette egy „saját nevelésű”, vagyis egykori játékosokból álló, a vízilabdáért tenni is akaró szakosztályvezetés kialakítását. Az edzői gárdát is házon belül próbálta kialakítani, a csapa­tot természetesen a helyi tehetségekre kívánta felépíteni. Egyébként nem adta föl azt a tervét, amelyet annak idején Magóval fogalmaztak meg: nemzetközi szintre emelni a kecskeméti vízilabdasportot. A háromból két év lett. Közben a csapat kiesett az élvo­nalból, s nem sikerült kiharcolnia a visszakerülést sem. Az akkori csapatból többen távoztak, illetve fejezték be idejeko­rán a játékot. Az utóbbiakat, Nagy Imre és Simon Gábor „elüldözését” Mészáros számlájára Írják. Meg azt is, hogy emberileg és szakmailag nem felelt meg a felnőtt csapatnál. A szakosztály vezetése arra kérte a nyár elején, hogy lépjen vissza és az utánpótlással foglalkozzon ismét. A téma az elnökség elé került, ahol a már említett december végi türel­mi időre szavaztak. Mészáros elém teszi az elnökség határozatát. Változtasson emberi megnyilvánulásain a jövőben, legyen alkotóbb szelle­mű, törődjön többet az utánpótlással és tartsa jó erőben a csapatot. Röviden így lehetne összefoglalni az írás tartalmát. Semmi konkrétum. Meg is kérdezem, mit tud, mit vágnak a fejéhez, hol hibázott? Tudja jól, sokat követel a játékosaitól. Stresszhatás alatt tartja őket, megköveteli a taktikai fegyelmet. A játékosok többször nem tartották be azt, s valóban egy Ízben elkesere­dett és azt mondta negyedkezdés előtt: csináljon mindenki, amit akar. Az is megfelel a valóságnak, hogy amikor a szemébe hazudtak az egyesület vezetői előtt, kijelentette, az elkövetőre borítja az asztalt. Ilyet bárki mondhat, amikor fölidegesítik, állítja a volt edző. Kérdem: miért taktikázott a főimondással? Miért akkor adta be, amikor már tudta, a helyette kiszemelt máshova szerződött. Ez nem felel meg a valóságnak, hallom a választ. 0 akkor dobta be a törülközőt, amikor rájött, a bőrére megy a játék, s decemberben úgyis kiebrudalják majd az uszodá­ból. Ezt nem várta meg! ő csak a főirányt látta, s nem engedett senkit letérni a hozzá vezető útról. Marad a megyei utak felügyelője, vizet csak otthon, a kádban akar látni. Távoztában még megjegyzi: pedig az alap, a játékosok lelkesedése megvolt. Miért nem engedték meg, hogy kitöltse a három esztendőt, amit vállalt? Rosszul sáfárkodnak a tehetségekkel Miközben Mészáros Jánossal beszélgetünk, csöng a tele­fon, s a vonalvégen az a Valkay Ferenc, akit utódnak szemel­tek ki a csapat vezetői. Csongrádról telefonál, megkapta az üzenetemet, hogy szeretnék beszélni vele. — Úgy tudom, előrehaladott tárgyalásokat folytatott a KVSC-vel a nyáron, aztán mégis Szegedre igazolt. Miért? — Még júniusban kerestek meg a szakosztály vezetői a szerződésajánlattal. Azt mondták, Jancsi nem úgy dolgozik a felnőtteknél, ahogy ők várták. Megköszönik a munkáját és szeretnék, ha visszatérnék Kecskemétre. Augusztusig sem­mit sem tettek az ügy érdekében, engem négy éve hívnak Szegedre. Meghatározatlan időre írtam alá a Tisza partjára. — Ez azt jelenti, hogy bármikor fölbonthatja a szerződését és jöhet Kecskemétre? — Nem, korántsem. Sokkal komolyabban veszem a mun­kámat, s az az igazság, hogy azóta sokat gondolkodtam a kecskeméti visszatérésről. Számomra átláthatatlan a helyzet a KVSC-nél! Bárki is kerül oda edzőnek, valószínűleg átala­kítja maga körül az uszodát. A csapat teljesen magáraha- gyottan dolgozik, kaotikus állapotok uralkodnak edzői té­ren is. — Tehát megfutamodott