Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-04 / 234. szám
1989. október 4. • PETŐFI NÉPE • 5 CSALÁD ES TÖRTÉNELEM DR. REVESZ LÁSZLÓ A PARLAMENTBEN „Nem kereste a tömegek kegyét” (1.) Kecskemét története megírhatatlan a Révészek nélkül, noha az utóbbi évtizedekben gyanús elemként kezelték szinte valamennyiüket. Elhallgattatták, megfélemh'tették, megalázták a családot. • Dr. Révész László első képviselői megbízólevele. „NEKÜNK EGÉSZ EURÓPÁRA KELL NYITNUNK...” Gondolatok a nyelvoktatásról Ha egyszer valaki tényszerűen elkönyveli azt úgynevezett pártállam uralgását, hozadékait és kártevéseit, mindenképpen ß veszteség rovatot terheli a Révészekéhez hasonló tekintélyes, emberi értékekben , gazdag családok kirekesztése, tapasztalataik mellőzése, érdemeik eltagadása. Mintha a család sorsát példázná — gondolom először — dr. Révész László (1899—1965) egykori parlamenti képviselő hajdani házának mai állapota! Alapos felújításért jajonganak az Őz utca 3. számú épület hulló vakolatdarabjai, repedései, beázás-foltjai. Kormányférfíak vendéglátói < — Semmihez sem nyúlt az Ingatlan- kezelő a hat szobás háznak az ötvenes évek törvényei, rendeletéi szerint is jogtalan államosítása óta — tudatja már indulat nélkül özvegy Révész Jstváimé,. ügyvédi hivatása gyakorlásától önkényesen ^lt^t^tt jogász özvegye, jaja jj- - tegséggel, a nem könnyű éyek súlyával küszködve öreg bútorok között pergeti napjait, Tildy Zoltánnak, Eckhardt Tibornak, Nagy Ferencnek is terítettek a most száradó dióval telehintett asztalon. Itt született lánya, innen vitték el 1957 márciusában férjét és apósát, a volt képviselőt, ide is tértek vissza szerencsésen egy hét múltán. Szinte magamagának mormolja az ügyvéd-képviselő unokája, Révész Éva gyógypedagógiai tanár. — Miért tekintettek minket másod- osztályú állampolgároknak? Az volt a baj, hogy Laci bácsi háromszor kapott bizalmat választóitól? Az volt a baj, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre is rokonszenvezett vele? Az volt a baj, hogy 56-ban józanságra intett? Rosszul okoskodna azonban, ha azt hinné, hogy nem békültünk meg helyzetünkkel. Helyesli szavait édesanyja, özvegy Révész Istvánná. — Csak azt a papírt ne küldte volna az IKV. — Milyen papírt?- Eladják a házat. Megvehetjük, ami a miénk volt. De miből? — Negyvenhét éve költöztek ide szüleim. Millió emlék köt ide minket. „Egyhangú sikerrel” Régi fényképek kerülnek a kisasztalra. Kérésemre a családi krónikás tanárnő ismerteti röviden famíliája történetét. — Dédapám költözött Kecskemétre: Ismert ügyvéd volt. 1899-ben született László fiát előbb a református elemi iskolában taníttatta, majd a kecskeméti áll. segélyezett evang. református főgymnasiumba íratta. 1908-ban érettségizett. Az utolsó években négy (!) nyelvet tanult. Latinból és görögből jelest, franciából és németből jó érdemjegyet kapott. (Haladunk ... Az elmúlt évtizedekben olyanok is kaphattak érettségi bizonyítványt, akik egyetlen idegen nyelvből sem vizsgáztak.) Jogi tanulmányait helyben kezdte, 1912-ben a kolozsvári magy. kir. Ferencz József Tudományegyetem jog- és államtudományi karán „egyhangú sikerrel” fejezte be. Fél évig a berlini egyetemen dolgozhatott: • A bírói- pályát- választotta-. • Úgy hozta a véletlen, hogyéppeü 1919. múrbius124 -é^kájftfeifitííkfcifBíVtzését. Mivel szélsőjobboldali körök bírálták a Tanácsköztársaság alatti magatartását, megvált az állami hivataltól és ügyvédi irodát nyitott. Hivatalos dokumentumokból, újságcikkekből, baráti visszaemlékezésekből így foglalható össze Révész László politikai pályafutása. A református iskolákra jellemző, hagyományosan demokratikus, kicsit ku- rucos szellemben nevelt, az új eszmékkel óvatosan ismerkedő fiatalember már 1910-ben belépett a kecskeméti 48- as és függetlenségi pártba. Fejlődésére nagy hatással volt Sándor István volt polgármester, a Kisgazdapárt egyik alapító tagja. Mintha önmagát jellemezte volna tanítómestere gyászszertartásán elmondott beszédében: „Hitet tett a népi gondolat, a népi politika, a nemzeti függetlenség mellett... Az igaz és őszinte ember természetes egyszerűségével dolgozott, nem kereste a tömegek kegyét, ennek köszönhette népszerűségét”. Az első mandátum És eme tulajdonságainak köszönhette dr. Révész László, hogy győzni tudott a baloldali és polgári ellenzék számára oly keserű, 1939 májusában tartott választásokon. A gazdasági fellendülés, a területgyarapítást követő jobboldali előretörés még az értelmiség egy részét is elkábította. Számos munkáskerület nyilas képviselőt küldött a parlamentbe. Kecskeméten a helyi hatalom nyíltan támogatta a kormánypárt jelöltjeit. Még az ellenzékiek közül is sokan azt szerették volna, ha befolyásos államférfit juttathattak volna a parlamentbe, aki megfelelően képviseli illetékes helyeken a városi érdekeket. A Kisgazdapárt érdekkörébe tartozó Kecskeméti Lapok sem titköltá csalódását. Minden bizonnyal Tóth László írta az alábbi sorokat: „Révész László mandátuma azt a közismert tényt igazolja, hogy nincsenek ellenségei. Feladata nehéz, mert megválasztása csak előlegezett bizalom. A közélet helyi iskoláját nem járta meg, a törvényhatósági bizottságban éveken át néma maradt. Személyében a becsületességet és a jószándékot értékelték a választók, meg kell érteni a választók észjárását. (Kecskeméti Lapok, 1939. június 4.) Szót kért az új Országgyűlés első ülésszakán, mintegy cáfolva a tartózkodást kifogásolókat. A gyümölcs- és zöldségtermesztés közgazdasági és szociálisjelentőségét hangoztatta 1939. június 21-én. Országgyűlési csatározások Azonnali intézkedéseket követelt a kertészeti ágak támogatását nem sokkal korábban Kiskunhalason és Kecskeméten bejelentő földművelésügyi minisztertől a kisgazdák égető gondjainak enyhítésére. Kevésnek tartotta a Németországgal kötött szerződésben vállalt exportot. Ezer vagon? Ennyit a kecskeméti piac egymaga szállíthat, sőt többet. Bírálta a vámtiszteket: lassú munkával rontják a gyorsan romló magyar gyümölcs exportesélyeit. Megkérdezte a szaktárcát: az előző évekhez hasonlóan miért nem szállíthatnak a skandináv államokba? Elfogadhatatlanul csekélynek tartotta a lengyel exportot. Hatvan vagon? Mi az? De miért zárkóznak el északi szomszédaink a magyar gyümölcs átengedésétől? Szlovákián keresztül 2 nappal rövidebb volna az út. A képviselőtársak élénk helyeslése közben kérdezte Révész a minisztert, hogy mit tesznek a belföldi gyümölcsfogyasztás emeléséért, az úgynevezett intervenciós (közvetítéses) felvásárlásokért. Vitéz gróf Teleki Mihály válaszában hosszan sorolta a kormány jószándékának bizonyítására hívatott intézkedéseket. A meglévő 30 hűtőház közül tíz az utóbbi években készült, tárgyalnak öt újabb létesítéséről. Hűtővagonok, további csomagolok segítik a kivitelt. Hivatkozott a svájci (100 vagonos) rendelésre, szorgalmazta a pulpkészítést. Kénytelen volt a kistermelőkkel naponta találkozó Révész augusztus másodikén keményebben riadóztatni a közvéleményt. „Nem vásárolják meg a piacra hozott termékeket a kereskedők és a kétségbeesett, elkeseredett gazdák az úton öntötték ki a barackot, otthagyták uborkatermésüket, mások pedig be sem hozták a piac felvevő képességének hiányában az árut, és aranyló barackunk és aranyat érő uborkánk ott pusztult el a földön”. Elmarasztalta a kiviteli engedélyek késedelmes kiadását, a nyomott árak, a kereskedői részesedések gyors növekedése miatt a kormányt. Avatkozzon a kormány hatékonyabban a belső kereskedelem irányításába, követelte. Felszólalását főként a képviselőház baloldali padsoraiban éljenezték, tapsolták. (Folytatjuk) Heltai Nándor 2. Én a magam részéről a demokratizmust úgy is tudnám értelmezni, hogy minden magyar diáknak csak egyetlen idegen nyelv tanulása kötelező. Továbbiak felvétele lehetséges, de szigorúan fakultatív. Fölösleges, és világosan látjuk, haszontalan is a nyelvek iránt kevésbé fogékony tanítványainkat egy pozitív ismereteket alig nyújtó idegen nyelv tanulásába hájszolni. Egy elfogadható ismerete viszont elengedhetetlen már csak az anyanyelv jobb megértése végett is. S ha már a demokratizmusnál tartok, most, a nyelvoktatás megújításáról szóló nagy viták idején, engedjék meg, hogy felhívjam figyelmüket, nem feledkezhetünk meg a nemzetközi nyelv kérdéséről sem, amely soha nem volt sürgetőbb, időszerűbb. Hiába próbálunk kitérni a kérdés, elől, a következőkben felvetett gondolatokat vagy egyértelműen cáfolni kell, vagy — ha ez nem lehetséges -5 haladéktalanul lépni szükséges megvalósításuk irányába. A nyelv legfőbb ismérvei közül csak néhányat, a jelenlegi helyzetben legfontosabbnak ítélteket említem. 1. Minden fejlett nemzeti nyelv többé-kevésbé tudatos emberi produktum. A tudatos beavatkozás nem ront, hanem gazdagít. Ilyen indokkal nem utasítható hát el a nemzetközi nyelv sem, pusztán azért, mert abban valamivel több a tudatos elem, mint a nemzetiekben. Egyszerűen ostobaság lenne mellőzni azt a hatalmas kincset, amely évszázadról évszázadra gyarapszik a nemzeti nyelvekben, közös, összembe- ri tulajdonba kerüL Az eszperantóra sütött „mesterséges" bélyeg egyszerűen tudománytalan és alapjaiban merő rosszindulat szüleménye, arról nem is beszélve, hogy körülöttünk ma már minden „mesterséges”, nélkülük nem is juthattunk volna a jelenlegi fejlődési szintre. 2. A nagyobb mérvű tudatos beavatkozás következtében egy gazdag, de az etnikainál jóval egyszerűbb nyelv született, amely magában őrzi a klasszikus latin zamatát, mégis korszerű és könnyű. Felgyorsult korunkban pedig a tanulási időfaktor nem lehet másodlagos. 3. Az eszperantó zseniális alkotás, amelyet jó évszázados léte alatt sokszor és sokan akartak megreformálni kiváló nyelvészek, ismert filozófusok, egész társaságok, de valamennyi tervezetről kiderült, nem érnek fel a már élő, nemzetközivé .szélesedő nyelvváltozattal. 4. Életképességét, erejét bizonyítja, hogy soviniszta uszítás, totalitarista rendszerek szervezett üldözése, Hitler és Sztálin betiltása ellenére él, terjed és fejlődik. 5. A nyelv eredetét, szerkezetét, szókincsét tekintve valóban semleges, egy nemzetnek sem sajátja, minden nép közel egyenlő erőbefektetéssel tudja csak meghódítani. Ez a nyelvtől elválaszthatatlan demokratizmus nevelési szempontból felbecsülhetetlen érték tolarenciát hirdető világunkban. 6. Hazánk a nyelv történetében szinte kezdettől meghatározó szerepet játszik. Végre itt van egy nagyszerű, az emberiséggel csaknem egyidős gondolat, amelynek évtizedek óta élharcosai vagyunk, magyar írók, nyelvészek, pedagógusok értek el világraszóló sikereket az eszperantó segítségével. 7. A leghasználhatóbb híd- nyelv. Nemzetközi kísérletek bizonyítják, hogy az eszperantó a legalkalmasabb eszköz arra, hogy az anyanyelvűnk rendszerétől távol eső indoeurópai nyelvek világába bevezesse fiataljainkat. 8. A nemzeti nyelvek csak • egy, jól körülhatárolt népcsoport felé biztosítják a kapcsolatot, az eszperantó minden ország felé nyit, jóllehet széles néptömegek még nein zárkóztak fel mögötte. Hosszan lehetne még sorolni a nemzetközi nyelv jellemzőit, híveinek törekvéseit, szervezeteit, tevékenységét, sikereit. Az itt megemlített pozitív vonásokkal szemben egyetlen számottevő ellenvetés állítható: az eszperantó ismerete ma még nem jár azzal a gazdasági haszonnal, amelyet egy világnyelv birtokbavétele jelent. De a dolgok értékét sohasem szabad kizárólag a jelen gazdasági haszna alapján megítélni. Az eszperantóban rejlő potenciális lehetőséget kell felismerni. Távlatban csak a nemzetközi nyelv lehet a kis nemzetek nyelvi kapcsolatának egyetlen reális megoldása. Legtöbbet pedig az nyer, aki elsőnek ismeri fel e tendenciát, aki elsők közt invesztál ide szellemi vagy anyagi tőkét. Nálunk erre most nagyszerű lehetőség van. Létezik egy nemzetközileg tisztelt történelmi múlt, egy tekintélyes irányító szellemi csapat; másrészt egy egész nemzetben ébredt fel az igény, hogy megis- meije a nagyvilágot; harmadszor pedig éppen most rendelkezünk egy olyan tanári gárdával, az orosz szakosokra gondolok, akik legolcsóbban és legrövidebb idő alatt nyilván a világ legegyszerűbb nyelvére képezhetők át, s végül negyedszer: létezik több ezer magyar fiatal, akik egy nyelvet sem tudnak elsajátítani. Számukra ez lehetne az egyetlen megtanulható idegen nyelv. Nem kívánok persze abba a primitív hibába esni, hogy ellenezzem a nemzeti nyelvek tanulását, sajnálnám, ha ilyen kicsengése lenne írásomnak; ellenkezőleg, azok teljes kiteljesedését kívánom, de privilégiumot egy népnek, egy nemzetnek sem adok, mint ahogy diszkriminációt áem tudok végleges megoldásként elviselni. S mert nincsenek nagy és kis nemzetek, nem lehetnek kivételezett nyelvek sem. Meggyőződésem, hogy nekünk egész Európára kell nyitnunk, mert ennek vagyunk meggyőződéses hivei. Ha ez nem jut kifejezésre nyelvoktatásunkban, akkor alapvetően hibás a nyelvpolitikánk. Kurucz Géza gimnáziumi tanár, Kecskemét Repülőgéppel nagy távolságokat megtenni ma már nem számít ritkaságnak, hiszen egyre több turista vállalkozik a világon távoli tájak felkeresésére is. Erre való tekintettel az NSZK-ban a hegyekben épített betonbunkerben töltött néhány napot az önkénteseknek egy csoportja annak érdekében, hogy hozzásegítsen az utazások egyik legnehezebb problémájának megoldásához. Arról van szó, hogy a repülőgépek utasainak „biológiai óráját” erősen megzavarja, amikor négy vagy öt időzónát repülnek át. S ez a zavar egyes embereknél napokig is eltart. Az időeltolódás okozta zavarok Az időzónák rendszerét Stanford Fleming dolgozta ki 1878-ban, hogy eleget tegyen az észak-amerikai vasutak szükségleteinek. Fleming a Földet 24 zónára osztotta — földrajzi hosszúságban 15 fokonként — mégpedig úgy, hogy az egymással szomszédos zónákban egyórás időkülönbözetet állapított meg. A Londonból New Yorkba vagy Washingtonba tett repülőút során az utas öt órát „nyer”, s amennyiben tapasztalatlan, igyekszik kihasználni a meghosszabbított napot, esetleg -azzal, hogy végigszórakozza. Testének egyes részei azonban csak lassan alkalmazkodnak a „biológiai órájában” okozott eltolódáshoz. Ennek következtében előfordulhat, hogy később az átlagos szintjénél rosszabbul dolgozik, és rosszabbul érzi magát. Ez az oka annak, hogy egyes vállalatok és kormányzati intézmények utasítják munkatársaikat, hogy amennyiben öt vagy ennél több időzónát repülnek át, 24 órán keresztül ne kezdjenek semmiféle hivatalos tevékenységbe. Egyes embereknek azonban sokkal hosszabb időre van szükségük ahhoz, hogy szervezetük leküzdje az időeltolódás okozta zavart. így például egyeseknél kilenc nap is eltelik, míg veséjük normálisan kezd működni. Súlyosbítja a helyzetet, hogy egyre többen utaznak nyolc vagy akár kilenc időzónán át, mégpedig egyhuzamban. Amennyiben sikerülne megfelelő módszert kidolgozni a „biológiai óra” gyors alkalmazkodására, ez jelentős gazdasági előnnyel járna mind az utasokra, mind pedig a légitársaságokra nézve, miután a repülőgépek személyzetére is súlyosan nehezedik a „biológiai óra” problémája. A bunkerélet tapasztalatai Az NSZK-beli önkénteseket azért zárták be a kísérleti betonbunkerbe, hogy ott semmiféle kapcsolatuk ne legyen a normális élet ritmusával: az éjszaka és a nappal változásaival, a külső zajokkal, a meghatározott étkezési időkkel. Nyomban kiderült, hogy minden egyes ember — elszakadván a Föld forgása következtében kialakult 24 órás ciklustól — kialakítja a maga természetes ritmusát, amely körülbelül 25 órás „nap” körül mozog, noha egyeseknél az eltolódás ennél nagyobb arányú (a bunkerélet tapasztalatai szerint 23 órától akár 50 óráig is terjedhet az eltolódás). A bunkerben kísérletezvén megállapították, hogy az ott létesített gyenge elektromos tér körülbelül egy órával csökkenti az ott-tartózkodóknál tapasztalt időeltolódást. Egyelőre még senki sem tudja megmondani, hogyan érzékeli ezt az elektromos teret az emberi test vagy miféle hatással van rá, de ez a felfedezés az első reális bizonyítéka annak, hogy az ember eltolódott „biológiai óráját” gyorsított ütemben vissza lehet állítani. Kísérletek a levegőben Az egyik amerikai gyógyszergyár vizsgálatot folytatott annak kiderítésére, mennyi időre van szükségük a légi utasoknak ahhoz, hogy alkalmazkodjanak a keleti—nyugati és a nyugati—keleti utak hatásaihoz. Az egyik légitársasággal 28 napon át 14 önkéntest utaztattak Londonból Kaliforniába és vissza. Minden egyes kísérleti személynél rendszeresen ellenőrizték a rövid távú emlékezést, az éberségi fokot és a reagálási időt. Egyes „kísérleti nyulaknál” nagyon erős reakciót tapasztaltak. A 28 napos utazás után néhány lány hosz- szan tartóan sirt. Kiderült, hogy az időzónákon áthaladó hosszú repülőutak meglehetősen gyakori reakciója a mélységes depresszió. Az egyik amerikai tudós szerint kapcsolat áll fenn az ilyen repüléseket követő zavar és a véráramban levő hormonok szintje között. Elméletileg lehetségesnek tartják, hogy e szintváltozások helyreállításával elérhető, hogy az ember „biológiai órája” gyorsabban nyerje vissza egyensúlyát. Megfelelő pirulák alkalmazása általános sikerre számíthatna mind az utasoknál, mind a repülőszemélyzetnél is. (Az elektromos tér létesítése ugyanis nehézkes módszer lenne.) A szuperszonikus repülőgépekkel már megoldható lesz, hogy a repülőtársaságok még ugyanaznap visszahozhassák személyzetüket eredeti támaszpontjukra. CB-1.)