Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-27 / 255. szám

1989. október 27. • PETŐFI NEPE • 5

„Az MSZP-nek t

de a Reformszövetség zenéjére”

Beszélgetés Ágh Attila politológusai

A Reformszövetség aktív tagjaként és a platformok kompromisz- szumának egyik létrehozójaként Ágh Attila politológus nemcsak jelen volt az MSZMP—MSZP kongresszusán, hanem az események alakításának egyik főszereplője volt. Most nem mint küldöttet, hanem mint szakembert kérdeztük: visszatekintve hogyan látja e rendhagyó politikai fórum működését és eredményeit.

— A régi szép időkben a kongresszusi jegyzőkönyvek mindazt tartalmazták, ami egy ilyen fórumon történik. A csúcson lezajló egyeztetésekről természetesen nem számoltak be, épp így a belső tárgyalásokról sem. Erre a kongresz- szusra azonban a jegyzőkönyv nem hiteles „tanú”. Jóllehet, az új pártnak a kongresszus a legfontosabb szerve, ám csak a plenáris üléseken elhangzottakból megítélni az ott történteket nem lehet. Ennek a tanácskozásnak úgyis a platformok és a vezetőik lettek a főszereplői. A Reformszövetség nevében önző módon kijelenthetem, hogy mi és elődeink, többek között a reformkörök hívták életre a többi platformot is. A Reformszövetség többek között létrehozta saját ellentétes tükörképét, a Népi demokratikus platformban, továbbá szabaddá tette az utat a vidéki, a munkás- stb. platformok előtt.

Csapda, amelyből nehéz kikerülni

— Mit ért azon, hogy a Népi demokratikus platform a Reform- szövetség clienteles tükörképe?- Amíg a Reformszövetség a megszakítás mellett voksolt és új politikát, új szervezetet igényelt, addig ők a folytonosság ideológiáját képviselték. Törekvéseik Lenin Állam és Forradalmának tanácsmozgalmi, önkormányzati eszméjével rokoníthatók. Krausz Tamás kongresszusi felszólalásában markánsan megfogalmazta, hogy az elmúlt négy évtized bűnei a pártvezetőket és az apparátusokat terhelik, a párttagságot viszont mentesíteni kell e felelősség alól. Őszinte szándékú, eredeti teóriájuk önmagában is apparátusellenes. Ez vonzotta az apparátust elítélőket, furcsa módon azonban a folytonosság felvállalása az apparátus számára is rokonszenves volt. Ebből a későbbiekben kialakulhat egy olyan csapda, amelyből nehéz kikerülni.

— Visszatérve a kongresszusra, milyen jellegzetes fordulópontokat emelne ki a platformok szempontjából?

A platformok átírták a kongresszus egész munkarendjét, lerövidültek az üresjáratok. A kongresszus végére egyetemleges lett a platformszerveződés. A küldöttek 80 százaléka különböző irányzatokhoz csatlakozott, körülbelül 20 százalékuk pedig antiplatformba tömörült. Ez utóbbiak nemcsak az új párt ellen szavaztak, de szinte állandóan az elfogadandó javaslatok ellen emelték fel szavazólapjukat. Nem tetszett nekik az újfajta politizálás sem. Ennek a mintegy 200 embernek a látszatdemokráciát hiányoló panaszait, csalódottságát, nyafogását tolmácsolta a sajtó. Nagy bánatom, hogy a média egy régi típusú kongresszusról tudósított, és nem vette észre, hogy itt merőben újfatja politizálásról van szó. Megírták, hogy izgalmas dolgok történtek a folyosón, hogy platformok szűrik össze a levet, de áttörésről alig vettek tudomást. Arról, hogy minden platform naponta legalább háromszor tanácskozott. Nem a vezetőik sutyorogtak valamit egymás között, és döntöttek a vitatott kérdésekben, hanem közösségek találkozója és eszmecseréje folyt. *

— Megszületett az új párt, s ezt sokan csak az első lépésnek tekintik. Mit vár a platformok továbbélésétől?

Az MSZP hatékonyabb struktúrájú szervezet

— Az új párt feltétlenül műkö- dőképesebh lesz a mouojit egypé- get felmutató elődjénél, tia a Reformszövetség kihasználja, hogy a vidékkel együtt abszolút többséggel uralhatja a kongresszust, talán ugyanezt a monolit egységet élesztette volna fel. Azzal, hogy inkább megegyeztünk a folytonosságot erőteljesebben hangsúlyozó Népi demokratikus platformmal, megőriztük a reformmozgalom dipa- mizmusát. Ez egy nehezebben induló, de jobban működő gépezet lesz, mint az MSZMP volt. Új minőséget vajúdunk ki, s ezzel megelőzzük a többi pártot. Ott még nem látszanak a belső struktúrák, még nem próbálták összeilleszteni a vitázók külön programjait, nem rajzolódtak ki a különböző irányzatok. Az MSZP pontosan beilleszkedik a mai Magyarország átmeneti állapotába, a politikai forrongásba, és feltétlenül hatékonyabb struktúrájú, nagyobb politikai intenzitású szervezet lehet,' mint a versenytársaké. Igaz, ez a szervezet törékenyebb elődjénél,

de potenciálisan hatékonyabb politizálásra alkalmas. Nagy ígéret hordozója.