a feladattól... —j Nem erről van szó. Még soha nem dolgoztam felnőttek­kel, eredményeimet az utánpótlás-nevelés területén értem el. Úgy érzem, megérett az idő arra, hogy kipróbáljam magam a nagyoknál is. Ezért esett jól a kecskemétiek megkeresése, hiszen annak idején nem éppen tüske nélkül váltunk el egy­mástól. Ám olyan elnökséggel képtelen lennék együtt dol­gozni, amelynek nem érdeke a csapat támogatása, amely nem tesz meg mindent a jobb körülmények megteremtése érdekében. Én lelkesednék, akarnék, mások meg keresztbe tennének, no ezt azért nem vállalom ...! — Miből gondolja, hogy az egyesületben nem mindenki a vízilabda, a sport érdekében munkálkodik? — Azt hiszem, sok mindent elárul ebből az a módszer, ahogy a Mészáros-ügyben eljártak. Aztán ahogy a tehetsége­ket elkótyavetyélték, gondolok itt Loványira, Konczra, De­ákra. Potom pénzekért cseréltek egyesületet. Mindent össze­vetve annyit mondhatok, hogy nagyon vágytam a kecskemé­ti edzőségre, de jelenleg azt hiszem, nem sok esély van a visszatérésemre — fejezi be Valkay a telefonbeszélgetést. Sokan szerették volna ismét a fedettben ‘látni Sí szigoráról k,össpiert edzőt, de úgy tűnik, mégsem voltak elegen, a terv megvalósításához... Egyedül maradt az elnökségben Sikari Kovács Béla is régóta ténykedik a vízilabdázóknál, volt a baráti kör elnöke, jelenleg pedig a szakosztály vezetője. Úgy hírlik, leginkább neki nem tetszett Mészáros munkája. — Ez nem teljesen fedi a valóságot. Én csak az elnökségi ülésen maradtam egyedül a véleményemmel, miszerint mond­junk föl az edzőnek. A szakosztály egyöntetű álláspontját kép­viseltem azon az elnökségin, de nem sikerült, elfogadtatni a véleményünket. — Mi történt azután, hogy Mészáros „kegyelmet" kapott, a szakosztály elképzeléseivel ellentétben? — Tanúim vannak arra, hogy kértem a játékosokat és a csapat egyéb munkatársait, próbáljanak meg együttműködni Jancsival, ha már ez a döntés született. Mi egyébként is mindig segíteni akartuk, de ő nem engedte, az utóbbi időben már semmüyen módón nem tudtunk rá hatni. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor — nevezzük így — a kegyelmi utáni első edzésen közölte a játékosokkal: Most már nem foglalko­zom veletek, majd januártól Valkay. — Még mindig nem tudom, mi volt a gond Mészárossal? — Utánpótlásedzőnek nagyszerű, de a felnőtteknél megbu­kott. Az edzések színvonala nem volt megfelelő intenzitású, alatta maradt a követelményeknek. Emberi kapcsolatai rendkí­vül rosszak, gondolok itt a játékosokra, a csapat vezetőire és a bírákra. Többször előfordult, hogy a mérkőzéseken kifakadt, otthagyta az együttest. Röviden: sem emberileg, sem szakmai­lag nem azt adta, amit vártunk tőle. Többször elbeszélgettünk vele, sajnos a hibáit nem ismerte el, meg volt győződve arról, hogy mindent jól csinál. Az eredmények viszont egészen másról tanúskodtak! Este a vizeseknél A kecskeméti fedett uszoda karcsapásoktól hangos. A mély vízben vagy harmincán úszkálnak keresztben. A medence szé­lén edzők dirigálják a tempót, a feladatot. A nagyoknál Péczeli József a „szónok”, nem is oly rég még játszott a csapatban. Most I kapott megbízást az edzői feladatok ellátására. A szak­osztály vezetőitől csupa jót hallottam előzőleg róla. Lelkes, a játékosok hallgatnak rá, rövid ténykedése után kiverték az MNK-ból azt a Tipográfiát, amely megnyerte a bajnokságot és közben fölényesen győzte le két alkalommal is a Mészáros-féle csapatot. Áz újdonsült edző azonban kijózanít. Elmondja, csak azért vállalta ideiglenesen a megbízatást, hogy ne jusson a tönk szélé­re kedvenc sportága. Edzői végzettsége nincs, úgy csöppent vissza a fedettbe, mint Pilátus a Crédóba. A játékosok becsület­ből edzenek, mindenki a munkája után jár tréningezni. Maxi­mum egy évet vállal, csak azért, hogy együttmaradjon a gárda, és az „igazi” edző ne a nulláról kezdje meg a munkáját. Péczeli mellett még négy egykori játékos vállalta az edzések irányítását. A különböző korosztályok mellett edzősködik Si­mon Gábor és Balázs, Rozgonyi, valamint Görög Imre. A pletyka szerint Simon Gábort a volt tréner, Mészáros „üldözte el” a csapattól. Kérdem tőle, visszaszáll-e a változások után a régi játszótársakhoz? Ingatja a fejét, akik őt becsapták és elárulták, nem barátai többé. Marad a „fakó”, vagyis az OB-II/B-ben induló öregfiúk csapata, ott jól érzik magukat Nagy Imrével. Késő este van az uszodában. Látszólag minden a tervek szerint zajlik, mégis az az érzése a szemlélőnek: változások már történtek a vízilabdázóknál, de a megoldás még várat magára a kecskeméti fedettben... Rajtmár István Kéz(i)közelben Kecelen Ritka eset, amikor egy kis csapat tétmérkőzésen fogadhat nálánál több osztállyal magasabban játszó ellenfe­let. A jogért alaposan meg kell küzde­ni. Nos, a Kecel férfi kézilabdázói kiér­demelték azt, hogy az MNK soros for­dulójában az élvonalbeli Békéscsabát fogadhatták. A lelkes megyebeli csa­pat, ha már ilyen megtiszteltetés érte, alaposan megszorongatta rutinos ve- télytársát, s mindössze nyolc gólos, 32 —24-es különbségű vereséget szenve­dett. Farkas Tibor felvételei a ritka keceli sporteseményen készültek. Nyolcvan éve született Bóbis Gyu­la (1909—1972) kiváló birkózó. Érdekes módon labdarúgóként kezdte sportpályafutását — a Kecs­keméti TE-ben, majd hamarosan birkózóként folytatta. Viszonylag későn érte el első nagy sikerét, ami­kor 1934-ben a félnehézsúlyban megnyerte a kötöttfogású magyar bajnokságot. A két fogásnemben 1950-ig ezt még 22 bajnokság követ­te (a félnehéz- és nehézsúlyban). 1945- ig két Európa-bajnokságot, 1937-ben szabad-, majd 1939-ben kötöttfogásban bronzérmet nyert. A világháború befejeződése után 37 évesen is folytatta a nemes küzdel­met -a nemzetközi sikerekért; az 1946- ban megrendezett Európa- bajnokságon a szabadfogású félne­hézsúlyban negyedik helyezést ért el. Ugyanebben a fogásnemben (de a nehézsúlyban) birkózott az 1948-as helsinki olimpián is, ahol bajnoki aranyérmet szerzett, majd az 1950-es kötöttfogású világbajnokságon ezüstérmes lett. Kiváló sportember volt, aki sokat tett a birkózó-utánpótlás neveléséért is. A tehetséget és a küzdeniakarást sikerült tovább örökítenie: lánya, Bóbis Ildikó, a női tőrvívás világbaj­nokaként érkezett sportpályafutásá­nak csúcsára. Egymillió nyugatnémet márka -— a dopping ellen A doppingellenes lépések megszaporodása az egyik örömteli fejleménye a ma sporljának, amelyet — éppen a dopping mértéktelen elbuijánzása miatt—nem kevesen tekintenek halálra ítéltnek. A pesszimista jóslatokkal nehéz vitatkozni, még ha a tiltott teljesítménynöveléssel szembeni fellépés eleddig valóban csak kezdeti eredményeket hozott, s a sportágak—ha úgy tetszik, az országok —jelentős részében legfeljebb a tüneti kezelésig jutot­tak el. Éppen ezért jó hír, hogy az NSZK-ban új doppingkontrollt indítottak útjára, amely előrelépéssel kecsegtet. Végső soron nagyon egyszerű dolog­ról van szó: a nyugatnémetek egymillió márkás programja az év végéig négy sportágban az ország egészére kiteijedő randomteszteket, vagyis váratlan, szúrópróbaszerű ellenőrzést irányoz elő. A hangsúly a meglepe­tés-jellegen van, tehát azon, hogy a „kokszos” nyugatnémet sportolók .— egyelőre a gyorskorcsolyázók, a súlyemelők, az evezősök és az atléták — nem tudhatják, mikor, hol tesztelik őket, vagyis a lebukás immár állandó kockázati tényezőként, afféle Damoklész kardjaként lebeg a fejük felett. A lényeg éppen az, hogy ne csupán a nagyobb világversenyeken, vagy közvetlenül azok előtt, hanem bármikor a felkészülési-edzési időszak alatt is ellenőrizhetők legyenek a sportolók. A bonni kormánytámogatással lebonyolítandó „márkás” program né­hány napon belül indul. Kezdetben hat gyorskorcsolyázót „néznek meg”, majd — ugyancsak sorsolással határozva a mintavételre kötelezettekről — hat súlyemelő, azután pedig 10-10 evezős és atléta következik. Mindezt egészen az év végéig kéthetente megismétlik, tehát a négy sportágban az esztendőből hátralevő három hónap alatt mintegy 230 nyugatnémet ver­senyzőt kontrollálnak, hogy mentes avagy sem a doppingtól. Elvben bárki bármikor — akár többször is — az ellenőrzés „áldozatává” válhat, így az az élsportoló, aki jelenleg „kokszol”, előbb-utóbb óhatatlanul lelepleződik. Rájuk azonmód hosszú eltiltás vár, nem látszik viszont ezzel arányban levőnek azok büntetése, akik megtagadják a mintaadást. Őket ugyanis egyelőre csak azzal fenyegetik, hogy semmi hivatalos támogatást sportpá­lyafutásuk folytatásához nem kapnak. Mindenesetre feltétlenül üdvözlendő a nyugatnémetek próbálkozása a dopping visszaszorítására, s hogy nem alkalmi lépés a mostani, az is bizonyosnak látszik. Az NSZK sportvezetése máris bejelentette, hogy ha sikeresnek bizonyul az idei „részellenőrzés”, 1990 elejétől más sportágakra is kiterjesztik a rendszeres szúrópróbákat. RÖVIDEN • RÖVIDEN • Nemzetközi szenior úszóversenyt rendez Kecskeméten az Ibusz Bács- Kiskun Megyei Irodája a fedett uszo­dában. A jelentkezők négy úszásnem­ben, 50 m-es távokon vetélkednek. A korosztályok 25 évtől (korcsopor­tonként 5 éves különbséggel) a jelent­kezők számától függően a helyszínen kerülnek végleges besorolásra. Nevezés a fedett uszodában a verseny előtt 1 órával. 9 Megyei ül. o. labdarúgó-bajnok­ság eredményei: Kiskunhalasi csoport: Borota—Csávoly 2—2, Bácsbokod— Rém 3—0, Dávod—Felsőszentiván 3— 3, Kisszállás—Csikéria 0—2, Bátmo- nostor—Madaras 0—3, Kunfehértó— Bácsborsód 1—2. Kiskunfélegyházi cso­port: Bugac—Kkfházi Vasutas 3—0, Szánk—Nyárlőrinc 0—8, Fülöpháza— Kecskeméti MÁV 2—5, Ballószög— Lakitelek, n. 5—0, Szentkirály—Kun­szállás 0—6, Csólyospálos—Jászszent- lászló 4—0, Ladánybene—Városföld 5—3. Kalocsai csoport: Tabdi—Bajai Kinizsi 3—0, Solt—Dunaegyháza 1—2, Érsekhalma—Géderlak 1—1, Dunapa- taj—Úszód 0—I, Foktő—Öregcsertő 3—1, Dunaszentbenedek—Érsekcsanád 2—8. 9 A Kalocsán folyó Paprika Kupa nemzetközi sakkverseny állása a 10. forduló után: Archipov 8,5 (1), Stajcic 7,5, Kiss A. 6,5, Vadász, Máthe 6,5 (1). 9 Tegnap a díjhajtással kezdődött, s a szombati maratonhajtást követően va­sárnap az akadályhajtással fejeződik be Balatonfenyvesen, a világbajnokság színhelyén a kettesfogat-hajtók orszá­gos bajnoksága. A vb-n szerepelt ma­gyarok közül ‘ketten, Bálint Mihály (Kiskunfélegyházi Lenin Tsz SK) és Nagy Sándor (Siótur SE) hiányzik majd. Rajtuk kívül bajnoki érmekért hajt a teljes magyar élmezőny, s várha­tóan nagy küzdelmet vív a dobogós he­lyezésekért.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents