Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-04 / 234. szám

1989. október 4. • PETŐFI NÉPE • 5 CSALÁD ES TÖRTÉNELEM DR. REVESZ LÁSZLÓ A PARLAMENTBEN „Nem kereste a tömegek kegyét” (1.) Kecskemét története megírhatatlan a Révészek nélkül, noha az utóbbi évtizedekben gyanús elemként kezelték szinte valamennyiüket. El­hallgattatták, megfélemh'tették, megalázták a családot. • Dr. Révész László első képviselői megbízólevele. „NEKÜNK EGÉSZ EURÓPÁRA KELL NYITNUNK...” Gondolatok a nyelvoktatásról Ha egyszer valaki tényszerűen el­könyveli azt úgynevezett pártállam uralgását, hozadékait és kártevéseit, mindenképpen ß veszteség rovatot ter­heli a Révészekéhez hasonló tekinté­lyes, emberi értékekben , gazdag csalá­dok kirekesztése, tapasztalataik mellő­zése, érdemeik eltagadása. Mintha a család sorsát példázná — gondolom először — dr. Révész László (1899—1965) egykori parlamenti kép­viselő hajdani házának mai állapota! Alapos felújításért jajonganak az Őz utca 3. számú épület hulló vakolatda­rabjai, repedései, beázás-foltjai. Kormányférfíak vendéglátói < — Semmihez sem nyúlt az Ingatlan- kezelő a hat szobás háznak az ötvenes évek törvényei, rendeletéi szerint is jog­talan államosítása óta — tudatja már indulat nélkül özvegy Révész Jstváimé,. ügyvédi hivatása gyakorlásától önké­nyesen ^lt^t^tt jogász özvegye, jaja jj- - tegséggel, a nem könnyű éyek súlyával küszködve öreg bútorok között pergeti napjait, Tildy Zoltánnak, Eckhardt Ti­bornak, Nagy Ferencnek is terítettek a most száradó dióval telehintett aszta­lon. Itt született lánya, innen vitték el 1957 márciusában férjét és apósát, a volt képviselőt, ide is tértek vissza sze­rencsésen egy hét múltán. Szinte magamagának mormolja az ügyvéd-képviselő unokája, Révész Éva gyógypedagógiai tanár. — Miért tekintettek minket másod- osztályú állampolgároknak? Az volt a baj, hogy Laci bácsi háromszor kapott bizalmat választóitól? Az volt a baj, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre is rokon­szenvezett vele? Az volt a baj, hogy 56-ban józanságra intett? Rosszul okoskodna azonban, ha azt hinné, hogy nem békültünk meg helyzetünk­kel. Helyesli szavait édesanyja, özvegy Révész Istvánná. — Csak azt a papírt ne küldte volna az IKV. — Milyen papírt?- Eladják a házat. Megvehetjük, ami a miénk volt. De miből? — Negyvenhét éve költöztek ide szü­leim. Millió emlék köt ide minket. „Egyhangú sikerrel” Régi fényképek kerülnek a kisasztal­ra. Kérésemre a családi krónikás tanár­nő ismerteti röviden famíliája történe­tét. — Dédapám költözött Kecskemétre: Ismert ügyvéd volt. 1899-ben született László fiát előbb a református elemi iskolában taníttatta, majd a kecskeméti áll. segélyezett evang. református főgymnasiumba íratta. 1908-ban érett­ségizett. Az utolsó években négy (!) nyelvet tanult. Latinból és görögből jelest, franciából és németből jó érdem­jegyet kapott. (Haladunk ... Az elmúlt évtizedekben olyanok is kaphattak érettségi bizonyítványt, akik egyetlen idegen nyelvből sem vizsgáztak.) Jogi tanulmányait helyben kezdte, 1912-ben a kolozsvári magy. kir. Ferencz József Tudományegyetem jog- és államtudo­mányi karán „egyhangú sikerrel” fejez­te be. Fél évig a berlini egyetemen dol­gozhatott: • A bírói- pályát- választotta-. • Úgy hozta a véletlen, hogyéppeü 1919. múrbius124 -é^kájftfeifitííkfcifBíVtzését. Mivel szélsőjobboldali körök bírálták a Tanácsköztársaság alatti magatartá­sát, megvált az állami hivataltól és ügy­védi irodát nyitott. Hivatalos dokumentumokból, új­ságcikkekből, baráti visszaemlékezé­sekből így foglalható össze Révész László politikai pályafutása. A református iskolákra jellemző, ha­gyományosan demokratikus, kicsit ku- rucos szellemben nevelt, az új eszmék­kel óvatosan ismerkedő fiatalember már 1910-ben belépett a kecskeméti 48- as és függetlenségi pártba. Fejlődésére nagy hatással volt Sándor István volt polgármester, a Kisgazdapárt egyik alapító tagja. Mintha önmagát jelle­mezte volna tanítómestere gyászszer­tartásán elmondott beszédében: „Hitet tett a népi gondolat, a népi politika, a nemzeti függetlenség mellett... Az igaz és őszinte ember természetes egy­szerűségével dolgozott, nem kereste a tömegek kegyét, ennek köszönhette népszerűségét”. Az első mandátum És eme tulajdonságainak köszönhet­te dr. Révész László, hogy győzni tu­dott a baloldali és polgári ellenzék szá­mára oly keserű, 1939 májusában tar­tott választásokon. A gazdasági fellen­dülés, a területgyarapítást követő jobb­oldali előretörés még az értelmiség egy részét is elkábította. Számos munkás­kerület nyilas képviselőt küldött a par­lamentbe. Kecskeméten a helyi hata­lom nyíltan támogatta a kormánypárt jelöltjeit. Még az ellenzékiek közül is sokan azt szerették volna, ha befolyá­sos államférfit juttathattak volna a par­lamentbe, aki megfelelően képviseli il­letékes helyeken a városi érdekeket. A Kisgazdapárt érdekkörébe tartozó Kecskeméti Lapok sem titköltá csaló­dását. Minden bizonnyal Tóth László írta az alábbi sorokat: „Révész László mandátuma azt a közismert tényt iga­zolja, hogy nincsenek ellenségei. Fel­adata nehéz, mert megválasztása csak előlegezett bizalom. A közélet helyi is­koláját nem járta meg, a törvényható­sági bizottságban éveken át néma ma­radt. Személyében a becsületességet és a jószándékot értékelték a választók, meg kell érteni a választók észjárását. (Kecskeméti Lapok, 1939. június 4.) Szót kért az új Országgyűlés első ülésszakán, mintegy cáfolva a tartóz­kodást kifogásolókat. A gyümölcs- és zöldségtermesztés közgazdasági és szo­ciálisjelentőségét hangoztatta 1939. jú­nius 21-én. Országgyűlési csatározások Azonnali intézkedéseket követelt a kertészeti ágak támogatását nem sok­kal korábban Kiskunhalason és Kecs­keméten bejelentő földművelésügyi mi­nisztertől a kisgazdák égető gondjai­nak enyhítésére. Kevésnek tartotta a Németországgal kötött szerződésben vállalt exportot. Ezer vagon? Ennyit a kecskeméti piac egymaga szállíthat, sőt többet. Bírálta a vámtiszteket: lassú munkával rontják a gyorsan romló ma­gyar gyümölcs exportesélyeit. Megkér­dezte a szaktárcát: az előző évekhez hasonlóan miért nem szállíthatnak a skandináv államokba? Elfogadhatatla­nul csekélynek tartotta a lengyel expor­tot. Hatvan vagon? Mi az? De miért zárkóznak el északi szomszédaink a magyar gyümölcs átengedésétől? Szlo­vákián keresztül 2 nappal rövidebb volna az út. A képviselőtársak élénk helyeslése közben kérdezte Révész a minisztert, hogy mit tesznek a belföldi gyümölcsfogyasztás emeléséért, az úgynevezett intervenciós (közvetítéses) felvásárlásokért. Vitéz gróf Teleki Mi­hály válaszában hosszan sorolta a kor­mány jószándékának bizonyítására hí­vatott intézkedéseket. A meglévő 30 hűtőház közül tíz az utóbbi években készült, tárgyalnak öt újabb létesítésé­ről. Hűtővagonok, további csomago­lok segítik a kivitelt. Hivatkozott a svájci (100 vagonos) rendelésre, szor­galmazta a pulpkészítést. Kénytelen volt a kistermelőkkel na­ponta találkozó Révész augusztus má­sodikén keményebben riadóztatni a közvéleményt. „Nem vásárolják meg a piacra hozott termékeket a kereskedők és a kétségbeesett, elkeseredett gazdák az úton öntötték ki a barackot, ott­hagyták uborkatermésüket, mások pe­dig be sem hozták a piac felvevő képes­ségének hiányában az árut, és aranyló barackunk és aranyat érő uborkánk ott pusztult el a földön”. Elmarasztalta a kiviteli engedélyek késedelmes kiadá­sát, a nyomott árak, a kereskedői ré­szesedések gyors növekedése miatt a kormányt. Avatkozzon a kormány ha­tékonyabban a belső kereskedelem irá­nyításába, követelte. Felszólalását fő­ként a képviselőház baloldali padsorai­ban éljenezték, tapsolták. (Folytatjuk) Heltai Nándor 2. Én a magam részéről a demokratizmust úgy is tud­nám értelmezni, hogy minden magyar diáknak csak egyetlen idegen nyelv tanulása kötelező. Továbbiak felvétele lehetsé­ges, de szigorúan fakultatív. Fölösleges, és világosan lát­juk, haszontalan is a nyelvek iránt kevésbé fogékony tanít­ványainkat egy pozitív isme­reteket alig nyújtó idegen nyelv tanulásába hájszolni. Egy elfogadható ismerete vi­szont elengedhetetlen már csak az anyanyelv jobb meg­értése végett is. S ha már a demokratizmus­nál tartok, most, a nyelvokta­tás megújításáról szóló nagy viták idején, engedjék meg, hogy felhívjam figyelmüket, nem feledkezhetünk meg a nemzetközi nyelv kérdéséről sem, amely soha nem volt sür­getőbb, időszerűbb. Hiába próbálunk kitérni a kérdés, elől, a következőkben felve­tett gondolatokat vagy egyér­telműen cáfolni kell, vagy — ha ez nem lehetséges -5 hala­déktalanul lépni szükséges megvalósításuk irányába. A nyelv legfőbb ismérvei közül csak néhányat, a jelen­legi helyzetben legfontosabb­nak ítélteket említem. 1. Minden fejlett nemzeti nyelv többé-kevésbé tudatos emberi produktum. A tudatos beavatkozás nem ront, hanem gazdagít. Ilyen indokkal nem utasítható hát el a nemzetközi nyelv sem, pusztán azért, mert abban valamivel több a tuda­tos elem, mint a nemzetiek­ben. Egyszerűen ostobaság lenne mellőzni azt a hatalmas kincset, amely évszázadról év­századra gyarapszik a nemzeti nyelvekben, közös, összembe- ri tulajdonba kerüL Az eszpe­rantóra sütött „mesterséges" bélyeg egyszerűen tudomány­talan és alapjaiban merő rosszindulat szüleménye, ar­ról nem is beszélve, hogy kö­rülöttünk ma már minden „mesterséges”, nélkülük nem is juthattunk volna a jelenlegi fejlődési szintre. 2. A nagyobb mérvű tuda­tos beavatkozás következté­ben egy gazdag, de az etnikai­nál jóval egyszerűbb nyelv szü­letett, amely magában őrzi a klasszikus latin zamatát, még­is korszerű és könnyű. Fel­gyorsult korunkban pedig a tanulási időfaktor nem lehet másodlagos. 3. Az eszperantó zseniális alkotás, amelyet jó évszáza­dos léte alatt sokszor és sokan akartak megreformálni kiváló nyelvészek, ismert filozófu­sok, egész társaságok, de va­lamennyi tervezetről kiderült, nem érnek fel a már élő, nem­zetközivé .szélesedő nyelvvál­tozattal. 4. Életképességét, erejét bi­zonyítja, hogy soviniszta uszí­tás, totalitarista rendszerek szervezett üldözése, Hitler és Sztálin betiltása ellenére él, terjed és fejlődik. 5. A nyelv eredetét, szerke­zetét, szókincsét tekintve va­lóban semleges, egy nemzet­nek sem sajátja, minden nép közel egyenlő erőbefektetéssel tudja csak meghódítani. Ez a nyelvtől elválaszthatatlan de­mokratizmus nevelési szem­pontból felbecsülhetetlen ér­ték tolarenciát hirdető vilá­gunkban. 6. Hazánk a nyelv történe­tében szinte kezdettől megha­tározó szerepet játszik. Végre itt van egy nagyszerű, az em­beriséggel csaknem egyidős gondolat, amelynek évtizedek óta élharcosai vagyunk, ma­gyar írók, nyelvészek, peda­gógusok értek el világraszóló sikereket az eszperantó segít­ségével. 7. A leghasználhatóbb híd- nyelv. Nemzetközi kísérletek bizonyítják, hogy az eszpe­rantó a legalkalmasabb esz­köz arra, hogy az anyanyel­vűnk rendszerétől távol eső indoeurópai nyelvek világába bevezesse fiataljainkat. 8. A nemzeti nyelvek csak • egy, jól körülhatárolt népcso­port felé biztosítják a kapcso­latot, az eszperantó minden or­szág felé nyit, jóllehet széles néptömegek még nein zárkóz­tak fel mögötte. Hosszan lehetne még sorol­ni a nemzetközi nyelv jellem­zőit, híveinek törekvéseit, szervezeteit, tevékenységét, si­kereit. Az itt megemlített pozitív vonásokkal szemben egyetlen számottevő ellenvetés állítha­tó: az eszperantó ismerete ma még nem jár azzal a gazdasági haszonnal, amelyet egy világ­nyelv birtokbavétele jelent. De a dolgok értékét sohasem szabad kizárólag a jelen gaz­dasági haszna alapján meg­ítélni. Az eszperantóban rejlő potenciális lehetőséget kell felismerni. Távlatban csak a nemzetközi nyelv lehet a kis nemzetek nyelvi kapcsolatá­nak egyetlen reális megoldá­sa. Legtöbbet pedig az nyer, aki elsőnek ismeri fel e ten­denciát, aki elsők közt invesz­tál ide szellemi vagy anyagi tőkét. Nálunk erre most nagysze­rű lehetőség van. Létezik egy nemzetközileg tisztelt törté­nelmi múlt, egy tekintélyes irányító szellemi csapat; más­részt egy egész nemzetben éb­redt fel az igény, hogy megis- meije a nagyvilágot; harmad­szor pedig éppen most rendel­kezünk egy olyan tanári gár­dával, az orosz szakosokra gondolok, akik legolcsóbban és legrövidebb idő alatt nyil­ván a világ legegyszerűbb nyelvére képezhetők át, s vé­gül negyedszer: létezik több ezer magyar fiatal, akik egy nyelvet sem tudnak elsajátíta­ni. Számukra ez lehetne az egyetlen megtanulható idegen nyelv. Nem kívánok persze abba a primitív hibába esni, hogy el­lenezzem a nemzeti nyelvek tanulását, sajnálnám, ha ilyen kicsengése lenne írásomnak; ellenkezőleg, azok teljes kitel­jesedését kívánom, de privilé­giumot egy népnek, egy nem­zetnek sem adok, mint ahogy diszkriminációt áem tudok végleges megoldásként elvisel­ni. S mert nincsenek nagy és kis nemzetek, nem lehetnek kivételezett nyelvek sem. Meggyőződésem, hogy ne­künk egész Európára kell nyit­nunk, mert ennek vagyunk meggyőződéses hivei. Ha ez nem jut kifejezésre nyelvokta­tásunkban, akkor alapvetően hibás a nyelvpolitikánk. Kurucz Géza gimnáziumi tanár, Kecskemét Repülőgéppel nagy távolságokat megtenni ma már nem számít ritkaságnak, hiszen egyre több turista vállalkozik a világon távoli tájak felkeresésére is. Erre való tekintettel az NSZK-ban a hegyekben épített betonbunkerben töltött né­hány napot az önkénteseknek egy csoportja annak érdeké­ben, hogy hozzásegítsen az utazások egyik legnehezebb prob­lémájának megoldásához. Arról van szó, hogy a repülőgépek utasainak „biológiai óráját” erősen megzavarja, amikor négy vagy öt időzónát repülnek át. S ez a zavar egyes embereknél napokig is eltart. Az időeltolódás okozta zavarok Az időzónák rendszerét Stanford Fleming dolgozta ki 1878-ban, hogy eleget tegyen az észak-amerikai vasutak szükségleteinek. Fleming a Földet 24 zónára osztotta — földrajzi hosszúságban 15 fokonként — mégpedig úgy, hogy az egymással szomszédos zónákban egyórás időkülönbözetet állapított meg. A Londonból New Yorkba vagy Washingtonba tett repü­lőút során az utas öt órát „nyer”, s amennyiben tapasztalat­lan, igyekszik kihasználni a meghosszabbított napot, esetleg -azzal, hogy végigszórakozza. Testének egyes részei azonban csak lassan alkalmazkodnak a „biológiai órájában” okozott eltolódáshoz. Ennek következtében előfordulhat, hogy ké­sőbb az átlagos szintjénél rosszabbul dolgozik, és rosszabbul érzi magát. Ez az oka annak, hogy egyes vállalatok és kor­mányzati intézmények utasítják munkatársaikat, hogy amennyiben öt vagy ennél több időzónát repülnek át, 24 órán keresztül ne kezdjenek semmiféle hivatalos tevékenységbe. Egyes embereknek azonban sokkal hosszabb időre van szükségük ahhoz, hogy szervezetük leküzdje az időeltolódás okozta zavart. így például egyeseknél kilenc nap is eltelik, míg veséjük normálisan kezd működni. Súlyosbítja a helyze­tet, hogy egyre többen utaznak nyolc vagy akár kilenc időzó­nán át, mégpedig egyhuzamban. Amennyiben sikerülne meg­felelő módszert kidolgozni a „biológiai óra” gyors alkalmaz­kodására, ez jelentős gazdasági előnnyel járna mind az uta­sokra, mind pedig a légitársaságokra nézve, miután a repülő­gépek személyzetére is súlyosan nehezedik a „biológiai óra” problémája. A bunkerélet tapasztalatai Az NSZK-beli önkénteseket azért zárták be a kísérleti betonbunkerbe, hogy ott semmiféle kapcsolatuk ne legyen a normális élet ritmusával: az éjszaka és a nappal változásaival, a külső zajokkal, a meghatározott étkezési időkkel. Nyom­ban kiderült, hogy minden egyes ember — elszakadván a Föld forgása következtében kialakult 24 órás ciklustól — kialakítja a maga természetes ritmusát, amely körülbelül 25 órás „nap” körül mozog, noha egyeseknél az eltolódás ennél nagyobb arányú (a bunkerélet tapasztalatai szerint 23 órától akár 50 óráig is terjedhet az eltolódás). A bunkerben kísérletezvén megállapították, hogy az ott létesített gyenge elektromos tér körülbelül egy órával csök­kenti az ott-tartózkodóknál tapasztalt időeltolódást. Egyelő­re még senki sem tudja megmondani, hogyan érzékeli ezt az elektromos teret az emberi test vagy miféle hatással van rá, de ez a felfedezés az első reális bizonyítéka annak, hogy az ember eltolódott „biológiai óráját” gyorsított ütemben vissza lehet állítani. Kísérletek a levegőben Az egyik amerikai gyógyszergyár vizsgálatot folytatott annak kiderítésére, mennyi időre van szükségük a légi uta­soknak ahhoz, hogy alkalmazkodjanak a keleti—nyugati és a nyugati—keleti utak hatásaihoz. Az egyik légitársasággal 28 napon át 14 önkéntest utaztattak Londonból Kaliforniá­ba és vissza. Minden egyes kísérleti személynél rendszeresen ellenőrizték a rövid távú emlékezést, az éberségi fokot és a reagálási időt. Egyes „kísérleti nyulaknál” nagyon erős reak­ciót tapasztaltak. A 28 napos utazás után néhány lány hosz- szan tartóan sirt. Kiderült, hogy az időzónákon áthaladó hosszú repülőutak meglehetősen gyakori reakciója a mélysé­ges depresszió. Az egyik amerikai tudós szerint kapcsolat áll fenn az ilyen repüléseket követő zavar és a véráramban levő hormonok szintje között. Elméletileg lehetségesnek tartják, hogy e szint­változások helyreállításával elérhető, hogy az ember „bioló­giai órája” gyorsabban nyerje vissza egyensúlyát. Megfelelő pirulák alkalmazása általános sikerre számíthatna mind az utasoknál, mind a repülőszemélyzetnél is. (Az elektromos tér létesítése ugyanis nehézkes módszer lenne.) A szuperszonikus repülőgépekkel már megoldható lesz, hogy a repülőtársasá­gok még ugyanaznap visszahozhassák személyzetüket eredeti támaszpontjukra. CB-1.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents