Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-05 / 235. szám

1989. október 5. • PETŐFI NÉPE • 5 Ez itten most már demokrácia? Mert ha igen, akkor máris elegem van az egész­ből! És gyanítható, hogy elege van mindazoknak, akiket az újsütetű politikusok is a „csendes több­ségnek” neveznek, időnként és egyre gyakrabban nem titkolva értetlenségüket, mondván, hogy ugyan vajon miért csendes ez a „többség”? Hisz mindaz, ami történik, végül is a nevükben és értük történik. A lehetséges válasz: ez a javarészt erőszakosan depolitizált, tekintélyes hányadában a létminimum környékén vergődő „csendes többség” egyre in­kább megütközve, hogy ne mondjam, most már undorodva figyeli mindazt, amit manapság nálunk egy nagyon hangos kisebbség demokratikus meg­újulásként kezel és hirdet. Ez a „csendes többség” ugyanis a jelek szerint nem olyan kultúrálatlan, olyan primitív, hogy ne venné észre: ami mostan­ság történik, az valójában közönséges politikai cirkusz, amelynek porondján a legócskább csepű- rágók is megjelenhetnek, otrombán primitív mu­tatványaikkal riogatva az igen tisztelt nagyérde­műt. Berobbant e porondra nemrégiben a fürjte- nyésztő-kohász-bányász-bádogos és újságíró, ke­rek perec fegyveres puccsal fenyegetőzve, mond­ván, hogy a marxista (marxista?) eszmék és értékek védelmében ők erre is hajlandóak, mert erre is képesek. És nem kisebb rangú embernek, mint a Honvédelmi Minisztérium egyik főtisztjének kel­lett (nem akármilyen kínos vállalkozás lehetett ez ...) a hadsereg nevében kategorikusan cáfolnia és visszautasítania a fürjtenyésztő rémálomba illő „politikai programját”. Szöveg felhangokkal Ott ágál a porondon a Magyar—Lengyel Or­szágjáró Diákszövetség egyik vezetője, aki a „likvi­dátoroktól” (??) félti a proletárdiktatúrát és meg­mentése érdekében „Kádár János Társaságot” szervez, félszázezer jelentkezési lapot máris szé­tosztva. „Vitték, mint a cukrot” B- állítja büszkén, merthogy az MSZMP — idézem — „egyre több engedményt tesz a világimperializmusnak”. Amúgy pedig szerinte az államminiszter hazaáru­ló, „a kapitalizmus szálláscsinálóit hazánkból szá­műzni kell” (sic!) és az eddiginél jobban kell együttműködni például Albániával, Mongóliával, de még Burkina Fassóval is. Nem mellesleg: A szóban forgó diákvezér egyéb­ként csillagászati tanulmányokat is ír, nép nrindig a saját nevén, mert — fél. Szerinte ugyamsEa csma-3 gászati tanulmányokat (is) író -— igazi kommunis­ták — veszélyben vannak, ugyanis „ ... az ország­ban súlyos ellenforradalmi válság van”. (Pontosan idéztem: nem ellenforradalmi veszély, hanem ellen- forradalmi válság!...) Attól tartok, hogy ama bizonyos „csendes több­ség” mindezt hallva és olvasva méginkább megerő­síti magát abban, hogy jobb ettől a cirkusztól távol maradni. De hiába, mert az őrült kakofónia mesz- szire hallatszik az agyonrongyolódott cirkuszsá­torból: harsogja például a Fidesz, hogy „a kom­munistákat be kell döngölni az agyagba...” és harsogja az MSZMP Összefogás Platformja, hogy „állítsátok meg Orbán Uit...” (micsoda primitív parafrázis!...) A fiatal szervezet magyarázkodik: ők — akik egyébként is csak a választásokon óhajtják „agyagba döngölni” a kommunistákat — „azon kevés szervezet közé tartoznak, amely alapelveiben rögzítette az erőszakmentességet.” És e cirkuszzsivajtól már félőrült, ám még mindig csendes civil ekkor kap a fejéhez, hogy te atyaúris­ten! Hát ez végül is nyílt elismerése annak, hogy „ők” ugyan nem, de mások igenis az erőszakos politikai megoldás hívei. Netán „alapelveikben” is ... A Fidesz mindenesetre perre viszi a dolgot „Orbán Ui” ügyében, de azért nyugtatja a közvéle­ményt: nálunk nincs meg a demokratikus struktú­ra, szélsőséges kijelentések félelmet keltenek. így igaz! Azzal a nem lényegtelen bővítéssel, hogy elsősorban nem a szélsőségesen primitív meg­nyilatkozások, hanem a politikai cirkusz porond­ján ágáló dilettánsok keltenek egyelőre nem is any- nyira félelmet, mint inkább közönyt és tartózkodó félrehúzódást. Végtére is mi másként lehetne véde­kezni például olyan csoportosulás (vagy „plat­form”?) ellen, amelynek egyik képviselője egy má- . sik csoportosulást?*^ tessék figyelni a kezdőbetűk­re! — „Szemét Disznók Szövetségének” titulál. Eszmék és rögeszmék Agyrém, nem? És csak annyi a haszna, hogy mostanság mintha kiderülne: ama bizonyos „csen­des többség” alighanem sokkal intelligensebb an­nál, semhogy azonosulna mindazokkal, akik a po­litikai — és újabban a szakmai — fórumokon is egyre inkább már csak útszéli hangvételű szemé­lyeskedéssel próbálnak érvényt szerezni rögeszme­szerű elgondolásaiknak. Olvasom például, hogy az Országgyűlés építési és kereskedelmi bizottságában „ ... időnként kife­jezetten alpárivá alacsonyodó vita zajlott” a lakás- gazdálkodás lehetséges megújításáról és „Amilyen hangnemben a demiszes Nagy Imre rendre utasí­tott egy hajlott korú hozzászólót, az már nem politikai, nem szakmai, hanem egyszerűen jóízlés­beli normákat sértett.” Mi történik itt? Semmi különös, csak éppen valóban kiderült — és ezt érzi ösztönösen ama bizonyos „csendes többség” —, hogy Magyaror­szág valóban nem más, mint sokáig visszafogott indulatok kirobbanásának terepe. Á porondon ügyetlenkedők közül aggasztóan sokan abszolút fölkészületlenek, képzetlenek és éretlenek, követ­kezésképpen tökéletesen alkalmatlanok arra, hogy az országot kultúremberek módján irányítsák a valóban demokratikus átalakuláshoz vezető úton. És erre mondják egyesek, — általam irigyelt opti­mizmussal —, hogy édes Istenem, tanuljuk a de­mokráciát! És mondják mások, hogy „Megadatott a lehetőség a független, szabad ország felépítésé­re.” S állítják megint mások, hogy nyugalom, nyu­galom, mert a mégannyira is nagyfokú ellenérzést keltő politikai módszerek, az átalakulás szükség- szerű és végül is ártalmatlan velejárói”. Meglehet! De ha ez így, ahogy most van, való­ban törvényszerű, ha csakis ily módon kövezhető ki a demokratikus jogállamisághoz vezető út, ak­kor senki ne furcsállja, hogy a politizálástól min­deddig erőszakoltan távol tartott nagy többség változatlanul, de most már önszántából nem haj­landó a politikai aktivitásra. Senki ne furcsállja, ^pgy-dj^fllikusan csökken az- M8ZM P'tagjainah a száma, hogy a legerősebbnek ? látszó- el&ázéki párt is mindössze huszonvalah'áfiyéié¥,'(fá^5tr8i&fh-^ lálhat össze és egyáltalán: hogy a nagy többség torkig van már az úgynevezett demokratizálás ná­lunk meghonosodott módszereivel, a jó ideje már és egyelőre még mindig sehova nem vezető meg­újulási törekvésekkel. Felzárkózás helyett szégyen Erősen kétlem, hogy ily módon — főként gazda­ságilag, amiről egyébként szinte szó sem esik e viták során — fölzárkózhatunk-e Európához. In­kább gyanítom, hogy az elvadult stílus, az egyre minősíthetetlenebb politikai módszerek miatt in­kább mélységesen szégyenkeznünk kell az olyany- nyira irigyelt „Európai Ház” mai lakói előtt. És tapasztalati tények alapján meggyőződéssel állít­hatom, hogy a jelenleg oly sokak által értetlenked­ve figyelt „csendes többség” egészen másként ítéli meg a fölzárkózás, a valamikori „beköltözés” lehe­tőségét. A nagy többséghez tartozók ugyanis változatla­nul azt tartják, hogy ez csakis nagyon szívós, na­gyon kemény és nagyon szakszerű munkával lehet­séges. S az e többséghez tartozók most már egyre kiábrándultabbak, egyre csalódottabbak. Mert ők azt hitték, hogy a beígért és elkezdett politikai reformok, a politikai demokratizálódás minden másnál jobban segíti majd az értelmes, a hasznos, a valóban értékelhető munkavégzés feltételeinek lehető leggyorsabb megteremtését. Vértes Csaba ESA SARIOLA: Találkozás Az elővárosi pályaudvaron, amelynek plexiüvegfalánál egy hiányos neonrek­lám fényei villogtak, Lahtinen az utolsó vonatra várt. A téli este olyan enyhe volt, hogy kinn állt a peronon, és arrafe­lé nézett, amerről a vonatot várta. Sokáig csak a sötétséget lehetett lát­ni, majd két világító pontot, a reflekto­rok fényét, amelyek közeledtét észlelni is lehetett, ha az ember sokáig nézte. Lahtinen beült egy üres fülkébe és csakhamar elszundított. Arra riadt fel, hogy valaki megérinti a térdét. Egy is­merős férfire nézett rá. — Adj egy márkát.., ! — szólt. — O, te vagy az?—kérdezte álmosan Lahtinen. Ugyanabba az iskolába, ugyanabba az osztályba jártak valamikor. Azonnal észrevette, hogy egykori iskola- és osz­tálytársa meghízott, erőteljes tokája is ezt mutatta. A széles száj és az orr ugya­naz volt, mint régen, de zsíros haja és szennyfoltos ruhája miatt ápolatlannak tűnt. — Hát emlékszel rám? — nevetett a férfi. — Adj egy márkát! — Pillanatnyilag nincs nálam pénz — mondta Lahtinen. — Nem, nem is kell. Csak tréfáltam — nevetett a férfi. Lahtiríen olyan álmos volt, hogy semmi sem jutott az eszébe. Volt egy új barátnője, akinél az este meg­ittak csaknem egy egész üveg konyakot. — Pedig már tizévé... — mondta az idegen. —; Befejezted a tanulmányaidat? — Már régen ... — felelte. Biztosan nagy főnök vagy! — Nem vagyok főnök, de nem is ke­resek rosszul. . . — Meséld el nekem, hogyan lehet valakiből eredményes ember! — vigyor­gott a másik. — Te abbahagytad a tanulást? — Ajjaj! — Be kellene fejezned! — Az a nő a feleséged, akivel már az iskolában jártál... ?—folytatta az kér- dezösködést. — Igen. — Jól mennek a dolgok? — Hehehe... — nevetett erőtlenül Lahtinen. — Üdvözlöm! v Ismered? — Hozzá járt az egész város ... ... A fülkébe egy vézna kalauz nézett be, talán még a fogai számát is meg lehetett volna számolni az arcán keresz­tül. Amikor elment, Lahtinen felállt, ki­ment a folyosóra. A másik követte. — Sose voltál különösebben tehetsé­ges . .i.j-x mondta Lahtinennek. — De meghívlak egy „Lahtinen-sörre". Ugy- hivnak, nemde? A vonat éppen beérkezett a pasilai pályaudvarra, a sínek nedvesen csillog­tak. Lahtinen szó nélkül leszállt és szinte menekülve elsietett a peronon keresztül. A taxiban érezte, hogy remeg a keze. Összeszoritotta-szétnyitotta az ökleit és keserűen elmosolyodott. A legjobb szán­déka ellenére sem jutott eszébe, mit fog mondani a feleségének ... Fordította: Antalfy István % A VILÁGKIÁLLÍTÁS ÉS BÁCS-KISKUN A Palla viciniek igen% Kecskemét nem? Még néhány lehetőség Sok szó esik manapság arról, hogy egy megrendezésre kerülő világkiállítás esetén Kecskemét és Bács-Kiskun ho­gyan. mivel tudná fogadni a hozzánk látogató külföldieket, s vendégeink méltó körülmények között történő idő­töltéséhez és elszállásolásához mire .lenne szükségünk. Nemrég Gaborják József, a megyei tanács elnöke és munkatársai folytat­tak eszmecserét e kérdésben Somogyi László kormánybiztossal, majd ugyan­csak Gaborják József, valamint Ko- yács Zoltán, a Pusztatourist igazgatója feladategyeztető megbeszélésen fogad­ták Beck Tamás kereskedelmi , minisz­tert. Mindkét tárgyalás exponált témá­ja volt Bács-Kiskun és a világkiállítás. A megbeszélések lényeges körvona­lait tartalmazó és a Petőfi Népében meg­jelent írásokból kitűnik, hogy a város és a megye vezetői sok mindenre gondol­tak, amivel a Duna—Tisza közé tud­nánk „édesgetni” a külföldieket, nem utolsósorban éppen Alföldünk és Kecs­kemét jövőbeni fejlesztése érdekében is. Mindezeken túl felhívnám szíves fi­gyelmüket az arra illetékeseknek, hogy van még valamink, ami a kormánybiz­tossal es a kereskedelmi miniszterrel folytatott tárgyalásokból kimaradt. Ez pedig az a tájkörzet, amelynek gyógy­hatású, kellemes meleg vizei már az el­múlt esztendőkben is rengeteg külföldit vonzottak, sokszor bizony meglehető­sen mostoha körülmények közé. Laki­telek, Kerekdomb és Tiszakécske most már szerte a világon elismert gyógyha­tású vizei egy alig 10-12 kilométeres su­garú körben helyezkednek el. Nem messze innen — igaz, már Szolnok me­gyében — ott van még ehhez választék- bővítésül Cserkeszőlő is. A nyugat­európaiak — főként NSZK- és holland vendégek — szinte tömegesen keresték fel ez evben is ezeket a fürdőket. De aki nem bírja a meleg vizet, annak kikap­csolódást és felüdülő szórakozást nyújt a környék is. Kirándulás az ugyancsak közeli Tiszaug történelmileg is vadregé­nyes vidékére. Horgászási lehetőség a Tőserdő és Tiszaug holtágain, vagy akár az élő Tiszán. Ezeken a vizeken ma már mindennapos látvány a széllovag­lás, vízisízés, motorcsónakázás. A sző­ke Tiszát kísérő erdősávok kellemes sé­talovaglást és kikapcsolódási lehetősé­get nyújtanak. S még mindig e bűvös körön belül maradva: a Bolza grófok csodálatos arborétuma is felemelő lát­ványosság Tiszakürtön.. „Mit hozhat a világkiállítás Bács- Kiskunnak?” „Ha lesz világkiállítás, Bács-Kiskun ne maradjon ki” és a „Kevéske forint volt a kereskedelmi miniszter tárcájában” című írások megemlítették Pusztaszert is, mint elér­hető látványosságot. így igaz. De kér­dem én: a pusztaszeri emlékbizottság­ban képviselve van-e megyénk és váro­sunk? Ahhoz ugyanis, hogy nagymúltú városunknak a sorra kerülő világkiállí­tással kapcsolatban újabb „porondra- lépési” lehetőségét el ne szalajtsuk, sür­gősen lépni kellene. Az Ópusztaszeri Nemzeti Történel­mi Emlékpark fejlesztésével foglalkozó országos emlékbizottság Szűrös Má­tyás vezetésével ugyanis már megálla­pította, hogy amennyiben lesz világki­állítás, úgy fontos idegenforgalmi köz­pont lehetne Ópusztaszer. Ugyanezen a bizottsági ülésen döntés született ar­ról is, hogy „elfogadják a Bécsben élő Pallavicini Károly jelentkezését az em­lékbizottsági tagságra. Az emlékpark területe annak idejen ugyanis apjanak birtoka volt.” Ez az indoklás rendkívüli módon meglepett. Mert rendben van, szegé­nyek vagyunk, kell a segély-segítség, élünk is vele, de akkor ne beszéljünk mellé. Kecskemét városa — a birtoklás címén — mennyivel inkább formálhat­na jogot arra, hogy ebben a világkiállí­tást is váró pusztaszeri emlékbizottság­ban részt vegyen. Hiszen a Pallavicini- ek S és így Károly apja is — csak száz évekkel későbben jutottak pusztaszeri birtokukhoz, jóval azután, hogy azt Kecskemét városa már az 1500-as évek közepe táján eleinte haszonbérlet, ké­sőbb zálog, majd pedig „örökítés címe alatt bírta.” Az 1700-as évek elején már „ama kitűnő helyzete volt Kecskemétnek, hogy saját határterületén kívül 32 pusz­tán folytatták szorgalmas polgárai eu­rópai hírű földművelésüket s baromte­nyésztésüket. Ekkor teqedt ki Kecske­mét határa a Tiszától a Dunáig, Sze­gedtől Pest határáig. Ekkor vetélkedett a város területe egy fejedelemség határ- területével s e korból származik akkori könyvekben és térképeken a hyres Ketschkemeter Heide, azaz Kecskemé­ti Puszta elnevezés” — írta neves törté­netírónk, Homyik János. Ez az állapot egészen 1745-ig állott fenn. De meg 1865-ben is több mint 6000 hold tartozott Pusztaszer legelői­ből Kecskemét város tulajdonába. Igaz, a környéken időközben megje­lentek a Palla viciniek is, de még mindig nem közvetlenül Pusztaszeren. Egy 1803. január 3-án Bécsben , majd 1803. január 8-án Pesten keltezett szerződés szerint a Pusztaszerhez közeli mind­szenti uradalmat vásárolta meg őrgróf Pallavicini Károly János tábornok öz­vegye, született Zichy Leopoldina gróf­nő és fia, Pallavicini Ede őrgróf. A kecskeméti polgárok nemes gesztu­sát dicséri az a tény, hogy amikor 1828- ban a Pallavicini őrgrófok birtokába került végül is az apátsági romokat is magába foglaló pusztarész is, Ladányi Gergely, Kecskemét város tanácsnoka adta át a pusztaszeri romokban lévő templomnak — akkor a kecskeméti le­véltár tulajdonában volt—kulcsát Ismeretesek előttünk Pallavicini Al­fonznak, Pusztaszer és Szilvásvárad volt urának (1965-ben még Bécs egyik legszebb palotája és számos bérház tu­lajdonosának) az 1920-as években passzionátus vadászok részére rende­zett, híres, nagy pusztaszeri vadászatai is. Ennek ellenére, ha mai hazánk gaz­dasági felvirágoztatásában a Pallavici- niek közre kívánnak működni, megkö­szönjük. Azonban a hangoztatott (és volt) tulajdonjogok alapján nem vindi­kálhatják el Kecskemét városának a világkiállítás sikeréért is fáradozó pusztaszeri emlékbizottságban való részvételét. Szabó Tamás PETŐFI NÉPE AJÁNLATA FILM Roger nyúl a pácban Az Intercom forgalmazásában mától a mozikba kerülő új amerikai produk­ció, a kommersz sűrítményeként, Ro­bert Zemeckis rendező alkotása. Az animációs és natúr figurákkal benépe­sített világ életre hívásában — Robert Watts és Frank Marshall mellett — producerként közreműködött Steven Spielberg is. Az események helyszíne a filmvilág fővárosa: Hollywood. Nap mint nap tehetségek és tehetségtelenek tömege áramlik be a stúdió kapuján, közöttük statiszták, reménykedők és „sündör- gők”, híres és névtelen színészek és szí­nésznők. Ezekben a stúdiókban élik életüket a „Firkák” is; a rajzfilmvilág sztárjai és szupersztárjai- A Firkák Fir­ka-negyedből, Hollywood külvárosá­ból járnak be, ahol „a fent lenn van, a lent pedig fenn”, és gyakorlatilag min­den megtörténhet. Néhanapján össze­jönnek a főnöknél megrendezett est­ebéden vagy a hétvégi* golfpartin. Mi­nél nagyobb sztárok, annál nagyobb mértékben vágyakoznak a siker után. A hús-vér főszereplő Bob Hoskins, aki az 1986-os Cannes-i Filmfesztivá­lon a Mona Lisa című alkotásban nyúj­tott alakításáért megkapta a legjobb színésznek járó díjat. Eddie Valiantot, a zilált, lecsúszott detektívet alakítja, aki bár egyszer már megfogadta, hogy nem foglalkozik többé a Firkák viselt dolgaival, a pénz csábításának engedve megszegi fogadalmát. Hirtelen egy gyükossági ügy kellős közepén találja magát, ahol minden jel az ártatlan Ro­ger nyuszira utal... Eddie és Roger meglehetősen furcsa párosa ettől kezd­ve a legszélsőségesebb helyzetekben ta­lálja magát. K. J. LEMEZEK^^I Csillagok Igazán értékes albumok jelentek meg a közelmúltban. Újra hallhatjuk a ré­gebbi idők nagy sztárjainak műsorait. Fényük, sikerük és az általuk képviselt műfaj, kínált muzsika ma is népszerű. Ilyen például az amerikai country-zene első számú férfiénekese, az ötvenesz- tendős, kreol bőrű, ősz hajú, szakállú Kenny Rogers. Karrierje töretlen volt és ma is képes meglepetésekkel, külö­nös zenei csemegével szolgáim. Some­thing-inside so strong című lemezét egy­szóval úgy jellemezhetném: nyugalmas. Nyugalmat áraszt a különös hangzású muzsika, Kenny Rogers pedig hangjá­val elbűvöli a hallgatót. Több dalban partnert hívott és szerencsésen válasz­tott Gladys Knight, Anne Murray, Holly Dunn személyében: balladiszti- kus, érzékeny dalokat hallhatunk az előadóktól. Az „öregtől” további mí­ves szerzeményeket várunk, hiszen az amerikai könnyűzenei porondon érde­kes és értékes énekessel állunk szem­ben. Talán az Eagles együttest sem kell bemutatni. Ok is amerikaiak, az Álla­mok nyugati partjának country-rock műfajában jeleskednek. A hetvenes évek eleje ótá több nagylemezük látott napvilágot, valamennyi sikeres lett. A Hotel California 1976-ban hódította meg a világot, de ma is szívesen hallgat­juk az örökzöldnek, számító dalt. Aki pedig további sikeres Eagles-szerzemé- nyeket szeretne felidézni, megteheti, hi­szen megjelent az együttes válogatásle­meze. A tizenhárom nóta között ott van a Desperado (1972), a Lyin' eyes (1975), a már említett Hotel California, a New kid in town (1976) és a többi fülbemászó, emlékeket idéző Eagles- dal. Money for nothing címmel a Dire Straits is megjelentetett egy albumot, melyre legsikeresebb dalaik kerültek