Kétségtelen, hogy az új pártban vannak rejtett aknák is. Ahogy a kongresszuson időről időre felvetődött a Reformszövetségben a tiszták kivonulásának lehetősége, az az igény, hogy ne kössük meg azokat a kompromisszumokat, amiket a reálpolitika sugall, hanem maradjunk erkölcsileg érintődének, igazak, s ezzel mentsük meg a reformmozgalom becsületét.

Ez a Reformszövetségben napjában többször is felizzó vita nem fog egyhamar elcsitulni. A bozót- tüzek fellobbanása és elhamvadása továbbra is várható a reformerek körében. Ugyanakkor a Népi demokratikus platform is szembe kell nézzen azzal, hogy a régi és új típusú apparátus beözönlése elviheti a szekeret, s ha ez az apparátus felülkerekedik, akkor az alapítók céljait kérdőjelezhetik meg. A Reformszövetségnek egy ilyen platformmal már nincs sok tárgyalni- valója.’ A robbanásveszély tehát nagyobb mindkét platformon belül, mint egymáshoz való viszonyukban.

Járjuk az országot

— E csapdák nem veszélyeztetik az új párt kibontakozását?

— Az új pártba való bekerülés kínját kell most átélni, ez azonban egyúttal előkészület is a közelgő választásokra, amolyan teljes átmozgató edzés a tagság számára. Újfajta, magasabb szintű^ érzelmi, értelmi azonosulást tételez fel.Ter- mészetesérí itt is lesznek sodródók* de a többség számára a pártviták és -viszályok, a parlamenti mozgások időszakában jó felkészülés a választási szereplésre.

Az országos választmány — a viszonylag homogén elnökséggel szemben a heterogenitást kell hogy megjelenítse — létrejötte fogja lezárni az új párt kialakulását. Az alkalmas jelöltek keresése egyben próba lehet az MSZP képviselőjelöltjeinek kiválasztásához is, megmozgatja a helyi erőket.

A tagtoborzás során élénkül a politikai érdeklődés. Többen járjuk az országot, jómagam kettős céllal. Az MSZP-nek táncolok verbunkost, de a Reformszövetség zenéjére, mert mindannyiszor elmondom, hogy az ő nevükben szólok. A pártot alkotó négy-öt platform feltehetőleg hasonlóan jár el. így a tagtoborzásból olyan politikai innováció lehet, amely hosszú távra gyűjt politikai tőkét az MSZP-nek.

Kékesi Katalin

Kínai népművészeti kiállítás

9 Textilből készült oroszlán.

Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központ emeleti galériája nem mindennapi látnivalókat kínál. A hét végéig a szín- és formakultúrájával lenyűgöző kínai népművészetből kaphatunk ízelítőt. Pontosabban az ország közepén elterülő Sanszhi tartományéból, melynek területén — a katalógus bevezetője szerint — híres dinasztiák fővárosai álltak, kialakítva és ápolva a népi kultúra és a népművészet több ezer esztendős történelmi hagyományait. Az elmúlt évtizedekben kezdődött meg a falusi művészeti alkotásoknak, népszokásoknak a gyűjtése, feldolgozása és megőrzése.

A bejáratnál két hatalmas méretű, fantasztikusan zsúfolt és lenyűgözően színes textil falikép fogadja a látogatót. Főszereplői a sárkány és a főnix: a nemzeti szimbólumok. Az ábrázolás tárgya a tartomány területén hagyományos ta- vaszünnep-kamevál. Ilyen alkalmakkor a fiatalok sárkány- és főnixdíszes zászlókkal felvonulva doboltak s táncoltak.

A textil faliképek rokonainak számítanak a különféle —r a többi között például a nálunk is ismert keresztszemes—hímzések, melyek elsősorban a falusi lakosság körében számítottak a mindennapi élet tartozékainak. A lányok, csakúgy mint nálunk, házasságuk előtt már több évvel elkezdték varrni és hímezni díszes kelengyéjüket, a majdani új otthonukban szükséges szőtteseket, hímzéseket. Jellegzetesen kínai hagyomány viszont, hogy a házassági ceremónián részt vevő kiterjedt rokonságot is meg kellett ajándékozniuk egy-egy ilyen kis darabbal. A kiállításon elsősorban a gyermekek számára készült gyöngyökkel, rátétekkel nagyon gazdagon díszített in- gecskékből, ruhákból, kabátokból, lábravalókból láthatunk néhányat. Társaságukban találhatók a nagyon látványos, bravúros ügyességgel — többnyire selyemből, pamutszövetből, gyöngyből — készített, tigrist, oroszlánt, sárkányt vagy más fantáziaállatot ábrázoló gyermekjátékok.

A sokféle műfajú anyagban nagyon érdekesek a figurális, különlegesen színezett papír- és vászonapplikációk. Mint a többi tárgy, ugyanúgy ezek sem önmagukért valók: az északi, agyagból és téglából épített, vastag falú házak elülső, a világosság behatolására is szolgáló oldalának ablakait ragasztott, színes papírkivágásokkal díszítették. Építészeti elemként, használati és dísz- (kultikus) tárgyként igen sokféle formában használták fel a kerámiát is. A tartomány területén ma is nagyon sok régről fennmaradt kerámiaműheiy tevékenykedik, ahol megőrizték az alapanyag felhasználását, a termékek készítési technikáját. Ami díszítésüket illeti, figurációik igen hasonlatosak a többi műfajban is domináns állat-, gyümölcs- és virágábrázolásokhoz.

K. J.

•' Ünnepi maszkok. (Walter Péter felvételei)

8 A tartomány zászlaja, előtérben egy állatdíszes kerámiával.

8 Sárkány és ember figurájával díszített textil falikép.

8 Figurális textil falikép.

A

mikor sorra-rendre érkeztek a jelentések, hogy a New York-i tőzsdén zuhanni kezdtek a részvényárfolyamok, s a szakértők a jeleket a két évvel ezelőtti tőzsdekrachhal hasonlították össze, engem tökéletesen hidegen hagyott az óriási ijedelem. Antul inkább feldobott a telexjelentések egyik túlfűtött mondata, amely a történteket ilyenformán adta hírül: Óriási pánik a New York-i tőzsdén!

Persze hogy a hír tragikus tartalma helyett az immár klasszikussá nemesedett egykori sajtóhiba „ugrott be”, amely a harmincas évek egyik fővárosi napilapjában látott napvilágot. Abban tközölték öthasábos szalagcímben a fenti szenzációt, miszerint óriási pánik tört ki a tőzsdén. Akkor és ott — nem a New York-in, csak a közönséges magyar tőzsdén. Igenám, csakhogy a nyomda ördöge a pánik szó két betűjét felcserélte. Szaladt is a gépmester lélekszakadva a főnökhöz, amikor a végzetes hibát észrevette: — Azonnal le kell állítani a gépet! Ominózus baki, ha így kimegy a lap.

Annál nagyobb volt az elképedése, amikor azon nyomban kapta a választ: — Ha megteszi, kirúgom! így jobban elkel a lap...

Gondolhatják, nem is maradt belőle egy szál sem. Legfeljebb az a pár példány, ami majd ä sajtómúzeum vitrinjébe kerül egykoron.

Meg is érdemli. Hiszen gyöngyszem ez a sajtóhiba, többet ért, mint az egész cikk.

Mondhatjuk, a sajtóhiba úgyszólván egyidős az újsággal és megerősíthetjük, hogy sokszor bájosabb, üdébb, mint a célfeladatul kidolgozott írás. Tessék csak figyelni: „Január elsejétől kétszáz szerelmi szükségmunkást alkalmaz a főváros.” Hát, ha ekkorák az igények! Még a munkaruhák bemutatásának „szürke” témáját is meg lehet színesíteni egy kis sajtóhibával. Például „ ... a magyar ipar a dolgozó nők izélésének megfelelő ruhákat készít j..” Természetesen nem ezt akarta közölni a Népszava, de a nyomda ördöge éllenében mit tehetett?

Mindjárt itt intézzük el, honnan is származik ez a kifejezés: a nyomda ördöge, aztán az olvasó eldöntheti, elhiszi-e, hogy egy-egy bakinak a nyomda ördöge az okozója.

ÖRÖKZÖLDEK

Azzal indult el, hogy 1562-ben megjelent egy latin nyelvű, pápaságellenes munka. A 172 oldalas könyvben 15 oldalt a sajtóhibák foglaltak el. Az időtt már tudniillik a könyvek végén külön oldalakon sorolták fel a sajtóhibákat. Nem úgy, mint a könyvnyomtatás feltalálása utáni években, amikor minden példányon kézzel javították ki a sajtóhibákat. Képzelhetik, mennyire elcsúfították ezzel a művet.

Az említett latin nyelvű munkában hemzsegő sajtóhibákért alaposan a kiadó körmére vertek. Ő — szegény — kétségbeesetten exkuzálta magát, hogy bizonyára az ördög keze van a dologban. írásos jelentésében szenvedélyesen meakulpázott: „Az átkozott sátán minden ravaszságát felhasználta, hogy értelmetlenségeket csempésszen a szövegbe, s ezáltal elvegye a kegyes olvasó kedvét az olvasástól.”

Azóta is frigyben áll a sajtóhiba az ördöggel. Annál is inkább, minthogy iszonytató tömegű nyomtatott szöveggel táplálják az emberiséget. Évszázadról évszázadra, illetve már napról napra többel. Ismételjük, a sajtóhibák egyidősek az újsággal, egymás nélkül nem léteznek. Ennek is betudható talán, hogy manapság koránt sincs olyan lelkifurdalásos bűntudatos mentegetőzés egy-egy sajtóhiba után. A nyomtatott betűtenger dagálya annyi sajtóhibát vet partra nap mint nap, hogy szinte a helyesbítésekbe is belefásultak, -fáradtak a társadalmak. Legfeljebb akkor kerül erre sor, ha már elkerülhetetlen, akkora a sajtóhiba. Legtöbbször az érdekeltek sora behúzott nyakkal vár: ugyan, észre- veSzik-e, vajon reklamálnak-e?

Pedig fölemlegetik a klasszikus eseteket, amiket még a sajtó ördögére lehetett fogni. Hogy például egy könyv címlapjáról kiesett egy betű, s a fordításra így utalt a szöveg: „Ordította X. Y.” Vagy a színházi hírecske szerzője tehetett róla, amikor ekként változott a mondandó: „X művésznő e tehén kétszer lépett fel”. (A végzetes betűcsere a héten szóval esett meg).

Hogy a külpolitika se maradjon ki a jóból: „Franciaországban bekövetkezett az előre megjósolt részeges kormányválság ...”

No persze, esetenként személyes sorsokba is keservesen „belesegitett" a sajtóhiba. A Népszava olvasószerkesztője egy betű miatt lett pár hónapig Sztálinváros hatósági építője. 1953 márciusában jött meg a hír Sztálin betegségéről. Vezércikk: „Mélységes megrendeléssel fogadtuk Sztálin elvtárs súlyos betegségének hírét...” Manapság? Még prémiumelvonás sem jár ilyesmiért, sőt a rádiókabaré, tévéparabola direkt örül, ha csemegézhet, cikizhet rajtuk.

Aztán egy 20 soros, kéthasábos információ részlete: „Megjelenésének 125. évfordulója tiszteletére a Kossuth Kiadó vörös bőr díszkiadásban közreadta Marx és Engels művét: A kommunista párt kiáltványát. Címe: „Díszkiadásban a kecskeméti kiáltvány.”

De hogy az elírás furcsaságaiért magunkra is vessünk valamit. Milyen hangzatosán mutattunk be — képen is — egy rekamiét, amikor előnyei közül ezt emeltük ki: „A háziasszony fél kézzel, könnyedén emelheti ülőrészét.”

Megemlíthetjük a nyomda emlékezetes teljesítményét, amikor egy moziműsorban a Fagyosszentek című filmet úgy nyomta írásba, hogy is fejezzük ki. na... Szóval, hogy a „gy” — betű — elszedésével teljesen férfiasitotta a — szenteket. Nem mondjuk, frenetikus sikere volt ennek a moziműsornak, mármint a programfüzetnek. Számos helyen féltve őrzött relikviaként mutogatják a megyében — legmeghittebb baráti (barátnői) körben.

De ne hagyjunk ki néhány gusztusos bakisorozatot sem, ami a rádiót dicséri: „A levegő nedves, többfelé van kedd. Az ország egyes részein az égbolt erősen csökken, esik az eső, felhő nélkül. Az esti hőmérséklet tizenkilenc forint körül lesz. Hétfő estig felvonulások várhatók, futó esernyőkkel’' Fejezzük be a rádió szintén klasszikussá vált bakibemondásával: „Kedves hallhatóink! Gondoljanak azokra, akikre pihenni tértek.”

... No ugye, nem kell első pillantásra megijedni a sajtóhibáktól, a bonyolult bakiszövegektöl. Hogy egyik szeretett — sajnos már régen néhai — korrektor kollégánk, Lisztes Miska bátyánk megnyugtató szavait idézzük abból az időből, mikor még nekünk korrigált:

„Sajtóhibát hagytam a cikkben? Na és? Nyugodjatok meg. Ne felejtsétek, hogy így is van értelme.”

Mondják meg: nem volt igaza? Tóth István