Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-30 / 257. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. október 30. AZ ÓCEÁNON TÚLRÓL IS HAZALÁTOGATTAK — AZ IGEHIRDETŐ ÉS DÓRIN A — CSALÁDI ÜNNEP A BÓCSAI HATÁRBAN _____________________________________________ M ásfél százan a nagyapa tanyáján Többet tudok Magyarország történelméről, amióta részt vehettem a Harasztiak, Gubacsiak, Ficsorok szokásos családi találkozóján, valahol Bocsa, Soltvadkert és Kaskantyú között. Az összegyűltek beszélgetéseiből pompás tanulmány kerekedhet­ne az ország állapotáról. Szociológusok, néprajzkutatók, agrárközgazdászok, hely- történészek gyümölcsöztethetnek az itt elhangzottakból, családi élménybeszámolók­ból. * * * A Kecskemét—Kiskunhalas közötti útról elkanyarodva, szőlőtáblák, gyü­mölcsösök — itt-ott parlagok — kö­zött autózva éreztem: történelmi tájon járok. Kicsit megnyergelve képzelete­met felidézhetném a híres avar kagán temetését. E tájon lehetett a nomád birodalom központja; díszes aranytár­gyakkal, ősi szertartás szerint itt he­lyezték végső nyugalomra másfél évez­rede a hajdani nagyurat, aki aligha gondolhatta, hogy a huszadik század­ban sírjának föltárása mennyire méjg- ervendezteti a régészeket. A hajdani buckák helyén művelt föl­dek, mint a szorgalom, a munka, a lele­ményesség emlékművei szegélyezik a dűlőutat. Villánydrótok továbbítják a nappalt meghosszabbító, a mélyből vi­zet felszippantó, a virágkertész átalakí­tott vasúti hűtővagonjainak szellőzőit működtető, távoli országokból a képet, hangot elővarázsló készülékeket. Még az idősebbek sem csodálkoznak azon, hogy csak a növényzet emlékeztet a Harasztira magyarosuk Ritter-tanya mögötti hajdani lóúsztatóra. A csator­názás talán a kívánatosnál mélyebbre parancsolta itt is a talajvizet. Akkor sem négylábúak keresnének felüdülést a kis tavacskában, ha ma is tiszta vizet bodrozna errefelé a pusztai szél. Lova­kat ugyanis csak mutatóban találhat­nánk az óriási bócsai határban. Csettegőkről biccentek köszöntésfé­lét a Haraszti-örökös Rakonczayék ta-■ nyájához autózóknak. Tudják, hogy minden évben összegyűlnek egyszer az e tájról a nagyvilágba szétrajzott le­származottak, rokonok. Hazatérnek önerősítő szertartásként, bárhová is vetette őket a sors. Azok is idevalósiak­nak érzik magukat — tapasztaltam —, akik másutt látták meg a napvilá­got. Legtöbben saját kocsival érkeznek. Az alkalmi parkolókban békésen vár­ják Trabantok és Volkswagenek, Sko­dák és Fordok, motorkerékpárok és mikrobuszok, amíg újra szolgálhatják gazdájukat. Van, aki csak' néhány kilo­méterről jött, van aki az Óperencián is túlról, az Amerikai Egyesült Államok­ból. * * * A ma iS jó állagú, gondozott épüle­tekkel, néhány árnyas fával övezett ud­varról most először hiányzik a soltvad- kerti Tóth Tilda. Nemrégiben utazott Atlantába, a híres rokonhoz, a dinasz­tia-alapító Ritter-Haraszti egyik le­származottjához. Egy év alatt megszi­lárdíthatja az iskolában, a Vendéglátó­ipari Főiskolán szerzett angolnyelv­ismeretét. Addig a rokon rendelőjében dolgozik, fogadja a betegeket, vezeti a nyilvántartásokat. Tilda szülei érdek­lődéssel hallgatják az egyéves „nyelvi továbbképzésről” most hazatért Tóth Kornéliát. A magyar—angol szakos rokonlány elmondta, hogy keményen kellett dolgoznia az orvos házaspárnál. (Az orgoványi származású Harasztiné háromgyermekes anyaként az Ameri­kai Egyesült Államokban kezdte el és ötgyermekes asszonyként fejezte be or­vosi tanulmányait. Csodálatos teljesít­mény.) A nagy kertes házban élő Harasztiék találtak időt a rokon angol kiejtésének csiszolására, számos nevezetesség meg­ismerésére. (Állami pénzen vajon mennyibe ke­rült volna Kornélia nyelviskolája? Meg Tildáé? £leg a többi rokoné? Mivel a tudás a nemzeti vagyon része, kijelent­hető: a híres orvos-evangélista ily mó­don is támogatja szülőhazáját.) Haraszti doktor az évek óta Buda­pesten tanuló egyetemista fiával egye­temben pedig arra kíváncsi, hogy kivel mi történt legutóbbi találkozásuk óta. A nap egyre magasabbra kapaszko­dik az égen. Újabb és újabb testvérek, nagybácsik, unokahúgok, férjek, fele­ségek, gyerekek, unokák érkeznek. Néhányan a birka- és marhapörkölt­ízekkel vonzó bográcsoknál beszélget­nek, mások a fák alá húzódva múlatják az időt. Nincs hiány sem enni-, sem mondanivalóban. „Jók a génjei ennek a famíliának” — hallom. Igaza lehet. A második világháború után többen osztályellenségnek minősültek, mivel a hajdanán német földről áttelepült ősök és a magyar feleségek, féljek kitartó szorgalommal dolgoztak, takarékos- .kfidtöfc,.iparkodtak. ,,, Egyikük-másikuk a börtönt is meg­járta .mondvacsinált vétkek miatt. De, teher alatt nő a pálmái Egészségesebb lélekkel viselték el életmódjuk, társa­dalmi helyzetük viharos változásait, mint némely hirtelen hatalomhoz ju­tott, az érdem nélküli jóléttől megrésze- gült pelyva-ember. Legszívesebben megszorítanám Ha­lász Géza kiskunhalasi tanár kezét. Nélküle aligha büszkélkedhetnénk a nemzetközileg elismert Ficsor Gyula professzorral. (Elénk visszhangú volt nemrégiben a Magyarok szerepe a vi­lág természettudományos kultúrájában fórumon tartott előadásának.) A halasi tanár vállalta a „kulák” származása miatt a középiskolából kitiltott diák felvételének kockázatát. * * * Megdplgozott tudományos rangjá­ért dr. Lehóczky Dezső, a budapesti I. Belgyógyászati Klinika igazgatóhelyet­tese is. Ketten kicsit félrevonulva cseré­lik ki véleményüket a család egyik ágá­ban előforduló fejlődési rendellenessé­gekről. Segíteni szeretnének. Bekap­csolódik az eszmecserébe dr. Gubacsi László kórházi főigazgató-helyettes, aki korábban a közeli Orgoványon volt körzeti orvos. Szakmai tanácskozást is hirdethet­nének, húszán sajátították el a gyógyí­tás tudományát a jelenlevők közül. Dr. Vajda Kornél a legfiatalabb köztük. Csaknem minden szigorlata kitűnő volt, rátermettségét már a gyakorlat­ban is bizonyította. (Fizetése már-már megközelíti egy segédmunkás kerese­tét.) Egyik-másik kisiparos, gazdálko­dó, professzor rokon zsebből kifizet­hetné, de itt és most nem számít, hogy ki micsoda, vagyonos vagy garasos gondokkal küszködik. * * * Jócskán fogyott a madárlátta süte­ményekből, a finom húsokból, az üdí­tőkből, a sok futkározástól elfáradt gyerekek leültek egy pillanatra, amikor a család krónikása, a törökbálinti Fi­csor Bálint tanár följegyzi az újabb ada­tokat. Házasságot kötött Rakonczay Ro­land és Gellér Anita, Rakonczay Mari­etta és Bocsa Barnabás, bemutatnak egy magyar—amerikai jegyespárt és új jövevényeket. Jaj volna annak, aki szégyent hozna a famíliára, aki netán becstelenül visel­kedne. Mindenki egyenlő, kapja bár fizeté­sét dollárban vagy forintban, nevét új­ságok, rádiók emlegetik vagy csendes visszavonultságban pergeti napjait, tudhat maga mögött hosszú évtizede­ket, mint a tornácon üldögélő Haraszti bácsi, a vendégeket Billy Graham leg­újabb^ 'könyvével \ megajándékozó dr. Haraszti Sándor, vagy a nagy család legújabb saija, <z néhány, heles Lukács Dorina, aki el sem tudja majd képzelni, hogy vége szakadjon valaha is a bócsai. találkozóknak. Emberek jönnek, mennek itt, a földi téreken, de maradandó az összetarto­zás érzésének gyönyörűsége. Ezért tekintem fontos közügynek a családok állapotát, közérzetét; hidak a múlt és a jövö, az egyén és a nemzet között. Heltai Nándor t Haraszti doktoré a szó. (Széli László felvétele) HETI TOJÁSFELHASZNÁLÁSUK: 72 EZER Tarhonyaszállítmányok exportra A kunszentmiklósi Damjanich utcát már évtizedekkel ezelőtt akár Illatosnak is átkeresztelhették volna. Az arra járó ismeretlen, ha a sütőüzemet keresi, szinte útbaigazít­ja az éjjel-nappali kenyér- és péksütemény illata. A kalocsai Karamell gyáregységében naponta tizen­kétezer embernek elegendő mennyiségű késztermék hagyja el a kemencéket. A négyfajta kenyérből a városon kívül szállítanak Tassra, Szalkszentmártonba, Kun- adacsra, Kunbábonyba és Apajrais. A vevőkör sorolása­kor Könnyű Vilmoshé üzemvezető észrevette kérdőjele­met, s elmondta, az ott élők kérésére szállítanak. Nem titkolta, erre legalább annyira büszkék, mint export­termelésükre. Ottjártamkor Bécsbe indították a tarho­nyát, amiből általában kéthavonta 300-400 mázsát kér­nek. Kilátásban van NSZK-piac is. A négytojásos, köze­pes méretű levestarhonya mintája már elhagyta az or­szághatárt. > Készítenék még tizenhárom féle péksüteményt, hagyo­mányos, valamint kakaós, búzacsírás babapiskótát is. Ez utóbbi a legújabb termékük. Kedvelik a fogyasztók a különféle tortákat, réteseket, süteményeket és a vártnál jobban fogy a búzacsírás pogácsa. A nyolctojásos eperle­velük szintén állja a háziasszonyok próbáját, még akkor is, ha ez a termék netán hosszabb ideig marad a húsleves­ben. Nem csoda hát, hogy az üzem tojásfelhasználása tetemes: hetente átlagosan 72 ezer darab fogy belőle. Ezeket Tatabányáról veszik, a lisztet pedig a szabadszál­lási malomból. De essék szó a gyáregység dolgozóiról is. A három műszakot majd másfél százan szolgálják ki. Legtöbbjük nő. Könnyűné, aki a két évtizedes ittléte óta tíz esztende­je vezető, ezért is harcolta ki a kismamaműszakot. Bár a mindenre kész csapat átlagéletkora már a negyven felé tart, mégis kevés a szakmunkás. A nők *— bruttóban számítva — 5—6000 forintot keresnek, a férfiak valami­vel többet, a pékek átlagosan havi tízezerből adóznak. Ezekért a forintokért keményen dolgoznak a kunszent- miklósiak, hiszen az üzemben sok még a kézi munka, mint a szitálás, a rostálás, a kézi tésztacsomagolás. Ezért is dicséretes az évi termelési értékük, ami a Karamell öt gyáregysége közül a legtöbb, évi 58 millió forint. P.S. SAJTOPOSTA Miért hiánycikk a kerekdombi ásványvíz? — Amióta a városi csapokból gyakran folyik elszíneződött ivóvíz, rászoktam a kerekdombi ásványvíz fogyasztására. Egy ideje azonban már nélkülöznöm muszáj, hiszen hiába keresem a boltokban. Többen azt mondják, eltűnésének csakis az lehet oka, hogy rövidesen emelik majd az árát, mások szerint a kereskedők felejtették el idejében elküldeni a megrendelésüket. Hallottam arról is, hogy talán megszűnik az ásványvíz-előállítás Kerekdombon, ahol ez a tevékenység nem hoz tisztességes jövedelmet. Fogyasztótársaim nevében is szeretném végre tudni: mi az igazság ez ügyben? E sorokat a kecskeméti Boros Jolán panasza nyomán jegyeztük le. Ezzel kapcsolatosan először a megyeszékhely nagyobb kereskedelmi egységeiben néztünk körül. íme a tapasztalataink: A Hunyadiváros új lakótelepén, a Czollner közben található az Univer Szövetkezet ABC-áruháza, ahol már nyár eleje óta nincs féllite­res üvegű kerekdombi ásványvíz. E hiány, a vásárlók szerint, azzal magyarázható, hogy az ő igényeik maradéktalan kielégítésével nemigen törődnek az ottani kereskedők. Az utóbbi véleményt szinte valószínűsíti a széchenyivárosi Akadémia körúti ABC-áruház egyik vezetőjének közlése, melyből kiderül: a nyári hetekben semmi gond nem volt a kerekdombiásványvíz-ellátással, amely lényegében szeptember óta megoldatlan. Ennek oka állítólag az, hogy műszaki okokból régóta nem működik a termelőüzem. Jártunk a Konzum Kereskedelmi Vállalat városközponti élelmiszer­áruházában is, ahol megtudtuk: a szóban forgó kerekdombi terméket helyettesítő, ám másutt gyártott ásványvizkészlet az emberek rendelke­zésére áll, csakhogy mérsékelt az iránta való kereslet. Ezek után tájékoztatást kértünk az említett üzemet fenntartó Tisza- kécskei Solohov Termelőszövetkezet kereskedelmi elnökhelyettesétől, Kőszegi Pétertől, aki az alábbiakat válaszolta: — 1975 óta gyártunk folyamatosan ásványvizet Kerekdombon, őszintén el kell azonban mondanom, hogy az eltelt időszakban nem fordítottunk fokozott fi­gyelmet az ottani technika, illetve műszaki berendezés rendszeres kar­bantartására. És ez elől most már nem térhettünk ki, A rekonstrukció­val is felérő javítási munkákat idén augusztus végén kezdtük meg, s ez alatt termelést nem végezhettünk. A több százezer forintba került korszerűsítés során például a vezeték- hálózatot teljes egészében kicseréltük, a gépeket pedig kitisztítottuk. Szakembereink már befejezték e feladataikat, s most csupán a köz­egészségügyi és az élelmiszer-higiéniai hatóság vizsgálata van hátra. Amennyiben megkapjuk tőlük a termeléshez szükséges engedélyeket, október 30-án, hétfőn teljes kapacitással megindulhat az üzem, ahol óránként kétezer palackot tölthetünk meg a népszerű ásványvizzel, melynek ára változatlan. Ebből az első szállítmányt Kecskemétre küld­jük. Az ellátásban okozott némi zavarért ezúton kérem a fogyasztók elnézését. Végül annyit: noha árbevételünkben mindössze pár milliós tételt jelent e termékünk készítése-forgalmazása, nincs szándékunkban az ásványvízüzemünk bezárása. Bedolgozóként mire számíthatok? Nagycsaládos édesanya vagyok. Négy gyermekem iskoláskorú még, s valamennyien tanulnak. Talán mondanom sem kell, milyen sokba kerül az eltartásuk. Ezt, persze, nem a velük szembeni kifogásként mondom, inkább csak a tény kedvéért. S e tényhez az is hozzá­tartozik, hogy amikor egyre drágább az élel­mezés, a ruházkodás stb. költsége, én, mint bedolgozó, mind kevesebb jövedelemre teszek szert. Tizenkilenc esztendeje állok bedolgozói jogviszonyban, s azóta folyamatosan alkal­maz a kiskunfélegyházi villamosszigetelő­gyár. Teendőmet mindig úgy végeztem el, hogy az átvevők elégedettek voltak velem, ami annyit jelent: az általam gyártott kis szerkeze­tek hasznosíthatók lettek. Legalább 10 hónap­ja azonban alig kapok megbízást, ebből követ­kezően pedig minimális a munkabérem. Ilyen kevés pénzből nem lehet megélni. Az bánt, hogy a csupán mellékfoglalkozás­ban dolgozók ugyanakkor kétszer-háromszor annyit keresnek, mint én. Szerintem igazság­talanul differenciálnak a munkahelyemen. Er­ről már szóltam a főnökeimnek, akik semmi­féle kedvező változással nem biztattak. Most nagyon elkeseredett vagyok, s még attól is tartok, egyszer már csupán a munkakönyvem átvétele céljából hívnak be a céghez... Nagy Józsefné Petőfi szállás A feltehetően nem csak olvasónkat érintő észrevétellel kapcsolatosan a kiskunfélegyhá­zi Villamosszigetelő és Műanyaggyár igazga­tóját, Bálint Lászlót kerestük meg, aki érdek­lődésünkre a következőket mondotta: Bedolgozóink létszáma hetven. Ezek az em­berek nagyon hasznosan segítik a termelési feladataink teljesítését. Korábban rendszere­sen elláttuk őket munkávak, melynek eredmé­nyeként megkereshettek havonta 4-5 ezer fo­rintot is. Egy ideje azonban szűkülnek a gyári megrendeléseink, minek következtében keve­sebb a munka. A megváltozott helyzet érzékeltetésére hadd mondok konkrétumot: a megelőző idő­szakban negyedévenként 180 ezer darab úgy­nevezett elágazódobozt kértek tőlünk a meg­rendelők, legutóbb már csak 14 ezer volt az ilyen igényük. És a többi villamosszigetelési cikkeink és egyéb termékeink iránt is csök­kent a kereslet, ami összefüggésben van a ténnyel, hogy a legjelentősebb partnereinknek számító szocialista országok gazdasági hely­zete korántsem tekinthető kiegyensúlyozott­nak. És most szeretnék pontosítani: a mellékfog- lalkozásúak nem mások, mint a jelenleg gyed­en, gyesen lévő munkatársnőink, akiknek anyagi helyzetét úgy próbáljuk kissé könnyí­teni, hogy'bedolgozói munkával látjuk el őket. Persze, nem az igazi bedolgozók rovására tesszük ezt. Visszatérve Nagy Józsefné gondjaira: meg­értem, de kedvező intézkedést egyelőre nem ígérhetek neki. Legfeljebb azt garantálhatom, hogy a lehetőségünk szerinti rendszerességgel kap munkát. Egyébként nem tervezzük a be­dolgozói állomány megszüntetését, sőt, arra törekszünk — érdekükben is —, hogy termé­keinknek új piacot találjunk. Bízom benne, hogy a nyugati gazdasági szakemberekkel va­ló ilyen célú tárgyalásaink előbb-utóbb siker­rel járnak. ÜZENJÜK „Autótulajdonos” jeligére, Kiskő­rösre: Jogosan háborog Ön amiatt, mert a környező szocialista orszá­gokból származó személygépko­csikhoz (Daciához, Skodához, Wartburghoz, Ladához stb.) szük­séges különféle alkatrészek — pél­dául szeleptű és vezérműlánc — be­szerzése szinte reménytelen, illetve csak hosszas utánjárás, netán csú­szópénz fizetése révén lehetséges. Érdeklődésünkre elmondták az ille­tékesek, hogy e sajnálatos helyzet oka korántsem a kereskedéssel fog­lalkozó vállalatok rossz munkája, sokkal inkább az, hogy a megren­deléseiknek csupán egy részét haj­landók teljesíteni a külföldi partne­rek. Az ezzel kapcsolatos mielőbbi kedvező s gyökeres változásokról nem kaptunk hírt, biztatónak talál­juk azonban a Budapesti Autójaví­tó Szövetkezetnél hallottakat, hogy nyugatnémet közvetítéssel megszer­zett szovjet vezérműláncot szándé­koznak forgalmazni. E megoldás­nak, persze, elsősorban a fővárosi autósok örülhetnek, a vidéki társa­ik pedig—közöttük a Bács-Kiskun megyeiek — továbbra is loholhat­nak alkatrészekért mindenhová. Erre való tekintettel célszerű lenne megfontolni: ha az érintett autó­gyárak képtelenek garantálni az igényeink szerinti mennyiségű és választékú alkatrészek szállítását, azok hazai előállításáról kellene gondoskodniuk az illetékeseknek. Effélére 'talán akadnának magán- vállalkozók is, pláne akkor, ha e tevékenység műszaki-technikai fel­tételeinek megteremtéséhez rendel­kezésükre állna kellő mértékű hitel. „Földműves voltam” jeligére, Szánkra: A földről, valamint a me­zőgazdasági termelőszövetkezetek­ről szóló törvényt nemrégen módo­sította az Országgyűlés. A változás lényege: lehetőség van a közös használatú termőterület kiadására, ha megszűnt a bevitt föld tulajdo­nosának a tagsági viszonya, vagy az ilyen földet úgynevezett kívülálló örökölte meg. A gazdaságnak az erre vonatkozó döntését alapszabá­lyában kell rögzítenie, legkésőbb jövő év március végéig. Itt szólunk — a félreértések elkerülése végett — arról, hogy e parlamenti határo­zat nem terjed ki azon földekre, me­lyek korábbi jogszabály alapján megváltás címén kerültek a téeszek tulajdonába. E megváltási ügyek felülvizsgálatát és a tulajdonosok kárpótlását több ellenzéki párt is szorgalmazza. Szerkésztő: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611 Elillant a gáz Tapasztalatból tudom, hogy nálunk és a hozzánk hasonló falusi családoknál mennyire megkönnyíti a háztartási mun­kát a propán-bután gáz haszná­lata. Hogy sohase fogyjon el odahaza, egy ideje tartalékpa­lackban is tárolom, mégpedig a lakástól távoli helyiségben, amely szellőzik. Legutóbb épp ez utóbbi körülmény mentett meg a robbanástól. Az történt, hogy a kiskőrösi gázcseretelepen szeptember 21- én vásárolt, propán-bután gáz­zal teli palackomat annak rend- je-módja szerint helyeztem el a kis épületrészben. Vigyáztam arra, a nyitó-záró csaphoz ne nyúljak hozzá, és a szállításkor is nagyon óvtam. Néhány, nap elteltével fiam vette észre, hogy erős gázszag terjeng. Azonnal benyitottam a tárolóba, s döb­benten jöttem rá: a palacknyi gáz már elillant. Az okok után kutatva hama­rosan kiderítettem, milyen pri­mitív módon, vagyis lazán volt a csapszerkezet szelepcsöve rögzítve a palacktesthez. Érthe­tetlen, hogy a biztonságtechni- kailag nem ellenőrzött propán­bután palackot is forgalmaz­zák. Pedig ez nagy veszéllyel járhat. Még rágondolni is rossz, mi lett volna, ha e hibára nem jövök rá azelőtt, hogy a gáztűz­helyhez kapcsolom a szerkeze­tet. A szerencse most megmen­tett a nagy bajtól. Bár az sem csekélység, hogy a gázért hiába fizettem csaknem 80 forin­tot... Andrássy Gyula Páhi Milyen alapon intézkedett a nyugdíjfolyósító? Köztudomású a sajnálatos tény, hogy a házasságok jelentős része válással végződik. Sokan már az e tárgyú bírói döntést meg­előzően is kulönköltöznek a kö­zös otthonból. A kecskeméti Tóth családnál szintén ez utóbbi megol­dásra került sor: a férj hónapok­kal ezelőttmagára hagyta a felesé­gét, a kiskorú gyermekkel együtt. Á másodmagával maradt fiatalasszonynak első dolga volt, hogy a bevételi forrásait biztosít­sa. Számára egyelőre csak a kis összegű rokkantsági nyugdíja je­lentett garantált összeget, ezert azonnal benyújtotta igényét arra, hogy mint a gyermeket egyedül és a saját háztartásában nevelő szü-. lő, kapjon családi pótlékot. Ha­marosan meg is érkezett a Nyug­díjfolyósító Igazgatóság — 1989. március 10-ei keltezésű — határo­zata a havi 1620 forint pótlék ez év januártól esedékes kiutalásá­ról. A következő időszakban pon­tosan érkezett a pótlék, de csak augusztusig, amikor egy határo­zatot kézbesített a posta, olva­sónk címére. Feladója, a nyugdíj- folyósító szerv közölte: „Mivel a gyermek nincs az Ön háztartásá­ban, a családi pótlékot tovább fo­lyósítani nem lehet.” Tóthnét e szöveg olvastán kilel­te a hideg. Még hogy nincs nálam a 14 éves Józsi fiam? Hát hol len­ne? — kérdezgette önmagától, de csak halkan, nehogy a szoba má­sik részében lévő fiú felfigyeljen a kissé furcsa viselkedésére. Miután meggyőzte magát, hogy valamiféle tévedésről lehet szó, nyomban papírt és tollat ra­gadott, majd a többi között az alábbiakat írta a határozatot ho­zó szervnek: „Jogtalannak tartom a családi pótlék megvonását, hiszen a fiam változatlanul velem lakik, mióta a féljem elköltözött itthonról. A környezetem is tudja tanúsíta­ni, hogy egyedül nevelem a gyer­mekem. Kerem, ellenőrizzék az állításomat!” Az anyuka szeptember 1-jén ajánlottan postázta e küldeményt a nyugdíjfolyósító részére, ahon­nan máig nem reagáltak. Csak a pénz küldését siettek megszüntet­ni, A történtek ismeretében úgy véljük, helyénvaló a minősítés: lé­lektelen ügyintézésről, alaptalan intézkedésről van szó. De vajon hogyan követhet el ilyesfélét az a szerv, ahol szakemberek sokasága dolgozik? S e cég milyen felhatal­mazás alapján tartja magára nem kötelezőnek a reklamáció, panasz beérkezésétől számított 30 napon belüli válaszadás kötelezettségét?

Next

/
Thumbnails
Contents