fel. Az 1976-ban feltűnt angol zenekar (köztük természetesen magyar szárma­zású muzsikusok is vannak!) új szint hozott a popvilágba. Különlegesen szóló gitárjátékkal, aprólékosan kidol­gozott szólókkal fűszerezik a szerzemé­nyeket. Első lemezük címe Sultans of swing. A mostani album is ezzel a dallal indul. Koncertfelvétel a Portobello bel­le, régi sikerszám a Romeo és Juliet, a Twisting by the pool. A fergeteges Dire Straits-dalok a B oldalon is folytatód­nak: Walk of life, Money for nothing, Tunnel of love stb. Mostanában a televízió képernyőjén gyakran feltűnik egy apró néger ember­ke, kezében trombitával, hófehér fogai kivillannak széles mosolya közben. Énekli a csodaszép és megható dalt, a What a wonderful world című Weis— Douglas szerzeményt. Louis Arm- strongról van szó! A dzsessz halhatat­lan sztáijáról, a ma is fényesen ragyogó csillagról. Nálünk is kiadták azt az al­bumát, melyen kiváló szerzőgárda, ki­tűnő előadók (Louis partnerei között Ella Fitzgerald, Velma Middleton is sze­repel) és nem utolsósorban világszerte ismert dalok hallhatók. Például a Sum­mertime. az Uncle Satchmo’s Lullaby, a When the saints go marching. (Vala­mennyi ajánlott lemez a Hungaroton Gong szerkesztőségének gondozásában jelent meg. Képünkön: az Armstrong­album borítója.) B.T. ÚJ KÖNYVEK Gömöri Endre: A vezércsel. (Száza­dunk emlékezik) (Akadémia, 60 Ft) — Vassy Zoltán: A parapszichológia tudományos irányzata. (Akadémia, 50 Ft) — Várkonyi Endre: Akié a föld... (Századunk emlékezik) (Akadémia, 45 Ft) — Itámár Jáoz-Keszt versei. (Új Pegazus) (Európa, 20 Ft) — Émile Zo­la: Plassans meghódítása. (Emilé Zola művei) (Európa, 70 Ft) — Eszter köny­ve. [Tekercs] (Helikon, 1950 Ft) — Hamvas Béla: Henock Apokalipszise. (Vízöntő könyek) (Holnap, 68 Ft) — Edgar Rice Burroughs: Tarzan vissza­tér. 2. kiad. (Ifjúsági, 76 Ft) — Sebők Zsigmond: Mackó úr utazásai. Mackó úr a Bakonyban, az Alföldön és a ten­geren. Meseregény. (Ifjúsági, 99 Ft) — Tandori Dezső: Erdei nagytakarí­tás. (Ifjúsági, 58 Ft) — Fábián László: Gyöpmester. Kormeghatározások a lá­tóbíborban. (Magvető, 46 Ft) — Ke- resztury Dezső: Határok, frontok. (Magvető, 80 Ft) — Lengyel György: Vállalkozók, bankárok, kereskedők. (Gyorsuló idő) (Magvető, 38 Ft) S| Lukács György: Megélt gondolkodás. Életrajz magnószalagon. Az interjúkat készítette Eörsi István, Vezér Erzsébet. (Magvető, 75 Ft). — Bolya Péter: Siker és siker. (Kozmosz, 38 Ft) —^ Die Nas- tase: Adogató a Halál (Medicina- Sport, 95 Ft) — Tészabó Júlia: Nagy karácsonyi képeskönyv. 2. kiad. (Mó­ra, 130 Ft) — Mószó József: Ajtók. (Műszaki, 290 Ft) — Farkas László: Melyik autót? (Műszaki, 150 Ft) — Személygépkocsi-vezetők tankönyve (Műszaki, 190 Ft) — Bóta Gábor— Kiss Csaba: Kézikönyv nyugatiautóvá­sárláshoz ’89. (Pszichoteam, 128 Ft) — W. S.: Maugham: Színes fátyol. Re­gény. (Téka, 98 Ft) — Ádám Sándor: Taneszközök Magyarországon iskolai háttérrel. (Ádám S., 230 Ft) — Etienne Dahier: A biblia felfedezése. 3. kötet. (Fabula, 250 Ft) — A hazugság halála. (Science fiction-történetek) (World, 75 Ft) — Phyllis M. Shaw: Barátkozni jó! Hogyan küzdjük le gátlásainkat? (Park, 79 Ft).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents