Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-31 / 258. szám

Törvény az Állami Számvevőszék felállításáról A Folytatás az 1. oldalról) Puskás Sándor politikai szempont­ból is érthetetlennek nevezte a számve­vőszék létrehozásának elhalasztását. Utalt arra, hogy a nemzeti kerékasztal- tárgyalásokon a tárgyaló felek a békés átmenet alkotmányos garanciáinak megteremtését szorgalmazták, s a számvevőszék éppen egy ilyen garanci­át jelentő intézmény lenne. A garanciákat más szempontból is kifogásolták a törvénytervezettel kap­csolatban. A kétkedők azt kérdezték, a törvénytervezet átdolgozása során a bi­zottság vajon nem csökkentette-e a ter­vezetbe épített garanciális elemeket. Puskás Sándor ennek kapcsán határo­zottan leszögezte: a bizottság nem tett olyan módosító javaslatot, amely-még-’ kérdőjelezhetővé tenné a számvevőszék működését, ellenkezőleg, gyarapította a hatékony működést segítő előíráso­kat. Az egyik ilyen módosítás bevezeti az ellenjegyzési jogintézményt a költ­ségvetés hitelfelvételei esetén. A fonto­sabb módosítások közé tartozik az is, hogy az APEH adóztatási tevékenysé­ge mellett a helyi tanácsok hasonló te­vékenységét, valamint más hivatalok mellett a Pénzintézet Központ tevé­kenységét is bevonták a számvevőszék ellenőrzési hatáskörébe. Az elmondottakat összegezve Pus­kás Sándor hangsúlyozta: az Állami _ Számvevőszékre vonatkozó törvényja­vaslat minden előírásában azt a célt szolgálja, hogy a törvényhozói hata­lom a legfelső népképviselet számára olyan eszközt hozzon létre, amellyel Ellenőrizheti a végrehajtó hatalmat, gazdálkodásának törvénytiszteletét, ésszerűségét és célszerűségét. A szám­vevőszék ezért csak olyan intézmény lehet, amely független minden politikai befolyástól, kizárólag a szakszerűség elveire támaszkodik, objektív véle­ményt formál, s teljes felelősséggel tar­tozik az Országgyűlésnek—mondotta befejezésül Puskás Sándor. Puskás Sándor előterjesztését köve­tően a Ház elnöke felolvasta Tóth Ist­vánná (Bács-Kiskun m., 11. vk.) levelét. A képviselőnő arra emlékeztette a par­lamentet, hogy 150 éve született Steindl Imre, az Országház tervezője. Javasol­ta, hogy az Országgyűlés emlékezzen meg róla kegyelettel. Fodor István ar­ról tájékoztatta a képviselőket, hogy az évforduló alkalmából megkoszorúzták az Országház főlépcsőjén álló Steindl Imre-mellszobrot, továbbá a Parla­ment kupolatermében kiállítást is ren­deztek. Horváth Lajos — a plénum soros elnöke — köszöntötte a díszpáholyban helyet foglaló Josef Rieglert, Ausztria alkancellarját és kíséretét. A vendég Medgyessy Péter miniszterelnök­helyettes meghívására tartózkodik ha­zánkban. Vita a leendő intézményről Ezt követően Horváth Lajos meg­nyitotta a törvényjavaslat általános vi­I táját. Südi Bertalan (Bács-Kiskun m., 12. vk.), pártalkalmazott úgy ítélte meg: az Állami Számvevőszék újbóli felállítása a jogállam szervezeti rendjének kiépíté­sében, az állami bevételek és kiadások, valamint az állami vagyon hasznosítá­sának számbavételében mérföldkő le­het. A képviselő a korábbi — jelentős anyagi és erkölcsi károkat egyaránt okozó — ellenőrzési gyakorlatot osto­rozva hangsúlyozta:.a leendő Állami Számvevőszéknek le'kell számolnia a sok évtizedes káros beidegződésekkel. Pártoktól és egyéb érdekcsoportosulá­soktól független, csakis a tényeket szem előtt tartó, következetes és a sze­mélyi konzekvenciák kilátásba helyezé­sétől sem ódzkodó ellenőrzést szüksé­ges megvalósítania. Az új intézmény­nek fokozott figyelmet kell fordítania az államközi szerződéstervezetek előze­tes vizsgálatára is — mondotta Südi Bertalan. Barta Alajos (Heves m., 4. vk.), párt- alkalmazott az Állami Számvevőszék szükségességét hangsúlyozva rámuta­tott: nem megfelelő a jelenlegi állam- igazgatási ellenőrzés, az Országgyűlés viszont még saját ellenőrző szervezettel sem rendelkezik. A kormány munkáját ugyan különféle módon ellenőrzi a par­lament, de hiányoznak a megfelelő in­formációk az állami költségvetésről, az állami vagyonról, ' a közpénzekről. A költségvetési átcsoportosításokat el­vileg alárendelhették a szűk csoportér­dekeknek. Megfontolásra ajánlotta, hogy a tör­vényjavaslat indoklásában fogalmaz­zák meg: az Állami Számvevőszék a korrupció elleni harc legfőbb állami intézménye legyen. Dr. Szabó Kálmán (Budapest, 36. vk.), a Marx Károly Közgazdaságtu­dományi Egyetem egyetemi tanára hangoztatta: az Állami Számvevőszék által tudja az Országgyűlés érvényesíte­ni költségvetési és zárszámadási jogát. Ez egyben sarkalatos alkotmányi ga­rancia is lesz arra, hogy a végrehajtó - hatalmat a parlament ellenőrizhesse. Összeférhetetlennek tartotta, hogy a képviselők és valamilyen párt elkötele­zettjei az Állami Számvevőszéknek al­kalmazottai vagy vezetői legyenek. Dr. Bállá Éva (Budapest, 46. vk.), a Fővárosi Apáthy István Gyermekkór­ház-Rendelőintézet orvosa azt javasol­ta, hogy az általános vita lezárása után ne bocsássák részletes vitára a törvény- javaslatot, mert az kimunkálatlan, át­dolgozásra szorul. A létrehozandó számvevőszék jelenleg még nem is tud­ná ellátni feladatát a feltételek hiányá­ban. A képviselő szerint a teljes szerve­zetet csak az államháztartási törvény hatályba lépésétől kezdve célszerű mű­ködtetni, addig egy csökkentett létszá­mú, a jelenleg elvégezhető feladatok­hoz szabott szervezetre van csupán szükség. Javasolta, hogy a kormány tekintse át az állami ellenőrzés egész rendszerét. A KNEB felszámolása után sem ma­radhat ellátatlan ellenőrzési feladat. Ugyancsak fontos, hogy a kormány részletesen dokumentálja az állam- adósságot, kimutassa hatását a jövő évi költségvetésre. Az összes, eddig el­különítetten kezelt pénzeket, így az ál­lami nagyberuházásokat finanszírozó decentralizált alapokat is be kell vonni a költségvetési elszámolás körébe. Csak így válhat valóssá az államház­tartás ellenőrzése — hangoztatta. Eke Károly (Csongrád mii, 10. vk.), a Magyar Rádió főmunkatársa minde­nekelőtt arról szólt: feltétlenül szüksé­gesnek tartja az Állami Számvevőszék intézményének felállítását, hiszen ő azok közé a képviselők közé tartozik, akik sohasem szavazták meg a költség- vetési előteijesztést és a zárszámadást, mivel soha nem volt meggyőződve azok hitelességéről. Bállá Évával egye­tértésben kifejtette: végre fel kell tárni, mi történt azokkal a kölcsönökkel, hi­telekkel, amelyeket az ország felvett, s amelyek terhe másod-, harmadíziglen fogja nyomasztani az ország népét. Az adósságteher bizonytalanná teszi az or­szág jövőjét, a családok sorsát. Éppen ezért — véleménye szerint — pártállás­tól függetlenül mindenkinek össze kell fognia, hogy egy családvédelmi alap jöjjön létre Magyarországon, amely biztosíthatná a családok jövőjét az adósságteher szorításában. Végűi java­solta: az Állami Számvevőszék köz­pontja Szegeden legyen. Géczi István (Budapest, 49. vk.), a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára is sür­gette az Állami Számvevőszék mielőb­bi felállítását. Fiák László (Hajdú-Bihar m., 5. vk.), a Magyar Gördülócsapágy Művek ve­zérigazgatója az Állami Számvevőszék mielőbbi létrehozását, költségvetésé­nek mihamarabbi elkészítését sürgette. Felhívta azonban a „képviselők figyel­mét arra, hogy az Állami Számvevő- székről szóló törvényjavaslatban meg­fogalmazott feladatokat, illetve a meg­szűnő népi ellenőrzés tevékenységi kö­rét összehasonlítva jó néhány ellenőri­zendő .terület gazda nélkül marad. Ilyen például — s véleménye szerint ez lekezelő hozzáállás —r az állampolgá­rok panaszainak kivizsgálása. Ezek döntő hányada ugyanis érinti az Álla-. mi Számvevőszék számára előírt állami vagyonkezelési ellenőrzést. Ezt követően az elnöklő Horváth Lajos az általános vitát lezárta, és a plénum döntése alapján részletes vitára bocsátotta a törvényjavaslatot. Bánlfy György (Budapest, 4. vk.), színművész kért szót. Egyetértett azzal, hogy jelenleg még nincsenek biztosítva az Állami Számvevőszék működésének feltételei, ám ez nem ok arra, hogy ne hozzák létre a szervezetet. Azért, hogy mihamarabb működőképes legyen, szükség van arra: a kormány minél előbb terjessze be az államháztartási reformról szóló törvényjavaslatot, va­lamint a tulajdonreformról szóló kon­cepcióját. A továbbiakban felhívta a figyelmet arra: ennek az intézménynek mindenképpen támadhatatlannak kell lennie. Ki kell zárni minden olyan lehe­tőséget, hogy tagjai valamilyen téren elfogultak legyenek. Ezért fenntartja korábban megfogalmazott javaslatát, miszerint: nem jelölhető az Állami Számvevőszék elnökévé, illetve elnök- „helyettesévé olyan személy, aki a meg­előző négy évben országgyűlési képvi­selő vagy a Minisztertanács tagja volt, vagy valamely párt országos szerveze­tében választott vezető tisztséget töl­tött be. Több hozzászóló nem lévén, az el­nöklő Horváth Lajos lezárta a törvény- javaslat részletes vitáját. A polémiában elhangzott módosító indítványok mér­legelésére felhívta a terv- és költségve­tési bizottságot. Puskás Sándor, az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának el­nöke ismertette a testület állásfoglalá­sát, és egyben válaszolt a vitában el­hangzott képviselői felvetésekre. El­mondotta, hogy a parlamenti vitában sok olyan javaslat hangzott el az Álla­mi Számvevőszékkel kapcsolatban, amelyeket a szervezet működési sza­bályzatában és ügyrendjében figyelem­be fognak venni. Ezután röviden válaszolt arra a bírá­latra, amellyel a bizottság előkészítő munkáját illette Bállá Éva. Elmondot­ta: a bizottság tagjai abból indultak ki, hogy a parlament döntésének megfele­lően a számvevőszék. intézményének 1990-től működnie kell. Ezért láttak hozzá a vezető személyek kiválasztásá­hoz szükséges pályázat kiírásához. A bizottság azonban nem sajátította ki a kiválasztás jogát. Ugyancsak nem döntött arról, hogy kik utazzanak kül­földre tanulmányútra. A bizottság csú- pán a számvevőszék vezetőire tett ja­vaslatot. Határozathozatal következett. Elő­ször a vitában elhangzott módosító in­dítványokról szavaztak. Az Ország- gyűlés — a terv- és költségvetési bizott- ság jelentésében foglaltakkal összhang­ban — elutasította Eke Károlynak azt a javaslatát, hogy az Állami Számvevő- szék székhelye Szeged-város legyen. Ugyancsak elutasította az Országgyű­lés Bállá Éva ind„ítványait, nevezetesen azt, hogy az Állami Számvevőszék tisztségviselői ne lehessenek egyetlen párt tagjai sem, továbbá azzal sem ér­tettek egyet a képviselők, hogy most a számvevőszéknek csak egyik elnökhe­lyettesét válasszák meg, az elnök és a másik elnökhelyettes személyéről pedig a következő Országgyűlés döntsön. Bánffy György több módosító indít­ványt is tett, ezek közül néhányat elfo­gadott a terv- és költségvetési bízott- * ság, s azokat figyelembe,véve dolgozta át a törvényjavaslatot. így például az összeférhetetlenséget kiterjesztették a képviselőkre is, de csak a számvevő­széknél történő alkalmazás idejére; új összeférhetetlenségi tilalmat fogalmaz­tak meg, mégpedig azt, hogy a számve­vőszék tisztségviselői- sem egymással, sem a Minisztertanács tagjaival nem lehetnek közeli rokoni kapcsolatban. Mivel a javaslattevő képviselő tovább­ra is fönntartotta egyik korábbi módo­sító indítványát — miszerint: ne legyen jelölhető az Állami Számvevőszék tisztségviselőjének az, aki a megelőző négy evben parlamenti képviselő volt *rí#ezt a kérdést az elnök szavazásra tette fel. A képviselők — bár minimális különbséggel, de — elutasították ezt a módosító javaslatot. Ezután az Állami Számvevőszékről szóló törvényjavaslatot, a már megsza­vazott módosításokkal együtt, az Or­szággyűlés nagy többséggel —? 289 igenlő, 6 elutasító és 18 tartózkodó sza­vazattal — elfogadta. Szavazás után az elnök javaslatára a képviselők közfel­kiáltással egyetértettek azzal, hogy az Országgyűlés mondjon köszönetét a népi ellenőrök eddig végzett munkájá­ért. Az Állami Számvevőszékről. szóló törvényjavaslat elfogadását követően a földtörvény módosításának tárgyalá­sával folytatta munkáját az Országgyű­lés. A már korábban módosított föld­törvényhez sokszorosan átdolgozott módosító indítványt nyújtott be Vass- né Nyéki Ilona (Pest m., 1. vk.). A Ke- repestarcsai- Nagyközségi Tanács elnö­ke ezzel a módosító javaslatával a föld- tulajdon védelmét, a földforgalom át­meneti befagyasztását és a megváltás intézményének eltörlését szorgalmazta. Mint mondotta: a volt földtulajdono­soknak meg kell adni az anyagi és er­kölcsi elégtétel lehetőségét, de a föld nem lehet semmiféle spekuláció alapja, rossz gazdasági struktúra átmentője. Hangsúlyozta, hogy a parasztság nem tudja elfogadni: a tőle négyzetméteren­ként 20 fillérért megváltott földet 7-800 forintért árusítják ki; a megváltással pedig a tsz-ek 2080 forintért juthatnak termőföldhöz, holott az ingatlanforga­lomban ugyanezt a földet akár 10 mil­lió forintért is el tudnák adni. A képviselőnő végezetül kijelentette: amennyiben a kormány 1990 januárjá­ban beterjeszti az Országgyűlésnek a társadalmi közösségi földvagyon, az állami és szövetkezeti földvagyon vé­delmével kapcsolatos törvényjavasla­tot, amely megnyugtatóan rendezi a problémákat, akkor visszavonja mó­dosító indítványát. Hütter Csaba mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter a kormány nevé­ben ígéretet tett arra, hogy az addig rendelkezésre álló információk alap­ján, de a képviselői módosító indítvány szellemének megfelelően módosító tör­vényjavaslatot nyújtanak be a parla­mentnek. Emellett tájékoztatta a kép­viselőket egyebek között arról, hogy a legutóbbi földtörvény-módosítás óta eltelt négy hónap alatt mindössze 3700 hektár föld cserélt gazdát, az arányok azonban térségenként rendkívül eltérő­ek. Márton János (országos lista), a Ma­gyar Néppárt ügyvezető elnöke — ki­egészítésként e kompromisszumos megoldáshoz — indítványozta, hogy a mezőgazdasági és élelmezésügyi mi­niszter a legközelebbi ülésszakon te­gyen javaslatot földügyi bizottságok létrehozására valamennyi városban és községben. Ezek feladata — a képvise­lő véleménye szerint — az lenne, hogy a földtulajdon-változás és tulajdonren­dezés folyamatát békés megoldásokkal segítsék. Szabó Kálmán (Budapest, 36. vk.) a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem egyetemi tanára támogatta Marton János javaslatát. Hangsúlyoz­ta: hibás az a közgazdasági gondolko- . dás, hogy a szabadpiaci forgalom elvét á termőföldre vagy a mezőgazdasági, ingatlanokra is ki akarják terjeszteni, hiszen ezeket a világon majd minden ország védi. Arra figyelnieztetett: ne legyen balga az ország, ne árusítsa ki a nemzeti földvagyont csak azért, mert szorult helyzetben van. Solymosi József (Tolna m., 4. vk.), a bonyhádi Pannónia Mgtsz elnöke azt javasolta: rövid időn belül kezdődjenek nemzeti agrárkerekasztal-tárgyalások, amelyeken részt vehetne minden olyan társadalmi, politikai és gazdasági szer­vezet, amely tenni akar és tud a mező- gazdaság gondjainak megoldása érde­kében. Ezek a tárgyalások kezdetét je­lenthetnék a következő Országgyűlés törvényalkotó munkájának. Csipkó Sándor (Bács-Kiskun m., 20. vk.), a keceli Szőlófürt Mezőgazdasági Szakszövetkezet elnöke arra figyelmez­tetett: engedjék élni a szövetkezeti tag­ságot azzal a jogával, hogy eldönthes­se, mit tesz a földjével. Hütter Csaba — ismét szót kérve válaszolt néhány képviselői felvetésre. Hangoztatta, hogy a földforgalom ed­digi üteméből kiindulva körülbelül ezer esztendő alatt cserélne gazdát a föld. Mint mondotta: annak a veszélye sem fenyeget, hogy külföldiek vásárolják fel a termőföldet, mert ehhez pénzügymi­nisztériumi, valamint mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumi enge­dély szükséges. Az eddigi ilyen jellegű kéréseket is elutasították. Ázt viszont nem utasítanák el, hanem a parlament elé tárnák, ha egy külföldi vállalkozó ipari bázist kívánna létesíteni, s ehhez földet szeretne vásárolni. Végezetül az Országgyűlés 287 egyet­értő szavazattal úgy határozott, hogy a földtörvény módosítását — a benyúj­tott módosító indítvány és javaslatok, valamint a hozzászólások figyelembe­vételével — a kormány terjessze 1990. januárjában a parlament elé. A földtörvény módosításával kap­csolatos állásfoglalás után a közkegye­lem gyakorlásáról szóló törvényjavas­latot tárgyalták meg a képviselők. En­nek értelmében az Országgyűlés a Ma­gyar Köztársaság kikiáltása alkalmá­ból a következők szerint gyakorol köz­kegyelmet: A végrehajtási kegyelem tartalmazza a három évet meg nem haladó szabad­ságvesztés, illetőleg a szigorított javító­nevelő munka és a javító-nevelő mun­ka végrehajtása alól mentesülők kate­góriáit. Ide tartoznak a gondatlanság­ból elkövetett bűncselekményjniatt el­ítéltek; a teherben lévő nők; azok az anyák, akik tizennegyedik életévét be nem töltött gyermekükkel élnek; az öt­venötödik életévüket betöltött nők és a hatvanadik életévüket betöltött férfiak; valamint az életveszélyes vagy gyógyít­hatatlan betegségben szenvedők. Amennyiben az e kategóriákba tartozó elítéltek határozott ideig tartó szabad­ságvesztése a három évet meghaladja, büntetésük tartama a felére csökken. Mentesülnek a büntetés végrehajtása alól az eddig felsoroltak közül azok az elítéltek is, akikkel szemben a bíróság a kiszabott javító-nevelő munka, illetve a szigorított javító-nevelő munka bün­tetést utóbb szabadságvesztésre változ­tatta át. Mentesülnek valamennyi büntetés és a büntetett előélethez fűződő hátrá­nyok alól azok is, akiket — a kémkedés kivételével — állam elleni bűncselek­mény vagy közösség megsértése miatt ítéltek el; továbbá azok, akiket a tiltott határátlépés, a hazatérés megtagadása, a külföldre utazás és a külföldön tar­tózkodás szabályainak kijátszása miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítél­tek. A kegyelem hatályát veszti azzal szemben, akit az e törvény hatálybalé­pését követő három éven belül elköve­tett szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre vagy szigorított ja­vító-nevelő munkára ítélnek. Mente­y Sajtótájékoztató az ^Uami Számvevőszékről Az Állami Számvevőszékről szóló törvényjavaslat elfogadása után tartott sajtótájékoztatón Puskás Sándor, a terv- és költségve­tési bizottság elnöke, valamint Bállá Éva képviselő válaszolt az újságírók kérdéseire. Puskás Sándor úgy vélekedett, hogy az új törvény korszerű, megfelel az európai követelményeknek, biztosítja az Országgyűlés ellenőrzési tevékenységét, s ugyanakkor nem avatkozik be túlzot­tan a kormányzati munkába. Bállá Éva az elmondottakkal nem értett egyet, véleménye szerint most sem alakult ki a valós ellenőr­zés lehetősége.-Ezért egy átmeneti megoldást kellett volna elfogad­nia az Országgyűlésnek, megalkotva a számvevőszék kezdeti szer­vezetét, ugyanakkor fenntartva a régi ellenőrzési intézményeket is. A sajtótájékoztatón több kérdés is elhangzott azzal kapcsolat­ban: vajQn az Állami Számvevőszékkel kapcsolatos törvény elfo­gadásával a parlament megsértette-e a háromoldalú tárgyalásokon született megállapodást. Bállá Éva Ugyanis azt állította, hogy a három fél által elfogadott megegyezés alapján a parlamentnek csupán az Állami Számvevőszék egyik elnökhelyettesét kellett vol­na megválasztania. A többi tisztségviselő kiválasztása már az új, demokratikusan választott Országgyűlés feladata lenne. Puskás Sándor szerint ha ezt szó szerint alkalmaznák, az Állami Számvevőszék működésképtelen lenne. Márpedig ez nem lehet célja a háromoldalú tárgyalásokon részt vett egyetlen szervezetnek sem. így a megállapodás szellemével összhangban döntöttek úgy, hogy a működőképesség megteremtése érdekében a parlament megválasztja a tisztségviselőket is. (MTI) sülnek a végrehajtás alól azok is, akiket' szabálysértés miatt elzárással sújtot­tak. A törvényjavaslat meghatározza a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítéseket, a mentesítést kizá­ró körülményeket is. A törvény a kihir­detés napján lép hatályba, végrehajtá­sáról az igazságügy-miniszter, a bel- ügyminisztér és a legfőbb ügyész gon­doskodik. Kulcsár Kálmán szóbeli kiegészítőjé­ben utalt arra; sem a bűnözés helyzete, sem az ítélkezés tendenciája miatt nem célsz’erű a közkegyelem hatókörét a ko­rábbiakhoz képest túlzottan szélesíteni, ezért elsősorban a humanitárius szem­pontok á meghatározók.- Most a legfőbb államhatalmi szerv, az Országgyűlés dönt a közke­gyelemről mondotta Kulcsár Kál­mán, majd arról beszélt, hogy a közke­gyelem első és legfontosabb formája a végrehajtási kegyelem. A kizáró körül­ményeknél a korábbi időszakokhoz ké­pest jelentős a változás. Míg az elmúlt időszakban a közkegyelem-hirdetések során e paragrafusból minden esetben kiemelték az állam elleni bűncselekmé­nyeket, addig most a kémkedés kivéte­lével nincs ilyen kivétel. Ez azzal függ össze, hogy a szeptemberi-októberi együttes ülésszak során az Országgyű­lés elfogadta a Büntető törvénykönyv egy új fejezetét, amely a politikai, illet­ve államellénes bűncselekményeket új módon határozta meg. A kizáró körül­mények egy pontjára — a besurranásos lopás helyett a betöréses lopás bűntet­tét elkövető kizárására — módosítást kért a miniszter, majd javasolta, hogy a szabálysértések esetében kapjanak kegyelmet azok, akiket elzárással súj­tottak. Számítások szerint büntettek eseté­ben a közkegyelem összesen hatezer, a szabálysértések esetében körülbelül hatszáz személyt érint. A törvényjavaslat, előterjesztését nem követte vita; az Országgyűlés — ä módosítással együtt — 281 igenlő sza­vazattal elfogadta a közkegyelem gya­korlásáról szóló törvényjavaslatot. A képviselők a tárgysorozatnak megfelelően a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló 1989. évi XVII. törvény módosításával.foglalko­zó törvényjavaslat tárgyalására tértek. Az Országgyűlés tagjai már korábban J írásban megkapták a módosító és ki­egészítő indítványokat. Ezek szerint új elem, hogy az országos népszavazás elrendelése esetén a parlament az or­szággyűlési képviselők választásáról szóló törvényben meghatározottaktól eltérő határidőket, határnapokat álla­píthat meg. Ugyancsak új elem, misze­rint:'>az-azonos^ kérdésre három'vagy tötobválásalehetöségeMámihúkzómép- * szavazás akkor 'Ás9 eredményes,' j ha a.i kérdésre áz érvényes’en'szávazók a lég­több azonos választ adták. Az ország- gyűlési képviselők választásáról szóló paragrafus azzal a bekezdéssel egészül ki: e törvény hatályba lépése előtt kitű­zött országgyűlési képviselői időközi választásra az Országgyűlés az e tör­vényben meghatározott határidőktől eltérő határidőket állapíthat meg. Kulcsár Kálmán igazságügy-minisz­ter rövid szóbeli kiegészítést fűzött az írásos előterjesztéshez. Kifejtette: a ta­vasszal hozott törvény módosítása azért vált szükségessé, mert most olyan népszavazás kiírására kerülhet sor, amely nem két, hanem három vagy akár több variáns közötti döntést is magával hozhat. így tehát indokolat­lannak tűnik a szavazásnál az abszolút többség megkövetelése a döntés érvé­nyességéhez. Éppen ezért javasolja a kormány, hogy legyen elegendő az egy­szerű többség ezekben az esetekben. Tekintettel arra, hogy ehhez a tör­vényjavaslathoz nem érkezett módosí­tó indítvány, sőt, a vitában sem kért szót senki, a határozathozatal követke­zett. Az Országgyűlés 302 támogató szavazattal elfogadta a beterjesztett törvénymódosító javaslatot. Ezután a népszavazásnak az állam­polgárok kezdeményezésére történő el­rendelése tárgykör került napirendre. Az Országos Választási Elnökség a hi­telesítés során megállapította, hogy az Országgyűlés elnökétől két alkalom­mal átvett, az SZDSZ által összegyűj­tött összesed 204 152 aláírásból 114 470 minden vitán felülállóan meg­felel a jogi követelményeknek. A 100 ezernél több hitelesített aláírás megvan — mondotta az elnöklő Fodor István —, a népszavazás elrendeléséről tehát az Országgyűlésnek, a szakbi­zottság állásfoglalásának figyelembe­vételével úgy kell döntenie, ho„gy más szempontokat is mérlegeljen. így pél­dául azt, hogy a kezdeményezés egyéb tekintetben is megfelel-e e népszavazás­ról szóló törvény követelményeinek. Az elnök ezután ismertette, hogy a Minisztertanács elnöke a kormány ne­vében népszavazás kitűzését kezdemé­nyezte a Magyar Köztársaság címeré­ről. A kormány a nemzeti ünnepek kér­désében benyújtott kezdeményezését visszavonta. Két különböző, a népszavazásra irá­nyuló kezdeményezésről van szó, azaz külön-külön kell határozni arról, hogy az Országgyűlés elrendelje a népszava­zást. A népszavazás vagy népszavazá­sok időpontjának kitűzését viszont együttesen célszerű megvitatni — java­solta az elnök. A vita és a határozathozatal sor­rendjét illetően a következő tárgykörö­ket indítványozta: elrendeli-e az Or­szággyűlés a népszavazást az állampol­gári kezdeményezésre; elrendeli-e a kormány kezdeményezésére; elrendeli- e az Országgyűlés a köztársasági elnök állampolgárok által történő közvetlen választását, Ezt követően a parlament az egyes kérdésekben hozott döntések függvényében foglalkozzon a népsza­vazás és a köztársaságielnök-választás lehetséges időpontjával —javasolta az Országgyűlés megbízott elnöke. A képviselők ezt a sorrendiséget elfo­gadtak. Kereszti Csaba, a.jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság előadója — a bi­zottság állásfoglalását ismertetve - elöljáróban hangsúlyozta: a magyar történelemben talán először van módja a népnek arra, hogy közvetlen szavaza­tával járuljon hozzá a döntések megho­zatalához, ne pedig mások és ne a feje fölött döntsenek. Miután több kétség- bevonhatatlanul hiteles aláírás gyűlt össze, mint amennyi a népszavazás kö­telező kiírásához szükséges, a bizottság csupán az SZDSZ által feltett kérdések megfogalmazását és sorrendjét vitatta meg. Kereszti Csaba rámutatott: jóllehet a törvény lehetővé teszi a népszavazást kezdeményezők kérdéseinek átfogal­mazását a tartalom megváltoztatása nélkül, a bizottság nem élt ezzel a jogá­val. Szükségesnek ítélte viszont, hogy a legfontosabb kérdéshez — csak a sza­bad választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására? — fűzzenek magyarázatot, felhívva a figyelmet a szavazás jogkövetkezmé­nyeire is. A bizottság javasolta, hogy változ­tassák meg az SZDSZ kérdéseinek sor­rendjét. Első helyre tette, mint legfon­tosabbat és még megválaszolatlant, a köztársaságielnök-választás időpont­ját. Ezt követi az a három kérdés — kivonuljanak-e a pártszervezetek a munkahelyekről; elszámoljon-e a volt MSZMP a tulajdonában vagy kezelé­sében lévő vagyonáról; feloszlassák-e a munkásőrséget —, amelyre a parla­ment legutóbbi ülésén törvények meg­alkotásával, illetve a pénzügyminiszteri, tájékoztató elfogadásával igenlő vá­laszt adott — mutatott rá végezetül Kereszti Csaba. A népszavazás 'elrendelésével kap­csolatos vitában Gál Zoltán belügymi­nisztériumi államtitkár a kormány ál­láspontját fejtette ki. Elmondta, hogy a Minisztertanács e kérdésben szigorú­an a törvényesség alapelvéből indul ki, másrészt következetesen valóra kíván­ja váltani azokat a megállapodásokat, amelyek a politikai egyeztető tárgyalá­sokon születtek. Ebből kiindulva a kormány azt javasolja az Országgyű­lésnek, hogy rendeljen el népszavazást azokban a kérdésekben, amelyeket százezer aláíró kezdeményez, javasolja továbbá népszavazás kiírását a címer ügyében.- Végezetül javasolja a parla­mentnek, hogy még az idén tűzze ki a köztársaság elnökének megválasztását, közvetlen szavazással. Ha az Ország- gyűlés élfogadja a Minisztertanács ja- vásiatait;. akkor a népszavazásokéira-« sának konkrét időpöntjárá is javaslatot tesz a kormány. A vitához hozzászólt Bállá Éva (Bu­dapest, 46. vk.), az SZDSZ képviselője is. Mindenekelőtt azt kifogásolta, hogy több ponton félreérthetőek a népszava­zás elrendelésének indokai. Véleménye szerint a köztársaságielnök-választas- sal kapcsolatban azt kellene egyértel­műen megfogalmazni: az állampolgá­rok a szabad választások után avagy előtt kívánnak-e elnököt választani. A kérdést tehát nem az, hogy népsza­vazással válasszák-e meg az elnököt vagy Országgyűlés döntsön személyé­ről. Ha a nép úgy döntene, hogy az országgyűlési választások után írjak ki a köztarsaságielnök-választást, ez nem jelentené automatikusan azt, hogy csak az Országgyűlés joga lenne az elnökvá­lasztás. Hiszen az uj Országgyűlés bár­mikor megváltoztathatja a mostani Or­szággyűlés alkotmánymódosítását. A pártok munkahelyekről történő kivonulásával kapcsolatos kérdést Bal­ia Éva úgy kívánta módosítani, hogy az igen szavazattal a választópolgárok az Országgyűlés korábbi határozatát nem támogatják, hanem megerősítik. Nem találta pontosnak a képviselő­nő az MSZMP—MSZP vagyonelszá­molására vonatkozó kérdés indoklását sem. Véleménye szerint korrekt formá­ban a kérdés úgy vetődik fel^ az állam­polgár igen szavazatával azt támogat­ja, hogy az MSZMP, illetve utódpártja teíjes körűen elszámoljon a vagyoná­val, nem szavazatával pedig elutasítja azt, hogy a párt elszámoljon. Végezetül javasolta, hogy a népsza­vazás eredményének ismerete nélkül ne írják ki a köztársasági elnök választá­sának időpontját. Ezért azt indítvá­nyozta, hogy e kérdésben most ne döntsön az Országgyűlés. Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.), a Budapesti 71. sz. Jogtanácsosi Mun­kaközösség jogtanácsosa nem értett egyet azzal, hogy a népszavazásra kitű­zött kérdések az Országgyűlés által már elfogadott és kihirdetett törvények hatályban maradását is érinthetik. Új­ból leszögezte: szó sincs arról, hogy a kihirdetett törvények bármilyen for­mában is njegkérdőjelezhetők lenné­nek. Bállá Éva felszólalására vissza­utalva Tallóssy Frigyes kijelentette: itt nem lehet eldönteni, mi indította a Sza­bad Demokraták Szövetségét arra, amikor kérte, hogy a köztársasági el­nök kérdésében tűzzenek ki népszava­zást. Egyet azonban biztosan lehet állí­tani — mondotta —: akik ezt az ívet aláírták, nem voltak tudatában annak, hogy egyetlen lehetőségük van a köz- társasági elnök közvetlen — népszava­zás útján történő — megválasztására. Ugyanis ha ezt a lehetőséget most el- szalasztjuk, a jelenleg hatályos alkot­mány szerint erre többet nem lesz mód. Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.), a Magyar Televízió Szegedi Stúdiójá­nak szerkesztő-riportere mindenek­előtt elnézést kért az október 17-ei spontán felszólalásának pontatlansá-

Next

/
Thumbnails
Contents